Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-10 / 287. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 10. Riport Báli szigetén ötféle kalendárium érvényes; csak a hivatalokban írnak 2002-t, az iszlám papjai 622 óta a hedzsra holdévei szerint keltezik a vallási eseményeket Szalcáéknál csupán az 1923-as évnél tartanak A sziget lakóinak hiedelme szerint a vulkánok az égiek, démonok, lidércek lakóhelye (A szerző felvételei) Balin a hinduk mellett akadnak Siva- és Buddha-követők, iszlám és keresztény hívők is. A hivatalokban 2002-t írnak, míg a sziget vallási közösségei 1423-at, 1923-at és 2545- öt. Sőt az ősi szertartások időrendjébe egy ötödik kalendáriumnak is nagy beleszólása van. ÁCS LÁSZLÓ Jáva felől érkezem, mint egykor a muzulmánok elől menekülő hindu madzsapahitok, Báli virágzó kultúrájának letéteményesei. Kedvenc szigetem délnyugati partvidékén nincs nagy élet, tudniillik a helynek szerint innen indul portyázni a legtöbb démon és lidérc, ezért a hegyek lankáit is csak a máshonnan betelepülők, valamint a kereszténységre áttért bennszülöttek népesítik be. Utóbbiak minden esztendőben a Gergely-naptár szerint ülik meg ünnepeiket, Loloan Timur falucska lakói pedig évről évre 11 nappal korábban kezdik a moz- lim nagyböjtöt, a ramadánt. Az iszlám papjai 622 óta a hedzsra (Mohamed menekülése Mekkából Medinába, az időszámítás kezdete) holdévei szerint keltezik a vallási eseményeket, ahogyan Loloan Timur mecsetének imámja is, aki most az 1423-as esztendőtől búcsúzik. A hegyeken túl, a sziget másik felén ugyanakkor narancs- sárga tógájú buddhista szerzetesek mormolják mantráikat, s arra a kérdésre, milyen évet írnak, 2545-tel válaszolnak. A nirvánába készülők ugyanis az aktuális évszámhoz mindig hozzábiggyesztik a Buddha és Krisztus születése között eltelt 543 évet, holdéveiket pedig 2-3 évenként egy pótlólagos holdhónappal igazítják a világi naptárhoz. A szigeten persze a báli ceremóniák a legizgalmasabbak. Az itt használatos „pavukon” év 210 napos, így a templomok születésnapját, az „odalant” is 210 naponként ünnepük, s mivel oly sok a templom, nem nehéz egy-egy díszes körmenetre bukkanni. En az ország kulturális központjában, Uhudban csatlakozom az ünneplőkhöz. Három napon keresztül kígyózik a balinéz lányok és asszonyok színpompás sora a kőszobrokban és kőtrónusokon láthatatlanul megbúvó istenek örömére. Na meg az enyémre, hiszen a fejeken egyensúlyozott áldozati tornyok alatt szépen ívelt, mégis egyenes női hátak mutatkoznak, kecses csípők ringanak, s a felvonuláshoz a gamelán zenekarok csengő-bongó hangjai adják a ritmust. Úgy gondolom, a látvány igencsak megéri, hogy kissé jobban elmerüljek a sziget rituális időszámításában, ezért a falu egyik tisztességben megőszült öregjéhez fordulok. Mint kiderül, a „pavukon” évet alapjában 30 „vuku” hétre osztják fel (30x7=210), ám léteznek egyéb, 1-10 napos „vara” hetek is, melyekben minden nap nevesítve van. A különböző hetek kereszteződései adják az ünnepek időpontjait: például amikor a „vuku” keddje, az „anggara” fedésbe kerül az ötnapos „vara küvon” napjával, akkor - vagyis 7x5=35 naponként - ülik meg Báli egyik népszerű fesztiválját, az Anggarkasiht. Világos, nem? Az én fejem is csak akkor kezd sajogni, amikor alkalmi gurum felnyitja a szemem: Balin létezik egy másik idősík is - a szakakalendárium. Az indiai Saka-dinasztia 78-as alapításától ketyegő időszámítást a Malaká-szoroson át Kínába tartó indiai hajósok hozták magukkal Jávára, onnan pedig a madzsapahitok 1478-as exodusával került Balira. A holdhónapokra bontott évet időnként egy pótlólagos holdhónap hozzáadásával igazítják a Nap járását követő naptárhoz - ugyanúgy, mint a buddhisták -, így nem kell mást tenni, mint 79-et kivonni a hivatalos évszámból. Ezek szerint sza- káéknál most 1923 van. A felfokozott életritmusú turista számára a szakaév legfurcsább eseménye az új év kezdetét jelentő „nyepi”, vagyis a csend ünnepe. Ilyenkor Balin megáll az élet: az emberek nem dolgoznak, az utcák az ürességtől kongnak, sőt még a hangos nevetés, sütés-főzés és lámpagyújtás is tilos. Emlékszem, egyszer egy szállodában ért az ünnepség. Soha olyan fényesnek nem láttam a Tejutat, mint annak az egynapos karanténnak az éjjelén. Na de éppen ideje visszacsöppenni a templomi születésnapi ünnepségekbe. Ha csupán a falutemplomo- kat vesszük számításba, akkor is átlagban napi öt ilyen fesztivál folyik a sziget különböző pontjain. Bár a kisebb „partik” során csak a falu őseinek szellemei és a helyi istenek képviseltetik magukat, a legnagyobb templomi fesztiválok, a „Galungan” és a „Kuningan” idején az összes ősszellem és isten alá- száll a felső világból, hogy együtt Balinéz szépség, aki fölött ki tudja, milyen idő múlik ünnepeljen a balinézekkel. Ilyenkor a légneműeknek igen jó soruk van, hiszen nemcsak a legfinomabb falatokkal kínálják, hanem jelképesen megfürdetik őket, fekvőhelyet vetnek nekik, sőt még zenével, árnyjátékokkal és táncelőadásokkal is szórakoztatják az égi vendégeket. Közben a hívők virágokkal, gyümölccsel, süteményekkel, olykor sült csirkével megrakott áldozati tornyokkal járulnak az oltárok elé, hogy a közös ima alatt a főpap áldásából részesüljenek. Az ünnepség végeztével aztán a főpapok udvariasan a vendégek tudomására hozzák, hogy eljött a visszavonulás ideje, s a templom egy időre ismét bezárja kapuit. Odafent azonban nincs megállás, hiszen amíg az égiek szintjén egy világnap lepereg, addig a Földön 8 640 000 000 évnek kell eltelnie. A legkevésbé persze a hindu kozmosz urát, Brahmant szorítja az idő. A Legfelsőbb Létező majd csak ezer világév után születik újjá, s ha tudjuk, hogy egy világév 360 világnapból áll, már nem is olyan nehéz kiszámolni, hogy mikor lesz ez. Gond csak akkor van, ha ki is kell mondani. Balinéz lányok az áldozati ételekkel a templom születésnapján Nehéz meghúzni a választóvonalat, nem könnyű eldönteni, hol ér véget a természet, és hol kezdődik a művészet, és ezt nem árt tudatosítani - vallja Hans Hollein építész Új szupermúzeum St. Pöltenben: galéria, állatkert, élménypark SZÁSZI JÚLIA Galéria, állatkert, élménypark, vagyis képzőművészet, természet- tudomány, néprajz, szülőföldismeret kapott helyet egyetlen épületben, Hans Hollein osztrák sztárépítész most átadott új múzeumában. Haliéin tudatosan kereste a természet és a művészet dialektikáját, s ezt úgy oldotta meg, hogy a két súlypont a kívülről tipikus múzeumra csöppet sem emlékeztető épületben nincs egymástól elválasztva, hanem építészileg is ügyesen keveredve létezik egymás mellett. Ő maga azt vallja, hogy egyébként is nehéz meghúzni a választóvonalat, nem könnyű eldönteni, hol ér véget a természet, és hol kezdődik a művészet, és ezt nem árt tudatosítani. Aki a képzőművészet miatt jön, felfedezheti egyúttal a természetet, és fordítva - mondja az építész, aki éppen tíz- évvel ezelőtt nyerte meg tervével az akkor kiírt pályázatot. Az építkezés a szokáA tartomány számára fontos az itteni kulturális örökség bemutatása. sós anyagi gondok miatt tolódott, majd jöttek a takarékossági követelmények, a projekt hamarosan felére zsugorodott. Ami azonban megvalósult, az nem valamiféle maradvány, hanem új egység, Al- só-Ausztria számára pedig valóságos mérföldkő - mind az építészetben, mind pedig az itt bemutatott anyag tekintetében -, ahogyan a megnyitáskor a tartomány főnöke fellelkesülten nevezte a létesítményt. A tartomány számára különlegesen fontos az itteni kulturális örökség bemutatása, s az, hogy a múzeumlátogató a múltból a jelenen át jut el a jövőbe. A témák közül a nyitókiállításon kiemelt szerepet kap a víz - amely sok esetben mintegy összekötő kapocs, s létfontossága aligha kérdőjelezhető meg. A múzeumba belépőt szabadon függő gleccser fogadja, lefelé zubogó vízzel. Több út vezet innen - függőhidakat vagy hegyi ösvényeket mintázva, a széleken Alsó- Ausztriára jellemző flórával és faunával, ami igazán változatos képet mutat. Az errefelé honos medvétől mindenféle énekesmadárig tanulmányozhatják az élővilágot az iskolások: részükre külön vezetéseket terveznek. Ami a képzőművészetet illeti, a múzeum időről időre tematikus kiállításokra válogat összesen 30 ezres gyűjteményéből, amely az alaposan kinőtt, immár 100 éves eredeti tartományi múzeumból került át a 3700 négyzetméteres kiállítófelülettel rendelkező házba. A gyűjteményben kiemelkedő alkotások is vannak, Schiele, Waldmüller, Kokoschka, Nitsch, Frohner, Carl Moll festményei: nem hiába sok osztrák művész kötődik Alsó-Ausztriához, van, aki születésénél fogva, mások inkább e tartomány kedvelt művésztelepei révén. Figyelemre méltó a képzőművészet fő csarnokának ötméteres kupolája alatt a fény vezetése. Az épülethez tartozik egy háromdimenziós mozi is, ahol egyelőre a tartomány történetét bemutató filmet vetítik. Különleges jelentőséget kölcsönöz az új létesítménynek, hogy az Ausztriában is szűkös gazdasági helyzetben manapság nem túl gyakori az új múzeumi épület emelése. Jellemző, hogy bár Hans Hollein nevéhez sok hasonló tervezet fűződik, s aligha mondható kezdőnek a múzeumépítés terén, A Sankt Pölten-i múzeum összköltsége 20 millió euró volt. ezek a sikeres létesítmények mind külföldön vannak, a franciaországi St. Ours-les-Roche-ban, Frankfurtban, Mönchengladban. Nem rajta múlik persze, hogy ez az első ausztriai múzeuma - ő történetesen már 15 éve tervez egy múzeumépületet a salzburgi hegyvidékre. Talán most kedvet kapnak az ottani honatyák a 47 millió eurós projekt intenzívebb támogatásához. A St. Pölten-i múzeum összköltsége 20 millió euró volt, igaz, a tartománynak nagy szerencséje van: olyan szponzort talált a kulturális negyed Ídalakításához, mint a Ra- iffeisen-csoport, amely már 2004- re is szerződött. Nem kevesebb, mint egymillió eurót áldoz az alsóausztriai kultúrára. A tartományi múzeummal immár kiteljesedett St. Pölten kulturális és kormányzati negyede. A Bécstől 60 kilométerre fekvő gyönyörű barokk városka 1986 óta Alsó-Auszt- ria hivatalos tartományi fővárosa, addig az egyébként földrajzilag területén fekvő Bécs töltötte be ezt a szerepet. A tartomány közigazgatási szervei 1997-re már teljes egészében átköltöztek a nem kevés vita közepette felépült új kormányzati negyedbe, amely kulturális létesítményekkel is kiegészült. Az igen öntudatos tartományi kormányzat az új tartományi színházban, s az összes többi, most a múzeummal teljessé vált létesítményben - de azon túl is egész Alsó- Ausztriára kiterjedően - próbál színvonalas programmal, fesztiválokkal rivalizálni Béccsel. Az igen öntudatos tartományi kormányzat egész Alsó-Ausztriára kiterjedően színvonalas programmal, fesztiválokkal próbál rivalizálni Béccsel (Képarchívum)
