Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-15 / 266. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 15 ■■■■■§ kommentár IflBHBB A Bokros-kalap mérete TÓTH MIHÁLY A jobboldaliságára oly rátarti szlovák kormány apologétái úgy emlegetik mostanában Bokros Lajost, mintha Friedrich Hayek iskolájában padszomszédai lettek volna az egykori magyar pénzügyminiszternek. Sugallják, ha ketten ugyanazt teszik, az eredmény is azonos. Pedig mindössze arról van szó, hogy mély válság esetén, attól teljesen függetlenül, hogy jobb- vagy baloldali kormány van-e hatalmon, az adminisztráció a gazdaság összeomlásának elkerülésére népszerűtlen intézkedésekre kényszerül. Asztalomon az újságok, amelyek Bokros koncepciójáról tudósítottak. Összehasonlítható, ami 1995-ben Magyarországon történt és ami 2002 őszén Szlovákiában történik. Magyarországon az 1994- ben megválasztott koalíció egy másik, a szocialistákétól gyökeresen eltérő jobboldali garnitúrától örökölt bázison kezdte a gazdálkodást. A második Dzurinda-kormány önmaga által teremtett örökségen kezdett gazdálkodni. Az előző négy év alatt a baloldal kétségkívül fékezte a jobboldali elképzelések megvalósítását. A kormányfőt azonban akkor is Mikulás Dzurindának hívták. Persze, az ilyen lélektani finomságok végiggondolására a lakosságnak csak egy kis hányada ragadtatja magát. Azt azonban a lakosság nagyon széles rétegei tudomásul (és nagyon rossz néven) veszik, ha a politikusok az emberek szemébe hazudnak. Bokros Lajos soha nem követte volna el azt a hibát, hogy kétharmad részét letagadja a lakosság szegényebbik hányadát sújtó intézkedéseknek. A csomagja által megszomorítottak sok rosszat mondhattak rá, azt azonban semmiképpen, hogy hiányzott belőle az őszinteség. Ezzel hitelessé tette azt az ígéretet, hogy valóban csak kényszerű és valóban csak ideiglenes megszorításokról van szó. Bokros Lajos soha nem követte el azt az erkölcsi vétséget, hogy miközben kilátásba helyezi a nadrágszíj összehúzását, még meg is alázza a kárvallottakat. Szlovákia adminisztrációja a nagy munkanélküliség közepette a munkavállalók szemére veti, hogy itt 100 ezer ember él táppénzen, de még hangsúlyozza is, hogy a táppénzcsalók többsége kisfizetésű munka- vállaló. A jelenlegi helyzetben ahhoz, hogy a politikai garnitúra ezt hangsúlyozza, vagy igen nagy bátorságra van szükség, vagy annak feltételezésére, hogy ennek az országnak a kiszolgáltatottjaival már minden elkövethető. A döntéshozóknak eszükbe sincs a közgazda- sági matematikát lélektani ismeretekkel ötvözni. Szlovákiában számos politikus próbálgatja Bokros Lajos kalapját. Rendre kiderül, hogy túlságosan méretes ez a fejfedő. Pestiesen szólva: vállbán szorít a kalap. JEGYZET Gumibottal a vakokra MOLNÁR IVÁN Esős, fázós őszi reggel a pozsonyi autóbusz-pályaudvaron. A bejáratnál álló két diáklány széles mosollyal próbálja megállásra bírni a zuhogó eső elől menekülő embertömeget. Húsz koronáért fehér pasztellceruzát és a hozzá tartozó röplapot kínálnak. A többség érdeklődve áll meg a lányoknál, akik a látáskárosult gyermekek számára szervezett gyűjtésben segítenek. Húszast szinte minden elhaladó dob a papírdobozba, sokan még a pasztellceruzát sem kérik el. Vannak azonban olyanok is, akik százassal lepik meg a lányokat. „Kérem a papírjaikat!” - hangzik az erélyes felszólítás, és a két lány összerezzenve fordul a hang felé. Hátuk mögött a pályaudvar biztonsági szolgálatának nagy darab, kék egyenruhás csendőre áll. Kezével kéjesen simogatja hosszú, fekete gumibotját, első látásra élvezi a hatalmát. „Van engedélyetek arra, hogy itt árusítsatok?” - teszi fel a kérdést, ha lehet még durvább hangon. Mivel a két lány semmilyen papírt nem tud felmutatni, azt ajánlja, gyorsan tűnjenek el, mert különben... A lányok azonban nem adják fel, megemberelik magukat, és tudatják a csendőrrel, hogy igenis joguk van itt árulni, és ha neki ez nem tetszik, akkor gumibottal kell elvernie őket onnan. A rend morcos őre erre látszólag nem számított. Zavarában előveszi a maroktelefonját, és a főnökkel egyeztet. Beszélgetés közben szemmel láthatóan zuhan a magabiztossága. Hosszas tanakodás után újra a két lány felé fordul. „Itt nem szabad senkinek sem árulnia semmit - morog rá a lányokra. - Ha akartok, itt maradhattok, de akkor át kell költöznötök oda.” Egy alig egy méterrel odébb álló oszlopra mutat, majd gyorsan továbbáll. A kávéautomata felé veszi az útját, közben azonban el kell mennie a kisportolt és aranyláncokkal teleaggatott valutaüzérek népes csoportja mellett, ők szinte minden utast leszólítanak. „Szevasz, csendőrkém, nincs valutád?” - kiált oda az egyik. Csendőrünk azonban nem reagál, lesütött szemmel és lehetőleg feltűnés nélkül próbál meg eltűnni a tömegben. VISSZHANG Valóságos aratás Olvasom Juhász Katalin tháliás élményét (Új Szó, november 13.), és nem tudom megállni, hogy ne írjam le hasonló elképesztő történetemet. írni tanuló, első osztályos kisfiam a minap házi feladatként kapta 5-ször leírni, hogy „Itt a lét a tét”. Amikor dühöngve adtam jelét felháborodásomnak, megszólalt nagyobbik fiam, aki már harmadikos ugyanabban a suliban, hogy az egyik tanító néni „Big Brother”-trikókat árul, amelyeket Budapestről hoznak, sőt olvasásórán a magyar népmese tartalma helyett az előző napi BB tartalmát fejtegetik. Mi a fene, mondom én, már tananyag is a primitivizmus. Ez igen! Mit tehet a szülő, akinek nem kis igyekezetébe kerül piciny csemetéit valamijárható ösvénykén terelgetni a mindennapi gondok közepette? Amikor úgy tűnik, gyermeke kezdi érteni a szülő aggodalmait, és beletörődik az apai tévécenzúrába, akkor jön az amúgy nagyon aranyos tanító néni, és segít tarolni a BB-nek. Egyenesen propagálja a szennyet, amikor épp az ellenkezőjét kéne tennie. Es arat a primitív, szennyes, erkölcstelen TV-műsor, learatja azt a szemernyi tisztaságot, amely talán most gyökerezne és érlelődne a kicsiny lélekben. A Big Brother pedig diadalittasan beleröhög a lebambult néző képébe: „Ez van, mi vágjunk a menők, és te mehetsz a francba az erkölcseiddel!” A gyermekben pedig meginog a bizalom a szülő vagy a tanító néni iránt. Mert a gyermek is tudja, hogy a két álláspont (ellenző és támogató) között jókora különbség van. Molnár László Ipolyfödémes TALLÓZÓ DIE PRESSE A bécsi lap Frissítő kúra a nagy magyar pártoknak címmel közölt cik két. Megállapítja, hogy a magyai politikai térképen jelentős változások várhatók, mert a polgári táboi új pártunióban keresi boldogulását, a kormányon levő szocialisták pedig végre meg akarnak szabadulni „a kommunista akol szagától”. A Fi- desz-MPP élén Orbán Viktor volt kormányfővel - tekintettel a jobboldali spektrum egyes erőinek, mindenekelőtt a függetlenségéhez kitartóan ragaszkodó MDF-nek a makrancosságára - egy olyan laza pártunióra törekszik, amelyben a részt vevő pártok ugyan megőrzik önállóságukat, ám választásokkor közös platformmal lépnek fel. Ami az MSZP-t illeti, a párton belüli átalakítás ismert harcosa, Gyurcsány Ferenc közgazdász, Medgyessy Péter kormányfő tanácsadója Tony Blair brit miniszterelnök ’’harmadik útjára” támaszkodva a neoliberális gazdaságpolitikát szociális fe- Kedves közönségünk, a híradó csupán harminc percig tart, ezért inkább csak azt soroljuk fel, hogy mi nem lelősségtudattal ötvöző korszerű drágul januártól... (Peter Gossányi rajza) szociáldemokrácia koncepciója wmmmmmmmmmmmmmamwmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmimmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm mellett lép fel. Jó esélyünk lehet néhány szarvashiba elkerülésére és a mások által megszenvedett, működő gyakorlat átvételére Hol lelhető fel most az erőszak? Látszólag elsősorban a barátságtalan, hideg családi otthonokban lelhető fel az erőszak. Végre, annyi hiábavalónak látszó erőfeszítés után, a felerősödő szakmai és civil hangok cselekvésre késztetik a politikusokat. HERCZOG MÁRIA De mégis annyi riadtságot és kétkedést hallani? Miért érzik mind többen, hogy az erőszak jelen van a bántalmazás egysíkú megítélésében és a gyors intézkedés kikényszerítésében is? Úgy tűnik, a tiszteletre méltó aktivisták kampánya, a médiaszereplés rákényszerítheti a döntéshozókat, hogy tegyenek valamit. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy kik mit tesznek és hogyan. A családokban is elkövetett erőszak ellen fel kell lépni, lehetőség szerint jó megelőzéssel, eredményes beavatkozással és jó színvonalú utógondozással. Ritka eset, hogy a megkésettség jelentős lehetőségekkel is kecsegtet, márpedig erről van szó. Jó esélyünk van arra, hogy mások hibáiból tanuljunk. Nyugat-Európában, Észak- Amerikában húsz-harminc évvel ezelőtt kezdődött a gyerekek ellen elkövetett lelki, fizikai, szexuális erőszak feltárása. Jól nyomon követhetők azok a fázisok, amelyeken ezek a társadalmak a problémák feltárásában és a beavatkozás különféle formáinak kipróbálásában keresztülmentek. Az első időkben a hárítás, a tagadás, a családok és intézmények integritásának sérthetetlensége volt a jellemző, s elsősorban a nőmozgalmak és emberi jogi aktivisták erőszakoskodásának tűntek a mind erőteljesebb felhívások. Hosszú éveknek kellett eltelniük, mire elismert, elfogadott jelenségről és annak lehetséges kezeléséről kezdtek el beszélni. Ennek folyamán persze érthetően a harag és türelmetlenség kísérte az elkövetők megbüntetése iránt fokozódó igényt. Kiderült azonban, hogy sem egyik, sem pedig a másik nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt vélelmezni lehetne. A gyerekekkel kapcsolatos nézetek, a lelki és fizikai bántalmazás tilalmának az elfogadtatása, a szexuális visszaélés sajátos természete és sokfajta arca csak évek hosszú során tárult fel és finomodott a kutatások, tapasztalatok, közvélemény-formáló akciók és sok-sok információ, híradás, ismeretátadás révén. Nyilvánvalóvá vált, hogy a jogalkotás elengedhetedenül szükséges, de nem elégséges. Hiába a jó törvény és előírás, ha nem tudnak érvényt szerezni neki. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az áldozatok segítése sokkal bonyolultabb és hosszabb folyamat, mint csupán anyaotthonokat, menedékházakat létrehozni, és az elkövetőket megbüntetni. Az elkövetők segítése, rehabilitálása nélkül pedig csak nő az esetek száma. Minél több szó esett e problémákról, annál több eset látott napvüágot, annál nagyobb igény támadt a megfelelően képzett szakemberekre, jó színvonalú ellátásokra és persze a megelőző, feltáró programokra. Az is kiderült, hogy nem könnyű létrehozni és működtetni ezeket, mert a különféle szakemberek - orvos, védőnő, pedagógus, pszichológus, szociális munkás, jogász, rendőr - nincsenek felkészítve a feladatokra, és sokan nem szívesen vállalják ezt a területet. A döntéshozók és a jogalkalmazók is sok nehézséggel találták szemben magukat, mert nem bizonyult egyszerű feladatnak a jogszabályok alkalmazása. E tapasztalatokról nagyon jól használható szakirodalom, népszerűsítő anyag áll rendelkezésre, és mind több a képzett szakember, ellátó intézmény. Mégis nagyon sok feltáratlan eset, súlyosan traumatizált áldozat és a büntetést megúszó vagy éppen a büntetés hatására semmiféle jótékony változást nem mutató elkövető található a legnagyobb erőfeszítést kifejtő országokban is. Magyarországon ebben a tekintetben kivételes pillanatot élünk át. Ha ugyanis gondosan tanulmányozzuk azokat a tapasztalatokat és ismereteket, amelyet mások már megszereztek, akkor jó esélyünk lehet néhány szarvashiba elkerülésére és a mások által megszenvedett, működő gyakorlat átvételére. Nem hiszem, hogy valamennyi hibát el lehet kerülni, de néhányat biztosan. Az áldozatok segítése sokkal bonyolultabb és hosszabb folyamat. Ugyanakkor - más ügyekhez hasonlóan - itt is megkezdődött a kompetenciaharc, a téma kizárólagos vagy legalábbis legfőbb birtoklásáért folyó versenyfutás, és annak bizonyítása, hogy van gyógyír, helyes megoldás. Félve intenék mindenkit ettől, több okból is. Egyrészt éppen azok szenvedhetnek késlekedést ettől, akikért állítólag az egész akció indult, másrészt elmulasztjuk azt a lélektanilag nagyon jelentős pillanatot, amikor a laikus közvélemény, a döntéshozók és a szakemberek is többoldalú és érdemi tájékoztatást kaphatnak, hogy milyen sokrétű és nehezen felfejthető, kezelhető problémákról van szó. Ehhez mindenekelőtt az együtt gondolkodás, együttműködés, higgadt és átgondolt, hosszú távú cselekvési program közös kidolgozása szükséges. Egyszerű és elfogadható lépés lenne olyan büntetőjogi szankció életbe léptetése, amely demonstrálja a jogalkotó jó szándékát és elkötelezettségét, egyúttal fel is menti őt a további teendők alól. Ezzel szemben jóval több konfliktussal jár, lassúbb és persze jóval drágább és munkaigényesebb, ha pontról pontra megvizsgáljuk a közelmúltban történt néhány magyarországi esetet; például az öt hónaposán meghalt, bántalmazott csecsemő, a nevelőapját vélelmezetten lelövő nevelt lány, a gyerekét megölő apa, a gyermekotthonban kislányt molesztáló kamaszok szörnyű történeteit, bevonva valamennyi érintett minisztériumot, szakmai képviseletet, civil szervezetet, szakértőt, és elkészítjük azt a feladattervet, amely segítheti e kérdések méltányos és tisztességes kezelését. Ha ez megtörténik, akkor esélyünk lehet egy reális kép kialakítására, amelynek részeként szembetaláljuk magunkat sok kiváló, de gyakran nem végrehajtott és számon nem kért jogszabállyal, rendelettel, szabályozással, rosszul felkészített szakemberekkel, hiányzó intézményekkel, ellátókkal, ellenséges, tiltakozó vagy teheteüenül passzív közösségekkel, önkormányzati tisztségviselőkkel és képviselőkkel, tájékozatlan és riadt gyerekekkel és szülőkkel. Ha nem akarjuk látni, hogy nincs egy lehetséges, gyors és eredményes intézkedés, rendelet vagy törvény, csak sok egymásra épülő és számon kért programfolyam, akkor inkább ártunk, mint használunk. Nagyon nagy lehetőség van a kezünkben, de ha ezt kihagyjuk, hosszú ideig nem lesz esély ismét arra, hogy a közösséget és a döntéshozókat ilyen érzékeny állapotban meggyőzhessük a mindenki számára elfogadható és működő lehetőségek megteremtéséről. A szerző szociológus Szeptembertől két Bakó megyei településen megkezdődhet a magyar nyelv tanítása a helyi általános iskolában Peren kívüli megegyezés a csángóperben GÓZON ISTVÁN Peren kívüli megegyezéssel zárult az a per Romániában, amelyet a Bá- kó megyei tanfelügyelőség indított a Szeret-Klézse Alapítvány ellen a csángó gyermekek számára indított magyar nyelvű foglalkozások miatt. A tanfelügyelőség tavaly decemberben kérte a Szeret-Klézse Alapítvány betiltását, mert az - álláspontja szerint - törvénytelenül tartott délutáni magyarórákat klézsei csángó gyermekeknek. A pert a tanfelügyelőség első fokon elveszítette. Fellebbezett, majd peren kívüli megállapodást javasolt: a békesség fejében egyedül azt kérte, hogy ne kelljen kifizetnie a 14 millió lejt kitevő perköltségeket. Az ajánlatot az alapítvány elfogadta, így a Bákó Megyei Bíróság szerdán tudomásul vette a felek megállapodását, és elutasította a felperes keresetét. Az alapítvány és a Romániai Csángómagyar Szövetség azt követően indított tavaly szeptemberben magánházaknál magyar nyelvű foglalkozásokat, hogy a Bákó megyei tanfelügyelőség ismételten megakadályozta a magyar nyelv tanítását az állami általános iskolákban. Az érvényben levő román törvények szerint a Romániában élő nemzetiségek anyanyelvét tanítani kell az általános iskolában, ha azt megfelelő számú szülő kéri. A csángók lakta moldvai településeken a helyi tanfelügyelőség ezt rendre megtagadta, a román oktatási minisztérium pedig „tehetetlennek” bizonyult helyi képviselőinek akaratával szemben. A helyzet azt követően változott meg, hogy a kormányon levő Szociáldemokrata Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a parlamenti együttműködésről kötött megállapodás keretében megegyezett a csángóföldi magyar oktatás megoldásáról. Ezt követően a Bákó megyei tanfelügyelőség már nem látta akadályát annak, hogy szeptembertől két településen megkezdődhessen a magyar nyelv tanítása a helyi általános iskolában. Rendkívül hevesen támadta a román kormánypártot a csángókérdésben tanúsított magatartása miatt a Curierul National című napilap. A hangsúlyozottan nacionalista irányzatú újság írása szerint az RMDSZ a román állam pénzéből kezdhetett hozzá „a csángók magyarosításához”. A lap szerint csángók nincsenek, csak katolikus vallá- sú románok élnek Moldvában, s 90 százalékuk „csak románul beszél és hallani sem akar a magyar nyelvről”. „Az RMDSZ rövid távon elérte, amit akart: Klézsén 12 gyermek megkezdte a magyar nyelv tanulását. Mi történik majd közép- és hosszú távon, ha a jelenleg kormányon levők továbbra is a nemzet érdekei elé helyezik a pártérdekeket és az RMDSZ-szel kötött politikai egyezségüket?” - tette fel a kérdést a Curierul National. A szerző az MTI tudósítója
