Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-18 / 217. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 18. TÉMA: A PÁRTOK ADÓJAVASLATAI A jobboldali pártok egyenlő jövedelemadót ígérnek Forradalom várható? Az állam még a polgárok halálából is hasznot húz, ugyanis 23 százalékos hozzáadottérték-adót vet ki a koporsókra Elviselhetetlenek az adóterhek ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az állam mindig szívesen tartja a markát, ha a polgárok pénzéről van szó Pozsony. Szlovákia a legna­gyobb adóterhekkel és elvo­násokkal rendelkező orszá­gok közé tartozik. Ezen nem sok minden változott az el­múlt választási időszakban sem, hiszen az állam még a halálunkon is nyer, 23 száza­lékos hozzáadottérték-adót vetve ki a koporsónkra. MOLNÁR IVÁN Az államnak fizetett adóink és elvo­násaink az elmúlt években rekordo­kat döntögettek, jelenleg az állam jövedelmünk felét vonja el tőlünk. Hogy valóban mennyit is áldozunk az államra azt a legjobban az elmúlt években egyre népszerűbb adósza­badság napja fejezi ki. Eszerint, ha az adóinkat egyszerre szeretnénk kifizetni, akkor június közepéig csak az államra dolgoznánk, és csak azután gyarapíthatnánk a saját pénztárcánk tartalmát is. A legtöbb pénzt azonban nem is az adók viszik el, hanem az egyes elvonások. Míg a bevételeink 15,7 százaléka megy az adókra, addig az elvonások csak­nem a 37 százalékát emésztik fel. A közkiadásokat sürgősen és radikálisan csökkenteni kellene. Ezzel azonban még koránt sincs vé­ge jövedelmünk megcsapolásának, hiszen minden egyes vásárlásnál megfizettetik velünk a hozzáadot­térték-adót vagy a fogyasztói adót. Hozzáadottérték-adónk ugyanak­kor a hatodik legmagasabbnak szá­mít a világon. A gazdasági szakemberek szerint a magas adók rendkívül rossz hatás­sal vannak az egész gazdaságra, és ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Minél gyorsabban hajtjuk végre az adóreformot Szlovákiá­ban, annál hamarabb számíthatunk az ezt követő gazdasági fellendülés­re - állítja Björn Tarras-Wahlberg, az Adófizetők Világszövetségének (WTA) elnöke. Szerinte az adóre­formot mindenképpen még az eu­rópai uniós csatlakozásunk előtt kell végrehajtanunk, hiszen a csat­lakozást követően ezt már nem biz­tos, hogy sikerül véghezvinnünk. Az európai és a szlovák adórend­szert a Szlovák Adófizetők Szövet­sége és a WTA által rendezett múlt fékezőleg hatnak a munkavállalók­ra is. Példaként egy 13 ezer korona körüli bruttó fizetéssel rendelkező munkavállaló említhető, aki az adó­kat és elvonásokat követően csak 10 600 koronát kap kézhez. Ha azon­ban a hozzáadottérték-adóra kifize­tett összeget is leszámítjuk, akkor további 1953 koronát vesz el tőle az állam. A13 ezer koronás bruttó fize­tésből valójában így csak 8648 ko­rona illeti meg őt. Az állam azonban minden alkalmazottért a munkálta­tótól is beszedi a biztosítást. A 13 ezer koronás bruttó fizetés esetében ez 5 ezer korona körül mozog. Az ál­talunk megtermelt 18 ezer korona körüli összegből az állam így csak­nem 10 ezer koronát vesz el. Az államnak azonban az így besze­dett adók sem elegendők, és napon­ta 130 millió koronával többet fo­gyaszt, mint amennyit beszed az adófizetőktől. Ezt a most leköszönő kormány a privatizációs bevételek­kel próbálta meg kompenzálni, ez a hét végi pozsonyi konferencián vet­ték górcső alá, ahol a résztvevők megegyeztek abban, hogy adóhar­monizáció helyett az unió egyes or­szágainak konkurálniuk kellene az adórendszerek tekintetében. Az új belépők számára rendkívül fontos lenne, hogy a harmonizációs sáv al­só határán mozoghassanak. Björn Tarras-Wahlberg hazája, Svédor­szág példáján mutatta be, hová ve­zetnek a rendkívül magas adók. Svédország korábban a vüág máso­dik leggyorsabban fejlődő gazdasá­gát tudhatta magáénak, a hetvenes évektől azonban a szociális állam jegyében fokozatosan emelték az forrás azonban véges, így az egye­düli reális megoldást a közkiadások csökkentése jelenti. Erre, a politiku­sok állítása ellenére, megvan a le­hetőség, csak a politikai akarat hi­ányzik. Jelenleg ugyanis az állam még mindig rengeteg olyan tevé­kenységet lát el, amit a magánszféra sokkal hatékonyabban képes bizto­sítani. A jobboldali közgazdászok szerint az államnak elsősorban az ország belső és külső védelmét kel­lene biztosítania. Erre a célra azon­ban a szlovák költségvetésnek csak a 16 százaléka jut, míg a legtöbb pénzt a szociális juttatások viszik el. Minden hatékony adóreformot elsősorban a kiadások csökkentésé­vel kellene elkezdeni. Persze ez kü­lönösen a választási kampány ide­jén nem tartozik a politikusok által hangoztatott nézetek közé. Ehelyett gazdagabb szociális juttatásokat és a legkülönfélébb dotációkat ígérik a mezőgazdászoknak és az ipari ter­melőknek, közben pedig hajlandók adókat, aminek következtében az ország a 15. helyre esett vissza. Wahlberg csalódását fejezte ki a hétvégi svédországi választásokkal kapcsolatban is, hiszen a választók nem okultak a gazdasági vissza­esésből, és többségük a baloldali­zöld pártszövetségre szavazott. Egyáltalán nem biztató ennek fé­nyében Göran Persson svéd kor­mányfő választásokat követő nyi­latkozata. Szerinte ugyanis a párt­jaikra adott voksok tanúsága sze­rint a lakosság az adócsökkentések elé helyezte a jóléti feltételek és az oktatás színvonalának növelését - a jobboldal ugyanakkor főként épp (Képarchívum) megfeledkezni arról, hogy mindezt a mi pénztárcánkból veszik ki. Hosszú távon ezért mindenképp a kiegyensúlyozott költségvetést kel­lene megkövetelnünk a pártoktól. A következő lépésben a legfonto­sabb az adórendszer egyszerűsíté­se, hiszen többségünk többnyire nem is tudja, hogy mi mindent adóztatnak meg vele. Ennek során a jobboldali pártok többsége az úgynevezett egyenlő adó bevezeté­sét tekinti fő céljának. Ezzel elke­rülhető lenne a progresszív adózás igazságtalansága, amely során a nagyobb bevételekkel rendel­kezőket magasabb adókulcsokkal büntetik. Az egyenlő adó bevezeté­sének is megvannak azonban a ve­szélyei, hiszen teljesen célját veszt­heti, ha egyúttal nem szüntetik meg az adózással összefüggő összes ki­vételt és leírható tételt. Ha erre mégis sor kerülne, akkor az adóbe­vallásunkra valóban elég lenne egy képeslap nagyságú adóív. az adók visszafogásával kampá­nyolt. Wahlberg pozitív példaként Észtországot említette, ahol a tár­saságok el nem osztott, befektetés­re szánt nyeresége után nem kell adózni. Az ország részben ennek köszönhetően is rendkívül gyorsan fejlődik, és egyes gazdasági sza­kértők már „balti kis tigrisként” emlegetik. Éveken át 5-6 százalék­kal nő a bruttó nemzeti összter­mék, és az elmúlt évtizedben Észt­ország több külföldi beruházót vonzott, mint a többi balti állam. Ez szerinte a liberális gazdasági légkörnek és az alacsony adóter- heknek köszönhető, (mi) Ha a választásokat követően a jobboldali pártok által szorgalma­zott adóreform valósulhatna meg, akkor Szlovákiára egy kisebbfajta adóforradalom várna. Mindegyi­kük alacsonyabb adókulcsokat ígér, és négy párt szorgalmazza az egyenlő adózás bevezetését is. Az alábbiakban azokat a pártokat vesszük górcső alá, amelyek a leg­nagyobb teret szentelik az adó­rendszer reformjának. OKS A szakemberek szerint a legkidol­gozottabb adóreformot az egyéb­ként elenyésző támogatottsággal rendelkező Polgári Konzervatív Párt (OKS) ajánlja, amely hosszú távon a jövedelemadó teljes felszá­molását tekinti fő céljának. Addig is azonban a személyi jövedelem- adó esetében két adósáv bevezeté­sét javasolja. Az évi 120 ezer koro­nánál kevesebbet keresők számára 0 százalékos adókulcsot javasol­nak, míg e felett 16 százalékos kul­csot vezetnének be. A társasági adó esetében az adókulcs 16 szá­zalékos lenne, függetlenül a bevé­telektől. Ezzel párhuzamosan a párt úgy módosítaná az alkot­mányt, hogy az adók növeléséhez a parlamentben az összes honatya három ötödének a jóváhagyására lenne szükség, míg az adócsökken­tés esetében elég lenne az egy­szerű többség is. A szociális re­formmal párhuzamosan csökken­tenék az elvonásokat is a jelenlegi 50,8 százalékról 33 százalékra, ugyanakkor felszámolnák a leírha­tó tételeket. A hozzáadottérték- adó esetében egységes, 17 százalé­kos adókulcsot vezetnének be. Ki­vételt csupán az élelmiszerek és a gyógyszerek képeznének, amelyre 10 százalékos hozzáadottérték- adót vetnének ki. MKP A Magyar Koalíció Pártja az elkö­vetkező választási időszakra átfo­gó adóreformot ígér, ezzel együtt pedig az államháztartás területén tovább csökkentené az állam újra­elosztó szerepét. Programjuk sze­rint fontos, hogy további tevékeny­ségek és szolgáltatások kerüljenek át az állami szférából a versenysz­férába, illetve a nonprofit szerve­zetek szférájába. A párt a szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális, valamint a lakásüggyel és a testne­veléssel kapcsolatos szolgáltatá­soknál növelné a magánszféra je­lentőségét. Az MKP szerint arra kell törekedni, hogy az állami költ­ségvetés hiánya ne haladja meg a bruttó hazai össztermék 3,5%-át, s az államháztartás egészének (az állam, az önkormányzatok, az ál­lami alapok, illetve a közhasznú alapok és társaságok) hiánya a GDP 4%-át. Egy ilyen mértékű de­ficit szerintük biztonsággal finan­szírozható és nemzetközileg is el­fogadható. A párt programja a jobboldali pártok többségétől el­térően azonban nem foglalkozik pontosan az adókulcsok kérdésé­vel, így ezt csak a párt politikusai­nak nyilatkozataiból lehet kikövet­keztetni. Harna István építésügyi miniszter és a párt gazdasági prog­ramjának a kidolgozója szerint „nagy általánosságban elmondha­tó”, hogy lemennének a 20 száza­lékos adókulcs körüli szintre, később azonban a 15-16 százalé­kos adókulcsot is elfogadhatónak nevezte. A párt hozzáállását az adókhoz azonban a legjobban Bu- gár Bélának á párt elnökének egy országos napilapban nemrég meg­jelent nyilatkozata jellemzi. Sze­rinte a jobboldali pártok többsége által javasolt egyenlő adó „nem számít általános gyógyírnek”, és a jobboldali pártok többségétől el­térően ugyanígy „természetesnek” nevezte a nagyobb bevételekkel rendelkezők számára bevezetett magasabb adókulcsokat is. KDH mokrata Mozgalom, amely ezt is a családtámogató programjának ve­ti alá. A KDH így, az egyenlő, 14 százalékos adókulcs bevezetése mellett, növelné a leírható tételek nagyságát a gyerekekre és a fele­ségre egyaránt. Elutasítják a szak­emberek véleményét, akik szerint az egyenlő adókulcsok bevezetése célját téveszti, ha ezzel együtt nem szüntetik meg a leírható tételeket. A KDH szerint a leírható tételekkel nem lehet visszaélni, hiszen ezt csak azok vehetik igénybe, akik dolgoznak. SDKÚ A kereszténydemokratákéhoz ha­sonló elképzelésekkel lépett elő a Szlovák Demokratikus és Keresz­tény Unió is. Szintén támogatják a 14-15 százalékos egyenlő jövede­lemadó-kulcsokat. Nem kevésbé fontos momentum azonban a párt programjában a közkiadások csök­kentése sem. A párt hosszú távon az állami kiadásokat a bruttó nem­zeti termék 30-35 százalékára csökkentené. ANO Pavol Rusko pártja a társasági adó esetében 15-19 százalékosra csök­kentené az adókulcsokat, és egy­szerűsítené a személyi jövedelem- adó sávjait is. Ambiciózus, és nem biztos, hogy reális célnak számít a közkiadások egyharmaddal való csökkentése az elkövetkező 4-6 év­ben. Liberális pártként ennek el­éréséhez csökkentené az állami dotációk mértékét is. SAAER A Smer „harmadikutas” politikája mögött a szakemberek szerint igencsak konkrét szocialista és az erős állam szerepét hangsúlyozó célok állnak. A párt egyáltalán nem titkolja, hogy a költségvetést eleve 25 milliárd koronás hiánnyal kellene tervezni, hogy megvalósít­hassák nemzeti fejlesztési tervei­ket. Az adóreformnak és a közki­adások reformjának a Smer képvi­selői nem szentelnek tág teret. HZDS A legnagyobb szavazóbázissal ren­delkező szlovák párt programjá­ban nem foglalkozik bővebben az adózással. A jövedelemadók eseté­ben fokozatosan közelítené a sze­mélyi jövedelemadó és a társasági adó kulcsait, a fogyasztói adók esetében pedig az európai uniós jogharmonizációt tekinti céljának. Extrém javaslatok Szélsőségekben a baloldal és a jobboldal egyaránt bővelkedik. Szlovákia Kommunista Pártja pél­dául magasabb adókulcsokkal sújtana a luxustermékeket. Hogy ezt milyen módon tenné meg, ar­ra a programban már nem talá­lunk választ. A Szlovák Nemzeti Párt a hazai termékek estében csökkentené a hozzáadottérték- adót. A szelekció éles ellentétben van az Európai Unió szabályaival, így érthetetlen, hogy miért java­solják a csatlakozást mára már nem ellenző nemzetiek, (mi) A jövedelemadó-törvény legnagyobb hátrányai (1-nem hátrány, 4-nagy hátrány) Párt SDA KDH SNS SDKÚ OKS ANO MKP KSS Kétértelműség 4 3 3 3 4 n 2 3 Adózás a valóságban nem befolyt jövedelmekért 4 4 4 2 4 4 1 2 Gyakori módosítás 4 4 3 3 4 n 3 3 Magas szja-adókulcsok 2 3 3 3 4 n 3 3 Külföldiek adókedvezményei 3 3 3 1 4 n 1 4 Az adótöbblet kései visszafizetése 3 3 4 3 3 4 2 2 Magas társasági adó 2 2 1 2 4 n 3 2 A táblázatban nem szereplő pártok nem reagáltak a Vállalkozói Szövetség által végzett felmérésre, n - nem válaszolt a kérdésre. (Forrás: Trend) Mit javasolnak a pártok? Párt ANO HZDS MKP OKS SDKÜ SNS KDH SDA Személyi jövedelemadó két sáv 10%, 18% n n két sáv 0%, 16% n n 14% n Társasági adó 20-21% n 19-20% 16% n n 14% n Fogyasztói adó EU-harmonizáció EU-harmonizáció növelés n EU-harmonizáció n n EU-harmonizáció Hozzáadottérték-adó EU-harmonizáció EU-harmonizáció n 17% n 0% a hazai n az internetnél termékekre csökkentés A táblázatban nem szereplő pártok nem reagáltak a Vállalkozói Szövetség által végzett felmérésre, n - nem válaszoltak. Harmonizáció helyett az Európai Unió országainak versengeniük kellene az adórendszerek tekintetében Gyors és hatékony reformra van szükség (Forrás: Trend) Másként közelíti meg az adózás ___________ ______________.__ pr oblémakörét a Keresztényde- (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom