Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-08 / 260. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 8. Riport Óbáston van az ország talán legrosszabb körülmények között működő óvodája: odabent nincs WC, meleg víz, sőt egy éve már hideg víz sem folyik a csapokból Medvesalján okkal hittek egy politikus ígéretének Ebéd előtti kézmosás - a vizet még mindig vödörből merik, pohárral (A szerző felvételei) A bejelentést, amely szerint az óbásti óvodát a járási tisztiorvos bezáratja, a faluban is csak néhányan vették komolyan. FARKAS OTTÓ Az elmúlt három évtized alatt ugyanis az ellenőrök folyamatosan ezzel riogatták a szülőket. Nem is csoda, hiszen minden alkalommal annyi hiányosságot találtak, hogy az óvodát bármikor bezárathatták volna. Már megnyitásának évében is, amikor az épület még „fénykorát” élte. Azt kifogásolták, hogy nincs az udvaron fürdőmedence, azaz pancsoló. Hogy a családi házban kialakított óvodában 1971-ben, tehát az induláskor még nem voltak szociális helyiségek és a szobákat péterkály- hákkal fűtötték, nyilván még nem szúrt szemet a tisztiorvosoknak. Ma azonban már igen, mivel az elmúlt harmincegy év alatt ezen a téren az óbásti óvodában nem változott semmi. Sőt, inkább romlott a helyzet. Szlovákiában manapság kevés oktatási intézmény „dicsekedhet” például azzal, hogy a gyerekek még mindig kinti WC-re járnak, kézmosáskor bögrével merik egymás kezére a vödörből a vizet, vaskályhákkal fűtenek, a pince- helyiségben megfőzött ebédet a szakácsnő lépcsőn hordja fel az „étteremként” is szolgáló játszószobába. Ahol már nemcsak az óvodások várják az ételt, hanem az iskolások is, mivel a helyi alapiskola diákjai az ott folyó munkálatok miatt átmenetileg szintén az óvodában étkeznek. Ezen a téren az évek hosszú során azért történt egy kis előrelépés, a lépcső fölé vaslábakon álló tetőt szerkesztettek, ez megakadályozza, hogy csapadékos idő esetén a levest és a mártást „felhígítsa” az eső. A szülők mindezek ellenére ragaszkodnak az óvodához, a helyiségeket minden évben kifestik, sőt néhány évvel ezelőtt minden átfest- hetőt átfestettek: a tetőt tartó vasszerkezetet, a csatornát és a kinti falakat. Az önkormányzat - anyagi lehetőségeihez mérten - a téli tüzelőn kívül felszereléseket, játékokat vásárolt az óvodának, és sokszor finanszírozta az apróbb javítási munkálatokat. „Segítsünk magunkon, ha az állam nem segít” - mondogatták az önkormányzati képviselők, és mindig megtalálták a módját, hogy előteremtsék a pénzt az intézmény támogatásához. Tavaly, amikor kiderült, hogy az önkormányzat irányítása alá tartoznak majd az iskolák és az óvodák, a 385 lelket számláló település merte vállalni az ezzel járó feladatokat. „Mivel a helyi önkormányzat fontosnak látta és látja, hogy legyen a faluban iskola és óvoda, a képviselők annak idején egyhangúlag az oktatási intézmények megtartása mellett szavaztak” - magyarázta Farkas Magda, Óbást polgármestre. - „A legutolsó ellenőrzés után azonban nagyon elkeseredtünk. Idén valóban minden anyagi forrásunk kiapadt, Az önkormányzat még a tél beálltáig szeretné átköltöztetni az óvodát. minden reményünk elhagyott, mert azt hittük, nincs tovább, az óvodát be kell zárnunk. Szerencsénkre akkortájt érkezett Tornaijára Szigeti László oktatási államtitkár, aki meghallgatta panaszomat és tett egy ígéretet, nevezetesen, hogy megpróbálja előteremteni az átalakításához szükséges összeget. Mifelénk nagyon szava- tartónak tartják a hazai magyar politikusokat, ez abból is látszik, hogy az oktatási államtitkár ígéretére alapozva egy, a falunkhoz kötődő építkezési vállalkozó - aki mellesleg gyerekkorában ebbe az óvodába járt - augusztus végén saját költségén megkezdte az épület átalakítási munkálatait.” Úgy tűnik, nemcsak a fentebb említett vállalkozó vette készpénznek Szigeti államtitkár ígéretét, hanem a polgármester asszony is. Nyomban jelentkezett a járási tisztiorvosi központban, annak egyik illetékes munkatársával időpontot beszélt meg, a helyszínen megmutatta neki az alapiskola épületének azon helyiségeit, amelyekben korábban tanítólakás volt berendezve és kikérte a véleményét. Egyeztettek, majd vázlatterv készült, amelynek alapján megkezdődhetett az épület belső terének átalakítása. Átrendezték a közfalakat, így most ott az óvodán kívül elfér a konyha és egy kisebb étterem, a benti szociális helységeket az ide vonatkozó előírások szerint kivitelezték, külön bejárata lesz az óvodának, az iskolának és a konyhának, a fűtést villanykályhákkal oldották meg. Az épületben most folynak az utolsó simítások, az önkormányzat még a tél beálltáig szeretné átköltöztetni az óvodát és vele együtt a konyhát az alapiskola épületébe. Október végén a kormányhivataltól be is futott az ígért 200 ezer korona a falu számlájára, azóta talán már is fizették a vállalkozót. A ház további sorsáról, amely évtizedekig az óvodának adott helyet, majd később döntenek. Az elmúlt néhány évben kétszer figyelt fel az ország erre az aprófalvas Gömör viszonylatában is kis településre. Először egy fölöslegesnek tartott referendum kapcsán, amikor a faluból egy lélek sem ment el szavazni és legutóbb, az idei parlamenti választások során, amikor három személy kivételével az egész falu az MKP-ra voksolt. Gömörben az sem mindennapi, hogy az Óbásthoz hasonló lélekszámú falvakban a kisiskolások helyben tanulhatnak. Az épület átalakítása után a körülmények összehasonlíthatatlanul jobbak lesznek az eddigieknél, de a hiányosságok teljes mértékben nem szűnnek meg. Továbbra sem lesz jó minőségű ivóvizük a gyerekeknek, sem pedig a falu lakóinak. A központi vízvezeték alapjait már tíz évvel ezelőtt lerakták, a kútház a hegytetőn megépült, de víz csak egy helyen, az úgynevezett „csurgón” folyik a faluban. A furatból csövön levezették az ivóvizet a faluszélre, az óvoda és az iskola alkalmazottjai abból látják el az intézményeket. Edényekben hordják a vizet szükség szerint a konyhára, illetve inni az iskolába és az óvodába. A polgármester asszony elmondta, a munkálatok sajnos évekig pénzhiány miatt szüneteltek. A falu csupán az elmúlt három évben kapott a környezetvédelmi minisztériumtól támogatást a vízvezeték építésére, sőt az idén pí víz előállításához szükséges berendezésre is érkezett pénz. Addig azonban, amíg a csapon nem folyik jó minőségű ivóvíz, a berendezést nem használható. A legutolsó mérések szerint az óvoda udvarán ásott kút vizének nitráttartalma a megengedett legmagasabb érték ötszörösét is túllépi. Talán még a víznél is nagyobb gondot jelent az oktatási intézmények számára az, ami a demográfiai adatokból kiolvasható és megjósolható. „A faluban évtizedek óta a családok nagy része általában két gyermeket vállal. Jelenleg egy olyan család él Óbáston, amelyben három kiskorú gyermeket nevelnek, de sok a faluban az egyke” - jegyezte meg a falu polgármestere. Ebben a kérdésben bizony nehezen tehet pozitív előrelépést a község önkormányzata. Mert, mint azt Kiinger András, magyar népességkutató egyik tanulmányában megírta: „Nincs a világnak olyan országa, ahol a termékenység alakulását tartósan, az emberek akarata ellenére, befolyásolni lehetne.” Tóth Mária szakácsnő naponta sokszor teszi meg ezt az utat, edényekkel fel és edényekkel le a lépcsőn Szabó Edit igazgatónő büszke munkatársaira, akik rendszeresen vesznek részt szakmai napokon, nyári egyetemeken, hazai és magyarországi továbbképzéseken Magyarországon bukkant jó példára a szenei óvoda vezetője SUSLA BÉLA Az ősi kínai mondás - hallottam és elfelejtettem, láttam és emlékszem rá, csináltam és megértettem - szellemében nevelik a szenei magyar óvodásokat. Szabó Edit, aki 1998 óta az óvoda igazgatónője azt vallja, elsődleges feladatuk, hogy harmonikus, szeretetteljes kapcsolatot alakítsanak ki a gyerekek, a szülők és az óvoda alkalmazottai között. - Tudatosítottuk, hogy felelősek vagyunk a gyerekek egészséges szomatikus, lelki és szociális fejlődését, valamint komplex személyiségfejlesztésüket - vallja az igazgatónő. A legnagyobb hangsúlyt a mozgás- kultúra fejlesztésére fektetik, hiszen az óvodáskorú gyermekek természetes igénye a sok mozgás. - Az egészséges gyermek örökmozgó, arra kell törekednünk, hogy a lehető legoptimálisabb körülményeket teremtsük meg ahhoz, hogy lekössük energiáit; tehát igényeihez és lehetőségeinkhez mérten eleget mozoghassanak, de ez ne legyen egyenlő a céltalan futkározással - vallja Szabó Edit. Az igazgatónő Magyarországon talált jó példát. 1996 tavaszán Sopronban, a Benedek Elek Óvóképző Főiskola hallgatójaként szakdolgozatot írt Táncos- mozgásos gyakorlatok alkalmazása az óvodai nevelésben címmel. Ehhez összeállított egy mozgásfejlesztő programot, és azt is kutatta, hogyan fejleszthető a gyerekek alkotóképessége. Amikor pedig a szigorlati munkáját kellett leadnia, ahhoz a gyerekek szociális fejlődését próbálta felmérni és segíteni egy újabb mozgásos játékokból álló programmal. - így sikerült eljutnom a mozgásfejlesztéstől a komplex nevelésig. Most már kollégáimmal saját óvodai mozgáskultúrafejlesztő programunk bővítésén dolgozunk-mondja az igazgatónő, aki úgy véli, lehet, hogy ennek is köszönhetik az óvoda jó hírnevét. Ahhoz azonban, hogy ne csak szeretettel, hanem szakmai hozzáértéssel tudjanak foglalkozni a gyerekekkel, a pedagógusoknak alaposan fel kell készülniük. - Nagyon fontosnak tartom kollégáim szakmai továbbképzését, sőt az évek során eljutottunk odáig, hogy ezt már ők maguk is követelménynek tekintik - Szabó Edit büszke munkatársaira, akik szakmai napokon, nyári egyetemeken, hazai és magyarországi továbbképzéseken vesznek részt rendszeresen. - Idén a duna- szerdahelyi nyári egyetemen ketten dolgoztunk a hatékony iskolavezetés - eredményes iskola, illetve az óvodapedagógiai szakcsoportban. Az elmúlt tanévben hat pedagógus foglalkozott a gyerekek komplex nevelésével, Kincses Matild, Bállá Ilona, Hideghéty Eleonóra, Horgo- si Katalin, Csaszny Katalin és én - az igazgatónő büszke arra, hogy amit a nyári egyetemeken, tanfolyamokon megtanulnak, azt ők a gyakorlati életben is alkalmazzák. A szenei magyar óvodában pontos tervek szerint folyik a munka. Az óvónők havonta váltakoznak egy- egy csoportban, s minden alkalommal valamilyen témát dolgoznak ki a gyerekeknek. így alaposan fel tudnak készülni a foglalkozásokra. - Óvónőink 2000-ben megalakították a Minőségi Kört, itt készülnek az oktató-nevelő munka tervezetei. A körnek valamennyi óvónő tagja - emeli ki a csapatmunka jelentőségét az igazgatónő. Természetesen a szülőkre is számítanak, akiknek a munkája, segítsége nélkül sokkal sivárabb környezetben nevelkednének a gyerekek. Szencen és környékén egyre gyakrabban emlegetik a magyar ovit. - Három korcsoportban hatvan gyerekkel foglalkozunk kettőtől hétéves korig. Egy Down-kóros gyerek is jár hozzánk, vele hetente egyszer Veronika Eliásová gyógypedagógus, egyszer pedig Czére Krisztina logopédus foglalkozik. Ha a szülők igénylik, az enyhébb beszédhibával küszködő csemetékre is szakít időt - mondja az igazgatónő, akinek komolyabb tervei is vannak. A toleranciára való nevelés, az alkalmazkodókészség fokozása, a beteg gyerekek jobb szocializálása érdekében a jövő tanévben gyógypedagógiai osztályt szeretne nyitni. Ehhez azonban legalább még egy helyiségre lenne szükségük. A legjobb megoldásnak a tetőtér-beépítést látják, ezáltal több helyiséget nyerhetnének. Az igazgatónő két éve eredménytelenül kilincsel az ügy érdekében, a polgármester és a városi képviselő-testület támogatja az ötletet, Szencen mégis azt remélik, a támogatás nem marad elvi szinten.
