Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-12 / 212. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 12. Kitekintő hirdetés A finn gazdák megjárták ugyan az EU-val, de túl vannak a nehezén Nokia szépen tejel Nokia szemlátomást kövé­rebb, mint társai. Szeme jól­lakottságtól csillog, elége­dett bőgéssel nyugtázza: a mai tejadaggal sem lesz probléma. „Ó a mi szemünk fénye” - mondja meghatot- tan Heikki, a gazda. „Nokia bőséges tejmennyiséget pro­dukál, végtelenül nyugodt jószág” - teszi hozzá a gaz- dasszony, Paivi. MÁTÉ JÓZSEF Mielőtt bárki vadonatúj fejlesz­tésű, fejhető mobiltelefonokra gondolna, eláruljuk: Nokia ebben az esetben egy közönséges szar­vasmarha. Egy tehén. Noha ugya­núgy finn „produktum”, mint név­rokona; a világ első számú mobil­telefon-gyártója. A helyszín sem Espoo, a mobilcég csillogó-villogó központja, hanem Karkkila, a fővárostól, Helsinkitől 90 km-re északra levő apró farm. Néhány ház, néhány legelőkocka a fenyőrengetegben. Paivi és Heikki Levavaara miről is nevezhette volna el Karkkila büsz­keségét, mint Finnország büszke­ségéről. De a hasonlóságnak ezzel vége is. Míg a nagy Nokia verseny- képes, eladható termékeket gyárt, addig Levavaaráék Nokia tehene többnyire a fölösleget „termeli”. Finnországban ugyanis a tejet már eladni sem nagyon lehet. Ponto­sabban: eladni el lehet, de olyan áron, amit az itteni termelők kiej­teni is szégyellnek. „Ha ezt az élet­módot nem szeretnénk, és nem ra­gaszkodnánk a farmhoz, az álla­tokhoz, már rég lehúztuk volna a rolót, és beköltöztünk volna a vá­rosba” - mondja keserűen Heikki, miközben végigkalauzol „birodal­mán”. „A tejért szinte semmit nem kapunk, a marhahús pedig a har­madát éri manapság” - folytató­dik a panaszáradat. S hogy mi zú­dított ekkora „szenvedést” az éves GDP 1,3 százalékát megtermelő finn farmerekre? Az Európai Unió errefelé csak szitokszavak köz­epette emlegetett közös agrárpoli­tikája (CAP). Szauna és hóeltakarítás „1994. december 31-én még 4,5 eurónak megfelelő összeget kap­tunk a marhahús kilójáért a felvá­sárlóktól. Aztán másnap, 1995. ja­nuár 1-jén már csak 1,5 eurót. Ek­kor léptünk be az Európai Unióba” - idézi fel a csatlakozás fájdalmas időpontját a Levavaara házaspár. A finn kormány jó előre igyekezett felkészíteni a társadalom öt-hat százalékát kitevő agrárnépességet arra a megrázkódtatásra, amelyet az uniós felvásárlási ár bevezetése fog okozni a csatlakozás után. El lehet képzelni, milyen magas volt a finn állam által a farmereknek garantált felvásárlási ár, ha a sokat kritizált, protekcionista, a piaci vi­szonyokra fittyet hányó CAP beve­zetése ekkora áresést jelentett. Az már más kérdés, hogy bár a felvá­sárlási ár a felére csökkent, a vá­sárlók által fizetett fogyasztói ár csupán tíz százalékkal lett keve­sebb: a különbség eltűnt valahol az értékesítési láncon. Nem csoda hát, hogy északi nyelv­rokonainknál a teljes agrárpopu­láció nemmel voksolt az unióra, és az élelmesebb gazdák megkezd­ték az alternatívák keresését. Le­vavaaráék a falusi turizmus mel­lett döntöttek. Hitelt vettek fel, rendbe hozták az udvarházakat, nagyobb szaunát, vendégépületet emeltek, és ma már évente több száz vendéget fogadnak, Heikki telente traktorával havat takarít, ami szintén pluszbevételt jelent. „Hét év alatt lassan beletanultunk a CAP működésébe is, ma már én töltöm ki az íveket. Fontos, hogy a támogatás farmmérethez kötött minél nagyobb területen gazdál­kodsz, annál több pénzt kapsz a brüsszeli kasszából. Most földet béreltünk itt a szomszédban is. Je­lenleg jövedelmünk egyharmadát kapjuk a CAP-ból, egyharmadát a falusi turizmus biztosítja, egyhar­madát pedig még mindig a földből, és a harminc szarvasmar­hából szedjük össze” - ecseteli He­ikki, hogyan lett egyszerű gazdá­ból agrárvállalkozó. „Levavaaráék szerencsések, időben váltottak. Sajnos ez nem mindenkinek sikerült” - figyel­mezteti a finn rurális jóléttől meg­szédült magyar újságírót Tapio Kytola, a mezőgazdasági termelők és erdőtulajdonosok érdekvédel­mi szervezetének igazgatója. „105 ezer farmot tartottunk nyilván Finnországban a csatlakozás előtt, ma 73 ezer van. A többiek lemor­zsolódtak, eladták földjeiket, és felhagytak a mezőgazdasággal” - mondja a harcos agrárlobbista. Félénken megkérdezem Kytolától:- ilyen éghajlat mellett nem „lihe­gik” túl a gazdák problémáit? Finnországban magas az életszín­vonal, a termelők fele amúgy is hobbifarmer, azaz más jövedelem- forrásai is vannak, finoman szólva nem hal éhen, és mégiscsak a tár­sadalom alig pár százalékos ré­széről van szó, ugyanakkor a túl­nyomó többség fogyasztóként ol­csóbban jut az élelmiszerhez. „Va­lóban, az EU-tagság nyertese ná­lunk a fogyasztó, de nem hagyhat­juk figyelmen kívül, hogy egyes régióinkban még mindig az agrá- rium a fő bevételi forrás” - hang­zik a válasz. Brüsszel végső ajánlata Tapio Kytola attól tart, hogy az új tagok felvétele végképp a közvet­len agrártámogatások eltörlésére sarkallja majd az uniót. „Ezt pe­dig mindenáron meg kell akadá­lyoznunk” - kardoskodik a finn érdekvédő, aki azzal persze már egyetért, hogy az új tagok gazdái egyáltalán ne kapjanak közvetlen kifizetéseket... A derék lobbistánál kevésbé harci­as hangot üt meg Alec Aalto, a finn kormány EU-ügyekért felelős ál­lamtitkára. Aalto érdeklődésünkre készséggel elismeri, hogy a finn mezőgazdaság nem versenyképes, a CAP-ot pedig meg kell reformál­ni. „De a közös agrárpolitikára szükség van, ugyanúgy, mint finn termelőkre és közvetlen agrárkifi­zetésekre” - hangsúlyozza az ál­lamtitkár. Aalto már a leendő ta­gok felé is gesztust gyakorol: „A bi­zottság javaslata, hogy az új tagok a közvetlen agrártámogatások ne­gyedét kapják, majd fokozatosan, tíz év alatt érjék el a száz százalé­kot, szerintem elfogadható. De ez a végső ajánlat, nem a vita kezde­te, hanem a vége” - fogalmaz az államtitkár. A bővítésről egyéb­ként Alec Aalto úgy vélekedik, hogy az EU-nak érdeke a tíz tagje­lölt egyben tartása, azaz együttes felvétele. Ezért a finn kormány bi­zonyos áldozatokat is kész vállal­ni: mivel az új tagokkal működés- képtelenné válna az unió végrehaj­tó testületé, a bizottság, Aalto azt is el tudná képzelni, hogy a bizto­sok számának maximalizálása mi­att nem lenne finn tagja a testület­nek. „A kicsik időnként rotálnák egymást a biztosi székben” - mondja. Az üzlet mindenekelőtt Ami az unió működőképességét il­leti, abban a finn politikai elit vé­leménye megegyezik: erős, szuve­rén nemzetállamok alkotta EU-ra van szükség, szóba sem jöhet sem­miféle föderáció. Esko Aho exkor- mányfő, aki bevezette az országot az EU-ba, jelenleg az ellenzék - a jobbközép Centrum Párt - képvi­selőjeként a finn törvényhozás EU-ügyekkel foglalkozó nagy bi­zottságának az elnöke nagyon ha­tározott: „Az unióra csak olyan te­rületeken van szükség, ahol a nemzetállamok ereje nem ele­gendő, mint a környezetvédelem, biztonságpolitika és egyes gazda­sági kérdések. Nincs állampolgá­rok, csak államok Európája” - szö­gezi le a politikus. Más kérdés, hogy az európai in­tegráció szintje a legtöbb finn elemző szerint már túllépett az Aho által hangoztatott mértéken. Elég csak a közös valutára gon­dolni. Az euró bevezetése azonnal megmutatta, hogy a gazdasági élet mélyülő, gyorsuló integráció­ját mennyire képtelen a politika követni. „A cégeknek nagy, stabil, egységes uniós piac kell, egységes adókkal, biztos politikai háttér­rel, egyre több fogyasztóval. Ne­künk ez az üzlet” - vélekedik Lau- ri Kivinen, a Nokia szóvivője. A finn mobiltelefon-gyártó óriás es- poói központját kívülről csillogó üveg és fém, belülről meleg, ott­honos fa burkolja, magabiztos­ságtól, erőtől duzzadó miliő. Ez a másik Finnország. Levavaaráék Nokiájával ellentétben ez a Nokia szépen hozza a pénzt, tavalyi net­tó profitja a két és fél milliárd eu­ró felé közelített, s a menedzs­ment nem győzi hangsúlyozni, a közös európai valuta mennyire megkönnyítette az üzletmenetet. S ha valakire Finnországban hall­gatnak, nem kétséges, hogy me­lyik Nokia lesz. Helsinki, 2002. szeptember A finn farmerek egyelőre nem adják fel (Fotó: Népszabadság) M SLOVENSKÉ ELEKOMUNIKACIE Klasszikus telefonvonala van? Váltson az új, hatékonyabb hívőprogramra! Az aktív kommunikációt segítő új hívóprogram az ST Business Aktiv vonal közvetítésével 90 ingyenes percet*, valamint olcsóbb interurbán és nemzetközi beszélgetéseket jelent havonta! Aktiválja az ST Business Aktiv programot az INF0TEL bármelyik ügyfélszolgálati irodájában! ST Business Aktiv *Az ingyenes percek a helyi és interurbán hívásokra vonatkoznak az ST Rt. hálózatán belül. www.telecom.sk ■ 0800 123 456 ■ INFOTEL ■ szerződéses partnerek S15 43 049

Next

/
Oldalképek
Tartalom