Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-02 / 229. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 2. Riport Minden vállalkozó számára komoly presztízst jelent, hogy részt vehet a Budapesti Nemzetközi Vásáron - Szlovákiát idén tizennégy vállalat képviselte Magyar Világ a huszonhármas pavilonban Szeptember 13-a és 19-e kö­zött rendezték meg az idei Budapesti Nemzetközi Vá­sárt, amelyen harmadik al­kalommal nyílt lehetőség a határon túli magyar vállal­kozók bemutatkozására. A Magyar Világ kiállítás a 23- as pavilonban kapott helyet. KRASZNICA MELITTA GAÁL LÁSZLÓ Szlovákiát idén 14 vállalat képvi­selte. A komáromi Tornyossy bú­torkereskedés tulajdonosnőjét, Tornyossy Mártát a vásáron szer­zett tapasztalatairól, élményeiről kérdeztük. „Egy ismerősünk hívta fel a figyel­münket arra, hogy rendkívül ked­vező feltételekkel részt vehetnénk a BNV-n. Bevallom, először szo­rongtam, hogy egy ilyen kis vállal­kozás, mint a miénk - a férjemen és rajtam kívül ugyanis mindössze három alkalmazottal működik -, miként állja meg a helyét egy ilyen komoly megmérettetésben. Sze­rencsére a valóság a legmerészebb elképzeléseimet is felülmúlta. Ez talán annak is köszönhető, hogy jól választottam ki az általunk kiállí­tott termékcsaládot: a turócszent- mártoni Pínea cég erdei fenyőből készült bútorait mutattuk be. Ab­ból a tapasztalatból indultam ki, hogy az utóbbi időben a boltunk­ban is egyre többen keresik a ter­mészetes anyagokból készült ter­mékeket. Nagyon sok volt mind a laikus, mind a szakmabeli látoga­tó. Több kereskedővel, viszontela­dóval, sőt bútorkészítővel is tár­gyaltunk, magyarokkal és külföldi­ekkel egyaránt, köztük például hollandokkal és románokkal. Vala­mennyien nagyra értékelték a szép megmunkálást, a széles kínálatot - a szekrényektől a komódokon, ágyakon keresztül az asztalokig és székekig terjed a skála -, és elége­dettek voltak az árral is. Az együttműködés több lehetséges formája megfogalmazódott, e hé­ten már részt is veszünk egy buda­pesti tárgyaláson. Persze, nem akarok semmit elkiabálni, de el­képzelhető, hogy a vásárnak kö­szönhetően új lendületet kaphat vállalkozásunk. A turócszentmár- toni gyártó is nagyon örült, hogy éppen az ő bútorát vittük ki a BNV- re, hiszen Szlovákián kívül eddig csak Csehországban forgalmazták termékeiket. Most talán a mi köz­vetítésünkkel betörhet a magyaror­szági piacra is. A vásárt - éppen a folyamatosan érkező látogatók mi­att - sajnos nem tudtam bejárni, egyedül a bútorpavilonba jutottam el. Nem az elfogultság mondtatja velem, de ilyen szép fenyőbútoro­kat, amilyeket mi állítottunk ki, nem láttam a vásáron. Talán ezért is volt olyan nagy az érdeklődés a mi árunk iránt. A Magyar Világ pa­vilonban egyébként végig nagyon jó volt a hangulat, sok érdekes em­berrel ismerkedtünk meg.” Szabó Erika, a Visual Design Stu­dio vezetője, már harmadszor vett részt a BNV-n. Igaz, az első két al­kalommal csupán más vállalkozók standjának tervezőjeként, idén vi­szont önálló kiállítóként is. Neki már nagyobbak a tapasztalatai és összehasonlítási alapja is van. „2000-ben, amikor az Új Kézfogás Közalapítvány jóvoltából első íz­ben nyílt lehetőségük a határon tú­li magyar vállalatoknak a BNV-n való bemutatkozásra, elég felké­születlenül érkeztek a kiállítók - mondta Szabó Erika. - Itt elsősor­ban a megjelenésre, a standok kivi­telezésére gondolok. Pedig ez na­gyon fontos része a bemutatkozás­nak, egy-egy jól elkészített reklám- felirat, ízlésesen elrendezett kiállí­tási felület vonzza a látogatókat. Ezért tavaly a szlovákiai szervezők úgy döntöttek, hogy a mi stúdiónk tervezze meg minden felvidéki ki­állító standját. így történt ez idén is. Noha az egyes vállalkozókkal már hónapokkal ezelőtt felvettük a kapcsolatot, és kértük, időben ren­deljenek meg minden szükséges feliratot, többen a helyszínen kap­kodva kértek tőlünk újabb és újabb táblákat, lógókat. Ez kissé hátrál­tatta a munkánkat, szakmai pre­zentációnkat. Mi néhány nyomda­gépet is magunkkal vittünk a kiállí­tásra, amelyekkel - különböző technikákat alkalmazva - ott hely­ben készítettünk reklámpólókat és más emléktárgyakat. A legna­gyobb sikere a Magyar Világ 2002 feliratú pólónak volt, alig győztük nyomtatni. Kellemesen meglepett a látogatók érdeklődése, több ma­gyarországi stúdió képviselőjével felvettük a kapcsolatot és felmerült az együttműködés lehetősége is. Volt, aki megkérdezte, nincs-e Bu­dapesten is irodánk, mert annyira tetszett neki a munkánk, az ügyfe­lekhez való közveüen viszonyunk. A szakmai részen kívül azonban van egy másik nagyon fontos as­pektusa is a Magyar Világnak. So­kat beszélgettünk az erdélyi, a kár­pátaljai, a vajdasági kiállítókkal, elmondták, milyen nehézségekkel lehet náluk elindítani egy-egy vál­lalkozást, és természetesen a ki­sebbségi sorsból eredő problémá­kat is megvitattuk. Én azt vallom, ha egy-egy kiállítónak nem sikerül is kereskedelmi kapcsolatokat ki­alakítania a BNV-n eltöltött né­hány nap során, emberileg sokat adnak ezek a találkozások. Általuk feltöltődik az ember. És természe­tesen minden vállalkozó számára komoly presztízst jelent, hogy részt vehet egy ilyen rangos esemé­nyen. Úgy érzem, ezt még nem tu­datosítják eléggé vállalkozóink, mint ahogyan nem mérik fel annak a segítségnek a mértékét sem, amit az Uj Kézfogás Közalapítvány ad a hátáron túli magyarok számára. Hiszen a 200 eurós nevezési díj a töredéke annak az összegnek, amit a magyarországi cégek a terület bérléséért kifizetnek. Másrészt ta­lán a BNV szervezői is kicsit jobban ráirányíthatnák a látogatók figyel­mét a Magyar Világ pavilonra, mert sokan azt hiszik, itt csak vala­miféle folklóresemények zajlanak. Nem is tudják, milyen versenyké­pes, egyedi termékekkel jelennek ott meg a határon túli vállalkozók. A kisebb hiányosságok ellenére is csak arra biztatnék minden kisvál­lalkozót, használja ki ezt a kedvező lehetőséget, és jövőre jelentkezzen kiállítóként a BNV-re.” A vágsellyei IV-MAR Kft. cipő­nagykereskedéssel foglalkozik évi 30-35 millió koronás forgalmat bonyolít le. „Üzletet nem tudtunk kötni, mivel árut kellett volna vin­Szlovákia ott volt nünk, amit meg is vásárolhatnak, nekünk viszont nincs magyaror­szági képviseletünk, ezért csak ki­állítási darabokat mutathattunk be. Pedig naponta kétszáz ér­deklődő is vett volna a cipőinkből” - tájékoztat Szabó István, a kft. tu­lajdonosa, aki mégis úgy véli, hasz­nos volt, hogy részt vett a Magyar Világon. „Nagyon jó ugródeszka volt, feltérképezhettük az ottani le­hetőségeket. Tapasztalataink sze­rint Magyarországon van ér­deklődés a cipőink iránt.”. A cég elsősorban olasz tervező Lengyel- országban gyártott cipőkkel keres­kedik, és ezek az árfekvésük végett is érdekesek a magyar piacon. A nagykereskedő ezt szeretné is ki­használni, és mint mondta, jók a kilátások arra, hogy cégének ma­gyarországi képviselete is legyen. Dílereik a magyar kereskedőknek (A Visual design studio felvételei) ajánlanák az árujukat, esetleg ma­gyar partnert vonnának be az üz­letbe vagy saját boltot nyitnak Ma­gyarországon. A Vágsellyei járás­ból egy másik vállalat, a vágfarkas- di UNIBAL Kft. is most mutatko­zott be a Magyar Világon. A cég csomagolástechnikával foglalko­zik, papír és kombinált, papír­műanyag csomagolóanyagot nyomtatnak megrendelésre, kávé, fűszer és egyéb áru csomagolásá­ra, ezenkívül ötgrammos kávécu- kor-csomagolást készítenek és nyomtatnak. Füri Zoltán társtulaj­donos hasznosnak tartja a buda­pesti bemutatkozást, bár a vállalat­nak már eddig is volt magyarorszá­gi cége, és jelen van a magyar pia­con. A BNV lehetőséget adott szá­mukra, hogy bővítsék üzleti part­nereik sorát, egy budapesti cégtől már megrendelést is kaptak. A stúdió kivitelezte az összes szlovákiai cég standját Mint minden hagyomány, az otthoni pálinkafőzés tudománya, mestersége is megszűnőben, ritkulóban van, pedig ma már nem is olyan szigorú a törvény, mint régen Rámutatott a templomra: itten talán nem főznek pálinkát SZÁSZI ZOLTÁN Van annak már jó nyolcvan éve is, hogy a következő történet mege­sett. Azóta is mint anekdota, mint a csavaros gömöri észjárásra jel­lemző történet száll szájról szájra. „Még az első republika alatt tör­tént, mikor is a cseh fináncok kijöt­tek ide a faluba, mert azt hallották, hogy nálunk sokan főznek titokban pálinkát. Beállítottak Pál bátyához, aki akkor a falu bírója volt, aztán nagy dérrel-dúrral kizavarták ősz végi munkáiból, hogy márpedig most azonnal mutassa meg, melyik háznál főznek titkon, a törvények megszegésével, az állam megkáro­sításával pálinkát. Szegény Pál bá­tya a két szuronyos finánc között végigment a falun egyszer, aztán végig vissza másodszor, elindult harmadszor is, aztán megállt a templom előtt, és azt mondta: Isten lássa a lelkemet, finánc uramék, ha tudom melyik házban főznek pálin­kát. Annyit mondhatok csak - és rá­mutatott a templomra -, hogy itten talán nem főznek.” Ennyi a legen­da, ám aki ismerős errefelé, Gö- mörnek és Nógrádnak ezen a kies, nem túlságosan gazdag, mostaná­ban meglehetősen elfeledett vidé­kein, az tudhatja azt is, hogy a le­genda nem járt messze a valóság­tól. A híres Vály-völgyi szilvapálin- ka ezen a vidéken már szinte véd­jegy. Bár a nógrádi almapálinkáról is legendákat lehet gyűjteni, sőt a medvesaljai szilva, a gyetvai rozs­párlat is. meglehetősen közismert. Mint minden hagyomány, az ottho­ni pálinkafőzés tudománya, mes­tersége is megszűnőben, ritkuló­ban van. Pedig ma már nem olyan szigorú a törvény, mint régen. Azo­kon a vidékeken, ahol a mezőgaz­daság, a háztáji gazdaság szerves része a gyümölcsös, a szőlő, ott a bor- és pálinkakészítésnek is meg­van a maga szertartása. János bá­csi, aki teljes neve elhallgatását kér­te, elmesélte a pálinkakészítéssel kapcsolatos teendőket. „Ami meg­terem, Isten ellen való vétek veszni hagyni. Jó pálinka van a hullott Minden gyümölcsből le­het pálinkát főzni, talán csak a dinnyéből nem. gyümölcsből is, csak szépen kell ke­zelni. Tiszta hordó kell heki, aztán a felszedett gyümölcsöt abba kell gyűjteni. Ki kell vágni a rothadtját, a penészest, meg az se árt, ha kicsit megzúzza az ember. De ezt csak ak­kor érdemes, ha nagyobb menny­iségben szedünk fel egyszerre. Idén igen jó lesz a körte. Már augusztus közepén kicsipdesték a darazsak, a hullottja mind olyan édes volt mint a méz. Nem is kellett bele sok cuk­rot tenni, hogy elinduljon, három nap után olyan szaga lett neki, hogy belehullott a darázs, amikor kitakartam a fedőt a hordón. Körte, alma, szilva mind jó pálinkának. Mi idén borzangot, földi bodzát is szedtünk a fiammal, ezt rendelés­re. Mert a borzangból igen erős szagú pálinka van ugyan, de az már gyógyszer. Abból mindig szoktunk vinni a doktor úrnak, mert az eskü­szik rá, hogy abból egy stampedli evés előtt valóságos orvosság. Az külön kérésre lesz az idén főzve. Amúgy azt mondják, akik szoktak pálinkát főzetni vagy főzni, hogy minden gyümölcsből lehet pálinkát főzni, talán csak a dinnyéből nem. Én azt még nem próbáltam. Mivel gyümölcs mindig elég termett, na­gyon gyenge évnek kellett ahhoz lenni, hogy a boralját főzzük ki pá­linkának. Megvallom, én azt nem is szeretem. Nálunk az a szokás, hogy amiből sok terem, és idő meg tehet­ség van rá felszedni, feldolgozni, abból aztán a téli estéken pálinkát főzünk. Most még csak a cefre elké­szítésének az ideje van. Ahogy már mondtam, a gyümölcs egészséges részeit összezúzzuk, vagy apróra vágjuk, cukrot vagy mézet teszünk hozzá, ezzel elindítjuk az erjedést. A mézzel indított pálinkának van egy különlegesen finom mellékíze, így ha tehetem és hozzájutok né­hány kilogramm maradék mézhez, azzal indítok. A cefrének jó kint a csűrben, csak fedél alatt legyen. Ha jó a lé, még a fagy se árt neki, mert alkohol van benne. Úgy szoktuk mondani, hogy akkor az igazi a cef­re, mikor bőrt húz magára. Ez azt jelenti, hogy a tetején egy össze­függő réteg keletkezik magából a zúzott gyümölcs anyagából. A jó cefre eláll három, négy hónapot is, de volt már olyan is a sógornak, hogy szeptemberben lezárta a hor­dót, aztán csak februárban főzte ki, mégis nagyon jó pálinka lett belőle. Nálunk a szilva a divat, de idén ab­ból nem tudtam csak vagy hatvan litert összeszedni, azt is majd tíz fáról. Elvitte a fagy a szilvóriumot. Pedig édesapáméit még a tornaijai zsidónak kézzel szedték, kimagoz­ták, új hordóba rakták erjedni, merthogy úgy kóser. De én ahhoz nem értek. Ahogy mesélte, sokat dolgoztak vele. Ami jónak mutat­kozik idén, az a körte. Olyanok nőttek, mint a két öklöm. Abból si­került vagy négyszáz liter cefrét csinálni. Mi úgy szoktuk számolni, hogy az már nagyon jó, ha száz li­ter cefréből főzéskor kijön 9-10 li­ter pálinka. Ez még olyan hatvan­fokos, ezt még lehet hígítani. Én olyan 53-55 fokra szoktam hígíta­ni. Az sem mindegy, milyen vízzel hígítja az ember. Van olyan víz, amelyiktől mindenféle apró üledék rakódik le a pálinkában, az nem jó erre. Az ilyen vizet krokogyilos víz­nek hívjuk. Van itt a harmadik szomszédban egy kút, már az apám is onnan hozta pálinkahígí­tásra a vizet, attól semmi üledék nem keletkezik, meg az íze is jó az­tán. Sok forsza van a jó pálinká­nak. Ha azt veszi az ember, hogy a boltban mindenféle pancsért mit elkérnek, még mindig jobban meg­Ki látott már faluhelyen disznóölést rendes házi pálinka nélkül. éri. Meg az is benne van, hogy hosszú téli estéken összejövünk ketten-hárman, amíg főzzük be­szélgetünk, kóstolgatunk, de csak mértékkel, mert hamar odakoz- mál, annak meg nagyon orrfacsaró szaga van aztán.” Jani bácsi meg­mutatja a műszert is. Elmondása szerint alul a tűztér, azon egy nagy rézüst, ami lehet olyan hatvan lite­res, arra ráalakítva a fedő, amiből egy régi átalakított bojlerbe, a hűtőbe megy a párlat. A hűtőrész­ben állandóan cserélődik a víz, ott tekereg vagy 20 méter rézcső. Két filter is el van helyezve a csőveze­téken, ez választja ki a káros anya­gokat. A bojler alján pedig a „cse­pegő”, ahol a késztermék, a friss pálinka egy üvegtartályba kerül, amelyben a fokolás, a szesztarta­lom megállapítása történik. „Negy­venfokosnál gyengébbre nem ha­gyom soha, mert onnantól már a rossz anyag jön. Először vodkázok, aztán még egyszer átfőzöm. Akkor már biztos nincs benne semmi ká­ros.” Megkóstolni nincs lehetősé­gem a helyszínen készített szilvóri­umot, a közlekedésrendészet nem venné jó néven. Kaptam azonban két deci hamisítatlan tavalyi szilva­pálinkát. Hígítva is 55 fokos. Sima, karc mentes, viszont a gyomorba érve olyan mint a láva. Jani bácsi étvágygerjesztőnek ajánlotta. Az üzleti 38-40%-os párlatokhoz ké­pest, melyek ára literenként 140- 150 korona, ez az ital csak 100-120 korona, és sokkal jobb. Akik készí­tik, nem üzleti céllal főzik. Ha ma­rad felesleg, eladnak néhány litert belőle. „Vannak állandó kuncsaf­tok, akik évente megrendelnek kü­lönböző fajtájú párlatokat, ebből lehet annyi pénzecskét összerakni, amiből karácsonyra venni tudok az unokáknak valamit. Meg aztán, ki látott már faluhelyen disznóölést rendes házi pálinka nélkül. Meg ahogy a nóta is mondja: igyunk egy ki muskotályt, lemossa az út porát, igyunk rája pálinkát, lemossa a muskotályt”- köszön el az egyik is­mét kihaíófélben lévő hagyomány egyik mestere, Jani bácsi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom