Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-18 / 217. szám, szerda

JJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 18. Közélet 3 Sugár Béla szerint kétféle nyomás nehezedett az MKP politikai vonalvezetésére, egyesek keményebb érdekképviseletet, a szlovákok viszont a jelöltlista megnyitását szorgalmazták Olykor az asztalra is csaptunk 'Jéhány órával a kampány- tsend kezdete előtt Bugár Bé- át, a Magyar Koalíció Pártja linókét kérdeztük a négy, kor- nányban töltött esztendő po- itikájának mérlegéről és az ilmúlt napok tapasztalatairól. SZILVÁSSY JÓZSEF Vagyon elfáradt a kampányban? Jány kilométert darált le vagy íetán volt „udvari” sofőrje? Vlindannyiunk számára nagyon negterhelő és fárasztó volt ez a né- iány hét. Azért is, mert akárcsak légy évvel ezelőtt, most is sokkal lagyobb jelentőséget tulajdonítot- :unk a személyes találkozásoknak, a akossági fórumoknak, mint a kam- lány más eszközeinek. Jelöltjeink :öbb mint 400 községben fordultak meg - magam is több ezer kilómé­iért utaztam, több tízezer emberrel :alálkoztam személyesen -, elkép- selheteden mennyiségű kérdésre válaszoltunk, és nagyon sok véle­ményt hallgattunk meg. Egyébként végig magam vezettem, az MKP ál­tal bérelt Skoda Octávián jártam a déli országrészeket. Pártunk egyet­len kormánytagja és más tisztségvi­selője sem vette igénybe egyetlen al­kalommal sem a szolgálati gépko­csikat. Politológusok és más társadalom- tudósok mondogatják, hogy főleg a szociális gondok miatt a lakos­ság jelentős része kiábrándult a nagypolitikából. Ön mit tapasz­talt dél-szlovákiai kampánykör- útja során? Az emberek szeretete és bizalma el­feledtette velünk a fáradtságot és a hosszú utazást, hiszen számos meg­ható és felemelő találkozásban volt részünk. Jó volt tapasztalni, hogy nagyon sokan értik és érzik, hogy az MKP mit miért tett, s a dolgok miért alakultak többször úgy, ahogy nem akartuk. Egyébként nyilvánvalóan mindenki számára az a legfonto­sabb, hogy tisztességesen tudjon él­» Az MKP tiszta tudott maradni a korrupciótól bűzlő számos szlovák . . párt között. \> ni. Legyen munkája, ne éhbérért dolgozzon, s hogy a gyerekeit tanít­tathassa. Olyan igények ezek, ame­lyek természetesek és jogosak. A szlovákiai magyarok sem teljesen elégedettek a Dzurinda-kormány eredményeivel, mert többre számí­tottak. Mégis sokkal derűlátóbbak, mint sok szlovák választó. Remélem, hogy ez a derűlátás annak is köszön­hető, hogy az MKP - ha csak részben is - beváltotta a hozzá fűzött remé­nyeket. Tiszta tudott maradni a kor­rupciótól bűzlő számos szlovák párt és politikus között. Olyan képet tu­dott magáról kialakítani, amely mi­att egyetlen szlovákiai magyarnak sincs oka szégyenkezni. Mi az, amit a legtöbbet dicsértek az MKP eddigi politizálásában? Akárhonnan nézzük is a dolgot, a Magyar Koalíció Pártját kivéve nem akadt még a szlovákiai politikai pa­lettán olyan párt, amely bátran, előítéletektől mentesen fel tudta volna vállalni a kisebbségek ügyét, éspedig az európai értékrend alap­ján. S olyan politikai erő sem tűnt még fel rajtunk kívül, amelyre gya­nú nélkül nézhettek volna a polgá­rok, mert a politikusai nem a saját karrierjüket építgetik a párt révén és van célirányos elképzelésük az ország gondjainak megoldásáról. Nem tudom, ez vajon az MKP érde­me-e, vagy a többi párt hibája. Eszembe jut erről egy Széchenyi- gondolat: „A kevés, mit végbevit­tem: kötelesség. Elmulasztása szé­gyen és gyalázat lett volna, ám tel­jesítése sem érdemel dicséretet.” S mit kifogásoltak a leggyakrab­ban? A szlovákiai magyarok joggal várták régóta húzódó kisebbségi gondjaink orvoslását. Aki szlovákok között él, aki naponta találkozik velük, észre­vehette, hogy sokukban még mindig milyen erős a nyűt vagy tudat alatti előítélet, félelem, gyanakvás velünk szemben. Senki még nem tudott tisztességesen megindokolni, miért ne legyen magyar egyetem, miért ne használhassuk anyanyelvűnket a hi­vatalokban, miért ne kerüljenek a nevesítetlen földek a községek tulaj­donába, s miért ne lehessenek a ma­gyarok egyenrangú polgárai Szlová­kiának. A demokratikusan gondol­kodó szlovákok viszont, akik szíve­sen szavaznának az MKP-ra, azt kér­ték rajtunk számon, miért nem nyit­juk meg a pártot, miért nem veszünk fel a listára szlovák politikusokat, például az OKS képviselőit. Az egyik fél a magyar érdekek keményebb képviseletét kérte számon, a másik pedig a párt jelöltlistájának a meg­nyitását a szlovákok előtt. Sokan nagy reményeket fűztek az MKP kormányzati ténykedésé­hez. Ezt a derűlátást az elfogadott kormányprogram is alátámasz­totta. Ám e dokumentum jelentős része csak írott malaszt maradt, miként a gazdátlan földek ügye sem rendeződött, s nem alakult meg a magyar pedagógiai kar sem. Miért? A nevesítetlen földek kérdését az SDL gátolta, éspedig minden esz­közzel. Megpróbáltuk ennek a kér­désnek a rendezését az alkotmány- módosítás támogatásához komi. Akkor olyan egyezség született, hogy elkészül a szükséges törvény- módosítás. Ugyanolyan sorsra ju­tott, mint oly sok koalíciós alku: ezt az ígéretüket sem tartották be part­nereink. A pedagógiai kar létreho­zására minden politikai eszközt ki­merítettünk. Ez nem alibi keresése, ez tény. Minden demokratikus eu­rópai országban az egyetemek auto­nómiát élveznek. Nálunk is, tehát vagy figyelembe veszik a kormány ajánlását, vagy nem. Most az utóbbi történt. Ezért újra a politika eszkö­zéhez nyúlunk: a magyar egyetem létrehozásán fogunk dolgozni - hi­szen most „csak” politikai akarat kell, és nem leszünk kiszolgáltatva az akadémiai tanács döntésének. Mindezek és különösen a köz- igazgatási reformmal kapcsola­tos rossz alaptörvények - főleg a nyolcmegyés modell elfogadásá­ra gondolok - parlamenti jóváha­gyása után miért maradt mégis a kormányban az MKP? A kormányból való kilépés vagy bennmaradás kérdésében éles vita alakult ki a pártban. Jómagam is a kilépés híve voltam, mert az volt a meggyőződésem - és a mai napig az -, hogy ha tavaly küépünk a kor­mányból, akkor a párt politikai sú­lya megnőtt volna, s ha a helyzet » Megnőtt volna a párt politikai súlya, ha tavaly kilépünk . . a kormányból. >\ úgy hozza, akkor más pozícióból tárgyalhatnánk a következő kor­mányalakításról. A politikában azonban - a törtélelemhez hasonló­an - nincs „mi lett volna, ha?”. Kép­viselőink szavazatainak és a kor­mánykoalícióban maradás feltétele­ként megszabott elvárásainknak kö­szönhetően megkezdődött a jogkö­rök átruházása, ami óriási dolog. Ideje volt már, hogy a polgárok ma­guk dönthessenek szülőföldjük, szűkebb pátriájuk ügyeiről. Ideje volt már, hogy iskoláink ne legye­nek kitéve a hatalom kénye-kedvé- nek. Mindez nem valósult volna meg, vagy nem így valósult volna meg, ha ellenzéki pozícióból szem­léljük, mit művel a maradék koalí­ció. Szóval a dolgoknak vannak na­posabb és árnyoldalai is. Főleg az értelmiségiek körében akadnak nem is kevesen, akik szerint az MKP határozottabban, egyesek szerint radikálisabban képviselhette volna a szlovákiai magyarság és a déli régiók érde­keit. Megalapozott ez a bírálat? A politikai eszközök megválasztásá­ról párton belül is mindig megosz­lottak a vélemények. A szlovákiai magyar közvélemény, az említett ér­telmiségiek egyeden képviselője sem volt jelen a koalíciós tárgyaláso­kon. Nem látták, hányszor vettünk részt késhegyre menő vitákban, hányszor voltam kénytelen az asz­talra csapni, hányszor álltunk fel a koalíciós tárgyalóasztaltól azzal, hogy elég volt, ezt már nem csinál­juk tovább. Hogy a közvélemény ezt nem érzékelte? Hát persze hogy nem. Mert partnereinkkel ellentét­ben mi nem teregettük ki a szeny- nyest, nem üzengettünk a sajtón ke­resztül, nem zsaroltunk senkit a nyil­vánossággal. A keményebb, radikáli­sabb kiállás eszköze az lehetett vol­na, ha nem szavazzuk meg az alkot­mánymódosítást, az egyeden tör­vényt, ahol a szavazatainkra tényle­gesen szükség volt, vagy ha kilépünk a kormányból. Ha nem szavazzuk meg az alkotmánymódosítást, az egész szlovákiai magyarságot kár­hoztatta volna a szlovák közvéle­mény, de az európai intézmények minden vezetője is. Ha küépünk a kormányból, vajon hogyan tudtuk volna ellenzéki pozícióból elérni, hogy falvaink, régióink nagyobb tá­mogatást, szélesebb jogköröket kap­janak? Ha a parlamentben akadá­lyoztuk volna fontos törvények meg­hozatalát, mit értünk volna el vele? Azt, hogy ma távolabb lennénk az Európai Uniótól, mint Makó Jeru­zsálemtől. Egyszóval a legegysze­rűbb azt mondani, hogy keményeb­ben és radikálisabban. Egy politikus­nak - ne adj isten, államférfinak - azt is tudnia kell, hogy a lépés, amit ma megtesz, müyen következmé­nyekkel jár holnap. Nem babra megy a játék ebben az országban. Az egyeden esélyünk a túlélésre, ha gyorsan, minél előbb tagjaivá vá­lunk az Európai Uniónak, hogy kö­zös törvények és szabályok szerint élhessünk. Ugyanúgy, ahogy a kör­nyező országok polgárai. Sokak szerint az MKP jobban tá­maszkodhatott volna nyugati szö­vetségeseik segítségére, főleg a ti­zenkét megyés modell elfogadása érdekében. Nem lehet-e a párt külföldi kapcsolatainak erősítése érdekében bevetni az angolul ki­válóan beszélő, jelenleg többnyire a civil szerveződéseknél dolgozó fiatalokat? Nem vagyok biztos, hogy akik ezt ál­lítják, pontosan látják a helyzetet. Mert folyamatos volt a kapcsolattar­tásunk a nyugati diplomatákkal, a közigazgatási reform törvényeinek elfogadása előtt is. Minden elképze­lésünkről, minden érvünkről és el­lenérvünkről tájékozattuk az euró­pai nagyköveteket. Pontosan tud­ták, mi a helyzet, ám őket jórészt csak egyeden dolog érdekelte. Az, hogy Szlovákiának decentralizált közigazgatása legyen és olyan ön- kormányzati rendszere, amely meg­felel az Európai Unió országaiban létező rendszernek. Mert Szlovákia közigazgatási rendszerének elmara­dottsága már csak Albániáéval vete­kedhetett. Ez érdekelte a Nyugatot. És mindent ennek a célnak rendel­tek alá. És nem az angolul beszélő fiatalok hiánya miatt. Ami pedig a külföldi kapcsolatainkat illeti, kell-e egyértelműbb bizonyíték az MKP je­lentős nemzetközi tekintélyére, mint az, hogy a legjelentősebb euró­„Sokszor álltunk fel a koalíciós tárgyalóasztaltól azzal, hogy elég volt, ezt már nem csináljuk tovább" (Somogyi Tibor felvétele) pai és nemzetközi szervezetek kül­döttei kiemelkedően nagy számban vettek részt egy kis ország kis pártjá­nak a kongresszusán? Ön nemrég bejelentette, hogy a párt a következő választási cik­lusban szorgalmazni fogja a me­gyei önkormányzatok határainak a megváltoztatását, hogy a ter­mészetes egységet alkotó térsé­gek - a Csallóköz, a Szepesség és más régiók - egy közigazgatásba tartozzanak. Szorgalmazni kí­vánják a magyar állami egyetem megalapítását is. Négy esztendő tapasztalatai alapján lát-e reális lehetőséget, szlovák politikai szö­vetségeseket ezeknek a követel­ményeknek a valóra váltásához? Minden attól függ, müyen pozíció­ból tárgyalhatunk majd az új koalí­ció megalakításáról. Minden attól függ, hányán megyünk el szavazni, hányán adják voksukat a Magyar Koalíció Pártjára, vagyis hány parla­menti mandátumot tudunk szerez­ni. Másképp fognak leülni a leendő kormánypártok tárgyalni egy olyan párttal, amelynek csak tíz és egy olyannal, amelynek húsz képviselő­je van a törvényhozásban. Éz üyen egyszerű. Minden pártnak vannak elképzelései, amelyeket a következő négy év során meg akar valósítani. Ha nincs egy olyan poütikai erő sem, amely egyedül képes kormányt ala­kítani, akkor partnereket keres. A koalíciónak olyannak kell lennie, hogy mindegyik fél meg tudja őrizni az arculatát és egyiknek se kelljen szégyenkeznie a választói előtt. A magyar egyetem, a nevesítetlen föl­dek ügye, a közigazgatási felosztás mind-mind elsősorban az MKP ere­jének és politikai súlyának kérdése. Ma véget ér a választási kam­pány, ám ennek ellenére Dél- Szlovákiában is akadnak olya­nok, akik még nem döntötték el, melyik pártra voksoljanak. Őket milyen érvekkel győzné meg ar­ról, hogy érdemes a Magyar Koa­líció Pártjára szavazni? Délután két órakor beáü a kam­pánycsend s a politikusok rövid időre eltűnnek a televíziók képer­nyőjéről. Ez azonban nem azt je­lenti, hogy a választók ne gondol­kodhatnának. Most higgadtan mérlegelhetnek. Végiggondolhat­ják, ki mit tett, mit mondott, mit ígért és mit teljesített az elmúlt négy év során. Vagy körülnézhet­nek saját községükben, régiójuk­ban és összehasonlíthatják a mos­tani helyzetet az 1998 előtti kor­mányzási időszakkal. Mennyivel több helyen építettek szennyvíz- csatornát, bővítették az ivóvízháló­zatot, végeztek gázművesítést, ja­vítottak iskolaépületet, építettek községi és más lakóépületeket. Mindezt több milliárd korona ér­tékben. Ezek a beruházások az MKP gondoskodása nélkül nyilván nem valósulhattak volna meg, ezt Meciar országlásának évei - ami­kor a déli régiók teljesen mostoha- gyermekek voltak - egyértelműen bizonyították. Mindezek alapján a választópolgár mérlegelheti: vajon olyan pártot választ-e, amelynek négy év múlva már talán nyoma sem lesz, vagy olyat, amely a most kezdődő választási ciklus végén is vállalja a felelősséget azért, amit tett. A Magyar Koalíció Pártja elnö­keként segítve ezt a mérlegelést csak azt mondhatom: a választóink bizalma kötelez bennünket progra­munk megvalósítására. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: FELHŐS ÉG, 16-20 FOK ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA A Nap kel 06.34-kor- nyugszik 18.57-kor. A Hold kel 18.18-kor- nyugszik 02.43-kor. A Duna vízállása - Pozsony: 320, változatlan; Medve: 135, apad; Komá­rom: 200, változatlan; Párkány: 130, változatlan. Változóan felhős lesz az égbolt, de záporesőre, ziva­tarra jobbára csak az ország északi részén számítha­tunk. A legmagasabb nappali hő­mérséklet 16 és 20 fok körül alakul. Éjszakára 4 és 8 fok közé hűl le a le­vegő. Holnap is marad a változé­kony időjárás. Az ország délnyugati részén fokozatosan megnövekszik a felhőzet, ezért számos helyen vár­ható csapadék. Napközben 15-19 fok valószínű, míg éjjelre 4-9 fokig süllyed a hőmérő higanyszála. Pén­teken országszerte számos helyen számolhatunk esővel. Nappal a hő­mérséklet 13-17 fokig emelkedhet. A szív- és érrend­szeri megbetege­désekben szenve­dőkre viszonylag kímélőleg hat a mai időjárás, a reumatikus és mozgásszervi pana­szokkal küszködőket viszont megvi­selheti. Gyakoribb lehet a hátge- rincbántalmak miatti fejfájás, míg az alacsony vémymoásúakat migré­nes fejfájás gyötörheti. A gyengébb idegzetűek esetében az időjárás akár depressziós rohamot is elő­idézhet. Nagyobb valószínűséggel jelentkezhetnek egyes ekcémás ere­detű bőrbetegeségek tünetei is. Hol­nap a mainál némüeg kedvezőbb hatásokkal számolhatunk. Holna p m 11A !( K 0 r: k. í; p ♦ Gombabetegségek elleni védelem ♦ Kukoricafajták bemutatója ♦ Megfelelő tápanyagellátás AZ ÚJ UO MB1BOEIE

Next

/
Oldalképek
Tartalom