Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-17 / 242. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 17. KOMMENTÁR Ha süt, esik a bővítés? SIDÓ H. ZOLTÁN Az európai uniós csatlakozási tárgyalások a célegyenesbe érkeztek, Brüsszel 2000 decemberében a Nizzai Szerződésben lefektette a bővítés forgatókönyvét, ennek dacára földrészünk legújabb kori történetének egyik kulcsfontosságú fejleménye - átmenetileg - halasztást szenvedhet. Ugyanis a közép-európai és baltikumi volt szocialista országok eddigi igyekezete Írország hétvégi döntésétől függ. A viharos gazdasági növekedést produkáló, s ezért kelta tigrisnek elkönyvelt szigetország polgárai október 19- én immár másodszor szavaznak arról, vajon elfogadják-e vagy elvetik a meghatározó fontosságú Nizzai Szerződést. Tavaly júniusban a közönybe fulladt első referendum során a voksolók 54 százaléka elvetette a nehézkes, ám egyetlen reális forgatókönyvként kezelt nizzai dokumentumot; most valamivel több a várhatóan igennel szavazók aránya mint az ellenzőké, mégsem mehetünk biztosra. Az uniós tagságból hallatlan módon profitáló írek megfigyelők szerint a szavazást tévesen összekapcsolják országuk semlegességével, a kormány népszerűtlen döntései miatti tiltakozással, továbbá a fiatalok körében növelheti a „nemre” adott szavazatok számát, hogy a kabinet az elmúlt hetekben 70 százalékkal emelte a főiskolai tandíjakat. Ráadásul a csatlakozásból eddig rengeteget profitáló Írország lakói egyre inkább vevők lettek a távoli Brüsszel helyi érdekeket figyelmen kívül hagyó döntéseiről szóló bírálatokra. Az Írországban működő nagyvállalatok közül néhány, például az amerikai General Electric egyenesen megfenyegette az ellenzőket, kijelentve: ellenkezés esetén megfontolja további befektetéseit. Rossz nyelvek szerint nem kell ilyen bonyolult magyarázatokat keresni, elég csupán, ha szombaton szépen fog sütni a nap, s akkor az írek a természetet fogják részesíteni előnyben az urnák helyett - pácban hagyva 75 millió, az Európai Unióba belépni vágyó polgárt. Günter Verheugen uniós csatlakozási főbiztos szerint ha a szigetország másodszor is nemmel szavaz, akkor meghiúsulna vagy elakadna a Big Bang, vagyis az unió tíz új taggal való kibővítése, mivel ebben az esetben nincsen B- terv, új forgatókönyvet kell kidolgozni. Ez azt jelenti, hogy a sokszor hangoztatott 2004-es belépési időpont 2005-re vagy 2006-ra tolódik ki. Ha a csatlakozás többlépcsőssé válik, akkor Magyarország, Szlovénia, Csehország és Észtország akár már 2004-ben az EU tagállama lehet, őket 2005-2006-ban Lettország, Litvánia, Lengyelország és Szlovákia követné, két éven belül pedig Bulgária, Románia és akár Horvátország is aláírhatná a csatlakozási szerződést. Akár van vészforgatókönyve az uniónak, akár nincs, piaci szereplők szerint az elutasítás negatív hatással lenne térségünk gazdaságára. Például régiónk fizetőeszközei már napok óta dermedt állapotban várják a hétvégi vokscsata kimenetelét; elemzők szerint amennyiben az EU-csatlakozás kisiklik, nem lenne meglepő, ha a közép-európai valuták nyomás alá kerülnének. A népszavazás körüli bizonytalanság némileg visszavetette a kö- zép-kelet-európai kötvénypiac iránti érdeklődést is - írta a Financial Times. Külföldi befektetők becslések szerint 14 milliárd euró körüli tőkét tartanak térségünk államkötvény-piacaiban. Kedvezőtlen végkimenetel esetén e papírok vonzereje csökkenne, ezzel párhuzamosan a külföldi befektetők közül is kevesebben kopogtatnának nálunk. Végezetül van még egy, inkább politikai, lélektani fordulat: elutasítás esetén sokan úgy fognák fel a történéseket, hogy nem kellünk Európának, ami a nacionalista, populista pártokat erősítené. Ezért bízzunk benne, hogy a zöld sziget zöldjelzést ad az Európai Unió kibővítésének. CLOSSZA Útra készülődve SZÁSZI ZOLTÁN Két éve combnyakcsonttörés. Tavaly a jeges lépcsőn zuhant el, kisebb agyrázkódás lett a vége. Ha nem hozza éppen a nyugdíjat a postás, akkor rosz- szabbul is végződhetett volna. De most sem ül. A kiskert felé ballag, bal kezével a francia mankót tartva, a jobb kézben pedig metszőolló. Hóna alatt a régi hímzett, gabonászsákok maradékából hasított vászonponyva. Tudta ő azt, hogy nem kell még a régi vásznat eltüzelni, hiába veszekedett a menye nyáron, nem hagyta, becipelte a kamrába, letakarta a mosó- teknővel. Tudta bizony, kell > még az ilyenkor ősszel, a krizantémok fölé. Mert azokat ne- velgeti szeretettel,, a ház előtti kiskertben. Van belőle vagy hat fajta. Az a kis nyugdíj, vagy ahogy a postással elviccelve mondják, a nyögdíj, nem engedi meg a piaci csokrokat a temetőre. Mióta megtalálta őt a postásfiú, a lépcső aljában eszméletlenül fekve, és rögtön segítséget hívott, azóta kicsit más a viszony köztük. Már nem szidja a szomszéd Terka előtt a postásfiú loboncos haját, már azt is elnézi neki, ha kicsit tovább beszélget a fiatalon megözvegyült, alig harmincéves Ilukával. Mert milyen jólesik néha egy kis beszélgetés. Őrá is alig nyitja rá az ajtót valaki. Hadd beszélgessenek. Elvált fiú a postás, elmúlt már az is harminc, de nem lehet rossz ember. Reggelre fagyot mondott a tévé, az egyedüli szórakoztatója. Be kell hát takargatni a krizantémokat. A margarétára hasonlító, sokvirágú, lila, amit a nővérére szokott vinni, az a legkényesebb. Meg a baba, ahogy itt hívják. Az apró, fehér, gombszerű virágokat hajtó. Apóra mennek a nagyfejű sárgák, meg a fehérek. Már most ki akarnak pattanni, pedig messze még a napjuk. Árnyékot kell neki csinálni, hogy ne hajtson olyan gyorsan. A többiből kap a Terka is, mert az se olyan rossz asszony. Igaz, pöröl néha az öregjével, de majd abbahagyja, ha nem lesz kivel. így járt ő maga is. Most meg lehet a nagy egyedüllétbe. A macska, az öreg cirmos, félig fogatlan kandúr, ami már csak tejbeaprított kenyéren éldegél, ott sündörög a lába alatt. Még a végén megint a lábára lép, aztán lesz vernyákolás. Jó macska volt, vagy tizenöt éve szolgál, ez se maradt volna meg, ha nem pátyolgatná, mint egy gyereket. De hosszú lett ez az udvar! Bezzeg vagy negyven évvel ezelőtt, kettőt fordult, aztán már a falu kútját is megjárta. Most meg majd tíz perc az a harminc méter a konyhaajtótól kiskertkapuig. De be kell takarni a krizantémokat. Az embernek mindig csinálni kell valamit, így mondta az anyja is, mikor már magatehetetlenül feküdt és a régi szvettereket bontotta és a pamutot gombolyította újra. Mostanában az jár a fejében, mi lesz a virágokkal, ha ő is elmegy? Holnap behívja a postást, aztán elmagyarázza neki a krizantémok titkát. Hátha lesz, aki nem hagyja veszendőbe ezt a rengeteg virágtövet. Kár volna tán érte. TALLÓZÓ DOMINO FÓRUM A kivándorlásról ír a hetilap. A mai 18-20 éves fiatalok eddigi életük javát már a totalitárius állam utáni időkben élték le, és a világra a szülői hatás ellenére is a saját szemükkel néznek. Legtöbbjük nem anyai gondoskodást vár az államtól, hanem a tanulás és az érvényesülés nyílt lehetőségét, munkájuk kellő anyagi elismerését és méltó életkörülményeket. S talán azt az érzést is, hogy az országukban van igazságosság, hogy az ember itt számon tudja kérni a jogait és a törvény mindenkire egyformán vonatkozik. Itt azonban Ivan Lexa és más maffiafőnökök hajszolását és szabadlábra helyezését évek óta a „független igazságszolgáltatás” megfogalmazás mögé bújtatják. A Domino fórum megjegyzi, hogy a 19. és 20. század fordulójával ellentétben most nem a legszegényebb, hanem a legképzettebb réteg vándorol ki. A drótosokat a- Bamba vagy, Béla! Nem kavartál, ezért nem is osztogattál semmit az elmúlt négy esztendőben, szeretőid sin- mérnökök, programozók és tudócsenek, hát akkor hogy akarsz polgármester lenni? (Peter Gossányi rajza) sok váltották fel - jegyzi meg a heA Balin történtek bizonyítják, nem csak úgy lehet kárt okozni egy országnak, ha területe ellen intézünk támadást Európa téved, ha azt hiszi, nem fenyegetik terrorista támadások Az indonéziai Balin elkövetett merénylet és a Limbourg francia tankhajó elleni terror- támadás is azt bizonyítja, hogy a látszat ellenére Európa távolról sincs teljes biztonságban. Gyakran elhangzik, hogy a terrorista veszély csak az Egyesült Államokat érinti, ezért Európa jobban teszi, ha kimarad ebből az egészből, mert így elkerülheti az esede- . ges támadásokat. A valóság azonban egészen más. ONDREJCSÁK RÓBERT Nyilvánvaló, hogy nem csak olyan módon lehet egy országnak kárt okozni, illetve megtámadni, hogy a klasszikus értelemben vett támadást intézünk területe ellen. Erre számtalan más mód létezik, például - mint az Balin történt - merényletet lehet megkísérelni külföldön tartózkodó állampolgárai ellen vagy külföldi gazdasági érdekeltségeivel szemben - olajfinomítók, gyárak, cégek, gazdasági képviseletek - amelyek esedeges elpusztítása hatalmas károkat okozhat egy-egy országnak (képzeljük el például, hogy a több mint 50 százalékban közel-keleti és északafrikai kőolajra utalt európai országok esetében egy terrortámadás megbénítaná az energiahordozók kontinensre szállítását). Ezeken a lehetőségeken kívül azonban még számtalan más áll a terroristák rendelkezésére. A 2001 szeptember 11-én elkövetett New York- i és washingtoni támadásokat követően mindenki számára világossá vált, hogy ha a terrorista szervezetek ártani akarnak, akkor megtalálják a módját. Annak illusztrálására pedig, hogy Európa mennyire nincs biztonságban, érdemes megemlíteni, hogy az algériai terroristák már a 90-es évek közepén megkíséreltek egy hasonló merényletet a párizsi Eiffel-torony ellen, csakhogy azt akkor szerencsére a francia titkosszolgálatok meghiúsították. Természetesen sehol nincs megírva, hogy ez volt az utolsó ilyen jellegű próbálkozás - sőt, ennek sokkal inkább az ellenkezője igaz. A felsorolt veszélyekhez azonban néhány éven belül felsorakoznak olyan fenyegetések, amelyek a ballisztikus rakétatechnológia és a tömegpusztító fegyverek gyártási technológiájának elterjedéséből fakadnak. Sajnos, napjainkban már - némi túlzással mondva - akármelyik fejlődő országbeli diktátor szert tud tenni ballisztikus rakétákra, ha van némi ócskavasa és pénze, amivel meg tudja fizetni a volt szovjet köztársaságokból érkező tudósokat és/vagy az észak-koreai „segítséget”. Manapság már több mint harminc ország rendelkezik ballisztikus rakétákkal, köztük például olyan kifejezetten Nyugat-ellenes államok, mint Líbia, Szíria, Irak, Irán, Észak-Korea, stb. A rakétatechnológia elterjedésén kívül nem kisebb veszélyeket rejt magában a tömegpusztító fegyverek elterjedése. A „hivatalos” öt atomhataimon - Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és az Egyesült Államok - kívül egyre több ország jut hozzá tömegpusztító fegyverekhez. Európa biztonsága szempontjából nem annyira az indiai, pakisztáni vagy az izraeli atomfegyver a veszélyes - bár amennyiben Pakisztánban egy esetleges politikai fordulat következtében veszélybe kerülne az atomfegyverek feletti ellenőrzés, ez már komoly problémákat okozhatna. Sokkal több probléma forrásai lehetnek a közel-keleti és észak-afrikai diktatúrák által birtokolt tömegpusztító fegyverek. Ide lehet sorolni a Szíriái, líbiai, iraki és iráni programokat, valamint ezen országok vegyi, illetve biológiai fegyverkészleteit. És hogy. az egész helyzet még bonyolultabb legyen, figyelembe kell venni az említett országok kapcsolatait a különböző terrorista szervezetekkel. Jelenleg a felsorolt országoknak még nincsenek meg a lehetőségeik egy Európa elleni rakétatámadás elindítására, és tömegpusztító fegyverkapacitásuk sokkal inkább fenyegeti Izraelt és a térségbeli nyugati érdekeltségeket - katonai támaszpontokat az Arab-félszigeten, Törökországban - és szövetségeseket, például Szaúd-Arábiát, Kuvaitot vagy Katart. De ha mégis úgy döntenek, hogy tömegpusztító fegyvert vetnek be a kontinensen, felhasználhatják az említett kapcsolatokat a terrorista szervezetekkel, amelyek vállalhatnák, hogy eljuttatják a robbanófejet valamelyik európai országba. Potenciális célpont pedig Európában is nagyon sok van, például az amerikai katonai támaszpontok Nagy-Britanniá- ban vagy Németországban, az európai nagyvárosok, mint London vagy Párizs, az Európai Unió intézményei, a NATO főhadiszállása Brüsszelben, vagy éppen az olyan jelképes épületek, mint a Szent Pé- ter-bazilika Rómában. Természetesen jelenleg eléggé hihetetlennek tűnik, hogy a felsorolt helyek közül bármelyik is terrorista támadás célpontjává válhat (a sokszor nyilvánvaló bizonyítékok ellenére), de vajon néhány évvel ezelőtt hányán gondoltak volna arra, hogy a World Trade Center összeomlik egy terrorista támadás következtében. Márpedig az biztos, hogy a veszély csak növekedni fog. Ä C1A nyilvános, interneten is hozzáférhető jelentése, és több más - szintén szabadon hozzáférhető forrás - alapján szinte biztosra vehető, hogy 2015-re a jelenleg tömeg- pusztító fegyverek és nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták kifejlesztésén intenzíven munkálkodó országok közül néhány már képes lesz csapást mérni az Egyesült Államok területére interkontinentális ballisztikus rakéták segítségével. Márpedig ha figyelembe vesz- szük, hogy ehhez sokkal nagyobb távot kell áthidalniuk, mint ha Európát akarnák elérni, könnyen rájövünk, hogy az öreg kontinens méginkább sebezhető. Ez érvényes a mennyiségre - az Európát potenciálisan elérhető rakéták számára - és az időtartamra egyaránt - tehát sokkal hamarabb lesznek képesek kifejleszteni és birtokolni olyan rövidebb hatótávolságú rakétákat, amelyek már elérhetik Európát. Például Irán, amely egyértelműen azok közé az országok közé sorolható, amelyek másfél évtized múltán minden valószínűség szerint rendelkezni fognak interkontinentális ballisztikus rakétákkal, sőt atomfegyverrel is, már most is nagyon közel áll olyan rakéta rendszerbe állításához, amellyel elérheti Európa egyes területeit (a Shahab- rakéták legújabb változata legkésőbb 2004-re Teherán rendelkezésére fog állni, hatótávolsága körülbelül 2000-2500 kilométeres lesz, tehát hatósugara kiterjed nemcsak az egész Közel-Keletre és Törökországra, hanem a Balkán, Ukrajna és Oroszország egyes területeire is). Az előrejelzések szerint, amennyiben Irak rakéta fegyverkezési-programja nem kerül ismét nemzetközi ellenőrzés alá, a következő évtized derekán ez az ország is képes lesz interkontinentális ballisztikus rakéta kifejlesztésére, ami természetesen nemcsak az USA számára jelentene veszélyt, hanem Európára is. Ezek mellett az országok mellett „természetesen” mások is „igyekeznek”, például Líbia. Tripolis Scud- rakétáinak feljavításával képes lehet támadást intézni például délolaszországi célpontok ellen, figyelembe véve az ország fekvését. Mindez természetesen csak egy nagyon kis skálája az Európát a jövőben érő potenciális veszélyforrásoknak, arra azonban elég, hogy rávilágítson a legfőbb veszélyekre: a tömegpusztító fegyverek és a rakétatechnológia elterjedése, tökéletesedése, a terrorista szervezetek, illetve az említett két tényező szoros összefonódása. Kutya világ. Báli egyik strandja, négy nappal a merényletek után (TASR/EPA-felvétel)
