Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-03 / 230. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 3. TÉMA: A NÉMET EGYSÉG NAPJA Helmut Kohl és Mihail Gorbacsov annak idején magánemberként és nem politikusként barátkozott össze Tizenkét éve újra egységben Az egyesítés atyjai. Kohl és Gorbacsov Passauban. (Juhász László felvétele) Nem egész egy évvel a berli­ni fal leomlása után Német­ország ismét egy állam lett. Bár a németek egytizede nem bánná, ha visszafelé fo­rogna a történelem kereke, a mai napot Németország- szerte a Német Egység nap­jaként ünnepük. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Helmut Kohl és Mihail Gorbacsov. A politológusok egybehangzó véle­ménye szerint ez a két politikus tet­te a legtöbbet a német egység hely­reállításáért. A volt német kancel­lár és a Szovjetunió első (és egyben utolsó) elnöke hétfőn a németor­szági Passauban találkozott, hogy a helyi Médiaközpontban nyolc­száz meghívott vendég előtt emlé­kezzen a 12 évvel ezelőtti esemé­nyekre. A hetvenes éveiket taposó politiku­sok összeölelkezése és tegeződése nem a kameráknak és az újságírók­nak szólt: Kohl és Gorbacsov el­mondta, ők ketten magánember­ként és nem politikusként barát­koztak össze. Családi tragédiák párhuzamos szálai kötik őket össze, mindkettőjük elvesztette egy-egy közeli rokonát a háborúban. „Tárgyalóasztalhoz is világéletünk­ben mint Helmut Kohl és Mihail Gorbacsov ültünk, nem pedig né­met kancellárként és szovjet elnök­ként” - mondta Kohl, majd hozzá­tette: egy valakinek még minden­képpen ott kellene lennie velük. Idősebb George Bush volt amerikai elnök érdemei ugyanis kétségbe­vonhatatlanok a német újraegyesí­tésben. „Szokatlan érzés lehetett, amikor találkozott a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára és az Ameri­kai Egyesült Államok elnöke” - morfondírozott hangosan a volt német kancellár. „A német egység megteremtésében kulcsfontosságú volt egy híd létrehozása Moszkva és Washington között. Ezt a hidat Gorbacsov és Bush hozta létre” - fogalmazott Kohl. Gorbacsov ezzel kapcsolatban elmondta, hogyan változott a szovjet-amerikai vi­szony a konfrontáció politikájától a párbeszéd megkezdésén át az együttműködésig. Helmut Kohl visszaemlékezésében felidézte Margaret Thatcher brit kormányfő kifakadását, aki az amerikai-szov­jet közeledést ezekkel a szavakkal kommentálta egy strasbourgi kon­ferencián: „Már kétszer legyőztük őket, és most megint itt vannak!” Kohl újabb adalékokat ismertetett a berlini fal megnyitása utáni na­pok fejleményeiből. Elmondta, a szovjet biztonsági szervek, főként a hadsereg és a KGB képviselői azt követelték Gorbacsovtól, vessék be a Kelet-Németországban állomáso­zó csapatokat, mivel a határnyitás miatt az NDK-ban lévő szovjet in­tézmények veszélyhelyzetbe kerül­nek. A volt német kancellár szerint Mihail Gorbacsov bátorságának köszönhető, hogy a pattanásig fe­szült helyzet nem torkollt fegyve­res konfliktusba. Gorbacsov me­gerősítette, hogy voltak beavatko­zást sürgető hangok a hadseregen és a titkosszolgálaton belül, ám hozzátette, „harckocsikkal felvo­nulni bűncselekmény lett volna”, ezért lépett közbe. A passaui rendezvényen jelenlévő Csáky Pál miniszterelnök-helyet­tes lapunknak elmondta, Kohl és Gorbacsov visszaemlékezésének tanulsága számára az volt, hogy az is elérheti, amit akar, aki gyen­ge és kicsi, ám felkészült. „Kettő­jük közül kétségkívül Helmut Kohl a nagyobb politikus, Gorba­csov viszont összehasonlíthatat­lanul jelentősebb hatalmi pozíci­óban volt. Kohl egyesíteni akarta Németországot, és ezt véghez is vitte. Nem tudom, Gorbacsov mit akart, lehet, hogy ő sem tudta. Tény, hogy egy birodalom hullott szét a kezei alatt. Sokat gondol­kodtam, mennyire volt ez spon­tán folyamat, és mennyire volt benne az ő keze. Azt hiszem, ez egy olyan hullám volt, amit ő már nem tudott befolyásolni.” (Jéel) A keleti oldalán farkaskutyákkal és kalasnyikovos katonákkal őrzött „Mauer"-t Nyugat-Berlinben tarka graffitik díszítették „Senkinek sincs szándékában falat emelni” ÖSSZEFOGLALÓ A két német állam 1949-es megala­kulása és a berlini fal 1961. augusz­tusi megépítése között mintegy 3 millió keletnémet állampolgár me­nekült el az NDK-ból Nyugat-Né- metországba (köztük Hans-Diet- rich Genscher, későbbi nyugatné­met külügyminiszter). A pillanatok alatt levert 1953.júijius 17-i berlini munkásfelkelés már korán jelezte az ulbrichti rezsimnek, hogy Sztá­lin halála után megváltozott az emberek viszonya a szocializmus­hoz, a tervgazdálkodáshoz, a jegy­rendszerhez. A kelet-berlini vezetés mind szo­rultabb helyzetbe került: a külön­leges státusú Nyugat-Berlinen ke­resztül gyakorlatilag ki-be lehe­tett járni az NDK-ba. A kémek is otthonosan érezték magukat a Spree folyó nyugati partján, noha fel-felröppentek olyan hideghá­borús pletykák, hogy a kelet-ber­lini kommunisták falat szándé­koznak felhúzni a város orosz zó­nája és az amerikai-brit-francia övezet között. 1961. június 15-én, alig két hónappal a tragikus épít­kezés megkezdése előtt a 68 esz­tendős Walter Ulbricht a Német Szocialista Egységpárt garanciá­jaként leszögezte: „Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errich­ten...” Az azóta legendássá lett „Senkinek sincs szándékában fa­lat emelni...” kezdetű beszéd ek­képpen folytatódott: „Amint már korábban is mondtam, szerződé­ses kapcsolatra törekszünk Nyu- gat-Berlin és a Német Demokrati­kus Köztársaság között. Ez a leg­egyszerűbb és legnormálisabb módja ezen kérdés szabályozásá­nak.” Ulbricht kijelentése a politi­kai cinizmus iskolapéldája volt, ugyanis augusztus 13-án meg­kezdődött a német nép kettésza­kítottságának szürke szimbólu­mává vált „Mauer” felhúzása. Nyugat-Berlin akkori kormányzó főpolgármestere a későbbi bonni kancellár, Willy Brandt volt: élete egyik legszomorúbb napja lett 1961. augusztus 13-a. A beton- szögesdrót monstrum ellen már augusztus 16-án negyedmillió nyugat-berlini tiltakozott Brandt „munkahelye”, a Schöbereg kerü­leti Városháza előtt, követelve, hogy a szövetséges hatalmak energikusan válaszoljanak a kom­munisták lépésére, és őrizzék a város szabadságát. Hat nappal a fal felhúzása után Lyndon B. Johnson amerikai alelnök Nyu- gat-Berlinbe repült, és Washing­ton szolidaritásáról biztosította a várost. Rengeteg kritika érte Kon­rad Adenauert, hogy csak bő egy héttel a tragikus események után látogatott a Spree-parti metropo­lisba. A bonni kancellár azonban megnyugtatta a berlinieket: „...bár a helyzet komoly, de nincs ok a pánikra”. A vélemények a NATO-tagországo- kon belül is megoszlottak arról, hogy a kelet-berlini vezetés avagy Nyikita Hruscsov és moszkvai csa­pata volt-e főként felelős a fal fel­húzásáért, mely bebetonozta a né­met újraegyesítés ügyét is. A belné- met határokon, illetve a falnál tör­tént szökési kísérletek során mint­egy ezer ember vesztette életét: az utolsó halálos áldozat egy 20 éves keletnémet srác volt 1989 elején, Berlinben. A falnál több mint 900- szor lőttek, 239 embert öltek meg menekülés közben, kétszáznál töb­ben megsérültek. A berlini fal végül is 28 évig állt. A keleti oldalán szürke, farkasku­tyákkal és kalasnyikovos katonák­kal őrzött „Mauer”-t Nyugat-Ber­linben tarka graffitik díszítették. Bánják is már a berlini honatyák, hogy röviddel a belnémet határok kinyitását követően, villámgyorsan „eltakarították” a főváros, Német­ország, sőt egész Európa megosz­tottságát szimbolizáló beton-szö- gesdrót mementót. Ma a turisták bánatára már csak itt-ott maradt falemlék. Viszont a németek fejében, szívében nem omlottak le teljesen a falak. Óvatos becslések szerint az EU leg­népesebb államában a polgárok 10- 15 százaléka nem bánná, ha vissza­fordulna a történelem kereke. Az „ostalgiázó” keletnémetek az új tar­A falnál több mint 900-szor lőttek, 239 embert öltek meg. tományok 1,5 milliós munkanélkül­iségére, a szociális háló megnyirbá­lására panaszkodnak, meg az arro­gáns nyugati „rokonokra”. A nyu­gatnémetek egy része azért nem szimpatizál a volt NDK lakóival, mert „telhetetlen elégedetlen­kedők”, noha van már világúdeve- lük, jó kocsijuk, s az NSZK-ból már másfélezer milliárd (1,5 billió) már­ka - az ötvenes években a szövetsé­gesektől kapott Marshall-segély ér­tékének hatszorosa - folyt be a ke­letnémet régió gazdaságába, mely az 1990. októberi újraegyesítéssel egy csapásra az EU és a NÄTO tagja is lett. (Forrás: hetek.hu) Honecker 1988-ban azt ígérte, hogy a fal száz év múlva is állni fog... (Képarchívum) KRONOLÓGIA tHHH 1989. október 18. A sorozatos tüntetések hatására Erich Honecker lemond az NDK államtanácsának elnöki és a Szocialista Egységpárt főtitkári posztjáról. 1989. november 7. A berlini Alexanderplatzon megszervezett leg­nagyobb következményeként az NDK teljes kormánya lemond. 1989. november 9. Leomlik a berlini fal. 1989. november 18. Felesketik az új kormányt, melyet a Szocialis­ta Egységpárt új főtitkára, Hans Modrow vezet. 1989. november 28. Helmut Kohl szövetségi kancellár bemutatja a német megosztottság legyőzésére kidolgozott tízpontos tervét. 1989. december 1. A Népi Kamara teljesíti Kohl követelését, és törli a Szocialista Egységpártnak az alkotmányban rögzített addigi ve­zető szerepét. Két nappal később az egységpárt központi bizottsága és politbürója véglegesen leköszön. 1989. december 7. Tizennégy párt, politikai csoportosulás és szer­vezet képviselői gyűlnek össze az úgynevezett Központi Kerékasz­talnál. A Központi Kerekasztal a közéleti kontroll része, mindaddig, amíg az első demokratikus választásokra sor nem kerül. Demokrati­kus szervezetként abban látja feladatát, hogy javaslatokat tegyen a fennálló állami válság leküzdésére. A kerekasztal követelései közé tartozik, hogy a Népi Kamara, vagyis a parlament és a kormány vonja be a kerekasztalt döntéseibe és szüntesse meg a Stasi, az ál­lambiztonsági szerv intézményét. 1990. január 15. A lakosság megrohamozza a berlin Normannenst- rasse-n lévő Stasi-központot. Az akták legnagyobb részét így is sike­rül megmenteni, ami lehetővé teszi az erre a célra felállított Gauck- hivatal számára a Stasi tevékenységének máig tartó feldolgozását. 1990. február 5. A Népi Kamara hozzájárulásával magalakul a „Nemzeti Felelősség Kormánya”, amelyben a Kerekasztal nyolc tag­ját nevezik ki tárca nélküli miniszteri posztra. A szabad parlamenti választásokon az „Szövetség Németországért” nevű választási szö­vetség kerül ki győztesen. Az ezután létrehozott nagykoalició minisz­terelnöke a CDU színeiben induló Lothar de Mazi?re ügyvéd lesz. 1990. május 18. Aláírják azt a szerződést, amely az NDK és a Szö­vetségi Köztársaság között a pénzügyi, gazdasági és szociális uniót készíti elő. Ezzel az államközi szerződéssel az NDK lemond pénz­ügyi fennhatóságáról az NSZK javára, amely cserében támogatást nyújt az NDK költségvetésének, és egyben szubvencionálja az NDK nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszereit. Ezzel létrejönnek a keretek az egységes állam számára. 1990. július 1. Életbe lép az NDK és a Szövetségi Köztársaság kö­zött a gazdasági és pénzügyi unió. A keletnémet márka, mint fi­zetőeszköz megszűnik létezni. A nyugati fizetőeszközzel, a nyugati márkával együtt az NDK a Szövetségi Köztársaság legfontosabb gazdasági és szociális törvényeit is átveszi. Ennek eredményeként eddigre a már végrehajtott politikai átalakulásokkal együtt megszűnnek a formális különbségek a két német állam között. 1990. augusztus 2. A nyugatnémet belügyminiszter, Wolfgang Schäuble és a keletnémet államtitkár, Günther Krause megállapod­nak az egyesítési szerződés tervezetéről. Emellett aláírják az egysé­ges német választási szerződést, amely az első össznémet választá­sok időpontjául 1990. december 2-át írja elő. 1990. szeptember 12. Négyhónapos intenzív tárgyalássorozat eredményeként az aláírják az úgynevezett „Kettő plusz négy” szerződést Ez az újraegyesített Németország külpolitikai elhelyez­kedését rögzíti, és azt is meghatározza, hogy Németország lemond az atomfegyverek, biológiai és kémiai fegyverek előállításáról és birtoklásáról. Ezenkívül Németország véglegesnek ismeri el a fenn­álló határokat, így a Lengyelországgal határos Odera-Neisse-határt is. Ezzel a háború utáni időszak formálisan lezárul. 1990. szeptember 29. Életbe lép az NDK és a Szövetségi Köztársas­ág között az egyesítési szerződés. Ezzel létrejön az újraegyesítés jo­gi feltétele. 1990. október 3. Az NDK hivatalosan csatlakozik a Szövetségi Köz­társasághoz. (i-t) Rau szerint az egység ajándék és kötelezettség egyszerre Embertelen határ nélkül ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Berlin. Nyilvánosságra hozták Jo­hannes Rau szövetségi elnök kö­szöntőjét a német egység napja al­kalmából. A budapesti német nagy- követség honlapján ( www.deuts- chebotschaft-budapest.hu ) is hozzá­férhető köszöntőben Rau örömét fe­jezi ki, amiért az országot „már nem szakítja ketté embertelen határ”. A német elnök üzenetében köszönetét mond a baráti nemzeteknek, melyek segítették őket az egységhez vezető úton és bizakodásának ad hangot, hogy Németország sikeresen viszi előre a belső építkezést, és az Euró­pai Unió, a NATO és az Egyesült Nemzetek tagjaként a barátok és partnerek körében a világ békéjéhez és stabilitásához is nagymértékben hozzájárul. Johannes Rau köszöntőjében kitért az országot az elmúlt hetekben súj­tó árvízi katasztrófára. Rámutatott, a szerencsétlenség, az árvízzel ví­vott harc és az érintetteknek nyúj­tott segítség közelebb hozta egy­máshoz az embereket az országban. „A szerencsétlenség után Németor­szágban még hangosabb lett a kér­dés, hogy a világszerte egyre gyak­rabban jelentkező természeti ka­tasztrófákat az ember okozza-e, és mit kell közösen tennünk annak ér­dekében, hogy megőrizzük életünk természetes alapjait. Ezáltal Német­országban a klíma- és környezetvé­delem még fontosabb témává vált. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a ke­vésbé fejlett országokban a gazda­sági és szociális helyzet alapvető ja­vítása a hatékony környezetvéde­lem elengedhetetlen feltétele. Ép­pen ezért az egyre inkább zsugoro­dó világban szorosan összefügg az élet természetes alapjainak a védel­me, a fejlesztési politika és a gazda­sági együttműködés feltételei” - fo­galmazott Rau elnök. „Nekünk, németeknek, az állami egység ajándék és kötelezettség egy­szerre. Ezért az országok közössége a jövőben is számíthat arra, hogy a Németországi Szövetségi Köztársas­ág - jó szomszédként, megbízható barátként és partnerként, teljesíti a világban betöltött szerepét” - olvas­ható Johannes Rau szövetségi elnök köszöntőjében, (ú)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom