Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-24 / 248. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 24. FÓKUSZBAN: A TÍZÉVES BŐSI ERŐMŰ A vízlépcső tizedik éve nem volt híján mozgalmas eseményeknek, a nyári árvíz kapcsán ismét sokan emlegették Kocinger: Magyarország törlessze tartozását Egy évtized bősi hordaléka Tíz éve helyezték üzembe a bősi vízlépcsőt. Ma tíz éve annak, hogy a nemzeti büsz­keségként is emlegetett épít­mény áramot termel. A háló­zatba leadott kilowattokat műszerek mérik, ám azt, hogy a mű megépítése mennyi pénz ment el, az úgy tűnik, to­vábbra is rejtély marad. A ju- büeumi év sok szempontból mozgalmasra sikerült. TUBA LAJOS Leginkább látványos esemény idén kétség kívül az augusztusi árvíz volt. A Dunán idén két komolyabb, öt­éves rekordot döntő árhullám is le­vonult. A félelmetesebb, az árteret tíz év után először kitöltő augusztusi árvíz vízhozama csak a történelmi idők legnagyobb árvizeit okozó 1954-es és 1965-ös árhullámmal ve­tekedett. Végül sikerült komoly kár nélkül megúszni, a sajtóban pedig törvényszerűen megjelentek „A víz­lépcső megmentette Pozsonyt és Bu­dapested’ típusú nyilatkozatok. Ez­úttal azonban a dolgot nem hagyták annyiban. Anton Surda tudományos kutató a sajtóban figyelmeztetett ar­ra, hogy a vízléptfső Pozsonyon nem nagyon segített. Sőt a vízszint még magasabb is volt, mint hasonló víz­hozamkor korábban, vagyis a fővá­ros éppen rosszabb helyzetbe került. Ezt az állítást az illetékesek nem is tudták cáfolni, Ján Cábel, a Vízügyi Beruházási Vállalat illetékese a vitát egyelőre azzal zárta le, hogy a kér­dés eldöntése további elemzéseket igényel. Egyben cáfolta a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet állítását is, amely szerint a dunacsúnyi víztá­roló Pozsonynál 70 centiméteres vízszintemelkedést okozott. Cábel szerint a dunacsúnyi kapuk segítsé­gével éppen hogy 1 méterrel csök­kenthető a vízszint. Ezzel az állításával egyébként egy nyáron felvetődött, de a mai napig megválaszolatlan kérdést érintett. Augusztusban ugyanis Dunacsúny- nál annak ellenére volt teljesen nyit­va a 23 kapu, hogy Pozsony belváro­sát már homokzsákokkal kellett vé­deni. Miközben pedig a Kis-Csalló- közben az árvízvédelmi töltéseknél még legalább egy méter tartalék volt, az illetékesek komoly evakuáci- ós előkészületeket tettek. Az evakuáció szó arrafelé sem éb­reszt kellemes emlékeket. 1992-ben, a Duna elrekesztése után érkező ár­hullám idején Július Binder egyszer már ki akarta telepíttetni ezt a há­rom falut. Az emberek látták, hogy a töltések állapota még nem veszé­lyes, így senki sem ment sehová. Ma már tudjuk, hogy akkoriban Duna- csúnynál a vízlépcső építői többhe­tes sziszifuszi küzdelmet folytattak azért, hogy a víz ne mossa el félig kész művüket, és ne induljanak be ellenőrizhetetlen folyamatok. Bár nagy a hallgatás, a helyzet idén augusztusban sem volt veszélyte­len. Ezúttal a kulcsot a Bősi Vízi Erőmű jelentette. Értesüléseink sze­rint ugyanis kiderült, rekordmeny- nyiségű vízhozamoknál megtörtén­het, hogy műszaki problémák miatt a turbinákat egyszerűen le kell zár­ni. Valamicske vizet ugyan a hajó­zsilipeken is át lehetne bocsátani, de ez nem sokat változtat a tényen, hogy ekkor a sokmilliárdos beruhá­zás lényegében eltűnne az árvízvé­delem térképéről. Ilyen esetben az egész árhullám a régi ártérre zúdul­na, márpedig másodpercenkénti tízezer köbméteres vízhozam eseté­ben kérdéses, mit bírnának ki az ár- vízvédelmi töltések. Ez az augusz­tusi árvíz tapasztalata és itt lenne az ideje, hogy az illetékesek ezzel kap­csolatban megfelelő felvilágosítás­sal szolgáljanak a lakosság számára. Ez sokkal komolyabb téma, mint az elmúlt tíz év propagandista örök­zöldje arról, vajon milyen mérték­ben védi a vízlépcső a magyar fővá­rost, Budapestet. A vízlépcső tizedik évében megoldás körvonalazódik a vagyonjogi viták­ban is. A turbinák ugyan termelik az áramot, de a Szlovák Villamos Mű­vek (SE) évekig ennek árából nem járult hozzá sem a fenntartási költ­ségekhez, sem a felvett külföldi hite­lek törlesztéséhez. Idén végre a kor­mány nyomására tető alá került a megállapodás, így a Vízügyi Beruhá­zási Vállalat (W) újra képessé vált a normális gazdálkodásra. A villamos művek privatizációjával kapcsolat­ban pedig napirendre került a víz­lépcső jövője is. Végül az a döntés született, hogy a kérdést a Szlovák Villamos Művek jövendő stratégiai befektetője dönti el. A vízlépcső le­ányvállalatként maradhat a villa­mosságiak tulajdonában, vagy pe­dig külön cégként átkerül a W-hez. Végezetül sokéves sugdolózás után idén napvilágra került, hogy Július Binder sem volt szent és bizony a C- változat építésének hősi időszaká­ból sok százmillió koronás tisztázat­lan számlát hagyott az utókorra. Au­gusztusban egyenesen Dominik Kocinger kormánybiztos jelentette be, hogy a kivitelező cégek részéről 400-500 millió koronás gyanús számlát fogadott el. Az egész ügy 2000-ben robbant ki, amikor is az eperjesi rendőrök a Spectrum nevű cég ellenőrzésekor 90 millió koro­nás fiktív számlára bukkantak. Hága nem kért az újabb perből, a vitás kérdéseket Szlovákiának és Magyarországnak kell megoldania Lassan folynak a tárgyalások, akár a Duna ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ 1997. szeptember 25-én a Hágai Nemzetközi Bíróság kimondta a víz­lépcsővel kapcsolatos, nagy érdek­lődéssel várt ítéletét. Az ítéletet Szlovákia és Magyarország is győ­zelemként értékelte, de ez mit sem változtat a tényen, hogy a bíróság döntése érdekében a vitás feleknek tárgyalások útján maguknak kell megtalálniuk a kölcsönösen elfo­gadható megoldást. így azután el­kezdtek tárgyalni, amit a mai napig nem fejeztek be. Első fázisban már majdnem tető alá került a megegyezés. Nemcsók Já­nos magyar kormánybiztos a Duna- menti polgármesterek támogatásá­val egy olyan megállapodást készí­tett elő, amelyben nemcsak a Nagy­marosi Vízlépcső szerepelt, de feltöl- tötték volna a Bős feletti víztároló szigetközi részét is. Az 1998. február 27-én aláírt keret- , szerződés sorsát a magyarországi kormányváltás pecsételte meg, az Orbán-kormány leállította a szer­ződés megvalósítását. Ezt látva szeptemberben a szlovák kormány újra a hágai bírósághoz fordult, de hiába, onnét újra tárgyalásokra utasították. Ezek azóta is folynak, de a tárgyalóküldöttségek a mai napig nem kerültek közelebb a megállapodáshoz. Fél év múltán, 1999 májusában megállapodtak arról, hogy a magyar fél javaslatot dolgoz ki a vízlépcsővel kapcsolatos nemzetközi szerződés módosítására. Ez az év végére meg is érkezett, amire a szlovák fél egy év múlva, 2000 szeptemberében vála­szolt. Ennek alapján 2001. áprilisá­ban Budapest beterjesztette az álta­la javasolt szerződésmódosítást, amiről a két delegáció június elején tárgyalt Pozsonyban. Ezen a találko­zón Dominik Kocinger szlovák kor­mánybiztos megállapította, hogy to­vábbra is csak a Bősi Vízlépcső mel­letti Duna-szakasz sorsáról vallanak hasonló nézeteket. Ezt sporthajó­zásra tennék alkalmassá, a mellék­ágakat pedig újra összekötnék a fő­mederrel, amihez két-három újabb fenékgát kiépítését javasolta. A Szap alatti szakasszal kapcsolatban azon­ban továbbra sem körvonalazódott semmiféle közös álláspont, a szlo­vák fél vízlépcsőt javasolt, a magyar fél pedig folyószabályozást. Tavaly még két hasonló szintű talál­kozóra került sor, de ezek már csak újabb szakértői csoportok felállítá­sáról szóltak, így 2001 szeptembere óta a tárgyalások ezen a szinten folytatódnak, (ti) Meg kell építeni a nagymarosi lépcsőt TASR-HÍR Pozsony. A szlovák fél továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Magyar- ország építse meg a bős-nagyma­rosi vízierőmű alsó, tehát nagy­marosi lépcsőjét - jelentette ki tegnap Dominik Kocinger, az erő­mű kormánybiztosa. Pozsony az erőmű-ügyben hozott hágai nem­zetközi bírósági döntés végrehaj­tásáról folyó államközi tárgyalá­sokon is ezt szorgalmazza. Más megoldást csak akkor tart elfo­gadhatónak, ha az a Szap és Buda­pest közti szakaszon javítja a hajó­zás feltételeit, s egyben biztosítja azt is, hogy a bősi erőmű a lehető legtöbb villanyáramot termelhes­se. Kocinger szerint ugyanis az erőmű teljesítménye éppen a hi­ányzó alsó lépcső miatt kisebb. A kormánybiztos úgy véli, a meg nem épített lépcső miatt lehetet­len összekötni a hajózást a Dunán és a Vágón, illetve nem valósítha­tók meg az Ipolyon tervezett beru­házások sem. Az eredeti szerző­déssel ellentétben Budapest nem az erőmű építésével összefüggő költségek felét, hanem csak 15 százalékát állta, ezért Magyaror­szágnak vagy pénzben, vagy to­vábbi beruházások formájában kellene törlesztenie a „tartozását” - véli Kocinger. A bősi polgármester az erőmű előnyeiről és hátrányairól „Burok fedi a vízmüvet” ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Fenes Iván szerint nem állíthatjuk, hogy a vízműnek csak jó vagy rossz hozadéka lenne. A Vasárnapnak Bős község polgármestere a követ­kezőket nyilatkozta: „Ha arra gon­dolok, hogy több, mint háromezer embernek adott munkát éveken keresztül, azt mondhatom, jó, hogy itt van. Amikor megkezdőd­tek a munkálatok, az építők magas bérekért, az akkori átlagnak csak­nem a duplájáért dolgoztak. Ez ter­mészetesen meglátszott a község fejlődésén is, hiszen számtalan új lakóház épült abban az időszak­ban. De a beruházási vállalatok se­gítségével megépült az iskola, az óvoda, a bevásárlóközpont, a ven­déglő, a szolgáltatóház, a művelő­dési központ és a stadion. Állítha­tom, hogy közvetve ma is profitá­lunk az erőműből. Ha viszont belegondolok, hogy mennyi termőföldet vett el, és arra a több ezer köbméter vízre gondo­MIRŐL SZÓLT A HÁGAI DÖNTÉS? A Hágai Nemzetközi Bíróság szerint mindkét fél megsértette a Bős­nagymarosi Vízépcsőrendszer építéséről és működtetéséről kötött nemzetközi szerződést. A taláros testület szerint: 1. Magyarország nem volt jogosult 1989-ben abbahagyni az építést, később pedig egyoldalúan felmondani a szerződést; 2. Csehszlovákia jogosan fogott hozzá 1991-ben egy pótmegoldás építéséhez, de nem volt joga ahhoz, hogy azt 1992 októberében egyoldalúan üzembe helyezze; 3. Nem érvényes az a nyilatkozat, amellyel a magyar fél 1992 máju­sában felmondta a szerződést, így továbbra is az Í977-ben kötött megállapodás érvényes; 4. Szlovákia Csehszlovákia jogutódjaként szerződéses félnek számít. A két fél számára a bíróság a következőket írta elő: 1. Szlovákia és Magyarország köteles jóhiszeműleg tárgyalni arról, hogy a valós helyzet figyelembe vételével miként fognak eleget ten­ni az 1977-es szerződésben vállaltaknak; 2. Amennyiben a két fél nem egyezik meg másként, a szlovák olda­lon létező vízlépcsőre közös működtetési rendet kell kidolgozni; 3. Mindkét fél köteles megtéríteni a másik oldalnak okozott károkat; 4. A vízlépcsővel kapcsolatos megállapodásnak az 1977-es szerző­désben foglaltakra kell alapulnia. VARHATO IDŐJÁRÁS: HELYENKÉNT CSAPADÉK, 9-13 FOK ELŐREJELZÉS A Nap kel 07.26-kor- nyugszik 17.46-kor. A Hold kel 19.23-kor - nyugszik 10.29-kor. A Duna vízállása - Pozsony: 400, apad; Medve: 300, apad; Komárom: 360, apad; Párkány: 300, apad. A mai nap folya­mán az ország egész területén borult lesz az ég­bolt, záporesőre, zivatarra azonban csak helyenként számíthatunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 9 és 13 fok körül alakul, délen en­nél néhány fokkal melegebb is le­het. Éjszakára 1 és 5 fok közé hűl le a levegő. Holnap is marad a borús és sok helyen csapadékos időjárás, néhol a reggeli órákban köd is kép­ződhet. Napközben 12-16, éjjel pe­dig 1-5 fok valószínű, de a völ­gyekben itt-ott fagyhat is. Szomba­ton 8-14 fokot mutathatnak a hő­mérők. ORVOSMETEOROLOGIA A mai időjárás fő­ként a reuma­tikus és a mozgás- szervi betegsé­gekben szenvedő­ket viselheti meg. Az ízületek tájékán és a régebbi se­bek helyén enyhébb fájdalmat érezhetünk. Legtöbbünk szellemi és fizikai teherbírása, összpontosí- tó-készsége javul. Az alacsonyabb vérnyomásúakat migrénes eredetű fejfájás gyötörheti. A szív- és ér­rendszeri panaszokkal küszködők- re viszonylag kímélőleg hat az idő­járás, csak a vérnyomás hirtelen ingadozása okozhat gondot. Hol­nap is a maihoz hasonló hatások várhatók. Holnap ♦ A tejivástól a borélvezetig ♦ A hónap íze - Körte ♦ A tapasztalat és a tönkretett ételek száma így kezdődött (TASR-archívum) lók, amely valójában a fejünk fölött kavarog, nem vagyok annyira biz­tos benne, hogy ennek így kellett történnie. Az építés megkezdése idején ugyanis fogalmunk sem volt, micsoda gigantikus építmény bontakozik ki a falu határában; és mivel soha senki nem világosított fel bennünket, az emberek félni kezdtek - hogy jók-e a tervek, hogy nem fenyeget-e környezeti kataszt­rófa, hogy belekerül-e a kellő mennyiségű anyag az építménybe. A községet elkerülő útszakasz és a vasút megépülése előtt a teherfor­galom Bősön keresztül haladt, és sok, főleg régebbi ház megkároso­dott. Megjegyzem: ezek tulajdono­sait soha senki nem kárpótolta, ho­lott fényképes dokumentációjuk van a károkról. Olykor úgy tűnik, mintha az egész vízmüvet burok fedné, amely alá csak a kiválasztot­tak pillanthatnak be. Tudjuk is, meg nem is, mi történik éppen kö­rülötte” - véli Fenes Iván, Bős köz­ség polgármestere, (la, ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom