Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-06 / 258. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER í KOMMENTÁR A sulyok el van vetve MALINÁK ISTVÁN Egy kis politikai abszurd: képzeljük el, hogy a koszovói háború idején egy kis uniós országban albán világkonferenciát rendeznek, amelynek résztvevői elítélik a jugoszláv hadsereg kegyetlenkedéseit, felszólítanak a jugoszláv katonák kivonására Koszovóból és a tárgyalásos rendezést szorgalmazzák. Ezen Milosevics felbőszül, büntetőintézkedésekkel fenyegeti meg a kis uniós államot, s közli, nem hajlandó részt venni a soron következő fontos nemzetközi tárgyaláson, ha azt az illető kis ország fővárosában rendezik meg. Minderre Európa válasza az, hogy berezel, s a konferenciát másutt tartják meg. E történet politikai fantazmagóriának tűnik, hiszen Milosevics börtönben csücsül, három háború bűntetteiért kell felelnie a hágai törvényszék előtt. S-a három közül egyet is - például a koszovóit - elegendőnek érez a világ igazságérzete ahhoz, hogy a diktátor élete végéig rács mögött maradjon. Pedig a politikában a mégoly abszurd színjáték sem lehetetlen, a napokban valami hasonló zajlik, csak éppen senki sem ütközik meg rajta. A kis Dánia megrendezte a csecsen világ- kongresszust. Putyin már előre felbőszült, tiltakozott ellene, de Koppenhága azt mondta, ha nem adna otthont a tanácskozásnak, azzal megsértené a véleménynyüvánítás szabadságát. Nos ez az az érv, amit Putyin sosem lesz képes felfogni, neki kezdettől fogva baja volt a szabad sajtóval, s most a terrorizmus elleni harc címén ismét a cenzúra visszaállításának irányába mutató intézkedések születnek Moszkvában. Ami nem véletlen, minden autoritativ rezsim - a milosevicsitől a Lukasenko-féléig - az elsők között éppen a szólásszabadságot, a szabad sajtót próbálja meg felszámolni. De folytatva az immár valós történetet: Putyin morcosán közölte, nem hajlandó részt venni az e hónapban esedékes orosz-EU csúcstalálkozón, ha azt az eredeti tervek szerint Koppenhágában rendezik meg. Mire az EU azonnal áthelyezte a csúcs helyszínét Brüsszelbe. Az orosz duma odáig ment, hogy a dán termékek bojkottjára szólított fel, az orosz politikusok pedig rendre a terrorizmus támogatásával vádolják Dániát, ami már nem semmi. Dániát, az Európai Unió soros elnökét! És az EU brüsszeli központja hallgat, az EU hangadó országai közül egy sem üzente Moszkvának, hogy álljon már meg a menet, aki így elveti a sulykot, számítson rá, hogy azt vissza is dobhatják. Egyetlen szerencsétlen mozzanat van az egészben, az, hogy a csecsen világkongresszust a sajnálatos és elítélendő moszkvai túszdráma napjaiban tartották, s ezt a ziccert a putyini propaganda ki is használta. De mindez a lényegen nem változtat: Csecsenföldön igazságtalan háborút folytat egy kis nép ellen egy nagyhatalom, az orosz katonák ott semmivel sem gálánsabbak, mint anno a jugoszlávok Koszovóban, a túszdráma és szeptember 11. közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, ahogy Moszkva szeretné. Ezért is szomorú - bár értjük - a brüsszeli hallgatás. És megmosolyogtató az a vehemencia, amellyel az illetékesek bizonygatják, hogy az EU-nak az intézményi reformok és a bővítés mellett végre meg kell teremtenie az egységes védelmi és külpolitikát. Mert az EU jelenleg a saját elnökét sem tudja megvédeni, talán nem is akarja. Sokkal izgalmasabb a francia-brit különháború, Chirac és Blair szóváltásán lehet mulatni is, csámcsogni is. JEGYZET Zsaroló bírók MADI GÉZA Manapság mindenki a megszorító intézkedésekről beszél. Pozsonyban a kormány, vidéken a polgár. Divatszó lett megint a spórolás, a drágulás, az egyre szorosabb, egyre rövidebb nadrágszíj és még hosszan lehetne sorolni, mi teszi választékosabbá a közgazdasági szakzsargont 2002 vége táján. Történt pedig, hogy a vadonatúj Bírói Tanács ismét felemelte szavát, mert az állam korábban nem adott Stefan Harabinnak feketekávéra, most meg már béremelésre sem. Azaz továbbra is jegeli a bírói fizetések kérdését. A nagytiszteletű testület Stefan Harabin főbíróval az élen tárgyalás nélkül hozta meg az ítéletet: a kabinet bűnös. Több vádpontban is. Először is abban, hogy januárról júniusra tolja a bírói illetmények növelését. Vagyis további fél évig lesz jégkorszak a bíróságokon. Másodszor abban bűnös a kormány, hogy a késlekedéssel csökkenti a bírói béreket. És nem most először. Harabin szerint az utóbbi négy évben már háromszor érte hasonló megrázkódtatás a szlovákiai igazságszolgáltatás embereit. Ezért a kormány már ne rajtuk takarékoskodjon, mert különben megrendülhet az állampolgárok jogbiztonsága. Ezek a főbíró szavai, amelyeket így lehet magyarázni: kevés pénzért majd kevés ügyet tárgyalnak meg, kevesebb pénzért kevesebbet és még kevesebb pénzért még kevesebbet. Meg kell hagyni, logikus ez az okfejtés, csak jogi káosz alakulhat ki az országban. Ugyanis az általános spórolás közepette egyáltalán nem várható, hogy kevesebb lesz a peres ügy, nem valószínű, hogy takaréklángra állítják magukat a potenciális és visszaeső bűnözők. A Bírói Tanács tagjai bizonyára erre nem gondoltak, amikor harcba szálltak a béremelésért, és egyik fegyverüknek a jogbiztonsággal való zsarolást választották. Még jó, hogy Iustitiának bekötötték a szemét. FIGYELŐ Powell: nem a háború a cél Az iraki válság kezelésére kidolgozott amerikai ENSZ-határozat- tervezet nem tűzte ki célul a Bagdad elleni háborút, de Washington szövetségeseivel együtt fenntartja magának a jogot a cselekvésre, ha Irak záros határidőn belül nem tesz eleget a Biztonsági Tanács fegyverzetleszerelési követeléseinek. Colin Powell amerikai külügyminiszter a Le Figaróban hangoztatta, hogy az USA határozattervezete nem a háború indoklását célozza. Szándéka az, hogy szigorúan figyelmeztetesse Szaddám Huszeint: 11 éve megsérti az ENSZ-határoza tokát, s ha ezzel nem hagy fel, következményekkel kell számolnia. Az amerikai diplomácia vezetője a francia konzervatív lapban Párizs kétlépcsős tervére utalva nem zárkózott el attól, hogy ha a BT-felha- talmazással Irakba küldendő ENSZ-fegyverzetellenőrök nem tapasztalnak megfelelő együttműködést Bagdad részéről, a kérdést másodszor is a világ- szervezet testületé elé utalják. Fontosnak mondta, hogy az Irakhoz intézendő felhívásnak kivételesen kemény hangnemben kell Bagdad tudomására hoznia, hogy ezúttal nincs módja kibúvókat keresni a tömegpusztító fegyverzet felszámolása alól. (MTI)- Ki kell dolgoznunk a hivatal karcsúsításának a programját. A legfőbb szempont az legyen, hogy rokonaink és haverjaink közül senki se kapjon felmondást! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA A munkaügyi minisztérium a fekete munka visszaszorítására azt tervez: hogy a munkanélküliek kötelesek le gyenek kéthetente megjelenni munkaügyi hivatalokban, szociáli segélyt pedig csak akkor kapnának ha az önkormányzat javára hetent bizonyos számú órát ledolgoznak, i Pravda szerint a rendszer nem lehe hatékony, mert a munkaügyi hivata lóknak nincs elég emberük az állás talanok ellenőrzésére. A helyi ön kormányzatoknak nincs pénzük ar ra, hogy munkát adjanak. Micha Sykora, a Szlovákiai Városok és Köz ségek Társulásának (ZMOS) elnök szerint a munkanélküliek község dolgoztatásához akkor is több pén: kell, ha a munkáért nem fizetnek mert a munkaeszközöket valamibő biztosítani kell. A lap hangsúlyozza hogy a feketézők a kéthetes jelentke zési rendszert is könnyen kijátszhat ják. „Fontolgattuk, hogy rövidebb je lentkezési határidőt vezetünk be mivel azonban drágul az utazás is nem akartuk növelni a félreeső fal vakban élők költségeit” - nyilatkozta Ludovít Kaník munkaügyi miniszter Az állam kényszerítette az orvosokat és a patikatulajdonosokat, hogy sajátjukból „kölcsönözzenek" neki Zajac állami csődöt jelentett Piacgazdaságban a vállalkozók és a cégek gyakran mennek csődbe, a közgazdászok ezt egy megújulási folyamat részeként kezelik. Szlovákiában ez is másként van. Nálunk gyakran tudatosan vezetik a még jól működő cégeket is a csőd felé. A vezetők új vállalkozásokba mentik át a tiszta vagyont, az adósságokat maguk mögött hagyva. Ezt hívják szlovákul „tunelo- vanie”-nak, azaz alagútvájás- nak, Szlovákia rákfenéjének. CZIRFUSZ MÓNIKA Az állam ritkán jelent csődöt. Ez inkább csak Dél-Amerikára és a világ más szegény országaira volt jellemző. Stabil gazdaságok, mint az Egyesült Államoké, még sohasem mentek tönkre. Nálunk az egészségügyi ellátást az állam szavatolja. Az alkotmány értelmében ez a szolgáltatás ingyenes, habár mindenki jól tudja, hogy ez nincs teljesen így: mi fizetjük - betegbiztosítás és adó formájában. A polgár maga előlegezi meg a betegellátás költségeit. Az állam az egészségügyre jutó anyagi javak elosztását, jó egészségügyi törvények megalkotását és az egészségügyi ellátás felügyeletét hivatott biztosítani. Mindezt úgy kell megtennie, hogy minden polgára megkapja betegsége esetén a szükséges alapellátást. Több mint tíz éve közgazdászok kiszámították, hogy egy működőképes egészségügyi ellátás biztosításához mennyivel kell hozzájárulnia a dolgozónak, munkaadójának és az államnak. Ezt törvényekbe is foglalták, amelyeknek az első megsértője maga az állam volt: éveken keresztül csak részben fizette az általa biztosított személyekért a biztosítási díjat. Elmaradása mára meghaladja a 20 milliárd koronát. Ez éppen annyi, amennyivel az egészségügyi biztosítók az egészségügyi szolgáltatóknak tartoznak. Milliárdokra rúgnak az „alagútvájó” vállalatok, leggyakrabban állami cégek tartozásai is. Ezen összegeket az egészségügyi biztosítók, tehát maga az ágazat már sohasem fogja látni... Az állam bebiztosította, hogy az orvosok, egészségügyi intézmények kötelesek a beteget ellátni, a patikákban gyógyszert kiadni. Törvényeket hozott, melyek ezt a kötelező ellátást tételesen felsorolják. Ehhez azonban nem biztosított elegendő pénzt, így az egészségügyi biztosítók fokozatosan eladósodtak. Vannak olyan járások, ahol a biztosítók 5-6 hónapos késéssel térítik meg a már kiadott gyógyszerek árát. Ennek ellenére a gyógyszer kiadásának megtagadása - vagyis a gyógyászati rendtartás megsértése - a biztosító fizetésképtelensége miatt az egészségügyi intézmények engedélyeinek bevonását eredményezhette. Az állam tehát kényszerítette az orvosokat és a patikatulajdonosokat, hogy saját anyagi forrásaik feláldozása árán „kölcsönözzenek” az államnak. A múltban az állam az egészségügyi ellátás folyamatos biztosítása végett a biztosítókért törvényben vállalt kezességet. Az elmúlt években 14 biztosítóból mindössze 5 maradt. Ezek is inkább halódnak, valódi funkciójukat nem látják el, pénzhiány miatt nem tudnak egymással versenyezni. Tipikus a Perspektíva biztosító esete. Annak ellenére, hogy az állam (főleg az egészségügyi és pénzügyminisztérium) negyedévenként átvilágította, mégis tönkrement. Állítólag az alag- útvájók szétrágták, mint az ementáli sajtot. A biztosító a mintegy másfél milliárdos össztartozásából több száz millió koronával tartozik az orvosoknak, gyógyszertár-tulajdonosoknak és más egészségügyi intézményeknek a már elvégzett egészségügyi ellátásért, gyógyszerért. A törvény értelmében a Perspektíva adósságait a biztosítottakkal együtt az Általános Egészségügyi Biztosító vette át, neki kellene az adósságokat kiegyenlítenie. Ehhez viszont a kormánynak kell felszabadítania a szükséges összeget a privatizációs bevételekből és a költségvetésből. Az előző kormány erről több határozatot hozott, konkrét összegekre, hónapokra lebontva a visszafizetést. Úgy látszott, hogy a dolog 4 év után talán megoldódik. Ezek után mindenkit váratlanul ért az egészségügyi miniszter, Rudolf Zajac múlt heti bejelentése, hogy egy törvénymódosítással ezek a már elismert tartozások mégsem lesznek az orvosoknak, patikáknak és a többi egészségügyi intézménynek megtérítve. Szavai szerint „ők is vállalkozók, akiknek vállalniuk kell a rizikót”. Ezt a kemény intézkedést az egészségügyesek „azon ügyeskedőknek köszönhetik, akik a csődeljárás során tovább vájták az A tartozások mégsem lesznek kifizetve az orvosoknak, patikáknak. alagutat, és több száz millióval rövidítették meg a Perspektíva biztosítót”. A jövőben a kormány által elfogadott törvénymódosítás értelmében az állam csak a két állami tulajdonú biztosítóért vállal garanciát. Például éppen azért az Általános Biztosítóért (VZP), melynek vezetőségét a kormány a napokban gazdasági visszaélések gyanúja miatt leváltotta, s amely biztosító még 150 nap után is csak nehezen téríti meg számláit, és gazdasági mutatói a legrosszabbak... Ennek a törvénymódosításnak semmi köze az egészségügy reformjához. Egy normális gazdaságban az államnak példát kellene mutatnia, nem válhat saját maga az alagútvá- jás mintaképévé. Ha az állam a szolgáltatást megrendelte, árat szabott neki, kikényszerítette a szolgáltató elvégzését, amit az egészségügyesel el is végeztek, 4 év mesterséges hu zavona után nem mondhatja ugyan ezen állam (miniszter, kormány parlament), hogy dokikám, patikus kám, hülye voltál, rossz biztosító be tegjének mentetted meg az életét é: adtál ki értéktelen cetlire (receptre' gyógyszert, és ugyan elismertem hogy kiadtad, de mégsem fizeten meg. Ezeket a veszteségeidet a: adótörvények értelmében még mej is adóztatom! Felmerül néhány kérdés. A törvén} parlamenti jóváhagyása esetén el le het-e majd várni a jövőben, hogy egy egészségügyi intézmény betege lásson el, a patikus gyógyszert adjor ki olyan biztosító betegeinek, ameh milliós adósságot halmozott fel é: nincs garantálva ennek az összeg nek a jövőbeni megtérítése? Nálunl éppen az állam garantálja az alkot mányban az egészségügyi ellátást Miért nem következik ebből autó matikusan az erre szükséges anyagi ak térítése is? A kormány által elfő gadott törvényjavaslat vissza menőleges hatályú (retroaktív), az az alkotmányellenes. Milyen értéke lesz a szlovák állam által adott ga randáknak? Lehet-e majd hinni í megrendelt beruházások kifizetésében? Mit fog erre az újkori „államo sításra” a külföld szólni? Érdekes, hogy az állam a bankáról alagútvájására talált több mint 12C milliárd koronát. Az egészségügy adósságaira talán egyet-kettőt. Igaz hogy addig nyújtózkodj, amíg a ta karód ér. De nálunk a takaró méretét ebben az esetben az állam szabtt meg. Az új kormány tagjai, úgy lát szik, nem tudták, hogy milyen tör vényjavaslatot szavaztak meg. A törvény pár hét múlva a parlamentbe kerül. A képviselőkön múlik, elfő gadják-e a miniszter javaslatát. Ól már nem érvelhetnek azzal, hogy sajnos nem értettük, miről volt szó.. A szerző orvos LEVÉLBONTÁS A hetedik bőrt is Szeretném, ha levelemet Mikulás Dzurinda és minden illetékes kormánytag is elolvasná. Vajon melyik miniszter van megbízva azzal, hogy a fizikai dolgozók bérét is emeljék európai uniós szintre? Ugyanis nagyon sok drágulást azzal indokolnak, hogy európai uniós szintre kell emelni az árakat. Kérdem én: meddig bírjuk még ezt? A miniszter urak könnyen vannak, mert az ő fizetésük legalább megközelíti az európai uniós szintet. Talán ezért is kell titkosítani, hogy ne szégyelljék magukat, hogy ennyi pénzt elvisznek. Ha az urak is csak annyit keresnének, mint egy átlagos melós, akkor majd törődnének azzal, hogy emelkedjenek az átlagbérek. No de ezt az ötletemet nem fogják díjazni, meg biztos nem fogadják el egyhangúlag a parlamentben. Ha érzésem nem csal, ebből előbb utóbb polgári engedetlenség lesz. A másik meg az lesz, hogy lopni fogják a vü- lanyt meg a gázt is. Hogy miképp lehetséges? A rászorulóknak szívesen megmutatom. Miért nincs pénz ebben az országban? Mert elvitte a nagyprivatizáció meg egynéhány úriember, akinek nem volt probléma pár milliót (milliárdot) ellopni. Mi a haszna az országnak abból, hogy mindent eladnak? Épp csak annyi, hogy pár egyén zsebét megtömték dollárokkal, aztán persze hogy támogatja a privatizációt. A középésaz alsó réteg nyomorogjon, ahogy tud, kit érdekel. Erre mondják, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig. Szeretném, ha leközölnének egy táblázatot, hogy a privatizált üzemekből melyik működik rendeltetésszerűen, és hogy évente mennyi pénzt tesznek a közös asztalra. Szerintem annak a nyugati üzletembernek nem az a célja, hogy egy bizonytalan országba befektesse a vagyonát, hanem vagy „egyet hozok, kettőt viszek” alapon eljárni, vagy teljesen tönkre tenni a céget, hogy ha valami történik (gondolok itt az orosz barátságra), ne legyen keleti konkurencia. A másik dolog meg az, hogy ki foglalkozik azzal, hogy új munkahelyeket létesítsen és munkát adjon a népnek? Ki törődik azzal, hogy holnap, holnapután mit fogunk enni? Szerintem senki. Az öregekről lehúznák az utolsó bőrt is. Emeljük csak a nyugdíjkorhatárt, a fiatalok meg otthon hevernek. Aztán persze hogy emelkedik a bűnözés, hisz mit csináljon az a szegény gyerek, ha unatkozik. A levelet az Új Szó áremelésekkel kapcsolatos cikkeinek hatására írtam. Szerettem volna az internetes oldalon hozzászólni, de sajnos ilyen telefondíj mellett nem nagyon lehet sokáig fönt lenni az oldalakon. Mert hát a Szlovák Távközlési Vállalatnak meg a német tulajdonosnak is az a célja, hogy a hetedik bőrt is lehúzza az emberről. Határ József Somorja
