Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-21 / 220. szám, szombat
Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 21 VENDÉG KOMMENTÁR Gyugyuautó BODNÁR GYULA Jönnek az unokák felfelé a lépcsőházban, Levente már a saját lábán, de még édesanyai közreműködéssel, Noémi karon, kis csomagokkal popsijuk tájékán. Innentől kezdve percről percre változó gazdag program kezdődik számunkra, melyben többek között szerepel a lakás szétszedése, miközben estére, míg álomba nem szenderülnek a kis örökmozgók, dagadó pelenkákkal telik meg a konyhai kuka, elég lesz lecipelnem. De hát kell ennél nagyobb boldogság?! Vagy annál, amikor Levente, aki újabban már nem kér a pelenkából, elkiáltja magát, piszi lecc, és akkor futni kell vele, különben jöhet cseréje a bugyinak, nadrágnak, dörzsölése a szőnyegnek, felmosása a csempének, amerre totyogott. Persze, ennek is vége lesz hamarosan, nem tartja majd magában az utolsó utáni pillanatig azt a rengeteg teát, vizet, gyümölcslevet, amit egyelőre még cumisüvegből, általában fekvő helyzetben fogyaszt, miközben forgolódik, kacarászik, vagy leáll egy pillanatra, és a szobának egy bizonyos pontjára függeszti tekintetét, mintha vizsgálna ott valamit. Noémi meg csak mosolyog a heverőn, lekapja szemüvegemet, úgy néz rám a szőkeség nagy kék szemekkel. O még nem tudja azt mondani, hogy piszi lecc, sem mást, de előbb-utóbb hozzá is eljönnek a szavak, s rakosgatja majd egyiket a másikhoz, ragok nélkül, mint egyelőre Levente, gyugyuautó, vagyis Gyugyu, aki én volnék, és az autója. Itt tartunk most. S én óhatatlanul a jövőre gondolok, gyermekeink gyermekeinek a jövőjére. Hogyan alakul majd ebben az országban, a holnap Európájában? Mindennapi feladatként kell-e majd továbbra is csatázni a sajátosság méltóságának megőrzéséért, melyért különösen mi, magyarok, annyi, de annyi energiát áldoztunk itt hosszú évtizedeken keresztül, vagy élhetnek utódaink szuverén, autonóm, szabad polgárként, a sajátosság méltóságának tiszteletétől övezve? Befejeződik-e az átmeneti időszakok sora, melyekből ugyancsak kijutott nekünk, s lesz-e végre-valahára folyamatosan építhető az élet, hogy ne kelljen menekülni, elmenni innen, legalábbis nem elsősorban egzisztenciális okokból? Természetesen a távozás is megoldás, a munkával töltött ideiglenes kinntartóz- kodás vagy a soha vissza nem térés, csak kérdés, ki mint éli meg mindezt egyénenként, az érzelmek szintjén, mennyire húzza a bőrönd azt a két grammnyi valamit, amit léleknek hívunk. Bár lehet, hogy ez a kérdés így anakronizmus, divatjamúlt, mindazonáltal egy magára valamit is adó országban nem mindegy, hogy szabad választás eredményeképpen vagy kényszer hatására, mondjuk megélhetési gondok miatt vállal az ember munkát külföldön. Mert manapság már az a legkevesebb, hogy a kapu nyitva, nem szól ránk a házmester, s nem is lő utánunk, ha ki akarunk menni. Csak azt nem tudom, miért imádja Levente a kulcsokat, megint cipel a markában egy csomót, s próbálgatja őket valamennyi zárba. Mint aki érzi, hogy ez-az el vagyon előle zárva. Vagy a jövőre nyíló ajtót szeretné már kitárva látni? Ő is? Mindenesetre, megyünk és megöntözzük a virágokat a lépcsőházban. JEGYZET Por favor una cerveza MOLNÁR NORBERT Fura szerzet a kelet-európai turista, no nem mintha a nyugati sokkal jobb lenne, de az már úgy ahogy megtanulta kezelni a váratlan helyzeteket, vagy legalábbis van rá pénze, hogy kezelni tudja. Vagy nyelvtudása. A helyszín egy spanyolországi nemzetközi repülőtér, ahol bekövetkezik a legrosszabb, ami egy ártatlan, fáradt és a repülés miatt izguló turistával történhet: másfél órát késik a repülőgép. Akinek maradt még elég pénze, ilyenkor megrohamozza a gyu- tifrísopot, hogy olcsóbban jusson whiskyhez meg parfümhöz, mint idehaza, s ezzel megkétsze- rezze-háromszorozza kézi poggyászát. A másik fajta számára is egyértelmű a helyzet: egy fityingje se maradt, meghal szomjan, így beoson a WC-be, és rászopja magát a csapra még akkor is, ha előtte határozottan figyelmeztetnek, hogy a víz ihatatlan, pontosabban iható, de betegséget is okozhat. A harmadik fajta a legérdekesebb: maradt némi pénze, de nem tudja pontosan felmérni, mire elég, vagyis mennyivel drágább a reptéri váró, mint a falubéli kiskocsma. Ő tehát elindul felfedező körútra. Odasomfordál a pulthoz, bámészkodik, majd határozott hangon megkérdezi, mennyibe kerül a sör. Természetesen a saját nyelvén. Az elárusító hölgy kérdő tekintetével jelzi, egy kukkot sem ért az egészből. Turistánk pedig, mintha süketnémával lenne dolga, lassan tagolva ismét megkérdi: meny-nyi a sö-ör? A szegény nő közli, nem nem hallja, hanem nem érti. Megsajnálom őket, lefordítom, ki kitől mit szeretne. A hölgy megkönnyebbül, és fölírja a sör árát. Turistánk elszédül az összegtől, de még belekapaszkodik az utolsó reménysugárba: hátha a dobozos olcsóbb. Ezt is megkérdezi. A nő ismét értetlenül néz, amire a kelet-európai a jól bevált módszert alkalmazza: men-nyi a do- bo-zos sö-ör? A nő teljesen tanácstalan, rám néz, megint fordítok. A nő újra ír, a turista ismét szédül. Úgy otthagyja a sort, mint Robbie Williams a Take Thatet. És végig azon morog, hogy őt itt senki nem érti. Őrültek ezek a spanyolok, nem tudnak szlovákul. FIGYELŐ Párkány és Vidéke „Klassz dolog a híd, de még klasszabb lesz az Unió, amikor majd leszerelhetik a szkennereket, amelyek addig talán meg is lesznek” - írja a Párkány és Vidéke legújabb számában Himmler György főszerkesztő. Arra utal, hogy a Párkány-Esztergom határátkelőhelyen lassú az útlevélkezelés, mert a szlovák hatóságok nem szereltek fel az úti okmányok gyorsabb ellenőrzésére r szolgáló szkennereket. A havilap arról is ír, hogy a létesítendő párkányi ipari park a tervek szerint részben a papírgyár területén (20 hektár), részben a mellette elterülő 23 hektárnyi, jelenleg mezőgazdasági területen jönne létre. Miroslav Vyssy, a Kappa Stúrovo cég alkalmazottja szerint először a városnak jóvá kell hagynia az ipari parkkal kapcsolatos stratégiát. Ezt követi a cselekvési terv kidolgozása, amely a park létesítésével kapcsolatos konkrét feladatokat foglalja magába. Szerinte „a legtöbb gondot a város által megvásárolandó földek tulajdonjogi viszonyainak tisztázása és a finanszírozása fogja jelentem”, (kor) TALLÓZÓ SME Ha a kormány október végér egyezményt köt a Zsidó Hitközségek Központi Szövetségével a holokauszt áldozatainak kárpótlásáról, a lap szerint Szlovákia is azon államok egyike lesz, amelyek képesei voltak lezárni múltjuk e terhes fejezetét. Több évig eltartott, míg Pozsony tudomásul vette, hogy a szlovák államban elkövetett bűnökért más, például Németország nem fog kárpótlást fizetni. A Sme ugyanakkor figyelmeztet, hog> Szlovákia történelmének több ilyen fejezete van. Stefan Sutaj, Mi chal Barnovsky és Ivan Kamenec történészek a kormány számára már készítik a magyarok másodii világháború utáni üldözéséről és az ellenük elkövetett erőszakról szóló jelentést - írja a napilap. E szakemberek a Szovjetunióba el hurcoltakról és a roma holokauszl áldozatairól is elemzést tettek a mostani és a leendő kormány asztalára. „Az elemzések tartalmával a parlamenti választások után felálló kormány foglalkozik majd, ha a mostanihoz hasonlóan ugyanolyan erkölcsi és politikai kötelezettséget fog érezni, hogy lezáija- Jó lenne, ha némely bíróság háza táját is alaposan kisöpörné! (Peter Gossányi karikatúrája) Szlovákia történelmének sötét oldalait”-jegyzi meg a Sme. HÉTVÉG(R)E Töriszagú szombat délelőtt amikor megcsapta az orrát a doh, Gubala Ferivel hívták így az ápo- rodott levegőt, amely az örökké nedves pincéből áramlott, ahová földrajz- és történelemórára jártak. „Ki tudja, mi van vele?” - gondolt legjobb barátjára. Fölértek a másodikra, hamar megtalálták az osztályt (a céseké volt, a matekterem), az ő választóhelyiségüket. József nem akart hinni a szemének. A választási bizottságban ott ült Feri - igen, semmi kétség, ő az, pápaszem, görnyedt hát, kampós orr -, a jc öreg Gubala Feri, aki egyszer azt mondta földrajzórán, hogy „Az Antarktiszon jegek élnek...” József önkéntelenül felkiáltott, egyszeriben elfelejtette a rossz időt, Hruskóékat, a többi választót, a hóna alól kicsússzam esernyő nagyot csattant a padlón. A zajra Gubala felkapta a fejét, hamisítás mosollyal nézett barátjára, „Ez a szemét tudta, hogy ide jövök választani” - villant át Józsi agyán. Feri mindkét kezét felé nyújtotta, A jobbal megszorította barátja kezét, a balban szavazólapokat tartott. „Jó, hogy eljöttél” - mondta. - „Érzed? Most is töriszag van...” „Rászánni magát az embernek, az a legnehezebb” - gondolta József, a harmincas magyartanár, miközben tűnődve nézett ki lakása ablakából. Vészjóslóan boron- gós volt az idő, az eső is szemerkélt. Az ebédlőasztalon marasztalón gőzölgött a kávé, a férfi álmosan nyújtózott egyet. Semmi kedve nem volt kimozdulni otthonról. Pedig a választások másnapjára virradt. JUHÁSZ LÁSZLÓ Mire felöltözött, elállt az eső. Hóna alá csapta az ernyőt, és bezárta a lakásajtót. Az iskoláig tíz perc sincs az út, József tempós léptekkel indult el. Odakint aztán egy csapásra megszűnt a rosszkedve, vidáman szívta magába a megtisztult levegőt. Csakhamar utolérte az ünneplőbe öltözött öreg házaspárt, Hruskóékat az ötödikről, nem volt nehéz kitalálnia, hogy ők is ugyanoda tartanak. Ilonka néni görnyedten kapaszkodott párja baljába, amaz meg a botjára támaszkodott. Egymást támogatva battyogtak a szavazóhelyiség felé. Az asszony hosszú gyapjúkabátot és jobb időket látott, krizantémos kalapot, a férfi meg ódivatú barna öltönyt, hozzá fölhajtott peremű Eden-kalapot viselt. „Kezicsókolom!” - biccentett József, és már le is hagyta volna őket, mikor az asszony megtorpant. „Jó napot, lelkem! Várj egy kicsit, Bandi!” - rántott egyet az ura karján. „Most mindjárt megkérdi, én is választani megyek-e” - gondolta József, arcára kényszeredett mosoly ült ki. „Ugye, milyen vacak idő van ma, Ilonka néni? Az embernek alig van kedve kimozdulni otthonról” - szólt nyájas hangon, megelőzendő az obiigát kérdést. „Mindegy az nekünk, kedves! Mi az urammal akkor is elmennénk szavazni, ha jégeső zuhogna” -■ csattant föl önérzetesen az asszony. Bandi bácsi morgott valamit az orra alatt, a felesége biztatásnak vehette, mert folytatta: „Csak meg ne kérdezze, hogy kire szavazunk, úgyse mondanánk meg!” - mosolyodott el titokza- toskodón Ilonka néni, még csippentett is hozzá egyet a szemével. „Azt is felírtuk, hányas számokat karikázzuk be. Mert nem az egész nevet kell keretezni, csak a sorszámokat, abból is csak négyet” - 'tudálékoskodott az asszony. A férje krákogott egyet, fáradtan nézett maga elé. Hirtelen kényelmetlen lett a csend. „Akkor hát...” - szólalt meg bizonytalanul József - „Ballagjunk...” Ilonka néni nagyot bólintott, összébb húzta a nyakán a kabátot, nekiindultak. Nagy sokára a régi iskolához értek. Az öregek - ki tudja, hányad„Jó, hogy eljöttél” - mondta. - „Érzed? Most is töriszag van...” szór - megálltak, Ilonka néni most éppen zsebkendőt keresett a feketelakk retikülben. Józsefet furcsa érzés kerítette hatalmába, amikor fölnézett, az ismerős ablakokat keresve. Ott végezte a nyolc osztályt, azóta csak választani jár ide, négyévenként. „Töriszag” - jutott eszébe a régi szó, HETI GAZDA(G)SÁG A pénzpiac nyugodt a választás előtt TUBA LAJOS Az „interregnumot”, vagyis a jelenlegi és a választásokból kikerülő új hatalom közti szabatosabb időszak beköszöntését nem csak az alapján ismerjük meg, hogy a bírók szabadon engedték a maffiózókat. A gazdaságban is történt egy és más, hiszen itt sokan számítanak arra, hogy a régieknek már nincs idejük, az újaknak pedig hónapokig is eltart, amíg akcióképessé válnak. Frantisek Mojzis például hihetetlen áron, 400 ezer koronáért eladta évi 4 milliárd koronás forgalmú cégét, a Drukost, egy külföldi társaságnak. Saját bejáratú pénzügyi szolgáltatója 40 ezer károsultjának azon melegében meg is üzente: ezentúl a hollandok után caplassanak, őt hagyják békén, egyelőre pihenni óhajt. Talán nem kockáztatunk sokat, ha kijelentjük, Mojzis ezzel egyáltalán nem tűnik el a színről. Az elmúlt évek során megszokhattuk tőle, hogy ő mindig a zavarosban halászik, és ha kissé korábban születik, Rejtő Jenő bizonyára róla mintázza meg Piszkos Fred, a Kapitány alakját. Egyelőre azonban az áldozatok nevében legalábbis profi marketingkampányt kifejtő (volt) társasága számára nem maradt más, mint tovább rágni a gittet, amely a 21. század Szlovákiájában ezúttal a Szlovák Távközlési Vállalattal (ST) szembeni, senki által el nem ismert sokmilliárd koronás váltó képében jelenik meg. Jó látni, hogjy a korona árfolyama milyen nyugalommal várta a választásokat. Négy évvel ezelőtt a jegybanknak 1 milliárd dollárt kellett áldoznia a pánik elkerülése érdekében. Néhány hónappal ezelőtt a szakértők a mostani vokscsata idejére is ideges hangulatot és nagy kilengéseket várFrantisek Mojzis megszabadult a Drukostól, eladta egy külföldi társaságnak. tak. Elég volt azonban egyetlen szalonképtelen politikai párt meggyöngülése és a helyzet gyökeresen megváltozott. Ajegyban- ki elnök is elégedett, hiszen a második negyedévben kedvezően alakult a bruttó hazai össztermék (GDP). A dolog szépséghibája, hogy ez főként a fogyasztás növekedésének köszönhető. Hangsúlyozta viszont, hogy a választási kampányban minden párt reformot ígért, így remélhetőleg az új kormányidőszakban megpróbálnak változtatni ezen a szerkezeten. Aki esetleg vonzódik a víziókhoz, szerezze meg a Közéleti Kérdések Intézete (IVÓ) nevű jó nevű intézmény friss anyagát, amelyben a hazai gazdaság három lehetséges fejlődési útját vázolják fel, 26 fejezetben, vagyis eléggé részletekbe menően. A kormány egyébként emelt fejjel búcsúzott, vagyis kitartott elhatározása mellett, hogy az utolsó hetekben már nem hoz politikailag vitatható, ún. „spájzoló” határozatokat. így olyan szimpatikus döntések is sorra kerültek, mint az elektronikus aláírás anyagi feltételeinek megteremtése. Ezzel kézzel fogható közelségbe került az a világ, amikor már sorban állás helyett az interneten kommunikálunk majd a hivatalokkal, így küldjük el adóbevallásunkat, illetve bármit, amire jelenleg hitelesítésre van szükség. Jó hír érkezett az internetes háború színtereiről is. A szolgáltatók már hónapok óta hangosan tiltakoznak a szerintük monopolhelyzetével visszaélő távközlési vállaA kormány az utolsó hetekben már hoz ún. „spájzoló” döntéseket. lat praktikái ellen. Az ST-nek nyilván elege lett ebből, legalábbis erre utal az október 1-től esedékes kedvezményes internetezés bejelentése. Bár a változás küszöbön áll, még semmit sem tudunk a részletekről, ennek dacára a bejelentés azért örvendetes. Egyébként szintén október elejéhez kötődik a villamosenergia-pi- ac liberalizálásának kezdete is Igazi szlovák reform ez, késett is. meg kicsi is. De legalább a mién) és remélhetjük, hogy előbb-utóbb a németekhez hasonlóan a háztartásainkat is eléri az áramszolgáltató megválasztásának lehetősége.
