Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-18 / 268. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér - hirdetés ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 1! KOMMENTÁR Demagóg díszpinytelc SZILVÁSSY JÓZSEF Hírek tömkelegé zuhog ránk a jövő évi megszorító intézkedések­ről, elöntenek bennünket az aggódó és a demagóg visszhangok. Mélységesen átérzem azoknak a százezreknek riadalmát, akik már most is alig tudják havonta összekaparni a pénzt kenyérre, tejre, a villanyszámla megfizetésére, s akik most még el sem tud­ják képzelni: miből egyenlítik ki a jövőre drasztikusait megnövek­vő számlákat. Megdöbbentem viszont a szakszervezeti nagyura­kon. Akik állítólag a szlovákiai átlagbér ötszörösét vágják zsebre, így aztán jól felfogott érdekük, hogy pozícióik megőrzése érdeké­ben, visszaélve a sanyarú sorsban vergődők manipulálhatóságá­val, útszéli tragikomédiákat szervezzenek. Amikor néhány utcával a helyszín előtt kiszállnak luxusgépkocsijaikból, magukra aggat­ják a szakszervezeti mellényt, majd szolidaritást és felháborodást mímelve harsognak féligazságokat. Holott nem kell ahhoz köz­gazdásznak, még csak szakszervezeti bossnak sem lenni, hogy tu­datosítsunk és értelmezzünk néhány alapvető rideg tényt. Az egyik ezek közül az, hogy valóban keményen megemelik a gázdí­jat, ám az még mindig csak á beszerzési ár kilencven százaléka. Vagyis egy év múlva újabb gázáremelés szakad ránk. Hadd foly­tassam a drága emlékű Hofi Géza egyik aranymondásával: aki árt mond, mondjon bért is. Jogosan háborgunk, hogy a legtöbbünk fi­zetése még a fele sem a hasonló munkát végző európai uniós pol­gáréhoz képest. Csakhogy Szlovákia termelékenysége az EU- tagországok produktivitásához képest mindössze negyven száza­lék. Nem tehetségtelenek, sőt: legalább olyan szorgosak és kreatí­vak a közép-európai emberek, mint nyugati társaik. Csak mi ép­pen négy és fél évtized úgynevezett tervgazdálkodásának és im­már tizenkét esztendő vadprivatizációinak és politikai improvizá­cióinak megannyi nyűgjét nyögjük. Mindezeket nyilvánvalóan csak ama bizonyos nadrágszíj összébb húzásával lehet fokozato­san lerázni. Ennek érdekében pedig egy időben két párhuzamos úton kell haladni. Az egyik feladat a teljesítményközpontú gazda­sági szerkezet kialakítása. Amihez nekünk, idelent is alkalmaz­kodni kell: szüntelenül gyarapodó szak- és idegennyelv-tudással, a kihívásokra saját boldogulásunk érdekében jó döntéseket hozó kreativitással. A másik, éspedig azonnali cél az államháztartás pa­zarló túlköltekezésének mielőbbi megszűntetése. Ha ilyen szem­pontok alapján tekintünk vissza az eltelt napokra, akkor legalább két súlyos hibája miatt bírálhatjuk teljes joggal a kormányt. Egy­részt azért, mert még mindig képtelen kommunikálni a lakosság­gal. Ma sem képes észérvekkel, az érintettek iránti empátiával el­mondani: mi az értelme és a tétje az újabb drágításoknak. Azt is a szemére hányhatjuk a Dzurinda-kabinetnek, hogy ugyan karcsúsí­tott és hatékony államot ígért programjában, a valóságban azon­ban tovább emelkedik a hivatalnokok száma, elsősorban a minisz­tériumokban, de alsóbb szinten is. Tovább burjánzik az eszement bürokrácia és az ebből is fakadó korrupció. Aki nem hiszi, térjen be bármilyen állami hivatalba. E vadhajtások lenyeséséhez, a kor­mány hibáinak ostorozásához nem demagóg szakszervezeti díszpinytekre, hanem felkészült és célirányos munkavállalói ér­dekképviseletre, továbbá egy-egy lényeges részterületet alaposan ismerő és figyelő, szakvéleményének határozottan hangot adó ci­vil szerveződésekre van szükség. Mert a jó irány és a határozott cselekvőképesség megtartására csakis így sarkallhatjuk a kor­Sunyi rasszizmus TÓTH MIHÁLY Csak idő kérdése, hogy emberjogi szervezetek mikor állapítják meg: működésének első száz napjában rasszistának minősíthető intézkedéseket hozott a Dzurinda kormány. Majd csak kiszámítja valaki, hogy a szociális juttatások családonkénti havi összege 10 500 koronára történő maximálásának szenvedő alanyai között hány százalék a roma! Nem is túlságosan közvetett módon így bi­zonyítható lesz, hogy a kormány a népjóléti juttatások lefaragá­sára faji alapon kerített sort. Kaník miniszter produkciójának ma még tapsol a politikai szín­ház kakasülőjén tartózkodók serege. Cigányellenességgel itt akár képviselői mandátum is szerezhető. A kommunizmus alatti párt­oktatással politikai analfabétává züllesztettek százezrei a restrik­ciót ma még elsősorban romaregulázó intézkedésnek tekintik. És így lesz ez egészen 2003 elejéig, amikor a segélyre szorulók szá­zezreinek a postás kézbesíti az új költségvetési törvény értelmé­ben kiszámított összeget. Arra januárig se kell várni, hogy a kor­mány szociális intézkedései alapján megállapítsuk, Szlovákiában szegény embernek lenni: bűn. Nem bocsánatos bűnről van szó. Bűnt, de bocsánatosat itt csak azok követnek el, akik következ­mények nélkül alagutakat ástak milliárdos értékű privatizált vál­lalatok alatt, vagy akik százmilliós bankhiteleket adtak, illetve kaptak, tudva tudván, hogy az adósság „vatikáni valutában” lesz kiegyenlítve. A világháború utáni nemzedékek megtanultak türelmesen vára­kozni a szebb holnapra. Ha parányi esélyt láttak a javulásra, fogyhatatlan volt a türelmük. Erre a kormányra az jellemző, hogy a „szegényasszony utolsó krajcárjának” megvámolására precíz in­tézkedéseket hozott, a sok-sok megvámolt krajcár sorsáról azon­ban csak ellenőrizhetetlen általánosságban nyilatkozik. A két világháború közötti zsidóüldözés kezdeteit juttatja eszembe az a módszer, ahogy a megszorítások romákra vonatkozó részével a kormány arculatjavításra és népszerűségszerzésre törekszik. A faji törvényekkel számos országban azt sugallták, hogy a nyomor oka: a zsidó. Arról mélységesen hallgattak, hogy az arisztokrácia és a klérus 30-50 ezer holdas területeken gazdálkodva tartja állati sorban az embereket. Nagy volt a macskajaj 1945 tavaszán, ami­kor kiderült, hogy rasszista alapon milyen bűnökre vetemedett a politikai elit. Kaník miniszter maga se tudja, kit képvisel a kor­mányban. Angazsálása ravasz húzás volt Dzurindától. Ha elége­detlenség miatt minden kötél szakad, Kaník a kormányválság koc­kázata nélkül kidobható a fedélzetről. Az igazi vesztesek azonban azok lesznek, akiknek rézkrajcárjukat is megvámolták.- Öregem, nekem tetszik ez a szlovák kormány. Dzurindáéknak köszönhetően megúszhatjuk a kifogást, mert olyan kemény megszorító intézkedéseket hoztak, hogy karácsonyra kisebb lesz a halfogyasztás. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA A lap jegyzetírója szerint Magyaro szág felrúgta a kétoldalú egyezmf nyékét: Budapest az év elején mej sértette a jószomszédi viszony» szóló egyezséget, és megkezdte kedvezménytörvény érvényesít« sét. A Magyar Koalíció Pártja vez« tői sem voltak lojálisak a szlová kormánnyal szemben, és Pozsoti tiltakozása dacára megkezdte „életbe léptetni” a törvényt a m; gyarlakta területen. Csupán Orbá Viktor távozása után, az EU nyom: sára ígért változást a magyar ko mány. De Medgyessy Péter is figye men kívül hagyja az egyezmény« két, Orbánnal ellentétben nem mt togatja az izmait, csak mosolyoj Medgyessy szerint a kedvezőién; törvény módosításáról először az< kát a kisebbségeket kell megké dezni, akiket ez érint. Ezzel közve ve megmagyarázta, hogy ígérete e lenére miért nem ült még tárgyal« asztalhoz a szlovák kormányfővé Minden arra mutat, hogy Szlovák ának kell megtennie az első lépés ha az itteni hatóságok nem akarja elveszíteni autoritásukat, be ke keményíteniük, függetlenül attó hogyan egyez ki ezzel az MKP. Ha veszélyben érzi hatalmát az iraki diktátor, felgyújtja az olajmezőket, aztán vegyi és biológiai fegyvereihez nyúl Szaddám szörnyű gyerekkora Szaddám Húszéin édesanyja öngyilkosságot akart elkö­vetni a terhesség ideje alatt, mert a férje meghalt, továb­bá a kis Húszéin traumák so­rát élte meg kisgyerekkorá­ban. Ezt kompenzálva ala­kult ki benne a vágy, hogy mitikus hős legyen - mondja a pszichiáter Dr. Jerrold Post, aki az amerikai titkos- szolgálat magas rangú tiszt­jeként évtizedek óta politi­kusok személyiségét tanul­mányozza. HÁTTÉR A Guardian brit lap Dr. Jerrold Post pszichiátert, mint az amerikai kor­mány egyik gyakran meghallgatott tanácsadóját mutatja be, aki nem mellékesen a CIA magas rangú tisztviselője volt. Dr. Post ma már nyugdíjas, de még rendel, egyrészt pácienseket kezel, másrészt olyan emberek személyiségrajzát vázolja fel, akikkel bár soha nem találko­zott, de beható kutatások nyomán sokat tud róluk. Szaddám Húszéin gyerekkoráról a következőket mondja: Mialatt Szaddám Húszéin édesanyja ter­hes volt vele, meghalt a férje. Az anya öngyilkos akart lenni, illetve abortálni szeretett volna. Egy iraki zsidó család akadályozta meg eb­ben, Ők most Izraelben élnek, és nyilván azt gondolják magukról, hogy á Gondviselés gúnyt űzött be­lőlük. Persze nem szeretnének nyilvánosság elé lépni a hajdani kedvességük történetével. Subha, az anya nem tudott szem­benézni újszülött gyermekével, ezért megkérte saját bátyját, hogy nevelje a kis Szaddámot. Amikor a kisgyerek visszakerült anyjához, a helyzete nem lett jobb. Subha megint férjhez ment és hagyta, hogy az ura durván bánjon a kis Szaddámmal. A mostohaapa fizikai és pszichikai szempontból is igen durván bánt vele. Ez, valamint az a körülmény, hogy az édesanyja elutasította ma­gától, mély nyomokat hagyott Szaddám Húszéin önbecsülésén. Ilyen traumák után sokan de­presszióba zuhannak, és kilátásta­lannak látják az életüket. De a tra­uma hatása lehet ellenkező irányú is: az ember dicsőségre vágyik, így próbálja kompenzálni a sérü­lését - állítja Post. Ezeket a vágya­kat a nagybácsi táplálta benne, amikor Szaddám nyolc éves korá­ban elmenekült nevelőapjától, és édesanyja bátyjánál keresett me­nedéket. Khairalla bácsi megkese­redett ember volt. Az élete azután omlott össze, hogy részt vett a brit fennhatóság elleni náci felkelés­ben. Ő mondta a kis Huszeinnek, hogy kövesse a legendás hősnek, Babilon királyának, Nabukodono- zornak a példáját, és kövesse Szaladin szultán útját, aki vissza­hódította Jeruzsálemet az iszlám A nagyfiúknak nagy já­tékaik vannak - magya­rázza a pszichiáter. számára, elkergetve a keresztese­ket. Amikor Húszéin középiskolás lett, Nasszer, az ötvenes évek na­cionalista egyiptomi vezetője iránti rajongásban égett. Ahogy Szaddám intrikával és me­rényletekkel eljutott a csúcsra, las­san maga is elhitte, hogy ő örököl­te a mitikus hős szerepét. És ez a hit gyökeret vert a megfélemlített talpnyalókból álló környezetében is. Ez alakította ki legveszélyesebb politikusi vonását: a gyűlölködő nárcizmust - állítja Post. Szerinte ez a fajta személyiségtorzulás az együttérzés teljes hiányában nyil­vánul meg, továbbá üldözési máni­ában, valamint abban, hogy a ilyen ember kész rá, hogy bárm kor erőszakos eszközhöz nyúljo céljai érdekében. Post állítja: bi Laden hasonló betegségben szel ved. Ez nem jelenti azt, hogy ezek t emberek őrültek. Mindketten rác onálisan cselekszenek, a helyze felismerésüket azonban csökkent hogy csupa bólogató Jánossal vai nak körülvéve. Ezért volt Húszéi meglepve, amikor Kuvait leroh: nása után szembe találta magát a egész világgal. A pszichiáter szerint Szaddám s« ha nem fog lemondani a fegyver« iről, inkább megpróbálja ismét k játszani az ellenőröket. A törne; pusztító fegyverek fontos elemi a saját magáról kialakított kéj nek, miszerint ő a világ egyik ur: „A nagyfiúknak nagy játékai vannak. Nélkülük Szaddám sen minek érezné magát” - magy; rázza Post. Ha veszélyben érzi hatalmát, fi fogja gyújtani az olajmezőket, a: tán a vegyi és biológiai fegyvere hez nyúl - jövendöli a szakembe Ugyanakkor, ha nincs veszélybe] az iraki diktátor soha nem fog terroristáknak kölcsönözni a feg; véréit. Ez ugyanis a teljes kontro elvesztését jelentené. A toliforgatók is kapnak golyóálló mellényt Újságírói csúcs a csúcson Száz év alatt harmadszor tanulnak újra olvasni Orosz-tatár ábécé-vita KOKES JÁNOS Mintegy 3000 újságíró fog tudósí­tani a NATO csütörtökön kezdődő prágai csúcstalálkozójáról. A rendkívüli érdeklődéssel várt ta­lálkozóra, amelyen várhatóan hét újabb kelet-európai volt szocialis­ta állam kap meghívást a védelmi szervezettől, 46 ország államfőjét, kormányfőjét, valamint a külügyi- és a védelmi tárcák vezetőit vár­ják. A cseh sajtót mintegy 700 új­ságíró fogja képviselni, míg kül­földiek közül a legnagyobb érdek­lődést a németek mutatják, akik több mint 190 újságírót akkredi­táltattak. A Reuters hírügynökség állandó héttagú prágai stábja mel­lé 12 tudósítót küld a cseh fővá­rosba. Jelen lesz az arab hírteleví­zió, az al-Dzsazíra stábja is. Egyébként mintegy 70 televíziós társaság akreditáltatta munkatár­sait, és természetesen lapunk is különtudósítót küld Prágába. Tekintettel arra, hogy NATO-, illet­ve globalizációellenes tüntetések és utcai zavargások is várhatóak a cseh fővárosban, a hatóságok mintegy 200 speciális golyóálló védőmellényt is a kiosztanak azon újságírók között, akik az utcán zaj­ló eseményeket fogják követni. A mellényeket a cseh újságíró szer­vezetnél lehetett megrendelni, s úgy tudni, hogy már mind elkelt. A csúcs iránti érdeklődés megha­ladja a 2000 szeptemberében Prá­gában tartott világbanki közgyű­lés iránti érdeklődést is. Akkor „csak” 2200 újságíró tudósított Prágából. A hatalmas érdeklődést az is magyarázza, hogy a NATO el­ső ízben tanácskozik Kelet-Euró- pában, a volt Varsói Szerződés egyik tagállamának a fővárosá­ban, tehát az egykori „ellenség­nél”. A volt szocialista országok közül 1999 óta Csehország, Len­gyelország és Magyarország már tagja a szervezetnek. MTI-HÁTTÉR Az orosz törvényhozás alsóháza, a duma a cirill betűs ábécét nyil­vánította az ország hivatalos írás­módjává. A javaslat címzettje egy­értelműen Tatárföld, ahol egy 1999-ben elfogadott törvény alapján 2011-ig fokozatosan át­térnek a latin ábécére. A döntés értelemszerűen negatív visszham got váltott ki a tatár köztársaság­ban. Razil Valejev bejelentette, hogy az alkotmánybíróságon támadják meg a döntést, de ha ez sem segít, nemzetközi jogorvoslatot kérnek. A politikus szerint a szabályozás ellentétes az orosz alaptörvény­nyel, amely korlátozásoktól men­tesen biztosítja a nemzetiségek anyanyelv-használatát. Az 1990-es évek óta széles körű autonómiát élvező Tatárföld - a köztársaság nem tagja, csak tár­sult állama a föderációnak - tör­vényhozása azzal az indokkal f< gadta el 3 éve az ábécé-váltás hogy a török nyelvek hangzás: nak visszaadására leginkább a 1: tin írásmód alkalmas. (Sokak v< lekedésével ellentétben Tatárföl lakói a türk népekhez tartozna! és személyes sértésként fogja fel, ha valaki az egykor a fél vili got feldúló mongolokkal hozz összefüggésbe őket.) Röpke 100 év alatt egyébként m< harmadszor kell újra megtanuln uk írni-olvasni a tatároknál 1927-ig az arab írásmódot has: nálta a muzulmán vallású nemz« tiség, 1927-ben török példára latin ábécét vették át, majd 1931 ben sztálini nyomásra jobbna látták a cirill betűs írás „ónkéi tes” bevezetését. Tatárföldön egyébként még csa 60 iskolában tértek át a latin bi tűs oktatásra, és az újságok, utc: névtáblák is általában cirill bi tűkkel vannak írva egyelőre. meglepetés UP 7:

Next

/
Oldalképek
Tartalom