Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-24 / 248. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 24. FÓKUSZBAN: A TÍZÉVES BŐSI ERŐMŰ A vízlépcső tizedik éve nem volt híján mozgalmas eseményeknek, a nyári árvíz kapcsán ismét sokan emlegették Kocinger: Magyarország törlessze tartozását Egy évtized bősi hordaléka Tíz éve helyezték üzembe a bősi vízlépcsőt. Ma tíz éve annak, hogy a nemzeti büszkeségként is emlegetett építmény áramot termel. A hálózatba leadott kilowattokat műszerek mérik, ám azt, hogy a mű megépítése mennyi pénz ment el, az úgy tűnik, továbbra is rejtély marad. A ju- büeumi év sok szempontból mozgalmasra sikerült. TUBA LAJOS Leginkább látványos esemény idén kétség kívül az augusztusi árvíz volt. A Dunán idén két komolyabb, ötéves rekordot döntő árhullám is levonult. A félelmetesebb, az árteret tíz év után először kitöltő augusztusi árvíz vízhozama csak a történelmi idők legnagyobb árvizeit okozó 1954-es és 1965-ös árhullámmal vetekedett. Végül sikerült komoly kár nélkül megúszni, a sajtóban pedig törvényszerűen megjelentek „A vízlépcső megmentette Pozsonyt és Budapested’ típusú nyilatkozatok. Ezúttal azonban a dolgot nem hagyták annyiban. Anton Surda tudományos kutató a sajtóban figyelmeztetett arra, hogy a vízléptfső Pozsonyon nem nagyon segített. Sőt a vízszint még magasabb is volt, mint hasonló vízhozamkor korábban, vagyis a főváros éppen rosszabb helyzetbe került. Ezt az állítást az illetékesek nem is tudták cáfolni, Ján Cábel, a Vízügyi Beruházási Vállalat illetékese a vitát egyelőre azzal zárta le, hogy a kérdés eldöntése további elemzéseket igényel. Egyben cáfolta a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet állítását is, amely szerint a dunacsúnyi víztároló Pozsonynál 70 centiméteres vízszintemelkedést okozott. Cábel szerint a dunacsúnyi kapuk segítségével éppen hogy 1 méterrel csökkenthető a vízszint. Ezzel az állításával egyébként egy nyáron felvetődött, de a mai napig megválaszolatlan kérdést érintett. Augusztusban ugyanis Dunacsúny- nál annak ellenére volt teljesen nyitva a 23 kapu, hogy Pozsony belvárosát már homokzsákokkal kellett védeni. Miközben pedig a Kis-Csalló- közben az árvízvédelmi töltéseknél még legalább egy méter tartalék volt, az illetékesek komoly evakuáci- ós előkészületeket tettek. Az evakuáció szó arrafelé sem ébreszt kellemes emlékeket. 1992-ben, a Duna elrekesztése után érkező árhullám idején Július Binder egyszer már ki akarta telepíttetni ezt a három falut. Az emberek látták, hogy a töltések állapota még nem veszélyes, így senki sem ment sehová. Ma már tudjuk, hogy akkoriban Duna- csúnynál a vízlépcső építői többhetes sziszifuszi küzdelmet folytattak azért, hogy a víz ne mossa el félig kész művüket, és ne induljanak be ellenőrizhetetlen folyamatok. Bár nagy a hallgatás, a helyzet idén augusztusban sem volt veszélytelen. Ezúttal a kulcsot a Bősi Vízi Erőmű jelentette. Értesüléseink szerint ugyanis kiderült, rekordmeny- nyiségű vízhozamoknál megtörténhet, hogy műszaki problémák miatt a turbinákat egyszerűen le kell zárni. Valamicske vizet ugyan a hajózsilipeken is át lehetne bocsátani, de ez nem sokat változtat a tényen, hogy ekkor a sokmilliárdos beruházás lényegében eltűnne az árvízvédelem térképéről. Ilyen esetben az egész árhullám a régi ártérre zúdulna, márpedig másodpercenkénti tízezer köbméteres vízhozam esetében kérdéses, mit bírnának ki az ár- vízvédelmi töltések. Ez az augusztusi árvíz tapasztalata és itt lenne az ideje, hogy az illetékesek ezzel kapcsolatban megfelelő felvilágosítással szolgáljanak a lakosság számára. Ez sokkal komolyabb téma, mint az elmúlt tíz év propagandista örökzöldje arról, vajon milyen mértékben védi a vízlépcső a magyar fővárost, Budapestet. A vízlépcső tizedik évében megoldás körvonalazódik a vagyonjogi vitákban is. A turbinák ugyan termelik az áramot, de a Szlovák Villamos Művek (SE) évekig ennek árából nem járult hozzá sem a fenntartási költségekhez, sem a felvett külföldi hitelek törlesztéséhez. Idén végre a kormány nyomására tető alá került a megállapodás, így a Vízügyi Beruházási Vállalat (W) újra képessé vált a normális gazdálkodásra. A villamos művek privatizációjával kapcsolatban pedig napirendre került a vízlépcső jövője is. Végül az a döntés született, hogy a kérdést a Szlovák Villamos Művek jövendő stratégiai befektetője dönti el. A vízlépcső leányvállalatként maradhat a villamosságiak tulajdonában, vagy pedig külön cégként átkerül a W-hez. Végezetül sokéves sugdolózás után idén napvilágra került, hogy Július Binder sem volt szent és bizony a C- változat építésének hősi időszakából sok százmillió koronás tisztázatlan számlát hagyott az utókorra. Augusztusban egyenesen Dominik Kocinger kormánybiztos jelentette be, hogy a kivitelező cégek részéről 400-500 millió koronás gyanús számlát fogadott el. Az egész ügy 2000-ben robbant ki, amikor is az eperjesi rendőrök a Spectrum nevű cég ellenőrzésekor 90 millió koronás fiktív számlára bukkantak. Hága nem kért az újabb perből, a vitás kérdéseket Szlovákiának és Magyarországnak kell megoldania Lassan folynak a tárgyalások, akár a Duna ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ 1997. szeptember 25-én a Hágai Nemzetközi Bíróság kimondta a vízlépcsővel kapcsolatos, nagy érdeklődéssel várt ítéletét. Az ítéletet Szlovákia és Magyarország is győzelemként értékelte, de ez mit sem változtat a tényen, hogy a bíróság döntése érdekében a vitás feleknek tárgyalások útján maguknak kell megtalálniuk a kölcsönösen elfogadható megoldást. így azután elkezdtek tárgyalni, amit a mai napig nem fejeztek be. Első fázisban már majdnem tető alá került a megegyezés. Nemcsók János magyar kormánybiztos a Duna- menti polgármesterek támogatásával egy olyan megállapodást készített elő, amelyben nemcsak a Nagymarosi Vízlépcső szerepelt, de feltöl- tötték volna a Bős feletti víztároló szigetközi részét is. Az 1998. február 27-én aláírt keret- , szerződés sorsát a magyarországi kormányváltás pecsételte meg, az Orbán-kormány leállította a szerződés megvalósítását. Ezt látva szeptemberben a szlovák kormány újra a hágai bírósághoz fordult, de hiába, onnét újra tárgyalásokra utasították. Ezek azóta is folynak, de a tárgyalóküldöttségek a mai napig nem kerültek közelebb a megállapodáshoz. Fél év múltán, 1999 májusában megállapodtak arról, hogy a magyar fél javaslatot dolgoz ki a vízlépcsővel kapcsolatos nemzetközi szerződés módosítására. Ez az év végére meg is érkezett, amire a szlovák fél egy év múlva, 2000 szeptemberében válaszolt. Ennek alapján 2001. áprilisában Budapest beterjesztette az általa javasolt szerződésmódosítást, amiről a két delegáció június elején tárgyalt Pozsonyban. Ezen a találkozón Dominik Kocinger szlovák kormánybiztos megállapította, hogy továbbra is csak a Bősi Vízlépcső melletti Duna-szakasz sorsáról vallanak hasonló nézeteket. Ezt sporthajózásra tennék alkalmassá, a mellékágakat pedig újra összekötnék a főmederrel, amihez két-három újabb fenékgát kiépítését javasolta. A Szap alatti szakasszal kapcsolatban azonban továbbra sem körvonalazódott semmiféle közös álláspont, a szlovák fél vízlépcsőt javasolt, a magyar fél pedig folyószabályozást. Tavaly még két hasonló szintű találkozóra került sor, de ezek már csak újabb szakértői csoportok felállításáról szóltak, így 2001 szeptembere óta a tárgyalások ezen a szinten folytatódnak, (ti) Meg kell építeni a nagymarosi lépcsőt TASR-HÍR Pozsony. A szlovák fél továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Magyar- ország építse meg a bős-nagymarosi vízierőmű alsó, tehát nagymarosi lépcsőjét - jelentette ki tegnap Dominik Kocinger, az erőmű kormánybiztosa. Pozsony az erőmű-ügyben hozott hágai nemzetközi bírósági döntés végrehajtásáról folyó államközi tárgyalásokon is ezt szorgalmazza. Más megoldást csak akkor tart elfogadhatónak, ha az a Szap és Budapest közti szakaszon javítja a hajózás feltételeit, s egyben biztosítja azt is, hogy a bősi erőmű a lehető legtöbb villanyáramot termelhesse. Kocinger szerint ugyanis az erőmű teljesítménye éppen a hiányzó alsó lépcső miatt kisebb. A kormánybiztos úgy véli, a meg nem épített lépcső miatt lehetetlen összekötni a hajózást a Dunán és a Vágón, illetve nem valósíthatók meg az Ipolyon tervezett beruházások sem. Az eredeti szerződéssel ellentétben Budapest nem az erőmű építésével összefüggő költségek felét, hanem csak 15 százalékát állta, ezért Magyarországnak vagy pénzben, vagy további beruházások formájában kellene törlesztenie a „tartozását” - véli Kocinger. A bősi polgármester az erőmű előnyeiről és hátrányairól „Burok fedi a vízmüvet” ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Fenes Iván szerint nem állíthatjuk, hogy a vízműnek csak jó vagy rossz hozadéka lenne. A Vasárnapnak Bős község polgármestere a következőket nyilatkozta: „Ha arra gondolok, hogy több, mint háromezer embernek adott munkát éveken keresztül, azt mondhatom, jó, hogy itt van. Amikor megkezdődtek a munkálatok, az építők magas bérekért, az akkori átlagnak csaknem a duplájáért dolgoztak. Ez természetesen meglátszott a község fejlődésén is, hiszen számtalan új lakóház épült abban az időszakban. De a beruházási vállalatok segítségével megépült az iskola, az óvoda, a bevásárlóközpont, a vendéglő, a szolgáltatóház, a művelődési központ és a stadion. Állíthatom, hogy közvetve ma is profitálunk az erőműből. Ha viszont belegondolok, hogy mennyi termőföldet vett el, és arra a több ezer köbméter vízre gondoMIRŐL SZÓLT A HÁGAI DÖNTÉS? A Hágai Nemzetközi Bíróság szerint mindkét fél megsértette a Bősnagymarosi Vízépcsőrendszer építéséről és működtetéséről kötött nemzetközi szerződést. A taláros testület szerint: 1. Magyarország nem volt jogosult 1989-ben abbahagyni az építést, később pedig egyoldalúan felmondani a szerződést; 2. Csehszlovákia jogosan fogott hozzá 1991-ben egy pótmegoldás építéséhez, de nem volt joga ahhoz, hogy azt 1992 októberében egyoldalúan üzembe helyezze; 3. Nem érvényes az a nyilatkozat, amellyel a magyar fél 1992 májusában felmondta a szerződést, így továbbra is az Í977-ben kötött megállapodás érvényes; 4. Szlovákia Csehszlovákia jogutódjaként szerződéses félnek számít. A két fél számára a bíróság a következőket írta elő: 1. Szlovákia és Magyarország köteles jóhiszeműleg tárgyalni arról, hogy a valós helyzet figyelembe vételével miként fognak eleget tenni az 1977-es szerződésben vállaltaknak; 2. Amennyiben a két fél nem egyezik meg másként, a szlovák oldalon létező vízlépcsőre közös működtetési rendet kell kidolgozni; 3. Mindkét fél köteles megtéríteni a másik oldalnak okozott károkat; 4. A vízlépcsővel kapcsolatos megállapodásnak az 1977-es szerződésben foglaltakra kell alapulnia. VARHATO IDŐJÁRÁS: HELYENKÉNT CSAPADÉK, 9-13 FOK ELŐREJELZÉS A Nap kel 07.26-kor- nyugszik 17.46-kor. A Hold kel 19.23-kor - nyugszik 10.29-kor. A Duna vízállása - Pozsony: 400, apad; Medve: 300, apad; Komárom: 360, apad; Párkány: 300, apad. A mai nap folyamán az ország egész területén borult lesz az égbolt, záporesőre, zivatarra azonban csak helyenként számíthatunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 9 és 13 fok körül alakul, délen ennél néhány fokkal melegebb is lehet. Éjszakára 1 és 5 fok közé hűl le a levegő. Holnap is marad a borús és sok helyen csapadékos időjárás, néhol a reggeli órákban köd is képződhet. Napközben 12-16, éjjel pedig 1-5 fok valószínű, de a völgyekben itt-ott fagyhat is. Szombaton 8-14 fokot mutathatnak a hőmérők. ORVOSMETEOROLOGIA A mai időjárás főként a reumatikus és a mozgás- szervi betegségekben szenvedőket viselheti meg. Az ízületek tájékán és a régebbi sebek helyén enyhébb fájdalmat érezhetünk. Legtöbbünk szellemi és fizikai teherbírása, összpontosí- tó-készsége javul. Az alacsonyabb vérnyomásúakat migrénes eredetű fejfájás gyötörheti. A szív- és érrendszeri panaszokkal küszködők- re viszonylag kímélőleg hat az időjárás, csak a vérnyomás hirtelen ingadozása okozhat gondot. Holnap is a maihoz hasonló hatások várhatók. Holnap ♦ A tejivástól a borélvezetig ♦ A hónap íze - Körte ♦ A tapasztalat és a tönkretett ételek száma így kezdődött (TASR-archívum) lók, amely valójában a fejünk fölött kavarog, nem vagyok annyira biztos benne, hogy ennek így kellett történnie. Az építés megkezdése idején ugyanis fogalmunk sem volt, micsoda gigantikus építmény bontakozik ki a falu határában; és mivel soha senki nem világosított fel bennünket, az emberek félni kezdtek - hogy jók-e a tervek, hogy nem fenyeget-e környezeti katasztrófa, hogy belekerül-e a kellő mennyiségű anyag az építménybe. A községet elkerülő útszakasz és a vasút megépülése előtt a teherforgalom Bősön keresztül haladt, és sok, főleg régebbi ház megkárosodott. Megjegyzem: ezek tulajdonosait soha senki nem kárpótolta, holott fényképes dokumentációjuk van a károkról. Olykor úgy tűnik, mintha az egész vízmüvet burok fedné, amely alá csak a kiválasztottak pillanthatnak be. Tudjuk is, meg nem is, mi történik éppen körülötte” - véli Fenes Iván, Bős község polgármestere, (la, ú)
