Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-30 / 227. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 30. MOZI POZSONY HVIEZDA: Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) 15.30, 17 Egy csodálatos elme (amerikai) 20 OBZOR: Pókember (amerikai) 17.45, 20.30 MLADOST: Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) 15 Az ördög éve (cseh) 16.45, 18.30, 20.15 MUZEUM: Korcs szerelmek (mexikói) 18.30 ISTROPOLIS: Világok arca: Baraka (amerikai) 18.30 Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) 15.30, 18 Az ördög éve (cseh) 20.30 AUPARK - PALACE: Egy fiúról (angol) 17.25, 19.35 Amélie csodálatos élete (francia-német) 21.55 Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) 16.55, 19.15, 21.25 Rossz társaság (amerikai) 21.55 Bízd a hackerre! (amerikai) 14.45 Édes kis semmiség (amerikai) 15.30, 17.30, 19.30, 21.30 Lantana (ausztrál) 20.30, 22.55 Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) 14.25, 16.20, 18.15 Különvélemény (amerikai) 15, 16, 18, 19, 21 Men in Black - Sötét zsaruk 2 (amerikai) 15.25 Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) 14, 16,18, 20 A rettegés arénája (amerikai) 20.10, 22.35 Pókember (amerikai) 14.35 Vándormadarak (francia-német-olasz-spanyol- svájci) 17.40, 19.40 Az ördög éve (cseh) 14, 16, 18, 20, 22 Scooby Doo - A nagy csapat (amerikai) 14.30,16.30,18.30 A tűz birodalma (amerikai) 14.30, 16.45, 19, 21.15 Kísérleti gyilkosság (amerikai) 17, 19.30 A kirándulás (cseh) 15.30, 21.40 Elátkozottak (cseh) 21.50 PÓLUS - STER CENTURY: Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) 14.30, 16.35, 18.45 Enigma (német-angol-amerikai) 21.25 Édes kis semmiség (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) 14, 15.25, 17.20 Különvélemény (amerikai) 14.20,16.05, 17.10,18.55, 20 A rettegés arénája (amerikai) 19.10, 21.40 2020: A tűz birodalma (amerikai) 17,19, 21 Kísérleti gyilkosság (amerikai) 20.55 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Üldözési mánia (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Angyali arc (cseh) 17,19.30 KOVÁK: Bízd a hackerre! (amerikai) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A világ közepe (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés (francia-német), 13.15, 15.30, 17.45, 20 Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) 18 Bizsergés (angol-német) 20 A buliszervíz (amerikai) 13.30, 15.45, 20 Egy fiúról (angol) 14, 16, 18, 20 A fegyverek szava (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45 Jégkorszak (amerikai) 13, 15.45 A kaptár (amerikai-német-angol) 20.15 A kismenő (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Különvélemény (amerikai) 14.15, 17, 19.45 Milliókért a pokolba (amerikai) 19.45 Most már elég! (amerikai) 17.45, 20 On-lány (angol-amerikai) 17.30 Rossz társaság (japán) 15.45, 18 Scooby Doo - A nagy csapat (amerikai) 13.30, 15.30 Stuart Little, kisegér (amerikai) 14, 15.30, 17 Szilaj - A vad völgy paripája (amerikai) 13.45 AZ MKKI HÍREI Szilágyi István szerzői estje Pozsony. Az eredetileg szeptember 27-ére tervezett Szilágyi István szerzői estet holnap tartják az író jelenlétében a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában. Bevezetőt mond Mészáros András. Szilágyi István Hollóidő című regényét Grendel Lajos mutatja be. Szilágyi István 1938-ban született Kolozsvárott, jelenleg is ott él, a Helikon című irodalmi lap főszerkesztője. 2001-ben Kossuth- díjat kapott. Hollóidő című regénye egyszerre valóságos és képzeletbeli tájon játszódik. A regényben egy távoli világ hétköznapjai elevenednek fel. Revek város lakóinak története az akkor már évtizedek óta török hódoltságba került Duna-tájon egyszerre humoros és elkeserítő história. Emlékezés a mártírokra Pozsony. Október 4-én 11 órakor emlékezünk meg az 1848/1849- es forradalom és szabadságharc mártírjairól. Pozsonyban az elmúlt években hagyománnyá vált Jeszenák János és Rázga Pál sírjának megkoszorúzása. Pozsonyban 1849 januárjától hét hónapon keresztül működött a vérbíróság, ahol nem tábornokokat, hanem egyszerű polgárokat ítéltek el. Ezért itt a tizenhármakra emlékezünk. Ünnepi beszédet mond Duka Zólyomi Árpád parlamenti képviselő, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke. Közreműködik Gál Tamás színművész, valamint a verseket éneklő Kicsi Hang Duó. A koszorúzás a Kecske-kapui evangélikus temetőben lesz. Telt házat vonzott Barak László közelmúltban megjelent, És ha mégis ringyó? című verseskötetének bemutatója A felismerés békéjével tett összegzés Barak László (középen) méltatói, Zalán Tibor (balról) és Csanda Gábor társaságában (Somogyi Tibor felvétele) ÚJ SZÓ-TU DÓSÍTÁS Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéházban múlt hét csütörtökön tartották Barak László költő publicista legújabb, És ha mégis ringyó? című verseskötetének bemutatóját. A NAP Kiadó és a Vámbéry Polgári Társulás közös szervezésében megtartott rendezvényen számos olvasó és irodalombarát vett részt. A könyvbemutató idejére a kávéház zsúfolásig megtelt. A kötetben szereplő verseket Gál Tamás színművész és Zsapka Attila zeneszerző énekes magas szintű művészi tolmácsolásában ismerhették meg az est vendégei. Barak László legújabb, sokak véleménye szerint életművének legjelentősebb kötetét elsőként Zalán Tibor József Attila-díjas költő majd Csanda Gábor irodalomtörténész szerkesztő ismertette. Zalán Tibor jeles költőtárs véleménye szerint Barak verseskönyve a mérlegelés nyugalmával, a megengedés derűjével és a felismerés békéjével tett összegzésnek, egyfajta gyónásnak is felfogható. „Rendkívül keserű ez a könyv, mely két pólus között mozog, a forradalom átélésének transza, mámora az egyik, a dolgok továbbfolytatásából kizáródott vagy önkizárt ember szomorúsága a másik” - fogalmazott Zalán Tibor. A költőt korábbi önmagával összehasonlítva megjegyezte:, „Ez a Barak már nem az a Barak, ez a mostani Barak nézi az akkori Bara- kot, aki volt gyermek és fiatal, párttag és ellenzéki, forradalmár és kiábrándult újságíró ... és elmereng, elmosolyog, elfanyalog, elfilozofálgat önmaga fölött.” Csanda Gábor szerint alapvetően a költői szerep bagatellizálása, az önironikus beszédhelyzet és értelmezői státus kiaknázása, valamint a köznyelvi regiszterek, csallóközi tájnyelvi kifejezések használata jellemzi Barak közelmúltban megjelent kötetét. „A nagy elmozdulás ezekben a versekben az előzőekhez képest a költői pozíció elmozdulásában érhető tetten. Leegyszerűsítve (s vállalva ennek az egyszerűbb fogalmazásnak a hátulütőit): a lírai alany már nem az erkölcsi feddhe- tedenség bástyájáról és a költészet szabadságának menlevelével a tarsolyában olvassa-okádja a fertőben fuldoklókra nyilvánvaló bűneiket, azt kell látnunk, amit neki is, hogy ott ül-él, asszisztál és asszimilálódik, nyomul és nyomódik közöttük, halandó a halandók közt, esendő az esendők közt. S bizony, az önmagára reflektáló költő megrázó felismerésekre jut, ha felpillant, ha magába néz” - jellemezte Barak verseskönyvét Csanda Gábor. Az irodalomtörténész szerkesztő hozzáfűzte: „Az És ha mégis ringyó? a korábbi Ba- rak-versek »javított kiadás«-aként is értelmezhetők, de csak azzal a megszorítással, hogy e kifejezésből nem zárjuk ki az olvasót, tehát ha ez az újraalkotásos -alakításos játék a befogadásnak is szerves része, s ha a költői stratégiák és pozícióeltolódások az olvasói stratégiákban is tetten érhetők.” Zalán Tibor és Csanda Gábor szavai után a közönség soraiban ülők kérdezhették Barak Lászlót, aki készséggel válaszolt valamennyi kérdésre. A jó hangulatban telt író-olvasó találkozó és könyvbemutató záróakkordjaként az est vendégei egy pohár félédes fehér borral koccintottak a költő egészségére, (érvé) Szőke Márta zenepedagógus növendékei a világ minden részére elvitték a Zeneművészeti Főiskola hírét Már életében legendává vált Fülledt nyári nap volt 1920. augusztus 10-én, s a Püspöki család házának ablakaiban pompázó virágok szomjúságtól remegő levelein csörgött a napfény. A bágyadt csendet csak a várakozás izgalmát kísérő, elvétett sóhajok nesze zavarta meg itt-ott, de mintha elszégyell- te volna magát - el is ült. RÁCZ TIBOR A von Bischof család tagjai, akik a későbbiekben Püspökire magyarosították a nevüket mindig is híresek voltak tehetségükről. A dinasztia néhány férfitagjának a neve fémjelzi például a milánói nagypályaudvar és az Eiffel-torony büszke konstrukciójával is vetekedő pesti Nyugati pályaudvar reprezentatív épületeinek ragyogását. Ilyen előzmények után hogyan is sejthette volna bárki is a példamutató életet folyató család tagjai közül, hogy a legenda még csak most kezdődik... A család Márta nevű lánya az Esztergomi Leányintézet szigorú nővéreinek fegyelmezett neveltetésében részesült, akik odafigyelve adottságaira és kivételes tehetségére olyan gazdag tudásbeli és erkölcsi alapokkal indították el életútjára, hogy később Szőke Miklós vasúti mérnök odaadó hitveseként ebben a szellemben nevelhette három szép és tehetséges lányát Mártát, Marikát és Júliát. Aki végigkísérhette a Szőke család szinte romantikus, hányattatásokkal teli életét ragaszkodó szeretet- re és kölcsönös tiszteletre talált ott is, ahol más már feladta volna kitartását és erkölcsi tartását. Budapestről Érsekújvárba, Malackára, majd a fővárosba vetette az épülő déli vasút sorsa a mérnöki család apraját-nagyját, s miközben a háborús évek kíméletlensége őket sem kerülte el, a művészetek - de főleg a zene iránt érdeklődő Szőke Mártát sokan látták másokra sütni, főzni, mosni, olyan asszonyként, aki foggal-körömmel harcol családja boldogulásáért. Megbékélt, Istenhez hű lelkében a legnagyobb megpróbáltatásokon keresztül is átmentette a békés napokra a szép, a jó, a nemes és az érték iránti tiszteletét, odaadását. Mosókötényben is nagyasszony volt, úgy mint a művésztanári székben. Miután megalapította az érsekújvári, majd a Pozsony-Liget- falui Zeneiskola harmonika tagozatát, és növendékei a rádió és a televízió nyilvánossága előtt is szép sikereket értek el, felfigyeltek fáradtságot nem ismerő munkájára az Állami Konzervatórium Tanárképző Tagozatán, és együttműködésre kérték fel. Becsülete és tisztessége úgy diktálta, hogy érvényes képesítés nélkül ne induljon el egy - a tehetséggondozás felelősségét jelentő pályán, így felnőtt fejjel elvégezte a Komensky Egyetem Tanárképző Intézetének Zenepedagógiai szakát. Ránézve nem volt érvényes az állítás, hogy minden első tanár dilettáns a szakmájában. Ehhez ő túl becsületes és túl bölcs volt. A Konzervatóriumban megalapította a Harmonika tanszakot, melynek nyugdíjaztatásáig vezetője volt. Az ő nevéhez fűződik a Zeneművészeti Főiskola harmonikaosztályának elindítása is. Növendékei elvitték a szlovákiai harmonikaiskola hírét a világ minden részére: több mint harminc díjat nyertek különböző nemzetközi zenei versenyeken - így öregbítve a Pozsonyi Konzervatórium és Zeneművészeti Főiskola hírnevét. Szakmai élete fordulatait szigorú fegyelemmel tartotta kézben, művészi meggyőződését soha nem adta fel. Ő nem szavakkal - teljesítményekkel bizonyított. Művészhangszert varázsolt a koldusok hangszeréből, mert tudása és ereje volt hozzá. Nyolc évig volt a CMA Világszövetség elnöke, s miközben a harmonikásaikról híres franciáknak tartott mesterkurzusokat - saját növendékei teljesítményeivel demonstrálva művésztanári hitvallását - a háttér jövőjére is gondolt: tankönyvet, főiskolai jegyzetet, módszertani tanulmányokat írt, sőt ismert zeneműveket dolgozott át harmonikára és harmonika- zenekarra. Németül és franciául nyilatkozott a rádió és tévéállomásoknak. Rajongása rajongókat szült, szeretete emberi sorsokat változtatott meg. Ebből a forrásból lett tanárrá, vívta meg győztes csatáit a középszerűséggel és a tehet- ségtelenséggel. Egyenes beszédéért nem mindenki kedvelte - de nincs, aki ne tisztelte volna, vagy ne próbálta volna meg szeretni. Hozzá tartozni azt jelentette: szerepet kapni egy nagy legenda megvalósulásában. A szereposztás 2002. szeptember 26-án befejeztetett. Stílusosan és csendesen, megbékélve a döntések véglegességével és visszavonhatatlanságával. Méltóságteljesen, úgy ahogy a legendák születnek. Megjelent az Irodalmi Szemle nyolcadik száma Irodalmunk fejlődése LAPAJÁNLÓ Gondolatgazdag esszében foglalkozik Pomogáts Béla az Irodalmi Szemle legújabb számában a regionális irodalom - nemzeti irodalom - világirodalom kérdésével. Megítélése szerint „irodalmunk fejlődésében a regionális szempontoknak ... kétségtelenül szerepük volt, ám valószínűleg közel sem olyan erős, mint a német vagy más nyugat-európai nyelvek esetében.” Ezt a gondolatmenetet erősíti az a felismerés is, hogy a magyar nemzeti irodalom 20. századi decentralizációját „nem a regionális kultúrák újólagos megjelenése készítette elő, miként a német vagy a francia irodalomban, hanem a történelmi és politikai kényszerűség”. Az elmúlt esztendők fejlődését is ennek a „hagyományos trianoni képnek” az átrendeződése határozta meg. A nemzetiségi irodalmak - Pomogáts Béla megállapítása szerint - „a regionális és az egységes nemzeti irodalmi hagyományok forrásaiból” táplálkoztak. A folyóirat szépirodalmi részét Tőzsér Árpád két verse (Zsé arca, Zeusz és Héra veszekszik) nyitja, mindkettő az életmű szempontjából is „új csapást” jelent. Közli a lap Lászlóffy Csaba és Gyüre Lajos verseit, valamint Fábián László elbeszélését és Bálint Péter regény- részletét. Utak és lehetőségek címmel Fonod Zoltán a XX. Századi világirodalmának fontosabb irányzatait, jelentőségeit tekinti át, melyek hatással lehetnek az egyetemes magyar, valamint a kisebbségi irodalom fejlődésére. Globalitások a magyar irodalomban címmel Tőzsér Árpád előadását is közli a lap, mely a Tokaji írótábor rendezvényén hangzott el. A Tallózó rovat közli Kibédi Varga Áron írását (Magyarmagyar kapcsolatok és az irodalom). A vendég kritikákban pedig Csoóri Sándor (Csöndes tériszony) és Marsall László (Szélketrec című) kötetéről olvashatunk, (dz) PAPP SÁNDOR Az utóbbi időben nem kevés gondot okoz a hangversenytermek, művelődési házak közönségszervezőinek olyan produkciót létrehozni, amely telt házat vonz. Ez nemcsak a komolyzenére, hanem már a könnyebb műfajokra is vonatkozik. Az elmúlt hétvégén, a Lions Klub és a Muzsikáló Dívák Produkciós Társulás bemutatta a Muzsikáló Dívák című zenei színházát. Quittner János öüete, forgató- könyve nyomán és rendezésében mindenképpen egyedülálló produkciót láthattunk. A felcsendülő művek zeneszerzői különböző korokat és irányzatokat képviselnek olyan egymásutánban, hogy a sorrend egy koncertpódiumon szinte elfogadhatatlan lenne. A teljesség igénye nélkül ízelítőként csak néhány név: Aram Chacsaturjan, George Gershwin, Fényes Szabolcs, Hajdú Júlia, John Lennon, Paul McCartney, Bizet, Brahms. A zenei színházban az említett nevek jól megfértek egymással. A produkció képei: Prológus, Békeidőben, Háború után, Muzsikáló Dívák koncertje, Óda szinte észrevétlenül vezették át a nézőt az egyik korból a másikba. A zenei színház kis létszámú (9 tagú) társulatának magvát az 1999-ben alakult Desszert Trió tagjai képezik, Mátyás Zsófia, Kovács Zsuzsanna és Nagy Krisztina. Valamennyien Zeneművészeti Főiskolát végeztek, s jelenleg művészeti iskolák, zeneiskolák tanárai. Mindhárom hölgy kiváló előadó- művész, akik különböző egyéniségük ellenére harmonikus egységet alkotnak, és valóban művészi élményben részesítik a nézőt és hallgatót. A bemutató láttán egyértelmű, hogy nemcsak egy „sima előadásról” van szó, hanem alkalmazkodva a kor igényeihez, az igényesebb néző elvárásaihoz, a művészet gazdagsága, mondanivalója, üzenete tárul a néző elé, a muzsika mellett az emberi test mozgása, a mozdulatok nyelvezete, a terek kifejezőereje, az átgondolt színpadkép varázslatos egységet alkot. Az előadás a nőkről, az anyákról, a szeretőkről, a szeretetről, az emberi kapcsolatokról és az emberségről szól. A Muzsikáló Dívák nem szakadtak el a nézőktől, hanem kommunikáltak a hallgatósággal, s bár az előadás alatt több ízben is felfedeztem Quittner kézjegyét, szó sincs rendezői sémák ismételgetéséről, a mozdulatok, motívumok, a versek elgondolkodásra késztettek. A hetvenperces előadás percről-perc- re új és új kifejezőmóddal gazdagodott és képről-képre változott. Azt is állíthatnám, hogy ez a zenei színház széles tömegeket is megszólíthat, a zenés, táncos, verses alkotásnak van létjogosultsága. Quittnernek sikerült a táncot és a mozgást zenével úgy párosítania, hogy ez az emberek közti viszony kifejezőeszközévé válhasson, a nézőre vizuálisan és szellemileg is hasson. Nem egy útkereső alkotás, mert a szerzők az utat már megtalálták, s minden bizonnyal az ősbemutatót követő előadásoknak is nagy sikere lesz. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy egy „élő” prudukcióról van szó, melynek behangosítása a hangmester munkáját dicséri, talán itt-ott a szöveg és zene arányát lehet még szabályozni. Elismerően kell szólni a jelmez és díszlettervezőről is. Külön dicséretet érdemel a narrátor szerepét betöltő „költő” Blahovits Márta, aki többek között Böröndi Lajos, Győri Dezső, Hervay Gizella, Kaffka Margit, Majtényi Erik verseit tolmácsolta. A Muzsikáló Dívák bemutatójára a Mosonmagyaróvári Kulturális Központ színháztermében került sor, de valójában szlovák-magyar együttműködésként jött létre, hiszen a tanácsadók között több pozsonyi szakember is található. Az előadás a nőkről, az anyákról, a szeretőkről, a szeretetről, az emberi kapcsolatokról és az emberségről szól Szerelmes nők, Muzsikáló Dívák