Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-02 / 280. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 2. ■■■■| KOMMENTÁR WKttKSKM Sok hűhó, de miért? SZILVÁSSY JÓZSEF Egyre több, féligazságoktól és hazugságoktól bűzlő lőrét zúdítanak ránk, szlovákiai magyarokra, holott nekünk is egyfajta szellemi elixírként, azonosságtudatunk megőrzését erősítő eszközként szánták a budapesti jogalkotók a kedvezménytörvényt. Akikről lapunkban is többször megállapítottuk, hogy nem vették figyelembe a szomszédok érzékenységét. Lebecsülték azt a tényt is, amit a Velencei Bizottság elemzése hangsúlyosan említ. Nevezetesen: az anyaország joga támogatni a határain kívül élő nemzeti kisebbségek kultúrájának, azonosságtudatának a megőrzését. Ugyanakkor a támogatások formájáról és mértékéről szükséges egyezségre jutni azzal az országgal, amelynek az adott kisebbségek az állampolgárai. A neves európai szaktekintélyek hozzátették, hogy minderről jóhiszeműen kell a két partnernek megállapodnia. Budapest ilyen szellemben kész a jogszabály módosítására, Pozsony viszont konokul megkülönböztetést emleget a magyar jogszabállyal kapcsolatban. Elhallgatva vagy megfeledkezve arról, hogy az európai kisebbségvédelem éppen a pozitív diszkriminációra épül. És a szlovák kedvezménytörvény is, amelynek alapján például a magyarországi szlovák engedély nélkül munkát vállalhat, ingyenesen végezheti egyetemi tanulmányait Szlovákiában. Ugyanez a jog a magyar vagy más nemzetiségű magyarországi állampolgárt természetesen nem illeti meg. Amikor erre a tényre a sajtóértekezleten felhívtam Dzurinda figyelmét, az volt a válasza, hogy a pozsonyi jogszabállyal szemben még egy ország sem emelt kifogást. Nyilván azért - tegyük hozzá -, mert ezek az államok nem gáncsoskodnak, nem gyanakodnak, hanem európai módon gondolkodnak. A tizenöt pontba foglalt szlovák kifogások zöme viszont arról tanúskodik, hogy a jelenlegi szlovák kormánypárti garnitúra sem tud megszabadulni fóbiáitól, s ebben teljesen egy húron pendül az ellenzékiekkel. Akik már eddig is drasztikus ellentörvények elfogadására, a Szövetség a Közös Célokért irodáinak bezárására biztatták a kormányfő előző kabinetjét. Ám annak higgadtabban gondolkodó tagjai nyilván nem óhajtották rendőrállami eszközök bevetésével rontani az ország NATO- és európai uniós tagságának az esélyeit. Prága után a jelek szerint néhányukban is nagyobb lett a kísértés ilyen intézkedések meghozatalára. Már csak ezért is fontos szerep vár a Magyar Koalíció Pártjára a kedvezménytörvény tervezetett módosításával kapcsolatos végjátékban. Elsősorban a kormánykoalícióban, ahol alighanem ebben az ügyben támogató partnerek nélkül marad az MKP. Mégis fontos lenne elérni, hogy Dzurinda üljön vissza a tárgyalóasztalhoz. S ha már azt állítja magáról, hogy európai demokrata, akkor valóban ehhez a ranghoz méltóan igyekezzen értelmes kompromisszumra jutni budapesti partnereivel. Ami belpolitikai szempontból nyilván nem egyszerű feladat, ismerve a KDH és az SDKÚ néhány hangadó politikusának alapállását. Ezért sem tartom jó húzásnak Bugár Béla vaskos nyilatkozatait. Emberként érthető, hogy csalódott a kormányfőben, ám politikusként ki kellene használnia azt a tényt, hogy Nyugaton szavának, véleményének nagy a hitele. Miként a Magyar Koalíció Pártjának is. Az egyre nyilvánvalóbb szlovák-román cinkos összejátszás és reménykedés ellenére Brüsszelben és Strasbourgban valószínűleg mégsem marasztalják el a módosított magyar jogszabálytervezetet. S továbbra is kétoldalú egyezségre ösztönzik a vitatkozó partnereket. Ez a tény pedig eddigi merev magatartásának újragondolására késztetheti a szlovák kormányfőt és jelenlegi kabinetjének a többségét. Ennek a folyamatnak az erősítésében a Magyar Koalíció Pártjának észérvei fontos szerepet tölthetnek be. Az Aligátor fedélzetén TÓTH MIHÁLY Szabadlábra helyezték Cernákot. A legöregebb smasszerek se emlékeznek arra, hogy az illavai börtön főbejáratánál bármikor korábban ekkora felhajtással várakoztak volna hasonló eseményre. Igaz, a zárt intézet legendáriumában történik említés arról, hogy valamikor a két világháború között katonaságot és egy század csendőrt vezényeltek egy szabaduló rab védelmére. Az illető házasságszédelgésért nyerte el méltó büntetését. Védelemért folyamodva azzal érvelt, hogy amiként közeledett büntetése lejártának napja, úgy sokasodtak a becsapott menyasszonyok által írott fenyegető levelek. Ezekben a sósavval történő szemkimara- tás csak a kellemesebb kilátások közé tartozott. Sok víz lefolyt azóta a Vágón. Mikulás Cérnák szabadulását megelőzően se rab, se a fegyintézet címére nem érkezett fenyegető levél vagy telefonhívás. Cernákot mégis Aligátor mintájú katonai páncélozott csapatszállítóval mentették ki Illaváról. Nem merték megtenni, amit több mint hatvan éve a börtön akkori parancsnoka megtett, aki saját hintáját engedte át a távozó fogoly „kimentésére”. A parádés kocsis a lovak közé csördített, de a sok hoppon maradt menyasszony között akadt néhány amazon, aki elkapta a paripák kötőfékét, és a „sokszorházasodhatnék” gavallér, aki annak idején jelentős anyagiakkal könnyítette meg a hiszékeny hölgyek pénztárcáját, pillanatokon belül egykori leendőbelijei kezei között találta magát. Az eset happy enddel végződött. Egyik menyasszonyának megesett rajta a szíve, és ez ragályossá vált. Az operettbe kívánkozó eset azzal fejeződött be, hogy a hölgyek a lovakat kifogták, és az úri fogatot maguk repítették a legközelebbi vendégfogadó elé. Talán még most is ott mulatnának, ha nem jön közbe második világháború. Az illavai börtön legendáriumában jó 60 év múlva talán majd az a jelenet is ott szerepel, amikor a főbejáratnál 2002. november 29-én megjelent az Aligátor típusú páncélozott csapatszállító, majd a bámész tömeg és az újságírók nagy meglepetésére Cérnákkal a fedélzetén jelentős sebességgel elhagyta Illavát. Az egykor póruljártak és a ma megkárosítottak magatartása között van némi különbség, mint ahogy az egykori bűnözés és a mai között is. Ez nem utolsósorban abban nyilvánul meg, hogy a Cérnák által megkárosítottak közül 2002 őszén egyetlen szatócs, egyetlen butikos vagy vendéglős se ment el a börtönkapuhoz megnézni, hogyan távozik Illaváról, aki a térségben egykor bevezette a védelmipénz-fizettetés intézményét. Senki nem ment el, mert egyszerűen félnek. Breznóbányán és Besztercebányán még a nevét is csak halkan merik kiejteni. Mintha valahol Szicíliában élnénk.- Mi már nem tudjuk megfizetni a jegyet, ezért arra kérjük magukat, meséljék el néhány mondatban a most véget ért koncertet... (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ ADEVARUL A román napilap Nastase-Med- gyessy - a normális kapcsolatok helyreállítása címmel közölt beszámolót a két kormányfő pénteki, budapesti tárgyalásáról. Az eredményeinek tételes felsorolása közt első helyen említi, hogy a közeli jövőben korszerű autópálya köti majd össze Bukarestet Budapesttel. - Adrian Nastase és Med- gyessy Péter megállapodott a kedvezménytörvény módosításának sorsáról is. A román fél elégedettségét fejezte ki, hogy a törvényből kikerültek a gazdasági és szociális vonatkozások. A kritikus ponton már túljutottak, bár a román kormány szeretne még néhány kisebb módosítást, ez is megoldódik majd - írta a lap. A Curentul c. napilap elsősorban azzal foglalkozott, hogy Szlovákia elutasította kedvezménytörvényt. Diplomáciai forrásokra hivatkozva közölte, hogy a román és a magyar szakértők szintén semmiféle egyetértésre nem jutottak a törvény módosításáról. A Szlovák Köztársaság által a magyar kedvezménytörvény módosításához kidolgozott jegyzék jogi elemzése Fenntartások - pontról pontra A Kalligram Alapítvány Jogelemző Csoportja a nemzetközijog idevágó passzusaival, illetve a hatályban lévő kedvezménytörvényekkel vetette össze a szlovák kormány magyar kedvezménytörvényhez kidolgozott jegyzékét. A szlovák kormány kifogásait vastagon szedtük. HÁTTÉR A jegyzék szerint a magyar kedvezménytörvény minden területen kívüli hatályt tartalmazó elemét a nemzetközi joggal megegyezően ki kell iktatni a törvényből, s a törvény kínálta előnyöket és támogatásokat a magyar állam területére kell korlátozni. A jogszabály kínálta előnyöket és támogatásokat Szlovákia előzetes hozzájárulásával folyósítsák, mégpedig a magyar-szlovák alap- szerződés keretébe iktatott kétoldalú egyezmény alapján. A kedvezmények gazdasági területeket nem, kizárólag kulturális és nyelvművelési területeket érinthetnek, és csakis oly módon, hogy senkit nem diszkriminálnak. A Velencei Bizottság a magyar kedvezménytörvényt az elfogadható kisebbségvédelmi eszközök közé sorolta 2001. október 22-én kiadott elemzésében, de a két ország közötti szerződésen alapuló kisebbségvédelmi mechanizmust tartja a legfontosabbnak. „Az anyaállamok azonban kinyilvánították azon kívánságukat, hogy - párhuzamosan a vonatkozó nemzetközi együttműködés keretei között életre hívott fórumokkal - aktívabban és közvetlenebb módon szeremének beavatkozni a nemzeti kisebbségeik érdekében (A Velencei Bizottság jelentése, p. 1).” Több európai állam - köztük Szlovákia - rendelkezik olyan kedvezménytörvénnyel, amely a kedvezményeket nem korlátozza saját országa területére. A Velencei Bizottságjelentése több ilyen törvényt sorol fel, így a német és az olasz törvényt. A Bizottság szerint az a puszta tény, hogy egy adott jogszabály címzettjei külföldi állampolgárok, nem jelenti a területi szuverenitás elvének megsértését. Míg a szlovák törvény a külföldi státust élvező személyt a Szlovák Köztársaság területén részesíti támogatásokban és előnyökben, addig a magyar státustörvény legfontosabb célja a kisebbségi magyarok szülőföldjükön való boldogulásának elősegítése - támogatási rendszereken keresztül. A két törvény megszületését azonban mindkét ország más-más indokkal magyarázza (lásd a törvényeket és indoklásukat a www.cla.sk-n ). Ez a fajta különbség - többek között - a külföldön élő szlovákság és a magyar kisebbség közötti tipológiai különbségekben rejlik. Fontos kettéválasztani a magyar kedvezménytörvényt és megjegyezni a két fogalom - kedvezmény és támogatás - közötti különbséget: míg a kedvezmények (a magyarigazolvány kiváltása után) Magyarországon alanyi jogon járnak, addig a szülőföldön (Szlovákiában) járó juttatások pályázati úton nyerhetők el. Vagyis a magyarigazolvány kiváltása ebben az esetben nem jelent automatikus juttatást. A magyar törvényhozók így az általában elfogadott pályáztatási rendszert választották a támogatási rendszer kialakítására. Nincs olyan nemzetközi jogszabály, amely megszabná a kedvezmény jellegét, természetesen a kedvezmény folyósítása az adott állam jogszabályainak megfelelően zajlik. A szlovák törvények azonban nem szabályozzák a támogatások (kedvezmények) fajtáit. A Velencei Bizottság a kedvezmények jellegét elemezve a hatályban lévő kedvezménytörvényekből sorol fel a kulturális mellett oktatási, utazási, munkavállalási, vízumtámogatási kedvezményt, felmentést a tartózkodási engedély megszerzése alól, tulajdonszerzést, valamint az állampolgárság megszerzését. Nincs tudomásunk róla, hogy a Szlovák Köztársaságba érkező külföldi támogatásokat (melyek adományozója egy más állam, állami alap, alapítvány) előzetes engedélyezéshez vagy államközi szerződés megkötéséhez kötnék. A Magyar Köztársaság diplomáciai kirendeltségei a magyarigazolvány kérelmezőinek etnikai eredetére vonatkozó információkat csak kivételes esetekben, akkor kérhetnének a magyar kisebbségi szervezetektől, ha ezeket már minden egyéb eszköz kimerítésével, más módon nem tudták megszerezni. „A Velencei Bizottság szerint a kisebbségi szervezeteknek lehet ilyen szerepük, ha az anyaállam által kért pontos, jogszabályokban meghatározott és egyéb bizonyító erejű okiratok hiánya miatt szükséges információk megadására szorítkoznak, vagy nem kötelező erejű informális ajánlást tesznek az anyaállam konzuli hatóságai számára.” De elég, ha szemügyre vesszük a külföldi szlovákokról szóló törvény 2. §-ának 5. bekezdését, amely kimondja, hogy ha a kérvényező nem tudja igazolni szlovák nemzetiségét, eredetét a 4. bekezdés szerint, akkor ezt a hazájában működő szlovák szervezet tanúsításával is igazolhatja. És egyáltalán nem szerepel a törvényben, hogy ezt az igazolási formát csak rendkívüli esetben lehet alkalmazni. Helytelen lenne, ha a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma létrehozná a magyarigazolványok kiadásába bevonható szervezetek jegyzékét, s az sem lenne helyénvaló, ha a jelzett (kisebbségi) szervezetek és a magyar külügyi tárca közti együttműködés rendjét szabályozná. Bár a Velencei Bizottság szerint „az állam nem ruházhat kvázi hivatalos feladatokat egy más államban bejegyzett nem kormányzati egyesületre”, a különböző egyesületek tájékoztatással szolgálhatnak e kritériumok tekintetében, az azokat alátámasztó hivatalos dokumentumok hiánya esetén. Mint említettük, hasonlóan rendelkezik a külföldi szlovákokról szóló törvény is. Ennek fényében nincs jogi akadálya, hogy a Magyar Külügyminisztérium létrehozza az együttműködő kisebbségi szervezetek listáját. A magyarigazolvány alaki és tartalmijellemzői nem lehetnek ösz- szetéveszthetők a személyazonosságot igazoló okmánnyal: csakis a legszükségesebb adatokat, így például a személy- és vezetéknevet, az állampolgárságot, a lakhelyet, a kézjegyet és az érvényesség időtartamát rögzítő adatokat tartalmazhatja, valamint azt, hogy a magyarigazolvány sem a személyi, sem az utazási okmányt nem helyettesítheti. A magyarigazolvány a Velencei Bizottság ajánlása szerint csak a legszükségesebb adatokat tartalmazhatja, és nem lehet azokat személyi igazolványként, úti okmányként használni. A módosított törvény szövege megfelel a Velencei Bizottság elvárásainak. Az összehasonlítás kedvéért ez esetben is érdemes megnézni, hogy a külföldi szlovákokról szóló törvény alapján kiadott igazolvány mit is tartalmaz, de főleg azt, hogy külalakilag szinte ösz- szetévesztésig hasonlít az SZK által kiadott személyi igazolványhoz. A legégetőbb probléma a születési dátum feltüntetése, ezt a külföldi szlovák igazolvány is tartalmazza (4. § 1. bek.). Fontos, hogy a kedvezménytörvény módosítása magába foglalja, hogy a magyarigazolvány csakis a Magyar Köztársaság területén, csakis a törvényben rögzített kedvezmények érvényesítésére alkalmazható. A magyarigazolvány a Magyar Köztársaság területén érvényes kedvezmények igénybevételéhez használható, illetve a - jövőbeli - támogatások igénylésénél. A nem magyar származású hozzátartozók ne kapjanak (hozzátartozói) magyarigazolványt és ne tartozzanak a törvény hatálya alá. A módosított kedvezménytörvény hatálya akkor terjedhet ki nem magyar nemzetiségű együtt élő házastársukra és kiskorú gyermekeikre is, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik. A tanuláshoz nyújtott anyagi támogatásokban személyek semmiképp se részesülhessenek, csakis a magyar tanítási nyelvű oktatási intézmények, s azok is csak a támogatást befogadó állam (Szlovákia) engedélyével. Az utazási és szociális, gazdasági kedvezmények csak művelődési célokra legyenek felhasználhatók. A Velencei Bizottság következtetése szerint „a kisebbségekhez tartozó személyeknek az oktatás és kultúra területén az anyaország annyiban biztosíthat kedvezményt, amennyiben ez a kulturális kapcsolatok erősítésének legitim célját követi, és e célhoz mérten arányos.” Vitatható, mennyiben kulturális jellegű támogatás az utazási kedvezmény. A magyar törvény módosított változatának indoklása a határon túli magyarok Magyarországgal és a magyar állampolgárokkal való kulturális és családi kapcsolatainak előmozdításával érvel. A kedvezmény kizárólag Magyarország területén vehető igénybe. A külföldi szlovákokról szóló törvény szintén nyújt utazási kedvezményt, igaz, a rokkantnyugdíjasok, illetve 70. életévüket betöltők számára. A falusi turizmus és a hátrányos helyzetben levő kistérségek fejlesztését célzó törekvéseket a kedvezménytörvény ne támogassa, mert ennek nincs köze a kulturális identitás fejlesztéséhez. A Velencei Bizottság kimondja, hogy „az oktatáson és kultúrán kívüli területeken kedvezményes bánásmód csak kivételes esetekben adható, amennyiben ez legitim célt követ, és a célhoz mérten arányos.” A fenti tevékenységet olyan szervezetek végzik Szlovákiában, amelyek a magyar nemzeti közösségek azonosságtudatának, anyanyelvének, kultúrájának megőrzését segítik elő. A nem Magyarország területén működő szervezetek csak akkor kaphassanak segítséget a magyar államtól, „ha ezek a szervezetek az otthonukként szolgáló állam jogrendjével összhangban a kulturális párbeszédet és a kölcsönös megértést szolgálják”. Ha ezek a szervezetek nem a fent említett célt szolgálják, úgy a szlovák belügymisztériumnak nem állt volna módjában bejegyezni őket. S ha a működésük folyamán törvény- sértést követnek el, ennek orvoslására megvannak a hatályos törvényi lehetőségek, melyekkel egy államnak kötelezően élni kell. Konklúzió helyett A kisebbségvédelmet illetően a szlovák kormány által favorizált kétoldalú szerződésekről a Velencei Bizottság megállapítja, hogy „a szerződéses megközelítés hatékonyságát aláaknázhatja, ha azokat nem jóhiszeműen és az államok közötti jószomszédi kapcsolatok alapelvének fényében értelmeznék és hajtanák végre”. Itt meg kell jegyezni, hogy az 1995-ben aláírt szlovákmagyar alapszerződés alapján 1999-ben létrejött 11 vegyes bizottság mindösszesen három ülése alatt elfogadott 38 határozatának végrehajtásáról nincs adat. Az alapszerződés kiértékelése bilaterális, és-vagy kormányszinten eddig elmaradt. Nem hivatalos adatok és a jegyzőkönyvek szerint azonban a már elfogadott határozatok végrehajtása elmarad a határozatban foglaltaktól. i 1
