Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-23 / 221. szám, hétfő
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 23. KOMMENTÁR A reménykedés órái SZILVÁSSY JÓZSEF Több részletkérdésen lehet sopánkodni, azonban a lényeg mégis csak az, hogy Szlovákiában a demokratikus értékrendet valló pártok mozgástere nagyobb a mostani választások után, mint négy évvel ezelőtt. A reformpárti politikai erők bizalmat kaptak a szlovákiai választópolgárok többségétől, ezért most kompromisszumkészségre lesz szükségük a választási programjaikban szereplő prioritásaik összehangolására. Egyszersmind kellő politikai akaratra és kurázsira, hogy amit ígértek - elsősorban a felemás közigazgatási lépések korrigálását, a halálosan beteg egészségügy kigyógyítását, továbbá a nyugdíjreform beindítását, az adó- és más sarkalatos törvények lényeges módosítását említjük azt lehetőleg a választási ciklus első két esztendejében valóra is váltsák. Az úgynevezett parlamenti matematika ellenére sem lesz egyszerű a kormányalakítás. A három, egymás ténykedését jól ismerő és programjaik alapján is jórészt közel álló potenciális partnerek - az SDKÚ, az MKP és a KDH - számára bizonytalan tényező az ANO, amelynek eddigi fogadkozásait, valódi értékrendjét igazoló lépéseit csak mostantól ismerhetjük meg. Jóval nagyobb lesz a törvényhozásban az MKP politika súlya a négy évvel ezelőtti helyzethez képest. Az is fontos szempont, hogy ezúttal - mértékadó felmérések szerint - a magyar nemzetiségű választópolgárok több mint nyolcvanhárom százaléka és a korábbinál nagyobb számú nem magyar szavazott a Magyar Koalíció Pártjára. Ez a tény főleg a megelőlegezett bizalom jele, részben azonban annak is a következménye, hogy a szlovák pártok a közhelyes mondatokon kívül semmi konkrétumot, semmi biztatót nem kínáltak a hazánk lakosságának egyötödét kitevő nemzeti kisebbségek számára. Fontos döntések előtt áll az MKP vezetése, hiszen az ország integrációs érdekeit, a dél-szlovákiai régiók szociális és egyéb gondjait, nem utolsó sorban pedig a_szlovákiai magyarság szellemi, anyagi boldogulásának sorskérdéseit egyaránt érvényesíteni kell a kormányalakítási tárgyalások során. Mindenáron és minden áron nyilván nem szabad belépni az új kabinetbe. Véleményem szerint ilyen feltétel lehet a számunkra különösen számottevő tárcák megszerzésén kívül a közigazgatási határok bizonyos korrigálása, a magyar pedagógiai kar létrejöttének erőteljes szorgalmazása, esetleg a komáromi egyetem megalapításának a szavatolása, konkrét határidőkhöz kötve. Ezután is sokféle gáncsoskodás veszélye leselkedik Szlovákiára, ám tegnaptól tovább erősödött az a reményünk, hogy nem a politikai Balkán fele hátrálunk, hanem a tényleges demokrácia irányába araszolunk. Önlenullázó baloldal TÓTH MIHÁLY Mindent elsöprő vereséget szenvedett a baloldal. Miközben a szavazatuk elfuccsolódásán töprengő kevesek elképedve bámulják a képernyőre vetített számokat, amelyek szerint az SDE és az SDA együttesen se tesz ki 5 százalékot, emlékezetemben felidézem azokat a következtetéseket, amelyeket réges-régi pártoktatásokon vonattak le velünk; a nagy baloldali kudarcok után mindig létezett vigaszforrás: összeesküdött ellenünk a világ. A baloldal történetében most e tekintetben is új éra kezdődött. Tegnapelőttől itt sem a politikatudományban képzettek, sem a mezei hadak közkatonái nem hivatkozhatnak ármányra, összeesküvésre, az osztályellenség áskálódására. A baloldal besavanyodott krémje most a legfelsőbb tisztségek bársonyszékeiből zuhant ki a süllyesztőbe. Sok minden elmondható a hazai demokrácia fordulat utáni minőségéről, de hogy 1989 után politikai struktúránk nem akceptálta a tékozló fiú megtérése lehetővé tételéről szóló bibliai követelményt, az semmiképp nem állítható. A baloldalnak önmagát sikerült lenulláznia. Tizenhárom éve mindenki azzal számolt, hogy hosz- szú és széles hullámvölgybe kerül. A csodával határos, hogy Európában az öreg évezred utolsó évtizede a szociáldemokrácia évtizede volt. Közben térségünk négy országa közül háromban fél évszázadnyi tetszhalál után életre kelt a korszerű baloldal. Szlovákia az a negyedik, ahol e tekintetben rákmenetre emlékeztet a fejlődés. Ez meghatározó mértékben annak a következménye, hogy akik 1989 őszén élére álltak az 1968-tól hazaáruló múltú SZLKP szociáldemokratává alakítása folyamatának, olyan baloldali pártot hoztak létre, amelyet állásfoglalásai szerint, a jobboldallal való ütközései alapján a baloldalilag érdekeltek nem tudtak megkülönböztetni mondjuk a KDH-tól, a HZDS-től, de sokszor az SNS-től se. Pedig hogy baloldali párt működésére a fordulat után volt igény, azt jól mutatják a kilencvenes évek első felében elért választási eredmények. Hatásukra növekedtek meg Peter Weiss ambíciói. Ezektől vezérelve ütötte a vasat az 1994-es választások mihamarabbi megtartása mellett. Az SDL vezető garnitúrája úgy viselkedett, hogy az egyszerű ember a szocdem politikust nem tudta megkülönböztetni a polgári politikusoktól. Nyilvánvaló, hogy egy baloldali párt nem építhet arra, hogy a plébános úr a májusi litánián a hívőket majd megagitálja a szociáldemokrata gondolat számára. De az is abszurd megoldás, hogy 1989-ben a tegnapi konszoli- dátorok egyenesen a kommunista párt fejtágítójáról mentek át pártot alapítani az új demokrácia számára. Olyan is lett ez a párt. A leépülés ennek (is) a következménye. JEGYZET Unalomtól ittasan HOLOP ZSOLT Szinte unalmasan zajlottak a választások, különösen ha figyelembe vesszük, milyen jól végződtek, és hogy négy éve még rettegni kellett, Meciarék meghamisítják az eredményeket, ellopják a szavazócédulákat, vagy az ég tudja, mit találnak ki. Boldog az az ország, ahol a legnagyobb probléma, hogy az unoka bedob- hatja-e a szavazócédulát a nagypapa helyett. Sehol egy újraszámlálás-kezdeményezés, tüntetés, csalásnak a gyanúja se. A tudósítók részeg választókba és bizottsági tagokba kapaszkodnak, aki három sörnél többet ivott, hírt ad róla a hírügynökség. Bár elemzők szerint meg vagyok rémülve: bejutottak a kommunisták a parlamentbe. Ugyan. Hiszen eddig a kormányban voltak. Legalább nem állítják, hogy katolikusok, és üde színfoltot jelenthetnek a törvényhozásban. Első nyilatkozataik reménykeltők. Egy igazi érdekességgel szolgált a választás: a Markíza hajszálra annyi szavazatott kapott, mint négy éve. 1998-ban Schuster és az SOP, most Rusko és az ANO egyformán 8,01 százalékot ért el. Nem kell változtatni a műsoron. TALLÓZÓ KÜLFÖLDI HÍRÜGYNÖKSÉGEK A szlovákiai szavazók az európai irányultságú jobbközép pártokat részesítették előnyben, amelyek az EU- és NATO-csatalkozás hívei - emeli ki a szlovákiai választásokkal kapcsolatban az AFP francia hírügynökség. Az AP amerikai ügynökség szerint a választók meghiúsították, hogy újra a Vladimír Meciar vezette HZDS kerülhessen hatalomra. Az APA osztrák hírügynökség Meciar csökkenő népszerűségén kívül a reformpárti baloldal és a szélsőjobb nemzeti pártok kudarcát, illetve a kommunisták parlamentbe jutását emeli ki. Ha a Smer a jobboldali pártokkal lép koalícióra, az APA elemzése szerint a kormányban másodrendűvé válik, ugyanakkor a most kezdődő új megbízatási időszakban a jobboldal és a Smer közti kölcsönös ellenőrzés lesz az egyik meghatározó tényező. Az Európai Bizottság támogatásával fenntartott európai hírtelevízió, az Euronews ugyancsak kiemeli, hogy a HZDS partnerek nélkül ellenzéki szerepre kény- Mondd, akkor mi valóban buták vagyunk, ahogy Slota mondjsa, mert Dzurlndára szavaztunk? szerül, a kormányt pedig az uniós (Peter Gossányi rajza) és á NATO-csatlakozást támogató erők alakítják meg. Fico kifulladt nyolchónapos kampánya végére, Dzurindáék jól időzítettek, az MKP történelmi sikert ért el Négyeskoalíció alakulhat „Ezek után senki sem mondhatja, hogy Szlovákiában nem érdemes élni” - mondja költő-publicista barátom szombat éjjel Duna- szerdahelyen, utalva egy lehetséges négyes jobboldali koalícióra. JARÁBIK BALÁZS Valóban, az országnak érett demokrata látszatot kölcsönöz az a mód, ahogy a szlovák választók nemcsak Vladimír Meciart száműzték a történelem szemétdombjára, hanem főleg Robert Fico egyszemélyes pártjának uralkodását utasították el. Az ünneplés eufóriája alatt sem érdemes azonban elfelejteni az elmúlt négy realitását és a kampány tanulságait: A realitást már jól mutatja a választási részvétel csökkenése. A hétvégén mért 70,07% ugyanis jelentősen elmarad a ‘98-as 84,2%- tól, de az eddigi legalacsonyabbnak számító ‘94-es 79%-os részvételtől. Az okok elsősorban a baloldal teljes csődjében keresendők, hiszen az eddigi ismert felmérések szerint elsősorban a baloldali polgárok maradtak otthon. A kommunista párt bekerülését is csak részben okozta a pártra leadott voksok megnövekedett száma, hiszen magasabb választási részvétel mellett a kommunisták valószínűleg kimaradtak volna. A választásokon való részvétel szerte a világon csökkenő tendenciát mutat, elég, ha a pár hónappal ezelőtti cseh választásokra gondolunk, ahol 59 százalék volt. Alighanem unikum a világon, de nálunk a győztessel nemigen kell törődni. Ahogy 1998-ban, úgy 2002-ben sem tud Vladimír Meciar kormányt alakítani, sőt az erős bástyának tartott Trencsénben sem győzött a párt. A HZDS ‘98-as szavazatainak jó részét a HZD, másik részét valószínűleg a kommunista párt vitte el. A HZDS agóniáját azonban lassítani fogja, hogy a HZD nem került a parlamentbe, így Vladimír Meciarral még egy darabig találkozni fogunk. Még az is lehet, hogy a parlamentben. A választások győztese kétségkívül az SDKÚ, hiszen az eredmények tükrében valószínűleg egy újabb Dzurinda-vezette kormánykoalíció kerül hatalomra. Nem hiszem azonban, hogy igaza lenne a szlovák sajtóban egyre gyakrabban elhangzó frázisnak, mely szerint a pártnak sikerült meggyőzni a polgárokat, hogy érdemes rájuk szavazni. Sokkal inkább sikerült Robert Ficónak és Fiasík mágusnak túllőni a célon, és a korteshadjáraton tanúsított agresszív magatartásával elhitetni a kormányban csalódott választókkal, hogy nem mindegy, otthon maradnak, vagy fogcsikorgatva bár, de ismét Dzurindát választják. A választók mozgósításában minden bizonnyal nagy szerepe volt a különböző civil kampányoknak, amelyek sikerrel teremtették meg a „nekünk nem mindegy” hangulatot. Az SDKÚ kampánya azonban az egyik legjobban megkomponált kampány voit. Bár sokan megmosolyogtuk a „Modrá je dobrá” kam- pányrajtot, véleményem szerint az SDKÚ elindult azon a nyugat-európai úton, ahol színek fejezik ki az egyes pártokat. Németországban mindenki tudja, mit jelent vörösökre, vagy zöldekre szavazni. Nálunk az SDKÚ sikerrel próbálta azonosítani magával a kéket. A magam részéről kíváncsian várom, hogy folytatja a párt a szín kihasználását. Fico ezenkívül nem mutatott fel valamire való csapatot maga körül. Benová szereplése hibának bizonyult, hiszen a drága kosztümökben pompázó Smer-sztár száját csak nagy ritkán hagyta el értékelhető mondat. Bár az egyszemélyes show-t kezdetben siker koronázta, Fico a végére elfáradt, és az utolsó hetekben nem tudta az általa diktált kampánytempót tartani, idő előtt előtte puskaporát. Ráadásul taktikai hibát követett el azzal, hogy kizárta Dzurindát és Miklóst a következő kormányból, amely hozzájárult a hezitáló volt SDK-szavazók meggyőzéséhez. A Kereszténydemokrata Mozgalom az elmúlt heteket szinte nagyobb mediális háttér nélkül kampányolta végig. A KDH kampányának igazi célját talán a legjobban a párthoz egyre közelebb álló Domino Fórum hetilap választások előtti címlapja mutatja meg, ahol a radikális hetilap azt hangoztatta, hogy a választásoknak egyáltalán nincs tétje. Ezzel szemben az ANO ugyancsak sokat költött mediális megjelenéséKulcsfontosságú szerepet kapnak a kormányalakítási tárgyalások re. Az MKP-n kívül az ANO próbálta meg a kampányt tematizálni és megfogalmazni a számára legfontosabb problémákat. A kezdetben sikeres kampányt azonban a választási hétvége előtt a párt egyik - legalábbis a felmérések alapján - legnépszerűtlenebb embere (bár elnöke) Pavol Rusko arcképe váltotta fel. Valószínűleg ez a taktikai hiba, illetve sok potenciális ANO-szavazó SDKU-ra való átszavazása okozhatta az ANO enyhe visszaesését az előzetes felmérések szerint. Végül, de nem utolsósorban az MKP. A magyar párt kétségkívül eddigi legnagyobb sikerét érte el a választásokon, nemcsak mandátumainak számát növelte, hanem 15 ezer szavazattal többet is szerzett - egyedüliként az eddigi parlamenti pártok közül. Előzetesen annyi megállapítható, hogy a nagy sikerrel zajlott korteshadjárat jó húzásnak bizonyult, illetve a párt korrupciómentes imidzse is sokat jelentett a szavazóknak. A kampány azonban ismét azon rétegeket szólította meg, amelyek valószínűleg az MKP-ra voksoltak volna, figyelmen kívül hagyva a potenciális régióbeli szlovák szavazókat. Mivel az MKP-t sok támadás érte a fiatalok arcok hiánya miatt, a párt listájára befutó helyre került fiatalok (Berényi, Bastr- nák, Gál, Juhász) nagyobb teret kaphattak volna a kampány során. Minden valószínűség szerint jobboldali négyes koalíció alakul a választások után. Bár diplomáciai és politológusi körökben is hallottam, hogy jobb lenne Robert Ficóval kiegyezni, sőt bevenni a kormánykoalícióba, Roberttel pontosan ugyanúgy kell bánni, mint ahogy ő bánt volna győztesként a többi párttal. A Smer ellenzékben megmutathatja, hogy menyire szakértő és hogy a legnagyobb feladata nem a pártot finanszírozó pénzügyi körök kiszolgálása lett volna. Ellenzékben Ficónak esélyé van egy olyan egységes baloldal megteremtésére, amely 2006-ban eséllyel veheti fel a versenyt a jobboldallal. A 78 mandátum azonban szűk politikai mozgásteret ad, sokan már kutatják, melyik pártban bújnak meg a leendő „Marvano- vák”. A szűk mozgástér miatt az MKP számára a legfontosabb időszak a kormányalakítás lesz. Kulcsfontosságú, milyen tárcákal harcol ki és kiket állít a tárcák élére, illetve különböző pozíciók ba. Már csak azért is, mert a bal oldal nélküli jobboldali koalícióban az MKP természetes partne rei vesznek részt, így az érdekérvényesítés felé is megnyílik az út Mint az esetleges koalíció máso dik legerősebb pártjának, épper az MKP-nak kell megfelelő józan ságot, hozzáértést és profi hozzá állást mutatni, mert a kormány élén ismét az a kék párt áll majd amelyről egy - egyébként rájul szavazó - szlovák újságíró bará tóm mondta: nehogy a kis tolva jók megint nagyot álmodjanak. Egy-egy voks hatvan koronát ér, egy-egy parlamenti mandátum évente félmilliót Tíz párt kap állami támogatást TASR-HlR Pozsony. Az állam az elkövetkező négy évben össesen közel 632 millió korona anyagi támogatást nyújt a háromnál több százaléknyi szavazatot szerző pártoknak. A pártok egy-egy szavazatért hatvan koronát kapnak. A parlamentbe jutott pártok támogatása három összegből tevődik össze. Egyrészt minden egyes voksért hatvan korona jár. A következő négy évben - éves részletekben - újabb hatvan koronát kapnak szavazatonként. Egy-egy mandátumért évente félmilliót, vagyis négy év alatt kétmilliót ad az állam. A parlamenten kívül rekedt, de három százalék fölött „teljesítő” pártok a négy év alatt kétszer kapnak hatvan-hatvan koronát, szavazatonként, az ennél gyengébb eredményt elérő tömörülésnek nem jár semmilyen állami támogatás. Az SDKÚ és a Demokrata Párt (DS) közti különmegállapodás értelmében az utóbbi - mivel visszalépett Mikulás Dzurindáék javára - az SDKÚ támogatásának egyötödét, több mint 5,2 millió koronát szerez. MILLIÓK A PÁRTKASSZÁKBA HZDS 139 282 920 SDKÚ 122 074 360 Smer 96 452 000 MKP 78 528 280 KDH 58 464 240 ANO 57 637 080 KSS 43 824 640 PSNS 12 610 080 SNS 11 475 960 HZD 11 318 880
