Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-25 / 223. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 25. KOMMENTÁR Takarékosabb államot! PÁKOZDI GERTRÚD Minden jel arra vall, hogy végre egyszínű kormánya lesz Szlovákiának. Ráadásul olyan, amelyben a négy koalíciós partner közül háromnak már volt alkalma bizonyítani: nem csupán beszél az elkerülhetetlen reformokról. Az utóbbi négy évben több-kevesebb sikerrel megkezdték valamit, aminek következetes folytatására most jó esélyük van. Olcsóbb államot, kevesebb minisztériumot, takarékosabb köz- igazgatást ígért 1989 óta az összes kormány, de az eddigi választásokból kikerült, korántsem egynemű kabinetek ilyen irányú kezdeményezései sorra megfeneklettek. Most meglátjuk, hogy ez valóban csak a sokszínűség miatt alakult-e így. A most körvonalazódó négyes fogat gazdasági programjai hasonlóak, legalábbis ami a közkiadások csökkentését, az adó- és járulékterhek mérséklését, a nyugdíjreform folytatását, s részben az egészség- és oktatásüggyel kapcsolatos elképzeléseket illeti. Ha hinni lehet a nyilatkozatoknak, az új kormány jóval karcsúbb lesz. Ez nemcsak a Nemzetközi Valutaalap meg a Világbank „felé” jó hír (a két szervezet Szlovákiával szembeni elvárásaiból sosem maradt ki az „olcsóbb állam” szorgalmazása), hanem főképp az adófizetők számára, hiszen a fölöslegesen sok állami íróasztal fenntartása elsősorban az ő zsebüket terheli. Persze, az új kormány csak akkor lehet az ország jövője szempontjából valóban sikeres, ha olyan reformoktól sem riad vissza, amelyekkel óhatadanul az egész lakosság zsebébe belenyúl. A szociális jellegű és az egészségügyet érintő reformok mind ilyenek lesznek, de ha a kormány nem lép, ha a szün- ' telenül az összeomlással fenyegető felemás helyzet egyik területen sem szűnik meg, kezelhetetlen válságba kerül mind a nyugdíjrendszer, mind az egészségügy. Az óhatatlanul népszerűségcsökkenéssel járó intézkedések elkerülhetetlenek. A kérdés, egységes lesz-e ebben a koalíció. Szlovákiának talán még soha nem volt olyan politikailag homogén kormánya, amelyre ráillett az eleve stabil minősítés. A kormánykoalíción belüli együttműködés minden bizonnyal most sem lesz felhődén. Nagy hiba lenne azonban, ha a pártok nem tudnák kiaknázni a kedvező fogadtatásban rejlő lehetőséget, és ismét vonakodva, népszerűségüket féltve nyúlnának hozzá a sürgető teendőkhöz. Biztató jel, hogy az országot 2003-ra nem fenyegeti ideiglenes költségvetés, így az új kormány régi tagjai -jobbról megerősödve - nyilvánvalóan határozottabban folytathatják azt, amit az utóbbi négy évben sok esetben felemásra sikeredetten elkezdtek. JEGYZET Mindent a nagypapával együtt csinál. Kiskaresz apukája jó pár éve meghalt. Felborult vele a kombájn. A fiú egyéves múlt akkor éppen. Anyja reggeltől késő délutánig dolgozik a városi nagyáruházban. Otthon csak a nagypapa van, mama is elment a fia után, bánatában. A papa pedig az ősi földeket műveli. Kérges kezű, kevésszavú ember. Pillantásokból értik egymást. Kiskareszt bántja a dolog, hogy nem segíthet papának. Ezért nem szeret iskolába járni. Reggel, ahogy elindult, nem vette észre, hogy papa valamin mesterkedik. Valami olyan szerkentyűn, ami kedvvel vinné a gyereket iskolába. A szélső parcella, ahol a lóhere van, szomszédos az iskola telkével. Megvan az másfél kilométer is, rövidebb az út arrafelé, mindig arra jártak be a piacra, míg volt mit bevinni. Onnan már csak át kell menni a főbejárathoz, aztán bent van a gyerek. Nem kellene neki körbe menni. Papa egy régi Moszkvics alvázából már régóta tervezett egy kis erdőrejáró szerkentyűt eszkábálni. Hát mostanra kész lett. Az első út a lóheré- sen át az iskolába Kiskaresszal. A gyerek vezeti a gépet. Papa sokat nem szól, néha mordul kicsit, ha csúszik a tengelykapcsoló. „Mától, amíg az út járható, evvel járunk iskolába. De ha egy malacot is kapsz, szétszedem” - mondja. A gyerek ránéz, bólint, megöleli az ősz hajú, cserzett arcú öregembert, aztán uzsgyi be az iskolába. Az öreg meg néz utána, szemébe valahogy beleesett egy napsugár, vagy valami muslinca. Mert csak úgy folyik a könny belőle. Olyan ez a gyerek, mint az apja volt. Csak most már tanuljon! Annyi benzin meg csak akad még, hogy reggelente, míg nem hűvösödik, be bírjanak gurulni. Kiskaresz és az iskola SZÁSZI ZOLTÁN Kiskaresz fancsali képpel indul reggelente. Valahogy nem igazán jött még rá az oskola ízére. Ami máris nem tetszett neki, órákig egy helyben kellett ülni. Ezt ő nem szokta meg. Akkor ült utoljára egy helyben több mint egy órát, amikor a nagypapa rábízta az öreg Zetort és szánthatott. Mert Kiskaresz falun él. Alig három kilométerre a várostól. Van helyi járat, de ő inkább gyalog jár. Merthogy azzal is telik az idő, meg annyi mindent lehet látni menet közben. Az út mellett ott van a mezőgazdasági repülőtér. Kiskareszt ismerik az ott dolgozó bácsik, néha a pihenő gépekre is felengedik, bár ahogy mondják róla, talán képes lenne bármelyiket beindítani és elröppenni vele, így inkább még a startkulcsot is kiveszik. Mert a gyerek igencsak motoros egy fiú ám. Van otthon egy öreg traktor, azzal szokott papával kimenni a földekre. Vagy szántani, vagy verni. Idén nyáron már egyedül vitte ki a szénaforgatót. Megbízható, csöndes gyerek, de ha gép van a közelben, mélybama gombszeme szinte csillog. Nem fél az olajtól, kosztól, pontosan ismeri a csavarkulcsokat, minden autót megismer a zúgásáról. így hát aztán nem is érti szegényke, miért is kell még neki iskolába járni. Haragosan indult ma reggel is. A bágyadó őszi napsütésben kócos kis verebek cserregnek a drótokon. Kiskaresz ismeri mindegyiket. Soha nem csúzlizta a madarakat, tavaly még egy sérült vadgerlét is meggyógyítottak a nagypapával. FIGYELŐ KÁLVINISTA SZEMLE A szlovákiai református egyházon belül működő Lepramisszió tevékenyéségről számol be a havilap. A misszió tíz leprakórházat támogat rendszeresen (Oroszországban, Kárpátalján, Észtországban, Romániában, Indiában, Nepálban és Laoszban). A betegeknek ágyneműt, lepedőket, törülközőket, kötszereket, tartós élelmiszert, vitamintablettákat gyűjtenek. A Lepramisszió a következő számlaszámra várja a pénzadományokat: 0026389544/0900, Slovenská sporitelna a.s., Komárno. Csomagot erre a címre küldhetünk: Református Lelkészi Hivatal, Jókai u. 34, 945 01 Komárno, tel.: 035/7702689. (korp)- Ne vitatkozgass itt velem a választási eredményekről! Vállald a tisztességes politizálást és gyere ki a sötét utcára! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A HZDS egyes politikusai megkérdőjelezik, hogy Vladimír Meciar továbbra is pártelnök maradjon - írja a Národná obroda. A pártvezetőség Vojtech Tkác alelnök tájékoztatása szerint egyelőre nem foglalkozott a kérdéssel. „A HZDS elnöke választási győzelemre vitte pártját, ezért egyelőre nincs ok Meciar lemondására. A legutóbbi közgyűlésen egyébként ó maga is azt mondta, hogy választásokra elnökként utoljára vezeti a pártját” - mondja Tkác. A Národná obroda azonban a párthoz közeli forrásokból úgy értesült, hogy ha továbbra is Meciar marad az elnök, több képviselő kilép a mozgalomból. Michal Vasecka szociológus szerint nem kizárt, hogy ha a párt ellenzékben marad és Meciar vezeti majd, a soraiból távozó képviselők HZD-frakciót hoznak létre. Ennek lehetőségét Ivan Gasparovic, a parlamenten kívül maradt HZD elnöke sem zárja ki. Jakes szerint azért kerültek ők a bíróság elé, mert az érintett politikusok közül már csak ők vannak életben Történelem, politikai felelősség és büntetőjog - hol a határ? Minden bizonnyal a fején találta a szöget Hana Hrncírová prágai bírónő, amikor a Milos Jakes és Jozef Lenárt hazaárulási perében hozott felmentő döntés indoklásakor egyértelműen leszögezte: Nem a bíróság feladata a történelem értékelése. A bíróságnak azt kell megítélnie, hogy egy cselekedet elkövetése pillanatában megsértette-e az érvényben lévő törvényeket, vagy sem. KOKES JÁNOS Nyilvánvaló, hogy mindez régi s közismert igazság, amelyről az illetékesek azonban sajnos újra és újra megfeledkeznek, s ráadásul aztán még csodálkoznak is, ha a dolgok másképpen sülnek el, mint ahogy azt ők elképzelték. Legújabb példája ennek - tehát a történelem, a politika, a törvény- sértés és a büntetőjog összekeverésének - az egykori csehszlovák szocialista rendszer két volt magas rangú képviselője, Milos Jakes és Jozef Lenárt elleni per, akiket a Varsói Szerződés hadseregeinek 1968. augusztusi bevonulása kapcsán hazaárulással vádoltak meg. Még a per folyamán az államügyész kissé visszakozott, s a vádat a hazaárulásban való segédkezés- re módosította. Mindkét politikus a vád szerint 1968. augusztus 22- én Prágában a szovjet nagykövetségen részt vett egy tanácskozáson, amelyen szovjet javaslatra szó volt egy munkás-paraszt kormány felállításáról, amely legalizálta volna a megszállást. Tekintettel arra, hogy az adott pillanatban Csehszlovákiának törvényes kormánya volt, a vád szerint a próbálkozás kimerítette a hazaárulás fogalmát. Történelmi és politikai szempontból szemlélve az eseményeket ez az értékelés számomra kétségtelenül elfogadható és helytálló, büntetőjogi szempontból azonban nem. Egyrészt már csak azért sem, mert mint tudjuk, semmiféle munkás-paraszt kormány megalakulására valójában nem került sor. Arra vannak ugyan bizonyítékok, hogy az elképzelést megvitatták, de megvalósítására nem került sor, s maga Ludvík Svoboda akkori köztársasági elnök is lesöpörte az asztalról, amikor a dolgot neki előadták. Egyértelmű és nyilvánvaló, hogy elsősorban hatalmi harcról, politikáról volt szó, amelynek értékelése szintén a politika, s nem a büntetőjog körébe tartozik. Nem lehet azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy akkoriban egy szocialista alkotmány volt érvényben, amely egyebek között a kommunista párt vezető szerepét és a Szovjetunióhoz fűződő viszony védelmének kötelességét is rögzítette. Ezért nehéz elképzelni, hogy amikor alkotmányosan a Szovjetunió volt a példakép, a korabeli büntetőjog tartalmazhat valamiféle olyan szabályt, amely büntethetne valakit, vagy olyasvalamit, ami látszólagosan éppen a csehszlovák-szovjet viszony megszilárdulására irányul. Tudom, hogy ezek mai szemmel nézve abszurd dolgok, de ilyen volt akkor a világ, s a bíróságnak az akkori tényeket az akkori törvények alapján kell megítélnie. Ezen nem változtat az sem, hogy Csehszlovákia lakosságának döntő többsége 1968-at a korábbi kommunista diktatúra elemi erejű „demokratizálódásaként” és „olvadásaként” élte át, s augusztusban szinte egy emberként elítélte „az orosz megszállást”. Ezek azonban már az emberi szempontok. A per folyamán egyébként az is kiderült, hogy sem Jakes, sem Lenárt (az első abban az időben a kommunista párt központi ellenőrző bizottságának elnöke, míg a másik a párt központi bizottságának titkára volt) a munkás-paraszt kormány ügyében nem vitték a prímet, s csak másodhegedűsök voltak. Jakesnek valószínűleg igaA Jakes és Lenárt elleni beadványt harmadszorra fogadta el a bíróság. za volt, amikor azt állította: azért kerültek a bíróság elé, mert a korabeli érintett politikusok közül már csak ők vannak életben. Jelzés értékű az is, hogy a prágai Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló és Dokumentáló Hivatal beadványát csak harmadszorra fogadta el a bíróság. Első ízben még 1995-ben lett a beadvány elutasítva, tehát a hatalmas érdeklődéssel kísért perre hét év huzavona után kerül sor. Szerintem nem véletlen, hogy a volt magas rangú kommunista politikusok ellen kezdeményezett perek rendre a vádlottak felmentésével végződnek. Ma jogállamban élünk - már amennyire ennek már kialakultak a megfelelő keretei és formái - s ezért a bíróságoknak nem lehet s nem szabad politikai megrendelésre ítéletet hozniuk. Ha egy vád nincs megfelelő érvekkel és tényekkel alátámasztva, akkor a vádlottat fel kell menteni, akár tetszik ez a hatalomnak, akár nem. A politikát, a történelmet egyértelműen és határozottan el kell választani a büntetőjogtól. Ugyanakkor meggyőződésem: nagy kár, hogy a volt magas rangú kommunista politikusok a rendszerváltás után nem lettek megfelelő módon kihallgatva azzal a céllal, hogy tisztázhassuk, hogyan is működött a szocialista rendszer, megtudhassuk bizonyos dolgok hátterét, mozgatórugóit. Lenárt például sok mindent el tudna mondani arról is, hogyan is viszonyultak az akkori vezetők a szlovákiai magyarsághoz, a magyarokhoz általában, miket terveztek ezzel összefüggésben stb. Ezek a „politikai meghallgatások” és „tanúvallomások” számos kérdés, összefüggés tisztázásához hozzájárulhattak volna, s nem kellene őket évtizedek, évszázadok múlva a levéltárakban megtalálni az utókor történészeinek vagy régészeinek kiásnia valahol. Úgy vélem, hogy ez sokkal inkább szolgálta volna a társadalom valós érdekeit, mint a kisstílű, bosszúnak is felfogható, semmit meg nem oldó bírósági perek megrendezése. Az illetőket ugyanis a történelem és a társadalom már egyértelműen elítélte: a rendszerváltás megfosztotta őket egykori hatalmuktól és a politika peremére szorította, mégpedig mindenféle bírósági per nélkül. Meggyőződésem, hogy számukra ez az alapvető büntetés, s a társadalom számára pedig a múltbeli korlátozásokért és hányattatásokért az alapvető erkölcsijóvátétel. A szerző prágai munkatársunk A bővítés legnagyobb gazdasági haszonélvezője Németország, az új tagok kereskedelmének fele vele bonyolódik Vége az Unió németek iránti türelmének MTI-BESZÁMOLÓ Európai szinten a berlini vöröszöld kormánynak alig marad ideje a fellélegzésre. A határidők szorosak, Németország EU-partnerei fürge cselekvést várnak el a régi-új szövetségi kormánytól, türelmi idő nincs többé - írta a Frankfurter Rundschau. A lap emlékeztetett Romano Prodinak, az EU-Bizottság elnökének Schröderhez intézett üdvözlő táviratára, amelyben arról is szó volt, hogy Prodi örül a további együttműködésnek, különös tekintettel az Európai Unió előtt álló „döntő fontosságú kihívásokra”. Ez utóbbiakon az EU bővítése és az EU-intézmények reformja értendő. Schröder az elmúlt hónapokban felingerelte partnereit azzal, hogy leplezetlenül összekapcsolta az új tagok felvételét az európai agrár- politika jövőjével. Különösen Franciaországot bosszantja Berlin azzal, hogy tavasz óta hajtogatja: a keleti bővítés elválaszthatatlan a költséges mezőgazdasági politika reformjának legalább a megkezdésével - írja a frankfurti újság. Németország csaknem 30 százalékkal járul hozzá az EU költségvetéséhez, s el akarja kerülni, hogy pótlólagos terheket rakjanak rá az unió bővítésével. A mezőgazdasági szubvenciók legnagyobb haszonélvezői a francia gazdák, ezért Párizs ragaszkodik ahhoz, hogy a korábbi megállapodásnak megfelelően 2006-ig ne nyúljanak a kérdéshez. Mindazonáltal a bővítés legnagyobb politikai és gazdasági haszonélvezője Németország, az új tagok kereskedelmének a fele Németországgal bonyolódik - mutatott rá egy korábbi elemzésében Dániel Gros, az európai politikai tanulmányok brüsszeli központjának igazgatója. Mások mindehhez azt tették hozzá, hogy bármilyen kormány legyen is hatalmon Berlinben, olyan alacsonyan akarja tartani a bővítés költségeit, amilyen alacsonyan csak lehet, de végül „alá fogja írni a csekket”. A Frankfurter Rundschau cikke szerint Brüsszelben azt is hangoztatják, hogy „vége a választási harcnak, de a Berlinnel szembeni tapintatunknak is”, két további szakkérdésben. Pedro Solbes euró- ügyekben illetékes biztos arra számít, hogy Berlin régi-új pénzügy- minisztere, Hans Eichel végre elküldi Brüsszelbe a német állam- háztartás állapotát tükröző, szeptember eleje óta esedékes felfrissített adatokat. Ez annak megállapításához kell, hogy Németország tudja-e tartani vállalt deficit-célkitűzéseit, megszegi, vagy nem szegi meg azt a szabályt, hogy az euróövezetbe tartozó országok államháztartási deficitjének nem szabad túllépnie a GDP 3 százalékát.
