Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-05 / 232. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 5. Családi kör Az Egészség Percei polgári társulás létre hozta a tájékoztatást célzó Inco Fórumot Erőteljes harc a tabuk ellen PÉTERFI SZONYA K özép-Európában minden negyedik 18 éven felüli nő életét keseríti. Szlovákiában 500 ezer nőnek okoz nehézséget, ebből 160 ezernek jelentősen, negatívan befolyásolja életminőségét, miközben minden hetedik nem osztja meg problémáját orvosával. Az önkéntelen vizeletvesztésről, vizelettartási nehézségről van szó, amely alkalmatlan időben, illetve helyen történik. Az inkontinencia nem különálló betegség, hanem valamilyen egyéb, a háttérben meghúzódó rendellenesség következménye, amely betegséggé akkor válik, ha már az érintett életvitelét, szociális közérzetét komolyan zavarja. Az inkontinenciának számos kiváltó oka lehet. Ezek pontos megállapítása elengedhetetlen a helyes terápia kiválasztásához és sikeres alkalmazásához. Ezért nagyon fontos, hogy az érintettek orvoshoz forduljanak. A legtöbb ember azonban szégyelli problémáját. Azt gondolja, hogy ez nem valóságos betegség, ezért nincs is rá megfelelő gyógymód - összegezte tapasztalatait dr. Ján Breza urológus professzor. A szakértők figyelmeztetnek: az inkontinensek tábora növekszik, s a népesség idősödésével vélhetően növekedni fog. Fontos hangsúlyozni, hogy az érintettek nagyobb része nem ágyhoz kötött beteg, hanem igyekszik részt venni a mindennapi életben. Számukra lényeges, hogy miközben az orvostudomány segítségükre legyen, problémájuk észrevétlen maradjon még a legközelebbi ismerősök előtt is. A vizelettartási zavar mindkét nemnél gyakorta előforduló kórállapot, férfiaknál ugyancsak, főleg idős korban jelentkezik. Az USA-ban 10-12 millióan küszködnek vele, előfordulása a nők körében gyakoribb, kb. tíz százalékuk szenved ebben. Egy tanulmány szerint jobban rontja az érintettek életminőségét, mint az agyvérzés, a daganatos megbetegedés vagy a cukorbaj, miközben jelentősen megterheli az egészségügy kiadásait: az USA-ban a gyógyköltségek évi 90 milliárd dollárra rúgnak. A kezelések különböző fajtái léteznek (a gyógytornától, a pszichoterápiától kezdve, a gyógyszereken, műtéti beavatkozásokon át, a különböző vizeletürítési technikákig), de figyelembe kell venni, mely életkorban jelentkezik az inkontinencia. - A vizelettartási nehézség főleg két életkorban, a szülést követően, illetve a változó kor éveiben fordul elő, ezért a megelőzésben és a kezelésben is erre a két csoportra kell leginkább összpontosítani. Van, aki maradéktalanul meggyógyul, de sok embernek állandóan együtt kell élnie a problémával. Számukra is létezik gyógyír: többféle segédeszköz, (egyszer használatos védőeszközök, különféle betétek, betegalátétek, rögzítő nadrágok), amelyek jó közérzetet és biztonságos védelmet nyújtanak, amellett megelőzik a felfekvés kialakulását, és higiénikus, kényelmesebb ápolást tesznek lehetővé - magyarázta az orvos- professzor, miközben a gyógyszeres és műtéti megoldások mellett az intimtorna jelentőségére, a hajlamosító tényezőkre és a megelőzés fontosságára hívta fel a figyelmet. Az inkontinenciának több súlyossági fokozata van. Ennek meghatározásában döntő szempont a 4- 6 óránként kontrollálatlanul ürülő vizeletmennyiség, ezenkívül azonban egyéb tényezők - mozgásképtelenség, ágyhoz kötöttség, súlyos betegségek - is fontos szerepet játszanak, főleg előrehaladott korban - hangsúlyozta dr. Ladislav Hegyi gerontológus, aki szerint minden második 80 éven felüli szembesül ezzel a kellemetlenséggel. Dr. Ivan Bartosovic általános orvos szerint a Nagy- szombati járás nyugdíjasotthonaiban, illetve a panziókban élő 771 hetvenharmadik életévüket betöltő lakók 34,9 százaléka szenved inkontinenciában (a nők 39,3 százaléka), ám a 75 éven felüliek esetében már az arány 41,7 százalékos. Sajnos, összevetve a környező országokban végzett felmérés eredményét, az inkontinencia kérdésében Szlovákiában sem megfelelő a lakosság tájékozottsága, egészségtudata. A Focus ügynökség közvélemény-kutatása rámutatott arra, hogy az 1052 megkérdezett 74 százaléka nem tudta, mi az inkontinencia, 30,1 százalékuk nem tudott véleményt mondani az előfordulás gyakoriságáról, 46,8 százalékuk a 70 éven felüliek betegségeként említette, holott a valóságban leginkább a 40-54 éves nők érintettek. Igaz, 80 százalékuk panaszával felkeresné az orvost, 6 százalékuk ismerősüktől kérne tanácsot, ám 7-7 százalékuk nem bízná rá magát az orvosra, illetve nem tudná, mitévő legyen. A legtöbben, 74 százalék, a gyógyszeres kezelést választaná, 44 százalék a műtétet, 22 százalék szerint a javulást a torna is meghozná. Az inkontinencia fajtái Enyhe Az önkéntelen vizeletvesztés 140 ml alatt van. Előfordulása lehet eseti - nem rendszeres -, gyakran vizeletcsepegtetésben nyilvánul meg. Az ilyen jellegű inkontinenciában szenvedő emberek általában aktív életet élnek, el tudják látni magukat. Középsúlyos Ebben az esetben a 4-6 óránként önkéntelenül ürülő vizeletmennyiség 140-300 ml közötti. Az ilyen mértékű inkontinenciában szenvedőknek már nagyobb méretű és nedvszívó-képességű védőeszközökre van szükségük. Mivel nagy többségük szintén önellátó és mozgásképes, ezekben az esetekben a biztonság mellett a kényelem és az észrevétlen- ség is fontos szempont. Súlyos A beteg 4-6 óránként 300 ml feletti vizeletmennyiséget ürít kontrollálatlanul. Döntő többségük ágyhoz kötött, az inkontinencia más súlyos betegséggel társul. Ellátásukat hozzátartozók vagy szakemberek végzik. Az ágyhoz kötöttség, a mozgáskorlátozottság vagy a mozgásképtelenség magában hordja a felfekvés kialakulásának veszélyét, így a súlyos inkontinencia ellátására szolgáló védőeszközöknek a biztonság és kényelem biztosítása mellett védeniük kell a beteget a felfekvéstől is. Minél később fordulnak orvoshoz, annál nagyobb a baj Nem szabad hagyni TÁJÉKOZTATÓ vizelettartási zavar idős korban olyany- nyira gyakori, hogy már-már az előrehaladott életkor velejárójának is tekinthető. A felmérések szerint minden harmadik otthon élő idős embernek ki- sebb-nagyobb gondja van vele. Tapasztalati tényekből kiindulva a szakemberek úgy vélik, hogy az érintetteknek csak mintegy a fele fordul e panaszával orvoshoz. Legtöbbjük hasonlóan gondolkodik, mert a vizeletcsöpögés észlelése után csupán évek múltán keresi fel orvosát. A háziorvos csaknem mindig urológushoz és nőgyógyászhoz is elküldi a beteget, annál is inkább, mert az anatómiai szerkezet miatt mindkét szakterület szorosan együttműködik a vizelettartási zavar okának megállapításában és kezelésében. Ennek az életet megkeserítő állapotnak különböző típusait különítik el az orvosok. A nők körében az úgynevezett stresszinkon- tinencia fordul elő leggyakrabban. Erre jellemző igazán a nevetés és a köhögés miatti vizeletcsöpögés, de ezek kiegészíthetők a tüsszentéssel, a nagyobb súly felemelésével vagy bármilyen testi tevékenységgel. A stresszinkontinenciát vélhetően a hólyagnyaknak a kelleténél nagyobb „mozgékonysága” vagy a kis- medence alapján levő izmok gyengesége idézi elő. Ez utóbbi a szüléssel hozható összefüggésbe, egyebek között azzal, hogy a szülés utáni izomgyakorlatok végzése még ma sem tartozik a bevett szokások közé. Szerencsére a mulasztás pótolható, s bizonyos kismedencei izmok erősítése bármikor elkezdhető. A gyakorlat lényege az, hogy kis vizeletadagokat kell ürítenie a páciensnek. Ha ez sikerül neki, s érzi, hogy milyen izmok segítségével érheti ezt el, akkor vizeletürítés nélkül is tornáztathatja ezeket az izmokat, s ekképp csökkenthető vagy megszüntethető a vizeletszivárgás. Igen fontos az időzített hólyagtréning ismerete is. Ez a következőből áll: a beteg annak függvényében tervezi meg a vizelés idejét, hogy a vizelés után mennyi idővel észlel vizeletcsöpögést. így akkor is vécére megy a tervezett időpontban, ha nem érez vizeletürítési ingert, illetve ilyen inger esetén megpróbálja visszatartással kihúzni a „menetrendig”. Ezen módszerek együttes alkalmazásával látványos javulás érhető el. Nem hallgatható el azonban a sebészeti beavatkozás esetleges szükségessége sem. A vizelettartási zavar másik nagy csoportja a késztetéses inkontinencia. Erre a hirtelen fellépő vizelési inger jellemző, amit akarattal nem befolyásolható hólyag-összehúzódás követ, s ennek a vizelet el- csöppenése, elfolyása lesz a következménye. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos gyógyszerek is okozhatnak ilyen panaszt. Miképp az is előfordul, hogy a betegnek valójában nincs vizeletürítési zavara, ám mozgáskorlátozottsága miatt nem ér ki idejében a vécére. Mivel a'kellemetlen tünetegyüttesre van segítség, ezért nem kell, sőt nem szabad belenyugodni a kialakult helyzetbe. Segít a hormonpótlás A női vizeletvesztés esetenként a szülések utáni életkorban is jelentkezhet - függetlenül a vizeletvesztés mértékétől -, és az életvitelben is többé-kevésbé gondokat okoz. Ha átmeneti jelenség csupán, pl. egy felfázásos hólyaghurut tünete, kezelése viszonylag egyszerű és hatékony. Tartós fennállása esetén azonban pszichológiai problémák is kialakulhatnak. A legnagyobb számban a változó kor körüli, illetve utáni időszakban jelentkeznek e panaszok, így érthető, hogy a hormonváltozások is szerepet játszanak a tünetek kialakulásában. Természetesen számos más ok is szerepelhet. Részben ugyanis a női nemi hormonok (kiváltképp az öszt- rogén) felelősek a hüvely- és húgycsőhám rugalmasságának fenntartásában. A petefészek hormontermelése a változó korban jelentősen csökken, a húgycső-hüvelyhám elvékonyodik, rugalmassága megváltozik. Sokszor ez lehet az oka a gyakorlatban oly sokszor hallott ún. hólyagsérvnek. A változó korban tartósan alkalmazott, ma már slágerterápiának számító hormonpótló kezelés hatására a nőgyógyászok gyakran észlelik a vizeletvesztés tüneteinek javulását. Természetesen ha kifejezett anatómiai eltérések észlelhetők, mint a fent említett ún. hólyagsérv esetében, tartós gyógyuláshoz gyakran hasi vagy hüvelyi műtét elvégzése vezet. Ez általában egy ún. mellső hüvelyplasztikát jelent, mely mindössze egy-két napos kórházi fekvést igényel. A műtét rövid altatásban történik, kb. 20-30 percig tart. A hasi típusú beavatkozás egy apró, a bikinivonalnál ejtett bőrmetszésből áll, a hasüreg megnyitása nélkül. A műtétek tartós, akár végleges panaszmentességhez vezetnek. A hormonpótló kezelés a fenti esetekben is igen előnyös hatású, (erf) CSALÁDI KÖRBEN AZ ORVOSSAL A belek is lehetnek lusták B.B. jeligére: „Már régen minden étkezés után rengeteg a gáz a gyomromban, ■ beleimben. Akármit is eszem. Főleg éjjel, ez aztán fájdalommal is jár, és nem tudok aludni. Az eddigi orvosi vizsgálatok negatívak voltak, azt mondták, hogy lusták a beleim. A következő orvosságokat szedtem (egyik sem használt): Maalox, Espumisan, Ceolat, Orenzym, Pancreolan, Panzytrat, Acidophilus, Duphalac. Voltam kétszer kolonhidroterápián." ( Az említett panaszok részben egyéni adottságoktól függenek, de a fokozott • szélképződésnek több oka lehet. Evés közben a táplálékkal levegő is kerül a gyomorba. Emlékezzen, már a kisbabákat is böfiztetik. Az ételek összetételüktől függően emésztődnek meg, ha bizonyos alkotórészek emésztetlenül kerülnek alsóbb bélszakaszba, akkor felfúvódást okoznak. Valaki nem képes megemészteni a nyers tej tejcukrát, vagy a hüvelyesek tartalmaznak ember számára emészthetetlen cukrokat. Az is előfordul, hogy az emésztés eleve tökéletlen, például a hasnyálmirigy elégtelen működésekor. Valakinek a bélflórája (a beleiben élő baktériumok) olyan, hogy fokozott a gázképződés. Gázok mindenképpen képződnek, de ezek általában a bélből felszívódnak a vérbe, és a májban lekötődnek, vagy a tüdőn keresztül távoznak. A felfúvódás utalhat a máj vagy a vérkeringés zavarára is. A felsorolt gyógyszerek általában valamelyik feltételezett zavart rendezhették volna. Az Orenzym, a Pancreolan, a Panzytrat az emésztést, az Acidophilus, a Duphalac a bélflórát módosítja, az Espumisan vagy a Ceolat a képződő gázokat köti meg. Ha a kolonhidroterápia segített volna, nem írja ezt a levelet. Egyedül a „lusta” beleket befolyásoló gyógyszert nem kapott még, ezeket viszont általában gasztroenterológus rendelheti el. A hagyományos eszközök közül kipróbálhatja a köményvagy ánizsteát. A renyhe bélműködésnek általában jót tesz mindenféle testmozgás, elsősorban a hasizomgyakorlatok. A vérnyomással nem jó játszani Jelige nélküli, kissé átstilizált levél: „Olvastam az ingadozó vérnyomásról, ne- ■ kém is ez van. Szerintem az idegrendszer is hibás. A vérnyomásomat saját pénzemen vásárolt biogyógyszerekkel próbálom kezelni, mert már nem bízom az orvosokban. Amit az egyik orvos fölir, azt a másik eltörli. Amikor kórházban voltam, mindennap másféle gyógyszereket próbáltak ki rajtam, ide-oda küldözgettek, megállapították, hogy a koleszterinem is magas. Lehet-e valami komolyabb vizsgálatra beutaló nélkül is jelentkezni?" Í Féloldalnyi levelének majdnem minden kérdése aránylag hosszú választ igényelne. • Terjedelmi okokból nem térek ki minden részletre. Mindenkinek ingadozik a vérnyomása, a szervezet igényeitől függően. A normális vérnyomású emberek vérnyomása nem „leng ki” túlságosan magas értékek felé, a magas vér- nyomásúaké pedig túlnyomóan a 140/90 Hgmm érték fölött van. A magas vérnyomást több tényező idézi elő, természetesen az idegrendszer is befolyásolja, de nem egyedül. Befolyásolja az öröklődés, a táplálkozás, a só-, az alkoholfogyasztás, a testsúly, az életkor, az esetleges egyéb betegségek, és még nagyon sok más dolog. Kritikus esetektől eltekintve magas vérnyomást kórházban kezelni luxus. Sokkal célravezetőbb a rendszeres ambuláns ellenőrzés. Gondolom, hogy amíg kórházban volt, jó belgyógyászokhoz illően mindent részletesen ki akartak vizsgálni, ezért küldték különféle szakvizsgálatra. Természetes, hogy az embereknek azonos dolgokról sokszor eltérő véleményük van, az is érthető, hogy ha több orvost keresett fel, eseüeg más-más kezelést ajánlottak. Egy feladat megoldásához a matematikában is különböző utak vezethetnek. Manapság rengeteg vérnyomáscsökkentő gyógyszer van, előbb-utóbb a legtöbb betegnek sikerül „testre szabott” kezelést találni. Hacsak a beteg, vagy az orvos közben bele nem fárad, meg nem unja a keresést. A vérnyomásukat saját maguk kezelőkről sokat mesélhetnék. Akadnak sikeresek is, és voltak olyanok is, akik talán még élhetnének. Szakorvosi vizsgálatra bizonyos esetektől eltekintve (sürgősségi ellátás, pszichiátria stb.) a beteg a körzeti orvos beutalójával mehet. Ez a rendszer általában működik. Ha valaki el akar jutni egy vizsgálatra, legtöbbször megtalálja a módját, hogy eljusson. Nehéz minden helyzetben működő rendszert alkotni, nagyok az egyéni különbségek. Vannak orvosok, akik alibizmusból csaknem minden beteget szakvizsgálatra küldenek. És létezik a másik véglet is... Dr. Balázs Ferenc kardiológus-belgyógyász Epeműtét után Jó tanácsra várva jeligére: „Néhány éve műtötték epekövekkel. Sajnos, -■ azóta sem múltak el a panaszaim. Hiába táplálkozom racionálisan, előírásszerűén: zöldségek, teljes kiőrlésű lisztből készült péksütemény, minimum fehérje stb. Mégis visszatérő panaszom az ismétlődő hasmenés." Í A mellékelt eredmények tulajdonképpen normálisak. Az apróbb eltérések • okaira, magyarázatára most nem térek ki. Panaszaira magyarázatot nem adnak. A hasmenéskor jelentkező gyengeség, izomfájdalom oka, hogy a híg széklettel sok fontos anyag is távozik a szervezetből, pl. a kálium. A káliumot banánnal, aszalt gyümölccsel, esetleg Kalium chloratum, Kaldyum, Kalnormin nevű gyógyszerekkel lehet pótolni. Az Immunoskintest egy tájékozódó jellegű vizsgálat, amely a szervezet immunológiai állapotát vizsgálja. Lényege abban áll, hogy tbc, tetanusz, Candida stb. eredetű anyagot adunk kis mennyiségben a bőrbe, és a keletkezett reakció mértéke alapján következtetünk a szervezet ellenálló képességére. Kétféle bajra következtetnék: előfordul, hogy az epehólyag eltávolítása után az emésztőrendszer „szinkronizációja”, összjátéka meghibásodik, ez okozza a hasmenéseket. Vagy a colon irritabile nevű betegségről van szó, ez inkább idegi eredetű, és az emésztőrendszer fokozott ingerlékenységét jelenti. Megpróbálhatná a Dicetel vagy a Smecta nevű gyógyszereket, de sokszor az antidepresszív szerek hoznak megoldást. Probiotikumokat szedhet, de nem valószínű, hogy ezáltal gondjai megoldódnak. A