Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-26 / 250. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 26. TALLÓZÓ VENDÉGKOMMENTÁR Leépíthetjük a szocit LOVÁSZ ATTILA A reális szocializmus negyven éve, majd a következő tíz esztendő után újfent a szocializmus réme fenyegeti Szlovákiát. Igaz, ezúttal korántsem „az” a szocializmus, hanem az, amelyet a szemünkben fejlett Nyugat épített ki. Legalábbis a mezőgazdaságban. Bármikor volt szó a szlovák államháztartásról, elhangzott az egyébként jogos kérdés: vajon miért nem létezik az agráriumban piaci verseny, miért kell agyonszabályozni és túldotálni az őstermelést. A válasz magától adódott. Szlovákia nem sziget az óceán kellős közepén. Olyan ország, amelynek szomszédai és a távolabbi piacok is támogatják, sőt bővebben támogatják az agráriumot. Az európai dotációs modell a világháború után alakult ki, elsősorban az akkori élelmiszerhiány és a magas árak következtében. Mindez azon a kontinensen, amelyet a történelem folyamán inkább a túltermelés és az alacsony élelmiszerárak jellemeztek. Szlovákia tehát ilyen közegben terül el, így maga is dotálni kénytelen. Az uniós döntés, amelynek értelmében a gazdák a tizenötök közvetlen támogatásainak csak egy negyedét kapják meg, eleve diszk- rimináló, de jobb híján bele kell törődni. A gazda ugyanis még ebben a struktúrában is többet fog kapni, és ha a strukturális alapok lehetőségeit vesszük figyelembe, a szlovákiai agrárium olyan pénzekkel számolhat, amelyekről még a szövetkezeti nagytermelés Ivan Knotek elvtársa sem álmodott. Persze bőven lesz tennivaló, hogy a honi gazda konkurense lehessen „annak az európainak”. Mégsem tiltakozik. Nem tiltakozik, mert tudja, hogy a hátrányosabb feltételek még mindig jobbak, mint a kívülmaradás és a marginalizálódás. S tudja azt is, hogy a lengyel gazdák azért többen vannak északi szomszédainknál, lényegesen magasabb arányú az őstermelés, és az sem mindegy, milyen lenne az unió térképe Varsó vagy Pozsony nélkül. A lengyel méretek és a helyzet is választ ad arra, miért olyan erős a varsói s olyan gyönge a pozsonyi nyomás. Ami viszont sokkal fontosabb: a jelenlegi uniós büdzsé 2006-ban a múlté, a CAP is, tehát a közös agrárpolitika is. Az új kontúrjai arra utalnak, hogy a Szlovákiában már rég elmarasztalt közveden támogatások teljes szépségükben térnek vissza a Fischler-mo- dellnek köszönhetően, deformálva a piacot. De az sem mellékes, hogy az új költségvetés és az új játékszabályok már Pozsony (Budapest, Prága, Varsó) jelenlétében készülnek. így a szlovákiai képviselők is hatással lehetnek az új feltételekre. Szlovákia és az Ostenblokk tulajdonképpen így kap igazi lehetőséget a szocializmus lebontására. Ezért nem ujjongva bár, de mégis okosabb, ha egy kicsit örülünk az utolsó neuralgikus pont, a közveüen támogatások miatti feszültség feloldásának. JEGYZET Nyelvünk, te édes! TALLÓSI BÉLA Győzködték, legalább egyetlen napra támassza a kapanyelet a szerszámos bódé falának. Ne húzza még nyugdíjasként is minden áldott nap, már csak nincs annyira rászorulva a pénzre. Hiszen gondoskodott már magáról: megvette a csiszolt márványtáblát, belevésette a feliratot. Jóféle diófa koporsóra is megvan már a pénze, koporsó jeligére betéve a bankban. Noszogatták, hogy a kulturális szervezet egynapos kirándulást szervez Budapestre, ne sajnálja, fizessen be, nézze meg már egyszer, milyen szép a magyarok fővárosa, ne csak akkor tegye ki a lábát a faluból, ha gyomor- meg béltükrözésre megy, vagy amikor gipszkásával itatják gyomorröntgen előtt. Nógatták, menjen, ne úgy haljon meg, hogy csak a tévében látta a Mátyás-templomot, a Halászbástyát, a Margit-szige- tet, a Hősök terét, a Szent Koronát, a Lánchidat. Morgott, hogy nem akaródzik, mert neki már folyton csöppen- csurdul, és nem buja majd visszatartani a hosszú úton. Ingadozik a vérnyomása is, szédül a buszban, attól tart, a nagy rázkódásban az összes hídját és ezüstkoronáját elpotyogtatja, de aztán csak hagyta magát rábeszélni. Felvette a kék melegítőnadrágot, hogy ne fázzon alulról, arra ráhúzta a derékban gumival összefogott kartonszoknyát, a szilonkardi- gánt, arra a nyolcas mintás kötött mellényt, kendőt kötött a fejére, és mamuszt húzott a lábára. És életében először ment a többiekkel, Pestre. Másnap aztán kérdezték tőle, mit látott, hogy érezte magát Pesten. Azt mondta, nem is érzékelte, hogy a magyar fővárosban járt. Akkor jött rá, hogy már volt Pesten, amikor visszafelé jöttek. így aztán nem is tudja, látta-e már Pestet. Mert alig, hogy megérkeztek ebéd körül, bementek a Tortellini con Pepperoni Café & Restaurantba, és ettek egy adag Black Grilled Chickent meg valami tzatzikit, desszertnek három gombóc stracciatellát, utána felhörpintettek egy csésze cappuc- cinót, és elkanalaztak hozzá egy kocka tiramisut. A nagy evés után csoportos látogatást tettek a Lady Mode butikban, hogy átéljék a kortárs marketing és bussi- nes füingjét. Majd az Oktogontól gyalog indultak a Merlin Színházba, ahol végigülték a Shopping and fucking című előadást. A színház után jegyet váltottak a Westend Ster Century Megaplex- be, és éjszakai vetítésen megnézték a Star Wars IL-t. Hazaérkezés előtt, utolsó programként még betértek a High Life Clubba, ahol az Underground teremben meghallgattak egy Unplugged Best of Hip Hop Boyz-koncertet. Útközben megálltak a Hollywood Pubban, és az útra befizetett összegből maradt pénzből mindenkit megvendégeltek egy te- quilával. (És még azt mondják, nehéz a magyar nyelv. Hogy az idegenek nehezen tanulják. Csak mi tudjuk elsajátítani tökéletesen, akiknek az anyanyelvűnk. Ez az édes szép magyar!) FIGYELŐ DER STANDARD Az osztrák lap szerint a moszkvai dráma személyes kihívás Putyin elnök számára, aki felemelkedését részben a második csecsenföl- di háború megindításának köszönheti. Nem kétséges, hogy ami Moszkvában történik, az terrorizmus, ezért Putyin megerősítve érzi magát meggyőződésében, hogy a csecsen lázadók külföldi muzulmánok irányítása alatt cselekszenek. A csecsen függetlenségi harc terrorizmussal való azonosítása határozta meg Putyin részvételét a szeptember U-e után az USA által meghirdetett terrorellenes szövetségben is, mert ezzel megvásárolta a Nyugat elnézését a csecsenföldi eseményekkel kapcsolatban. Az orosz erők a felperzselt föld stratégiájával valójában elősegítették és behurcolták Oroszországba a terrorizmust, amely ellen állítólag küzdenek: ennek eddigi csúcsa a moszkvai dráma.- Én már csak lést jelentenek nyugtatóval tudok be? leülni a híradó elé. Ma vajon mennyi terrorcselekményt és hány újabb áreme(Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E PRAVDA „Nyíltan meg kell mondani: nem lehet, hogy az energiaárak emelése ne okozza az élelmiszer drágulását is. Ha megmaradnának az idei termelői árak, valószínűleg nagyon rosszul járnánk. Az általános árváltozásra az élelmiszergyártóknak is válaszolniuk kell, az agrártárca új vezetőségének pedig a minimális és az intervenciós árak megfelelő módosításával” - nyilatkozta Ivan Ora- vec, a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara elnöke. Elfogadhatatlannak tartja azt a szóba került lehetőséget, hogy a jövő évi állami költségvetés első tervezete az agrártárca büdzséjét 300 millióval csökkentené. Rámutat, hogy egyebek mellett az élelmiszeripar fejlesztése és az Európai Unió követelményeinek is megfelelő intézményrendszer kiépítése rendkívül pénzigényes. Példaként hozza fel, hogy a szintén uniós csatlakozásra törekvő Csehország 1,5 milliárddal, Lengyelország pedig 16 százalékkal emeli a mezőgazdasági reszort jövő évi költségvetését. Mostan színes zászlókról Legszebb a kék, a sárga csillagos. Az uniós, amit szeretek. És láttam még sok más színű zászlót, fehér-sárgát, nemzetiszínt, zöld-fehér-na- rancsot. Kiszínezték velük az életem. JUHÁSZ LÁSZLÓ Egy hete ilyenkor még egy zabszem nem fért volna a seggembe, elfehéredtem, ha az írországi népszavazás lehetséges kimenetelére gondoltam. Aztán szerencsére nem sokallt be a Zöld sziget, az Európai Unió keleti bővítése zöldet kapott az írektől. Magyarország viszont pirosba öltözött a helyhatósági választások után. És ha már a színeknél tartunk, a héten láthattunk sok zászlót, piros- fehér-zöldet: frissen vasalt lyukas lobogót és koszlott lyuktalant; forradalmit, ellenforradalmit, népfelkelést, ahogy tetszik. Ország- és világszerte gyertyák és mécsesek gyúltak az ötvenhatos mártírokért, akik - ahogy az Európai Parlament elnöke kifejtette - tulajdonképpen Európáért haltak meg. Mádl Ferenc magyar államfőt is biztatta az EP elnöke: nosza, érezze csak otthon magát ebben a szerény kis strasbourgi Kánaánban, ahová - emelte fel figyelmeztetően ujját Pat Cox - ő mostan tulajdonképpen hazatért, ide, a szabad népek szabad közösségébe. És hát, mivel az írek sem mondták, hogy nem szabad, mi is tovább ara- szolgatunk a közös uniós jövő felé. (Ahol - miután levesszük a rózsaszínű szemüveget - hamarost elké- külhetünk és csillagokat is láthatunk örömünkben.) Útközben még egy pipa: Szlovákia csütörtökön befejezett egy újabb fejezetet, a gazdasági versenyről szólót. Már csak kettőt kell lezárnunk és huss...! De még mielőtt féktelen EU-fóriába esnénk, érdemes figyelni az Eurobarometer legutóbbi felmérésére: az Európai Unió lakosságának 97 (ez most nem sajtóhiba: kilencvenhét) százaléka még csak nem is hallott arról, hogy Szlovákia tagjelölt ország. És akkor a küszöbön álló NATO-csatla- kozásunkról még nem is beszéltem. Méghozzá azért, mert szégyellem, hogy a márciusi felméréshez képest hét százalékkal kevesebben támogatják Szlovákiában az ország NATO-tagságát. De mi azért merjünk nagyok lenni. Apropó, Magyarország. Az úgy volt, hogy Dávid Ibolya ránézett a szombati helyhatósági választások eredményeit mutató televíziós térképre és azt mondta: „Kiborult a vörös tinta.” Hát igen, Magyarország politikai térképe majdnem egyszínű lett, a szocialisták országszerte taroltak, de gondolom, az MDF elnöke sem ilyen színű tintáról álmodott. Amúgy Magyarországon már az is hírnek számít, hogy a Fidesz elismerte vereségét. Csak remélni tudom, hogy köztársasági elnökünk hétfőn nem ismeri be a pápának, vesztett. Tudniillik a héten bizonyítékot találtak Jézus Mi is tovább araszol- gatunk a közös uniós jövő felé. létezésére, legalábbis ezt állítja egy francia tudós. Gondolom, Rudolf Schuster nem ezen a híren felbuzdulva veszi az irányt a Vatikánba, bár ki tudja. Inkább csak arról lehet szó, hogy felütötte a naptárat, és azt mondta magában: „Nocsak, egy éve nem láttam már a sárga-fehér vatikáni zászlót. El kellene menni ötödször is a pápához; sohasem tudhatja az ember.” Erősítésként mindenesetre magával viszi Ivan Hoptát, a kommunisták vörös fejű alelnökét. Kíváncsian várom a hétfőt. Ha még ezek után sem szakad le az ég... Színház az egész világ. Gondolom, nem Shakespeare jutott eszébe annak a sok száz moszkvainak, akiket csecsének ejtettek túszul a terror színházának nézőterén. Lapzártánkig egy fiatal nőt már kivégeztek a Csecsenföld szabadságát zászlajukra tűző terroristák, akiknek kisebb dolguk is nagyobb annál, hogy kiengedjék vécére túszaikat. Akinek nagyon kell, annak a zenekari árok is megteszi, vetették oda az embereknek. A kultúrpalota előtt pedig néhány élelm(iszer)es moszkvai hotdo- gosstandot állított fel a terrorturisták igényeit kielégítendő. Valamelyik hírügynökség ez utóbbi információt színes hírként adta ki. Anyám, én nem ilyen színekről álmodtam. HETI GAZDA(G)SÁG Tanulságos a brüsszeli kompromisszum TUBA LAJOS Csapkodtak a hullámok a héten, az új miniszterek egymás után jelentették be a tervezett megszorításokat. Bár a legnagyobbakat a szabályozási hivatal mondta (17 százalékkal drágul a villany, 15 százalékkal a tömegközlekedés, a gázra pedig még várni kell), a miniszterek sem nagyon maradtak el tőlük. Új kiadásokkal ismerkedünk, ez már talán senkiben sem hagy kétséget, hogy jövőre új világba érkezünk. Olyanba, amelyben a problémákat már nem söprik a szőnyeg alá (ehhez már kifutottak az időből), hanem megpróbálják kezelni őket. Ezért a siránkozás helyett érdemes lesz arra figyelni, mekkora az esélyük a változás elérésére. Legalább fél évig legyünk bizalommal, ha addig a megszorításokon kívül a rendszeren is képesek lesznek módosítani, talán megéri áldozatot hozni. Igaz, négy évvel ezelőtt is ebben reménykedtünk, de most legalább a rajtjuk jobban sikerült. A hét érdekes hírei közé mindenképpen soroljuk be, hogy Ludovít Kaník a nyugdíjreformot előkészítő bizottság élére a Hayek Alapítvány igazgatóját állította. Azt az embert, akitől elvárható, hogy az egyénre szabott rendszer bevezetését fogja szorgalmazni. A tanácsadók között megtalálhatjuk a HZDS-es Vojtech Tkácot is, aki ugyan a reformot egyszer már jegelők nem túl előkelő klubjának a tagja, de biztosíthatja az ellenzék támogatását, ami egy évszázadra szóló koncepció esetén nem elhanyagolható. Arra pedig, hogy megfelelő elhatározással mindenre megoldást lehet találni, álljanak példaként az Európai Unió e heti politikai történései. A bővítés sok lelkesítő szónoklat után végre a célegyenesbe érkezett, és nem volt túl szívderítő hallgatni, amint egyes tagországok az utolsó pillanatokban újabb kifogásokat emeltek. A spanyol berzenkedést néhány nap alatt sikerült rendezni. Ennél sokkal fogósabb volt a mezőgazdaság kérdése, amely bizony a külügyminisztereken is kifogott. Ne csodálkozzunk rajta, hiszen a közös agrárpolitika, amely néhány évtized alatt csodát művelt az ottani mezőgazdasággal, napjainkra szövevényes dotáA spanyol berzenkedést néhány nap alatt sikerült rendezni. cióival nagy teherré vált. Kevesen tudják, hogy az utóbbi hónapokban az USA is nehezítette a helyzetet. Úgy tűnik ugyanis, hogy a szabad verseny elve, amely felé bennünket is minden eszközzel nyomnak, náluk csak addig számít általános receptnek, amíg nem szembesülnek problémákkal. A George Bush által nemrég aláírt, a nemzetközi megállapodásokat sárba taposó és újabb dotációkat tartalmazó farmertörvény isteni csodatételként jött az európai dotációkból vígan élő, jól szervezett francia agrárlobbinak. Már-már úgy tűnt, hogy köztük és a az uniós költség- vetést nagyban támogató országok között megmerevednek a lövészárkok (a tagjelölt országok pedig jelképesen a két frontvonal közé szorulnak), amikor bejelentették: Franciaország és Németország az utolsó pillanatban megegyezett. Ehhez remélhetőleg a kisebb országok is csatlakoznak. Mi pedig azon kívül, hogy örülhetünk, mert elhárul a bővítés utolsó komolyabb akadálya, abból is leckét kapunk, miként kell kulturáltan kezelni a kardinális politikai kérdéseket. Ugyan kevesebb lesz a mezőgazda- sági dotáció (de még mindig több, mint ma), ám ezzel kapcsolatban érdemes felidézni a finom brüsszeli utalásokat. Ezek szerint a hazai mezőgazdaság akkor kérje a közveden támogatások emelését, ha képes lesz kimeríteni a számára felajánlott egész segítséget. Ebbe pedig a pályázati úton érkező pénzek is beletartoznak, emiatt pedig elmondhatjuk, hogy az említett céltól még fényévnyi távolságra vagyunk. Közben azért itthon is történt egy s más. A Drukos károsultjai korán örültek a hírnek, hogy a napokban megkezdődik a betétek kifizetése. De legalább van kivel kommunikálniuk, a birodalom új tulajdonosai továbbra is optimisták. Pénzt emlegetnek, a kifizetés megkezdésére szánt 250 millió korona nyolcada a tartozásuknak, végeredHa elmarasztaló ítélet születne, véget érne tízéves vakrepülése. ményben ez is valami. Rosszabb hírek szállingóztak a Horizont tájáról. Jozef Majskyt, az ország leggazdagabb emberét parlamenti képviselő felesége sem tudta kicsempészni az országból. A tény, hogy rácsok mögül nézi a világot, már magában is megér egy misét, hiszen az ország talán legbefolyásosabb embere, aki soha nem csinált titkot abból, hogy politikusok tömege van a zsebében. A rosszabb hír, hogy Majskyt a Horizont Slovakia és a BMG Invest kipucolásával gyanúsítják. Eddig is gyanús volt, hogy a birodalom használható részei sorra nála kötnek ki, de megtörténhet, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Ha elmarasztaló ítélet születne, véget érne tízéves vakrepülése, de ez még nem kárpótolná az említett cégek által megkárosított kisemberek százezreit.