Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-04 / 231. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 4. Gondolat közösség elsősorban egyfajta belső használatnak felel meg, míg a kisebbség a többség és a nemzetközi közösség felé határozza meg a szlovákiai magyarságot. 1. Szlovákiai dimenzió a. , a Szlovákiához fűződő viszony A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete 2000- ben végzett felmérést a Kárpát-medencei magyar kisebbségek körében arról, milyen mértékben van jelen azonosságtudatukban a közösségformálás cselekvő igyekezete. Kiderült, hogy a szlovákiai magyarság még mindig inkább „soosközösségnek”, s nem annyira tudatos „közösségépítő“ kisebbségnek tekinti önmagát. A felmérés szerint11 a szlovákiai magyarság alapvető élménye és önmeghatározása a sorsközösség, egyfajta negatív élmény, amelynek gyökere Trianonban húzódik. Bár a sorsközösség élményét eddig nem sikerült feloldani - felmérések ugyan nem állnak rendelkezésre véleményem szerint a szlovákiai magyarok nem kérdőjelezik meg a Szlovákiával való intézményes viszonyt, illetve nem törekednek az intézményes viszony megváltoztatására. Az intézményes viszonyt a szlovákiai törvények szabályozzák, illetve a törvények és az adminisztráción keresztül a szlovákiai jövőkép része a magyar kisebbség. Bár a Szlovák Alkotmány nemzeti ideo- lógiájú preambuluma a szlovákmagyar viszony egyik sajátos és napjaink sajnálatos jellemzője, a szlovák jogban a kisebbségek védelme jelen van. A kisebbségek jog- és érdekvédelmén lenne ugyan mit javítani, de ami ebben a kérdésben a fő: a szlovák törvények lehetővé teszik a szlovákiai magyarság önszerveződését, illetve a közösség egyfajta belső önrendelkezését. b. Az autonómia kérdése Feltétlenül tisztázni kell az autonómia kérdésének problémáját Szlovákiához fűződő viszonyunk meghatározásakor. Több mint feltételezés, hogy a szlovák politikai elit - legalábbis rövidtávon - nem támogatja a kisebbségi autonómia semmilyen fajtáját. A másik oldalon, a bársonyos forradalom óta nem készült átfogó koncepció, tervezet, és nem folyt le vita erről a kérdésről sem politikai, sem társadalmi szinten a szlovákiai magyarságon belül. Részben emiatt, részben pedig a szlovák társadalom történelmi okokra12 visszavezethető ódzkodása miatt olyan - rövid és középtávú - érdekvédelmi koncepciók kidolgozása szükséges, amelynek elfogadtatása valószínűsíthető. A szlovákiai magyarság egyfajta belső önrendelkezése - saját szerkezeti kerettel, megosztott jog- és hatáskörökkel - nem függ a szlovák jogi normától, sem a szlovák többségtől. Egyes-egyedül rajtunk múlik, milyen belső rendszert fejlesztünk ki magunk számára. Természetesen minél nagyobb a törvényes garancia a kisebbségi intézményrendszer számára, az annál hatékonyabban működhet. 1989 óta Szlovákiában nem született átfogó autonómiakoncepció, bár az autonómia igénye folyamatosan jelen van társadalmi és politikai szinten. Az 1998-as pártegyesülésig a legtovább az Együttélés jutott: már alapító dokumentumukban jelentkeznek a személyi autonómia, a kisebbségi önkormányzat és a közigazgatási autonómia jegyei.13 A „Merre tovább Csehszlovákia” című 1991- es memorandumban pedig regionális vagy területi autonómiát, illetve a szórványterületen élő magyarok számára kulturális autonómiát vázoltak fel. Koncepció vagy konkrét javaslat azonban nem került kidolgozásra. Az MKDM és az Jegyzetek 1A szerző köszöni Salat Levente inspiráló segítségét, amelyet a „Javaslat a romániai magyarság kisebbségi társadalom intézményes keretének megreformálására” c. munkájával nyújtott. Salat tanulmányában - amely az RMDSZ belső anyagaként született - a romániai magyarság közösségi integrációjának háromszintű modelljét vázolta fel, a nemzeti integrációt, a demokratikus akaratérvényesítést és köMPP elképzelései jobbára oktatási és kulturális autonómiára vonatkoztak, az MKDM megfogalmazott egy keretelképzelést is egy részleteiben azonban nem vázolt kisebbségi autonómia felé.14 A legtöbbre értékelt lépés az 1994- es komáromi nagygyűlés határozata, amelyben a három magyar párt és 3500 önkormányzati képviselő tette le a garast egy olyan másodfokú önkormányzati rendszer mellett, amelyben a magyarok többséget alkotnak. Ennek egyenes folytatása a közigazgatási reform folyamán ügyetlenül medializált” ún. „Komárom megye” tervezete is. Az autonómia szó helyét az évek folyamán fokozatosan és tudatosan az önkormányzatiság vette át, és ez lett a szlovákiai magyarság önrendelkezésének paradigmája. c. Kisebbségi érdekképviselet (akaratérvényesítés) és közösségépítés Szlovákiában A két legfontosabb feladat, amely a szlovákiai magyarság előtt áll, a kisebbségi érdekérvényesítés, valamint a közösségépítés. Bár a két feladat természetesen összefügg, mindkettő speciális tervezést és végrehajtást igényel. A feladatok tervezésének és végrehajtásának bonyolultságát jól jelzi, hogy a végrehajó szervezetek - Szlovákiában az MKP, míg Romániában az RMDSZ - hasonló problémával küszködnek. Egyrészt ahogy növelik az elfogadhatóságukat a többségben, úgy távolodnak el az általuk képviselt tömegtől.'5 Salat szerint ennek oka Romániában az „elködösített tisztázatlanság”, hogy az RMDSZ politikai párt vagy érdekvédelmi ernyőszervezet-e?16 Szlovákiában a fentebb már említett párt- és civil szervezeti fejlődés és a személyes összefonódások miatt az MKP ad hoc módon mindkét szerepet birtokolja. Ezzel egyrészt csökkenti a szakmai vita és stratégia fejlesztésének lehetőségét, másrészt gátolja a közösségi feladatok megoldására szakosodott szervezetek fejlődését, illetve stratégiai építkezését. Más képességekre, tudásra, szervezeti struktúrára van szükség egy politikai párt agendájának megszervezésekor és másra egy társadalom-közösség összefogásához. Ez egy szervezet égisze alatt, azzal a személyi összefonódással, amely jelenleg jellemzi a szlovákiai magyarságot, kivitelezhetetlennek tűnik. Szükségesnek látszik szétválasztani a hatásköröket és a feladatokat, és együttműködve, de nem összenőve kezdeni el új alapokon a közösség megerősítését. Politikai síkon a kisebbségi érdekérvényesítés egyértelműen pártpolitikai feladat. Nem óhajtom az MKP érdekvédelmének hatékonyságát elemezni, hiszen ez nem célja a tanulmánynak, de véleményem szerint erre a feladatra az MKP mind szerkezetileg, mind programja alapján alkalmas. A probléma ott van, hogy a párt sokkal többet vállal, illetve kulcsembereire olyan feladatok is hárulnak, amelyeket - egyedül pártpolitikusként - nem tudnak megoldani. Az érdekvédelem minden bizonnyal hatékonyabb lesz, ha megfelelő háttérintézmények és erős civil szervezetek, valamint megerősödött közösség áll az MKP mögött. Ami a kisebbségi jogvédelmet illeti, a Kalligram Alapítvány Jogi Elemzőközpontjának felmérése szerint17 a legnagyobb hiányosságot a kisebbségi oktatás és kultúra finanszírozásának politikához kötöttsége, a jogilag nem garantált és elégtelen kisebbségi intézmény- rendszer, valamint kisebbségi nyelvhasználat jelenti. Ezek a problémák jogi úton változtathatók, de természetesen ehhez politikai akarat és megfelelő jogi megoldás szükségeltetik. Önálló, jogi zösségszervezést, valamint a kisebbségi jogharc nemzetközi dimenzióját tartja a modell alappillérének. 2 Kritériumként ebben az esetben a párttagságot, illetve a pártban végzett aktív szerepet vettük alapul. A szakmai együttműködést nem tekintjük kizáró tényezőnek. 3 Lásd A magyar kedvezménytörvény fogadtatása és végrehajtása Szlovákiában, www.cla.sk .. 4 2002.02.28., Új Szó Online Fórum. 5 Főbb állomásai a következők: 1994-ben a Luzsica Lajos: Nyitra a berek alatt alapon, s nem politikai akaraton alapuló kisebbségi intézményrendszer megteremtése, valamint a kisebbségi kultúra és oktatás finanszírozásának jogi alapokra helyezése olyan keretet nyújtana a szlovákiai magyarságnak, amelyben meggyőződésem szerint biztosított lenne a közösség autonóm fejlődése. Az MKP 2002-es programja legfőbb kisebbségi célként éppen az önálló kisebbségi jogállás megteremtését említi. A program három alapvető pontja: a kisebbségi ön- kormányzati intézményrendszer kiépítése (a kisebbségi törvény elfogadása, mely rögzíti és bővíti a meglévő kisebbségi intézmény- rendszert és annak működési szabályait), a kisebbségek nyelvi jogainak a bővítése (a kisebbségi nyelv- használati törvény továbbfejlesztése az európai nyelvi charta elfogadott rendelkezéseinek értelmében), valamint az egyenlő esélyek politikájának megvalósulása (anti- diszkriminációs törvény). Ehhez hozzáadható a kisebbségi közművelődés és kultúra szabadságát és önállóságát szorgalmazó programpont, amely a kellő jogi háttér és megfelelő anyagi forrás biztosítását tartja elengedhetetlennek. A közművelődési támogatások rendszerének reformja - ahogy a program írja - négy pályázható pénzforrásra épülne: a központi-állami, a kerületi, a helyi és a közalapítványi támogatásra.18 További lényeges tényező az államaparátus különböző szintjein megnyilvánuló diszkrimináció, amely nem a törvények szintjén, hanem a végrehajtásnál, illetve elsősorban az állami támogatások elosztásánál nyilvánul meg. Ez ellen az egyetlen megoldás az államapparátusban dolgozó magyarok számának növelése, amelyre jó példa az MKP mostani kormányszereplése. A kormányzás "’magyar szempontból egyik legnagyobb eredménye ugyanis éppen a támogatási diszkrimináció pozitív irányban való megváltoztatása volt. d. Társadalmi önszerveződés-közösségépítés (civil szervezetek, ernyőszervezet, koalíció) A kisebbségi érdekvédelem megerősítése mellett a legfontosabb feladat a tudatos közösségépítés szervezeti feltételeinek megteremtése. Ennek egyik legfontosabb rékormány külső támogató, így stabilizációs tagja, 1996-ban együttműködési szerződés a Kék Koalícióval, majd az SDK- val, 1998-tól a szlovák kormánykoalíció legstabilabb tagja. 6 Természetesen a párbeszéd és az együttműködés nem kizárt a politikai pártok és a civil szektor között, de partneri alapon. 7 Meg kell azonban jegyezni, hogy a Cse- madok azért vonzott több tízezer embert a kommunista hatalom idején, mert az egyeüen szervezetnek számított, ahol a szlovákiai magyarság - kulturális, politisze a hatáskörök elválasztása, illetve a közösség szerkezeti struktúrájának felvázolása. Érdekes adaléknak szolgálhat egyrészt a 2001-es népszámlálás adatainak szociológiai feldolgozása, továbbá a magyar kedvezménytörvény nyújtotta felmérési lehetőségek. Véleményem szerint a magyarigazolványt kérvényezők számából többé-ke- vésbé felmérhető a (köz)politi- kailag aktív szlovákiai magyarság. Az eddig kérvényezők száma ugyanis 44 ezer körül állapodott meg pár hónappal ezelőtt. Természetesen létezik egy politikailag aktív réteg, amely eleve nem kívánt élni az igazolvány nyújtotta lehetőséggel, illetve a kérvényezők egy része valóban a kedvezmények miatt nyújtotta be igényét. Aligha tévedhetek nagyot, amennyiben a politikaüag aktív magyarok számát 50 ezerre becsülöm. Jelenlegi legnagyobb szervezetünk, az MKP tagsága alig több mint 9 ezer. A számok közötti különbség annyit jelent, hogy a jelenlegi szerveződések - legyen civil vagy politikai - nem képesek megszólítani a (köz)politikailag aktívak nagy részét. A legfontosabb tényező jelenti egyben a legégetőbb problémát. A fiatal nemzedék, amelynek közös nevezője az érvényesülni akarás, nem elégíti ki egy befelé forduló, zárt hierarchiában élő kis közösség. A fiatal generáció törekvéseit általában nem a mindenáron politikai szerephez jutás vágya, hanem a nyitottabb intézményi rendszer működtetése jellemzi. A szlovákiai magyarság intézményes jövője szempontjából a fiatalok bevonása a szellemi-kulturális életbe - modern alapokon működő hálózatok, valamint alternatívák létrehozásával, lehetőségek teremtésével - létszükséglet. Meg kell teremteni a minél nagyobb számú és szervezetten működő hálózatok feltételeit. Bár a nemzeti közösségünk egésze szempontjából fontos, de régimódi, valamikori népfrontos jellegű tömegszervezetek (példa a Csemadok) a mai fiatalok számára már nem jelentenek kihívást. Olyan hálózatokat kell számukra létrehozni, amelyben lehetőséget, vonzerőt, szakmai, társadalmi vagy személyes pluszt találhatnak. Ahogy fentebb már írtuk, a civil szerveződések működése inkább kai - fejlődéséért valamit tenni lehetett. 8 Azon szervezeteket értem ez alatt, amelyek regionális hálózatokkal rendelkeznek. 9 Lásd, Salat Levente idézett tanulmánya, Elvi megfontolások c. fejezetét., p. 2. 10 Salat, id. tanulmány, p. 2. 11A Mécs László Alapítvány által „Építsük a kölcsönösség hídjait!” címmel (2001) rendezett konferencián hangzott el a szlovákiai magyar kisebbség identitásának mai jellemjegyeivel kapcsolatban a exkluzív jellegű. A közösség integrációjához azonban a belső együttműködésnek olyan formáját-struk- túráját kell kimunkálni, amely befogadó és integráló jellegű, sokkal inkább, mint az eddigi formációk. Az eddigi szerveződések tapasztalataiból kiindulva egyfajta lazább, koalíciós forma lehetne célszerű. Végeredményben miért ne lehetne létrehozni a mind a Vajdaságban, mind Erdélyben létező közösségi tanácsot, amelynek meghatározott hatás- és jogkörei, szervei, feladatai és nem utolsósorban belső választási rendszer van, amely biztosíthatná az - egy közösség életében oly fontos - változás lehetőségét? A tanulmány terjedelme nem elégséges egy ilyen közösségi struktúra felvázolására, ám minden bizonnyal érdemes lenne felmérni és összegezni az erdélyi Szövetségi Képviselők Tanácsának, illetve a vajdasági Magyar Nemzeti Tanácsnak az eddig felgyülemlett tapasztalatait, valamint további elképzeléseit. 2. Magyar-magyar kapcsola- tok/anyaországhoz fűződő viszony A magyar-magyar kapcsolatokat két szempontból érdemes vizsgálni. Az egyik az évtized talán legnagyobb hatású, magyar-magyar intézményes együttműködést elősegíteni igyekvő kezdeményezése, a kedvezménytörvény. A törvényről, s főleg a végrehajtásáról szóló szlovákiai vita magyarországi (párt)politikai kampányba fulladásának az oka - egyebek között - a törvény általi közösségi hatások feltérképezetlenségé, illetve az általa létrehozott Szövetség a Közös Célokért rendezetlen közösségi kapcsolatrendszere. Ez utóbbit főleg a szervezet megalakulásának és céljainak tisztázatlansága okozta. A kedvezménytörvénnyel kapcsolatban azonban nem ártana saját részről nemcsak részt venni a végrehajtás logisztikájában (SZKC), hanem szakmai érvekkel alátámasztott társadalmi pozíciót megfogalmazni annak érdekében, hogy ne csak egy érdekcsoport, hanem valóban a szlovákiai magyarságjavát szolgálja. ♦ Kedvezménytörvény és kisebbségi érdekvédelem - anyaország és a többség-kisebbség kapcsolata az egyes országokban felmérés eredménye. 12 A két világháború közötti szlovák törekvések célja nem a teljes függetlenség elnyerése, hanem az autonómia volt. Az 1938. október 6-án kiharcolt autonómiát azonban Hitler nyomására az 1939. március 14-én nagy hirtelen kikiáltott ún. Szlovák Állam váltotta fel. A szlovák politikusok által megfogalmazott félelmek (autonómia=elszakadás) többek között erre is visszavezethetőek. 13 Gerencsér Balázs-Juhász Albin: A kisebbségi autonómia - működő modelA kedvezménytörvény mellett a másik fontos szempont a regionalizálódás. A decentralizációs folyamatok felerősödése már a közeljövő trendje Szlovákiában. Szinte elcsépelt közhely, hogy Európa a régiók közössége lesz. Erre azonban saját részről megfelelő mértékben fel kell készülni. A magyar-magyar integráció nem országrészek integrációja, hanem sokkal inkább a természetes régiók (gazdasági) összeforrása lehet, amely akár megfelelő módon kiegészítheti a kedvezménytörvény nyújtotta kulturális integrációt. 3. EU-integráció/külföldi kapcsolatok Egyvalami állandó a bársonyos forradalom óta a szlovákiai magyarok körében. Ellenzéki vagy kormánypozíció, az itteni magyarság tizenkét éve az európai integrációra van kondicionálva. A legnagyobb társadalmi víziónk és célunk Szlovákia európai (és transzatlanti) integrációja. Amikor ez a cél kézzelfogható közelségbe került, akkor azt is meg kellett tudnunk fogalmazni, mit tudunk Európának nyújtani. Petőcz Kálmán, Szlovákia genfi ENSZ- nagykövete fogalmazta meg19, hogy egy új, tudatos - lokális, regionális, országos és globális szintet tükröző - kisebbségi stratégia felépítését kell kezdeményezni, amelynek az elért eredményeinken és nem a sérelmeinken kell alapulnia. Az elért eredményekre csak egy példát említenék: a szlovák-magyar politikai párbeszéd az egyetlen (töb- bé-kevésbé) sikeres példa a kisebbség-többség kapcsolatában. Elég, ha a közeli Balkán poszt- kommunista interetnikus kapcsolatrendszerének csődjére gondolunk. Az interetnikus kapcsolatok Szlovákiában - különösen az arab-izraeli párbeszéd, illetve az iszlám-nyugati világ eredményes kommunikációjának hiánya fényében - még fontosabbnak tűnnek. Mind a szlovákiai magyar politikai elitnek, mind az értelmiségnek tudatosítania kell, hogy a mai globalizált világban (ha úgy tetszik EU-ban) nemcsak a magyar kisebbség, hanem Szlovákia is elveszik. Az EU-ba jutás immáron nem lehet egyedüli cél. Elvárásainkat, de ajánlatunkat Európa - és Szlovákia felé is - meg kell tudnunk fogalmazni. Évek óta egyre erősebben jelentkeznek a kisebbségek ügyét/ki- szélesítését is szolgáló trendek. Konkrétan az ún. „good governance” típusú, a kormányzás minőségén javítani igyekvő fejlődési trendre gondolok. Az ilyen típusú nemzetközi politikaiszakmai irányvonalban egy kisebbségi párt aktív szerepe sokat jelenthet a kisebbségi intézmények szerepének szélesebb elfogadásához. Ennek ellenére az MKP- ban már évek óta hiányoznak ezek a viták és a nemzetközi közösség életében sem vesz részt szakértői szinten. Enélkül azonban nem biztosított a magyar kisebbség hatékony képviselete nemzetközi szinten. II. BEFEJEZÉS HELYETT Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindezt sokkal köny- nyebb volt leírni, mint megvalósítani. Mindazonáltal úgy vélem, valóban itt az idő, hogy konkrétan kezdjünk el a szlovákiai magyarság jövőjéről beszélni. Még jobb lenne, ha nemcsak vitára kerülne sor a kérdésről, hanem a felelős közösségi posztokat betöltők és közéleti személyiségek módszeresen cselekedni kezdenének. Különben marad az eddigi módszer: továbbra is azt szajkózzuk, hogy fogy a magyar. lek, magyar elképzelések, www.hhrf.org , p. 146. 14 Bővebben lásd Gerencsér -Juhász, p. 146-157. 15 Lásd Salat véleményét az idézett tanulmányban, p. 5. 16 Salat, id. tanulmány, p. 6. 17 A CLA-Kalligram által készített a szlovákiai kisebbségi legiszlatíváról szóló felmérés 2002 őszén jelenik meg. 18 Az MKP 2002-es választási programját lásd a www.mkp.sk honlapon. 19 Új Szó, 2001. szeptember 15.
