Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-02 / 255. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 2. A látnok VAJKAI MIKLÓS íz hónapos korában T több emeletnyi magasságból - egy friss földhányásra zuhant. Az új- ságok megírták. Az élmény: a lényébe ivódott. Többé nem szabadulhatott tőle. Akkor régen áttörte a halál határvonalát: s földi értelemben kegy- vesztetté vált. Ugyanakkor felavattatott a kozmikus világ számára. Mi pedig, egyszerű földi halandók, mondhatnám, csupán a szemmel is látható elváltozásokat vesszük észre. Azokat a könnyen tetten érhető vonásokat, amelyeket Géza külleme sugárzott. Bár élt s halt az emberekért, egy teljes életen át bolyon- gója-keresgélője volt önmagának s a világnak. Magányos látnok. Sze- rencsédenkedő. Ha a szemét behunyta, bármilyen nagyságú számtani műveletet fejben megoldott. S a maga teremtette belső „sötétségben” olyan információkhoz jutott, amelyek las- san-lassan mérgezték, emésztették napjait. A cirkuszi mutatvány pedig: öt-hat számjegyű számok osztása és szorzása volt. Valamint a kétismeredenes egyenletek fejbeni megoldása. Különös szerzet volt, ez nyilvánvaló! Első évtizedeiben gyakran került életveszélybe. Volt, hogy félholtan a folyóból húzták ki. Máskor tetőtől talpig megégett. Vonatszerelvény alól kaparták elő. Gézán pedig ott éktelenkedtek a koccanások és égések nyomai. De valami ősi és magasabb rendű erő az utolsó pülanatban mindig érte nyúlt. Az évek múlásával egyre szótíanabbá, zárkózottabbá vált. Volt, hogy hónapokra visszavonult az ismerősei elől. És mi, akik vonzódtunk hozzá: ha felderítettük hollétét, két-három óra elteltével testi elgyengülésünkben menekültünk előle... Az együtt töltött órákért életerőnkkel adóztunk. Géza! Az öntörvényűsége által magába gyűjtötte a körötte levő élővilág erejét. A lakásából így vesztek ki a növények. Az udvaráról ekképpen tűntek el az élőlények. A közelében lévők - egyszerűen - kereket oldottak. Géza pedig idegenként bóklászott egy gátakkal zsúfolt, számára vészterhes világban. Látnok. A maga látnoki módján.- Géza! - mondtam a barátomnak.- Akiről nemrég említést tettem.- A látnok?! - kérdezte.- A látnok! - válaszoltam. - Te, kérlek...! - a karjába kapaszkodtam. - Amit most elmondok, tán el sem hiszed! Csaknem egy napon születtünk. Amikor először találkoztam vele, rögtön iszony fogott el! Rögvest felismertem ugyanis a képességeit. Tudtam, hogy az idő túlsó fertályáról érkezett, s ameddig itt marad... minden perce és minden pillanata megjegyeztetik. A halál rég felza- varta-felkorbácsolta a vérét, akárcsak nekem. És, ha akarnánk, akkor sem lehet: ebből az átkozott léthelyzetből visszatáncolni. Iszonyodtam és féltem tőle. A fagyos „idegensége” zavart. Visszatetsző volt a rideg mosolya. A látszatra nyílt tekintete mögött megbúvó sunyisága és álnoksága. Jól ismertem én az efféle „emberi” alkatot. A fél életét még az első esztendejében elragadta a halál. A másik felén pedig minduntalan bosszút áll, s uralkodik... Ha megterített asztalok mellett elhaladt, az evőeszközök megmozdultak. Jelenlétében az órák megálltak. A szélcsendben pedig légörvény támadt. Időnként igyekeztem egérutat nyerni. Máskor pedig kényszerhelyzetemben megpróbálkoztam őt becsapni. Csakhogy az efféle emberi szörny éberségét csaknem lehetetlen elaltatni! Mondom: nem tehetett róla! Átkozott sorsot kapott: s akarva-aka- ratlanul ezen a mezsgyén kellett táncolnia!- Félsz tőle?! - kérdezte barátom.- Hát, igen! Olyan ez, mintha az ember pőrén szaladgálna!- Tehát... Félsz! És ő tudja ezt!- Nem esküdt ellenségem... - igyekeztem magyarázatot adni. - De hát... könnyen kiforgatja az embert...-Mit csinál?!- Semmit. Csak éppen elszívja az ember erőtartalékát!- Ez érdekes! - mondta a barátom. - Mondd csak, mindenkire ilyen hatással van?!- Nem. Nem mindenkire!- Gondolhattam volna...- Nem tehet róla... - válaszoltam. - Különben jóképű fiú! Feketén csillámló göndör hajkoronát visel. A kreol bőre... A friss borotválkozás utáni haloványkék álla. A húsos, kissé biggyedt ajkai. Megnyerő küllemű férfi, annyi bizonyos. Egy alkalommal egy csodásán szép farkaskutyát kapott tőlünk ajándékba. De Géza a következő napon az ajándékon túladott. A kutya a szomszéd utcába került. Több szó igazából - nem esett róla! Eltelt egy esztendő, amikor meglátogattuk Géza ismerősét. Az említett kutya mennydörgő ugatás közepette a földre vetette magát, egész testében remegett és hatalmas könnyeket hullatott. Úgy zokogott, mint az eszét veszített ember! A fiatalember felé kúszott volna, de jár- tányi ereje sem volt... És csakis ez a kétségbeesett mennydörgő hang, és a hulló könnyei... Ezt látnod kellett volna, tapasztalnod, édes barátom! Efféle megnyilvánulást csak kivételes esetben tapasztalhat az ember.- Elhallgass, te dög! - rikoltott Géza. Majd legyintett: - Jobb, ha elmegyünk...! Amikor már elhagytuk az említett portát, felém fordult:- Láttad, hogy hogyan viselkedett?! Láttad?! (Prikler Mátyás illusztrációs felvételei) A szeme könnyesen fénylett. -Láttad! Igaz?!- Igen... - mondtam.- Pedig szeretem... - mondta. - Mindenkit és mindent szeretek. A fákat. A virágokat. Mind-mind az élőlényeket. Ezt a kutyát is szeretem. És látod, nem és nem tudom őt megmenteni. Tudom, hogy a vesztébe rohan. Tudom ezt. És azt is tudom, hogy ti is mind-mind a vesztetekbe rohantok... Az értelmetlen széthullásba. De tehetetlenül csak nézhetem. Nem tehetek róla...- Sajnállak...! - mondtam szinte fagyos fellengzősséggel. Abban a pillanatban éreztem, hogy egy kis sugárnyaláb átszüremlik életem felhőhányói közt. Mondanom sem kell, néhány órával később az a farkaskutya egy autó kerekei alá vetette magát. Weöres Sándor Valaki meghalt Egy lélek lép a fehér téli éjben, érzem, láthatatlan és megmeredten s örökre néma, kihűlt szívével dobogó szívem fázva összeretten; s a szomszéd házban hideg már a lámpa, nyikkan az orvos hintója az éjben, s két gyertya árva, hideg fénysúgára rázkódva, csendben tűnik a sötétben és lép a lélek csendbe-meredten: nem botlik el lába többé a kövekben miután sírját nyolcvan évig ásta és én úgy félek hallga! Bátran lép a nagy Éjben a Lélek és készül a szent, nagy Feltámadásra! (Kihal mellőlem szülő...) Kihal mellőlem szülő, mester, barát, már csak holtakra gondolok, míg az én gondolatom is el nem merül. Nem látok többé virágos ágat, felkelő vagy lenyugvó Napot, elvitték előlem a sírba. Nem az élőkhöz, a halottakhoz kapcsolódom. Milyen félelmetes a csontváz-zörgés az elevenek fülének, de mit törődnek vele a halottak, kik a csontvázat győztesen ledobták. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándék könyvét is megnyerheti. Beküldési határidő: november 6 1. Melyik az a szervezet, melynek keretében egyre több országban dolgoznak a haldoklók és a halál méltóságának visszaállításáért? a) SOTE Magatartástudományi Intézet b) Hospice mozgalom c) állami egészségügy 2. Mikor tartják a reformáció emlékünnepét a protestáns egyházakban? a) október 31-én b) november 1-jén c) november 2-án 3. Hol áll még mindig majd kétszáz éve a vén gesztenyafa? a) az Egyesült Államokban b) Aradon c) Nagyszelmencen 4. Hány gyermek született ádagosan egy családban 150 évvel ezelőtt? a) 11 b) 15 c) 20 5. Hány mg vas felvételét igénylik a várandós nők? a) 70 b) 15 c) 27 Október 26-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2a, 3b, 4c, 5a. Az AB-ART ajándék könyvét, plusz a ráadást ez alkalommal is 3 kedves olvasónknak küldjük: Katona Évának Dunatőkésre, Balga Adriannának Csábra, Földes Csillának és Anitának Komáromba. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Csalán mint takarmány Okos dolog, ha a vadon növő csalánt összegyűjtjük, mert akár frissen, akár szárítva, nagyszerű takarmány, különösen disznók számára. A csalánszénának kétszer annyi fehérje és háromszor annyi zsírtartalma van, mint a közönséges szénának. A herefélét pedig azért múlja jócskán felül, mert negyedrésszel több fehérje és kétszer annyi zsír- tartalma van, mint a legjobb herének. Ha a fiatal, friss csalánt összevagdaljuk, liszttel vagy korpával keverve, kitűnő táplálék fiatal libák számára. Nagyon jó szolgálatot tesz a csalán a hangyák irtásánál. Este tegyünk a hangyafészek közelébe jó csomó friss csalánt, reggelre tele lesz hangyával, akkor forrázzuk le őket a csalánnal együtt. Csalánkiütés A viszketés csillapítására használhatunk mentolos borszeszt (két gramm mentol, 100 gramm borszeszre, ezzel bedörzsöljük a viszkető területet) gyenge ecetes vízzel, sósborszesszel, hintőporral, vagy ha ez nincs, liszttel is bedörzsölhetjük. Nappalra könnyű, nem dörzsölő alsóruhákat, fölülre bő ruhákat vegyen. Éjjelre könnyű takarót. Vetessünk be hashajtót, ilyenkor legjobb a keserűvíz, amit néhány napon keresztül ismételtessünk. Ne adjunk néhány napon keresztül húst, tojást és tojással készült ételeket. Csalogányfészek Hogy a csalogányt a kertbe csalogassuk, és ott tartsuk, nem elég tavasszal megfelelő táplálékot, mint pl. lisztmolyokat szétszórni, hanem arról is kell gondoskodni, hogy kellő bokrokat találjon. A csalogány lombos gallyakat szokott kiválasztani és a földhöz közel, alacsony bokrokban építi fészkét. A bokor azonban ne legyen nagyon elágazó, hogy elég védelmet találjon a ragadozók ellen. Legalkalmasabb a törpejázmin. Kövér földben egyenként, elszórtan a pázsitba ültetve rövid idő alatt erős várat alkot ágaival, hogy különb lakóhelyet a csalogány nem kívánhat magának. Csecsemők Legtöbbször úgy hűlnek meg, hogy a fejük a puha tolipárnán megizzad. Nagyon egészséges már kicsiny korukban lószőrpárnához szoktatni őket. Ez is lehet puha, finoman tépdesett, de sohasem olyan meleg, mint a tollvánkos. Cseresznyelikőr Fél kilogramm magjától megtisztított és megzúzott cseresznyéhez 7,5 gramm fahajat, 2,5 gramm szegfűszeget, 2,5 gramm citromhéjat adunk. Az egészet leöntjük egyharmad liter 90 fokos szeszszel, jól eltakarva 8 napig pihentetjük. Ezután kendőn keresztülnyomjuk. Az így nyert folyadékot 0,1 liter finom vörösborral és egynegyed kilogramm cukorból készült sziruppal keverjük. Végül ízlés szerint 4 vagy 5 csepp keserű mandulaolajat teszünk hozzá. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 c üALÁDI KÜR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 HÉTVÉGI MAGAZIN tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
