Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-22 / 246. szám, kedd

Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 22. Kamarahangverseny a múzeumban Kassa. A Löffler Múzeum ma este ismét kamarahangversenynek ad otthont. Sümegi Eszter szoprán, a Magyar Állami Operaház művésze, aki többek közt Puccini Toscájának címszerepét, a Bohémélet Mimijét és Verdi Otellójának Desdemonáját énekelte, ezúttal háromtagú zene­karral lép a kassai közönség elé. A műsor Dvorák és Mikulás Moyzes műveivel kezdődik, ezután Kodály-dalok, majd Haydn- és Rachmani- nov-művek következnek, végül pedig három Puccini-operából csen­dülnek fel részletek. Sümegi Esztert zongorán kíséri az eperjesi szüle­tésű Csipkay Éva, aki jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Ugyanott tarnt a hegedűn közreműködő Csontha András, a budapesti operaház koncertmestere. A triót Kiss Katalin, az operaház zenekarának csellistája egészíti ki. A nem mindennapi élménynek ígérkező koncert kezdési időpontja este hét óra. (juk) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Aranykakas 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Portugál 19 KIS SZÍNPAD: Kinek se nap, se szél 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Csibe 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Trubadúr 19 Ro­berto Zucco 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Sirály 17 MOZI POZSONY HVTEZDA: Vándormadarak (fr.) 16, 18 Szex és Lucia (sp.) 20.30 IC.SK FILMKLUB: Kegyetlen örömök (szí.) 18.15 Sexy Boys (ff.) 18, 20 A kaptár (am.-ang.-ném.) 18.15 Farkasok szövetsége (ff.) 20.15 Eredendő bűn (am.) 20.30 PÓLUS - STER CENTURY: Jelek (am.) 15.45,18,19.35, 20.15, 21.50 Jégkorszak (am.) 14.50, 15.15,17.05, 18.55, 20.45, 22.35 XXX (am.) 14.45, 17.15, 19.45, 22.20 Álmatlan­ság (am.) 20.40 Kegyetlen örömök (szí.) 18.25 Különvélemény (am.) 17.10, 20 Sexy Boys (ff.) 15.20, 17.25, 19.25, 21.25 Lilo és Stitch - A csillagkutya (am.) 15.20 A kaptár (am.-ang.-olfném.) 16.35, 18.45, 20.55 KASSA TATRA: Kegyetlen örömök (szí.) 16, 20 Penge 2 (am.) 18 CAPITOL: Sexy Boys (ff.) 16,18, 20 ÚSMEV: Jelek (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Kémkölykök (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: A világ közepe (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - KO­VÁK: Enigma (am.) 19.30 LÉVA - JUNIOR: Vándormadarak (fr.) 16.30 Álmok útján (am.) 19 GALÁNTA - VMK: Mulholland Drive - A sötétség útja (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Megszólít az éjsza­ka (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Álmatlanság (am.) 13,15.20, 17.40, 20 Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés (fr.-ném.) 13.15,15.30,17.45,20 Austin Powers- Aranyszerszám (am.) 18 A Bourne-rejtély (am.-cseh) 13, 15.20, 17.40, 20 Egy fiúról (ang.) 20 A fegyverek szava (am.) 17.15, 19.45 Jégkorszak (am.) 13, 15.45 A kismenő (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Különvélemény (am.) 14.15, 17, 19.45 Milliókért a pokolba (am.) 20 Stuart Little, kisegér 2 vl4,15.30,17 Szilaj-A vad völgy pa­ripája (am.) 13.15,15.15 XXX (am.-cseh) 14.45,17.15,19.45 2020: A tűz birodalma (am.) 13.30,15.45,18, 20.15 Sapientia erdélyi magyar tudományegyetem Nappali képzéssel MTI-TUDÓSÍTÁS Csíkszereda. A Sapientia erdélyi magyar magánegyetem létrejöttével fokozatosan beszüntetik tevékeny­ségüket a magyarországi egyetemek erdélyi távoktatási tagozatai. Egye­bek között erről tárgyalt a Sapientia vezetése az elmúlt időszakban a gö­döllői Szent István Egyetem és a soproni székhelyű Nyugat-Magyar­országi Egyetem vezetőivel. A Szent István Egyetem, illetve előd­je, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tizenkét éve, a Nyugat-Ma­gyarországi Egyetem erdőmérnöki kara pedig 1993 óta működtet táv­oktatási tagozatot Csíkszeredában a Pro Agricultura Hargitáé Universitas Alapítvánnyal kötött megállapodás alapján. A távoktatási rendszerben agrárközgazdászokat, gépészmér­nököket, erdőmérnököket és peda­gógusokat képeznek. György Antal docens, a Csíkszeredái alapítvány elnöke szerint a távokta­tási formákban diplomát szerzett székelyföldi fiatalok száma megha­ladta a hétszázat, s bár idei tanévtől nem indítottak első évfolyamot egy szakon sem, az itt diplomát szerzők száma meghaladja majd az ezret. A távoktatás a „hőskor” volt, a magyar nyelvű szakember-képzést pótolta a Székelyföldön. Most már van lehe­tőség a nappali képzésre, ami maga­sabb színvonalon történő oktatást tesz lehetővé - hangsúlyozta. Az ala­pítvány vezetője hangsúlyozta to­vábbá, hogy az EMTÉ-n működő szakok közül négy a távoktatási ta­gozatok letelepítése révén jött létre. Faragó Sándor professzor, a Nyugat- Magyarországi Egyetem rektora el­mondta, hogy a soproni egyetem a környezetmérnöki kar letelepítése mellett az élelmiszertudományi kar beindításához is segítséget kíván nyújtani a Sapientia egyetemnek. Hozzáfűzte, hogy részképzésben is partnerek szeremének lenni, illetve szerepet vállalnának a doktori kép­zésben. Korábban hasonló szándé­káról biztosította az EMTE Csíksze­redái karait a gödöllői Szent István Egyetem gazdasági és társadalom- tudományi karának dékánja, dr. Molnár József is. Az EMTE létrejöt­téig volt létjogosultsága a magyaror­szági felsőoktatási intézmények táv­oktatási tagozatainak, most lassan át kell adnunk helyünket a nappali tagozatos oktatásnak - mondta. Hangsúlyozta, a Szent István Egye­tem továbbra is támogatni fogja az erdélyi magyar magánegyetemet. Lányi Szabolcs, az EMTÉ Csíkszere­dái karainak dékánja azt hangsú­lyozta, hogy a magyarországi egye­temek a távoktatási karok létrehozá­sával és működtetésével segítettek bebizonyítani: megalapozott és jo­gos az igény a magyar nyelvű felső- oktatásra a Székelyföldön. Konferencia a dél-szlovákiai múzeumokról és gyűjteményekről, illetve azok jövőjéről a változó jogkörnyezetben A helyi kultúra kincsestárai A falfestményeiről, orgonájáról és belső díszítéséről is ismert nagymácsédi római katolikus templomról a KT Kiadó a Honismereti Kis­könyvtár sorozatban jelentetett meg ismertetőt. Dél-Szlovákiában sok mű­emlékekben és műkincsekben gazdag településen található helyi múze­um, tájház vagy más gyűjtemény. (Képarchívum) Nagymácséd. A helyi kultúra kincsestára címmel a Mátyus- földi Muzeológiai Társaság a Galántai Honismereti Múze­um és a Nagymácsédi Községi Hivatal közreműködésével október 19-én muzeológiai konferenciát rendezett Nagymácsédon. KORPÁS ÁRPÁD A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma és az Illyés Közala­pítvány támogatásával létrejött ren­dezvényt Keppert József, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a piacgazdasági viszonyok közepette újra kell értelmezni a múzeumok, gyűjtemények és tájházak kérdését is. Noszek Ferenc, a vendéglátó Nagymácséd polgármestere köszön­tőjében a konferencia első nagy ho- zadékának nevezte a gyűjteménye­ket alapító, fenntartó és/vagy igaz­gató, iÜetve létesíteni akaró önkor­mányzatok, intézmények, jogi és magánszemélyek nagy érdeklődé­sét. Danter Izabella, a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság elnöke, a Galántai Honismereti Múzeum nép­rajzkutatója A helyi kultúra kincses­tára - múlt, jelen, jövő címen tartott problémafelvető előadást. Elmond­ta, a szervezők a rendezvényt - ame­lyet remélhetőleg a részproblémá­kat alaposabban is boncolgató to­vábbi fórumok kövérnek majd - az elméleti alapvetésen, vagyis a muzeológiai alapfogalmak tisztázá­sán túl főként szakmai és gyakorlati­as útmutatóul szánják a gyűjtemé­nyek fenntartóinak, illetve az azok alapítását fontolgatóknak. Az egyik legfontosabb feladatnak azt tekinti, hogy mielőbb alapos adatbázis ké­szüljön a dél-szlovákiai gyűjtemé­nyekről. Ezután, illetve ezzel egyi­dejűleg a gyűjtemények jogállása is rendezendő, hiszen tartós működte­tésüknek az anyagi és szakmai hát­tér biztosításán kívül ez az egyik leg­fontosabb (elő) feltétele. Ludovít Popluhár történész, régész és jo­gász, a Nagymácsédi Honismereti Múzeum munkatársa a szlovákiai műtárgyvédelem joggyakorlatát is­mertette. Az új jogszabályok értel­mében az államigazgatáson kívül a megyei és a települési önkormány­zatok, a jogi és magánszemélyek is létrehozhatnak és fenntarthatnak gyűjteményeket, a létesítést azon­ban a kulturális minisztériumnak is jelenteni kell. A legfontosabb eliga­zító törvények - mint például a mű­emlékvédelmi, a múzeumi vagy a könyvtárakról szóló - a törvénytár­ban is hozzáférhetőek, de az alapí­tást vagy a jogállás rendezését fon­tolgatóknak a kulturális és a belügy­minisztérium rendeletéivel is meg kell ismerkedniük. Jankovits Györ­gyi, a győri Xantus János Honisme­reti Múzeum munkatársa a múzeu­mi marketingről adott elő. Sajnálat­tal állapította meg, hogy a múzeu­mok többsége még mindig idegen­kedik a marketing alkalmazásától, vagyis attól, hogy piaci eszközökkel a lehető legnagyobb önellátást biz­tosítsa magának. A legelterjedtebb felfogás szerint a múzeum a „mű­kincsőrzés temploma”. Ennek il­lusztrálására Jankovits a saját gya­korlatából is hozott példát: amikor egy falusi múzeumban megkérdez­te, miért nincs feltüntetve az épüle­ten az intézmény neve, azt felelték neki, azért, nehogy a betörők vélet­lenül megtalálják. Ez a maga mód­ján jogos érvelés, csak így a múze­um a potenciális látogató előtt is rejtve marad. A győri szakember a múzeumot egyfajta „színházként” értelmezi, amely „erkölcsi bázis­ként” formálja a látogatóját, és nemcsak bemutatja, hanem gene­rálja, „újrateremti” is az értékeket. Egy-egy gyűjtemény vagy múzeum alapításakor a piackutatás az első lépés, vagyis annak megállapítása, hogy az adott intézmény müyen cél­csoportokra építheti a tevékenysé­gét. E csoportok igényeit felmérve kell elkészíteni a stratégiai tervet, amely a hagyományos múzeumi tervekkel ellentétben nyitott és a feladatokra összpontosít, nem csu­pán a teljesített kötelességek vissza­menőleges lajstroma. A múzeum­nak az „eladást” is ösztönöznie kell. Ha kevesebb a látogató, engedni kell a beléptidíjak árából. A győri ta­pasztalatok alapján már a kisebb ár­engedmény is jelentősen „növeli” a látogatottságot. A kiállításnak is van „termékgörbéje”: minél hosz- szabb ideig változatlan, annál keve­sebbet ér a múzeumnak. Fontos a személyi tényezők figyelembevétele is, vagyis hogy kik tartják a kapcsolatot a látogatókkal. Ä Xan­tus János Honismereti Múzeumnak például reagálnia kellett arra a tényre, hogy minden negyedik láto­gatója külföldi turista. Sterbetz Ka­talin textilrestaurátor a konferenci­án arról adott áttekintést, hogy munkahelyén, a budapesti Magyar Néprajzi Múzeumban müyen a mű­tárgykezelés és a megelőző mű­tárgyvédelem. A képeken is bemuta­tott számos fortély közül emeljünk ki csak egyet. A dél-szlovákiai gyűj­teményekben is gyakran találko­zunk azzal, hogy a ruhadarabokat, textileket kiszögelik, gombostűvel, rajzszöggel feltűzik, pedig azok té­pőzárral is felerősíthetek. Kovács Eszter, a Galántai Honismereti Mú­zeum régésze a régészeti gyűjtemé­nyek kérdését járta körül. Sajnálat­tal állapította meg, hogy Dél-Szlová- kia múzeumaiban kevés az olyan szakember, aki régészeti kutatást kezdeményezhet és vezethet. Novák Veronika, a Vágsellyei Járási Levél­tár igazgatója az új levéltári törvény­ről számolt be. Változik a levéltárak közigazgatása: a járási archívumo­kat fiókintézményekként a regioná­lisakká átalakuló területi levéltárak irányítása alá vonják. Arra is kitért, hogy a levéltári dokumentumok megsemmisítése a gyakorlatban iga­zából az új jogszabály alapján sem szankcionálható. Novák figyelmez­tette a konferencia résztvevőit, hogy ha a kommunizmus bűntetteit do­kumentáló intézet pártállami idő­szakról szóló iratokat kér az önkor­mányzatoktól (esetleg más intézmé­nyektől), csak másolatokat szolgál­tassanak ki, az eredeti dokumentu­mokat ne. Zsok Gizella, a komáromi Duna Menti Könyvtár igazgatója a legújabb műemlékvédelmi törvé­nyeket magyarázta. A községeknek a területükön található műemlékek­ről nyüvántartást kell készíteniük. A műemlékeken tervezett beavatkozá­sokhoz az önkormányzatoknak min­denekelőtt a területüeg illetékes műemlékvédelmi hivatal engedé­lyét keU kérniük (építés, átépítés esetén ehhez is engedély szüksé­ges), s természetesen a közbeszerzé­si törvényt sem kerülhetik meg. Ba­lázs Klára pedagógus bemutatta az általa készített Nagymácséd Honis­merete című kiadványt, amelyet a helyi kisdiákok az alapiskola harma­dik osztályától segédtankönyvként használnak. A konferencia résztve­vői megtekinthették a község múze­umát is. A rendezvényt meghívott vendégként Nagy László, a pozsonyi magyar nagykövetség titkára, Tóth Károly, a Fórum Intézet és Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója is figyelemmel kísérte. Az előadások szerkesztett változata kü­lön kiadványban is megjelenik. Aki részt vett a konferencián, ta­pasztalhatta, hasznos, igényelt kez­deményezésről van szó. Értékét csak növelheti, ha a felvetett részproblé­mákat további rendezvényeken vi­tathatják meg mindazok, akik szá­mára fontosak a helyi kultúra kin­csestárai. A Pozsony mozgásban című nemzetközi kortárs táncfesztivál magyar résztvevői Dóra Attila és Gál Eszter Második porció: a testek párbeszéde ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Hatodik éve rendeznek a szlovák fővárosban Pozsony moz­gásban címmel nemzetközi kortárs táncfesztivált. Idén májusban is íze­lítőt kaphatott a közönség abból, hol tart ma ez a művészeti ág. A feszti­vál szervezője, a Pozsony Mozgás­ban Társulás azonban úgy véli, a vá­ros már megérett arra, hogy „dupla porciód’ kapjon a kortárs táncművé­szetből, így ezúttal a rendezvénynek lesz második része is, holnaptól ok­tóber 30-ig. Míg a májusi, első rész a nagyközön­ségnek szólt, a Testek párbeszéde cí­mű ráadást, amelynek programjá­ban szemináriumok, alkotóműhe­lyek, vitafórumok és előadások sze­repelnek, elsősorban - de természe­tesen nem kizárólag - a szakmabeli­eknek szánják. A fesztivál központi témája az imp­rovizáció, amely a tánc fiatal, ám rendkívül közkedvelt műfaja napja­inkban. Egyebek mellett azért, mert szélesebb önkifejezési lehetőséget és nagyobb szabadságot ad a tánco­soknak. Hozzá kell persze tennünk, hogy a rögtönzés korántsem köny- nyű műfaj: hosszú évek gyakorlata, kemény munka szükségeltetik ah­hoz, hogy egy táncos tökéletesen uralja a testét és bátran improvizál­hasson a színpadon. Ebben nyújt­hatnak segítséget azok a neves tánc­pedagógusok, akik most pár napra Pozsonyba látogatnak: Steve Paxton, Lisa Nelson, Dániel Lepkoff és Ray Chung az Egyesült Államok­ból, Eva Karczag, David Zambrano Hollandiából és Julyen Hámilton Nagy-Britanniából. Nem minden­napi eseménynek számít, hogy a kortárs táncművészet ennyi jeles képviselője találkozzon egy feszti­válon. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy a rendezvény workshopjai iránt hihetetlenül nagy az érdeklő­dés: 11 országból (Nagy-Britanniá- tól Izraelig) több mint 80 résztvevő érkezik. A legnagyobb vonzerőt minden bizonnyal Steve Paxton ne­vejelenti a jelentkezők számára. Az amerikai táncos-pedagógust ugyan­is az improvizációs tánc egyik atyjá­nak tekintik, és ma már ritkán vállal oktatást. A nyolc neves művész ter­mészetesen nem csupán oktatni fog, hanem színpadra is lép. Vala­mennyien két-két alkalommal. Raj­tuk kívül Meg Wolfe és Scott Smith (Egyesült Államok), Oleg Szuli­menko (Oroszország), Carme Re- nalias (Nagy-Britannia) és a hazai Dano Racek lép fel. Két magyar művész is részt vesz a Testek párbe­szédében: Dóra Attüa zeneszerző, előadóművész fúvós hangszereken játszik, „szabad improvizációs ze­nei stílusban”. Gyakran lép fel köl­A neves táncpedagógus Ray Chung tőkkel, festőművészekkel, tánco­sokkal. Pozsonyba Gál Eszter tán­cos-koreográfust kíséri el, vele fog rögtönözni a színpadon. A nagykö­zönségnek szánt táncelőadások ok­tóber 23-án, 26-án, 27-én és 30-án 19.30 órakor kezdődnek az Aréna Színházban, (me) (Képarchívum)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom