Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-12 / 212. szám, csütörtök
EPITÜN K AZ UJ SZÓ MELLÉKLETE 2002. szeptember 12., csütörtök 2. évfolyam, 3. szám Az energiaárak évről évre nőnek, megfelelő szigeteléssel és energiatakarékos technikákkal azonban akár 50 százalékos energia-megtakarítást is elérhetünk Megéri többet áldozni a szigetelésre A tetőterek szigetelésénél párafékező réteget kell kialakítanunk (Somogyi Tibor felvétele) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ H ázaink, lakásaink fűtése évről évre többe kerül, és az ener- giapiac valódi liberalizációja még el sem kezdődött. A jövőben így nagy valószínűséggel sokkal nagyobb figyelmet kell majd szentelnünk az energaiatkarékos fűtési rendszereknek, és főként a megfelelő szigetelésnek. Jelenleg egy átlagos családi házban a villanyfűtésért mintegy 20-32 ezer koronát fizetünk, a díjszabástól függően. Ha koksszal fűtünk ez 24 ezerre, barnaszén alkalmazásával pedig 18 ezer koronára csökken. A legolcsóbb megoldásnak így egyelőre a földgáz tűnik. Ezért évente hozzávetőleg 17 ezer koronát fizetünk, vagyis köbméteréért 4,40-et. A földgázpiac közelgő teljes liberalizációját követően azonban ez 12,50 koronára nőhet köbméterenként. Éves kiadásaink így elérhetik az 50 ezer koronát is. A szakemberek szerint az energiaárak növekedésével párhuzamosan nő majd az igény is az energia-takarékos fogyasztók és a költségkímélő fűtési technikák iránt. Nem elhanyagolható azonban a megfelelő szigetelés sem, amely akár 50 százalékos energia-megtakarítást is jelenthet. Szigeteléseket az építészetben leggyakrabban hő, hang, illetve nedvesség izolációjára alkalmaznak. Statikai szerepük általában nincs, az épület védelmét, költségmegtakarítást, komfort érzet növelését szolgálják, alkalmazásuk így nélkülözhetetlen. Az izolálni kívánt hatás alapján megkülönböztetünk: hőszigetelő és hangszigetelő anyagokat, és vízszigetelő anyagokat, bár többnyire a hő- és hangszigetelő funkció egy terméknek két tulajdonsága. Költségkímélő hőszigetelés A hőszigetelő anyagokat sok szempont szerint oszthatjuk fel (gyártó-, alapanyag, felhasználás módja). Útmutatás szempontjából azonban a felhasználási hely szerinti megosztás a legpraktikusabb. Léteznek szigetelő falazóelemek, amelyek statikai szerepük mellett hőszigetelési funkcióval is rendelkeznek, de jelenleg csak a kifejezetten szigetelésre használt anyagok kerülnek felsorolásra Ebből a szempontból jellemző területek: a pincék szigetelése, a födémek szigetelése, a tetőtér szigetelése, a homlokzat szigetelése, a gépészeti szigetelés és a lapos tetők. A pincét se hagyjuk ki Ha az épület pincéje fűtött, szükséges a klimatizált helység szigetelése. Tekintettel a talajszint alatt jelentkező vízteherre, a szigetelésnek a nedvességgel szemben ellenállónak kell lennie. Az általánosan erre a célra alkalmazott megoldás az extrudált (zártcellás, általában színezett: zöld, kék, sárga, rózsaszín, felülete homogén, a poliszáról gyöngyök rajzolata nem látható) poliszürolhab, illetve egy speciálisan erre a célra kifejlesztett expandált poliszáról (“hagyományos”, fehér színű, a poliszáról gyöngyök rajzolata jól látható). Fontos, hogy a zártcellás szigetelés nem helyettesíü a vízszigetelést, az épület nedvességelleni szigetelését el kell készíteni. A szigetelő táblákat ragasztással (mész-cement, műgyanta, poliuretán bázisú ragasztók egyaránt alkalmasak) kell rögzíteni, majd vízszigeteléssel kell ellátni, amely védelmére szigetelésvédő falat szükséges készíteni. Amennyiben a pince falazata talajszint felett folytatódik, a vakolás, burkolás előtt a szigetelőanyagok kplső felületét erősíteni kell üvegszövet beágyazásával. Az ágyazó anyag gyártónként változik, lehet vödrös, illetve zsákos. A pince aljzatának szigetelése megegyezik a talajjal érintkező szerkezetek szigetelésével. Felhasználható extrudált és expandált poliszáról (ebből a fajtából csak a beton terhét elviselő, megfelelő testsűrűségű anyagok), szálas szigetelő anyagok: kőzetgyapot, üveggyapot (szintén csak a megfelelő testsűrűséggel rendelkező anyagok). A megfelelő testsűrűség fontos; nem ajánlatos azonos anyagú de kisebb sűrűségű anyagok alkalmazása, mert a mechanikai szilárdság hiányában a könnyebb szigetelés ösz- szeroskad, és nemcsak funkcióját veszti el a beépített anyag, hanem az aljzatbeton is károsodhat, megsüllyedhet. A szigetelés védelmére technológiai szigetelés beépítése szükséges, ennek az anyaga általában egy egyszerű polietilén fólia. Szigetelés szempontjából a pincék szigetelése, illetve az emeletek kö- zötá födémek szigetelése eltér. A pince és emelet közötti födémeket alsó (pince) irányból kell szigetelni, addig az emeletek közötü födémeket (ide tartozik az emelet és a tetőtér közötü födém is) a felső szint felől. A pince és az emelet közötü födémek alulról: kőzetgyapottal, üveggyapottal (szálas-anyagok), poliszáról habbal, fagyapot, illetve fagyapot és poliszürolból készített szendvics panellel szigetelhetőek. A szigetelés rögzítése termékenként változó. A szálas anyagokat és a fagyapot terméket mechanikusan kell rögzíteni, a poliszürolhab termékeket ragasztással célszerű. Léteznek olyan kialakítású üveggyapot termékek is, amelyek saját tartószerkezettel rendelkeznek, magát a szigetelőanyagot nem kell rögzíteni, csak a tartó- szerkezetet. Emeletek közötti szigetelés Az emeletek közötti szigetelést a felső szint felől, a födém felületére kell fektetni. A födém járófelületétől függően kialakítható teherviselő, illetve nem terhelhető szigetelés. Amennyiben a padlóburkolat kialakítása a szigetelés fölé felbetont igényel, akkor a szigetelő anyagnak a rákerülő súlynak ellen kell állnia, csak a gyártók által erre a célra javasolt poliszürolhab, kőzetgyapot, illetve üveggyapot használható. A szigetelőanyagot meg kell védeni - technológiai szigetelés (általában egy egyszerű polieülén fólia) - a rákerülő betonból, esztrichből szivárgó cementes víztől. Ha a járófelület nem igényel teljes felületen teherhordó aljzatot, akkor a terhet viselő párnafák vagy bárminemű „gerendázat” közötü tér. kitölthető, összenyomható (nem terhelhető) szigetelőanyaggal is. Ebben az esetben is egyaránt alkalmazható mind a poliszáról habból, mind a szálas anyagokból készült szigetelőanyagok kisebb testsűrűségű faj táji. A párnafák és a járófelület között a kopogó hanggáüás kialakítására szükséges, erre a célra leg- gyakrabb alkalmazott anyagok: ethafoam, filcek. Mi a helyzet a tetőtérrel? A tetőtér szigetelések két lehetséges módozata (szarufák közötü vagy, szarufák feletü szigetelés) közül a szarufák között történő szigetelés az elterjedt. A szarufák feletü szigetelés esetében a szigetelőanyag - általában poliszáról - a szarufák felett elkészített sík fogadó felületére (deszkázat, OSB lemez, stb.) kerül. A szigetelésre a tetőfólia, az ellenléc, majd a tetőlécezés, legvégül pedig a tetőfedés kerül. A fenti szigetelés előnyei: a belső tér szabadabb kihasználása, a faanyag védelme a hőmérséklet-változással szemben, illetve a szerkezet hőhídmentessége. A szarufák közötti szigetelés leggyakoribb anyaga kőzetgyapot, üveggyapot, de alkalmazható erre a célra kifejlesztett polisztirol is. A szarufák közötti szigetelés tovább bontható két eljárásra. Az egyik a szarufák keresztmetszetének teljes kitöltésével történő szigetelés, a másik megoldás esetében a szarufák keresztmetszetének csak egy része kerül kitöltésre, a szarufák külső (tetőfedőanyag felé eső) oldalán egy 3-5 cm légrés kerül kialakításra az át- szellőztetés biztosítására. Amennyiben a szarufák teljes keresztmetszete kitöltésre kerül, a tetőfóliának lélegző funkcióval kell rendelkeznie, azaz egy olyan mikroperforálásnak, amely a tetőtér felöl a pára részére átjárást biztosít, a tetőfedő anyag irányából viszont vízzáró, nem engedi be a nedvességet. Az elterjedtebb megoldás esetében a szigetelőanyag vastagsága keskenyebb, mint a szarufák vastagsága. A szigetelőanyagot a tetőtér felöl kell a szarufa élével síkba helyezni, ezáltal a külső oldalon egy légrés keletkezik, amely biztosítja a szigetelés szellőzését. Amennyiben a szigetelés vastagságát növelni szükséges, úgy ezt a tetőtér irányában lehet elvégezni, a szarufákra felerősített párnafákkal. A párnafák közötti kazettákat a megfelelő vastagságú szigeteléssel lehet kitölteni. Függetlenül a szigetelés választott módjától, néhány általános szabályt érdemes megfontolni. A tetőterek szigetelésénél a burkolat (gipszkarton, lambéria, stb.) és a szigetelés közé párafékező réteg kialakítása minden esetben szükséges (párazáró fólia). A párazáró réteg anyaga nemcsak polietilén fólia lehet, hanem egy vékony alumínium filmmel kasírozott papír-polietilénhordozó rétegű (esetenként még háló erősítéssel is ellátott) hőtükrös alufólia is. A hőtükör fólia jelentősége a fűtött tér sugárzó hőjének visszatük- rözésében rejlik (energia megtakarítás). Létezik gyártó által már a szigetelésre rögzített (kasírozott) hőtükör fólia, illetve utólag beépíthető tekercsben megvásárolható változata is. Amennyiben a beépített szigetelés a saját fajtáján (kőzetgyapot, üveggyapot, stb.) belül könnyűnek minősül és az átszellő- zetés bizonyos időszakokban lehetővé tesz nagy fokú cirkulációt, akkor érdemes a szigetelést az átszellőztetett térben jelentkező nedvességtől megóvni (hangsúlyozottan csak a fenti körülmények esetében), nátronpapír kasírozással. Ennek oka, hogy a szigetelés hatásfoka a nyitott cellákban kicsapódó nedvességtől jelentősen lecsökken, a védelem módja pedig; a szigetelőanyagot nátronpapíros felével a tetőfedő anyag irányába (azaz, az átszellőztetett légrés felé) kell beépíteni. A homlokzat nem csak disz Az épületi homlokzat hő elleni szigetelésének számos oka lehet (utólagos szigetelés a falazat nem kielégítő szigetelési mutatói miatt, a külső burkolat kialakításából fakadóan). A homlokzat szigetelésének legközvetlenebb módja kiemelten jól szigetelő falazóelemekből készített falazat, így az önmagában már megfelelő szigetelést biztosító szerkezetet nem szükséges tovább szigetelni. Amennyiben a falazat hőszigetelő képessége nem éri el a kívánt mértéket, szigetelhetjük vakolattal (megfelelő hőszigetelő képességű anyaggal, illetve szigetelő- anyagokkal. Az utóbbi esetben a szigetelőanyagot szükséges a környezeti hatások ellen megvédeni. A védelem lehet vakolat, burkolat (fém, fa, falazat). A vakolatokkal ellátott szigetelések főbb szigetelő anyagai: polisztirol, kőzetgyapot, cementes faőrlemény, parafa (ez utóbbi hazánkban még nem terjedt el), (fgv, mi) |iStóS33- víz-, gázvezeték-szerelői kellékek hagyományos és ekoplastrendszer- szivattyúk: kerti, cirkulációs, házi vízrendszer- központi fűtés: kazánok, kályhák, radiátorok, vízmelegítők- vasáru- szerviz UP 601 UP 525
