Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-25 / 223. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 25. Tudomány - hirdetés 9 Mintegy 3,47 milliárd évvel ezelőtt egy meteoritbecsapódás révén elementáris erejű katasztrófa sújtotta a Földet Segíthette az élet keletkezését? Úgy tűnik, a Föld életének hajnalán, a mainál sokkal gyakoribb meteor­becsapódások az eddig feltételezettnél is alaposabban befolyásolták bolygónk történelmét (Képarchívum) Egy amerikai geológuscso­port az eddig ismert legré­gebbi meteoritbecsapódás bizonyítékaira bukkant: a fellelt nyomok szerint mint­egy 3,47 milliárd évvel ez­előtt hatalmas, a dinoszau­ruszokat kipusztító csapás­nál is nagyobb katasztrófa sújtotta a Földet. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Bár a 3,5 milliárd éve becsapódott meteorit szilánkjait, illetve az általa létrehozott, feltehetőleg gigantikus krátert még nem találták meg, Dél- Afrikában és Ausztráliában gyűjtött geológiai minták elemzéséből arra következtetnek, hogy a meteorit át­mérője csaknem 20 kilométer lehe­tett, azaz mintegy kétszer akkora, mint a dinoszauruszok pusztulását okozó, 65 millió évvel ezelőtt a Földbe csapódott kisbolygóé. Do­nald R. Lowe, a Stanfordi Egyetem geológus professzora és munkatár­sai két ismert ősi földtani formáció­ból, a dél-afrikai Barberton zöld- szikla-övezetből és az ausztrál Pilbara-tömbből gyűjtöttek kőzet­mintákat, amelyeket érzékeny geo­kémiai elemzésnek vetettek alá. Mindkét helyszínen olyan régi kőze­tek is találhatók, amelyek még ak­kor képződtek, amikor a Föld csak 1 milliárd éves volt, s csupán egysejtű baktériumok éltek rajta. Mintáinkat a legrégebbi, ősi formájukat szinte érintetlenül megőrző üledékes és vulkáni eredetű kőzetekből vettük - mondta Lowe. Bár ismeretesek en­nél régebbi kőzetek is, legtöbbjüket annyi geológiai hatás (gyűrődés, tö­rés, lávakifolyás stb.) érte, hogy már nem sokat tudnak elárulni a Föld felszínének hajdani arculatáról. Lowe és egyik munkatársa, Gary R. Byerly, a Louisianai Állami Egyetem geológusa több mint 20 éve kezdett mintákat gyűjteni a két lelőhelyen. Jóllehet több ezer kilométerre es­nek egymástól, mindkét helyszínen találhatók olyan 3,5 milliárd éves rétegek, amelyek feltűnően nagy számban tartalmaznak mikroszko­pikus méretű gömbölyű üveggyön­gyöket, úgynevezett mikrotektíteket vagy szferulákat, amelyek jellegze­tesen meteoritok becsapódásának melléktermékei. „Amikor egy mete­or nagy sebességgel átzuhan a lég­körön, rövid időre légüres csatornát hagy maga mögött, amelyet a leve­gő nem tud azonnal visszafoglalni - magyarázta Lowe. A felszínnek üt­közve a meteor megolvasztja és el­párologtatja a sziklát: a gőzöket a légüres csatorna felszippantja, így a légkörbe jutnak, majd a gőzfelhő­ben cseppecskékké kondenzálód- nak, visszazuhannak, s a talajba fú­ródva lehűlnek és megszilárdulnak. A dinoszauruszok pusztulását oko­zó kisbolygó becsapódása alig 2 centiméter vastagságú szferularé- tegeket hozott létre világszerte. A dél-afrikai és ausztrál rétegek ennél jóval vastagabbak: 20-30 centimé­teresek. A kőzetek kémiai elemzése olyan ritka fémeket, például irídiumot is nagy koncentrációban mutatott ki bennük, amelyek a Föl­dön alig fordulnak elő, viszont a meteoritokban jóval gyakoribbak. Az 1980-as évek közepén, amikor Lowe és Byerly először állt elő azzal az elképzeléssel, miszerint ezek az irídiumban és szferulákban gazdag rétegek egy nagy meteorit becsapó­dására utalnak, a feltételezést sokan kétségbe vonták. Főképp a geoké- mikusok vitatták, mondván: a szferulák vulkáni tevékenység nyo­mán is keletkezhettek. Két évvel ez­előtt azonban a kételyek eloszlot­tak: sikerült ugyanis bebizonyítani, hogy a kőzetekben lévő króm két­ségtelenül Földön kívüli eredetű. A becsapódás pontos időpontjának meghatározásakor kiderült, a vizs­gált dél-afrikai és ausztrál minták életkora 3,47 milliárd plusz/mínusz 2 millió év. Milyen lehetett boly­gónk, amikor az ütközés bekövetke­zett? Biztosat nem tudni róla. Lowe és munkatársai úgy vélik, a Földet túlnyomó részben víz boríthatta, s valószínűleg nem voltak még nagy szárazföldek, hanem nagyon sok ki­sebb mikrokontinens létezhetett. Ha az óceán vizének térfogata nagy­jából megegyezett a maival, átlagos mélysége 3,3 kilométer lehetett. „Egy 20 kilométeres meteor 1-2 másodperc alatt átzuhanhatott az óceánon, majd a tengerfenéknek ütközött” - mondta Lowe. A becsa­pódás több kilométer magas hullá­mokat kelthetett, szétmorzsolhatta a mikrokontinenseket, s felszaggat­hatta az óceán fenekét. Nehéz meg­állapítani, milyen hatással voltak e nagy katasztrófák a földi élet fejlő­désére. Mivel a legfejlettebb élőlé­nyek akkoriban a baktériumok vol­tak, nem állapítható meg, történt-e akkoriban a dinoszauruszuk kiha­lásához mérhető tömeges fajpusz­tulás. Másfelől Lowe szerint az sem zárható ki, hogy a meteor becsapó­dása éppen ellenkező hatású volt. A legrégebbi mikrobanyomok ugyan­is szintén 3,5-3,4 milliárd évesek, azaz nagyjából egybeesnek a becsa­pódással. Lehetséges, hogy a mete­orit valami módon hozzájárult a földi élet kialakulásához? Ä kutató kitért arra a bizonytalanságra is, amely a Föld akkori éghajlati viszo­nyaiból ered. Mint jelezte, az átlag- hőmérséklet akkoriban rendkívül magas, talán a 85 Celsius-fokot is elérő lehetett. Nehéz megmonda­ni, hogy a forró Földön milyen ha­tása lehetett egy meteor becsapó­dásának - magyarázta. A jelenlegi éghajlati viszonyok között tudjuk, hogy egy nagy becsapódás iszonya­tos mennyiségű port dobna fel a légkörbe, és emiatt az átlaghőmér­séklet jócskán leesne. Sokan ezzel magyarázzák a dinoszauruszuk pusztulását: hiába voltak hatalmas, erős állatok, sokkal érzékenyebben reagáltak a környezeti változások­ra, mint a mikrobák, amelyek ext­rém viszonyokhoz is képesek alkal­mazkodni. Úgy tűnik, a Föld életé­nek hajnalán, a mainál sokkal gya­koribb meteorbecsapódások az ed­dig feltételezettnél is alaposabban befolyásolták bolygónk történel­mét- összegezte Lowe. További ré­tegek elemzése segíthet majd an­nak megértésében, hogyan befolyásolták a kozmikus ütközé­sek a Föld arculatának és az élet­nek a kialakulását. (ÉT) Egyetlen felfedezés önmagában fényt deríthet az eseményben gazdag maja történelem egyik alig ismert fehér foltjára Hatalmak háborúja okozhatta a birodalom végét ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Két maja szuperhatalom véres küz­delme miatt hullott apró darabjaira a legendás maja birodalom - ezt de­rítették ki tudósok, akik megfejtet­ték a tavaly felfedezett guatemalai piramis lépcsőjének oldalát díszítő hieroglifákat. Guatemala dzsunge­lének mélyén egy maja templom romjaira bukkantak tavaly Dos Pinalesnél. A feltárási munkák al­kalmával a kutatók érdekes leletet tártak fel ott, ahol egykoron az írisz hurrikán gyökerestül egy fát tépett ki. A maja templomépületek lépcső­jét hieroglifák díszítették, amelyek megfejtéséhez több mint egy esz­tendős fordítói munka kellett. Az 1300 éves maja írásjegyek azokat az elméleteket erősítik meg, amelyek szerint a maja világot nem aprócska államok dulakodása, hanem két óri­ási birodalom közötti háború osz­totta meg. „Nem fordul elő túl gyak­ran, hogy egyeden felfedezés önma­gában fényt derít a történelem egyik alig ismert fehér foltjára” - mesélte Arthur Demarest, a kutatás vezető­je. A Vanderbilt Egyetem kutatója a New Scientist tudományos maga­zinnak elmondta, hogy a lépcsősor 60 eseménydús évet mesél el Balaj Chan ICawil életéből, aki Krisztus előtt 535-ben mindössze négyéve­sen Dos Püas irányítója volt. ICawil legidősebb fiútestvére volt az egyik harcban álló nagyhatalom királya. Bátyja a mai Guatemala északi ré­szén, Dos Pilastól mintegy 113 kilo­méterre fekvő Tikal uralkodója volt, és a mai Mexikó területén található Calakmul ellen viselt hadat. K’awil a húszas éveiben járt, amikor a calak- muli seregek elözönlötték városát. Ekkor átállt a hódítók oldalára, és szembeszállt bátyjával. Évtizedes küzdelem vette kezdetét, amely Tikal kifosztásával végződött. A ki­rályt és a nemességet Dos Pilasba hurcolták és kivégezték. A lépcső nyugati része örökíti meg ezeket a kivégzéseket: az áldozatok vérét nagy medencékbe folyatták, és tor­nyokat építettek az ellenség kopo­nyáiból. Demarest úgy véli, a maja civilizáció ekkor nem állt messze attól, hogy egyetlen birodalommá forrjon össze. A szövegből kiderül: a csatározások nem fejeződtek be, a vezérek egymás ellen fordultak, és végül darabjaira hullott a maja bi­rodalom. A maja civilizáció Kr. u. 900 körüli bukása a mai napig a tu­dósok vitáinak tárgya, hiszen az okok egy sor egymásnak ellent­mondó elméletet vázolnak fel. So­kan úgy vélik azonban, hogy a maja birodalmat nem hatalmi csatározá­sok, hanem egy ekkoriban bekövet­kezett környezeti kataklizma söpör­te el a föld színéről. (MH, o) Megtalálták az angliai Stonehenge németországi párját Ókori csillagvizsgáló ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az angol Stonehenge csillagvizsgá­ló páijára bukkantak Németország­ban. A lelet 3600 évével valószínű­leg a legrégebbi feltárt csillagászati obszervatórium, állítják a szenzáci­ót sejtő kutatók. A régészek követ­kező lépésként összevetik a leletet az angliai Stonehenge-ben' találha­tó hasonló építménnyel. A feltárás során előkerült egy kétkilogram- mos, közel 32 centiméter átmérőjű bronzkorong, rajta csillagábrákkal. A tudósok úgy vélik, a korongot Kö- zép-Németországban, a Harz-hegy- ségben készíthették. Az aranybera­kásokkal a Nap, a Hold és egyes csillagok, esetleg a Hold és telihold állásának képét rögzítették, véli Wolfhard Schlosser, a Bochumi Egyetem régész-csillagásza. Az egyik csillagkonstelláció hét arany­pöttyével valószínűleg a Fiastyúk csillagkép 3600 évvel ezelőtti állá­sát mutatja. A feltárás másik jelen­tős lelete az a közel 200 méter át­mérőjű földsánc, amely egykor egy facölöpökből állá épületet ölelhe­tett körül. „A kutatók úgy vélik, az építmény és a korong együtt szol­gálhatott az idő, s ezzel a vetés és aratás idejének meghatározására” - magyarázza Harald Meller, a tar­tomány Őstörténeti Múzeumának vezetője. „Innen kísérték figyelem­mel a Nap járását, amiből nagy pontossággal meg tudták becsülni a nyári és a téh napfordulót.” A csil­lagvizsgáló egy évezreden át szol­gálta a környék lakóit. Az utómunkálatok során, augusz­tus vége óta a földből további több mint 100 kisebb lelet került elő. Kö­zülük a legjelentősebb az a 2700 éves spirál karika, amelyet tulajdo­nosa nyakékként viselhetett. A nagy jelentőségű felfedezést a Nebra közeli erdőben először ép­pen ma tárják az érdeklődő újság­írók és szakemberek elé. A tervek szerint a várhatóan világszenzáció­nak számító építményt rekonstruál­ják, s a feltárási munkálatokat kö­vetően a helyszínből turistalátvá­nyosságot alakítanak ki, melynek közepén az árokkal övezett csillag- vizsgáló áll majd. (o-o) Elektromágneses impulzusokat észleltek a rengések előtt Vészjelzések a föld alól UJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Különös elektromágneses jeleket regisztráltak három hónapja egy Japánban történt nagyobb földren­gés előtt. Mindezzel komoly támo­gatást nyújthatnak görög kutatók egyébként széles körben vitatott el­méletéhez, mely szerint az ilyen je­lek valamikor a jövőben felhasznál­hatók lesznek a földrengések előre­jelzésére. A szeizmológusok köré­ben jó ideje vita tárgya: elképzel­hető-e a földrengések előrejelzése a nyomás alatt álló kőzetek elekt­romágneses jeleinek vizsgálatával? Az Athéni Egyetem kutatói szerint a talajban mért elektromos és mág­neses aktivitás alapján némely földrengés esetében előre lehet je­lezni annak idejét, helyét és erőssé­gét is. (NSZ) Az élősködők inkább a nagyobb testű hímeket kedvelik Több étel, több veszély ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Bizonyítást nyert, hogy a hímeket, állatokat és embert egyaránt gyak­rabban kínozzák paraziták, mint nőstény társaikat. A nőstények hosszú életére adott hagyományos magyarázat szerint az erősebb nem képviselői veszélyesebb életvitelük miatt vesztik el hamarabb életüket. A modem társadalmak férfitagjai például nagyobb valószínűséggel hunynak el motorbalesetben, ön- gyilkosságban vagy gyilkosság áldo­zataként. Egy egyesült államokbeli felmérés szerint egy nőnek kétszer- te több esélye van arra, hogy megél­je 50. életévét, mint férfi társának. Sarah Moore és Kenneth Wilson (Stirlingi Egyetem, Skócia) ennek a jelenségnek járt utána, amikor 355 emlősfaj testméretére, elhalálozá­sára és élősködők okozta betegségé­re vonatkozó adatait vetette össze. Wilsonék a hím állatok adatai közt jelentősen magasabb számú parazi­ta, féreg vagy vérszívó okozta beteg­séget találtak. lan Owens, az Imperial College London munkatár­sa megvizsgálta a Egészségügyi Vi­lágszervezet idevonatkozó adatait. A kutató megállapította, hogy Ja­pánban, az USA-ban és az Egyesült Királyságban a nőkhöz viszonyítva kétszerannyi férfi halálát okozzák élősködők. Már eddig is ismert volt, hogy a tesztoszteron gyengíti az immunrendszert, csökkentve a férfiak életben maradási esélyeit. Patkányokon végzett kísérletek ki­mutatták, hogy az ivartalanított hí­mek akár 15 évvel tovább élnek. A nemi hormon azonban nem ad ma­gyarázatot az élősködők okozta be­tegségek esetében. Moore és Wilson azt tapasztalták, hogy csak azon fajok közt volt magasabb a hí­meken élősködők száma, melyek nőstényei jelentősen kisebb terme- tűek. A helyzet azonban fordítva is igaz. A kutatók úgy vélik, a na­gyobb testű állatok többet esznek, ezért nagyobb eséllyel kerül emésztőrendszerükbe féreg, s ez lehet az egyik oka a jelenségnek. „A paraziták számára a hímek te­hát nem jobb, csak nagyobb fala­tok” - szögezi le Owens, (o-o) erejeig ervenyes: ARUHAZNYITO AKCIÓ Sertés darálthús M V Esztergom, Dobogókői út Nyitva tartás: H-Cs: 6-22h, P-Szo: 6-24h, V: 7-21h Csak az esztergomi Tesco-ban! Ajánlatunk 2002. szeptember 25-től október 8-ig érvényes. UP 609

Next

/
Oldalképek
Tartalom