Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-29 / 252. szám, kedd

8

Kultúra

ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 29.

SZÍNHÁZ

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Oidi- pusz király 19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesnél 19

KASSA

THÁLIA SZÍNHÁZ: Kaviár és lencse 19

KOMÁROM

JÓKAI SZÍNHÁZ: Fiatalság, bolondság 10

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: A Boume-rejtély (am.) 15.45, 18, 20.30 MLADOST: A kirándulás (cseh) 15.30, 17.30, 20 ISTROPOLIS: A kaptár (am.-ang.- ném.) 17, 19.30 Jelek (am.) 15.30, 18, 20.30 Vándormadarak (ír.) 17.30,20

KASSA

TATRA: Csavard be, mint Beckham (ang.) 16, 18 Világok arca: Baraka (am.) 20 CAPITOL: A kaptár (am.-ang.-ném.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Jelek (am.) 16,18, 20

DÉL-SZLOVÁKIA

KOMÁROM - TATRA: Elátkozottak (cseh) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER:

Kegyetlen örömök (szí.) 17, 19.30 KOVÁK: Katonák voltunk (am.) 19.30 LÉVA - JUNIOR: Enigma (ném.-ang.-am.) 16.30,19 GALÁNTA - VMK: Tiszta Amerika (magy.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Jégkorszak (am.) 16.30,19

GYŐR

PLAZA: Álmatlanság 20 Austin Powers - Aranyszerszám 18 A Bourne-rejtély 13.10, 15.20, 17.40, 20 Egy fiúról 20 Hangyák a gatyában 2. 13.15, 15.30, 17.45, 20 Jégkorszak 13, 15.45 Jelek 13.30, 15.45, 18, 20.15 A kismenő 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Különvélemény 14.15,17,19.45 2020: A tűz birodalma (amerikai) 18, 20.15

Már nyolc éve látogatják egymást a két iskola diákjai

A barátság jegyében

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

A harminckettedik kassai Fábry Napok a Kárpát-medencei egyetemes magyar értékek keresése jegyében

Fogyatkozás és „glokalizáció”

Nagymagyar. Iskoláink életében elterjedt gyakorlat, hogy baráti kapcsolatokat ápolnak nemcsak a hazai, de a külföldi, többnyire a magyarországi oktatási intézményekkel is. Egy-egy ilyen szakmai és baráti kapcsolatnak számos pozitív hatása van az együttműködő, egymást segítő iskolák életére. Az idén tízéves nagymagyari Magyar Tanítási Nyelvű Szakmunkásképző Magániskola a közelmúltban látta vendégül három napra a magyarországi partneriskolája, a budapesti Bánki Donát Szaktanintézet mintegy tucatnyi tanulóját és három pedagógusát látta vendégül. A két oktatási intézmény már csaknem tíz éve, 1993 óta működik együtt, az iskolák tanulói két-három évente meglátogatják egymást - tudtuk meg a nagymagyari magán szakmunkás- képző igazgatóhelyettesétől, Horváth Máriától. A budapesti szaktanintézet diákjai háromnapos itt-tar- tózkodásuk során rengeteg élményt szereztek. Miután fogadták őket a

Pozsony. Az idei, 12. alkalommal megrendezésre kerülő Fotóhónap magyarországi résztvevője Szabó Dezső festő- és fotóművész, akinek kiállítását Petrányi Zsolt művészet- történész nyitja meg csütörtökön 16 órakör a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában. Szabó Dezső 1967-ben született Keszthelyen, 1990 és 1995 között a

nagymagyari magániskolában, a két iskola jelenlévő pedagógusai és tanulói közt kötetlen beszélgetésre került sor, a magyarországi autószerelő tanoncok ajándékkal is kedveskedtek a vendéglátóiknak. Délután megtekintették a bősi vízi erőművet és körülnéztek Dunaszerdahelyen. Másnap kilenc nagymagyari diákkal közösen meglátogatták a Volkswagen autógyár pozsonyi összeszerelő üzemét. A fővárosban megtekintették a várat és a koronázási templomot is. Ittlétük utolsó napján egy somorjai autószervizbe látogattak el, ahol megismerkedhettek a bádogos- és javítóműhelyben folyó munkákkal. A háromnapos program záróakkordjaként a budapestiek könyvcsomagokat kaptak ajándékba vendéglátóiktól. Ä szakmai tapasztalatok cseréjén kívül személyes kapcsolatok kialakítására is lehetőség nyílt. A két iskola tanulói jó barátságban váltak el egymástól. Horváth Mária igazgatóhelyettes elmondta, a jövőben szeretnék még szorosabbra fűzni a két szaktaninté- zet kapcsolatát.

Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult festő szakon (mestere Károlyi Zsigmond volt), 1995-1997 között ugyanott posztgraduális képzésen vett részt mint doktoranduszhall- gató. 1995-től van jelen a magyarországi képzőművészeti életben, több mint tíz egyéni kiállítása volt, és számtalan csoportos kiállításon szerepelt munkáival.

Nem biztos, hogy a messziről jött vándorok tudták, hová lépnek be. Legalábbis nem látták a konferencia helyszínét, a Thália Stúdiószínpadot egy héttel a rendezvény előtt. Kalap le a vezetés előtt, az utolsó pillanatra minden a helyére került, át lehetett vágni a szalagot, kezdődhettek a 32. Fábry Napok.

JUHÁSZ KATALIN

A Kárpát-medence jókora térség, és mivel mi, magyarok nyolc országban vagyunk szétszóródva, ezért húsz éve még elég kacifántos lett volna az összmagyar jelentőséggel bíró kulturális rendezvények egyeztetése. Manapság, az internet korában ez gyerekjáték. Lehetne. Ám a negyedik alkalommal összeülő Kárpát-medencei magyar kulturális szervezetek fórumának még nincs honlapja, a „keresztbeszervezések” ezért meglehetősen gyakoriak. Ezen technikapárti emberként ugyan meglepődtem, kultúrember- ként viszont tudom, hogy az egymást fedő rendezvények nálunk sem mennek ritkaságszámba. Elég megemlíteni, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társasága éppen a Fábry Napok szombatjára időzítette közgyűlését (I).

Azon kevesek, akik Kassát választották, felkaphatták fejüket Komlós Attila bevezető előadásán. Az Anyanyelvi Konferencia főtitkára az összmagyar összejövetelekre jellemző siránkozás és pénzkunyerálás helyett konkrét, nem anyagi jellegű problémákra mutatott rá. A szocializmus túl sokáig tartott, a rendszer hangulata, struktúrája még itt kísért. Nyitottság helyett korporativ hozzáállás, demokratikus döntések helyett autokratikus vezetési stílus, szekularitás helyett pedig szakra- litás, azaz tekintélyelvűség dominál errefelé. A polgári társadalmakkal ellentétben mi nem választunk és ellenőrzünk, hanem tekintélyeket emelünk, melyeket aztán vakon tisztelünk. Az előadás ezen szakaszában a kerekasztal körül élénkült a hangulat, sőt a teremben helyet foglaló, alig húsz fős közönség is felébredt bóbiskolásából. Következett a hibák felsorolása. A határon túli magyar kultúra szervezői nem foglalkoznak tevékenységük hatásfelmérésével. Egyesek misszionáriusokJUHÁSZ DÓSA JÁNOS

Rozsnyó. A vadonatúj Kereskedelmi és Kulturális Központ színháztermében hazai és magyarországi kórusok adtak egymásnak randevút a napokban a városban. Az ünnepség az évek óta megosztott helyi magyarságot is összehozta egy estére. A Csemadok rozsnyói területi választmánya tavaly szervezett először kórustalálkozót, amelyen hat énekkar lépett közönség elé: a pelsőcieken kívül több magyarországi csoport is elfogadta a szervezők meghívását.

„A kórus, a közös éneklés közösség- formáló erőt is jelent, amit csak tetéz az együttlét öröme” - nyitotta meg az estet Tóth Sándor, a Csemadok rozsnyói területi választmányának elnöke. Az idei találkozó mottójául egy Illyés Gyula-idézetet választottak - „Karmester, nem csak ezt a kart vezényeld, hanem ezt a népet, a magyart!” -, s Kardos Ferenc, Rozsnyó város polgármestere is azt emelte ki, hogy az üyen találkozók ünnepet adnak a lelkűnknek, amelyekre óhatatlanul szükség van a szürke hétköznapok mellett.

Az első fellépő a Rozsnyói Református Alapiskola kórusa volt, amely 1997-ben alakult, s repertoárjában főleg népdalok szerepelnek. Gyakran vesznek részt iskolai ünnepélyeken, egyházi rendezvényeken, évente részesei az Édesanyám rózsafája című járási fesztiválnak. A kórus Máté Dénes vezényletével ismert

nak képzelvén magukat hajlamosak arra, hogy mindent felvállaljanak, ezáltal túlterheltek, egyszerre öt helyen kell(ene) lenniük, és nem engedik'kibontakozni az utánpótlást. A fiatalok egyébként is megriadnak, amikor azt látják, hogy jövőbe nézés és a korral való lépéstartás helyett a kisebbségi kultúra emléktábla-avatásokban és szoborkoszorúzásokban merül ki.

A kassai fórumon a rettegett globalizáció is többször szóba került. Komlós Attila szerint azon kell munkálkodni, hogy a globalizáció az egyetemes emberi értékek beengedését jelentse, Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke pedig alkotott egy új szót, a „glokalizációt”, amely szó talán nem is szorul magyarázatra.

Az uniós csatlakozást követően számolni kell a fiatal értelmiségiek világgá menésével is. Ennek illusztrálására a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Szövetségének elnöke, Dup- ka György már most hozott néhány érdekes adatot. 250 Budapesten tanuló kárpátaljai egyetemista közül csupán 25-en tértek vissza hazájukba, a többiek diplomaszerzés után Magyarországon telepedtek le. A közeljövőben a nyelveket beszélő,

dalokat szólaltatott meg, Nyéky Emese fuvolakíséretével. Az est másik gyerekkórusa Budapestről érkezett, a Szent István Általános Iskolából. A kórus elsődleges feladatának a templomokban - elsősorban a Szent István Bazilikában - való liturgikus szolgálatot tekinti, s rendszeresen énekelnek miséken. Több alkalommal is felléptek már az Éneklő Ifjúság koncertjein, valamint a balatonfüredi Pünkösdi ének nemzetközi gyermekkórus-találkozón. Rozsnyón Kocsis Csaba vezényletével elsősorban természetesen egyházi énekeket szólaltattak meg, de elhangzott Járdányi Pál és Balázs Árpád egy-egy műve is.

Őket a berzétei és kőrisi asszonyokból és férfiakból álló Berkő vegyes kórus követte, amely hat éve alakult Écsi Györgyi vezetésével. Tavaly ők képviselték a felvidéki magyarokat Göncön, a Magyar Reformátusok Világtalálkozóján, s két éve megjelent az első hanghordozójuk is. Az idén lát napvilágot a második, ennek anyagából adtak ízelítőt Écsi Judit vezényletével. Hallhattuk Ecsedy Aladár Szentlélek jövel, Decker Időnk fut zúgva, Bach Jézus vigasságom című szerzeményeit, vaéamint egy héber kánont és egy zsoltárfeldolgozást is (Úr Jézus nézz le rám). A besztercebányai Collegium Cantus 1985-ben alakult női karként, 1990-től vegyes karként működik. Számos külföldi fesztiválon szerepeltek már, jártak Csehország több városában, Magyarországon, Svésokoldalú magyar ajkú fiatalok egyszerűen óda mennek lakni, ahol tejet kapni, főleg akkor, ha a fentiekben említett dolgok miatt teljesen elveszítik kulturális kötődésüket saját nemzetükhöz. Többek szerint a „kedvezmény-irodák” információközvetítési tevékenységének bővítésével a folyamat lassítható, ezek az irodák közösségmegtartó szerepet is vállalhatnak.

Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia, valamint az Illyés Közalapítvány kuratóriumának újdonsült elnöke szerint a kulturális szervezetek nincsenek kiszolgáltatva a mindenkori kormányzatnak, a kultúra ügye pedig fel fog értékelődni az elkövetkező években. Magyarország uniós csatlakozása után a kultúra lesz az az összefogó erő, amely a Kárpát-medence magyarságát közelebb hozza egymáshoz. Pomogáts drámai pillanatnak nevezte a mostanit, mivel a magukat magyarnak vallók száma az egész térségben csökken, az Európai Unióba pedig sajnos nem egyszerre lépünk be. Épp ezért az Illyés Közalapítványnak a jövőben még inkább törekednie kell arra, hogy a magyar kulturális szolidalitás intézményévé váljon. Többször felmerült a kérdés, hogy a

dországban, Szlovéniában, Szerbiában és Svájcban is. Több bronz-, ezüst-, és aranyfokozatuk is van. A repertoárjukban klasszikus egyházi énekek, népdalok, szlovák nemzeti és hazafias énekek, valamint spirituálék szerepelnek, s Rozsnyón ezekből hallhattunk egyveleget. Az együttest, amelynek műsorát többször szakította meg vastaps, Hanka Kovácová vezényelte.

Vastaps kísérte a füleki Pro Cultura férfikar fellépését is. A kórus Szlovákia egyetlen magyar ajkú amatőr férfikórusa, amely 2000-ben ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját. Háromszor kaptak aranykoszorús minősítést, s két ízb'en érdemelték ki a zsűri dícséretét. Két finn népdalfeldolgozást, Kodály Felszállott a páváját, Nieland Magnificatját és Volf Péter Ave Mariáját adták elő Fehér Miklós vezényletével.

A szünet után a somorjai Híd vegyes kar következett, amely 1972 óta működűt, s az éneklés mellett fontosnak tartják a kapcsolatteremtést is, ahogy azt nevük is mutatja. Repertoárjukból hallhattunk közel félórás összeállítást. A kassai Csermely Kórust 1973-ban alapította Havasi József, aki a mai napig az együttes karnagya. Számos hazai és külföldi fesztiválon vettek részt, s 1975-ben Pozsonyban a XII. Pozsonyi Zenei Ünnepségen elnyerték a Szlovák Zenei Alap díját. Háromszor győztek a Kodály Napokon is, s arra is büszkék, hogy olyan egyéniségek tisztelték meg őket fellépésükkel, mint

politika vajon tényleg rátelepedett- e a nagy tömegeket mozgató kulturális szervezetekre. Mivel a civil szféra nálunk rá van szorulva az állami támogatásra, mely mögött politikai érdekek állnak, úgy tűnik, csupán a rátelepedés mértéke kérdéses. A határon túli magyar pártok sok esetben féltékenyen figyelik a kultúraszervezők sikereit, az anyaországiak pedig a „hűség” mértékétől teszik függővé az anyagiak cse- pegtetését. Ézt állítja többek közt Csörgits József, a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke is, aki szerint az utóbbi négy év fideszes külpolitikája megfojtotta a hatvanéves szövetséget, mivel az anyaország a meglévő négy szövetsége közül csak egyet ismert el legitimnek, kettészakítva a horvátországi magyar közéletet.

Köztudott, hogy a magyarországi kulturális élet is kettészakadt, ennek a Kassára meghívott anyaországiak is tanúbizonyságát adták, bár nem túl feltűnően. Nálunk is most ölt alakot a gomolygó köd, a kultúraszervezők alkalmazkodókészsége ismét tesztelve lesz, és a krónikás csak remélni meri, hogy ennek lecsapódása ránk, „fogyasztókra” nézve nem lesz fájdalmas.

Pitti Katalin, Rajter Lajos vagy Vass Lajos. A kórus a kassai Premontrei tamplom kórusaként is működik. 1999-től évente megrendezi a kassai Művészetek Házában a Csermely kórus és vendégei című újévi hangversenyt, s 2000 novemberétől a Kárpát-Eurorégió őszi fesztiválját is. Jövőre ünnepi hangversennyel emlékeznek fennállásuk harmincadik évfordulójára.

Két magyarországi csoport zárta a második kórustalálkozót. A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium lánykara hétszer nyerte el az Év kórusa címet, s dalai gyakran hallhatók a Magyar Rádióban is. A csoport gondosan összeállított műsorral lépett közönség elé, s Orbán György, Verdi, Kodály, Karai József egy-egy kórusművét adta elő Soltészné Léde- czi Judit vezényletével. A műsorukból kiemelkedett Caccini Ave Mariája, valamint az Amoring Graee című szerzemény.

Az est utolsó fellépője a tavalyi találkozón is szerepelt Szerencsi Cukorgyár Rt. Férfikara volt. A mese szép című szerzeménnyel el is ringatták a találkozó közönségét.

Hadd említsem meg a műsorvezetőt (Tóth Gábor), aki ezúttal tényleg komoly szerepet kapott, s aki képes volt hibátlanul, nagy élvezettel levezetni a kora éjszakába nyúló estét. Ritkán találkozni manapság ilyen jól előkészített és megszervezett rendezvénnyel, amely talán nem csak nekünk, de a rozsnyóiaknak is erőt ad a folytatáshoz.

AZ MKKI HÍREI

Szabó Dezső kiállítása

Hazai és magyarországi kórusok adtak egymásnak találkozót a rozsnyói Kereskedelmi és Kulturális Központban

A közös éneklés, az együttlét öröme

A Fábry Napok vendégei a Márai Stúdióban (Veronika Janusková felvétele)

Szabó Dezső: Spot Vi