Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-14 / 214. szám, szombat

Családi Kör ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER HÉTVÉGI OLVASMÁNY Nyár, elillanó nyár mlékszel?! Azt mond­tam egykor, hogy nem a hűtlenségem, de a szerelem iránti hűsé­gem vezet el a min­denkori csapongáso- kig. Es te, te erre így válaszoltál: „A képzelőerő... A képzelőerőd, ami fogva tart!” Izzott a napfény. És, mintha ördög­kerékre tapadtam volna. Föl s le, föl s le! Egyetlen elpusztíthatatlan gondolat foglalkoztatott. Vajon a láthatatlan jogar egyszer és min­den időkre kihullik-e á kezedből? Nyár! A kettőnk távoli nyara, emlékszel? A kivárásunk nyarát töltöttük el ép­pen. S az adott évszak csúsztatva az alátétéit, emelkedett, maga­sabbra, egyre magasabbra! S a hoz­zád vezető utak! A sietős igyekvé- seim. S akkortájt semmi: semmi egyéb nem számított, semmi az ég­világon, semmi... csupán az az egyetlen dolog foglalkoztatott. Minden, mi egykor a világra hoza­tott és megneveztetett: egyszeri­ben érdektelenné válva eltörölte­tett. Csakis az az út, az a szűköske csapás, a hozzád vezető pást... S a kristályos időegység... Az ördögke­rék pedig szüntelen járta a maga egykedvű táncát: föl s le, föl s le! Siettem, igyekeztem, szaporáztam hozzád. Csakis a függőség élménye számított. A közelséged. A közvet­lenség... - amely egyre töményeb­bé szilárdult, a hozzád vezető út- szalag, mindenem. Mindaz, ami korábban oly fontos volt számom­ra: hitelét veszítette. Az érkezéseim utáni röpke és fel­színen imbolygó tőmondataim. „Hiányoztál!” Közönséges és poros mondatok. „Itt vagyok!” És ma­gammal hoztam, magammal a kér­lelhetetlen délutáni forróságot... A nyár egyszeriségét. A kérlelhetet- lenségét. Az évszak csodás tüskéit. S elhoztam mind-mind a pirosló vágyaimat. A zöldellő reményei­met. Elhoztam a bensőm örvénye­it. Az izzásaimat. És csakis egyetlen lényeges dolog éltetett és érdekelt; egyetlen létfontosságú bizonyos­ság! Miközben te: hol titkon, hol pedig nyilvánvaló önfeledtséggel eszkábáltad a lelki fedezékedet! Én pedig: meghunyászkodva vagy ép­pen szomjúhozva hörböltem szava­idat. Nyár! A kettőnk réges-régi nyara volt éppen... S odahaza ma­gam elé vetítettem kijelentéseidet, keresvén bennük a kaput és az átjá­rót: kettőnk távlataihoz. Azt hi­szem, már akkor nagyon szerette­lek... S a kérdés! Az előttem maga­sodó kérdéstömb. Te pedig tovább­ra is a lelki szárnyék elkészültével bajlódtál, tudom. És ebben a tö­ményülésben, a kételyeimben nem ötlött fel bennem egy lényeges bi­zonyosság: „Nem utasítottál el!” Nem tagadtál meg. Csupán az örök mérlegelők, a kivárók álláspontjá­ra helyezkedtél. Nyár. Az a kérlel- heteden, távoli nyár. Életem: zöl- dellő-pirosló nyara. Kettőnk: külö- nösen-különös évszaka. így múlot­tak a napok. Mígnem a kettőnk távlata homá- lyosulni kezdett. A lehetőségünk... a hozzád vezető csapás... mindez kételyekkel töltött már el. Szemem előtt nyírt tarlók tüskéi. A szere­lemérzet pedig időlegesen elveszí­tette eszenciáját-zamatát. A kap­csolatunkban... A szerelmünk he­lyébe a hivatásos játékosok harci manírja, a modor került... Nyár! Az a réges-régi nyár... Köröttünk tarlók. Csonkok. Sosem tagadtál meg. Soha. Köröttünk, fe­lettünk s alattunk: a megcsúfolt év­szak. S már nem voltunk fiatalok. Túl azokon a vonulatokon, amikor még van mit vallania az embernek. Túl a bukásokon és ocsúdásokon. Túl a lét mérföldkövein. Réges-régi idők! Amelyeknek lenyomatait a szívünk mélyén őrizzük: mindha­lálig. Nyár! Az elillanó nyár utolsó szakaszában is te, te voltál az erő­sebb, aki meggondolva magát, ér­tem nyúlt! És így nyilatkozott. „So­sem tagadtalak meg! Soha! És, ha odahaza vagyok, időnként azon kapom magam, hogy a gondolatok labirintusa hozzád vezet. És veled vagyok. Veled. És beszélgetek. Nyár! Kettőnk régi-régi nyara. Ott messze. Önmagára zárt távlatai­val. És te így folytattad: „Csak ép­pen időre van szükségem. Időre. Mert más ez... egészen más, mint amit eddig tapasztalnom megada­tott. Más ez!” A hozzád vezető szorgalmaim. A szaporázásaim. S a látszati csorbu­lásaink utáni felemeltetés távlata. A nyár... amelynek vetületével élünk és távozunk majd. Lelkem mélyén hány és hány alkalommal tiltakoztam és visszakoztam volna. Egyetlen tömbből tevődő évszak látszati szerencsétlenkedői vol­tunk. S már nem éppen fiatalon. De a lassú-lassú kivárásaink-közelí- téseink, önvétéseink és igyekvése- ink: az a különös és titkolt küzde­lem, amint megvívtuk a magunk harcait egy áthágható erővonalért. És te: „Ezt még nem, jó?! Mégnem! Még nem tartunk ott!” A tőmon­datok. Az emberi magánbeszéd zá­porhangjai. A letűnő, zászlót bontó nyár. Ma már derűt fakasztó távla­taink. Öröknappalok gránitszilárd­sága: innen, a jelenből. Az a nyo­masztóan fárasztó közvetlenség, amelynek - egykor - mindketten alárendeltjei voltunk. És mégis. Az a kiúttalannak, csonkahíd-tulaj- donságúnak tetsző kivárás. Ket­tőnk kivárása. Igen: az volt eljöven- dőnk igazi záloga. Mögöttem s mögötted régi üszkök rétegződésének vetülete. Mögöt­tünk: a hajdani kráterek, rideg lim­busok, bárdoló árnyak. Homlokod redőnyén túl titkok, amelyeket én, csakis én fejthettem meg: poklok járta hontalanként. Az a régi, régi évszak. A kezdetle­ges játékaink. S a reánk dőlő, aranyló ősz. Emlékszel! A zizzenő levelek zuhogásában lépted át először a megnyilatkozás határvo­nalát... és: miféle stációk! Miféle állomásai a kettőnk küzdelmének. Föl s le; föl s le: az ördögkerékre ta­padva. Ősz! Tél! A lábalásaink. Áb­rándok, hitek, vágyak, oltalma keresése, számyékok lelése. É megint más utak. A lélek labirinté] sai. Kátyúk. Változatok az elérhető re. Hangok. Kopások. Megtérései Eljutni a megismerésig. Kivárásaiddal bölcsen határoztá És most kéz a kézben haladunk, j számunkra megadott - egetle: nappalra szóló - nyárban. Kéz kézben. Minden léptünkkel egyr közelebb. Közelebb az örök krátei hez. S most majd visszacsengenek eg> kori kijelentéseink. Az öröl tükörből pedig előtűnik az arcoc Istenem! Ez az arc... S a. múltbc hozott sötétséged. És vele együl kitűnik az a magánléti többlel amely csupán keveseknek adati meg. Ne feledd... a nemes veret jövőhöz nemes veretű múlt szüksé geltetik. A sorspróbált ember pedi megtanul járni és látni! És az a ma gánléti többlet nem más, mint mindenkor kiteljesedhető kegye lem hozadéka. CSALÁDI KÖNYVESPOLC Az embernek méltósága HAJTMAN BÉLA Mindennapi sajtónkban a közel­múltban fehfelbukkant egy-egy, az idén 80. születésnapját ünneplő Burián László esperesplébánossal készült képriport vagy beszélgetés. Gyakran láthatjuk őt közéleti, kultu­rális rendezvényeinken, fórumain­kon. Sok is lenne felsorolni mind­azokat a kitüntetéseket, amelyeket a rendszerváltás utáni esztendőkben vett át magas beosztású politikusa­inktól Párkány és környékének Laci bácsija. Velem most nem a kerek évforduló­val is párhuzamba hozható közsze­replés, sem az elismerést jelentő ki­tüntetések apropója íratja e sorokat Burián László plébános úrról. Ennél sokkal többről van szó: kézbe veheti az olvasó Laci bácsi curriculum vitae-jét, önvallomását, az elmon­dottak alapján lejegyzett, vagyis toll­ba mondott életpályáját. Mindezt Csicsay Alajosnak köszönhetjük, ki a sokat megélt és megtapasztalt plé­bános úrral készült beszélgetéseket gondos fegyelemmel, jegyzetkészí­téssel fejezetekre tagolta, megszer­kesztette, s ezáltal az utókor számá­ra kordokumentumként is impozáns könyv alakjában örökül hagyta. A Beer Miklós esztergomi segédpüs­pök előszavával indított visszaemlé­kezésben végigkísérhetjük Burián László életpályáját Szencen töltött gyermekkorától egészen ebedi szol­gálatáig. A testvérek, a szülők elveszí­tése, a 2. világháború a maga borzal­maival megedzette a lelket, kikezdte a testet. A felszabadulás koraként fémjelzett időszakban érték őt az újabb megpróbáltatások. Önként el­utazott Csehországba, hogy a kitele­pített magyarok lelkét gondozza, az ötvenes években Lipótváron és Illaván politikai fogolyként börtönbe zárták. Szabadulása után nem gyako­rolhatta hivatását, kétkezi, fizikai munkásként kereste kenyerét. Jól tudjuk, az elmúlt rendszer nem kedvezett a hívőknek, az egyházi személyeknek sem. Sokukat meg­hurcolták dacos állhatatosságuk, ge­rincességük miatt. De a szent életű ember meg tud bocsátani az ellensé­geinek is. Bármennyire nehéz volt a sorsa Burián Lászlónak, a könyvből nem „hallatszik” ki a sérelem, a meg­bántottság zok- és jajszava. Az az erkölcsi magatartás, melyet ő képvisel, mindannyiunk számára példaértékű lehet. Azoknak is, kik ateistáknak vallják magukat, azok­nak a hívőknek is, akik templomba járnak, s azoknak is, akik nem láto­gatják az Isten házát. Ezért a könyvet nem kimondottan és nem is célzottan katolikus hívőknek ajánlom, hanem mindazoknak az egyetemes kulturális értékeket valló és közvetítő olvasóknak, akik hisz­nek az emberi méltóságban feleke­zeti hovatartozástól függetlenül. Földhözragadt ateisták, zsidók, re­formátusok és más-más felekezetű- ek is találnak a könyvben a maguk számára erkölcsi, emberi tanúság- és tanulságtételt. Hisz a szeretet ereje legyőzi a különbözőségekből fakadó akadályokat. Az egyetemesség szel­lemisége hatja át a könyvet. Az önvallomásszerű visszaemléke­zésből a sajátos, egyéni „Laci bácsis” hangból a könyv lapjairól a szeretet megtartó ereje sugárzik. Ez az a megfoghatatlan közvetlenség, mely megszólítja a jámbor olvasót, vagy belátásra, megbánásra bírja a bűnös lelket, a vétkezőt. Csak örülhetünk annak, hogy Csicsay Alajosnak sikerült részlete­sen elmondatnia riportalanyával életpályáját. Köszönet érte mindket­tejüknek a jóérzésű és jóakaraté ol­vasók nevében. (Burián László: Hiszek a szeretet végső győzelmében; Lilium Aurum, 2002) Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyel­mesen elolvasni hétvégi magazi­nunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszo­kat kvízünk kérdéseire. A megfej­tést levelezőlapon küldje be a Csa­ládi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándék könyvét is megnyerheti. Beküldési határidő: szeptember 20. 1. Mit jelent a Carissimi? a) Jótékonysági alap b) Segítsünk! c) Kedveseim CSALÁDI KVÍZ 2. Melyik szülői magatartás jel­lemzője: tetteit indokolja, gyak­ran beszélget a gyermekkel? a) hideg b) meleg c) engedékeny hideg 3. Mennyi ideig tarthat el az RLS-diagnózis felállítása? a) 15 nap b) 15 hét c) 15 év 4. Mekkora lehet a vízkő okozta energiaveszteség? a) 10% b) 30% c) 60% 5. Ki jegyezte le Burián László élettörténetét? a) maga az esperesplébános b) Hajtman Béla c) Csicsay Alajos Szeptember 7-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3c, 4b, 5c. Az Uj Nő ajándék szakácskönyvét Pólya Gyuláné, farnadi kedves olvasónk nyerte. A Családi Kör augusztus 31-ei számában meghirdetett Gliss Kur verseny 3 nyertese: Luky Tibor, Endréd, Senkár Erzsébet, Hetény, Szitás Alexandra, Lég. A HAJRÓL SZAKSZERŰEN Az orvosom ajánlotta a SALON TEXTURES készítményt, amely­nek meg kellene oldania legna­gyobb gondomat, a hajhullást. Mivel nem tudom, honnan szerez­hetem meg ezt a hatásos szert, a szerkesztőségükhöz fordulok, hogy tájékoztatást kérjek. V. Pál Ennek a természetes alapú készít­ménynek kizárólagos forgalmazója a Kvatrofin Kft. cég. A szer 690 ko­ronába kerül, és a pontos használa­ti utasítással együtt megvásárol­hatja vagy megrendelheti a követ­kező címen: KVATROFIN s.r.o., Kúpel’ná 24., 932 01 Velky Meder, Tel.: 031/555 2095 A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Cement Pillanat alatt száradó anyag a kö­vetkező: 3 rész cementet szárazon elkeverünk 1 rész homokkal, az­után hozzáadjuk 50 gr hamuzsír és 1 gr konyhasó 1 liter vízben ol­dott, negyven fokra melegített ke­verékét. Cementtej 1 kg jó minőségű cementet gondo­san elkeverünk 4 liter tejjel, hogy olajfesték sűrűségű keveréket kap­junk. Ezzel a masszával kenjük be a kerítéseket vagy más faléceket, faalkotmányokat, amelyeket így megóvunk az időjárás viszontag­ságai ellen és a tűzveszedelemtől. Használat közben gyakran kever­jük meg a masszát. Az első beke- nés 6 óra alatt szárad meg, és olyan tartós, hogy vízzehnem mos­ható le. Szükség esetén másodszor és harmadszor is le lehet kenni a fát. Chartreuse Ennek a valódi italnak titkát, ké­szítési módját a szerzetesek ma is híven őrzik, el nem árulják. De si­került olyan utánzatot készíteni, melyet még szakértők sem tud­nak az igazitól megkülönböztet­ni. Hogy ilyet tudjunk előállítani, ahhoz az szükséges, hogy a legfi­nomabb anyagokat vegyük, és a párlatot gondosan szűrjük meg. Ez a likőr csak hosszabb fekvés után kapja meg igazi finom zama- tát, de melegebb helyiségben éré­sét gyorsíthatjuk. Francia recept szerint a következő anyagok kel­lenek hozzá: zöldhöz: 125 gr angelikamag, 60 gr angelikagyökér, 16 gr árnika- virág, 150 gr balzsamitabalzsam, 15 gr ceyloni fahéj, 250 gr ivafű, 250 gr borsosmenta, 20 gr macisz, 20 gr nyárfabimbó, 500 gr melissze, 30 gr tymian (ka­kukkfű), 300 gr izsóp; sárgához: 25 gr aloé, 25 gr angelikamag, 25 gr angeli­kagyökér, 25 gr ivafű, 15 gr árnikavirág, 15 gr ceyloni fahéj és ugyanannyi macisz és szegfű, 30 gr malabar, 1500 gr korian­der, 250 gr melissze, 150 gr izsóp; fehérhez: 125 gr angelikamag, ugyanannyi ivafű, melissze és izsóp, 30 gr angelikagyökér, ugyanannyi kalmusz, malabar, macisz és szekfű, 100 gr ceyloni fa­héj, 15 gr muskátdió 10 gr tonkabab. Ezeket a kellékeket 24-36 óra hosszat érleljük 10 liter 95 fokos szesszel és 5 liter vízzel, ameny- nyire lehet, lepároljuk, és még egy­szer rektifikáljuk (rektifikálás - egyetlen művelettel végzett szaka­szos lepárlás). A zöld és sárga chartreuse-nek 40 százalékos szesztartalma legyen, éppen ezért a párlathoz még 32 liter 85 száza­lékos szeszt öntünk, 25 kg átfőzött cukorral édesítjük, és vízzel 100 li­terre egészítjük ki. A fehér ital 45 fokos legyen, teszünk tehát a pár­lathoz 37 liter 95 fokos szeszt, 35 kg cukorral édesítjük és vízzel 100 literre egészítjük ki. Ezek az eredetihez legjobban ha­sonlító receptek. Ha csak a ma­gunk számára készítjük, akkor mindenből a megfelelő arányba veszünk kevesebbet. Cigaretta­vagy szivardoboz Ezeket rendszerint nem használhal juk más célra, mert erősen érzik raj tűk a dohány szaga. A szagtalanító módja az, hogy néhány kávéskaná nyi alkoholt öntünk bele és mej gyújtjuk. Természetesen, előbb élté volítjuk az esetleges papírbélést dobozból. Címke fel ragasztása Címke felragasztása üvegre, porcé lánra fémre: oldjunk fel 48 rés gumiarabikumot vízben, ugyancsa 13 rész tövismézgát keverjünk ősz sze, szűrjük át, tegyünk hozzá 4 rész glicerint és egy rész kakukkfű olajat. Ha mindezt jól összekever tűk, annyi vizet, hogy mindé együtt 440 részt tegyen ki. Ezzel re gasszuk fel a címkéket. Az Ünnep kiadása, Budapest, 193 CjAL ÁDÍ KÖR HÉTVÉGI MAGAZIN Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469 VAJKAI MIKLÓS E

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom