Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)

2002-12-27 / 299. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 27. Beszélgetés - hirdetés „Akár ötven házba is bekopogtunk, aztán egész tarisznyára való diót gyűjtöttünk össze" Turczel Lajos karácsonyai „Körülbástyázom magam a finomságokkal" Ha az ember szemét lehuny­va a karácsonyra gondol, óhatatlanul a réges-régi ka­rácsonyok, gyerekkorának kalács- és fenyőillatot ontó szentestéi jutnak eszébe. A karácsony hangulata, ki tud­ja miért, a múlt idő termé­szetével rokon. A karácsonyt valamiképpen mindig átszö­vi a múlt idő igézete. RÁCZ VINCE Vajon milyenek voltak a régi falusi, havas karácsonyok, mikor a házak ereszéről jégcsapok lógtak, az ab­lakban ordas macska nyivákolt, a kéményekből pedig annak a tűznek a füstje szállt, amelynél az omlós, dióval töltött kalács sült pi­rosra. Az idén 85 éves Turczel La­jos nyugalmazott tanár urat, iroda­lomtudóst arra kértük, meséljen nekünk múltbéli karácsonyairól, és arról is, hogyan telnek az időskori szentestéi. Az idős nyugalmazott egyetemi ta­nárt felesleges bemutatni, aki ta­nárjelöltek százait, ezreit oktatta, pedagógusnemzedékek egész so­rába plántált felelősségérzetet és hivatástudatot. A mára már szinte egyszemélyes intézményként em­legetett tanár úr hosszú évtizedek óta foglalkozik az irodalommal; annak is főleg azzal a szeletével, mely a felvidéki magyar alkotók íróasztalainak fiókjaiból kerül elő. -A gyerekkorom karácsonyai külö­nösen szépek voltak - emlékezik vissza Lajos bácsi. - Nagyon érde­kes, most, hogy visszagondolok azokra az időkre, szinte minden évben hullott hó karácsonykor, csupán 1943 csúf telén kellett sár­ban menetelnem a frontra, búcsúz­ni voltam otthon. Abban az évben sáros karácsonyunk volt. Akkori­ban nyarak és hideg telek váltották egymást. Gyermekkorom szentes­téit meghitt hangulat jellemezte. Annak ellenére, vagy talán éppen azért, hogy szegény paraszt zsel­lércsaládból származom, és össze- zsúfoltan éltünk egy kis lakásban, erős családi szeretetben teltek a karácsonyok. A családi életem úgy alakult, hogy egy időben hatan vol­Kicsi korom óta eljártam az éjféli misére, hangu­lata magával ragadott. tunk testvérek, öt mostohatestvé­remmel éltem együtt, akiket édes­testvéreimként szerettem. Érde­kes, a vérségi kötelék híján valami különösség áradt belőlük. Nagyon szegények voltunk, mindösszesen fél magyar holdnyi szántóföldünk volt és egy kis darabka szőlőültet­vényünk, hízót azonban tudtunk ölni télire, és karácsonyfánk is volt minden évben. A Turczel család ka­rácsonyi eledele általában a sava­nyú bableves volt, édesség gyanánt pedig mákos guba került az ünnepi asztalra. Volt év, mikor kocsonya is rezgett a tányérokban. Az ebéd idejére szokás volt szénát elhelyez­ni az asztal alá. Mikor a kanász és a tehenes eljött köszönteni a ház né­pét, és jelképesen szénát nyújtot­tak át nekik, ugyanis a község disz- nait és teheneit őrző pásztorembe­rek bérük bizonyos hányadát kará­csonykor terményben kapták meg. Karácsonykor természetesen ellá­togattunk a templomba is, már egészen kicsi korom óta eljártam az éjféli misére, melynek különös hangulata minden egyes alkalom­mal magával ragadott. Nagy­anyám, akit a világon mindenkinél jobban szerettem, óvodáskorom­ban elvitt engem a templomba, ahol megdöbbentem a papnak és kántornak latin párbeszédén, mire a nagymama, áld szegény paraszti családból származó asszony volt, és rendkívüli belső szellemi erő su­gárzott személyiségéből, erre azt mondta nekem, ez az isten nyelve, kisfiam, a papok latin nyelven szól­nak az istenhez. Számomra a templomi közös éneklések mindig is fontosak voltak, gyerekkoromtól fogva óriási jelentőséggel bírtak szellemi életem alakulására. Mivel a zenei érzékem gyenge, nem tud­tam egyedül megjegyezni a dalla­mokat, csak közös énekléssel vésődtek az emlékezetembe. Az évek során rengeteg éneket megta­nultam. Az egyházi ünnepek közül a karácsonyt megelőző böjt és ad­vent időszakát különösen kedvel­tem, mivel sokáig tartottak, a hosszú idő alatt több éneket is megtanulhattam a templomi közös éneklések alkalmával. Legalább száz templomi éneket ismerek. A kedvenc karácsonyi énekeim közé tartozik a többi mellett a Mária, Mária szűz méhe kezdetű templo­mi dalocska. Annak idején, elsőtől ötödik elemista koromig társaim­mal én is eljártam karácsony esté­jén köszönteni a falubelieket, ezen alkalmakkor általában a Csorda­pásztorok című dalt énekeltük. A fő ajándék a dió volt. Szálkán, a szülőfalumban ebből az érzékeny, meleg égövi tájakon termő gyü­mölcsfából nagyon sok volt. Kará­csony estéjén akár ötven házba is bekopogtunk, hogy köszöntsük az ott lakókat, a végére aztán egész tarisznyára való diót gyűjtöttünk össze. Szülőfalumban egyébként nem nagyon őrizték a népi hagyo­mányokat. Abban az időben több­ségében jómódú parasztemberek lakták a falut, valamiért nem érez­ték szükségét a népszokások ápo­lásának. A településhez egy török­magyar csata emléke is fűződik. Ti­nódi Sebestyén tudósított erről az ütközetről A szálkái mezőn vívott viadalról címen. A helyiek által csak halomként emlegetett, a falu közvetlen közelében húzódó dűlő volt a csata helyszíne, ahol a föld még évszázadokkal később, az én gyerekkorom idején is különféle rozsdás fegyvervasakat vetett ki magából. Gimnazistaként egy egész hátizsákot töltöttem meg velük, az általam talált ereklyéket később egy múzeumnak adomá­nyoztam. Furcsamód Szálkán nem terjedt el a betlehemezés, ugyanakkor a szomszédos faluból, Gyurcsó István szülőfalujából, Ga- ramkövesdről jártak Szálkára bet- lehemezők. Garamkövesd sze­gény településnek számított; ilyen közegben sokkal jobban ápolták a népi hagyományokat. Volt, hogy szenteste hat-hét Garamkövesdről átgyalogolt betlehemező társaság is megfordult hajlékunkban. A fi­úk szebbnél szebb betlehemet hoztak magukkal, ilyenkor az ajándékul kapott dióval és a kü­lönféle finomságokkal alaposan (Nagy László felvétele) megpakolva tértek haza Kövesd- re. Mindig irigyeltük őket, főleg az élelmességüket. Szálkán egyházi óvoda működött, ahol apácák nevelték a falubeli csemetéket, tudtuk meg Turczel Lajostól. - Ezek az áldott emlékű apácák minden év karácsonyára, de húsvétkor is, valami könnyen megtanulható színdarabot, misz­tériumjátékot taníttattak be a gye­rekekkel. Egy ilyen színdarabban én is szerepeltem. A tanár úr elmesélte azt is, hogyan tölti jelenleg a karácsonyait. - A karácsony főleg olvasgatással te­lik, leginkább vallástörténettel foglalkozó műveket olvasok, né­ha-néha, mint ahogy idén is, még írok is, vannak ugyanis félkész ta­nulmányaim. Pár évvel ezelőtt még meglátogattam a legközeleb­bi rokonaimat, hogy náluk tölt- sem az ünnepeket. Az utóbbi né­hány évben azonban már nem mozdultam ki otthonról. Némi túlzással szólva, körülbástyázom magam finomabbnál finomabb karácsonyi eledelekkel, nyalánk­ságokkal, melyeket részben a ro­konaimtól kapok, részben saját magam szerzek be. Rendszerint sok időt töltök azzal szenteste, hogy az asztalnál ülve karácsonyi dalokat énekelgetek halkan ma­gam örömére és a kellő ünnepi hangulat végett. Feltűnő hiányosságaim láttán La­jos bácsi a könyvekkel telezsúfolt lakótelepi lakásban korát megha­zudtoló, bámulatos fürgeséggel lép a könyvespolcához, és a polcról le­emelt imakönyv sárgult lapjait se­gítségül híva megpróbál elkalau­Az asztalnál ülve karácso­nyi dalokat énekelgetek halkan magam örömére. zolni a karácsonyi templomi éne­kek világában. És hogy kedvét lelje benne, csillogó szemmel el is éne­kel néhányat a ma már csak eldu­gott falvak templomaiban felhang­zó vallásos énekek közül.- Elszomorítónak tartom azt a mérhetetlen ajándékozási lázat, mely a karácsonyt megelőzően el­uralja a tömegeket, ezáltal éppen az ünnep bensőséges hangulata, a meghittsége vész el. Régebben még a tehetős családok körében sem terjedt el olyan mértékben, mint manapság az ajándékozás szokása. Az Orange szavatolja a minőséget maximum másodpercen belül eléri Hazai viszonylatban az Orange Call centruma a legnagyobb, amely napi 24 órán át felkészülten várja kérdéseit. Gondjai vannak a telefonnal, SIM- kártyával, a lefedettségről szeretne megtudni vala­mit? Érdekli az Orange aktuális kínálata, szeretne részletes tájékoztatást az új szolgáltatásokról, illet­ve aktiváltatni szeretné őket? Hívja bármikor a 905-ös ügyfélszolgálatot. Garantáljuk, hogy 15 másodpercen belül elér bennünket, sőt, a hívások 95%-át már 10másodpercen belül fogadni tudjuk. budúcnost’je jasná, budúcnost’ je Orange orange

Next

/
Oldalképek
Tartalom