Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)

2002-12-21 / 297. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 21. Riport - hirdetés 15 A lego, a play station, a számítógépes játékok, a kisvasút semmit sem jelent a fogyatékos gyerekeknek, ők sokkal kevesebbel is beérik, az ő vágyaik szerényebbek Csipeszt és pexesót hoz ajándékba a Jézuska Mindenkinek jutott ajándék a Mikulás kosarából (Szőcs Hajnalka felvétele) A sarokban a feldíszített fenyőfa alatt egy halom aján­dék: kisautó, lego, kirakójá­ték és egy felfújható gyógy- labda. A teremben halk kará­csonyi zene szól, a fal mel­lett hosszú sorba állított asz­talokhoz szüleikkel érkező gyerekek telepednek. GAÁL LÁSZLÓ Az egyik okos tekintetű fiúcska a felnőttekkel is szóba elegyedik, csak a keze áll kifordítva és a járá­sa bizonytalan kissé. Egy másik fiú fél feje kopasz. Egy 18 év körü­li barna lány ronggyá tépdesett fél pár szandált rágcsálva járkál fel és alá, néha leül a fal mellé vagy a sarokba, de csak néhány pillana­tig marad ott, majd rátelepszik a fűtőtestre. A karácsonyfa alatt fel­halmozott ajándékok nem érdek­lik, csupán a ronggyá nyűtt fél pár szandál. Vágsellyén vagyunk, a Fogyatéko­sok Szlovákiai Szövetségének Krízna utcai központjában, decem­ber második szombatján, a Fogya­tékos Gyeremekek Társulásának karácsonyi ünnepségén. A jelen­lévők jó ismerősként üdvözlik egy­mást. „Kika! Kika!” - mondogatja boldogan Samko, és próbálja átö­lelni a szandáldarabbal bíbelődő Kristinát, ő azonban mintha észre sem venné a közeledést. Amikor mindnyájan helyet foglalnak az asztaloknál - kivéve Kristinkát, aki nem hajlandó elhagyni a fűtőtestet -, a klub elnöke, Zuzana Kollárová üdvözli az egybegyűlteket. Meg­ígéri, hogy mindjárt megérkezik a Mikulás, addig pedig süteményt, üdítőt szolgálnak fel. Néhány perccel később valóban bekopog a Mikulás, azaz Ladislav Kosicár, a városi képviselő-testület kulturális és sportbizottságának el­nöke. Évek óta ő alakítja a Miku­lást, és nemcsak a fogyatékosok klubjában, hanem más városi ren­dezvényen is. Kosarából édességet osztogat azoknak a gyerekeknek, akik verset mondanak vagy énekel­nek, aztán a többieknek is jut a ko­sárból valami apróság, kiosztotta a nagyobb ajándékcsomagokat és tá­vozott. Amikor civilbe öltözve visszatért, Kollárová elnök asszony kis unokája, a 17 éves Kristinka testvére elé állt: „Tudom ám, hogy te voltál a Mikulás, engem nem tudsz becsapni”. A klubrendezvények egyik legszor­galmasabb látogatója Éva Jakubco- vá. Huszonhét éves lányával, Evickával jár a klubba. „A lányom­mal sehová nem tudunk elmenni, kikapcsolódni, állandóan otthon vagyunk, esetleg a bérház előtti padra ülünk ki. Itt a klubban otthon érezzük magunkat” - meséli. „Vala­mikor, amikor a többi gyerek még kicsi volt, meglepetés volt a kará­csonyfa. Most már ők is nagyok, Zuzana lányom 25, Mirko fiam 23 éves, jó néhány éve együtt díszítjük a fát. Éva előtt sem titkolózunk, igaz, ő csak nézi, hogyan dolgo­zunk, segíteni nem tud, de örül.” Éva gyermekbénulással született, örökre gyerek marad. Egy kicsit tud beszélni, és a közeli ismerősöket felismeri, de a kezét nem tudja ren­desen használni, mosakodni is csak az édesanyja segítségével tud. „A férjem tizenöt évvel ezelőtt elha­gyott bennünket. A másik két gye­reknek is nehéz volt a gyerekkora, sokszor kellett a fogyatékos nővé­rükhöz igazodniuk. A férjem az au­tót is magával vitte, mi pedig szinte el voltunk vágva a világtól. A beteg lányommal nem járhattunk ki, s miatta a másik kettővel sem me­hettem sehová. Idén tavasszal be­nyújtottam egy kérvényt a szociális osztályra, hogy utaljanak ki egy au­tót, amivel a fiam vagy a lányom hordhatna minket, de még választ sem kaptam.” Kérésemre Éva asszony a régi családi karácsonyo­kat is felidézte: „A gyerekkori karácsonyok vidá­mak voltak, együtt sütöttünk, ké­szülődtünk és amikor eljött az ide­je, a gyerekek bementek a másik szobába, én meg betettem az aján­dékaikat a karácsonyfa alá. Aztán engem küldtek ki, és ők tették oda a csomagjaikat. Csöngettem egy csengővel, mintha az angyal járna nálunk, majd mindannyian be­mentünk a karácsonyfához. Ma már felnőttek a gyerekek, de a szép szokások megmaradtak. A kará­csonyfa láttán Evicka is tudja, mi­lyen ünnep lesz, csak az időről nincs fogalma. Az ajándékokat sem tudja úgy értékelni, mint egy egészséges gyerekek, de neki is vannak kedvenc játékai. Van egy kis kosara, tele pexesóval, ebből van vagy harmincfajta, mert min­den évben erre vár. Színes ruhacsi­peszből is van vagy öt csomaggal. Ezekkel egész nap el tud játszani. Reggel sorba rakja a csipeszeket a fal meg a szekrények mellett, hogy ne tapossunk rá, aztán este szépen összeszedi. Olyan kirakójátéka is van, amit ma már nem is gyárta­nak. Persze képeket nem tud kirak­ni, de külön sorba tudja rakni a pi­ros, a zöld a kék meg a fekete go­lyókat, mert a színeket ismeri. Sok más játéka is van, de azokat csak megnézegeti. Van egy babakocsija is játék babával. Azelőtt reggel fe­lültette a babát a kocsiban és betol­ta a hálószobába, aztán otthagyta egész nap, este meg lefektette a ba­bát és a kocsit megint kitolta a nap­paliba. Nagyon kicsi lakásunk van, mindig oda kellett tenni a kocsit, ahol nem zavart. Azóta a babako­csit eltettük a pincébe, de a baba ma is ott van a hálószobában. Evicka néha megnézi, be van-e ta­karva, de fel sem veszi, hogy játsszon vele. A többi babája is do­bozokban van a pincében. Hogy mit veszek neki idén? Megint azt, amit évek óta, a ruhacsipeszeket már megvettem, még pexesót kell vennem.” Éva asszonynak és lányá­nak már negyedik éve a Fogyaté­kos Gyerekek Társulásában rende­zett ünnepség jelenti a karácsonyi attrakciót. Az édesanya elbeszélget a többi szülővel, lánya csak ül mel­lette, és majszolja az édességeket. „Sohasem szokott beszélgetni, mindig csak eszik, mert enni na­gyon szeret. De aztán otthon el­mondja, hogy nagyon jó volt itt. Egyébként csak egyedül, szűk csa­ládi körben töltjük az ünnepeket. Az szüleim meg a közeli rokonaim már nem élnek, a volt férjem csa­ládjával nem nagyon tartjuk a kap­csolatot. A távol lakó idős uno­kanővéremhez meg hiába is akar­nánk elmenni, nincs hogyan. Hát ezért örülünk nagyon ennek az it­teni karácsonynak a klubban. Olyan ez már, mint egy nagy csa­lád, ahol néhány órát jó társaság­ban jó hangulatban tölthetünk, és senki nem néz furcsán Evickára, amiért még mindig gyerek.” Tesz valamit embertársaiért? Szervez jótékonysági vagy kulturális rendezvényeket? Szeretné, ha erről mások is tudnának? Itt az alkalom: VERSENYTÁRGYALÁS a 2003. évre a Petit Press által kiadott lapok számára. Ne szalassza el az alkalmat: töltse ki a mellékelt nyomtatványt, vágja ki, és küldje el 2003. január 15-ig címünkre: Petit Press a. s., Marketingové oddelenie, Nám. SNP 30, 811 01 Bratislava. A projekteknek, amelyeket a Petit Press előnyös árú reklám formájában kíván támogatni, a címét 2003 januárjának végéig a Petit Press által kiadott lapok hasábjain hozzuk nyilvánosságra. siet regionAlnej tlaCe SME uiBgii PRÄCA I / n^rftr-1 v“ writtf I /'Dinieké Jelentkezünk a meghirdetett médiapartner­kereső versenytárgyalásra. A rendezvény adatai Cím: .............................„... Megr endezésének időpontja: Tömör leírása:__________ Az igényelt támogatás: (a hirdetés méretei, az ismétlések száma): Az Ön felajánlása a Petit Pressnek a rendezvényen való népszerűsítésére: ■ -mm szervező adatai Név: Cím:_____________________ A szervezet képviselője:.............. A szervezet megalapításának éve: Kijelentem, hogy a fenti adatok megfelelnek a valóságnak. A szervező pecsétje és képviselőjének aláírása

Next

/
Oldalképek
Tartalom