Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-13 / 264. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 13. KOMMENTÁR Béna kacsa MALINÁK ISTVÁN Lélegzet-visszafojtva figyelik a nagypolitika alakítói, milyen végső döntés születik Bagdadban az Irakkal kapcsolatos BT-hatá- rozat ügyében. Emellett még azt is számításba kell venniük, hogy a Szaddám-dilemmánál is érzékenyebb kérdésben, az izraeli-palesztin konfliktusban a tehetetlenség, a döntésképtelenség hónapjai következnek, ami az iraki válság kezelését illetően nem elhanyagolható bizonytalansági tényező. Irak a múlt pénteken egy hetet kapott az új ENSZ-határozatok elfogadására, vagyis péntekig döntenie kell, tehát már nem tart sokáig a bizonytalanság. Egy ember tudja csak biztosan, milyen lesz a döntés: maga Szad- dám Húszéin. A hétfőn este kezdődött iraki parlamenti színjáték csak a külvilágnak szólt, hiszen Szaddám felülbírálhatja a törvényhozókat, akik egy előre megírt forgatókönyv alapján a BT- határozat elvetését ajánlották tegnap, hogy aztán minél jobban kidomborodjék a vezér bölcsessége. Az izraeli helyzet fontosságát mi sem bizonyítja jobban Szaddám retorikájánál: az USA-t csak mint legnagyobb ellenségét szidalmazza, de az ősellenségnek továbbra is Izraelt tekinti. Izraelben január 28-ra írták ki a választásokat. S ha bekalkuláljuk, hogy némi idő kell az új kabinet felállásához is, akkor könnyen kiszámítható, hogy a döntésképesség szempontjából minimum a béna kacsa negyedéve következik. Miután a Munkapárt kiugrott a nemzeti egységkormánynak nevezett nagykoalícióból, a jelenlegi Saron-kabinet csak ügyvivőként működik. Aligha lehet számítani bölcs határozatokra a palesztin kérdés rendezésében akkor, amikor a keményvonalas Sáron mellett a külügyeket az a Benjamin Netanjahu irányítja, aki az izraeli-palesztin rendezést illetően kormányfőként egyszer már kudarcot vallott, akinek Sáron is túl „puha”, ráadásul a legnagyobb riválisoknak számítanak, élethalálharcot folytatnak a Likud-vezérségért és a majdani kormányfői posztért. Ók ketten nem együttdolgoznak, hanem - eddigi nyilatkozataikból kiolvashatóan - semlegesítik egymást, nem egy esetben kényelmeden helyzetbe hozva az iraki válság megoldásához arab szövetségeseket kereső, illetve az azokat győzködő Bush-kormányt is. Palesztin oldalon sem jobb a helyzet, ott is átmeneti és még döntésképtelenebb kormány van, s Arafat is januárra ígérte az USA által olyannyira sürgetett választásokat. Csoda-e, ha ilyen körülmények között egyik fél sem tudja és talán nem is akarja megfékezni az erőszakot. Amely az elkövetkező negyedévbén még veszélyesebben eszkalálódhat, olyannyira, hogy azoknak, akik most még bíznak a választások utáni jobb időkben, a választások után nem marad más vigaszuk, mint a csodavárás. És benne van a pakliban, hogy addig az Irak körüli fejlemények alapvetően felforgatják a térségben kialakult, jelenleg érvényes státusokat. JEGYZET Big Brother Rulez JUHÁSZ KATALIN Megfigyeltem, hogy aki szombat esti kulturális vagy kuliná- lis elfoglaltság okán lemarad egy-egy kiszavazó showról, még aznap éjjel izgatottan telefonálgatni kezd, hogy vajon ki hagyta el a házat. Olyan izgalom van a levegőben, mint egykoron az Izaura sorozat epizódjai előtt. Magam is gondolkodóba estem, elmenjek-e a Thália Fesztiválra, megnézzem-e a beregszásziak Dorottya-előadá- sát, vagy inkább a tévé előtt drukkoljak. Enyhe baráti ráhatást követően végül Thália papjai és papnői mellett döntöttem. A valóság és a színház mérkőzésének eredménye aznap este 1:1 lett, a nézőtér ugyanis félig telt meg. Úgy is mondhatnám, hogy félig üres volt. És mivel ennél pergőbb, mozgalmasabb, szórakoztatóbb produkció aligha lesz egyhamar látható a Thália deszkáin, felmerül a kérdés: vajon mire harap a kassai nagyérdemű, ha már erre sem? Mindegy, ezen ne búsongjunk, inkább elmondom, mi történt az előadás után. Ülünk a büfében, emésztjük a látottakat, találgatjuk, hogyan férhetett el egyszerre huszonkét rohangáló figura az aránylag kis színpadon. Lassan szállingóznak kifelé a színészek, ellepik a bárpultot, és né- hányan egy fontos kérdéssel fordulnak az ott iszogatókhoz. Ki nem találják, azt kérdezték, hogy vajon Pongó vagy Renato esett-e ki. Magyarázzuk, hogy fogalmunk sincs, hiszen titeket néztünk, kedves kárpátaljai mágusok. A jegy szedő néni sem tudta, úgyhogy másnapig türelemmel kellett lennünk, a művészeknek szintúgy, hiszen szegények este tizenegykor kászálódtak fel egy olyan kinézetű buszra, amelyből nem néztem volna ki, hogy sikeresen abszolválja a Kassa-Beregszász távot. A Big Brother mindennapi életünk része. Jobb, ha ezzel mihamarabb megbarátkozunk. LEVELBONTAS Csomag Miklóstól Itt a Miklos-csomag. Eddig még csak eléldegéltünk valahogy sovány keresetünkből, ezután már csak tengünk-lengünk. (Lehet, hogy csak lengünk.) Nem ezt ígérték a választások előtt. Hol lesz az áremelések felső határa? A mostaniak már a csillagokon is túl vannak - lesznek. Mert ha drágább lesz a villany, egyre több helyen lesz kikapcsolva, és ha sötétben nekimegyünk valaminek, csak csillagokat fogunk látni. Fájó testrészünket tapogatva aztán szépen lefekszünk a hidegbe, mert, ugye, a gáz is ki lesz kapcsolva, ha nem tudjuk kifizetni, és milyen sokat fognak rajtunk spórolni (vagy magunkon), mert a sötétben, hidegben még az ennivaló sem kell. Kinek a bérét vették alapul? Mert hogy nem a munkásét, az biztos. Próbálnák meg a 6-7 ezer koronát beosztani úgy, hogy mindenre teljen. Nagyon félek, hogy ez az állapot nem tart sokáig. Mert míg egyesek dúskálnak a földi javakban, addig a kispénzű ember azt számolja, hogy vehet-e egész kenyeret vagy csak felet. Nem beszélve a húsról, tejről. És ami a legfájóbb: ha az unokámnak azt kell mondanom, hogy nincs. Kérem, szánjanak le a magas lóról, mert onnan lehet csak nagyot esni. Mindent eladtak már ebből az országból, mivel akarnak Európába menni? A névvel, hogy Szlovákia? Sajnos, már nem sok hitele van e névnek a világon. Teremtsenek inkább munkahelyeket, hogy az emberek ne éljenek bizonytalanságban. Lévai Józsefné Izsa- Jövőre legalább tíz százalékkal nőnek a megélhetési költségeink, ezért a hivatalunkban legalább húsz százalékkal nagyobb csúszópénzeket kérünk! (Peter Cossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Az elmúlt három évben (vagyis amióta kötelező) csak alig 22 ezer állampolgár tett vagyonnyilatkozatot 1,5 millió koronánál többet érő ingatlanjáról - írja a napilap -, pedig ebben az időszakban néhány ezer új ház és lakás épült, jelentősen emelkedtek az ingatlanok árai, és Pozsonyban másfél millió alatt lehetetlen háromszobás lakást venni. Egy magát megnevezni nem kívánó szakember a Národná obro- dának azt nyilatkozta, hogy vagyonnyilatkozatot legalább kétszázezer embernek kellett volna benyújtania. Kárász Pál, a Szlovák Tudományos Akadémia prognosztikusa szerint az emberek attól tartanak, hogy zsarolhatóvá válnak, mert vagyonnyilatkozatukhoz az alvilág is hozzájuthat. „Inkább megkockáztatják a kétezer koronás bírságot” - mondja Kárász. A Pozsonyi kerületben több mint nyolcezer vagyonnyilatkozatot nyújtottak be az elmúlt három évben, a többiben körülbelül két-kétezret. Chirac: Párizs szeretné hosszú távon is megtartani a legerősebb kontinentális európai katonai hatalom pozícióját Franciaország újrafegyverkezik Rearming, vagyis újrafegyverkezés - ezzel a címmel közölt cikket a The Economist október 19-én megjelent számában Franciaországról. ONDREJCSÁK RÓBERT Az utóbbi hetekben, hónapokban olyan támadások értek francia érdekeket és érdekeltségeket, amelyek komolyan elgondolkodtathatják a francia politikai elitet: elsőként említsük a Limbourg tankhajó elleni támadást; Malajziából szállított olajat, s Jemen partjainál terrorista akció célpontjává vált. A májusi terroristatámadás a pakisztáni kikötővárosban, Karacsiban 11 francia állampolgár életét követelte, de ide sorolhatók az elefántcsontparti zavargások is, amelyek nyomán az ott állomásozó körülbelül 700 francia katonán kívül további egységek érkeztek az országba és mentettek ki 20 ezer francia állampolgárt. Amint a The Economist megjegyzi, ha egy ország legfőbb kötelessége, hogy megvédje saját állampolgárait, akkor Franciaországnak van mit tennie, hiszen másfél millió francia állampolgár él külföldön (például Afrikában). A hidegháború idején Franciaország számított a legbefolyásosabb kontinentális nyugati hatalomnak Európában. Bár a NATO katonai szervezetéből 1966-ban kilépett, a szervezet politikai részének fontos tagja maradt, s ez Párizs számára befolyást biztosított minden jelentősebb stratégiai kérdésben. A nyugatnémetekkel létrehozott szövetségnek köszönhetően pedig az európai integrációs folyamatban a legbefolyásosabb országgá vált. Mindezek mellett megőrizte bizonyos fokú globális befolyását is, amely némely térségben - például Észak- és Nyu- gat-Afrikában - máig domináns maradt minden releváns területen, beleértve az erős gazdasági, katonai és politikai jelenlétet is. A hidegháború lezárultával azonban Franciaország pozíciói is megromlottak, noha ezt Párizs nem akarta beismerni. A huszadik század utolsó évtizede ezért az útkeresés időszaka volt a francia külpolitikusok és stratégák számára. Megpróbálták meghatározni Franciaország új helyét Európa és a világ stratégiai és politikai térképén. Ez a folyamat viszonylag hosszú volt, de miközben a szakértők többsége Párizs szerepének radikális csökkenéséről beszélt, a franciák megpróbálták megtenni a szükséges lépéseket, hogy ez a folyamat megforduljon, s a francia nagyhatalmi retorika és a realitások összhangba kerüljenek. Ennek komoly ösztönzést adtak a 90-es évek válságai és a krízisek tanulságai. Boszniában, Koszovóban és legutóbb Afganisztánban megmutatkozott, hogy miközben az Egyesült Államok és fegyveres erői gyakorlatilag katonai technológiai forradalmat hajtanak végre, az európai országok jelentősen lemaradtak ezen a téren. Ezt a sokszor már a NATO jövőjét is fenyegető technológiai szakadékot Európában csak kevesek próbálják áthidalni. Legtöbbet a britek tettek azért, hogy le ne maradjanak az USA mögött, viszont a franciák a kilencvenes években takarékossági okokból sok olyan fegyverkezési programot töröltek, amelyek végrehajtása egy kategóriába sorolta volna őket Nagy-Britanniával, amelynek jelenleg a legnagyobb hatékonyságú fegyveres ereje van Európában. Ezt a negatív folyamatot törte meg a legújabb francia kezdeményezések sorozata. Chirac elnök és más francia vezetők is kijelentették, hogy Párizs szeretné hosszú távon is megtartani a legerősebb kontinentális európai katonai hatalom pozícióját (figyelembe véve Németország jelenlegi állapotát, ez egyelőre nincs veszélyben, más pedig nem jöhet számításba), s újra elérni az egyenlőséget Nagy-Bri- tanniával a katonai kapacitások és lehetőségek terén. Ha az említett elképzelések megvalósulnak, ez azt jelenti, hogy Franciaország újra fel fog nőni saját retorikájához. A párizsi elképzelések szerint Franciaországnak a jövőben képesnek kell lennie egyedül is katonai akciót végrehajtani érdekei védelmében vagy szükség esetén élére állni bármilyen nemzetközi koalíciónak - mindez ékesen bizonyítja, hogy a De Gaulle-i hagyományok még mindig nagyon elevenek. Azt, hogy mindez nem csak üres szólam, bizonyítják a konkrét lépések is, például elfogadták még egy anyahajó és 50 nehéz szállítógép megépítését; segítségükkel jelentősen megnő a francia fegyveres erők képessége az Európán kívüli katonai akciók végrehajtására. A hadiflotta, a hadsereg és a légierő az elkövetkező hat évben évente csaknem 15 milliárd eurót A De Gaulle-i hagyományok még mindig nagyon elevenek. költhet új fegyverek vásárlására, beleértve a cirkálórakéták százait és felderítő műholdat is. Mindez, továbbá a francia haderő pro- fesszionalizálásának befejezése elősegítheti, hogy Franciaországnak a jövőben olyan fegyveres ereje legyen, amellyel valóban képes végrehajtani komoly erőkkel katonai akciókat a Föld bármely pontján. Ha a francia elképzelések megvalósulnak, az ösztönzést jelenthet majd a közös európai biztonságpolitika megteremtésére is, hiszen Párizs Londonnal együtt meghatározó szerepet vállal az „európai haderő” megteremtésének katonai részében, a terv politikai oldalának pedig legfőbb propagálója. Azon a felajánlási konferencián, amelyen az egyes tagállamok kötelezettségeket vállaltak bizonyos számú haderő kiállítására az ÉU jövőbeli válságkezelő haderejébe, Párizs az egyik legnagyobb indítványozó volt mindhárom fő fegyvernemben, sőt még egy felderítő műholdat is felajánlott. Természetesen az erőteljes nemzetközi szerepvállalás nem csupán a katonai erő függvénye. Franciaország azonban a többi fontos mutatóban sem áll rosszul: az elmúlt évtizedben a francia gazdaság tovább modernizálódott és Európában egyedülálló módon az ország lakossága is növekszik (napjainkban az Európai Unió tagállamai közül csupán két országnak gyarapodik a lakossága: Franciaországnak és Írországnak). Ez a növekedés természetesen nem mérhető sok Európán kívüli ország hasonló mutatóihoz, azonban az elmúlt évtized második felétől évente körülbelül 800 ezer francia állampolgár születik kontinensünkön, s ez már valóságos „baby-boom”-nak számít. Mindezek a mutatók, továbbá a francia vezetés lépései arra irányulnak, hogy az ország a jövőben is megtartsa viszonylag előkelő pozícióját a világpolitika színpadán. Franciaország érdekei kiterjednek a Föld minden pontjára, hangsúlyozzák a párizsi politikai elit képviselői. Az tény, hogy Párizs befolyása - méretei és lehetőségei, továbbá más hatalmak felemelkedése miatt - már nem lesz olyan, mint a 18. vagy 19. században, sőt még olyan sem, mint a 20. század első felében. Ha azonban a felvázolt elképzelések megvalósulnak, Franciaország betöltheti egy modern középhatalom szerepét, amelynek saját, specifikus érdekei vannak Európában és a kontinenst körülvevő térségben egyaránt, s amely képes is lesz megvédeni és érvényesíteni érdekeit. Az amerikai-kubai kulturális egyezmény az író házának pincéjében található dokumentumok osztályozására vonatkozik Megállapodás a Hemingway-hagyaték megóvásáról ÖSSZEFOGLALÓ Megállapodást írt alá Kuba és az Egyesült Államok a Nobel-díjas amerikai író, Ernest Hemingway Kubában található kéziratainak és egyéb hagyatékának megóvásáról. Hemingway több mint húsz évet Kubában élt. A megállapodást Havanna külvárosában írták alá, ahol az író több mesterműve született. Jelen volt a Hemingway család több tagja, Fidel Castro kubai elnök és egy jelentős amerikai küldöttség a massachusettsi James McGovern képviselő vezetésével. A kétoldalú kulturális egyezmény az író házának pincéjében található több ezer dokumentum - levelek, fényképek, kéziratok - megóvására, osztályozására és archívumba helyezésére vonatkozik. Olyan emlékekről van szó, amelyekhez az amerikai szakértők eddig lényegében nem férhettek hozzá - a két országnak több mint negyven éve nincsenek diplomáciai kapcsolatai. A tervek szerint restaurálják Hemingway halászbárkáját is. A megállapodás szerint az eredeti dokumentumok Kubában maradnak, de a számítógépes, illetve mikrofilmes másolatok az egyesült államokbeli John Kennedy Könyvtárba kerülnek. A kubai-amerikai kapcsolatrendezés vezető hívének számító McGovern elmondta, hogy a kubaiak eddig is nagy szeretettel őrizték az emlékeket, de ideje nagyobb ráfordítással egy komolyabb megóvási munkába kezdeni. Az amerikai gondozók mintegy 500 ezer dollárnyi adomány összegyűjtését tartják szükségesnek. Az egyezményben érintett anyag felmérése már korábban megkezdődött, így kiderült, hogy a 3000 levél, ugyanennyi fénykép és mintegy 9000 könyv között felbecsülhetetlen irodalmi kincsek vannak: elbeszélések töredékei, első változatai, Az öreg halász és a tenger forgatókönyve, amelyből Stanley Kramer hasonlóan világhírű filmje készült Spencer Tracy főszereplésével, valamint egy elvetett epilógus az Akiért a harang szól című regényhez. A Vi- gia-birtokot Hemingway negyedik felesége és özvegye, Mary adományozta a kubai államnak az író 1961-es halála után, majd a lakóházat múzeummá alakították át. Castro elnök maga is többször találkozott Hemingwayjel, miután 1959-ben hatalomra került. A kubai államfő most megismételte, hogy mindig nagy élvezetet nyújtottak neki Hermingway írásai. Castro nagyra értékelte Hemingway Kubában eltöltött életéveit és az ország iránti szeretetét. (m)
