Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-14 / 265. szám, csütörtök

Kultúra oktatás ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 14. TOLLVONÁS Egy húron pendültek GRENDEL ÁGOTA Nem volt rossz találmány a zene­iskola. Jó volt azoknak a gyere­keknek, akiket már otthon az asztal körül kergettek, ha nem akartak koncertre menni; meg azoknak is, akik csak vágyták a zenét, de szüleik fölösleges hív- ságnak minősítve legyintettek, ha szóba került. Igaz, volt egy hátránya, protekció híján már az első osztályban be kellett iratkoz­ni, aki lemaradt, pechje volt, leg­följebb a népművelési intézetek­ben vigasztalódhatott. Igaz, egyik sem azért jött létre, hogy művészeket képezzen, de a zene­iskolából számtalan olyan diák került ki, aki konzervatóriumban folytatta, onnan zeneművészeti főiskolára került, majd valame­lyik opera színpadára, zenekará­ba. S hogy szokja a gyerek a föl­lépést, évente két-három koncer­tet szerveztek a tanító nénik (saj­nos ott is kevés volt a pedagógus férfi). A szülők pedig áhítattal hallgatták, hogyan nyekergetik a vonós hangszereket, hogyan pü- fölik a zongorát, hogyan visíttat- ják a furulyát gyerekeik. Akkor változott meg valami, amikor va­lamelyik kis cigánylegény állt föl a pódiumra. Már a kezében is másként állt a hegedű, és amikor megszólaltatta, igazi zenei han­gok jöttek ki belőle. Evekkel ezelőtt egy Gidon Cre- mer-koncerten ültem. Úgy érez­tem, nekem muzsikál. Egy szál hegedűjének hangjai mintha a lelkemmel beszélgettek volna. Lassan évente visszatérő vendég Pozsonyban a 100 tagú Budapest Cigányzenekar. Mintha hegedű­vel a kezükben születtek volna. Pedig biztosan ők is végigjárták a gyakorlás kénköves poklát, ami­kor a tanár könnyed mozdulatá­ra huszadszor is kiröpül a hang­szer az álla alól, mert még min­dig nem tartja elég keményen, határozottan, amikor az ember már a sarokba vágná, mert ötve­nedszer sem az a hang szólal meg, amelyet a tanár hallani akartaimkor már azt képzeli, színpadon áll, már-már hallja a közönség tapsviharát, és még mindig csak a g-mollnál tart. Ők már mindent tudnak. Végigsüvít a hangorkán a koncerttermen, beleremegnek a falak, a székek; már nem is emberi, a csoda hatá­rát súrolja, ahogy a száz vonó egy húron pendül. Brahms ma­gyar táncai, Strauss polkája, Hacsaturján kardtánca, fergete­ges cimbalomszóló, brillírozó prímás. És Véra Bílá, a Csehor­szágban élő cigány énekesnő, aki más színt, más hangot hozott. Ha Gidon Cremer zenéje gyógyír fáradt, pihenni, felüdülni vágyó lelkeknek, Véra Bílá és a 100 ta­gú Budapest Cigányzenekar rob­banó, magával ragadó zenezuha- tag. Nekünk, akik nem vagyunk vájt fülűek, akik nem igazán ér­tik, inkább csak érzik a zenét, a megfoghatadant. A Csókos asszony Rozsnyón Rozsnyó. A Komáromi Teátrum Színházi Polgári Társulás előadásá­ban ma este 19 órakor a Csókos asszony című háromfelvonásos ope­rettet láthatja a közönség a Kereskedelmi és Kulturális Központ színháztermében, (ú) Hazai siker Félben Fél. A napokban tartották a községben a Katedra Alapítvány és a kör­nyezetvédelmi minisztérium közös versenyének regionális fordulóját. Az első és a második helyen a helyi alapiskola csapata végzett. A győztes csapat tagjai: Bors Sándor, Kaluz Péter, Pomichal Zoltán, a második helyezettek: Kovács Linda, Varga Zsuzsanna, Mészáros Vik­tor. A harmadik helyet a szenei Szenei Molnár Albert Alapiskola tanu­lói - Takács Erika, Bogdáni Erika, Valkó Erzsébet - szerezték meg. (ú) SZÍNHÁZ KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Sok hűhó semmiért 10,19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Sirály 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Akárhozat útja (am.) 16,18,20.30 MLADOST: Beszélj vele (sp.) 16, 18, 20 AU PARK - PALACE: A kárhozat útja (am.) 15.15, 17.30, 19.45, 22 Beszélj vele (sp.) 18.15, 20.30, 22.45 Dons Plum Bar (am.) 14.55,16.55,18.55,20.55 Harry Potter és a bölcsek köve (ang.- am.) 15 Bazi nagy görög lagzi (am.) 14.25,16.25,18.30, 20.35 Libido - Vissza az ösztönökhöz (am.) 14.15, 16.15 Szökés Budára (cseh-szl.) 18.45,21.20 Mexikói utazás (mex.) 16.50,21.25 A vörös sárkány (am.) 17.20, 20, 22.35 A kismenő (am.) 16.40 A Boume-rejtély (am.-cseh) 22.10 Jelek - Signs (am.) 14.50,17.05,19.20, 21.35 Jégkorszak (am.) 16,17.55,19.55 A kaptár (am.-ang.-ném.) 15 XXX (am.) 17,19.35 Ke­gyetlen örömök (szí.) 19.10 Különvélemény (am.) 18,21 KASSA TATRA: Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) 17 Kocka 2. (ka- n.) 20 CAPITOL: Darázsfészek (fr.) 16, 18, 20 ÚSMEV: A kárhozat útja (am.) 18, 20 IMPULZ: Szerelem a végzeten (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Valami Amerika (magy.) 19.30 KOMÁ­ROM - TATRA: Mérges pókok (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A kismenő (am.) 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Az ördög éve (cseh) 19 VÁGSELLYE - VMK: Különvélemény (am.) 18 ROZSNYÓ - PANO­RÁMA: XXX (am.-cseh) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Az arany markában (am.i-kan.) 15,17.30,20 Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés (fr.-ném.) 13.15, 15.45, 18 Atomcsapda (am.- ang.) 15,17.30,20 Hangyák a gatyában 2. (ném.) 13.15,15.30,17.45, 20 Jégkorszak (am.) 13, 15.45 Jelek - Signs (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 A kárhozat útja (am.) 17.15,19.45 Akismenő (am.) 16.15,18.15, 20.15 Mérges pókok (am.) 20.15 A vörös sárkány (am.) 15, 17.30, 20 XXX (am.-cseh) 14.45,17.15,19.45 Egy hónapos ausztráliai turnéja után az Ifjú Szivek ismét hazai közönség előtt mutatja be új műsorát Tavaszból az őszbe táncolva A Honfi igriceket november 19-én Pozsonyban, 20-án Budapesten a Vigadó­ban, 21-én pedig Dunaszerdahelyen mutatja be az együttes (Képarchívum) A tavaszi évszaknak megfele­lő, kellemes idő kísérte az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes egy hónapos, októberi turné­ját. Nincs szó tévedésről: a táncosok és az őket kísérő ze­nekar ugyanis Ausztráliában vendégszerepeit. MISLAY EDIT A fellépéssorozatot a Sydneyben élő Sally Corry szervezte, akihez Hégli Dusánt, az Ifjú Szivek igazgatóját több éves barátság fűzi. Sally erei­ben ugyan egy csepp magyar vér sem folyik, ennek ellenére ő az egyik fő mozgatója az ottani magyar folk­lóréletnek, ő az egyik vezetője a Kengugrók nevű néptáncegyüt­tesnek is. Az Ifjú Szivek a legújabb műsorából, a Honti igricekből, valamint a ko­rábbi produkcióiból, a Zenészek táncaiból és a „... szép öregemberek, szép öregasszonyok, szép ifjú legé­nyek, szép hajadon lányok...”-ból mutatott be részleteket. Melboume-ben és Brisbane-ben a helyi Magyar Házakban tel ház előtt léptek fel, ugyancsak Brisbane-ben és Bellingenben egy-egy nagyszabá­sú folklórfesztiválon mutatkoztak be, Sydneyben pedig a Kengugrók- kal adtak közös műsort, magyar lag- ziba invitálták a hazai közönséget. Igyekeztek minél valósághűbb képet festeni a népélet egyik fontos esemé­nyéről: annyira, hogy a szünetben például tyúkhúslevest szolgáltak fel. Emellett az együttes tagjai work- shopon is részt vettek, zenét és tán­cot oktattak az ottani folklór­együttesek tagjai számára. Az Ifjú Szivek előadásai természete­sen mást-mást jelentettek az ottani magyar és ausztrál közönség számá­ra. „A legnagyobb sikert a Zenészek táncai férfitáncaival arattuk, az min­denkinek nagyon tetszett - mesélte Hégli Dusán. - Ezenkívül a magyar közönségnél általában a magyar- bődi táncok »jöttek be«, míg az ausztráloknál a gyimesi táncok. A magyar közönségnél - a velük foly­tatott beszélgetések alapján is - azt éreztem, hogy a kulturális élményen túl egyfajta megtartó erőt jelent ne­kik a magyar együttesek vendégsze­replése. És ez műfajtól független, mert utánunk pár nappal például az Irigy Hónaljmirigy lépett fel, és ne­kik is nagy sikerük volt. Az ausztrál közönség részéről is óriási volt az ér­deklődés. Érdekes volt számukra, hogy mi Szlovákiában élünk, de ma­gyarok vagyunk, ugyanakkor nem okozott gondot számukra feldolgoz­ni ezt a tényt, mivelhogy Ausztrália lakosságának nagy része Európából vagy Ázsiából származik.” Hogy az Ifjú Szivek produkciója va­lóban kellemes élményt jelentett az ausztrál közönség számára, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a brisbane-i folklórfesztiválon való fellépésük után, amikor már csupán egyszerű turistákként rótták a város utcáit, néhány nézőjük .jelmez nél­kül” is felismerte a egyik táncosu­kat. S ahogy az már lenni szokott, ezúttal is voltak olyanok, akik ked­vet kaptak arra, hogy táncolni ta­nuljanak az Ifjú Szivek tagjaitól. Az ausztrál körút eredményeként pél­dául jövő év júliusában egy egész együttes készül szlovákiai „táncta­nulmányú tra”. Amikor a turné során szerzett be­nyomásairól kérdeztem az együttes vezetőjét, nem sokáig késlekedett a válasszal: „Úgy érzem, hogy külföl­dön a közönség - és most nem a szakmához tartozókra, hanem az úgynevezett laikusokra gondolok - sokkal jobban értékeli az általunk képviselt műfajt, mint itthon. Ez erőt, motivációt ad a további mun­kánkhoz. Itthon az emberek mintha még mindig mással lennének elfog­lalva. Lehet, hogy ha egy ausztrál bennszülött táncegyüttes vendég­szerepelne nálunk, könnyebben megtelnének a művelődési házak, bár ebben sem vagyok biztos, mert nem hiszem, hogy ez a probléma. Magyarországon egy ideje már érzik az emberek, hogy nem csupán azt il­lik tudni, ki volt Ády Endre vagy Bar­tók Béla, hanem azt is, mit jelent a néphagyomány, a zenegyűjtés, a népdal. Persze, valamelyest azért ja­vult a helyzet. Örömmel mondha­tom például, hogy az Ifjú Szivek az elmúlt egy évben szinte mindig telt ház előtt lépett fel.” Az viszont Hégli Dusán szerint már kevésbé örömteli, hogy jelenleg Szlovákiában negyedannyi amatőr táncegyüttes működik, mint mond­juk tíz esztendővel ezelőtt. Visszatérve azonban az Ifjú Szivek háza tájára: míg két-három hete az ausztrál tavaszban ropták a felvidéki és erdélyi táncokat, néhány nap múlva a megszokott, nyirkos őszi közép-európai novemberben pró­bálják meg táncukkal felforrósítani a levegőt. Új műsorukat, a Honti ig­riceket november 19-én Pozsony­ban, 20-án Budapesten a Vigadó­ban, 21-én pedig Dunaszerdahelyen mutatják be. A Móra Ferenc - egyéb­ként valós eseményre épülő - novel­lája alapján készült táncjátékot elő­ször idén nyáron Komáromban, a Millenniumi sokadalom című ren­dezvény részeként láthatta a közön­ség. A Honti igricek egyik - ám nem csupán egyeden - érdekessége, hogy kizárólag felvidéki táncokból állította össze Hégli Dusán. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy meg­mutassa: ami a néphagyományt ille­ti, igenis, tájainkon is van olyan gaz­dag forrás, amelyből lehet meríteni, van mire büszkének lennünk. Mint megjegyezte, jóleső érzés számára, hogy mostanában mintha kezdené­nek jobban az érdeklődés közép­pontjába kerülni a felvidéki táncok, lassan „előbújnak” a - természete­sen méltán népszerű - erdélyi tán­cok árnyékából. Az Ifjú Szivek igaz­gatója elárulta: itthon nem azt tartja a legnagyobb sikernek, ha az embe­rek „rácsodálkoznak” arra, amit a színpadon látnak, inkább azt, ami­kor a közönség idősebb tagjainak el­kezd járni a lábuk, és az együttessel közösen éneklik a dalokat. „Nem az a célunk, hogy megdöb­bentsük az embereket, hanem hogy jól érezzük magunkat. Mi is és a kö­zönség is” - mondta Hégli Dusán. A SZÜLŐFÖLDÖN MAGYARUL PÁLYÁZAT KÖRÜL KIALAKULT HELYZET ÖSSZEGZÉSE A Szülőföldön Magyarul pályázat a kedvezménytörvényben kilátásba helyezett családi támogatásokra vo­natkozik. A jelenlegi szabályozás szerint azok a határon túli magyar családok pályázhatják meg, akik legalább 2 kiskorú gyermeket nevel­nek, és a gyermek magyar nyelvű oktatási intézménybe jár (óvoda, alapiskola, középiskola). A pályázó család gyermekenként 20 ezer Ft- nak megfelelő nevelési-oktatási ösz­töndíjat kaphat, ill. minden magyar iskolába járó gyermek 2390 Ft ösz- szegű tankönyv-taneszköz támoga­tásban részesülhet. A kedvezmény­törvény módosítása után előrelátha­tóan már az 1 gyermeket nevelő csa­lád is pályázhat majd. Szlovákiában a mai napig nincs hivatalosan meg­hirdetett pályázat, csupán a meghir­detés előkészületei zajlanak. Ennek egyetlen oka, hogy csak a szlovák és a magyar kormány közt nincs meg­állapodás a kedvezménytörvény szlovákiai magyarokkal kapcsolatos érvényesítéséről. Zavarkeltésnek tekinthető az, hogy április 22-én az Illyés Közalapítvány honlapján (és sehol másutt) megje­lent egy pályázati felhívás, hogy a szlovákiai magyar pályázók az Illyés Közalapítványnak közvetlenül küld­jék a pályázatukat és pénzesutalvá­nyon kapják majd a támogatást. Történt ez annak ellenére, hogy a Szövetség a Közös Célokért elnöksé­ge értesítette a HTMH és az Illyés Közalapítvány illetékeseit, hogy Szlovákiában a politikai feltételek nem adottak a pályázat meghirdeté­sére, ezért határozottan kérték, hogy a szeptemberi választásokig semmilyen formában ne jelenjen meg a felhívás. Az Illyés Közalapítvány honlapján közzétett pályázati felhívásról Szlo­vákiában senki sem értesült, kivéve a Rákóczi Szövetség által létrehozott szlovákiai hálózat embereit. Az ún. városi célalapok a behatási program egyik kedvezményeként kezdték terjeszteni a pályázati űrlapokat, s mint az összegzésnél kiderült, 80 pályázó eljuttatta pályázatát az Ily- lyés Közalapítványhoz. (A kuratóri­um azonban a jogi helyzet tisztázat­lansága miatt nem tudott érdemben foglalkozni a pályázatokkal, a kifize­tés elmaradt.) Az április 22-én közzétett pályázat­nak két alapvető hiányossága van azon túl, hogy nem megfelelő pilla­natban látott napvilágot. Az egyik, hogy egyedül Szlovákiában közre­működő határon túli közhasznú szervezet kiiktatásával fogalmazták meg. (Erdélyben, Kárpátalján, Vaj­daságban az ottani a pedagógusszö­vetség a lebonyolító, nálunk a peda­gógusszövetség helyett a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségét javasol­tuk.) A másik hiányosság pedig, hogy pénzesutalvány formájában biztosította volna a támogatás kifi­zetését, amit semmi nem indokol, hiszen a szlovákiai posta legalább olyan megbízható, mint a romániai és az ukrajnai. A pályázónak pedig elemi érdeke, hogy ne kelljen a tá­mogatás kifizetése miatt Magyaror­szágra utaznia. A kedvezménytörvény szlovákiai al­kalmazása a január óta egyre élese­dő politikai helyzetben, és főleg a családoknak kilátásba helyezett tá­mogatások megközelítése körülte­kintést, átgondolt munkát igényel. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsé­ge mint a Szövetség a Közös Célo­kért társulás egyik alapítója a Szö­vetség a Közös Célokért munkatár­saival közösen képes a pályázat le­bonyolítására. Minden észérv amel­lett szól, hogy a szülőknek szánt tá­mogatást a saját érdekvédelmi szer­vezetük bonyolítsa. Ez jogilag és po- litikaüag is védhető, a Szövetség a Közös Célokért 11 irodája és több tá­jékoztató központja bevonásával pe- dig az ügyintézés biztosítható. Több megbeszélés szólt arról, hogy a városi célalapokat hogyan lehet hatékonyan bevonni a munkába, en­nek az együttműködésnek semmi­lyen akadálya sincs. Május 22-én a Szövetség a Közös Célokért levelet írt az Illyés Közala­pítvány kuratóriumi tagjainak, amelyben felhívták a figyelmet, hogy ez az előkészítetlen, váratlan lépés veszélyezteti a szlovák-ma­gyar megegyezést. A mi lépéseinket az alábbi megfon­tolás vezérelte: A szlovákiai magyar családoknak ki­látásba helyezett támogatásról a mai napig nincs megnyugtató meg­egyezés a szlovák és a magyar politi­kusok közt, a lépéseinkkel azt sze­retnénk segíteni, hogy mindkét fél számára elfogadható formában tör­ténjen a kedvezmény eljuttatása az igénylőkhöz. Akkor kell meghirdetni Szlovákiá­ban a családi támogatásokra a pá­lyázatot, amikor biztosítani tudjuk a támogatások kifizetését. A lebonyo­lító a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége legyen az iskolák és óvo­dák mellett működő alapszerveze­tei révén, az ügyintézéssel járó ad­minisztrációs feladatokat a Szövet­ség a Közös Célokért munkatársai lássák el. A támogatások egy-egy tanévre szólnak, tehát november-december között a szervezési előkészületeket végezzék el az SZKC munkatársai, és a Szlovákiai Magyar Szülők Szö­vetsége pedig - a városi célalapok és más társadalmi szervezetek segítő­kész tagjainak bevonásával - az egyes intézményekben tartja a kap­csolatot a pályázat iránt érdeklődő szülőkkel. Az előkészületek során a legna­gyobb gondot az okozza, hogy senki sem látja tisztán, rendelkezik-e az Illyés Közalapítvány ebben az évben a szükséges pénzeszközökkel. Erdélyben, Kárpátalján és Vajdaság­ban - ahol semmilyen politikai aka­dályba nem ütközik a támogatások intézése, különböző bonyodalmak miatt a családok egyelőre csak né­hány tíz esetben kapták meg a tá­mogatást. Erről több sajtóhír szólt. Erdélyben mérvadó politikusok nyi­latkoztak azokról a gondokról, amelyekkel szembesültek a pályá­zati támogatások kifizetésének el­maradása miatt. A pályázati támogatások költségei­nek biztosításáról annyit lehet tud­ni, hogy az Orbán-kormány 1,2 mil­liárd Ft-ot hagyott jóvá a pályáza­tokkal összefüggő kiadásokra, eny- nyi állt az Illyés Közalapítvány ren­delkezésére. A támogatásra szánt összeg az Orbán-kormány szándé­ka szerint a 2002. évi költségvetés tartalékalapjából került volna kifi­zetésre, erről többször nyilatkoztak az illetékesek. A törvény csak 2002. január 1-jén lépett életbe, ezért 2002-ben a két évre jóváhagyott költségvetésben nem szerepelhe­tett tételesen. Mézes Rudolf a Szövetség a Közös Célokért, egyben a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom