Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-07 / 208. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 7. Kitekintő - hirdetés Sugárszennyezett élelmiszereket gyűjtenek be Moszkva piacairól Óvakodj az almáktól! Almát vásárolni aligha tarto­zik az életveszélyes tevé­kenységek közé. Kivéve Moszkvában. A sugárzó anyagok felkutatásával fog­lalkozó moszkvai Radon technológiai központ évente nagyjából másfél tonna su­gárszennyezett élelmiszert gyűjt be az orosz főváros pi­acairól. SZALAI ZOLTÁN A radioaktív ételek többségét azok a gyümölcsök és a szárított gomba teszi ki, amelyeket Oroszország, Ukrajna, vagy Fehéroroszország nukleárisan szennyezett vidékein szedték. De ahhoz, hogy valaki su­gárfertőzött területre tévedjen, még csak ki se kell tennie a lábát Moszkvából. Az orosz főváros déli részén az üres építési telken hat kék overallba és fehér maszkba öltözött férfi fúlja a földet. Ők a sugárzásvadászok, fel­adatuk, hogy felderítsék a láthatat­lan ellenséget, az esetlegesen a föld mélyében rejtőző atomhulladékot. A munkásoknak nem is kell sokáig fúrni, a Geiger-mérő veszett csipo­gásba kezd. Néhány méterrel lej­jebb a megengedett érték százszo­rosát is meghaladja a sugárzási szint. A talaj több tonna atomsze­metet rejt, amely minden való­színűség szerint egy szovjet titkos üzemből került ide mintegy fél év­századdal ezelőtt. Moszkva környezetvédelmi szem­pontból vitathatatlanul nehéz örökséget kapott. A sztálini időszakban a radioaktív hulladékot egyszerűen elföldelték a város ak­kori szélén. Moszkva azonban az elmúlt évtizedekben gyorsan ter­jeszkedett, így ezek a mini atomte­metők a városon belülre kerültek. A sztálini gyakorlat a Nagy Vezér halálát követően is folytatódott, a nukleáris és fegyverzetkutató inté­zetek, kórházak jobb esetben elföl­delték, rosszabb esetben egy­szerűen kidobták az atomhulladé­kot. Mivel pontos térképek nem ké­szültek az „atomtemetőkről", így ma már csak találgatni lehet, hol is vannak ezek. A sugárzásvadászat pedig standard eljárás lett minden új építkezés megkezdése előtt. A nukleáris szennyeződés Moszkva legsúlyosabb környezetvédelmi problémája - állítja Alekszej Jablo- kov, moszkvai környezetvédő. Vla­gyimir Szaífonov, a Radon igazga­tóhelyettese egyetért a megállapí­tással. A központ évente mintegy 50-70 „forró pontot” fedez fel, ahonnan több mint száz tonna atomhulladékot gyűjtenek be és szállítanak el a fővárostól mintegy 60 kilométerre északra lévő Szergi- jev Poszad (Zagorszk) melletti táro­ló helyre. Itt végül bebetonozzák az életveszélyes szemetet.- A lakóterületeken talált sugárzó hulladék általában ipari tevékeny­ségből származik. Döntően az atomkorszak hajnalán keletkezett. Akkortájt környezetvédelmi, vagy biztonsági szempontok egyáltalán nem léteztek - vallja Szafronov. A Radon-központ rendszeresen el­lenőrzi Moszkva építési területeit, útjait és ipari létesítményeit. Jelen­leg a Cserjomuski és Tropatjovo- Nyikulino kerületekben végeznek nagyobb volumenű mentesítést. Itt A radioaktív hulla­dékot egyszerűen elföl­delték a város szélén. egyes helyeken a sugárzási szint el­érte a 2000 mikroröntgen/óra szin­tet. Összehasonlításképpen a nor­mál érték 10-20 mR/h. A másik ki­emelt feladat a Moszkva folyó po­tenciális katasztrófájának me­gelőzése. A folyó déli részénél a part ugyanis szintén radioaktív hulladé­kot rejt és félő, hogy a szennyeződés belemosódhat a vízbe. A szakembe­rek szerint a talaj felső rétegének ki­cserélésével, fák telepítésével, vala­mint beton támfalak kiépítésével megelőzhető lehet a baj. A Kremltől légvonalban alig néhány kilométerre, Moszkva kellős köze­pén, a Kurcsatov Intézet parkjában található a vüág legrégibb működő atomreaktora. A 40-es évek köze­pén épült szerkezetet kísérleti célok­ra máig is használják. A laikus a kis földszintes házacskáról nem is sejte­né, hogy a mélyében reaktor lapul. - Amikor Kurcsatov az első kísérleteit végezte, még csak egy katonai sátor állt itt - meséli Szergej, az intézet főmunkatársa, miközben lefelé lép­kedünk a betonlépcsőkön. Amikor arról érdeklődöm, nem kell-e védőruhát felvenni, megnyugtat, hogy a háttérsugárzás itt bőven a normális értéken belül marad. - A biztonsági előírások nagyon szigo­rúak, és ezt a reaktort amúgy is csak néha használjuk - mondja. Moszkva közigazgatási határán be­lül még tíz reaktor található - közü­lük hét a Kurcsatov Intézet területén -, ez abszolút világrekordnak szá­mít. Bár a szakemberek többsége szerint nincs ok a félelemre, számos moszkvai gondolja úgy, hogy időzí­tett bombán ül. Egyikük Vlagyimir Kuznyecov, aki egykor nukleáris el­lenőrként több reaktort is bezára­tott. Szerinte a Kurcsatov Intézetet már réges-régen ki kellett volna te­lepíteni Moszkvából. - Hogyan mondhatják egy több mint hatvané­ves reaktorra, hogy biztonságos? És akkor még nem beszéltem a park szélén elföldelt atomhulladékról, amely öt Csemobillal ér fel. Jelena Bolagov a Kurcsatov Intézet­tel szemközti kis lakásban éppen ebédhez terít. A tizedik emeleti bal­konjukról rálátni az egyik reaktorra. - Megpróbálok nem gondolni a do­logra. Persze senki sem akar egy re­aktor szomszédságában élni, de ez volt az egyetlen esélyünk arra, hogy önálló lakáshoz jussunk - mondja a középkorú hölgy. Szergej, az intézet főmunkatársa csak nevet a laikusok félelmein. - Tudja, hogy a statisztikák szerint mi a leggyakoribb halálok? - kérdezi. Talán az atomkatasztrófák? - fele­lem. - JVem. Az atomkatasztrófa az első százban sincs benne. A legpusz­títóbb az agglegénység. Mellesleg nekem sincs feleségem, de jobb ke­vesebbet élni, mint hosszan kínlód­ni - mondja mosolyogva. Vlagyimir Szafranov szerint néha egy közönséges karóra, vagy gyer- mekjátékveszélyesebb lehet, mint a jól ellenőrzött atomreaktor. - A szovjet időkben a gyártók számos esetben foszfor helyett 226-os rádi­umizotópot használtak a foszforesz- káló mutatókhoz és egyéb világító tárgyakhoz. Ami pedig például a szovjet tűzvédelmi rendszereket il­leti, gyakran uránium-239-est tar­talmaznak és 300mR/h erősséggel sugároznak. Időnként még az aranytárgyak ötvözésekor is radio­aktív anyagokat használtak - állítja. Azaz, Moszkvában óvakodj az al­máktól és az aranykarkötőktől! Moszkva, 2002. szeptember Van, aki tudja, hogyan lehet kivarázsolni a pénzt a zsebekből Koldustanfolyam Budapesten MTI-PRESS Hogyan lehetünk szakképzett kol­dusok? Aki nem figyel eléggé a kér­désre, biztosan hamar megadja a választ, hiszen nincstelenné válni igencsak könnyű a mai vüágban. Csakhogy a hangsúly nem a „kol­dus“ szón van, hanem a szakkép­zettségen! A téma az utcán hever - tartja a mondás, melyet főleg a főszer­kesztők szoktak idézni az újságírók­nak. Szó mi szó, van benne valami. Egy hirdetés figyelmeztet: „Munka- nélküliek figyelem! Akik már min­dent megpróbáltak, de sehol nem kellenek, azoknak ajánlok könnyű munkalehetőséget, ráadásul adó­mentesen. Forduljon hozzám biza­lommal.“ A felhívás tartalmazta még, hogy nem kell hozzá semmifé­le szakértelem, jó kereset kilátás­ban. A megadott budapesti telefon­számon egy férfihang jelentkezett. „Tessék eljönni, mindent megbe­szélhetünk.“ Megadta irodájának a címét.- K. István vagyok - mutatkozott be.- Több mint negyven évig színész- kedtem különböző színházakban, mielőtt vállalkozó lettem. Egyhetes tanfolyamokat szervezek, ami háro­mezer forintba kerül. Ez idő alatt ki­tanítom önt egy olyan szakmára, amellyel megcsinálhatja a szeren­cséjét.- Miről van szó?- Egy koldustanfolyamról.-Tessék?- Nem szégyen a koldulás, láthatja mennyien csinálják. De meg kell mondanom, hogy rosszul. Nap­hosszat ülnek az utcán, az aluljárók­ban, alig csurran-cseppen valami számukra. Mert fogalmuk sincs, ho­gyan kell koldulni. Uram, ez egy szakma. Én, mint egykori színész, kiváló emberismerő vagyok, na­gyon tudok játszani az érzelmek húrján. A tanfolyamon megtanítom az embereket, hogyan lehet ered­ményesen koldulni. Tudom, hogyan kell szánalmat ébreszteni, hogyan lehet kivarázsolni a pénzt a zse­bekből. Uram, én játszottam a Kol­dusoperában, az Éjjeli menedék­helyben, tudom milyen egy koldus.- Őszintén szólva nem ilyen állásra számítottam. Nem szívesen ülnék ki az utcára kéregetni...- Nem fontos, hogy maga üljön ki. Felvehet embereket, akiket az én módszerem szerint kitanít, önnek csak be kell zsebelni a jutalékot.- Ezen az ajánlaton még gondol­kodnom kell - búcsúztam el az obsi­tos színésztől. A körúton egy fejkendős asszony perdül elém - Uram segítsen ki. Ha­za szeretnék utazni Erdélybe, még hiányzik kétszáz forintom a vonat­jegyre. Régi trükk. Nem először hal­lottam hasonló szöveget. Nem is voltam rá vevő. A Moszkva téren egy kedves farkas­kutya fekszik a flaszteren, előtte egy pohár. „Köszönöm, hogy segített“ - áll a szöveg egy táblán. Az emberek mosolyogva nézik az ebet, s hulla­nak az aprópénzek a pohárba. Időnként megjelenik a koldus, kiön­ti a pohár tartamát, megsimogatja a kutyus fejét, aki helyette darizik. Le­het, hogy ő már elvégezte a koldus- tanfolyamot? ELEKOMUNIKACIE Klasszikus telefonvonala van? Váltson az új, hatékonyabb hívóprogramra! Az aktív kommunikációt segítő új hívóprogram az ST Business Aktiv vonal közvetítésével 90 ingyenes percet*, valamint olcsóbb interurbán és nemzetközi beszélgetéseket jelent havonta! Aktiválja az ST Business Aktiv programot az INF0TEL bármelyik ügyfélszolgálati irodájában! ST Business Aktiv *Az ingyenes percek a helyi és interurbán hívásokra vonatkoznak az ST Rt. hálózatán belül. www.telecom.sk ■ 0800 123 456 ■ INFOTEL ■ szerződéses partnerek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom