Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-14 / 291. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 14. KOMMENTÁR Nihil novum sub sole LOVÁSZ ATTILA Azaz nincsen új a Nap alatt. Pedig az első Dzurinda-kormány kerékkötője, az SDE kimaradt a jelenlegi koalícióból, s mindenki örült. Az állítólagos programközelség minden koalíciós pártelnököt olyan kijelentésekre ösztönzött, melyek szerint nem kell belső ellenzéktől tartani, hiszen mindnyájan tudjuk, mit kell csinálni, és hogyan. A kormány csak néhány hetes, máris baj van a koalícióval. Míg a kedvezménytörvény kapcsán nyugodtak lehettek a koalíciós honatyák (az MKP úgysem lép ki a kormányból), a közalkalmazotti törvény miatt viszont először hangzott el a nyílt fenyegetés. Ezúttal az ANO politikusai mondták: ha a kereszténydemokraták így folytatják, megyünk. Lehet, hogy az eddig teljesen olvashataüan médiapárt oktatja jó modorraa tapasztalt KDH-t. Az is lehet, hogy Ruskóék érdekeivel ellentétesen viselkedtek a jogszabályt nem támogató kereszténydemokraták. Az első lehetőség még jó hír is lehetne, az önmagát kiszámíthatónak és stabilnak nevező konzervatív párt ugyanis korántsem kiszámítható és stabil, ha bizonyos érdekekről van szó. A bal és a jobb találkozása egy cukrászdában a Devin Bank mellett és miatt nem merült feledésbe. Ruskóék kimondták, hogy a KDH nem tartja be a megállapodásokat. A kedvezménytörvény miatt tudjuk, az SDKU sem. Még néhány ilyen intermezzo, és nyugodtan elmondhatjuk: a baloldallal vagy anélkül, teljesen mindegy. Négy év olyan kormányzás vár ránk, amely semmiben sem lesz új,jobb és kiszámíthatóbb. S még az sem biztos, hogy egyáltalán négy évig tart... JEGYZET Egy kémény és árnyéka BODNÁR GYULA Két sötét felhősáv között kék égi zóna, fehér csík halad benne, repülőgép húzza maga után, mely talán Budapesten szállt föl, és most nyugat felé tartván mintha utol akarná érni a napot. A nap ugyan innen lentről nem látható, a kék mezőt határoló még söté- tebb felhők fölött araszol valahol, de a repülőgép figyelemmel követheti, ugyanis abban a magasságban nincsenek konkrét határok, sorompók, falak, csak a légi folyosó, az viszont szemmel nem érzékelhető. Napnál világosabb, repülőgépünk soha még csak közelébe sem juthat a sugárzó égitestnek, képzeletben mégis jó felemelkedni néha a földszintről, és szabadjára engedni a gondolatot, lazítson, játszadozzék kedvére. Persze, ez a kalandozás olykor szomorú irányba fordulhat, vagyis nem mindig felhődén, most sem az. A képen, mely elém tárul a balkonról, garázs- és háztetők, fölöttük egy szakaszon az erdő fáinak egymásba fonódó kopár csúcsai, jobbra lakótömb, balra a kazánház, kéményéből már nem száll füst, amióta gázzal fűtenek, de továbbra is itt magasodik fehéren; munkások, akik jártak a tetején, biztosan messzire elláttak napfényes időben. Éppen ez a kémény az, mely, valahányszor rápillantok, négyszögletes alakjával nyomban lerántja a gondolatot a földre - oda a szabadság, ajáték-, majd repíti New Yorkba, és a homlokod mögött már meg is jelennek a tavaly szeptember 11-i képsorok, miközben óhataüanul újfent felmerül benned, mi volna, ha itt, ennek a toronynak, ahol talán denevérek sem laknak, ne adj’ isten! bármilyen indokból nekivezetnének akár egy permetező vagy sportrepülőgépet. A Világkereskedelmi Központ összeomlása óta nem szükségei különösebb képzelőerőt a válasz, mely egyébiránt megtalálható az amerikai filmipar véres termékeiben - pillanatok alatt előttem a kép. Ha javasolnám, bontsák le a kéményt, ne ébresszen rossz emlékeket, és hát ily módon is csökkentve a mai kamikazék esélyét, akkor ebből logikusan következne, bontsák le a világ összes toronyházát, felhőkarcolóját, négyszög alakú kéményét. Ez gondolatnak eleve badarság, a józan ész nem hátrálhat meg. Még ha teheteüennek bizonyul is sokszor. Még ha előfordul is, hogy minden politikai szándék nélkül becsapódik valahova egy repülőgép, mint minap Miamiben az a kis egymotoros az amerikai jegybank épületébe. Mindazonáltal van egy olyan érzésem, szeptember 11-e óta sem Manhattanben, sem máshol a világon nincs felhőkarcoló, magasabb épület, melyben az ott dolgozóknak, lakóknak ne jutnának eszükbe naponta azok a berepülések. Mi lenne, ha...? És ez már félelem. Mely alighanem a felvonóban kezdődik vagy még korábban. És ha félelem, akkor oda egy újabb szelet a szabadságból. Ami a földszinten történik, azt már megszoktuk. FIGYELŐ Lengyel évforduló A 21 éve bevezetett lengyelországi hadiállapot kezdetén a hatóságok azt tervezték, hogy egy új, engedelmes Szolidaritás szakszervezetet hoznak létre - írta a Rzeczpospolita. A december 13-i évforduló idén sem múlt el szenvedélyek nélkül, jóllehet az EU-bővítési csúcs háttérbe szorította. Wojciech Jaruzelski tábornok varsói villája előtt mintegy 70 tiltakozó vir- rasztott. Keresztet formáltak a hadiállapot áldozatainak fényképeiből és mécseseket gyújtottak emlékükre. A hadiállapotot 1981. december 12-ről 13-ra virradóra hirdették ki az 1980. augusztusi megállapodásokban hivatalosan engedélyezett független Szolidaritás szakszervezet megtörése, felszámolása céljából. A hadiállapot halálos áldozatainak számát mintegy 100-ra teszik, csaknem tízezer embert internáltak, kijárási tilalmat vezettek be. A kijárási tilalmat 1982. május 2-án oldották fel, a hadiállapotot 1983. július 22-én szüntették meg. A lap eddig ismeretlen tényeket is közölt. Az akkori hatóságok azt tervezték, hogy a felfüggesztett Szolidaritás helyén létrehoznak egy hasonló nevű, a belbiztonság által szigorúan ellenőrzött független szakszervezetet. Lech Walesát, a Szolidaritás internált elnökét szerették volna megnyerni az új független szakszervezet vezetőjéül. Úgy gondolták, hogy Walesa elfogadja az ajánlatot. Walesa puhítása teljes erővel folyt, a Szolidaritás elnökét igen komfortos körülmények között tartották fogva, francia borokkal, pezsgővel, konyakkal is ellátták. Kiderült azonban, hogy a „gdanski villanyszerelő” tanácsadói nélkül nem „teljesen nulla”, ellenállt és megtagadta a tárgyalásokat, amíg a Szolidaritás többi vezetőjét és tanácsadóit szabadon nem engedik. A rendszerváltás után csak kevés egykori funkcionáriust ítéltek el a hadiállapot idején elkövetett bűntettekért.- Csipegessetek csak, madárkáim. Remélem, jövőre ti is hoztok nekem kenyérmorzsákat, hogy a nagy áremelések miatt éhen ne haljak... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ HOSPODÁRSKENOyiNY Az ország lakossága novemberben és decemberben eddig összesen 59 milliárd koronát költött vásárlásra, ebből csak a decemberi napokban 31 milliárdot - írja a napilap. A statisztikai hivatal adatai is alátámasztják, hogy az embereknek még van miből költeniük. Az idei harmadik negyedévben ugyanis átlagban hat százalékkal emelkedtek a reálbérek. A tavalyi hasonló időszakban az emelkedés csak 0,6 százalék volt. A lap szerint az sem igaz, hogy a lakosság most, karácsony előtt már a megtakarított pénzéből költekezik. A jegybank felmérése alapján az elmúlt két évben a lakossági megtakarítások 15 milliárd koronával növekedtek. Róbert Prega, a Tatra Bank elemzője szerint a jövő évi áremelések előtt nem az következett be, hogy a lakosság óvatosabban költekezik, hanem éppen ellenkezőleg: már most megveszi azt, amit később tervezett. HETVEG(R)E Kazánkovács és balerina A koppenhágai Európa-baj- nokságon erőnk felett teljesítettünk, sikerrel vettük a selejtező csoportot, a legjobb huszonötbe kerültünk. Döntő: 2004. május elsejétől. Tudjuk, könnyű préda leszünk a nagyoknak (az EU fúria), de régen tartoztunk már az elithez. MOLNÁR NORBERT Bár Magyarország bizakodott a svájci UEFA-szavazás előtt, ahol eldőlt, ki rendezheti a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokságot, sejtettük, Budapestnek igen kicsik az esélyei a hét pályázó közül. Ausztria-Svájc nyert, de óriási meglepetésre a döntőben éppen Magyarországot győzte le 7:5-re vagy 9:3-ra, nehéz kiigazodni a hírügynökségek kusza jelentései között. Míg vártuk az eredményt, az osztrák hírügynökség világgá röpítette, hogy Magyarország volt az első pályázó, amelyik kiesett, a két szlovák hírügynökség ki is adta FLESH-ben, értsd, gyors rövidhírben. Kis késéssel a brit Reuters és a világ más ügynökségei közölték, Magyarország döntős, de ott alulmaradt az osztrák-svájci pályázattal szemben. Ezt viszont már elfelejtette hírül adni a SITA és a TASR, további híradásaikban is végig a török-görög pályázat második helyezéséről írtak. Ennyit az elfogultságról és a kicsinyességről. No meg a pártatlan tájékoztatásról. Arra jók az önkormányzati választások, hogy mindenki győztesnek érezze magát. Mindenki ki is kiáltotta magát, csak a Smer nem, mert nem volt miért. De volt még egy hozadéka a voksolásnak: így, december tájékán megszületett az új Kvarda József. Úgy hívják, Bastrnák Tibor. Ő a Nyitra megyei önkormányzat képviselője, parlamenti képviselő, s legújabban Komárom polgármestere. Hogy ne juthasson hasonló sorsra Pásztor István most már parlamenti képviselő, korábban lemondott Kassa megyei önkormányzati képviselői helyéről, pechjére, királyhelmeci polgár- mesternek meg nem választották meg. A Bastrnák-Pásztor párharc állása: 3:1. A komáromi polgár- mesternek persze még meg kell ennie néhány gombócot, hogy kvardai magasságokba jusson, hiszen ő kulturális államtitkár, az MKP önkormányzati szakértője, a Csemadok elnöke és Csenke polgármestere társadalmi munkában. Rejtő egyik hőse csak kazánkovács és balerina volt egy személyben. Nagymenőnek számít már a szlovák börtönökben Ivan Lexa: a múlt héten megint börtönbe ment, ezen a héten döntöttek, marad is a rács mögött. Ám elvesztette egyik ügyvédjét, Juraj Trokant, aki a HZDS színeiben Megszületett az új Kvarda József. Úgy hívják, Bastrnák Tibor. lett polgármester. S hogy tovább bonyolódjon a sorsa, új ügyvédje a HZDS ámokfutója, Ján Cuper bukott képviselő lett. Mert megérdemli. A zsák a koltját. Jaj, mit mondott már megint az elnökünk. Bár a parlament elfogadta a jövő évi költségvetést, nem bólintott rá az elnök által már egyszer visszaadott közalkalmazotti törvényre, mert a kereszténydemokraták bemerevedtek, így a költségvetés kiadási oldalán szereplő számok már nem érvényesek, a deficit jóval magasabb lesz, az egészségügyi reformnak meg keresztbe tettek. Ócska banda, mondaná a kollégám, de nem kellett volna ennek megtörténnie, ha Rudolf Schuster nem adja vissza előszörre a jogszabályt. De visszautalta, s ezután volt arca azt mondani, hogy negatívan hat a költségvetésre a KDH viselkedése, nem volna szabad truccolniuk egy ilyen fontos törvény elfogadásánál. Szegény öreg elnökünk, nem emlékezhet rá, hogy mit csinált egy hónapja. Hiányosan idézek egy hírből: „A bíróságok szerkezetéről, a bíróságok függetlenségének megerősítéséről, valamint a szervezett bűnözés elleni harcról fog tárgyalni hatnapos látogatása során ...-ban a szlovák Legfelsőbb Bíróság elnöke, Stefan Harabin.” Nincs sok ország a világon, ahol ez működik, de azért akad. Találós kérdés: Hova utazott Stefan Harabin? A válasz: Kínába. No, ott a független bíróságok tutira nem működnek, de tanulni a rosszból is lehet. HETI GAZDA(G)SAG Engedjétek őket a vályúhoz! TUBA LAJOS Engedjék már a kereszténydemokratákat a vályúhoz! Régen véget ért a választási kampány, amikor minden politikus szíve kizárólag a népért dobog. Újra a nagy osztozkodás idejét éljük. Márpedig tudvalévő, hogy a KDH különös vonzalmat érez az energetika iránt. Ján Carnogursky annak idején még az elegáns fekete cipőjét sem átallotta bepiszkítani, csakhogy az orosz államadósság fejében behozott kőszén mellett fény- képeztethesse magát. Úgy látszik, hogy a közszolgáltatók privatizációjában mégiscsak lehet valami üzlet, hiszen a KDH nem vállalná az elmúlt napokban látott koalíciós cirkuszt, ha csak néhány pártember jól fizető funkciójáról lenne szó. Megdöbbenésnek nincs helye, a politika ilyen, csak éppen ritkán kerül ennyire leplezetlenül a köznép szeme elé. Egyébként a nagy cégek privatizációja valójában a vége felé jár, igazán tartóztathatták volna magukat ennél az utolsó esetnél. Államfőnk sem tagadta meg önmagát, nagyon sajnálta a reform megbotlását, és még csak nem is pironkodott amiatt, hogy az egészet ő okozta (belül biztos örül, hiszen jelenleg ő az utolsó vörös a vártán). Pedig most az öröm hetét vártuk. Minden látszat ellenére a jövő évi állami költségvetés és a koppenhágai csúcsértekezlet is ide sorolható. A költségvetés ugyan megszorító és deficites, de legalább igaz. Végre nem szerepelnek benne gumiparagrafusok és látszatbevételek. Mert ilyenek még az ideiben is vannak, és ha váratlanul mégsem találnánk az állam számláján annyi milliárd koronát az orosz államadósságból, akkor bizony a régi-új garnitúra ezekben a hetekben szorult helyzetben lenne. A koppenhágai bővítésről nem is kell sokat írni, hiszen aki még ezt sem követi, az valóban csak a januártól csökkentett szociális segélyt érdemli. De maradjunk annál, hogy mire is számíthatunk itthoni hétköznapi valóságunkban. Nagy szerencsénk volt, hogy a dánok nagyon szerették volna a történelmi bővítést Koppenhága nevéhez kötni, így valóban apait-anyait beleadtak. Á felkínált csomagban Szlovákia 90 A politika ilyen, csak ritkán kerül ennyire leplezetlenül a köznép elé. millió eurót szerzett vidékfejlesztésre. Azután változott egy kicsit a helyzet és ma már dönthetünk, hogy ezt a pénzt közvetlen dotációként, tehenenként és hektáronként fizetjük-e ki, vagy pedig valóban fejlesztési programokkal igyekszünk mozgásba hozni a vidéket. Napjainkban, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy az MKP nem nagyon gondolja komolyan a programjában szereplő és annak idején országszerte a vidékfejlesztési szervezetek csodálatát kiváltó gondolatok teljesítését, szinte biztosak lehetünk abban, hogy az első változat lesz a csábítóbb. Van azonban ennek egy kis hátulütője. Ilyen pluszpénzt csak Szlovénia és Szlovákia alkudott ki magának. Mindkét ország tárgyalóküldöttsége azzal érvelt, hogy a vidéki lakossága csak új, izmos fejlesztési programokkal tudja behozni a lemaradását. Ha most ezt közvetlen támogatásként fizetjük ki, akkor szavahihetőségünk kerül veszélybe. Úgy járunk, mint az, akinek vetőmagnak ajándékoznak búzát, de ő inkább kenyeret süt belőle. Ilyesmire 55 évvel ezelőtt tájainkon is volt példa, és bizony az idősebbek még mindig elég nagy megvetéssel beszélnek ezekről a megtévedtekről. Nehogy mi is így járjunk azokkal, akik szegény rokonnak tartanak bennünket és azt lesik, vajon tudunk-e késsel és villával enni. Pedig, ha nagyon akarnánk, akkor a harmadik negyedév statisztikájának is örülhetnénk. Bár általában úgy tűnik, hogy a javulást a saját bőrünkön kevéssé érezzük, mégis jobb ilyenről hallani, mint a visszaesésről. Már csak azért is, mert az elemzések szerint ezúttal valóban nem esztelen állami beruházásokkal pumpálták az értékeket a jobban mutató irányba. Mindenesetre a csütörtökön közzétett adatok szerint a bruttó hazai össztermék (GDP) növekedési üteme ötszöröse az Európai Unió átlagának, vagyis megfelelő optimizmussal azt is mondhatnánk, rohamléptekkel hozzuk be őket. Csak kár, hogy annyira mélyről Optimistán azt mondhatnánk, rohamléptekkel hozzuk be az Uniót. indultunk. Persze azért ne feledjük el, hogy idén politikai okokból minden rossztól igyekeztek kímélni bennünket és ezt a számlát jövőre nyújtják be. Kedvenc témánkról, a nyugdíjreformról is hallottunk néhány új információt. Az egészet irányító Ivan Svejna szerint várható, hogy az elején nem egészen 1 milliónyian lépünk majd át az új rendszerbe. Ä többiek majd akkor követnek bennünket, amikor meggyőződnek róla, hogy ez valóban előnyösebb a számukra, akkor viszont már 95 százalék lesz az arány. Az átlépésre nem lesz határidő, de aki már egyszer elhatározta magát, annak nem lesz lehetősége a visszatérésre. A fiatalok számára eddig mindenütt kötelező volt az új rendszerbe való belépés, nálunk erről még nem döntöttek.