Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-23 / 273. szám, szombat

Kitekintő ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 23. Havel első „állami" találkozójára még 1988 decemberében került sor, a Prágába látogató Mitterrand kikötötte: találkozni kíván a csehszlovák ellenzék vezető képviselőivel Václav Havel, a rendhagyó államfő Sajtótájékoztató a NATO-csúcs megnyitása előtt A NATO 19 tagállamának legfelsőbb vezetői szerdán este a Prágai Várban jelképe­sen elbúcsúztak Václav Ha- veltől, akinek 2003 február elején lejár elnöki mandátu­ma, s ezzel távozik a hivata­los világpolitikából. KOKES JÁNOS A most 66 éves, egykori szvette- res disszidensből lett, ma nemzet­közi elismertségnek örvendő po­litikus 1989 és 1992 között a már megszűnt Csehszlovákia, majd 1993-tól az önállóvá vált Cseh Köztársaság elnöke. Ezzel Európa legrégebben hivatalban levő ál­lamfője. Amikor Havelt 1989 decemberé­ben a bársonyos forradalom után Csehszlovákia elnökévé választot­ták, az Egyesült Államok élén az idősebb George Bush, a mai ameri­kai államfő édesapja állt. Nagy-Bri- tanniában a végéhez közeledett Margaret Thatcher korszaka, Fran­ciaországban még Francois Mitter­rand volt hatalmon, míg a „pe- resztrojkás” Szovjetuniót Mihail Gorbacsov irányította. Közülük ma már csak Havel van a legmagasabb állami tisztségben. Az elmúlt tizenhárom év alatt Ha­vel rengeteg magas rangú politi­kust fogadott, míg másokat ő ma­ga látogatott meg. Havellel talál­kozni mindig is megtiszteltetés­nek számított. Nem véletlen, hogy a csehek gyakran mondo­gatták: az ország legkelendőbb kiviteli terméke Václav Havel. Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy Havel első „állami” találko­zójára még a kommunista érá­ban, 1988 decemberében került sor. A Prágába látogató Mitter­rand ugyanis kikötötte: találkozni kíván az akkori csehszlovák ellen­zék vezető képviselőivel. A prágai francia nagykövetségen lezajlott legendás reggelin Václav Havel is jelen volt. Egy év múlva pedig Gustáv Husák, mindenható kom­munista pártfőtitkár és államfő elhagyni kényszerült a Hradzsint, s helyét Havel foglalta el. A Nyugat nagy érdeklődéssel fi­gyelte a bársonyos forradalommal hatalomra jutott drámaíró politi­ka pályafutásának kezdetét, rend­hagyó, a protokollnak fittyet há­nyó viselkedését. A The Washing­ton Times például észrevette, hogy az Amerikába látogató Havel alig húsz perc alatt három cigaret­tát is elszívott. Luxemburgi láto­gatása során pedig azon csodálko­zott a helyi sajtó, hogy a hivatalos program után Havel nyugodtan beült egy kerti vendéglőbe, s va­csorát, sört rendelt magának. Ez a természetes viselkedés a sajtó ér­deklődésének középpontjában volt akkoriban. Amikor 1990 feb­ruárjában Richard von Weiszac- ker német államfő Prágában járt, a tárgyalások után kiment a vár­udvarra, hogy körülnézzen. A ki­járat mellett egy csoport hazai tu­rista nézelődött. Havel nem této­vázott: köszönt, hozzájuk lépett, majd így szólt: Én vagyok Havel, ez itt feleségem, Olga, ez meg We- iszacker német elnök. Azóta sok minden megváltozott. Havel ma már betartja ugyan a protokollt, de természetes visel­kedését ma sem tagadja meg. Alig fél éve például az egyik Vencel té­ri vendéglő teraszán tűnt fel vá­ratlanul. Megvacsorázott, megi­vott két deci bort, majd távozott, néhány vendég tán észre sem vet­te, hogy az államfővel volt a kocs­mában. A világ politikusai ma is szívesen látogatnak Prágába. Meginni Havellel egy sört valahol a Károly híd környékén, vagy a hangulatos Óvárosban még ma is menő a politikusok között. A világpolitikából rövidesen távo­zó cseh politikus mindig is híve volt a kultúrának, a művészetnek, s a művészek mindig nyitott ajtó­ra találtak nála. Második felesé­ge, Dagmar korábban népszerű színésznő volt. Az évek során olyan személyiségek látogattak el a Hradzsinba, mint Bob Dylan, Arnold Schwarzenegger, Tom Cruise, Bruce Willis, vagy a híres Rolling Stones tagjai, Elie Wiesel, a dalai láma és még sokan mások. A nyugdíjba készülő Havel most annak örül, hogy több szabad ide­je lesz, kevesebb lesz a protokol­láris kötelezettsége, s újra lesz ideje írni is. Állítólag egy úgy színdarabot is tervez, amelyben a főszerepet feleségének, Dagmar- nak szánná... Ajándék, mellyel meglepünk. A NATO-tagországok képviselői a szövetség szerződésének másolát nyújtották át. A képen balról Jacques Chirac francia államfő, George Robertson, a NATO főtitkára, Václav Havel és felesége, Dagmar. (CTK-felvételek) Ez is ajándék, de ezt George Robertson kapta Bosznia-Hercegovina hatalmas kártérítést követel Jugoszláviától, a tét szédületes, hiszen adott esetben a jugoszláv családok egész generációi nyögnék a bosnyák számlát A másik hágai peren sokkal súlyosabb a vád: népirtás SINKOVITS PÉTER Mint ahogy másutt a világban, Jugoszláviában is egyenlőségjelet tesznek Hága és Milosevics kö­zött, a közvélemény erre figyel (az egyik belgrádi tévécsatorna naponta helyszíni közvetítést ad a perről), nem véletlenül, hiszen ez a valóban attraktív. Meghúzódik azonban ennek árnyékában egy másik per is, szintén Hágában, amely kevésbé látványos ugyan, a jugoszláv polgárok számára vi­szont sokkal fontosabb. A volt szerb diktátor majdani elítélése ugyanis a többség számára puszta igazságtétel lesz, okkal és joggal, pénzügyi vonzata viszont nincs. Egészen más a helyzet a szaraje­vói beadvánnyal: ha a bíróság helyt adna neki, Jugoszláviát százmilliárd dollár kártérítésre kötelezhetnék! Ezt a pert Bosznia-Hercegovina még 1993-ban indította Jugoszlá­viával szemben, népirtás vádjá­val. A Hágai Nemzetközi Bíróság három évre rá úgy döntött, hogy illetékességi joghatósága van az ügyben. 2001-ben új jugoszláv jo­gászküldöttség vette át a per foly­tatását, stratégiáját pedig arra alapozta, hogy a régi Jugoszláviát 1992-ben felváltó (már csak Szer­biából és Montenegróból álló) új állam a kérelem ellenére nem pá­A volt szerb diktátor elíté­lése a többség számára puszta igazságtétel lesz. lyázta meg hivatalosan az ENSZ- tagságot, s mivel annak formáli­san nem volt tagja, a nemzetközi szervezet által alapított hágai bí­róságnak sincs illetékessége az ügyben eljárni. Tegyük hozzá: Milosevicsék an­nak idején váltig és büszkén han­goztatták a folytonosság elvét, s az ENSZ-tagsági díjat is rendre befizették, ám méltatlannak vél­ték az újbóli megpályázást. Ezért egészen 2000-ig, a rendszerváltá­sig és a szabályos újrakérelmezé- sig az ENSZ-ben Jugoszlávia szé­ke üresen maradt. 2001 januárjától a jugoszláv jo­gászcsapatot dr. Várady Tibor, a nemzetközi jog elismert szakte­kintélye irányítja. Ő az Újvidéki Egyetemen adott elő, a Panics- kormányban a szövetségi igazság­ügy-miniszteri posztot töltötte be, a Milosevics-érában azonban tá­voznia kellett. Ma a budapesti Kö­zép-európai Egyetem jogi tanszé­kének tanára, az esztendő három hónapjában pedig amerikai egye­temeken is oktat. (A bosnyák tár­gyalócsoport névleges vezetője Szakib Szoftics szarajevói jogász, a munka dandárját azonban a nagynevű francia professzor, Ala­in Pellett végzi.) Dr. Várady emlé­keztet arra is: a köztudatban úgy él, hogy ez a Szarajevót és Szreb- renicát megszenvedett bosnyákok pere. Az egész eljárás valahogy így is indult, közben azonban lét­rejött a daytoni egyezség, annak alapján megalakult Bosznia-Her­cegovina, amelynek ugyanúgy ré­sze a bosnyák-horvát föderáció, mint a Republika Srpska (a bosz­niai Szerb Köztársaság). Tehát azok, akik korábban had­ban álltak egymással, immáron egy ország részei. S ez az ország perli most Jugoszláviát. Szinte kuriózum: ha Bosznia-Hercegovi­na megnyerné ezt a pert, akkor Karadzsics a győztes oldalon áll. Mondjuk a vajdasági magyarok meg a vesztes oldalon. Helytelen tehát államhatárok közé szorítani a kollektív felelősséget, hiszen olyan emberek és csoportok let­A háború választóvona­lai nem azonosak a per választóvonalaival. tek egy oldalra téve, akik és ame­lyek a háborúban más oldalon áll­tak. A háború választóvonalai te­hát nem azonosak a per választó- vonalaival. „Ezért ez nem a tragédiát szenve­dettek pere azok ellen, akik ezt a tragédiát okozták” - mondja. A dolgok valójában az egyének fe­lelősségre vonásával tisztázha­tók, mindezek alapján a jugoszláv jogászcsoport perújrafelvételt kezdeményezett. Ez mellesleg egy nagyon ritkán alkalmazott jo­gi lehetőség, eddig egyetlenegy­szer próbálkoztak vele a nemzet­közi bíróság történetében. így nem véletlen, hogy ezt a „másik” hágai pert a jogászvilág elsőran­gú eseményként követi. Legutóbb november első napjai­ban találkozott a hágai bíróságon a jugoszláv és a bosnyák tárgyaló- csoport, mindkét fél előadhatta érveit, a döntést 2003 februárjá­ban teszik közzé. Ha a Várady-fé- le csoport sikert érne el, elmúlik a hadi kártérítés közvetlen veszé­lye. Ellenkező esetben az ügy már a büntetőjogi specialisták terepét képezi, nekik azonban már ennél is nehezebb feladatuk lenne. Akár így, akár úgy, a tét egyszerűen szédületes, hiszen adott esetben a jugoszláv családok egész generá­ciói nyögnék a bosnyák számlát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom