Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-14 / 214. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 14. VENDÉGKOMMENTÁR I<i nyalja majd a mézet? BARAK LÁSZLÓ Majdnem olyan ez a közép-európai politika, mint a Big Brother vagy a Való Világ. Négyévenként bejuttatjuk a szereplőket az álomvillába, vagyis a parlamentbe. Ottan aztán a kiválasztottak úgy igyekeznek produkálni magukat, hogy megüssék a főnyereményt. Ami némely politikusaink esetében nem más, mint hogy mindvégig a porondon maradjanak. Azaz háborítatlanul nyalhassák a hatalom mézét. Erről jut eszembe egy anekdota, amely internetes metanyelven szólva nem is olyan offtopic, mint amilyennek látszik... Tehát egy rendszeresen kocsmázó családfő elviszi egyszer magával törzshelyére folyvást méltadankodó nejét, hogy beavassa őt léha életmódjának rejtelmeibe. Mármint hogy megtudja az asszony, mivel tölti naponta éjszakába nyúlóan az időt az ember. Nos, elmennek a törzshelyre, amely történetesen egy koszos, füstös, zajos csehó, ahol aztán rögvest elkezdi itatni a féijecske az asszonyt. Akinek persze alig félórán belül, a második sörnél tele lesz a gyomra, azaz a hócipője az egésszel, s megkérdi a férjét, vajon mi a fészkes fenét élvez az a napi kocsmázáson. Mire a férj székében önelégülten hátradőlve, foghegyről odaveti neki: No látod, bogaram, ugye, hogy nem holmi méznyalás az én életem sem... Ennyit a férfiúi méznyalásról. A politikusi méznyalás azonban némiképpen azért biztosan különbözik az öncélú, léhaságtól. Egyébként miért is tülekednének oly sokan és ekkora vehemenciával a politikába? A hatalom méze ugyanis fölöttébb édes portéka lehet ám. Kivált ha az ember meztelen hátsóval és kiéhezetten találja magát a mézesbödönnél. Bizony-bizony, itt van a kutya elásva. Ezért látszik a posztkommunista országokban helyenként olyan kiábrándítónak, csalárdnak, amit egyes politikusok művelnek. De hát mit is művelnének, amikor jobbára, úgymond, a flaszterről, ráadásul tényleg szinte meztelen hátsóval mennek szerencsét próbálni a politika valóságshow-jának,játékosai” a tettek színhelyére... Mi mindebből a tanulság? Például: nem biztos, hogy olyan sokaknak hinniük kellene mondjuk Robert Ficónak, aki a szó szoros és átvitt értelmében is meztelen hátsóval ijesztgeti a választókat. Nem beszélve azokról az általa emlegetett „új emberekről”, akiket megálmodott kormányába ígér... Summa summarum, igen vigyázni kell majd itt jövő héten ilyentájt, a szavazatokra pályázó „showmanek” kiválasztásánál. Nehogy olyanok kapjanak lehetőséget a „műsorban”, akik ahelyett, hogy bennünket „szórakoztatnának”, rajtunk röhögnek majd négy éven keresztül. JEGYZET híd alatti szakasza. Egyelőre ügyes asszony csak ezen a területen függetleníti magát a víz- és csatornahálózattól, de lehet, hogy idővel a betonkarikával letakart kútgödröt is kitisztít- tatja, kiszippantana belőle az iszapot, s ezzel lesz ingyen ivóvize is. Ügyes asszony nem csak a víz árán spórol e tervezett lépésével. Felfedezését nem szívesen osztja meg mással, mert nem örülne, ha tehetségtelen epi- gonok lekoppintanák mosás- technológiáját, amely a legolcsóbb a világon. Ügyes asszony esküszik rá ugyanis, hogy a legcsicsásabb dobozba csomagolt mosóporok, a legvonzóbb . flakonokba töltött mosózselék sem olyan hatékonyak, mint a folyóvíz oldott állapotban kavargó mosószer-összetevője, amely áztatás nélkül is tisztára mos, és az öblítőt is magába foglalja. Ügyes asszony titkolja is a felfedezését, mert azelőtt, szoknyaringató menyecskekorában ilyen minden piszkot oldó összetett szerek még nem voltak a természetes vizekben, anno mosószappant használtak, ha folyóvízben tisztították a ruhaneműt. El is gondolkozott rajta ügyes asszony, hogy ha ilyen olcsó eljárással tisztíthatja a szennyest, részmunka- idős vállalkozásba kezd, és nemcsak a saját és családtagjai ruha- és ágyneműit mossa majd ingyen vízben, ingyen mosószerben, hanem azokét is, akiknél majd elzárják a fő vízcsapot, mert nem tudják fizetni a megemelt vízdíjat. Locspocs a híd alatt TALLÓSI BÉLA Ügyes asszony most olvasta Mosó Masa mosodáját, majd miután letette a könyvet, belelapozott az újságba, előbb felpapri- kázódott, majd csavaros észjárással rájött egy kézenfekvő dologra: megtalálta jövője kulcsát, s lehet, hogy hamarosan vállalkozás lesz belőle. Másnak nem csinálnék reklámot, de ügyes asszonyt a szívem csücskébe zártam, mert jó pár praktikát megtanultam tőle arra, hogyan boldoguljak megszorító intézkedéseket élve ínséges helyzetekben. Ügyes asszony kiköltözött a híd alá, nem állandó jellegű ott-tartóz- kodásra, csak időszakokra. Azt mondta, vele ne etessék a mérget, mi az már megint, hogy a víz- és csatornaművek magánosítása után elkerülhetetlen lesz a lakossági vízárak emelése. Ügy döntött, itt a vége, kiszáll az állam-privatizőr-sze- gényember szado-mazós játékból, őt ne csicskáztassák tovább: magánosít ő is. Magáno- sítja a híd alatti folyószakaszt. Aztán emeljék a vízárakat az egekig, fizessenek, akik tűrik. O fogja a magasított gyalogszéket meg a mosódézsát; most örül neki, hogy annak idején, amikor elterjedt a mosógép, minden régi mosószerszámot felmenekített a padlásra, a pókhálók közé. Lepedőbe köti a szennyest, és irány a folyó NOVY Kezdettől fogva gyanús volt Az Elektra pénzelése kezdettől gyanús volt, Peter Zeigler német vállalkozó nyilatkozata óta azonban méginkább az - írja a napilap. „A vámtörvény megszegésétől bűzlik az ügy, ha a vámosoknak és a jegybanknak senki sem jelentette a deviza behozatalát. Ziegler szponzorsága átverésnek CAS tűnik. A német vállalkozó összeköttetése a szlovák magá- nosítókkal azt jelzi, hogy Vladimír Meciarnak is benne lehetett a keze a Kelet-szlovákiai Vasmű magánosításában. Nehezen hihető ugyanis, hogy a háromszoros exkormányfő csak úgy rejtélyes kapcsolatba kerüljön egy adóparadicsomban működő céggel” - hangsúlyozza a lap arra utalva, hogy Ziegler Gibraltáron jegyeztette be a vállalkozását.- Nem értem, mit falnak ezen a Big Brotheren meg a Való Világon. Az lenne a tanulságos, ha azt látná az ország, hogy élek harminc éve veled összezárva! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ DIE ZEIT A Nyugatnak szüksége van ugyan Törökországra, például mint Irakkal határos frontállamra, ám a muzulmán vallású országnak nincs keresnivalója az Európai Unióban - állítja egy neves német történész és filozófus a lap hasábjain. Hans- Ulrich Wehler bielefeldi professzor leszögezi: Törökország muzulmán állam, amelyet mély kulturális árok választ el Európától. Konszenzus van abban, hogy földrajzi fekvését, történelmi múltját, vallását, kultúráját és mentalitását tekintve Törökország nem része Európának... Törökországban az Ata- türk-féle világi önazonosságot lassanként megkérdőjelezi a hazai fundamentalizmus, amely aláássa a laikus, Nyugat-barát eliten belüli közmegegyezést - mutat rá a cikkíró. Szerinte az országot elárasztják az iszlámista kultúra termékei: video- és hangkazetták, kompakt- lemezek, folyóiratok, könyvek. Kiadók, ügynökségek, engedély nélkül sugárzó rádió- és tévéadók százai vetélkednek egymással, a mecsetek ismét zsúfolásig tele vannak emberekkel - jegyzi meg a bielefeldi professzor. HÉTVÉG(R)E A kampánycsend hangjai A téma az utcán hever. Lassan már végig se lehet menni Pozsonyon anélkül, hogy az ember a témára ne lépjen. Gyorsan megjegyzem, a kutyagumiról írok, nehogy valamelyik párt megsértődjék, hogy esetleg a választási szórólapjaira gondolok. Párhuzamot vonni végképp nem merek. SZABÓ GERGELY Milyen jó, hogy kitalálták a kampánycsendet! Mérget veszek rá, hogy ez a két nap lesz a legszebb az egész megbízatási időszakban. A választók végre nyugodtan eldönthetik, hova mennek pecázni a hétvégén - mostanában még elég meleg az idő kényelmesen átböngészhetik a lapokat, kiválaszthatnak valami jó tévéműsort, vehetnek alacsony alkoholtartalmú sört, és még attól sem kell félniük, hogy politikai reklámmal találkoznak. Igaz, nagy a tét. Liptai Claudia? Vagy inkább Mónika? Nekem nem mindegy, ki bűvöl hülyére. A kampánycsend egyfajta korlátozás, tehát szabály. A szabályok pedig arra jók, hogy áthágjuk őket - mondta valaki (inkább nem írom le, ki). Ezt nálunk nagyon sok párt magáévá is tette - mármint az előbbi kijelentést -, alaposan megbabonázva a gyanútlan és főleg nagyon hiszékeny állampolgárokat azzal, hogy bár vállalta, csak a megengedett helyre ragasztja ki választási plakátjait, nem így tette. Ejnye-bejnye. Na és? Legfeljebb kap egy dá-dát a Fair Playtől, meg egy rövid újságcikket, ezzel duplán jól jár, mert ingyen jut reklámhoz valamelyik túlbuzgó aktivista meg az újságírók által. Nem így kell ezt csinálni. Főleg nem úgy, ahogy azt a Ruzinovi úton láttam. Csupán félve merem leírni, hogy az egyik önjelölt, leendő miniszterelnökünket felhúzták a lámpavasra. Méghozzá egy nővel együtt. Franciaországban kétszáz évvel ezelőtt így szokták fellógatni a nemzet éppen aktuális árulóját, szeretőjével egyetemben, nálunk, úgy látszik, akkora dicsőség lámpán lógni, hogy több tucat helyen is elkövetik. Nem számoltam meg, hány lámpaoszlop van a Ruzinovi úton, abban azonban teljesen bizonyos vagyok, pogány munka lehetett négy fényképet egy papírívre ragasztani, azt négyrét hajtani, létrával éjjel a lámpaoszlophoz lopózni, ezervoltos drótok között egyensúlyozni, majd ott fenn aktívbaglyot játszva összekötni a papír két végét, hogy belső kerülete megegyezzen az oszlop külső kerületével. Ilyen számításokra eddig csak Malíková volt képes, ő is ragasztott lámpaoszlopra, de hát ő matematikus. Sokkal kifinomultabb módszerek is vannak. Kampánycsend alatt igenis lehet Eampányolni. A jövő heti tévéműsort ugyan nem láttam, van már azonban néhány tippem. A Markízán például nem hagyom ki a szigorúan poltikamentes családi hétvégeegyveleget, amelyben gyermekkori emlékeit idézi fel újra a tévé volt igazgatója, vagy esetleg buA nagy sikerre való tekintettel megszorongat néhány újságírót. dapesti tapasztalatait eleveníti fel Csehszlovákia utolsó magyarországi nagykövete. A közszolgálati tévében szintén szigorúan politikamentes lesz a nemzetiségi műsor. A sokak által kedvelt főzőcskét egész biztosan megnézem, hiszen megtudhatom majd, hogyan készít nagy túrós táskát és hamisgulyást egy 44 éves somorjai gépészmérnök. Ha már az emésztési traktusnál tartunk, szerintem a Joj tévé esti híradójának első tudósítása Zsolnáról szól majd, ahol a város polgármestere juhtúrósgaluska-főző versenyt rendez, a több tonna krumpli és a vagonnyi liszt azonban nem akart reakcióba lépni az üstben, a szervezők egy másik polgármestert okolnak, meg a magyarokat (a liszt a Csallóközből érkezett). Ha már elegem van a képernyőből, kimegyek az utcára, ahol szintén népszerű akció folyik: valaki ígéretéhez híven az egész országban rendet rak. Szegény, előbb a lámpavason lóg, most meg sepri az utcát. Ha odakint esetleg bekapcsolom a kis rádiómat, a déli hírösszefoglalóban biztosan meghallgatom azt a tudósítást, amely szerint merényletet kíséreltek meg a titkosszolgálat volt igazgatója ellen, a hozzá közel álló párt elnöke persze azonnal szenzációs bejelentést tesz, a nagy sikerre való tekintettel megszorongat még néhány újságírót. A hozzá még nem is olyan régen közel álló párttag szintén reagál. Igaz, ő nem szo- rong(at). Egyszóval, ne nézzünk tévét, ne hallgassunk rádiót, ne olvassunk újságot. Felejtsünk el minden ígéretet és választási programot. Csak magunkban bízzunk. És így, így menjünk el választani! HETI GAZDA(G)$ÁG Állam bácsi kezével integetnek a pártok TUBA LAJOS Olyan rosszul még soha nem álltunk, hogy ígérni ne tudjunk - szól a régi politikusi közhely. Különösen érvényes ez az állami segélyekre, amit ugyebár a választók döntő része szívesen hall. így a választási programok hemzsegnek az ötletektől; ha egymás mellé rakjuk őket, akkor bizony lassan már senkinek sem kell dolgoznia, hiszen húszharminc forrásból segélyként összejön a megélhetéshez szükséges pénz. Ennél sokkal becsületesebbek azok a javaslatok, amelyek a jövedelemhez kötik a kedvezményt - ezekkel ugyanis csak azok élhetnek, akik dolgoznak és mellette adóznak is. Ilyen téren a leköszönő kormány sem volt nagy durranás, ha megszámolnánk az ebbe a kategóriába tartozó intézkedéseit, akkor egy kezünkön is legfeljebb két ujjúnkat kellene csak kinyitnunk. Nézzünk azért meg néhány ilyen értelmes javaslatot a választási programokból: a kereszténydemokraták minden gyermeknek 5000 koronás állami betétkönyvet ajándékoznának, majd pedig a szüleik 18 éven keresztül a Szociális Biztosítóba járó illetékük egytizedét ide helyezhetnék el. Ezenkívül a társadalombiztosítási elvonásaik gyermekenként fél százalékkal csökkennének. A Smer szerint szociális segélyként pénz helyett önkormányzati döntés alapján különféle javakat kellene juttatni. Az MKP és az SDKÚ bérkiegészítést adna azoknak, akik olcsó pénzért dolgoznak, mondván, munkanélküli-segélyként úgyis ki kell fizetni nekik egy halom pénzt. A választások után pedig kiderül, mire is számíthatunk az elkövetkező négy évben. Tulajdonképpen a mostani kormány dicséreteként is szolgálhat, hogy bár a történelem fényes lapjaira nem sikerült felkerülnie, a sötét évek után legalább a középmezőnybe visszatornázta Szlovákiát. Ezt bizonyítja az a néhány napja közzétett lista is, amely szerint a vállalkozói kockázat szempontjából Szlovákia a 22. a világon. A 66 tényező alapján kialakított ranglistán Magyarország a 9. helyen végzett, megelőzve ezzel Japánt, de Szlovénia és Észtország még ennél is jobb volt. Az élbolyt Szingapúr, Németország és az USA alkotja. Az egykori sorstársak közül a csehek is messze előttünk vannak (12. hely) a lengyelek viszont mint mindenhol, itt is rosszul végeztek (36. hely). Mivel a Meciar vezette mozgalom befolyásának csökkenése láttán mindenki biztosra veszi, hogy az EU-tagság nem úszik el, lassan megjelennek az eddigi módfelett ideális képet árnyaló nyilatkozatok, a sort a héten maga az államfő nyitotta meg. Jó lenne, ha ez idejekorán nem kedvetlenítené el a polgárokat, hiszen bármilyen nehézségek várnak is ránk, mindenképpen jobb lesz, mint várni, mikor omlik össze az ország. Az pedig igazán nem rossz hír, hogy legalább az új generációt rászoktatják, hogy ha igyekszik, sokkal nagyobb esélye van az érvényesülésre, mint nekünk volt. A pénzügyi szolgáltatók károsultjai közül a héten a BMG-sek a cég ellen indított csődeljárás kapcsán remélhetőleg teljes erővel postázták a Kassai Kerületi Bíróságra a kárigényeiket. Ezt azoknak is meg kell tenniük, akik korábban a rendőrségen bejelentést tettek, hogy nem kapták vissza a pénzüket. A felszámolási maradékból ugyanis csak azok kapnak, akik a csődeljárás során november 3-ig bejelentik az igényüket. Azoknak viszont, akik felhatalmazták a szükséges jogi lépések megtételére valamelyik ezzel foglalkozó szervezetet, nem kell törődniük az adminisztrációval. A választási kampányban a komoly pártok közül eddig csak a sarokba szorult HZDS startolt rá a pénzügyi szolgáltatók jelentette koncra. A most valóban sok sebből vérző Meciar részleges kompenzációt ígért számukra. Sőt, szerinte ha a károsultak beperelnék az államot, akkor ő már tudja, hogy még is nyernék a pert - ez meglepően biztos kijelentés egy jogi végzettségű embertől. A jövő héten könnyen meglepetés érhet bennünket az augusztusi telefonszámlák láttán. A statisztikai hivatal adatai alapján augusztusban véget ért az infláció hónapok óta tartó csökkenése, és újra félszázalékos áremelkedést könyveltek el. Okként pedig a monopolhelyzetű távközlési szolgáltatónál bevezetett, másodpercalapú számlázást jelölték meg. Ezzel egyben véget ért a defláció időszaka, amikor is két hónapon keresztül az árszínvonal csökkent. Az elemzők szerint most már évekig nem lesz részünk hasonló élményben.
