Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-02 / 280. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 2. Nagyszünet A fiatal ne próbálja egyedül, amatőr szinten megoldani a problémáit! Először tisztáznunk kell, mi jelenti számunkra a csodát, mi a fontos, s mi nem az A kirekesztettek Rólunk szólok, fiatalokról Dr. Tóth Péter a II. B-ben tény, hogy a kábítószer testileg- lelkileg is összetöri áldozatát. Azt is tudatosítani kell a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy a drog káros hatását minél hamarabb meg kell értetni a fiatalokkal, annak minden felhasználási formájában. Sajnos meghökkentő az iskolások felületes tudása a függőség kialakulásáról. Nem szabad megengedni, hogy a gyerekekben bármilyen tévhit alakuljon ki a drogokról. (A szerző felvételei) Az előadást egy vetélkedő követte, melyben az elhangzott információk alapján kellett a résztvevő diákoknak válaszolniuk. Mintegy folytatásként november 21-én a dohányzásellenes világnap alkalmából a gimnázium tanulói saját kezűleg terveztek, illetve ragasztottak posztereket a dohányzás káros hatásairól. A program része volt az az előadás, amit három szakorvos tartott az említett témakörről: dr. Bastrnák Tibor, dr. Horváth Lajos és dr. Tóth Péter. Ahogy tőlük is hallhattuk, a jövő évezred ifjú nemzedékét meg kell menteni minden ártó és önpusztító szenvedélytől. A legfontosabb azonban a megelőzés, valamint az, hogy az érintett fiatal ne próbálja egyedül, amatőr szinten megoldani a problémáit, hanem forduljon szakemberhez. S hogy a szakemberek ismertető, megelőző előadása után mi is lehetne az üzenete a két napnak? A pedagógusoknak az, hogy a tananyag mellett bizony tanítani kell a diákokkal a negatív hatásokkal szembeni ellenállást, a kudarcok kezelését. A kirekesztett gyermekekkel foglalkozni kell! Nem utolsó sorban pedig fel kell áldozni néhány osztályfőnöki órát a cél érdekében! Az alapszabály azonban csakis ez lehet: értessük meg a fiatalokkal a különféle drogok káros hatását, annak minden felhasználási formáját, hiszen csakis így nőhet az esélye annak, hogy a fiatalok ne próbálják ki! Sajnos világszerte egyre több a problémás gyermek, akiknek az oktatása, nevelése nagy gondot okoz a pedagógusoknak. Hiába tesznek meg mindent az oktatás színvonalának emelése érdekében, a serdülőkori nehézségek ellen sokszor vajmi keveset tudnak tenni. FARKASNÉ BARTAKOVICS ADRIANNA Ilyen problémát okoz napjainkban a drogfogyasztás. Globális jelenségről van szó, és téved, aki azt hiszi, hogy csupán a tudatlan vagy nehéz szociális helyzetben lévő szülők gyermekei eshetnek a kábítószer áldozatául. Sok fiatal azért válik drogfüggővé, mert szorongó vagy érzelmileg zaklatott, és a negatív érzelmek elűzésére használják a kábítószert. Legnagyobb veszélynek az alap- és középiskolás ifjúság van kitéve. Ennek az elszomorító ténynek az apropóján tartott a Selye János Gimnáziumban előadást Klobu- sitzky György, a Budapesti Rendőrtiszti Főiskola adjunktusa, a szemléltetőeszközök széles skáláját felvonultatva. Az előadás címe „Vigyázz magadra! És akkor, és ott jusson eszedbe!” A hallgatóság a város alapiskoláinak hetedikesnyolcadikos, illetve a középiskolák elsős-másodikos tanulóiból állt össze. Az előadó számos statisztikai adattal támasztotta alá az elmondottakat, melyeket 9-17 éves fiatalok körében végeztek. Magyarországon mintegy 150 ezren fogyasztanak kábítószert, ugyanakkor altató- és nyugtatófüggőségben mintegy 400 ezren, alkoholfüggőségben 800 ezren szenvednek, és 3 - 3,5 millióra tehető a dohányzók száma. A hallott információk sokak előtt nem jelentenek újdonságot. Például az a Dr. Horváth Lajos órát tart HORVÁTH ERIKA Talán egyéves lehettem, amikor megtettem az első lépteimet. Egyik napról a másikra történt ez a kis családi csoda. Térdeim tele voltak kékzöld foltokkal, de azért elindultam felfedezni kicsi világomat. Szeretteim először csodálkoztak, s feltették a kérdést: nem korai ez még? Büszkén tettem meg az első pár sete-suta lépést, de tudtam, minden apró mozdulatomat vigyázó szemek figyelik. Biztonságban éreztem magam. Akkor még nem sejtettem, hgy egyszer majd nemcsak lépkedni, de a saját lábamon megállni is meg kell tanulnom. Ugyanúgy nem sejtettem, ahogy a többi járni tanuló egyéves kisgyerek sem sejti. Felnőttünk. Mi vagyunk a fiatalok. A legkülönfélébb jelzőkkel illetnek minket, melyek között akad jószándékú, kedves, de gyalázkodó is. Még lelkesek vagyunk, de gyakran nem értenek, elítélnek bennünket. Fiatalok vagyunk, ez kétségtelen. Egy kicsit úgy hangzik ez, mint a bocsánatkérés, de ez a két szó tele van várakozással és kíváncsisággal is. Fiatalok vagyunk. Itt vagyunk. Nekünk nem szorítotok picit egy talpalattnyi földet magatok között? Ti, akik már több tíz éve ésszel uraljátok a lépteiteket? Hiszen talpon maradtatok valahogy. Haggyatok egy kis helyet nekünk is, hogy ránk is süthessen a Nap. Ugye láttátok már Jan Saudek fotóit? A fény és árnyék különös játékai. „Gyere, reggel! Gyere, és hozd el nekem a gyémántgyűrűt! Hozd el a herceget - hírnevet és gazdagságot - hisz többet én már nem is akarok...” A fényképen egy pajkos kislány félrehúzza a függönyt, és kinéz az ablakon. Mi jelenti számunkra a csodát? „Gyere, reggel! Gyere, és hozd el nekem a gyémántgyűrűt! Hozd el a herceget - hírnevet és gazdagságot - hisz többet én már nem is akarok..." (Képarchívum) akinek a boldogságot a mély és pozitív emberi kapcsolat, a családi biztonság vagy akár egy távoli országba való kiruccanás jelenti. Lehetnek olyan dolgok, amit pénzen nem vásárolhatunk meg, de olyanok is, amiket megvehetünk. Az előbbieknek értékük van, az utóbbiaknak áruk. Érték vagy ár? Az ár tulajdonképpen pénzben kifejezett érték. Vagy csak annak az illúziója? Azt mondják, amit meg lehet fizetni, az olcsó. Akkor hát mi jelenti majd nekünk a gyémántgyűrűt? Rólunk szólok, fiatalokról. Ezt a kérdést mindenkinek magának kell feltennie és megválaszolnia. Ugyanúgy, ahogy azt is el kell majd döntenünk, melyik utat választjuk, milyen eszközöket használunk céljaink eléréséhez, s milyen játékszabályokat tartunk be, vagy játszunk ki. Elsősorban azt kell megtanulnunk, hogy minden körülmények között vállaljuk magunkért, döntéseinkért, tetteinkért és tévedéseinkért a felelősséget. Ha ez már megy, másodszor is megtanultunk állni a saját lábunkon, és önállóan dönteni. Az első lépéseink még bizonytalanok, félénkek lesznek, párszor majd beleremeg a térdünk, mint akkor régen, egyéves korunkban. Tuti, hogy szerzünk most is pár kék foltot, hiszen a terep, amin elindulunk kiszámíthatatlan , és tele van buktatókkal. Várjuk azt a bizonyos reggelt, hogy megtaláljuk az önálló, boldog élet receptjét, és a helyünket ebben a világban. Biztos, hogy rengeteget csalódunk majd, de pár eszményt talán még időben sikerül magunknak megmentenünk. Mert ha százszor is ellöknek, akkor is fel kell állnunk, és tovább kell mennünk. Hiszen fiatalok vagyunk. Ez a kislány mi vagyunk. A reggel talán valahol a mi jövőképünk, reményeink, illúzióink, elvárásaink. Igen, tele vagyunk elvárásokkal és álmokkal, de lassan ráeszmélünk arra, hogy nem elég kitekinteni az ablakból, és várni a csodát. Először tisztáznunk kell, mi jelenti számunkra a csodát, azt a bizonyos gyémántgyűrűt, mi a fontos, s mi nem az. A kérdés egyszerűnek tűnik, de válaszolni rá már kicsit bonyolultabb. Ezek a dolgok lelki és anyagi lénye- gűek. Mindannyian mások vagyunk, mindenkinek más a fontos. Van, (Képarchívum) ZENESAROK Gitáros egy másik dimenzióból: 60 éves lenne Jimi Hendrix „Az első gitáros, aki majd bluest játszik a Marson” (Internet) ÖSSZEFOGLALÓ A Seattle-i félig fekete, félig indián, balkezes őstehetség egyszerűen fittyet hányt a rock, a blues, a soul és a dzsessz minden addigi szabályára, viszont iskolát nem teremthetett, mert annyira saját belső hangjai irányították, hogy követni őt legfeljebb saját reinkarnációi tudták volna. „Az első gitáros, aki majd bluest játszik a Marson”. „A tűzimádó Vudu-gyermek”. Másoknak „a borneói vadember”, esetleg a „rock and roll-nigger”. Ilyen és hasonló jelzőkkel illették már életében Jimi Hendrixet, akit aligha lehet néhány szóval jellemezni. Életműve harminckét évvel halála után még mindig egyedülálló, a játéka utánozhatatlan, mintha egy másik dimenzióból jött volna. O találta meg az összeköttetést a kozmikus hangokkal, ő volt az, aki állandóan forgó kaleidoszkópot csinált a körülötte megszólaló zenék morzsáiból, és ő használta ki először tökéletesen a stúdiók, az új technikai vívmányok adta lehetőségeket, anélkül, hogy egy pillanatra is a gépek rabszolgájává vált volna. Sajátos „énekbeszéde”, megdöbbentő hangsorai, a sémák széttörésére tett kísérletei annyira új- szerűek voltak, hogy még három és fél évtizeddel később sem váltak túlhaladottakká. Az Electric Ladyland 80 percét ma sem lehet borzongás nélkül végighallgatni, de a woodstocki fesztiválon bemutatott amerikai himnusz-változata, a Rainbow Bridge című filmben előadott New Rising Sun című dal szomorúan szép üveghangjai, vagy a Band Of Gypsys albumon feldübörgő Machine Gun kataklizmája is méltán teszi őt a modern zene Prométheuszává. Sajnos hamar belerokkant saját géniuszába, és a túlhajszoltság, az önpusztítás 28 évesen sírba vitte. Hendrix örökségét húsz éven át fosztogatták különböző producerek. Volt miből, hiszen Jimi rengeteg koncertet adott, számtalan buliba beugrott egy kis örömzenélésre, akadtak jócskán rádiófelvételei, és nem került útjába olyan stúdió, ahol ne hagyott volna valami zenei nyomot maga után. Előkerültek olyan próbálkozásai, amelyeket lakásban, néhány barátjával csak maguk szórakoztatására adtak elő. Ezekből mind lemez lett. Még olyan kiadványok is születtek, amelyeknél Hendrix alapjaihoz szerződtettek olyan stúdiózenészeket, akiknek soha semmi közük nem volt a gitároshoz. És természetesen mindenki megírta róla emlékiratait, aki akár csak egyszer is találkozott vele. A család végül - az apa, A1 Hendrix vezetésével - pereskedések sorával a 90-es évek elején kezdte kezébe venni a hagyatékot, és összeállítani azokat a lemezeket, amely tükrözték Hendrix szellemét, elképzeléseit. 1995-ben alakult meg a Dagger Records, amely ugyanilyen szellemben próbálja meg felkutatni Jiminek azokat a felvételeit, amelyek még mindig újabb oldalairól mutatják be korlátlan fantáziáját. Ilyen lemez volt a Morning Symphony, rajta egy 28 perces variációval, amelyen csak Jimi és Buddy Miles dobos játszik, vagy a legújabb, a Baggy’s Rehearsal Sessions, amelyet egy New York-i stúdióban vett fel Jimi a Band Of Gypsysszel, amelyből egyetlen fekete triójának stúdióalbuma lehetett volna, ha nem vesznek idő előtt össze. Az örökséget gondozó alapítvány, az Experience Hendrix és az MCA Records közös kiadásában jelent meg a napokban Blue Wild Angel címmel CD, bakelit és DVD- változatban Hendrix utolsó nagy koncertje, az 1970. augusztus 30- án tartott Wight-szigeti fellépése. Az utóbbi években Seattle városa is lerótta adósságát leghíresebb szülöttjével szemben: itt működik az alapítvány központja, és itt nyílt meg 2000-ben a Hendrix- múzeum, sőt, azóta már mellszobrát is leleplezték abban a középiskolában, ahonnan a 13 éves Jimit kirúgták, mert molesztálta egyik tanárnőjét, (mti, he)
