Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-02 / 203. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 2. KOMMENTÁR Övön alul - balról . SZILVÁSSY JÓZSEF Peter Ponicky oktatási miniszter mindössze néhány hónapja tűnt fel a szlovákiai közéletben, mégis sikerült magára vonnia a közvélemény figyelmét, legújabban pedig a szlovákiai magyarság felháborodását. Először akkor került a középpontba, amikor az SDE híveinek tudomására hozta: a választások után szívesen átvenné az elnöki posztot Pavel Koncostól. Ha akadt még olyan fanatikus, aki abban bízott, hogy az ambiciózus oktatási miniszter húzza majd ki a zavaros értékrend és a megkövesült nézetek kátyújában fulladozó pártot, az néhány napja végképp csalódhatott. Kiderült ugyanis, hogy Ponicky a jelenlegi pártelnök legjobb tanítványa, mert hozzá hasonlóan a központosított állami irányítás rendíthetetlen híve. Tántoríthatatlan elkötelezettségének legújabb igazolásaként az oktatási minisztériumban alosztállyá degradálta a nemzetiségi iskolák osztályát és megszűntette az egyházi és a magániskolák viszonylag önálló felügyeletét. Mindezt alig három héttel a parlamenti választások előtt tette, amelyek után szinte biztosra vehető, hogy nem ő és még csak nem is az SDE kapja meg ezt a tárcát. Jól tudta ezt a tárcavezető is, hiszen meglehetősen cinikusan azt nyilatkozta, hogy az utódja számára megfelelő körülményeket igyekszik teremteni. Magyarán: kiirtotta a nemzetiségi, az egyházi és a magániskolák minimális - szakmai szempontból teljesen indokolt - autonómiájának még az írmagját is. Ponicky pontosan tudta, hogy a választási kampány idején végképp nem lesz semmilyen politikai következménye sem jól kifundált döntésének, hiszen a Koalíciós Tanács és a széthúzó kormány ennél sokkal nagyobb horderejű ügyekben már hónapokkal ezelőtt sem tudott kivajúdni egységes álláspontot. Nincsenek illúzióim az SDE politizálásról, ezért számomra Szigeti László bohózatba illő magatartása okozta a legnagyobb csalódást. Az államtitkár bejelentette, hogy a miniszter őt sem tájékoztatta a készülő változásról, emiatt.tiltakozik a módszer meg a döntés ellen és - fontolgatja a lemondását. Hát nem sok ideje marad a meditá- lásra, hiszen ugyebár alig három hét múlva választások lesznek... Bizonytalankodó válasza sokakban újabb kételyeket ébresztett: ha kiélezett, ugyanakkor egyértelmű helyzetben csupán ilyen harmat- gyenge lépésre szánta el magát, akkor vajon kiélezett helyzetekben mire volt képes a jelenlegi posztján? A szomorú történet intő jel a Magyar Koalíció Pártjának is. Való igaz: a baloldali kormánypárt a most véget érő választási ciklusban politikai pozíciói révén két megtartó erőnket igyekezett gyengíteni, amikor a szlovákiai magyar oktatásügy és az agrárium gyarapodását, vagyis a jövőnket gátolta. De az is tény, hogy azok is megkönnyítették a dolgukat, akik felelős - esetünkben államtitkári - posztokra olyan személyeket jelöltek, akik nem voltak képesek összefogni azt a jelentős hazai magyar szellemi erőt, amely főleg e két szférában létezik. Önmaguk és főleg magyarságunk helyzetét gyengítették ezzel. Rövidesen eljön az idő, amikor mindebből végre okulni kell. Te is, én is jobboldali TÓTH MIHÁLY Ez a dolgozat arról szól, egy magyar nemzet van-e, vagy kettő. A közép fele tartó politizálás hívei mindig is vegyes érzelmekkel hallgatták az MKP-vezetőknek azokat a megnyilvánulásait, amelyekben öncélúan hangsúlyozták a párt jobboldali voltát. Bölcs dolog-e ma egy differenciált érdekeltségű kisebbségi közegben a politikai egyvágányúság hangsúlyozása? Meggyőzően lehet az erdélyi példára hivatkozni; az RMDSZ vezetőitől még soha senki se hallotta, hogy pártjukat jobboldalinak tekintik. Persze, még azt se hangsúlyozta egyetlen erdélyi politikus sem, hogy a Markó Béla vezette erő baloldali. Pedig az RMDSZ-ben vannak politikusok, akik nem rühellnék meglengetni a szociáldemokrácia lobogóját, vannak, akik püspöklila zászló alatt agitálnák a plebszet, és vannak, akik a liberalizmus kékjére esküsznek. Hogy ekkora a különbség a két kisebbségi magyar párt között, azt nyilván az (is) okozza, hogy a szlovákiai párttól eltérően a mérvadó erdélyiek felismerték, a potenciális szavazóknak azért a mondjuk 5 százalékáért is kár lenne, akik a párt valamilyen oldali minősítését hallva megsértődnek. Tájainkon az előző 70 év nem kedvezett a tömegek politikai tudományokkal való felvértezésének, azzal azonban 100 kisebbségi magyarból minimum 5 mind Romániában, mind Szlovákiában tisztában van, hogy fő vonalakban mi a különbség a jobboldal és a baloldal között. Az MKP túlságosan megváltoztathatatlan elemként komponálja be lehetőségeibe, hogy a kínálat: „egytálétel”. Erdélyben körültekintőbbek a magyar vezetők. A felsoroltak ellenére a napokban volt egy esemény, amelynek hatására életemben először szinte örültem is, hogy az MKP vezetői oly egyértelmű lelkesedéssel hirdetik pártjuk jobboldali orientációját. Orbán Viktor volt miniszterelnök a nemzet tudtára adta: két magyar köz- szolgálati televíziót igényel; egy hazafiasat és egy - másikat. Kormányzásának négy éve alatt a Fidesz sokat tett azért, hogy kisebbségiként úgy érezzem, két magyar nemzet kialakulása felé haladunk. Egy példa a sok közül: félreérthetetlenné tették, hogy jobb nemzettársnak tekintik, aki kiváltja a magyarigazolványt, mint aki nem váltja ki. Két közszolgálati tévé létrehozása hétmérföldes lépés lenne a nemzet teljes kettészakítása felé vezető úton. Figyelemmel kísérem a magyarországi kormánykoalíció és az ellenzék közötti viszony alakulását. Nincs rá remény, hogy a kormányra kerültekjobb belátásra tudnák késztetni a hatalomból kiesetteket. „Te is jobboldali, én is jobboldali” alapon Bugárék talán rá tudnák döbbenteni Orbán csapatát, hogy törekvésük következménye végzetes lehet. VÁLASZTÁSOK 2002 Információs telefonvonal A belügyminisztérium információs telefonvonalat létesített a parlamenti választások előtt. A polgárok a mai naptól hétköznapokon 8.00-tól 17.00-ig hívhatják a 02/48592020-as számot. A voksolás napjain, szeptember 20-án és 21-én, a válasz tási helyiségek bezárásáig, azaz szombaton 14.00-ig folyamatosan tájékoztatnák ugyanezen a telefonszámon. A számon csak a polgárokat tájékoztatják, a jogi személyeket, a sajtót, a politikai pártokat és a községeket nem.- En sokat spórolok a kampányon. Naponta járok kampánygyűlésre, s bármelyik politikust hallgatom, kávé és gyógyszerek nélkül is magasra szökik a vérnyomásom! (Lubomír Kotrha rajza) Tömegpusztító fegyverek a Közel-Keleten: Pandora szelencéjét inkább Irak nyitná ki Izrael stratégiája a nukleáris elrettentés Figyelembe véve több eseményt, illetve összefüggést, amely a Közel-Kelettel kapcsolatos, egyértelmű, hogy a régió és a tömegpusztító fegyverek közötti „kapcsolat” nagyon intenzív. ONDREJCSÁK RÓBERT Legutóbb az az izraeli nyilatkozat váltott ki megdöbbenést, amely szerint ha az Egyesült Államok megtámadja Irakot, és Bagdad erre válaszul tömegpusztító fegyverekkel (vegyi esetleg biológiai töltetekkel felszerelt rakétákkal) támadást intéz Izrael ellen, amely Washington egyik legfontosabb térségbeli szövetségese, az izraeli válasz nem marad el. Konkrétabban, egy tömegpusztító fegyverekkel végrehajtott iraki támadás esetén Izrael atomfegyvereivel válaszcsapást hajt végre, amelynek következtében Irak mint állam megszűnik létezni. Az izraeli kijelentés hallatán „természetesen” az egész világ felbolydult és elszörnyülkö- dött. Ha azonban a reális helyzetet és körülményeket vesszük figyelembe, a jeruzsálemi bejelentés teljesen természetes a „héják” számára éppen úgy, mint a „galamboknak”. Az atomfegyverek birtoklásának ugyanis éppen az a lényege, hogy minden körülmények között fenn kell tartani az ellenfél elrettentését. Soha, senki nem szeretné bevetni ezeket a fegyvereket, aki józan ésszel gondolkodik. De: egyik atomhatalom sem engedheti meg magának, hogy akármilyen esetben kinyilvánítsa, nem vet be atomfegyvert válaszcsapásként Izrael stratégiai helyzetét csak az elrettentés fenntartásával tudja kezelni. egy ellene intézett támadásra. Ha az ellenkezőjét tenné, az elrettentés hitelessége semmivé válna. Az atomfegyverek lényege pedig nem is a bevetésükben rejlik, hanem a puszta létükben és abban, hogy az azt birtokló ország képes meggyőzni a potenciális ellenséget arról: szükség esetén használná is őket. Ezzel olyan magasra emelni a kockázatot a potenciális támadó számára, hogy annak semmiképpen sem érje meg támadással próbálkozni. Lényegében az izraeli nyilatkozat lényege is ez, fenntartani a nukleáris elrettentés hitelességét - sem több, sem kevesebb. Figyelembe véve az izraeli nukleáris fegyverarzenált, amely forrásoktól függően 70-200 robbanófej, Izraelnek minden lehetősége megvan akár egy hasonló mértékű, Irak elleni csapás végrehajtására. A robbanófejeken kívül ehhez természetesen célba juttató eszközök is szükségesek. A ballisztikus rakétákon (szárazföldről in- díthatóak, de állítólag Izrael már az Indiai-óceánon kísérleteket hajtott végre tengeralattjáróról indítható rakétákkal is) kívül itt elsősorban repülőgépekről lehet szó, sőt, ebben az esetben már történelmi precedens is kínálkozik. A 80-as évek elején az izraeli légierő megelőző csapást hajtott végre (amerikai F-16-os gépekkel, melyeknek ez volt az első harci bevetésük a világon) egy Irakban épülő atomreaktor ellen, megakadályozván ezzel, hogy Irak rövid időn belül atomfegyverek birtokába jusson. Ez azzal a ténnyel magyarázható, hogy Izraelnek akkor is, sőt máig is, nagyon fontos, hogy megőrizze az egyedüli atomfegyvert birtokló ország státuszát a Közel-Keleten. Annak ellenére ugyanis, hogy egyértelműen a térség legerősebb katonai hatalma (a fegyverzet minőségében, hatékonyságban, szervezettségben, harci morálban is kimagaslik, és elsőrangú mozgósítási rendszerének köszönhetően számbelileg is jelentős az izraeli haderő) és az USA támogatását is maga mögött tudhatja, az ország biztonsági helyzete nem irigylésre méltó. Bár a térség legnagyobb arab államával, Egyiptommal az 1979-es Camp David-i béke óta nincs nyíltan ellenséges viszonyban (bár olvasva az egyiptomi sajtót - még az angol nyelvűt is - ez nem úgy tűnik) és viszonylag stabil a viszony Jordániával is, de a többi térségbeli ország kifejezetten ellenséges Izraellel szemben. Szíria egyértelműen ellenséges, a palesztinokkal gyakorlatilag háború folyik, Sza- úd-Arábiát csak az intenzív amerikai nyomás tartja vissza a nagyon éles Izrael-ellenes állásponttól (ettől függetlenül Ríjad óriási pénzügyi segítségben részesíti az Izrael ellen fellépő terrorista és nem-terrorista szervezeteket) a háttérben [Sédig ott „várakozik” a két legellenségesebb regionális hatalom, Irak és Irán. Ilyen körülmények között, dacára a katonai potenciálban meglévő előnynek, Izrael úgy véli, bonyolult stratégiai helyzetét csak a nukleáris elrettentés fenntartásával és más régióbeli országok nukleáris fejlesztésének megakadályozásával tudja kezelni. A nukleáris elrettentés fontossága annál nagyobb lesz, minél nagyobb a veszély, hogy egy olyan állammal kerül konfliktusba, amelyik rendelkezik a tömeg- pusztító fegyverek valamely fajtájával. Irak pedig ebbe a kategóriába sorolható. Az Öböl-háborúban elszenvedett vereség és az azt követő ENSZ-el- lenőrzések ellenére Bagdad birtokol ilyen fegyvereket. Az iraki tömegpusztító fegyvergyártást az ENSZ ellenőreinek kiutasítása után hivatalosan senki nem ellenA háttérben vár a két legellenségesebb regionális hatalom, Irak és Irán. őrizte és kétséges az is, mennyire volt hatékony a világszervezet ellenőrzése. Bár a program még nem jutott el arra a szintre, hogy Irak képes legyen atomfegyver gyártására, ez a helyzet néhány éven belül radikálisan változhat. Szinte teljesen biztos azonban, hogy Bagdad rendelkezik vegyi és biológiai fegyverekkel. Ezen kívül Szaddám Húszéin birtokában vannak olyan ballisztikus rakéták is, amelyekkel képes elérni Izrael területét, amit már az Öböl-háborúban be is bizonyított. Nem tekinthetők tehát üres fenyegetésnek az iraki diktátor szavai sem, melyek szerint vegyi fegyverekkel intézhet támadást Izrael ellen. Ezen kívül Szaddám Húszéin hadserege már vegyi fegyvereket is bevetett az Irán elleni hosszú háborúban, sőt, saját országának népe, a kurdok ellen is. Jelenleg az Izrael elleni fenyegetéssel Bagdad azt próbálja elérni, hogy az amerikaiak számára túl kockázatos legyen megtámadni Irakot. Ha ugyanis Izrael válaszcsapással felel, az nemcsak teljesen az amerikaiak ellen fordítaná az egész arab világot, hanem egy általános, nagyon intenzív arab-izraeli háborúhoz vezetne, amely óriási emberáldozattal és anyagi károkkal járna, sőt fennáll a veszélye annak, hogy belesodródna maga Washington is. Természetesen Izrael elsőként nem támadja meg atomfegyverekkel Irakot, nincs érdekében egy ilyen jellegű támadás, és nem is fenyegetőzik ezzel. A fenyegetőző fél sokkal inkább Irak, amely kinyithatja Pandora szelencéjét a Közel-Keleten. TALLÓZÓ EL MERCURIO Egy tekintélyes egyesült államok beli kritikus „fasiszta félanalfabé tának”, egy világhírű mexikói író- pedig „ostobának és tudatlannak” minősítette a napokban George Busht, az Amerikai Egyesült Államok elnökét. Harold Bloom a nagy tekintélyű kritikus, a Yale Egyetem professzora az El Mercurio chilei napilap szombati számában közölt interjúban kijelenti: Bush, aki „fasiszta félanalfabéta”, olyan személyiség, mint a kis stílű, szánalmas udvaronc, Polonius, Shakespeare Hamletjében. Ugyanebben a cikkben Bloom az Egyesült Államok első számú közellenségét, Osza- ma bin Ladent szimpla gyilkosnak minősíti, akit egy napon sem lehet említeni például Jagóval, a velencei mór - Othello - nagy gonoszával. Carlos Fuentes világhírű mexikói író a hét közepén a Spanyolországhoz tartozó Tenerife szigetén egy irodalmi díj átvételekor mondott beszédében „ostobának és tudat- ^ lannak” minősítette Bush elnököt, i akinek a politikája „világméretű káoszt hozhat ránk” - idézte az EFE hírügynökség. Fuentes szerint súlyosbítja a helyzetet, hogy Bush olyan „héjákkal” van körülvéve, mint Richard Cheney alelnök. A Bush-kormányzat harcias és antidemokratikus beállítottsága - szögezte le Fuentes - a szabadságjogok olyan visszaszorulását idézte elő máris, ami „a McCarthy-kor- szak legrosszabb éveire emlékeztet”. (Az Egyesült Államokban a hidegháború éveiben Joseph R. McCarthy a Szenátus egyik albizottságának élén éveken át rengeteg embert meghurcolt, azzal vádolva őket, hogy szimpatizálnak a kommunizmussal. Hazájában azóta az agresszív ellenségkeresést, az alaptalan, soviniszta vádaskodást, a kikényszerített politikai és kulturális konformizmust nevezik mccarthizmusnak.) DER SPIEGEL Helmut Kohl volt kancellár ismét náci politikushoz hasonlított egy kortárs politikust - legalábbis így tudja a Der Spiegel. A hamburgi hírmagazinnak a berlini előfizetőkhöz vasárnap eljutott új száma szerint Kohl ismert kereszténydemokrata politikusok társaságában támadta Wolfgang Thie- rsét, a képviselőház (Bundestag) szociáldemokrata elnökét, mondván, hogy ,,ő a legrosszabb elnök Hermann Göring óta”. Göring 1932-től 1945-ig volt a Reichstag elnöke. Kohl és a kereszténydemokrata (CDU) frakció felháborodására az adott okot, hogy szerintük Thierse az árvízkárok elhárításáról rendezett parlamenti vitában későn intette le az uniópárti kancellárjelölt, Edmund Stoiber beszédét bekiabálásokkal megzavarókat. A Der Spiegelt közismerten nem kedvelő Kohl nem kívánt nyilatkozni a hírmagazinnak. A hamburgi szerkesztőséggel azt tudatta, hogy magánbeszélgetések tartalmát nem kommentálja. Az asztalnál Kohllal együtt ülők szintén kitérő válaszokat adtak a Spiegel faggatózására. Kohl bő 15 évvel ezelőtt is feltűnést keltett egy hasonló történettel: 1986-ban a szovjet peresztrojka mellett nap mint nap érvelő Mihail Gorbacsovot vetette össze Joseph Goebbels náci propagandaminiszterrel. LIDOVÉ NOVINY A prágai Károly Egyetemnek összesen mintegy 360 millió cseh koronás kárt okozott az árvíz. Komoly károk keletkeztek Prága belvárosában a könyvtárban, több laboratórium berendezésében, a diákszállókon és a főiskolai étkezdében, valamint az egyetem sporttelepén és dél-csehországi edzőtáborában is. A károkat eredetileg jóval kisebbre, 220 millió koronára becsülték - írja a cseh napilap. A nemzetközi tekintélyű Károly Egyetemnek a víz által leginkább sújtott Karlín és Trója prágai városrészekben, valamint az elöntött Curie téren is van épülete, ezért ilyen tetemes a kár. 4 J
