Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-09 / 286. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 9. ■■■HB KOMMENTÁR BHBHH Közöny és indulatok SZILVÁSSY JÓZSEF Talán igazuk van azoknak, akik kitartóan azt hangoztatják, hogy Szlovákiában nem jó a helyhatósági választások időpontja, mert alig több mint két héttel a karácsonyi ünnepek előtt, a nagy bevásárlások idején lényegesen csökken az érdeklődés a közügyek iránt. Mások szerint viszont a helyi voksolásokat kísérő jelentékeny társadalmi közöny igazi oka az, hogy sokan még nem tudatosították a helyi önkormányzatok egyre fontosabb szerepét. Ugyanis a jogkörök bővülésével és az európai integráció tényéből fakadó új helyzetben egyre fontosabb lesz, hogy a településeinknek rátermett polgármesterük és olyan önkormányzatuk legyen, amely nem vár állami sült galambokra, hanem a lehetőséget felismerve és kihasználva, a polgárokat maguk mögé állítva igyekszik kezébe venni egy-egy közösség sorsának alakítását, anyagi és szellemi gyarapodásának megteremtését. Némi öröm az ürömben, hogy a magyarok lakta régiók többségében az országos átlaghoz képestvalamivel nagyobb volt a részvételi arány. Sok faluban erősítették meg tisztségeikben az eddigi polgármestereket, s ezzel ismerték el a helyi közösségért végzett kiemelkedő munkájukat. Néhány dél-szlovákiai kisvárosban viszont a kelleténél jóval magasabbra csaptak az indulatok. Például Érsekújvárott és Galántán, ahol a viszálykodás tulajdonképpen az MKP polgármesteijelöltjének a megválasztásával kezdődött. Ezeken a gyűléseken csak a párttagok vehettek részt, ezért csupán szavahihető forrásokra támaszkodva mondhatjuk el, hogy bizony, nem minden esetben csak a szakmai felkészültség volt a jelölés mércéje. Olykor szubjektív szempontok is túlontúl meghatározó szerepet játszottak a végső döntésnél, amelynek helyességét az említett két városunkban a választópolgárok többsége nem igazolta vissza. S nemcsak ezen a két dél-szlovákiai településen. Elszomorító példaként Rap- pot említem, ahol addig veszekedtek a magyar jelöltek, amíg a Losonci járás nagy többségében magyarok lakta falvában szlovák nemzeti párti induló lett a polgármester. Nyúlván okkal említette vasárnapi külön- számunkban megjelent villáminterjújában Bugár Béla, hogy a végeredmények alapján mindenképpen értékelni kell az egyes járási vezetőségek és alapszervezetek munkáját. Ugyanis egyre több helyről hallani olyan panaszokat, hogy az MKP némely helyi szervezetei valósággal kasztosodnak, mert akadnak, akik úgy vélik: az alapszervezetek valamiféle zárt körű társaságok, amelyekbe csak haverok és üzlettársak léphetnek be. Hosszabb távon országos szinten is súlyos gondokat okozhat ez a tünet, ha az illetékesek idejekorán nem orvosolják. Egyik ifjú komáromi olvasónk ugyancsak a tegnapi kiadásunkban úgy vélekedett, hogy minden jelölt többet ígért annál, mint amennyit valóra tud váltani. Bizonyos mértékig helytálló lehet ez a megállapítás, ám nyilván nem mindegy, hogy az elkövetkező négy esztendőben mennyi lesz valóság, mennyi az írott malaszt. Településeink arculata, jövője, mindannyiunk közérzete, életünk nem kis része függ ettől. Kincstári számítógép TÓTH MIHÁLY Tucatnyi sarkalatos törvénynél, gazdaságtudományi elemzésnél nagyobb hatással lesz Szlovákia jövőjére az az egyelőre még teljesen mellékesnek tartott körülmény, hogy a megszorító intézkedések várható hatását egyszerre két szinten is számszerűsítik. Ha szerdán közük velünk, hogy például a villamos energia árát felemelik és ez egy négytagú család havi költségvetését bizonyos mértékben megterheli, országszerte több tízezer négytagú család „fináncminisztere” legkésőbb csütörtökön kihegyezi a ceruzáját, és megáüapítja, az intézkedést előkészítő miniszter hányast érdemelne számtanból. No, nem az egyetemen, hanem az alapiskola 7-8. osztályában. Háziasszonyok tízezrei állítják, mégpedig postai bélyegzővel hitelesített villany-, gáz- és más közüzemidíj-befizetési bizonylattal alátámasztva, hogy a miniszterek számításai - finoman szólva - a szellemi selejt minősítést érdemlik, így hetek óta folyik a vita, 150 vagy 200 százalékos volt-e a melléfogás, amikor a kormány közzétette az áremelések hivatalosan becsült következményeit. Normális országban egy miniszter bármikor belebukhat, ha kiderül, hogy hazudott. Parlamenti képviselő vagy kormánytag nálunk még azt a fáradságot se veszi, hogy arra hivatkozna: mindenről a számítógép tehet. A számítógép, amelyből - a költségvetés terhére - oly bőkezűen ellátták a politikusokat. Hatalmas sajtója volt a honatyák számítógépesítésének. Ma, a laptophasználat enyhítő körülmény lehet; tíz- és tízezer példával bizonyítható, hogy a grafitceruzával író, netán kisegítő iskolát abszolvált háziasszony pontosabban tud számolni, mint a komputerrel kalkuláló, egyetemet végzett politikus. Vagy tudadanságról van itt szó, vagy szándékos hazudozásról. így is, úgy is felvetődik az indokolt bizalomvesztés lehetőségének kérdése. A hírhedt ötvenes évek elején egy árrendezést követően a minisztérium kiszámította és közzétette, hogy 33,3 százalékkal emelkedett a munkásosztály életszínvonala. Ekkoriban keletkezett az a kétéves vicc (terjesztéséért két év börtönt is kiszabhatott a bíróság), hogy Novák szaki kiszámította, a statisztikai adat hiteles, mert a disznózsír árát egyharmadával csökkentették, és az árintézkedés napjától már nemcsak a reggelije zsíros kenyér, hanem a vacsorája is. Egy kormány népszerűsége a mostanihoz hasonló viszonyok között négy év alatt akkor is nagyot kopik, ha etikai balfogások miatt nem nyújt támadási felületet. Hát még az olyan adminisztráció, amely úgy füllent, hogy hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. FIGYELŐ weltamsonntag Hiheteden történetnek nevezte a német lapban megjelent interjújában Kertész Imre azt, hogy irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, s hogy holnap átveszi a kitüntetést. „Magyarországon egyszerre csak nemzeti hős vagyok. Könyveim hetek óta az első helyen áünak a legkelendőbb művek listáján, a Sorstalanság kötelező olvasmány az iskolákban. Magyarországon végre megkezdődik a múlt megvitatása” - mondta az író. A Sorstalanság főhősével kapcsolatban Rimbaud-t idézve a boldogság végzetéről beszélt. „Ez egy olyan csapda, amely az embereket a továbbélésre csábítja. Még a legnagyobb kétségbeesésben is érezzük a remény, a boldogság pillanatait” -jegyezte meg. A Sorsta- lanságban megörökített történet mesélőjének naivitása arra a lelki állapotra utal, amelyre a diktatúrák redukálják az embereket. „In- fantilizálják őket, megfosztják identitásuktól. Ebben az értelemben a diktatúrában élő emberek sorstalanok, perspektívanélküliek, nincsenek egyéni döntési lehetőségeik” - fejtegette az interjúban Kertész Imre. pl TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE Nagy-Britannia európai ügyekért felelős minisztere szerint az EU intézményi reformjait előkészítő konvent nem fogja elfogadni Brüsszel olyan javaslatait, mint például az adóvagy a külpolitika közösségiesítése. Peter Hain, aki maga is tagja a kon- ventnek, megállapította, hogy sok tagország ellenzi a bizottság javaslatait. „Ha erős külpolitikát akarunk, annak a tanács hatáskörében kell maradnia” - fűzte hozzá. Cáfolta azonban, hogy a tagállamok vagy a konvent azért bírálnák a javaslatokat, mert gyengíteni akarják a bizottságot. „Ellenkezőleg, erősebb bizottságot szeretnének annál, mint amilyen ez az intézmény az utóbbi öt-hat évben volt” - mondta a jelenlegi bizottság és különösen Romano Prodi elnök teljesítményével szembeni kifogásokra célozva. És hogy az utalás teljesen világos legyen, meg- Maga még hisz a mesékben és a választási ígéretekben? Valóban elhitte, hogy a megválasztásom utáni első jegyezte: „Jacques Delors idején a munkanapon minden szebb és jobb lesz a faluban? (Peter Gossányi rajza) bizottság erős volt; ismét ilyet szeretnénk látni.” Mikulás Dzurinda nem élt a tárgyalások nyújtotta lehetőséggel, hanem önző érdekből visszaélt az alkalommal A bajban segítenek a magyarok Amikor a legrosszabbul megy a szlovákoknak, akkor a segítségükre sietnek a magyarok. Képtelenségnek tartják ezt? Ha csak néhány évre tekintenek vissza, akkor is rájönnek, hogy nem annyira égbekiáltó szamárság ez a megállapítás. MILOS LUKNÁR Ugyanis gyakran előfordult, hogy amikor nagyon rosszul állt a szénánk, segítségül hívtuk a magyarokat. Pontosabban fogalmazva: a magyarokkal riogattuk önmagunkat és azonnal megfeledkeztünk arról, ami sokkal jobban aggaszthatott volna bennünket. Néhány nappal ezelőtt Mikulás Dzurinda kormányfő rendkívül keményen lépett fel a magyar kedvezménytörvény ellen, s a Medgyessy Péterrel lezajlott találkozón partnerének egyértelműen a tudomására hozta, hogy ez a jogszabály országunk számára semmilyen formájában sem fogadható el. Annak ellenére tette meg ezt a lépést, hogy ezzel lényegesen elrontotta az államközi kapcsolatainkat, s feszültséget szított a legközelebbi és legmegbízhatóbb partneréhez, a Magyar Koalíció Pártjához fűződő viszonyban. Mikulás Dzurinda is nyilván rájött arra, hogy ha nagyon rossz a helyzet, akkor leginkább a sokszor bevált magyarkártya segíthet. Mindössze néhány nappal a magyarországi kemény fellépése előtt szereztek tudomást a polgárok arról, hogy mi minden zúdul majd rájuk a rövidesen beköszöntő új esztendőben. Hogy a villanyáram díja sokkal drasztikusabban nő majd, mint amilyen mértékben azt előrejelezték, hogy szinte a csiüagos égig szökik fel a gáz ára, hogy hat százalékról tízre emelik a hozzáadottérték-adót, s emiatt megdrágul sok áru és szolgáltatás. Többet fizetünk majd az üzemanyagért, cigarettáért, hőszolgáltatásért, meleg vízért, magasabb lesz a lakbér. Egyszóval minden családnak alaposan összébb kell húznia ama bizonyos nadrágszíjat. Természetes, hogy az ilyesfajta intézkedések hatalmas felháborodást váltanak ki. S amikor már az a veszély fenyegetett, hogy a sajtó és a legtöbb polgár leszedi a keresztvizet is a kormányról a jövő évi borús kilátások miatt, akkor a miniszterelnök a sokszor bevált módszerhez nyúlt, és nagy hirtelen előhozta a határon túli magyarokat érintő kedvezménytörvény ügyét. Ez a téma abban a pillanatban minden hírműsor vezető anyagává nőtte ki magát, s a közvélemény egyszeriben megfeledkezett a kilátásba helyezett, nagy mértékű áremelésekről. A magyarok tehát újra megbízhatóan és gyorsan a segítségünkre siettek. Szinte már hihetetlen, hogy mennyire gyorsan vagyunk képesek reagálni minden olyan jelzésre, akár csak feltevésre is, amely állítólagos magyar fenyegetést említ. Mindeközben a társadalmunkat ennél sokkal nagyobb veszély árnyékolja be: például olyan prózai jelenségek, mint a bűnözés vagy a korrupció. Ezek a tünetek már járványszerű méretet öltenek, elburjánzottak a legfontosabb állami intézményekben is, kikezdve a demokrácia alapjait is. Úgy tűnik azonban, hogy mindezek távolról sem aggasztanak bennünket annyira, mint a határon túli magyarok valamiféle igazolványai vagy az, hogy déli szomszédunk minimális anyagi előnyökhöz kívánja juttatni a nemzetrész tagjait. Fölöttébb érdekes, hogy senkinek sem fáj a feje amiatt, hogy például a németek évek óta sokkal több pénzzel támogatják a Szlovákiában élő véreiket. A különbség mindössze annyi, hogy ők ezt a támogatást nem verik nagydobra, hanem fölösleges szövegek nélkül, csendben folyósítják. Valószínűleg az a mi osztályrészünk, hogy ugyanazt a gondot ne egyféleképpen ítéljük meg. Ha a szlovákok például a jugoszláviai Vajdaságban hosszú évtizedeken keresztül hűen őrzik az anyanyelvűket, fenntartják anyanyelvükön oktató alap- és középiskoláikat, akkor ezért az egekig magasztaljuk őket, mondván: milyen híven óvják a gyökereiket. Ha viszont egy magyar a saját anyanyelvű oktatási intézménybe íratja be a gyermekét, akkor ő sokunk szemében már soviniszta, aki legalábbis a gálád A társadalmunkat ennél sokkal nagyobb veszély árnyékolja be. lelkének a legsötétebb zugaiban Nagy-Magyarország visszaállítását áhítja. Ha az Amerikában letelepedett szlovák néhány éven belül elfelejti az anyanyelvét, akkor szidalmazzuk, hogy megtagadja a származását, múltját. Ám ha a szomszédja, aki történetesen Magyarországról érkezett Amerikába, nem felejtette el, s nem is tagadta meg az anyanyelvét, nemzeti hovatartozását, akkor ő sokunk szemében nem nemzeti érzelmű személy, hanem elvakult nacionalista. A magyarkártyának áüandóan tagadhatatlan sikere van Szlovákiában. Ha valamelyik szlovák pártnak csökkent a támogatottsága, azon nyomban előhúzta. És nemcsak a mélynemzeti pártvezérek tesznek így, hanem azok is, akik egyébként örömmel és büszkén kereszténynek vallják magukat. Ugyanolyannak, mint a magyarok, akik ugyancsak ezt hirdetik önmagukról. Természetesen nem hiszem, hogy ölbe tett kézzel kellene szemlélnünk azt, ha valaki az állami függetlenségünkre tör. Ezért ha a szakértőink a magyar kedvezménytörvényt valóban úgy értékelik, hogy ez a jogszabály érdekeinket veszélyezteti, akkor az ügyet kulturáltan és diplomáciai úton kell rendezni. Jelen esetben azonban úgy tűnik, hogy Dzurinda miniszterelnök nem élt az ilyesfajta lehetőséggel, hanem valósággal visszaélt a helyzettel, amelyet saját személyének a népszerűsítésére használt fel, a szlovák nemzet érdekeinek a rendíthetetlen védelmezőjeként tüntetve fel magát. Elsősorban kemény hangú, ezért nem éppen diplomatikus kijelentései révén, amelyekkel lényegesen megronthatja a két ország közötti és a kormánykoalíción belüli kapcsolatokat. Túl nagy ár ez a pillanatnyi népszerűségért. Nem is olyan régen Románia is keményen kikelt a kedvezménytörvény eüen. Mára azonban a román politikusok elfogadták azt a baráti jobbot, amelyet a jelenlegi magyar kormányfő nyújtott nekik, és tárgyalni kezdtek a törvénymódosításról. S így a magyar parlament feltehetően ennek az egyezségnek az alapján dönt majd a jogszabály változtatásairól. Nemcsak a kedvezménytörvény módosításával kapcsolatos magatartásában különbözik a szlovák és a román miniszter- elnök. Abban is, hogy Adrian Nasta- sénak nincs szüksége arra, hogy saját imázsát nemzetieskedőként a magyarkártyával javítgassa. A románok nyilván már tudatosították, hogy Európában élnek. Megjelent a Plus 7 dní című hetilap december 9-i számában. Vladimír Zelezny, a Nova tévé vezérigazgatója szerint az eset csak újabb bizonyítéka az ügyeit vizsgálók elfogultságának Adócsalással gyanúsítják a csehországi sajtócézárt KOKES JÁNOS Adócsalással gyanúsítja a cseh rendőrség Vladimír Zeleznyt, a prágai Nova kereskedelmi televízió vezér- igazgatóját. A legolvasottabb cseh napilap, a Mladá ffonta Dnes szerint Zelezny mintegy 50 millió koronával rövidítette meg az államot 1996- ban, amikor a Nova televíziót megalapító csoport további négy tagjától - Vlastimil Venclík, Fedor Gál, Josef Alan és Hunqik Péter - megvette részvényeik egy részét. Az üzletnek köszönhetően a CET 21 részvény- csomagjának többségi része, 60 százaléka volt már a kezében, s ezzel gyakorlatilag a Nova legfőbb tulajdonosa lett. A CET 21 csoport kezében van ugyanis a műsorsugárzási engedély. A rendőrség az említett négy személy ellen is vizsgálatot kíván indítani. A hatóságok azt állítják, hogy Zelezny akkori ügyvédjével, Ales Rozehnallal közösen olyan cselt eszeltek ki, amely lehetővé tette nekik, hogy ne fizessenek adót. Zelezny állítólag a társaitól megvásárolt 40 százalékos részvénycsomagért (ehhez jön a saját 20 százaléka, s így lesz a kezében 60 százalék) mintegy ötmillió dollárt, azaz 150 millió cseh koronát fizetett partnereinek. A felek állítólag megegyeztek, hogy az egész üzletet úgy tüntetik fel, mintha a gyakorlatban egy más cég részvényeit cserélték volna ki egymás között, minek következtében az így bezsebelt milliókat adóbevallásukban nem is tüntették fel bevételként, írja az újság. A rendőrség csak most jött rá a cselre, amikor a szenátustól Zelezny szenátori mentességének feloldását kérte. A tévéigazgatót egy hónappal ezelőtt ugyanis hat évre szenátorrá választották. „Ha a szenátus kiadja nekünk Zelezny urat, akkor az ügy gyors fordulatot vesz” - mondta a lapnak Ondrej Stary rendőrségi tanácsos, aki a Zelezny-ügyet vizsgálja. Zelezny ügyvédje, Josef Monsport azonban nem ért egyet a rendőrségi következtetésekkel, s úgy véli, hogy alaptalanok. „Jó lett volna, ha több bizonyítékot és háttéranyagot szednek össze, mielőtt a szenátushoz fordultak” - jegyezte meg az ügyvéd. Zelezny azt állítja, hogy ez a dolog csak újabb bizonyítéka az ügyeit vizsgálók elfogultságának. A Právónak nyilatkozva leszögezte: ő az egész ügyben vevőként szerepelt, tehát számára érthetetlen, miért kellene neki jövedelemadót fizetnie. Ami az adófizetést illeti, nincsen adóhátraléka, s kötelességeit rendszeresen és pontosan teljesíti. A cseh sajtócézár szerint ezt, illetve néhány más dolgot most, amikor a parlamenti felsőháztól szenátori mentességének a feloldását kérik, azért húzták egyesek elő, mert az ellene már két éve folyó három vizsgálatban eddig a hatóságoknak semmit sem sikerült bebizonyítaniuk. A szenátus januárban tárgyalja a hatóságok kérelmét, s dönt arról, hogy kiadja- e Zeleznyt a rendőrségi vizsgálatra vagy sem. Míg Zeleznyt a szenátori immunitása jelenleg megmentheti a vizsgálattól, addig a rendőrség azt állítja, hogy négy társának, akitől 1996-ban a részvényeket megvásárolta, mindenképpen felelnie kell a tetteiért. Ondrej Stary kijelentette, hogy az érintetteket - tehát Venclíket, Gált, Alant, Huncíkot - tettestársnak tartja a rendőrség, ezért eljárás kíván indítani ellenük. (Huncík Péter szerint korábban már tisztázott, lezártnak tekinthető ügyről van szó.)
