Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-30 / 227. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 30. MOZI POZSONY HVIEZDA: Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) 15.30, 17 Egy csodálatos elme (amerikai) 20 OBZOR: Pókember (amerikai) 17.45, 20.30 MLADOST: Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) 15 Az ördög éve (cseh) 16.45, 18.30, 20.15 MUZEUM: Korcs szerelmek (mexikói) 18.30 ISTROPOLIS: Világok arca: Baraka (amerikai) 18.30 Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) 15.30, 18 Az ördög éve (cseh) 20.30 AUPARK - PALACE: Egy fiúról (angol) 17.25, 19.35 Amélie csodálatos élete (francia-német) 21.55 Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) 16.55, 19.15, 21.25 Rossz társaság (amerikai) 21.55 Bízd a hackerre! (amerikai) 14.45 Édes kis semmiség (amerikai) 15.30, 17.30, 19.30, 21.30 Lantana (ausztrál) 20.30, 22.55 Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) 14.25, 16.20, 18.15 Különvélemény (amerikai) 15, 16, 18, 19, 21 Men in Black - Sötét zsaruk 2 (amerikai) 15.25 Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) 14, 16,18, 20 A rettegés arénája (amerikai) 20.10, 22.35 Pókember (amerikai) 14.35 Vándormadarak (francia-német-olasz-spanyol- svájci) 17.40, 19.40 Az ördög éve (cseh) 14, 16, 18, 20, 22 Scooby Doo - A nagy csapat (amerikai) 14.30,16.30,18.30 A tűz birodalma (amerikai) 14.30, 16.45, 19, 21.15 Kísérleti gyilkosság (amerikai) 17, 19.30 A kirándulás (cseh) 15.30, 21.40 Elátkozottak (cseh) 21.50 PÓLUS - STER CENTURY: Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) 14.30, 16.35, 18.45 Enigma (német-angol-amerikai) 21.25 Édes kis semmiség (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) 14, 15.25, 17.20 Különvélemény (amerikai) 14.20,16.05, 17.10,18.55, 20 A rettegés arénája (amerikai) 19.10, 21.40 2020: A tűz birodalma (amerikai) 17,19, 21 Kísérleti gyilkosság (amerikai) 20.55 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Üldözési mánia (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Angyali arc (cseh) 17,19.30 KOVÁK: Bízd a hackerre! (amerikai) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A világ közepe (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés (francia-német), 13.15, 15.30, 17.45, 20 Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) 18 Bizsergés (angol-német) 20 A buliszervíz (amerikai) 13.30, 15.45, 20 Egy fiúról (angol) 14, 16, 18, 20 A fegyverek szava (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45 Jégkorszak (amerikai) 13, 15.45 A kaptár (amerikai-német-angol) 20.15 A kismenő (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Különvélemény (amerikai) 14.15, 17, 19.45 Milliókért a pokolba (amerikai) 19.45 Most már elég! (amerikai) 17.45, 20 On-lány (angol-amerikai) 17.30 Rossz társaság (japán) 15.45, 18 Scooby Doo - A nagy csapat (amerikai) 13.30, 15.30 Stuart Little, kisegér (amerikai) 14, 15.30, 17 Szilaj - A vad völgy paripája (amerikai) 13.45 AZ MKKI HÍREI Szilágyi István szerzői estje Pozsony. Az eredetileg szeptem­ber 27-ére tervezett Szilágyi István szerzői estet holnap tartják az író jelenlétében a Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézetének székhá­zában. Bevezetőt mond Mészáros András. Szilágyi István Hollóidő című regényét Grendel Lajos mu­tatja be. Szilágyi István 1938-ban született Kolozsvárott, jelenleg is ott él, a Helikon című irodalmi lap főszerkesztője. 2001-ben Kossuth- díjat kapott. Hollóidő című regé­nye egyszerre valóságos és képze­letbeli tájon játszódik. A regény­ben egy távoli világ hétköznapjai elevenednek fel. Revek város lakó­inak története az akkor már évti­zedek óta török hódoltságba ke­rült Duna-tájon egyszerre humo­ros és elkeserítő história. Emlékezés a mártírokra Pozsony. Október 4-én 11 órakor emlékezünk meg az 1848/1849- es forradalom és szabadságharc mártírjairól. Pozsonyban az el­múlt években hagyománnyá vált Jeszenák János és Rázga Pál sír­jának megkoszorúzása. Pozsony­ban 1849 januárjától hét hóna­pon keresztül működött a vérbí­róság, ahol nem tábornokokat, hanem egyszerű polgárokat ítél­tek el. Ezért itt a tizenhármakra emlékezünk. Ünnepi beszédet mond Duka Zólyomi Árpád par­lamenti képviselő, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányá­nak elnöke. Közreműködik Gál Tamás színművész, valamint a verseket éneklő Kicsi Hang Duó. A koszorúzás a Kecske-kapui evangélikus temetőben lesz. Telt házat vonzott Barak László közelmúltban megjelent, És ha mégis ringyó? című verseskötetének bemutatója A felismerés békéjével tett összegzés Barak László (középen) méltatói, Zalán Tibor (balról) és Csanda Gábor társaságában (Somogyi Tibor felvétele) ÚJ SZÓ-TU DÓSÍTÁS Dunaszerdahely. A Vámbéry Iro­dalmi Kávéházban múlt hét csütör­tökön tartották Barak László költő publicista legújabb, És ha mégis ringyó? című verseskötetének be­mutatóját. A NAP Kiadó és a Vám­béry Polgári Társulás közös szerve­zésében megtartott rendezvényen számos olvasó és irodalombarát vett részt. A könyvbemutató idejé­re a kávéház zsúfolásig megtelt. A kötetben szereplő verseket Gál Ta­más színművész és Zsapka Attila zeneszerző énekes magas szintű művészi tolmácsolásában ismer­hették meg az est vendégei. Barak László legújabb, sokak véleménye szerint életművének legje­lentősebb kötetét elsőként Zalán Tibor József Attila-díjas költő majd Csanda Gábor irodalomtörténész szerkesztő ismertette. Zalán Tibor jeles költőtárs vélemé­nye szerint Barak verseskönyve a mérlegelés nyugalmával, a megen­gedés derűjével és a felismerés bé­kéjével tett összegzésnek, egyfajta gyónásnak is felfogható. „Rendkívül keserű ez a könyv, mely két pólus között mozog, a forradalom átélésé­nek transza, mámora az egyik, a dolgok továbbfolytatásából kizáró­dott vagy önkizárt ember szomorú­sága a másik” - fogalmazott Zalán Tibor. A költőt korábbi önmagával összehasonlítva megjegyezte:, „Ez a Barak már nem az a Barak, ez a mostani Barak nézi az akkori Bara- kot, aki volt gyermek és fiatal, párt­tag és ellenzéki, forradalmár és ki­ábrándult újságíró ... és elmereng, elmosolyog, elfanyalog, elfilozofál­gat önmaga fölött.” Csanda Gábor szerint alapvetően a költői szerep bagatellizálása, az öni­ronikus beszédhelyzet és értel­mezői státus kiaknázása, valamint a köznyelvi regiszterek, csallóközi táj­nyelvi kifejezések használata jel­lemzi Barak közelmúltban megje­lent kötetét. „A nagy elmozdulás ezekben a versekben az előzőekhez képest a költői pozíció elmozdulásá­ban érhető tetten. Leegyszerűsítve (s vállalva ennek az egyszerűbb fo­galmazásnak a hátulütőit): a lírai alany már nem az erkölcsi feddhe- tedenség bástyájáról és a költészet szabadságának menlevelével a tar­solyában olvassa-okádja a fertőben fuldoklókra nyilvánvaló bűneiket, azt kell látnunk, amit neki is, hogy ott ül-él, asszisztál és asszimiláló­dik, nyomul és nyomódik közöttük, halandó a halandók közt, esendő az esendők közt. S bizony, az önmagá­ra reflektáló költő megrázó felisme­résekre jut, ha felpillant, ha magába néz” - jellemezte Barak versesköny­vét Csanda Gábor. Az irodalomtör­ténész szerkesztő hozzáfűzte: „Az És ha mégis ringyó? a korábbi Ba- rak-versek »javított kiadás«-aként is értelmezhetők, de csak azzal a meg­szorítással, hogy e kifejezésből nem zárjuk ki az olvasót, tehát ha ez az újraalkotásos -alakításos játék a be­fogadásnak is szerves része, s ha a költői stratégiák és pozícióeltolódá­sok az olvasói stratégiákban is tet­ten érhetők.” Zalán Tibor és Csanda Gábor szavai után a közönség soraiban ülők kér­dezhették Barak Lászlót, aki kész­séggel válaszolt valamennyi kérdés­re. A jó hangulatban telt író-olvasó találkozó és könyvbemutató záró­akkordjaként az est vendégei egy pohár félédes fehér borral koccin­tottak a költő egészségére, (érvé) Szőke Márta zenepedagógus növendékei a világ minden részére elvitték a Zeneművészeti Főiskola hírét Már életében legendává vált Fülledt nyári nap volt 1920. augusztus 10-én, s a Püspöki család házának ablakaiban pompázó virágok szomjú­ságtól remegő levelein csörgött a napfény. A bá­gyadt csendet csak a várako­zás izgalmát kísérő, elvétett sóhajok nesze zavarta meg itt-ott, de mintha elszégyell- te volna magát - el is ült. RÁCZ TIBOR A von Bischof család tagjai, akik a későbbiekben Püspökire magyaro­sították a nevüket mindig is híre­sek voltak tehetségükről. A dinasz­tia néhány férfitagjának a neve fémjelzi például a milánói nagypá­lyaudvar és az Eiffel-torony büszke konstrukciójával is vetekedő pesti Nyugati pályaudvar reprezentatív épületeinek ragyogását. Ilyen előzmények után hogyan is sejt­hette volna bárki is a példamutató életet folyató család tagjai közül, hogy a legenda még csak most kezdődik... A család Márta nevű lánya az Esztergomi Leányintézet szigorú nővéreinek fegyelmezett neveltetésében részesült, akik oda­figyelve adottságaira és kivételes tehetségére olyan gazdag tudásbe­li és erkölcsi alapokkal indították el életútjára, hogy később Szőke Miklós vasúti mérnök odaadó hit­veseként ebben a szellemben ne­velhette három szép és tehetséges lányát Mártát, Marikát és Júliát. Aki végigkísérhette a Szőke család szinte romantikus, hányattatások­kal teli életét ragaszkodó szeretet- re és kölcsönös tiszteletre talált ott is, ahol más már feladta volna ki­tartását és erkölcsi tartását. Buda­pestről Érsekújvárba, Malackára, majd a fővárosba vetette az épülő déli vasút sorsa a mérnöki család apraját-nagyját, s miközben a há­borús évek kíméletlensége őket sem kerülte el, a művészetek - de főleg a zene iránt érdeklődő Szőke Mártát sokan látták másokra süt­ni, főzni, mosni, olyan asszony­ként, aki foggal-körömmel harcol családja boldogulásáért. Megbé­kélt, Istenhez hű lelkében a legna­gyobb megpróbáltatásokon ke­resztül is átmentette a békés na­pokra a szép, a jó, a nemes és az érték iránti tiszteletét, odaadását. Mosókötényben is nagyasszony volt, úgy mint a művésztanári székben. Miután megalapította az érsekújvári, majd a Pozsony-Liget- falui Zeneiskola harmonika tago­zatát, és növendékei a rádió és a televízió nyilvánossága előtt is szép sikereket értek el, felfigyeltek fáradtságot nem ismerő munkájá­ra az Állami Konzervatórium Ta­nárképző Tagozatán, és együtt­működésre kérték fel. Becsülete és tisztessége úgy diktálta, hogy ér­vényes képesítés nélkül ne indul­jon el egy - a tehetséggondozás fe­lelősségét jelentő pályán, így felnőtt fejjel elvégezte a Komensky Egyetem Tanárképző Intézetének Zenepedagógiai szakát. Ránézve nem volt érvényes az állítás, hogy minden első tanár dilettáns a szak­májában. Ehhez ő túl becsületes és túl bölcs volt. A Konzervatórium­ban megalapította a Harmonika tanszakot, melynek nyugdíjaztatá­sáig vezetője volt. Az ő nevéhez fűződik a Zeneművészeti Főiskola harmonikaosztályának elindítása is. Növendékei elvitték a szlovákiai harmonikaiskola hírét a világ min­den részére: több mint harminc dí­jat nyertek különböző nemzetközi zenei versenyeken - így öregbítve a Pozsonyi Konzervatórium és Ze­neművészeti Főiskola hírnevét. Szakmai élete fordulatait szigorú fegyelemmel tartotta kézben, művészi meggyőződését soha nem adta fel. Ő nem szavakkal - telje­sítményekkel bizonyított. Művész­hangszert varázsolt a koldusok hangszeréből, mert tudása és ereje volt hozzá. Nyolc évig volt a CMA Világszövetség elnöke, s miközben a harmonikásaikról híres franciák­nak tartott mesterkurzusokat - sa­ját növendékei teljesítményeivel demonstrálva művésztanári hit­vallását - a háttér jövőjére is gon­dolt: tankönyvet, főiskolai jegyze­tet, módszertani tanulmányokat írt, sőt ismert zeneműveket dolgo­zott át harmonikára és harmonika- zenekarra. Németül és franciául nyilatkozott a rádió és tévéállomá­soknak. Rajongása rajongókat szült, szeretete emberi sorsokat változtatott meg. Ebből a forrásból lett tanárrá, vívta meg győztes csa­táit a középszerűséggel és a tehet- ségtelenséggel. Egyenes beszédé­ért nem mindenki kedvelte - de nincs, aki ne tisztelte volna, vagy ne próbálta volna meg szeretni. Hozzá tartozni azt jelentette: sze­repet kapni egy nagy legenda meg­valósulásában. A szereposztás 2002. szeptember 26-án befejezte­tett. Stílusosan és csendesen, meg­békélve a döntések véglegességé­vel és visszavonhatatlanságával. Méltóságteljesen, úgy ahogy a le­gendák születnek. Megjelent az Irodalmi Szemle nyolcadik száma Irodalmunk fejlődése LAPAJÁNLÓ Gondolatgazdag esszében foglal­kozik Pomogáts Béla az Irodalmi Szemle legújabb számában a regi­onális irodalom - nemzeti iroda­lom - világirodalom kérdésével. Megítélése szerint „irodalmunk fejlődésében a regionális szem­pontoknak ... kétségtelenül szere­pük volt, ám valószínűleg közel sem olyan erős, mint a német vagy más nyugat-európai nyelvek ese­tében.” Ezt a gondolatmenetet erősíti az a felismerés is, hogy a magyar nemzeti irodalom 20. szá­zadi decentralizációját „nem a re­gionális kultúrák újólagos megje­lenése készítette elő, miként a né­met vagy a francia irodalomban, hanem a történelmi és politikai kényszerűség”. Az elmúlt esz­tendők fejlődését is ennek a „ha­gyományos trianoni képnek” az átrendeződése határozta meg. A nemzetiségi irodalmak - Pomo­gáts Béla megállapítása szerint - „a regionális és az egységes nem­zeti irodalmi hagyományok forrá­saiból” táplálkoztak. A folyóirat szépirodalmi részét Tőzsér Árpád két verse (Zsé arca, Zeusz és Héra veszekszik) nyitja, mindkettő az életmű szempontjá­ból is „új csapást” jelent. Közli a lap Lászlóffy Csaba és Gyüre Lajos verseit, valamint Fábián László el­beszélését és Bálint Péter regény- részletét. Utak és lehetőségek címmel Fonod Zoltán a XX. Századi világirodal­mának fontosabb irányzatait, je­lentőségeit tekinti át, melyek ha­tással lehetnek az egyetemes ma­gyar, valamint a kisebbségi iroda­lom fejlődésére. Globalitások a ma­gyar irodalomban címmel Tőzsér Árpád előadását is közli a lap, mely a Tokaji írótábor rendezvényén hangzott el. A Tallózó rovat közli Kibédi Varga Áron írását (Magyar­magyar kapcsolatok és az iroda­lom). A vendég kritikákban pedig Csoóri Sándor (Csöndes tériszony) és Marsall László (Szélketrec című) kötetéről olvashatunk, (dz) PAPP SÁNDOR Az utóbbi időben nem kevés gon­dot okoz a hangversenytermek, művelődési házak közönségszer­vezőinek olyan produkciót létre­hozni, amely telt házat vonz. Ez nemcsak a komolyzenére, hanem már a könnyebb műfajokra is vo­natkozik. Az elmúlt hétvégén, a Li­ons Klub és a Muzsikáló Dívák Pro­dukciós Társulás bemutatta a Mu­zsikáló Dívák című zenei színhá­zát. Quittner János öüete, forgató- könyve nyomán és rendezésében mindenképpen egyedülálló pro­dukciót láthattunk. A felcsendülő művek zeneszerzői különböző ko­rokat és irányzatokat képviselnek olyan egymásutánban, hogy a sor­rend egy koncertpódiumon szinte elfogadhatatlan lenne. A teljesség igénye nélkül ízelítőként csak né­hány név: Aram Chacsaturjan, George Gershwin, Fényes Sza­bolcs, Hajdú Júlia, John Lennon, Paul McCartney, Bizet, Brahms. A zenei színházban az említett nevek jól megfértek egymással. A pro­dukció képei: Prológus, Béke­időben, Háború után, Muzsikáló Dívák koncertje, Óda szinte észre­vétlenül vezették át a nézőt az egyik korból a másikba. A zenei színház kis létszámú (9 tagú) tár­sulatának magvát az 1999-ben ala­kult Desszert Trió tagjai képezik, Mátyás Zsófia, Kovács Zsuzsanna és Nagy Krisztina. Valamennyien Zeneművészeti Főiskolát végeztek, s jelenleg művészeti iskolák, zene­iskolák tanárai. Mindhárom hölgy kiváló előadó- művész, akik különböző egyénisé­gük ellenére harmonikus egységet alkotnak, és valóban művészi élményben részesítik a nézőt és hallgatót. A bemutató láttán egyértelmű, hogy nemcsak egy „si­ma előadásról” van szó, hanem al­kalmazkodva a kor igényeihez, az igényesebb néző elvárásaihoz, a művészet gazdagsága, mondani­valója, üzenete tárul a néző elé, a muzsika mellett az emberi test mozgása, a mozdulatok nyelveze­te, a terek kifejezőereje, az átgon­dolt színpadkép varázslatos egysé­get alkot. Az előadás a nőkről, az anyákról, a szeretőkről, a szere­tetről, az emberi kapcsolatokról és az emberségről szól. A Muzsikáló Dívák nem szakadtak el a nézőktől, hanem kommunikál­tak a hallgatósággal, s bár az előadás alatt több ízben is felfedez­tem Quittner kézjegyét, szó sincs rendezői sémák ismételgetéséről, a mozdulatok, motívumok, a versek elgondolkodásra késztettek. A hetvenperces előadás percről-perc- re új és új kifejezőmóddal gazdago­dott és képről-képre változott. Azt is állíthatnám, hogy ez a zenei szín­ház széles tömegeket is megszólít­hat, a zenés, táncos, verses alkotás­nak van létjogosultsága. Quittnernek sikerült a táncot és a mozgást zenével úgy párosítania, hogy ez az emberek közti viszony kifejezőeszközévé válhasson, a nézőre vizuálisan és szellemileg is hasson. Nem egy útkereső alkotás, mert a szerzők az utat már megta­lálták, s minden bizonnyal az ősbemutatót követő előadásoknak is nagy sikere lesz. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy egy „élő” prudukcióról van szó, melynek behangosítása a hangmester munkáját dicséri, ta­lán itt-ott a szöveg és zene arányát lehet még szabályozni. Elismerően kell szólni a jelmez és díszletter­vezőről is. Külön dicséretet érde­mel a narrátor szerepét betöltő „költő” Blahovits Márta, aki töb­bek között Böröndi Lajos, Győri Dezső, Hervay Gizella, Kaffka Margit, Majtényi Erik verseit tol­mácsolta. A Muzsikáló Dívák bemutatójára a Mosonmagyaróvári Kulturális Központ színháztermében került sor, de valójában szlovák-magyar együttműködésként jött létre, hi­szen a tanácsadók között több po­zsonyi szakember is található. Az előadás a nőkről, az anyákról, a szeretőkről, a szeretetről, az emberi kapcsolatokról és az emberségről szól Szerelmes nők, Muzsikáló Dívák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom