Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-28 / 251. szám, hétfő

Kitekintő ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 28. Ami ott fent, a nyolcezer méter magas hegyek között üzleti fogás, az Katmanduban az élet kis szépségeire, élvezetére intő nepáli filozófia Bisztare dzsanusz - lépkedj lassan, óvatosan Dr. Tartjamarkát, a pénzéhes nepáli jógamester kuncsaftra vár (A szerző felvételei) Ma nem ébredek fel 6-kor. Mintha kicsit csendesebb lenne az utca, az árusok is halkabban kiabálnak. Az őrült hangzavar, ami az ázsi­ai káoszhoz nem szokott em­ber szemét könyörtelenül felpattintja, ma mintha egy fokkal csendesebb lenne. Vagy lehet, hogy hozzászo­kom lassan? SZÁSZ BALÁZS Azért az autók továbbra is eszeve­szetten dudálva jelzik: jövök! Tíz óra tájban különösen nagy a zsi­vaj. A körforgalom teljesen beállt. A rendőrök próbálnak sípolva va­lami tekintélyt kiharcolni, de túl­harsogják őket a teherautók, bu­szok fülsiketítő dudái. - Átvágok a rengetegen. Valahol kö­zépen belefutok a pénzéhes jóga­mesterbe, a keleti tudományok doktorába. Éteri mosollyal az ar­cán, szemrebbenés nélkül szokta a nepáli ár háromszorosát kérni a szetomancsitól, a fehér embertől. Neki aztán magyarázhat az ember a magyar gazdasági helyzetről, a négy évtizedes kommunizmusról, a tönkrement gazdaságról. Bólo­gat, majd az amerikaiak tarifáját kéri. Persze dollárban. „Hé, Busz, hogy vagy?” - kérdezi. Állandó harcban van a Balázzsal, mint a nepáliak többsége, de ezt még nem hallottam. Ez új, és jó. Válaszként nekem sem jut eszem­be a neve, „I’m fine, dr. Tartja- markát” - hadarom el neki a kipu­fogógáztól fuldokolva, majd gyorsan eltűnök - khm - egy busz mögött... Letérve a zajos útról nyugalma­sabb fertályra érkezem. Itt most nyitnak a boltok, ma különösen sok füstölővel áldják meg a porté­kát. Egy utcasarkon befordulva kisebb ünnepség szemtanúja le­hetek. Minden városrésznek van egyedül rá jellemző, saját ünne­pe, ami lehet, hogy pár száz mé­terrel odébb nem jelent semmit. Ez arra az időszakra vezethető vissza, amikor még külön kirá­lyok uralkodtak a völgyben. A tu­risztikai iroda munkatársa is szét­tárja kezét a kérdésre: „Honnan tudjam, milyen ünnep van most? - ásít a székében. - Elégedjen meg azzal, hogy ilyenkor sok a fesztivál!” A mai nem a szokásos őrült, kö­dös, táncolós, hujjogatós nepáli tömegfesztiválok egyike, hanem egy kisebb, csendesebb ünnep. Nők ülnek egy körben és imád­koznak, dobok, füstölők segítik az elmélyedést. Talán el is men­tem volna mellette, ha éppen sie­tek. „Bisztare dzsanusz” - lépkedj lassan, óvatosan, intik a falvak­ban utazgatókat a nepáliak. Ami ott fent, a nyolcezer méter magas hegyek között üzleti fogás (Hova rohanni? Lenni itt finom sör és étel), az Katmanduban az élet kis szépségeire, élvezetére intő filo­zófia. Nem értik a rohanó szahi- bokat és memszahibokat, akik pár napba sűrítik az ősi város megtekintését. Sajnos nincs szép naplemente, sőt szokatlanul borongós az idő, mintha vihar közeledne az Eve­rest felől. Délután mindenki kicsit feljebb emeli a tekintetét, várja: lesz-e eső vagy sem. Bár már egy hónapja vége van a monszunnak, még mindig esik néha. Idén tény­leg nem voltak kegyesek az iste­nek. Késő este, a Pashupatinath temp­lom felé menet meglepő, varázs­latos kép: a most már kihalt utcá­kon vajmécsesekkel van kirakva a járda, amíg a szem ellát. Az egyetlen, mozgás a kis lángok tán­ca. Nem értem, mit jelent. A hindu templomban ma nincs égetés, így a síri csendben csak a majmokat hallani, akik újra bir­tokba veszik a szent folyó, a Bag- mati partját. Egy kapu mellett el­haladva a boltív sötétjében halk pisszegést hallok. A sötét arcot alig veszem ki a félhomályban. Egy szent ember, egy szadu szó- longat halkan, mivel szent helyen állunk. Nagy szakáll, torzonborz, évek óta mosatlan haj, fehér len­vászon fölső, a szorosan dereka köré tekert hosszú, vörös anyag, nyakában nagy szadhulánc: a nagykönyvben is így van megírva. Vékony, hosszú kezeivel integet, kövessem. Kígyószerű teste gyor­san eltűnik a kis háza ajtajában, mintha táncolna hosszú leplében. Bent, a döngölt padlójú ház sötét­jét egy még sötétebb vonal szeli ketté: lassan körvonalazódik a ro­zoga lépcső, melyben csak a lélek tartja a grádicsokat. Fent, szobájában leül, étellel kí­nál. Ismerve a szent emberek hó­dító anyagok iránti szeretetét, vo­nakodva fogadom csak el. Bocsá­natot kér szerény lakhelyéért, de még nincs itt évtizedek óta, hogy házat kapjon a templomban. Ko­mikusán mutatja, milyen elegáns hely is az. Van csap is. Rak a tűzre, közben imádkozik. Két te­nyerét kinyújtja a tűz felé, kis völ­gyet formáz velük - mintha kére- getne - odahajol, és ráfúj. A keze­iben összegyűlő levegő felélénkíti a tüzet, a szadu arca is felizzik. Félóráig megy ez így, valami ott tart, nem állok fel. Aztán beszélni kezd. Eleinte nepáliul mesél. Tá­volról jött, Indiából, Kasmírból. Családja otthon maradt, hiányzik a felesége és két gyermeke, ott­hon pedig baj van, bumm-bumm! Háború. Én csak ülök, hálás vagyok a sors­nak, amiért engem választott ki, hogy valakinek elmondja fájdal­mát. A szadukról, akik egész nap meditálnak, a spirituális út tete­jén állnak, akik mindenféle földi köteléket eldobtak, e szent embe­rekről soha nem gondoltam vol­na, hogy a családjuk hiányozhat nekik. Talán az évente legfeljebb egyszer bekövetkező gyenge pil­lanatának vagyok egyetlen tanú­ja. Még a szent ember is ember. Egyszer csak váratlanul átcsap hindibe, tovább meséli az életét, az ősi nyelv fájdalmas ritmusát pár keményebb urdu szó töri meg. Nem értem, mit mond, de már nem is nekem beszél, kifelé néz. Csak borzas hajának körvo­nalait látni, amit a faragott abla­kokon bejövő fény ezüstöz be. Né­ha énekel, néha nevet, néha sír. Az otthoniakhoz szól. Másnap tudom meg: ezen az éj­szakán a televízióban a király be­jelentette a kormány és a minisz­terelnök, Sher Bahadur Deuba menesztését. Az uralkodó az „al­kotmány védelmében” egy új, cselekvőképes kormány felállítá­sát ígérte, mivel a jelenlegi tehe­tetlen és korrupt volt. A városban egész nap rebesgették a hírt, este gyertyákat gyújtottak az emberek egyetértésük jeléül. Elég a kor­rupt, tehetetlen politikusokból, akik az országot nyomorba dön­tik, elég a pénztelenségből, elég az öldöklésből. Elmúlt éjfél, mély csönd van. Egy fájdalmas kiáltást hoz a Bagmati folyó valahonnan. A szent ember abbahagyja énekét, felül. Köze­lebb hajol az ablakhoz, csak csap­zott hajkoronájának körvonalát látni a holdfényben, és szomorú­an visszakiált az éjszakának. Szanszkrit, hindi, urdu ősi keve­réke, de megértem, mit mond. „Nekem is fáj.” Katmandu, 2002. október Egy szadu szent ember, aki minden földi köteléket eldobott Az ország keleti megyéiben sokkal több a garázdaság, mint a Dunántúlon, a rablások többségét a fővárosban, Pest, Heves, Győr-Moson-Sopron és Tolna megyében követik el Elkészült Magyarország részletes bűnügyi térképe FEKETE GY. ATTILA Budapest belvárosa, a budai agg­lomeráció és a Balaton partján fekvő városok és falvak Magyaror­szág bűnözéstől legfertőzöttebb települései. Jellemzően a dunán­túli megyékben és a fővárosban követik el a legtöbb vagyon elleni bűncselekményt, míg a keleti me­gyékben az országos átlagnál több a verekedés és a garázdaság - egyebek között ez olvasható le az ország bűnügyi térképéről, amely a napokban készült el a Belügymi­nisztériumban. A Belügyminisztériumban közvet­lenül a kormányváltás után kezd­ték meg az ország bűnügyi térké­pének elkészítését.- Pontosan ismernünk kell, hogy az egyes településeken mikor, mi­lyen bűncselekményeket követ­nek el ahhoz, hogy hatékonyan védekezhessünk a bűnelköve­tőkkel szemben, például, hogy a rendőrök lehetőség szerint ott és akkor járőrözzenek, ahol és ami­kor a legnagyobb szükség lehet a gyors beavatkozásukra - indokol­ta a térkép elkészítésének szüksé­gességét Hegedűs András, a tárca bűnmegelőzési helyettes államtit­kára. Magyarországon még soha nem készült olyan részletes bűnügyi helyzetfelmérés, mint most. E munka első fázisa az egységes rendőrségi-ügyészségi bűnügyi statisztika alapján elkészített or­szágos bűnügyi térkép, amely me­gyénként, rendőrkapitányságon­ként és településenként jelzi, hogy az egyes országrészekben, váro­sokban, fővárosi kerületekben, il­letve településeken évente hány bűncselekményt követnek el. Kü­lön is bemutatja egyes bűncselek­ményfajták területi megoszlását. A vagyon elleni bűncselekmények döntő hányadát a fővárosban, va­lamint Pest, Somogy, Szolnok, Tol­na és Zala megyékben követik el, ugyanakkor igen alacsony a betö­rések száma a keleti országrész­ben. Kézenfekvőnek tűnik a ma­gyarázat: A nyugat- és közép-ma­gyarországi megyékből van mit lopni, míg a keleti országrészben a betörőknek is kevesebb jut. Azt azonban még a szakemberek sem értik, hogy miért lényegesen ala­csonyabb a betörések száma Vas megyében, mint a szomszédos Za­lában. A bűnügyi térkép azt is mutatja, hogy az ország keleti, északkeleti megyéiben sokkal több a garázda­ság, mint a Dunántúlon. A rablá­sok többségét a fővárosban, vala­mint Pest, Heves, Győr-Moson- Sopron és Tolna megyében követik el. Általánosságban elmondható, hogy a közterületi bűncselekmé­nyek elsősorban a fővárosra, azon belül is a belvárosra, valamint a budai oldali agglomerációra és a Balaton-parti megyékre jel­lemzők. A bűnügyi térkép külön is ábrázol­ja az egyes rendőrkapitányságok, valamint települések bűnügyi helyzetét a százezer lakosra jutó ismertté vált bűncselekmények száma, valamint az azonosított bűnelkövetők lakhelye szerint. Ez utóbbi adatsor nagy valószínűség­gel nem lesz nyilvános, mivel a tárca Hegedűs megfogalmazása szerint „egyetlen települést sem akar megszégyeníteni azzal, hogy közzéteszi: ott él vagy onnan szár­mazik a legtöbb ismert bűnöző”. Pedig a különböző információkat hordozó térképek összevetéséből kiderül, hogy a vagyon elleni bűncselekmények ismert elkö­vetőinek a többsége a keleti or­szágrészből származik, bűncselek­ményeiket azonban Budapesten és az ország középső, illetve dunán­túli területein követik el, azaz a betörő-tolvajok lakóhelyükön ke­vésbé veszélyesek a közbiztonság­ra. A Balaton környékén szinte min­den települést a legnagyobb bűnügyi fertőzöttségre utaló fe­kete színnel jelöltek a térképen. Ugyanakkor az egyes rendőrkapi­tányságok illetékességi területei­nek, valamint az ország összes te­lepülésének bűnügyi-közbizton­sági helyzetét bemutató térké­pekről az is megállapítható, hogy egyes megyék közbiztonsági mu­tatóit olykor csupán néhány tele­pülés ldrívóan rossz bűnügyi helyzet^ „rontja le” a statisztikák­ban. Sok esetben a Belügyminisztéri­um illetékesei sem tudnak választ adni arra a kérdésre, hogy egy adott településen miért követnek el sokkal több bűncselekményt, mint a vele szomszédos másik­ban. Miért kirívóan rossz a köz- biztonság Budapest agglomeráci­ójának nyugati oldalán (elsősor­ban Budaörs és Érd vonzáskörze­tében), és miért jó (vagy leg­alábbis az előbbieknél lényegesen jobb) a főváros körül elterülő más kisvárosokban és falvakban? He­gedűs András szerint ezekre a kérdésekre a térképek és az azok­hoz kapcsolódó adatsorok alapos elemzésével már a területileg ille­tékes rendőrkapitányságok és főkapitányságok vezetőinek kell megtalálni a választ. Budapesten a belvárosban köve­tik el a legtöbb közterületi bűn- cselekményt, miközben a betöré­sek a tehetősebb budai körzetek­ben, elsősorban a XI. és a XII. kerü­letben jellemzőek. A felmérés sze­rint ugyanakkor Zuglóban közel azonos számú közterületi bűncse­lekmény történik, mint a belső ke­rületekben, másfelől viszont majd­nem ugyanannyi betöréses lopás történik ott, mint a budai kerüle­tekben. Hegedűs elmondta: az ország va­lós közbiztonsági és bűnügyi hely­zetének felmérése érdekében az elkövetkező időben elkészítik azoknak az intézményeknek, be­vásárlóközpontoknak, bankoknak, szórakozóhelyeknek a térképét is, amelyek egyes körzetekbe vonz­hatják a bűnözőket, vagy amelyek gyülekezőhelyül szolgálhatnak számukra. Reményeik szerint a bűnügyi és a bűnözők potenciális célpontjait bemutató térképek összevetésével olyan információ- bázist adhatnak a rendőrség kezé­be, amelyet jól használva az eddi­ginél célszerűbben tervezhetik meg például a járőrök útvonalait. A tárca az eddiginél részletesebb adatszolgáltatásra szeretné rábír­ni a rendőrséget, hogy a jövőben ne csak település-, hanem akár ut­caszintű bűnügyi térképek is ké­szülhessenek, amelyekről ponto­san leolvasható: egy városon, fa­lun belül melyek az igazán vesz­élyes utcák, és talán az is, hogy mi­ért azok. A helyettes államtitkár azt ígéri, a térkép adatait idővel naponta frissítik majd, és egyes in­formációkat az interneten is hoz­záférhetővé tesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom