Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)

2002-12-02 / 280. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 2. Közélet 5 Pavol Návratnak nincsenek információi arról, hogy bárki is tervbe vette volna a magyar egyetem létrehozását Nem jó A kormány a közelmúltban tárgyalta és hagyta jóvá az akkreditációs bizottság alap­szabályát. Az újonnan elfo­gadott alapszabály egyebek mellett rendezi a bizottság­nak és egyes munkacsoport­jainak a tárgyalásmódját, szavazási rendjét. A kor­mány tanácsadó testületé­ként működő akkreditációs bizottság tevékenységéről Pavol Návratot, a bizottság elnökét kérdeztük. RÁCZ VINCE Miért volt szükség az új alapsza­bályra, elégedett-e a kormány ál­tal jóváhagyott dokumentum­mal? A kormány a hatályos felsőokta­tási törvényben foglaltaknak ele­get téve tárgyalt a testület alapsza­bályáról. Az új alapszabály rész­ben a korábbi, a bizottság műkö­dését szabályozó kormányrende­letekre épül. Mindenekelőtt a bi­zottság tárgyalásmódját hivatott szabályozni, korábban a testület tárgyalási rendje és különféle jogi előírások szabták meg a tanácsadó szerv működését. Az alapszabály elfogadására nagy szükség volt, ezért a kormány döntését pozitív lépésnek tartom. A dokumentum kormány általi jóváhagyása előtt gyakorlatilag nem ülésezhettünk. Az akkreditációs bizottság találko­SS Az anyanyelven folytatott felsőfokú tanulmányoknak ma is megvan a létjogo- . . sultságuk. \V zóin mivel érdemi munkát nem vé­gezhettünk, csupán a később tár­gyalandó határozatainkat készí­tettük elő. Mely főbb elvekhez igazodva végzi tevékenységét a bizottság, és mely kritériumok alapján ítéli meg az egyetemi karok alkal­masságát? Az akkreditációs bizottság legfon­tosabb feladata, hogy megfogal­mazza egyebek közt az egyete­mek leendő tanulmányi program­jai elbírálásának kritériumait. A testület alapszabályának elfoga­dását követő első hivatalos ülé­sünkön'megegyezés történt a bi­zottság tevékenységét meghatá­a túlzott szakosodás „Az a probléma, hogy jelenleg valamennyi hazai felsőoktatási intézmény egyetemnek minősül." (Képarchívum) rozó alapelvekről. A jövőben igyekszünk olyan működési felté­teleket kialakítani, úgy irányítani tevékenységünket, hogy növeljük az egyetemi közeg képviselőinek, egyáltalán az állampolgároknak a bizottságba vetett, illetve annak tevékenysége iránti bizalmát. A felsőoktatási intézmények alkal­massági vizsgálatakor, az elbírá­lás során főként a tárgyilagosság, a függetlenség, az érdekmentes­ség és a szakszerűség elvéhez iga­zodunk. Egyes politikusok véleménye szerint az anyanyelvű felsőokta­tás napjainkban anakronizmus­nak minősül. Ön mit gondol ez­zel kapcsolatban? A kérdést többféleképpen is meg­válaszolhatjuk. Személyes véle­ményem szerint semmiképpen nem nevezhetjük a nemzeti nyel­veken folyó, szűkebb értelemben, az anyanyelvű felsőoktatást kor­ban meghaladottnak. Kétségte­len, az anyanyelven folytatott fel­sőfokú tanulmányoknak ma is megvan a létjogosultságuk, ugyanakkor azt gondolom, hogy a huszonegyedik század elején a vi­lág megköveteli a leendő szakem­berektől, hogy a hivatásgyakorlá­suk során használt szakkifejezése­ket idegen nyelveken is elsajátít­sák. Az egyneműsödés felé haladó világban, a nemzetközi színtere­ken folytatott hatékony szakmai kommunikáció, egyáltalán a szak­mai karrier végett ma már elen­gedhetetlen, hogy a leendő szak­emberek a megszerzett ismeretei­ket, jártasságukat és készségeiket idegen nyelvi környezetben is al­kalmazni tudják. Egész egyszerű­en az érvényesülés feltétele az idegennyelv-ismeret. Milyen akadályokat gördíthet az aklüeditációs bizottság a terve­zett magyar egyetem megvalósí­tása elé? Jelenleg nincsenek információim arról, hogy ez a magyar képzési nyelvű felsőoktatási intézmény va­lóban tervezett volna. Én nem lát­tam még semmiféle tervezetet, ezért úgy gondolom, hogy részem­ről bármiféle kijelentés a magyar egyetemmel kapcsolatban idő előt­ti volna. Nem nyilatkozhatom olyan dologról, melyről nincsenek érdemleges információim. Szlovákiában jelenleg 23 felső- oktatási intézmény működik. Vé­leménye szerint egy ilyen vi­szonylag alacsony népességű or­szágban nem túl magas ez a szám? Nem gondolom, hogy Szlovákiá­ban túl sok volna a felsőoktatási in­tézmény. Nem véletlen, hogy ezt a kifejezést használom. A problémát ugyanis nem a felsőoktatási intéz­mények nagy száma jelenti, hanem az, hogy jelenleg valamennyi hazai felsőoktatási intézmény egyetem­nek minősül; nálunk ugyanis csu­pán egy főiskola működik. Főisko­lákra pedig nagy szükség volna. Az egyetemi szintű felsőfokú képzés színvonalát szem előtt tartva való­ban indokolt lehet a félelem, hogy Szlovákiában túl sok az egyetemi képzést nyújtó felsőoktatási intéz­mény. A felsőfokú képzés színvo­nalának emeléséhez, de megtartá­sához is elsősorban konkurencia- harcra van szükség egyrészt az egyetemi, másrészt pedig a főisko­lai szintű képzést nyújtó felsőokta­tási intézmények körében. A leen­dő hallgató ugyanis azt a felsőok­tatási intézményt választja, amely \\ A dokumentum ' kormány általi jóvá­hagyása előtt gyakorla­tilag nem ülésez- . . hettünk. \N képes őt színvonalasabb képzés­ben részesíteni. Mindenekelőtt a hallgatók kegyeiért kellene, hogy folyjék a harc. Szlovákiában ugyanazon tanul­mányok folytatására egyszerre több lehetőség is nyílik. Vélemé­nye szerint nem kellene-e a je­lenleginél nagyobb mértékben szakosodniuk a felsőoktatási in­tézményeknek, illetve hogyan le­hetne elkerülni a párhuzamos képzéseket? Az egyetem legfőbb jellemzője, hogy hallgatóinak egyetemes kép­zést nyújt. A felsőoktatási intézmé­nyek e típusának európai viszony­latban több száz éves hagyományai vannak, az egyik legfontosabb civi­lizációs terméknek minősül. Tar­tok tőle, hogy az egyetemek jelen­leginél nagyobb mértékű szakoso­dása folytán éppen az egyetemi képzés lényege veszne el. A túlzott szakosodás, ha a választék rovásá­ra történne, egyáltalán nem lenne előnyös. Ötoldalú megállapodás született a Tiszai Fórumon Szakértői szinten a cseh-szlovák légvédelemről Árvizes csúcskonferencia Összehangolt programok mti-hírek Budapest. Közös nyilatkozatot fo­gadott el tegnap a Medgyessy Péter kezdeményezésére rendezett, a fenntartható fejlődéssel és az ár- vízvédelemmel foglalkozó, Buda­pesten tartott közép-európai regio­nális konferencia. A magyar mi­niszterelnök a közelmúlt nagy ár­vizeit követően fordult a Duna-, az Elba, az Odera menti országok kor­mányfőihez, hogy a nemzetközi összefogás erősítésével tegyék ha­tékonyabbá a természeti katasztró­fák megelőzését. A tegnapi konferencián Branden­burg tartomány, Csehország, Len­gyelország, Románia és Szlovákia miniszterelnöke vett részt. A ma­gyar kormányfő megnyitó beszé­dében egyebek között hangsúlyoz­ta: a kezdeményezés nem új intéz­ményi struktúra kialakítására irá­nyul, hanem a változó környezeti, társadalmi, gazdasági folyamatok­nak s hatásaiknak jobb megértésé­re. Ennek alapján lehetőség van az olyan nemzetközi párbeszéd előse­gítésére, amelynek alapján meg­oldható a hatékonyabb felkészülés, a kockázatok mérséklése. Egy nappal korábban, szombaton, egy másik fórumon jóváhagyták az érintett országok vízügyi mi­niszterei azt a közös munkaprog­ramot, amelyet a tiszai árvízvéde­lemről dolgoztak ki. Kóródi Mária magyar környezetvédelmi és víz­ügyi miniszter elmondta: a mun­kaprogram alapján a román, uk­rán, szlovák, jugoszláv és magyar fél abban állapodott meg, hogy a nemzeti árvízvédelmi stratégiák összehangolásával regionális együttműködést alakítanak ki a jövőbeli árhullámok elkerülésére. Váradi József, a magyar tárca víz­ügyi helyettes államtitkára közöl­te, hogy 2004-ig a vízmagasságot észlelő közös hálózatot építenek ki a határszelvényeknél. Miklós Lász­ló szlovák környezetvédelmi és vízügyi miniszter pedig azt emelte ki, hogy átfogó folyószabályozás­ban kellene gondolkodni a jövő­ben. A konferencia résztvevői le­vélben fordultak Margót Wallst- römhöz, az EB környezetvédelmi főigazgatójához, kérve őt, hogy az ötoldalú együttműködést az Euró­pai Unió kövesse figyelemmel, és legalább egy delegált szakember­rel vegyen részt aktívan a közös munkában. Az ötoldalú árvízvédelmi megálla­podás tavaly május végén jött létre Tiszai Fórum néven, az öt tiszai or­szág részvételével. A megalakítás óta hét munkacsoport dolgozott azon a programon, amelyet a teg­napi találkozón véglegesítettek. ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. A cseh-szlovák vámunió­ról szóló szerződés érvényét veszti, mihelyst legalább az egyik szerző­dő fél az Európai Unió tagjává vá­lik. A szerződés erről szóló függe­lékét szombaton, az első hivatalos szlovákiai látogatására érkezett Vladimír Spidla cseh kormányfő, valamint vendéglátója, Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök írta alá. A függelékre azért van szükség, mert az eddig hatályos rendelkezés értelmében a szerződés csak egy évvel azután veszthette volna érvé­nyét, hogy az egyik fél azt írásban felmondja. A függelék azután lép hatályba, hogy mindkét ország parlamentje elfogadta. Dzurinda javasolta partnerének, hogy a cseh-szlovák határszakaszon már ne fektessenek anyagiakat a határ- átlépést szolgáló objektumok épí­tésébe. Az így megtakarítható pénzt Pozsony a szlovák-ukrán, vagyis a majdani schengeni határ- szakasz védelmi rendszerének erő­sítésére fordíthatná. Spidla az el­képzeléssel egyetért, a részleteket pedig a két ország pénzügyminisz­terei és közös szakértői csoportja vitatja meg. Mindkét miniszterelnök támogatja a közös légvédelmi rendszer kiala­kítását is. Ennek részleteit a védelmi miniszterek tisztázzák, ugyancsak szakértők bevonásával, úgy, hogy a műszaki feltételeket egy hónapon belül megvizsgálják. Spidla Rudolf Schuster államfővel is találkozott, Pavol Hrusovsky házelnökkel pedig az EU-csatlakozási referendum idő- pontjáról egyeztetett. Csehország­ban a népszavazást 2003 június kö­zepére tervezik, Szlovákiában vala­mivel korábbra, (tasr, sita) Krkonosei kocogás Pozsony. Vladimír Spidla cseh miniszterelnök szlovák kollégáját tájfutásra hívja a Krkonoséba. A tíz kilométe­resre tervezett távot a két kor­mányfő a jövő év májusában futná le, a csehországi hegy­ségben ugyanis akkor rende­zik meg a veterán tájfutók vi­lágbajnokságát. „Elmegyek, de most először tudatosítot­tam, hogy már veterán va­gyok” - mondta Dzurinda. Spidla meghívására a kocogó kormányfőkhöz Pavol Hrusovsky házelnök is csatla­kozik. (TASR) RÖVIDEN Szlovákiába készül a pápa Vatikán. Újra Szlovákiába készül II. János Pál pápa. A katolikus egyház feje ezt Pozsony vatikáni nagykövetének, Marián Servátká- nak a napokban egy audiencián erősítette meg. A diplomata azt kérdezte, hogy négy Vatikánban eltöltött év után remélhet-e igenlő választ a legfőbb hazai közjogi méltóságok meghívására, mire a pá­pa a következőket válaszolta neki: „Igen, készülök”. A nagykövet egyben ahhoz is pápai beleegyezést kapott, hogy a hírt a szlovákiai hívekkel és közvéleménnyel is megossza. (TASR) Fico: két éven belül kormányátalakítás Pozsony. Előrehozott választások nem lesznek, de két éven belül jelentős kormányátalakítás várható - véli Robert Fico. A Smer el­nöke szerint a HZDS és a KDH közti „fokozatos és nem is rejtege­tett” közeledésnek lehetünk tanúi. Fico szerint ezt sokan politikai science fictionnak vélhetik, de van „ésszerű magyarázata”. Ha ugyanis a HZDS egy része átlép a kereszténydemokratákhoz, az­zal egyrészt „amnesztiát” kap a privatizációs ügyeiért, a KDH-nak pedig lehetősége nyílik arra, hogy eddigi erősen behatárolt vá­lasztótáborát jelentősen növelje. S mivel akár a legnagyobb parla­menti frakciót is létrehozhatja, a kormányátalakítás kérdése is azonnal felvetődik. (SITA) Kína úgy „barátunk", mint 1957-ben Pozsony. Szlovákiában máig érvényes a kommunista Kína és Cseh­szlovákia közti, 1957-ben kötött barátsági szerződés. Ez folyamatos egyeztetésre kötelezi a két országot és a NATO-t is közös veszélyfor­rásnak tekinti. A szerződést csak kétoldalúan lehet felmondani - er­ről már 1993 óta egyeztetnek a két fél szakértői. (SITA) Kerékbilincs a képviselőknek Vágbeszterce. „Lebilincselő” élményben volt része annak a három városi képviselőnek, akik az önkormányzati testület búcsúülésén vettek részt. Rossz helyen parkoltak a kocsijukkal, ezért a városi rendőrök kerékbilincset raktak azokra. A rendőrparancsnokot az sem hatotta meg, hogy képviselőkről volt szó, még büntetést is fi­zettek. Elvégre, a szabály, az szabály, pláne ha leköszönő képviselők is „erősítik”. (TASR) Ha ülne is Cérnák, csak rövid ideig Pozsony. Ha a Legfelsőbb Bíróság elfogadja is Dániel Lipsic igaz­ságügy-miniszter Mikulás Cérnák szabadon engedése elleni pana­szát, a besztercebányai maffiafőnök csak rövid időre kerülhet rács mögé. Kilenc hónapon belül újra kérhetné a szabadlábra helyezé­sét. Most azután szabadulhatott, hogy a büntetése felét letöltötte. Lipsic azért emelt panaszt, mert szerinte Cérnák különösen súlyos bűncselekményekért ült, s ilyenkor a kiengedését csak azután kér­heti, ha a kiszabott büntetés kétharmadát letöltötte. A büntetés fele és kétharmada közti különbözet kilenc hónap. (TASR) Ma még visszaléphetnek a jelöltek Pozsony. A helyhatósági választások polgármester- és képviselője­löltjei legkésőbb a mai nap folyamán és írásban jelezhetik a vissza­lépésüket, illetve a pártok és koalíciók is már csak ma léptethetik vissza jelöltjeiket. Az erről szóló írásos bejelentést két példányban a helyi választási bizottság elnökének kell átadni. A visszalépés vagy - léptetés ezután már nem vonható vissza. A változásokról írásos tájé­koztatót függesztenek ki a választók számára, illetve szóban közük azokat. (SITA) Hol „érdemes" beváltanunk a valutánkat? Varsó. Szlovákiai turistákra „szakosodott” csalók működnek a Szlovákiával határos dél-lengyelországi régióban. Azokat „vágják át”, akik előnyös árfolyam mellett akarják koronára váltani megta­karított dollárjukat és eurójukat. A csalók kiszemelt áldozataik előtt átszámolják a szlovák bankókat, majd velük is ellenőriztetik az összeget. Ezután azonban visszakérik a pénzt, hogy még egyszer átszámolhassák. Ekkor ügyesen, méretre vágott üres papírdarabo­kat csempésznek a bankók helyére, úgy, hogy azokat felülről és alulról is igazi papírpénzek fedjék. Eddig nyolc szlovák turista tett feljelentést a rendőrségen; ők fejenként 15-30 ezer dollárt „váltot­tak be”. (TASR) Kivonják a váltópénzt Csehországban és Szlovákiában Ráfizetésesek a fillérek ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Prága/Pozsony. A Cseh Nemzeti Bank döntése értelmében 2003 júniusától kivonják a 10 és 20 fil­léreseket. „Ezek az aprók elvesz­tették a készpénz funkcióját” - magyarázta Alice Frisaufová, a jegybank szóvivője, a lakosság je­lentős része - a Mladá fronta Dnes lap szerint - többnyire úgyis befőttesüvegben tárolja őket. Napjainkban minden cseh polgár­ra 66 darab kibocsátott 10 filléres és 53 darab 20 filléres jut, összes­ségében több mint 1 milliárd alu­mínium aprópénz van forgalom­ban. A 10 és 20 filléresek előállí­tási költsége kétszeresen megha­ladja az érintett fizetőeszköz no­minális értékét, vagyis ráfizetéses a forgalomban tartása. Zdenék Tuma, a jegybank elnöke szerint az üzletek megtarthatják jelenle­gi áraikat, mindössze fizetéskor a végösszegnél kellene felkerekíte­ni. A Cseh Nemzeti Bank előzetes prognózisa szerint az aprópénz kivonásából eredő felkerekített árak éves szinten 0,5 százalékos inflációt gerjesztenek. A váltó­pénz így sem tűnne el a cseh pénz­piacról, mivel az 50 filléres kivo­násáról nincs szó. Lapunk kérdé­sére Ján Onda, a Szlovák Nemzeti Bank szóvivője közölte: a jegy­bank szintén fontolgatja a váltó­pénz kivonását a forgalomból. A bank csúcsvezetése 2003 elején hozza meg erről döntését, viszont már előzetesen tárgyalásokat folytattak a nagy forgalmat lebo­nyolító hálózatok képviselőivel, hogy mi lenne a véleményük a fil­lérek bevonásáról. Onda szerint Szlovákiában a 10, 20 és 50 fillé­resek előállítási költsége magasan meghaladja e fizetőeszközök no­minális értékét, vagyis tisztán üz­leti szempontból a jegybank szá­mára mindhárom váltópénz kivo­nása elfogadható lenne. Azonban erről még végső döntés nem szü­letett, így egyelőre az sem világos, hogy jövőben valamennyi váltó­pénzt, vagy csak a 10 és 20 fillére­seket vonják-e ki a forgalomból. Más forrásból származó informá­ciók szerint a fillérek verését már le is állították, (shz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom