Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-11 / 237. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 11. KOMMENTÁR Unióba - szolgaként? SZILVÁSSY JÓZSEF Most valóban van ok az örömre. Emlékezzünk csak vissza, hogy fél évtizeddel ezelőtt merre bukdácsolt a Meciar országlását nyögő Szlovákia, amely akkortájt szinte teljes nemzetközi elszigeteltségbe került. S milyen veszélyek fenyegették iskoláinkat, kulturális intézményeinket, megmaradásunkat, sőt: létünket. Valóságos csoda, hogy alig öt esztendő múltán a brüsszeli döntéshozók hazánkat a tíz legfelkészültebb tagjelölt, vagyis azok közé sorolták, akik másfél év múlva bebocsátást nyerhetnek az Európai Unióba. Ha csak a jövő hét végi írországi népszavazás végeredménye nem gördít akadályokat a csatlakozási folyamat elé. Miután befejeztük a jogos lelkendezést, tennivalóinkat kellene számba vennünk. Mindannyiunknak, nemcsak a diplomatáknak. Mert a csatlakozás kedvező hatásait és következményeit is saját bőrünkön érezzük majd. Ezért abba kellene végre hagyni a közhelyek szajkózását és a lényeges feladatokra kellene összpontosítanunk. Végre okos szóval meg kellene értetni mindenkivel, hogy az Európai Unió valóban ezernyi lehetőséget, vívmányt kínál, de azért nem földi paradicsom, s ahol bizony nem hull az égből sem manna, sem sült galamb. Mindenért - az új tagoknak keményebben - meg kell küzdeni. Nemcsak cégeknek és vállalkozóknak, hanem az államnak is. Például a szakemberek, értelmiségiek otthontartásáért, nehogy diplomás polgárai és mások is a szó szoros értelmében szolgasorsra jussanak, vagy végképp elhagyják az országot. Mert ma egyre többjeiét látjuk ennek az elszomorító folyamatnak. Friss diplomás közgazdászok, mérnökök, pedagógusok tucatja vállal Nyugaton gyermekfelügyeletet, takarítónői, segédmunkási állást, mert ott ilyen munkával is akár tízszer többet keres, mint amekkora bért idehaza kapna kezdőként a szakmájában. Az sem tartható sokáig, hogy egyre több szlovákiai egészségügyi nővér és orvos vállal munkát lényegesen magasabb fizetésért Csehországban, miközben az ottani kollégáik Németországban és máshol keresnek megélhetést, mert ott még többet keresnek. Ezt a folyamatot csak ideig-óráig lehet különböző tiltásokkal fékezni. Megszüntetni azonban csak ésszerű gazdasági intézkedésekkel lehetséges. Magyarán: fokozatos béremeléssel, ahogy Magyarországon és a Csehországban teszik, ahol már felismerték az értelmiségiek pótolhatatlan társadalmi értékét, és ennek eredményeként már nem alamizsnát, hanem egyre tisztességesebb fizetést kapnak a pedagógusok, az egészség- ügyiek és mások. Miközben szlovákiai kollégáik a nagy csinnadrattával beharangozott béremelések ellenére még mindig arcpirítóan keveset keresnek. így fordulhat elő, hogy például egy angol szakos végzős a versenyszférában akár hatvanezret is hazavisz havonta, miközben a harminc éve ugyancsak ezt a világnyelvet oktató gimnáziumi tanár csak tizenkétezret. Akinek szaktudásától, kreativitásától és nem utolsó sorban még mindig lobogó vagy már réges-régen lelohadt hivatástudatától függ, hogy érettségizők sokasága milyen nyelvtudással - amely az érvényesülés egyre komolyabb feltétele - került és kerül ki az iskolapadokból. Csatlakozás után sokféle csalatkozás, tragikus gond vár arra az államra, amely úgy akar belépni az Európai Unióba, hogy nem fizeti meg tisztességen a pedagógusait és más közalkalmazottait. A ciklus másik végén TÓTH MIHÁLY Még mérsékelten szorgalmas újságíró számára se teljesíthetetlen feladat az első Dzurinda-kormány számszerűsített ígéreteinek lajstromozása: Mondjuk az állam- és közigazgatási kiadások ésszerűsítésére vonatkozó adatok összegzése. Hiszen a politikában abban az időben Dévénytől Dukláig és Zsolnától Komáromig a közigazgatási térkép átrajzolása elodázhatatlanságát, az apparátus olcsóbbá, emberközpontúb- bá tételét hangsúlyozta boldog, boldogtalan. Ma egy szó se esik az eredményekről... A négy évvel ezelőtti ígéretek alapján összegezhetném, hogy ma, 2002 őszén melyik járásban és megyében elméletileg hány íróasztalnak és mennyiért kellene működnie. Megállapíthatnám, hány autóval rendelkeznek a különböző szintű állam- és közigazgatási hivatalok. Talán még az is megállapítható lenne, hány hektoliter kávét főznek meg a titkárnők. Sok mindent összeírhatnék a négy évvel ezelőtti ígéretekből, de nem írok össze semmit. Nem érdemes. Csak azt tudnánk meg belőle, amit már 1998-ban is tudtunk: az ígéreteket. Nem állítom, hogy kudarcba fulladt a közigazgatás olcsóbbá tételére irányuló erőfeszítés. Csak arra utalok, hogy ha a pártprogramok, majd a kormányprogram számára az ígérgetések évadján elő lehetett varázsolni az adatokat, akkor most, az első Dzurinda-kormány megbízatási idejének lejártával miért nem lehet hasonló szorgalommal közhírré tenni: ennyivel lett kevesebb (több) az íróasztal, ennyivel kerül kevesebbe (többe) az adófizetőnek. Sajnos, a zárójelben szereplő alternatíva érvényesülését tapasztaljuk. Még szövevényesebb lett az adminisztráció, még packázóbb az apparátus, a közönséges halandó még gyakrabban kénytelen fényesítem a hivatal küincsét. Nem fordult jobbra a helyzet, és erre csak egyetlen enyhítő körülmény hozható fel: az előző kormányban - összetételéből következően - kiszámíthatatlan volt, mikor hangzik el ez a négy szó, nincs rá politikai akarat. Az új kormánynak felbecsülheteden értéke, hogy egynemű. Mikulás Dzurinda legalábbis politikaüag homogénnek tartja a négy pártot. Négy éve még a legepésebb újságírók közül is kevesen strigulázták a kormányprogram ígéreteit. Tudatalattijukban ott mocorgott a „nem érdemes”. Dzurinda első kormányába bele volt kódolva, hogy a politikai akarat hiánya gyakran bekapcsolta a piros lámpát. Most talán érdemesebb lesz listát készíteni az ígéretekről. A kormány hivatalba lépésének előestéjén gyakran hangoztatják a pártelnökök az egy politikai vércsoportba tartozást. Négy év múlva a kabinet számára már nem lesz enyhítő körülmény, ha aránytalanságot fedezünk fel az ígéretek és a valóság között. FIGYELŐ FINANCIAL TIMES Az angol napilap tragikusnak tartja, hogy az EU-tagjelölteknek a felzárkózás érdekében tett bámulatra méltó erőfeszítéseit a tagállamok nem viszonozták. A brit üzleti körök lapja az Unió szemére veti, hogy nem készült fel ajelöltek fogadására. Az EU képtelennek bizonyult arra, hogy felismerje a Berlini Fal 13 évvel ezelőtti leomlásának történelmi jelentőségét, igaz, erre sok mentséget lehet találni. De mégis megdöbbentő, hogy miközben Brüsszel ajelöltek felkészültségéről prédikál, a bővítéshez szükséges intézményi reformok a nizzai szerződésről Írországban tartandó második népszavazás bizonytalan kimenetelén múlnak. TALLÓZÓ PRAVDA A novemberért járó és 3790 koronára emelt családi pótlékokat decemberben már a járási hivatalok fizetik ki, s azoknak kell elbírálniuk a pótlék folyósítására benyújtott kérvényeket is. A lap értesülései szerint számos járási hivatal nem tudja, hogyan kell elbírálnia a kérvényeket. A napilap megszólaltat egy kassai anyukát, akinek a hivatalban azt sem tudták elmondani, milyen iratok szükségesek a kérvényezéshez. Olga Mafasov- ská, a munka- és családügyi minisztérium családpolitikai főosztályának vezetője a bírálatra azzal reagált, hogy a járási hivatalok hozzáférnek a törvény szövegéhez, és annak magyarázata kerületenként éppen most folyik. Elsőként a Pozsonyi és a Nagyszombati kerület járási hivatalai kapták meg a szükséges felvilágosítást. Állítja, a járási hivataloknak elküldték a kérvényezéshez szükséges formanyomtatványokat is,- Gratulálok a kinevezéséhez, de azért azt ajánlom, hogy a bársonyszéke alá szereltessen egy katapultáló bérén- egyes járási hivatalokban azonban dezést... (Peter Gossányi rajza) a Pravda úgy értesült, hogy azok I iiiiiiiiiiiiw mi lllllllllll^lll^^lll|ll■lll^lll^ nem érkeztek meg.. Vasárnap tartják Szerbiában a köztársaságielnök-választás második fordulóját Kostunica, Labusz vagy bojkott Szerbia vasárnap köztársasági elnököt választ. Legalábbis megkísérli. Mert a hangulatból, az első forduló veszteseinek a mind határozottabb szavazási bojkottra való felszólításából ítélve és a kedvezőtlen választási törvény miatt arra lehet következtetni: nem valószínű, hogy eldől, ki lesz Szerbia elnöke a következő öt évben. VARJÚ MÁRTA Pedig nagyon nagy a tét, az ország európaizálódása. Az elnökválasztás szeptember 29-ei első fordulója azt mutatta, hogy a 11 elnökjelölt közül az óvatoskodó, konzervatív szerb elveket valló, de mégis demokrata Vojiszlav Kostunica került ki győztesen, viszont nem szerezte meg a szavazattöbséget ahhoz, hogy az első forduló után elnökként hirdethessék ki. így a második fordulóban kénytelen a mögötte befutó reformista, Európa felé mutató és haladó Miroljub Labusszal összemérni erejét. A szavazási eredmény meglehetősen szoros volt, hiszen Kostunica 30,89, Labusz pedig 27,36 százalékot szerzett. A szavazópolgároknak mindössze 56,20 százaléka vett részt a szeptember 29-ei köztársasági elnökválasztáson, ami sikeresnek mondható, ugyanis meg volt a több mint ötvenszázalékos részvételi arány. A gond csupán az, hogy a második fordulónál is feltétel az 50 százalékot meghaladó részvétel, s a polgárok eddigi szavazási szokásai szerint a második körben mindig jóval kevesebben járultak az urnákhoz, mint az elsőben. Félő, hogy ezúttal is így lesz, s most az efféle passzivitást serkenti az első fordulóban vesztes elnökjelöltek pártjainak bojkottra való felszólítása. Áz ultranacionalisták, a szocialisták és egyéb baloldaliak arra beszélik rá a szavazóikat, hogy vasárnap senkire se adják le voksaikat, maradjanak távol a szavazóhelyiségektől. Miután az elnökválasztás első fordulója azt mutatta, hogy Kostunica nagyobb erőbevetés néíkül is megnyerhetné a második fordulót, ezért egy ideig töprengett a pártja: kiket is csábítson a táborába. Kezdetben a Vojiszlav Seselj-féle radikálisok szavazatainak megszerzése mutatkozott a legkézenfekvőbbnek, de miután a radikális vezér a bojkott híve maradt, egyértelművé vált, hogy nem tudnak vele egyezségre jutni. Talán a szocialistákkal is próbálkoztak, de ott sem jártak sikerrel, ezért csakhamar rádöbbentek, csakis azokat a szavazókat nyerhetik meg maguknak, akik az előző forduló során passzívan viszonyultak a választáshoz vagy Labusz táborából csábíthatnak át egy-két voksot. Az utóbbi napokban kiderült, hogy a két versengő elnökjelölt, Vojiszlav Kostunica és Miroljub Labusz stábja megegyezett, legalábbis a csütörtök éjféltől életbe lépő kampánycsend előtti napokban ez volt tapasztalható. Tompult a korábban éles, vádaskodó hangnem, szelídült a szembenálló felek egymást bíráló, sőt helyenként mocskolódó támadási rohama. Mindezt legjobban szerdán este nyolc órakor észlelhette az ország, amikor a televízióban fő műsoridőben a két elnökjelölt több mint két órán át szerepelt a képernyőn, egymással szemben ülve folytatott párbeszédet az ország szeme láttára. Először fordult elő a szerbiai elnökválasztás történetében, hogy a jelöltek az amerikai és az európai hagyományokat követve tévépárbajt vívtak egymással. Labusz és Kostunica udvarias vitája nem nevezhető szópárbajnak, csupán két nyugodt, bölcsnek mutatkozó szemben álló fél higgadt beszélgetésének. Az egyik a reformok fontosságát, a gazdaság fellendülésének szükségességét szorgalmazta, ő volt Miroljub Labusz, a másik pedig a törvényesség tiszteletben tartására intett, a legitimitás megke- rülhetetlenségét emlegette, ő pedig Vojiszlav Kostunica volt. EgyA győztesnek elég egyetlen szavazattal többet szereznie ellenfelénél. más kölcsönös tiszteletéről és megbecsüléséről tettek tanúbizonyságot. Ami még hihetőnek is tűnt, de bizonyára hozzájárult és nagyban befolyásolta ezt a viselkedést, a tét, hogy csak egy hajszálon múlik a választás meghiúsulása, s ezért mindkettőjüket az vezérelte, hogy minél több polgárt csalogassanak az urnákhoz. Bizonyára mindkettőjüket nagyban befolyásolta az Európai Unió tagállamainak felszólítása, melyet a szerbiai választókhoz intéztek, hogy minél nagyobb arányban vegyenek részt az elnökválasztás második fordulójában, ily módon közvetítsék a jó hírt a világnak: Szerbia tiszteletben tartja a demokratikus értékeket. A televíziós szópárbaj előtti napon az EU-tagországok belgrádi nagy- követségeinek vezetői is bátorították a szerbiai választókat, hogy vasárnap adják le voksukat a választás második fordulójában. Konkrétan ezt üzenték: „A szerbiai elnök- választások belügy, de nem kell kételkedni abban, hogy a második forduló sikeres befejezése igen pozitív és jelentős üzenetet továbbít a világnak... Szeretnénk, ha Jugoszlávia csatlakozna az európai családhoz, a stabilitási és társulási folyamaton keresztül.” Mindebből kicseng, hogy hangsúlyozzák a választáson való nagy arányú részvételt a vüág számára azt bizonyítva, hogy a választók erőteljesen támogatják a demokratikus értékeket. A televíziós párbeszédben az is kiderült, hogy a két elnökjelölt megértette ezt, s ezentúl nem egymást gátolva és gáncsolva kíván részt venni a megmérettetésen, hanem abban a reményben, ha az egyikük győz, a másik is kedvező pozícióhoz juthat az új felállású országvezetésben. Hogy mindezt megértették-e a polgárok, és magukénak vallják-e, arra vasárnap derül fény, amikor a 6 553 042 szavazásra jogosult állampolgár közül a nagy többségnek, de legalább több mint ötven százaléknak az urnák elé kell járulnia. Ha meglesz a szükséges részvételi arány, az egyik fél győzelméhez már az is elegendő, ha egyetlen szavazattal többet kap. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa A bíróság szerint a könyv nem támogathatta a fasizmust vagy a nácizmust, mert ezek holt mozgalmak Nem bűncselekmény a Mein Kampf kiadása? KOKES JÁNOS A cseh legfelsőbb bíróság úgy véli, nem lehet elítélni Adolf Hitler hírhedt Mein Kampf (Harcom) című könyvének prágai kiadóját a fasizmus vagy a nácizmus népszerűsítése címén, mert ezek a mozgalmak már halottak. A döntés nagy megdöbbenést keltett a cseh politikusok körében - írja tegnapi kiadásában a Právo című prágai napilap. A legfelsőbb cseh taláros testület ezt a döntését Michal Zítko prágai könyvkiadó perében hozta meg. Zítko Otakar II. könyvkiadója 2000-ben több mint tízezer példányban jelentette meg a „nácista bibliának” is becézett történelmi művet, mégpedig mindenféle kísérő- vagy magyarázószöveg nélkül. Később egy prágai kerületi bíróság ötéves próbaidővel feltételesen hároméves szabadságvesztésre ítélte a könyvkiadót. Ugyanakkor a kiadónak még kétmillió koronás büntetést is kellett volna fizetnie. Zítko azonban megfellebbezte a döntést arra hivatkozva, hogy ő történelmi dokumentumot adott ki, amelyhez nem szükséges kommentár. Az ügy azóta húzódik, s a felek fellebbezése útján került egészen a legfelsőbb bíróság elé. A testület véleménye szerint Zítko a könyv kiadásával nem támogathatta a fasizmust vagy a nácizmust, mert ezek a mozgalmak már halottak. „A népszerűsítést nem vonatkoztathatjuk a hitleri nácizmusra, mert ez a mozgalom a maga eredeti formájában a Mein Kampf kiadásának idején (tehát 2000-ben) már nem létezett”’ - olvasható a bírósági döntés indoklásában. Ugyanakkor a testület az ügyet most visszautalta az alsóbb, a prágai városi bíróság hatáskörébe. Felhívta a figyelmet arra, hogy az előbb említett okok miatt meg kell vizsgálni, nem léte- zik-e valamiféle újnáci vagy rasszista mozgalom, amely a Mein Kampfot ideológiai forrásként használja. Vezető cseh politikusok megdöbbenéssel fogadták a bíróság állás- foglalását, s egybehangzóan úgy vélik: a döntés hibás, mert a nácizmus és a fasizmus távolról sem holt mozgalmak.- Ha valóban úgy döntött a legfelsőbb bíróság, hogy a nácizmus halott mozgalom, akkor ez számomra érthetetlen és elfogadhatatlan - nyilatkozta Stanislav Gross miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter. Megjegyezte: ha ez így lenne, akkor a rendőrségnek tétlenül kellene szemlélnie minden újfasiszta megmozdulást. - Én azonban továbbra is mindent megteszek annak érdekében, hogy a leghatározottabban elnyomjunk minden újfasiszta és újnáci jelenséget - szögezte le a miniszter. Tomás Sokol, a könyvkiadó védőügyvédje szerint a legfelsőbb bíróság döntése helyes, mert Zítko a Mein Kampf megjelentetésével semmiféle mozgalmat nem támogatott. Csehországban eddig három alkalommal adták ki a Mein Kampfot, de mindig magyarázó jegyzetekkel ellátva. Zítko kiadását elsősorban azért bírálták, mert a szöveg ezúttal nem volt ellátva semmiféle magyarázó vagy kritikai jegyzettel. A könyvkiadó ezt azzal magyarázta, hogy a könyvet mint történelmi dokumentumot adta ki, amely amúgy is nyilvánosan hozzáférhető a könyvtárakban. Az első kiadás, amely a Mein Kampf német és cseh szövegét tartalmazta, rövid időn belül elfogyott. A cseh sajtóban is különféle vélemények láttak napvilágot azzal kapcsolatban, törvénysértésről van-e szó, vagy pedig a vitatott könyv történelmi dokumentumként szabadon terjeszthető. Az utánnyomás terjesztését azonban a hatóságok megakadályozták, és a kinyomtatott köteteket lefoglalták, míg Zítko ellen eljárás indult.
