Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-30 / 279. szám, szombat

Liszka József A szlovákiai magyarok néprajza Liláim Aurum - Osiris Tudománytör­téneti jelentő­ségű és hiány­pótló áttekin­tés, a mai Szlo­vákia területén élő magyarok népi kultúrájá­nak összefogla­lása. Kötve, 544 old., 17,5x24 cm bolti ár: 760 Sk kedvezménnyel: 700 Sk Peter Zajac Másnapos ország Kalligram Válogatás a szerző tanulmányaiból. Valamennyi a kö­zös közép-európai gondokról szól, az irodalomtudós, a közéleti ember, a gondolkodó szem­szögéből. Fűzve, 304 old., 12x20 cm bolti ár: 220 Sk kedvezménnyel: 199 Sk Kis József Vámbéry nyomában Lilium Aurum ■ A sorozat negyedik darabjának az alcí­me - Egy filmrende­ző naplójából — is árulkodó: egy ma­gyar filmrendező feljegyzéseivel talál­kozhatunk a könyv lapjain, akit magá­val ragadott „a nagy tehetségű”, Vámbéry Ármin alakja. Kötve, 179 old., 13x19,5 cm bolti ár: 220 Sk kedvezménnyel 170 Sk Jókai Mária András-naptól farsangig Ny ára vidékén ABART A kötet a téli idő­szak ünnepeit, szokásait, babo­náit veszi sorra. Fotódokumen­tumokkal. Fűzve, 124 old., 14,5x21 cm bolti ár: 150 Sk kedvezmény­nyel: 139 Sk A SZLOVÁKIÁI MAGYAROK NÉPRAJZA Cselényi László olvasónaplója A legszebb korom színhelye K önyv soha jobbkor nem kerülhetett volna a kezem ügyébe, mint Gaál Imre Száz év Tornaija történeté­ből (1848-1948) kötete, a Méry Ratio Ki­adó 2001-ben kiadott monográfiája. Miért? A magam Gömör-könyvét próbálom tető alá hozni, s noha Gömör megyét illetően rendkívül gazdag a földolgozott anyag, ami szülőfalumat, Gömörpanyitot illeti, megle­hetősen szűkében állunk a forrásoknak. Márpedig a magam Gömöre elsősorban a szülőfalum kell, hogy legyen. Tornaija vi­szont nemcsak hogy középiskolás éveim, a legszebb kor, kamaszkorom idejének a színhelye, hanem mindössze hét kilométer­re esik Panyittól (mennyit bicikliztem oda- vissza, s olykor még végig is gyalogoltam!), így ami Története, az gyakorlatilag Gömör- panyit története is. Főként ami a régebbi korokat illeti. Hi­szen egyéb forrásokat (Ila Bálint, Györffy György, Forgon Mihály, Borovszky Samu, a Visszatért Felvidék adattára /-//.) tanulmá­nyozva magam is meglepődöm, hogy ez az én szürke szülőfalum mennyire jelenté­keny (?) szerepet játszott (noha csak máso­dik szólamot) a történelem viharaiban. Mi­ért? Elsősorban nyilván a fekvése; okán. Ma is közlekedési fővonal, vasút és országút a pozsony—kassai vonalon, s út és vasút auto­matikusan követi az évezredes közlekedési vonalat, a Sajót, amely ott folydogál közvet­lenül a falu szélén. S mindössze a Sajó vá­lasztja el Panyitot Sajógömörtől, az egykori megyeközponttól, így alig tíz kilométeres körzetben az egykori Gömör vármegye képzelhető ide, a Tornalja-Sajógömör- Gömörpanyit háromszögbe. Ezért hát nyu­godtan hagyatkozhatok Gaál Imre könyvé­re: ami Tornaiján történt, valószínűleg Panyiton is történt, vagy legalábbis történ­hetett volna. „A mai Tornaija területe már a bronzkor­ban lakott volt. A múlt század utolsó évei­ben a Vasút utcában épülő házak alapjai­nak ásása közben bronzkori agyagedénye­ket találtak...” Feltételezik, „hogy a Dobo­gón akár 10 000 sírból álló urnatemető is lehetett, és a település lakossága több év­századon keresztül elérhette a 350-es lét­számot. A bronzkori település két, egymást szorosan követő fázisban létezett. Kr. e. 1500 és 1200 között a pilinyi kultúra népe lakta, 1200—700 között pedig a vaskor hatá­ráig, a kiétei kultúra népe.” A baj persze az, hogy Gaál Imre könyve, címében is deklaráltan csupán száz évet ölel föl Tornaija történetéből, s noha ez alighanem a legfontosabb időszak a város és környéke történelmében, mégis szíve­sen olvastam volna a régebbi korokról is Gaál Imre Száz év Tornaija történetéből (1848—1948) Méry Ratio A szerző tanárként, helytörténészként, önkormányzati képviselőként, városi levéltárosként is elévülhetetlen érde­meket szerzett abban, hogy a város visszakapta történelmi nevét. Kötve, 348 old., 15,1x21,2 cm bolti ár 280 Sk kedvezménnyel 250 Sk legalább ilyen részletesen, mert a kötet ele­jén a pár oldalas bevezető, a Történeti előz­mények túl sovány lakoma, mi több, vala­hogy a végét is elsietettnek vélem, hiszen azzal, hogy 1948-ban Tornaijából Safárikovo lett, nem állt meg a történelem, s az azóta eltelt több mint fél évszázad leg­alább olyan izgalmas időszak volt, mint a megelőző száz (nyolcszáz?) év. Nem a Gaál Imre könyvéből veszem, de ide tartozik: Tornaija és környéke rendkívül gazdag ős­kori leletekben, amint az idézetből is látni. B. Kovács István könyve, A méhi istentriász és népe épp most jelent meg, s meggyőző­en bizonyítja, hogy a Tornaijától ugyancsak hét kilométerre eső Méhi milyen gazdag ré­gészeti lelőhely, s nyilván ugyanarról a kul­túráról van szó, mint amelyre korábban Balassa Géza és társai bukkantak Tornaiján és környékén. Gaál Imre erről, sajnos, egy szót sem ejt. Ám ami késik, nem múlik. Biztos vagyok benne, hogy Gaál Imre folytatja megkez­dett munkáját, s nem csak az újabb kor­szakkal, hanem a megelőző évszázadokkal, évezredekkel is foglalkozni kíván, hiszen talál majd ott is izgalmas újdonságokat - lásd épp B. Kovács István újabb kutatásait, s nem csak Méhiben, hanem az ugyancsak szomszédos Sajógömörön is. S kevesebb lesz benne a száraz közigazgatási-doku- mentatív felsorolás, mely ugyancsak nehe­zíti a különben érdekes kiadvány meg­emésztését. Könyvjelző 7/02 * < I

Next

/
Oldalképek
Tartalom