Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-22 / 246. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 22. Nagyszünet A szegény ember még egy viszonylag tisztességes ösztöndíjrendszer mellett sem tudja vállalni gyermeke taníttatását A diákok véleménye a tandíj ról Ha az új oktatásügyi miniszter a felsőoktatási intézményekben bevezeti a tandíjat, a diákok és szüleik biztosan megérzik majd ezt a változást. Megkérdeztünk pár egyetemistát arról, mi a véleménye a tandíj bevezetéséről. HORVÁTH ERIKA 1. Mi a véleményed arról, hogy a diákok részleges tandíjat fizessenek? 2. Mit gondolsz, a tandíj bevezetése javítja-e majd a szlovákiai egyetemeken folyó oktatás minőségét? Nagy András, a Diákhálózat elnöke: 1 A tandíj bevezetésével egyetértek, de csak abban az esetben, ha ez komplett reform része lesz. Ha a tandíj bevezetése mellet nem erősítik meg a szociális és tanulmányi ösztöndíjak rendszerét, csorba esik az elven, hogy mindenkinek egyenlő joga legyen a tanuláshoz. A tandíjnak csak abban az esetben van értelme, ha valóban az oktatási intézményhez, vagy a diákhoz jut vissza a támogatás, s nem az államkincstár feneketlen kútjában tűnik el. 2. Csak abban az esetben, ha a pénz komolyan oda folyik vissza. Lacza Gergely: 1. Mivel én már lediplomáztam, így őszintén szólva különösebben nem foglalkoztam a kérdéssel, amely véleményem szerint sokkal bonyolultabb, mint amilyennek első látásra tetszik. Amíg az ösztöndíjrendszer nincs tisztességesen, megbízhatóan kidolgozva, és nem tudjuk, működőképes-e, nem tartom helyesnek még a részleges tandíj bevezetését sem. S mondom ezt annak ellenére, hogy tudom, az államháztartás egyre kevésbé bírja el pl. a felsőoktatás ingyenes voltát. Az állam legalább részben szeretne kivonulni az iskolaügy szférájából, de szerintem ma még ezt nem teheti meg. Legyünk inkább máshol szegényebbek, de a társadalmi igazságosságnak a tudás (ami a leendő érvényesülés szempontjából egyre fontosabb aspektus) megszerzésére vonatkozóan mindenképpen működnie kellene. Ha már annyira racionálisak akarunk lenni, hogy mindenképpen a tandíj mellett kardoskodunk, legyünk racionálisak abban a tekintetben is, hogy beismerjük, a szegény ember (s ebből kicsiny hazánkban még mindig igen sok van, sőt, a többség az) még egy viszonylag tisztességes ösztöndíj- rendszer mellett sem biztos, hogy tudja vállalni tehetséges, jobb sorsra érdemes gyermeke taníttatását. Persze biztosan akadnak olyanok is, akik valahogy megoldják a dolgot, de ezek inkább kivételek lesznek. Az adófizető polgár - legyen bár szegény vagy gazdag - gyermeke tanuljon továbbra is ingyen. 2. Mai világunkban a tandíj bevezetése nem fogja nagy mértékben javítani a szlovákiai egyetemek oktatásának a minőségét, hiszen nem garantált, hogy a tandíjakból származó anyagiakat az oktatók bérére, az egyetem felszereltségére, a tanulni vágyó diákok igényeinek lehetőség szerinti maximális kielégítésére, vagy más olyan dologra fordítják majd, amely az oktatás színvonalát emeli, hanem - s erre tájainkon rengeteg példa van - olyanokra, amelyek a színvonal szempontjából indiferensek, s a pénzek (legyen elköltésük bármennyire szabályozva), mint egy fenekeden zsákban, eltűnnek. Egyébként el lehetne gondolkozni egy olyan megoldáson is, hogy pl. a félévente, vagy havonta befizetett tandíjjal az iskola vagy az állam egy egyetemi hallgató esetében öt esztendeig rendelkezhetne, s a befizetett összeget bizonyos játékszabályok“ betartása mellett az iskola sikeres befejezésekor visszaadná a hallgatónak, sőt, kitűnő eredmény elérésekor még meg is toldhatná ezt az összeget. Gondoljuk csak el, milyen segítség lenne ez egy pályakezdő, szegény ifjú számára. Természetesen az évis- méüés tandíja nem járna vissza a diáknak, a be nem fejezett tanulmányok pedig az egész összeg elvesztését jelentenék. Mindez kétségtelenül ösztönző lenne, s úgy gondolom, mindenképpen növelné az oktatás színvonalát, hiszen a diákok igyekeznének tanulni, s ez az oktatók munkájának a minőségén is mindenképpen javítana. Pénzes Tímea: 1. Nem értek egyet a részleges tandíjjal, és semmiféle tandíjjal sem. Az állami egyetemeknek állami támogatásból kellene működniük. A tandíj a szegényebb családok gyerekeinek egyetemre jutását nehezíti meg, a jómódűbbak csemetéi pedig így is, úgy is bejutnak a mellékajtókon, ismerettségek, lefizetés által. Tájainkon, Közép-Európában is már megszaporodott a magán- egyetemek száma: ott tárt karokkal várják a pénzes gyerkőcöket. A jól szituált családok porontyaikat úgyis szívesebben taníttatják minél „külföldibb” országban, itthon maradni nem menő. A hazai tandíj bevezetése őket sújtaná a legkevésbé. Egy Nike cipővel kevesebb lesz a gyerekének, vagy később kap saját kocsit. Talán, nagyobb probléma nem adódhat. Előnyös megoldásnak látnám azt is, ha a magánszféra is támogatná az oktatásügyet. A magánvállalkozók, menedzserek zsebében, bankszámláján sok köteg bankó megfordul. Sok egyetemet végzett pedig a magánszférában helyezkedik el. Az állammal együtt finanszírozhatnák az oktatásügyet, illetve meghatározhatnák, mely egyetemek mely karát kívánják támogatni, vagy akár saját magánegyetemet alapíthatnának (mint említettem, sokan meg is teszik). Két forrásból több támogatás lenne az oktatásügyre. Persze közös lónak túrós a háta... Van persze más megoldás is: Magyarországon állami egyetemeken is két kategória létezik: állami és önköltséges. Az olajmágnások sarjainak még mindig kifizetődőbb közép-kelet-európai egyetemeken tanulniuk, mint odahaza. Amit sajnálok, az az a tény, hogy a határon túli magyarok is ilyen kategóriába esnek. Az én időmben a NEI-ben (Nemzetközi Előkészítő Intézet) Budapesten a nulladik, előkészítő évfolyamban történt meg az határon túli érettségizettek „átképezé- se”, ami annyit jelentett, hogy azt követően öt évig ösztöndíjra volt jogosult a diákember, ha felvételt nyert magyarorszgági felsőoktatatási intézménybe. Sokszor kényszerültek NEI-be járni olyanok is, akiket direkte felvettek az egyetemre, hogy támogatásban részesüljenek. Ma a MÁSZ (Márton Áron Szakkollégium) hatáskörébe tartozik az ügy. A nevezett intézmény működéséről csak annyit tudok, hogy ösztöndíjat és kollégiumot kellene biztosítania a határon túliaknak. Öcsém mégsem kaphatott, önköltségből húzza az igát a jogi karon. Talán mert nem volt hajlandó megtoldani az előkészítő évvel a tanulmányi idejét? Miért nem élvezhet támogatást, és miért kell nyolcvanezer forint tandíjat fizetnie szemeszterenként, és miért nem igényelhet kollégiumot sem? Mert hiába érte el az állami ponthatárt, külföldiként csak önköltséges lehet, és mindenféle támogatást megvonnak tőle? Érdemesebb szóval beilleszkedni a rendszerbe és plusz egy évig hallgatni felesleges „előkészítő” dumákat? A jelenleg működő támogatási rendszer alapján nem érdemes időben felkészültnek lenni... Nyugaton az egyetem valóban privilégiummá vált: Akinek van pénze, lesz diplomája is. Miért ne majmolnánk őket. Már így is, tandíj nélkül is privilégium nálunk az egyetem, hiszen albérletet, utazást, kosztot, stb. kell fizetnie a diáknak. Sokan meggondolják, tanulj anak-e vagy álljanak be dolgozni. A tandíj bevezetése csak a döntésüket könnyíti meg. Persze drukkolok a kitartóknak. A tandíj bizonyára szimbolikus összeget jelent: egyesek számára a családi költségvetés megbillentésé- hez vezet, másoknak piti kis summának számít. Nem tudom, érezhetően segít-e az államkincstár helyzetén bármiféle tandíj bevezetése, de hogy az átlag állampolgár megérzi a pénztárcáján, az biztos. Az állam nem sokat nyújt polgárainak: legalább a tandíjmentességet „odaajándékozhatná” nekünk. 2. Nem hiszem, hogy a tandíj bevezetése emelné az oktatás színvonalát. Sőt, csökkentené. A diákok sem becsülnék meg jobban egyetemista státuszukat. Akik megengedhetik, továbbra is félvállról vennék, és sokan vállalnának továbbra is mellékállásokat, alkalmi munkákat, akárcsak jelenleg. A jogászok, orvosok, menedzserek gyerekei előtt pedig sok akadály nem fog tornyosulni az egyetem ajtaja előtt. Kívánom persze, hogy éljenek a lehetőséggel és ne csak szórakozási lehetőségnek tekintsék az egyetemet, és ne kábítószerre költsék a pénzt. A szegényebbeknek pedig kitartást kívánok. Hátha az egyetemi évek után megtérül a befektetett pénzük. Kovács Csilla, végzős egyetemista nyilatkozata: 1. A részleges tandíjnak vannak előnyei és hátrányai is. Néhány előnye talán az lehetne, hogy egyes tanulók jobban megbecsülnék magukat az egyetemeken, azaz lehet, hogy megszüntetné azt az állapotot, amikor egy-egy diák csak azért egyetemista, hogy ne kelljen dolgoznia, ne kelljen sehol sem lennie. Az ilyenek évekig koptatják feleslegesen az iskolapadot, nem engednek mást arra a szakra, pedig az lehet, hogy szívesen tanulná. A negatívumok most nagyon fájdalmasak, főleg ezekben a gazdaságilag kedvezőtlen időkben. Akinek számít, hogy mire költi a pénzét, annak nagyon össze kell szorítania majd a fogát, hogy a gyerekének ki tudja fizetni a tandíjat. Aki gazdag, annak meg teljesen mindegy, hogy fizeti-e a sulit vagy sem. A jól ismert, „csak a gazdag ember taníttathatja majd a gyerekét” szituáció állhat ezáltal elő, mint a régi rendszerekben (vagy a mai Amerikában, ahol szintén az egyetemista, aki meg tudja fizetni). Ugyanakkor semmi gond nem lenne egy ésszerű nagyságú tandíjjal, amennyiben lenne lehetősége a diáknak ezt magának előteremtenie. Gondolok itt a diákmunkákra. Magyarországon, mivel más az oktatási és társadalmi rendszer, jól bevált módszer a nyári, vagy évközi diákmunka. Nálunk még nem igazán vannak ilyen cégek, munkahelyek, ahol egyetemistákat foglalkoztatnának. Pedig így nem a szülőktől kellene a tandíjat elkérni, hanem megdolgozhatna érte az ember, ami valahol még jobban inspirálná a tanulmányai befejezésére. 2. Ha a tandíjat a tanszékek kapnák, tudnának vele gazdálkodni, és nem lennének szegényesen, gyatrán felszerelve, ahol a diák nem talál semmit, nincsenek tankönyvek, jegyzetek. KINRIAAEK Gonosz Mikulás Hoztam néktek minden földi jót: fagyott mogyorót és zöld diót... Rebellis plebejus Diktálhatnak a nemesek, seggre tőlük én nem esek! Melitta Az iszákos Melitta minden pénzét elitta. Gyermekkórházi idill Bandukolnak kéz a kézben: Gábor gipszben, Géza gézben... Orsi ejtette amerikai szeretőjét Elfeledtem már Tömöm, érted élek, Mártonom! Anyuci hiába gyanakodott csemetéjére, Pistike épp a bilin trónolt, így nem dönthette ki a szemétkosarat Pistikének alibije az, hogy tele a bilije. Fenyegetés Hogyha nincsen előleg, akkor, kincsem, lelőlek! Napozás Míg a nap a mellem süti, bent elfogy a meggyes süti. Nem érdekel a pénz Kaptam bankót, temérdeket, de ez engem nem érdekelt. ízletes ebéd Ebéd közben szól Auguszta:-Jaj, de guszta a languszta! Mártából valószínűleg sohasem lesz manöken Márta ilyen semmi testtel manökennek menni restell. A cselgáncs idős mestere Figyelj oda! Jó az öreg tata, mi? Ha dob egyet, belereng a tatami! Utazás előtt Nem tudtam, hogy ilyen sok a holmi! Hova fogom mindezt csomagolni? A kövér férjet radioaktív sugárzás érte Az asszonyka hasas urán sok kárt tett a hasadt urán. Antalnak elege lett Nem bírta Antal igáját, otthagyta a taligáját. Vészhelyzetben a nílusi expedíció Hogyan oldjuk meg a súlyos dilemmát, hogy ne falja fel a krokodil Emmát? (LG) FELVÉTELI FELHÍVÁS A Kalligram Alapítvány ötödik alkalommal hirdeti meg felvételi előkészítő Ezredvég Oktatási Programját a 2002/2003 évre. A program célja, segíteni a szlovákiai egyetemekre jelentkező, magyar tanítási nyelvű középiskolákban érettségiző diákok felvételi vizsgára való felkészülését, valamint így is biztosítani az utánpótlást a magyar iskolákban. A felvételi előkészítő tanfolyam témakörei:- magyar nyelv és irodalom- szlovák nyelv és irodalom Jelentkezhet minden szlovákiai végzős középiskolai diák. A tanfolyam 2002. novemberétől 2003. májusáig tart. A szombati napokra tervezett, 9 órától 17 óráig tartó foglalkozások lehetővé teszik a vidéki érdeklődők részvételét is. Az előadók felsőfokú oktatási intézmények oktatói. A részvételi díj személyenként 1500 szlovák korona. A Kalligram Alapítvány fedezi az Ezredvég Oktatási Programban résztvevő diákok útiköltségét, részben pedig a tanfolyam szervezésének és lebonyolításának egyéb anyagi terheit. Az Ezredvég Oktatási Programban való részvételre írásban lehet jelentkezni az alapítvány címén: Nadácia Kalligram - Kalligram Alapítvány, Staromestská 6/a, 81103 Bratislava (a továbbtanulási szándék pontos meghatározását kérjük feltüntetni) valamint az alapítvány telefonszámán 02/5441-80-72 (az üzenetrögzítő is működik). A jelentkezés határideje: 2002. november 10. Minden érdeklődőt és jelentkezőt írásban értesítünk a felvételi előkészítő részleteiről. Prikler Lídia, ügyvezető NYELVSULI Leute von Welt - Klatsch und Tratsch Italienischer Star-Schiedsrichter Pierluigi Collina ist beleidigt. Bei der Verleihung der italienischen „Fußball-Oskars 2002“ verließ der beliebte Unparteiische wütend das Fern-sehstudio, weil die Moderatoren Witze über seine Kahlköpfigkeit gemacht hatten. Auch die „Oskar“-Statue habe Collina in den Mülleimer geworfen, berichtete die italienische Zeitung „II Messaggero“. Der Schiedsrichter, der das WM-Endspiel zwischen Deutschland und Brasilien geleitet hatte, leidet an Alopezie - krankhaftem Haarausfall. Mens-chen mit dieser Krankheit verlieren häufig nicht nur die Kopfbehaarung, sondern auch die Augenbrauen, Wimpern und Körperbehaarung. Madonna, Popstar, hat zwar im neuen James-Bond-Film nicht die begehrte Rolle eines Bond-Girls ergattert, dafür durfte sie aber in einer Gastrolle als wilde Fechtlehrerin auftreten und den Titelsong zu „Die Another Day“ singen. Die CD erscheint zwar erst am 28. Oktober, doch das Video ist seit Donnerstag auf MTV zu sehen - mit einer doppelten Madonna, die im Zweikampf zwischen Gut und Böse erhebliche Blessuren ein-stecken muss. Dieter Bohlen, Schlagerkönig, stößt mit seinen detailreichen Enthüllun-gen in seiner Autobiografie „Nichts als die Wahrheit“ bei Ex-Freundin Nadja Abd El Farrag und Ex-Frau Verona Feldbusch auf Unmut. „Naddel“ drohte mit einem Konter: „Ich schreibe jetzt in meiner Autobiografie die schonungslose Wahrheit“, sagte sie der Illustrierten „Bunte“. Bisher habe sie immer zu Bohlen gehalten. „Jetzt ist Schluss mit lustig.“ Verona Feldbusch kommentierte das Buch ihres Kurzzeit-Ehemannes Bohlen mit den Worten: „Jeder Psychologe würde hier extremes Geltungsbedürfnis diagnostizieren.“ (DW) SZÓTÁR • I. Star-Schiedsrichter Pierluigi Colima ist beleidigt - megsértődött Pierluigi Collina, az olasz bírócsillag • bei der Verleihung... verließ der beliebte Unparteiische wütend das Fernsehstudio, weil die Moderatoren Witze über seine Kahlköpfigkeit gemacht hatten - az átadáson... dühösen elhagyta a közkedvelt függeden tévécsatorna stúdióját, mert a műsorvezetők viccet csináltak a kopaszságából • Menschen mit dieser Krankheit verlieren häufig auch die Wimpern und Körperbehaarung - azoknak, akik ebben a betegségben szenvednek, gyakran kihullik a szemöldökük és a testszőrzetük • hat zwar nicht die begehrte Rolle ergattert, dafür durfte sie aber in einer Gastrolle auftreten - jóllehet, a kívánt szerepet nem szerezte meg, de felléphetett vendégszereplőként • mit einer doppelten Madonna, die im Zweikampf zwischen Gut und Böse erhebliche Blessuren einstecken muss - kétszeres Madonnával, akinek a jó és rossz harcában feltűnő sebeket kell szereznie • Jetzt ist Schluss mit lustig - Most elég az örömből • jeder Psychologe würde hier extremes Geltungsbedürfnis diagnostízieren - minden pszichológus megállapítaná az extrém adag érvényesülés szükségét
