Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-30 / 201. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 30. Riport A szőlész véleménye szerint a mezőgazdasági minisztérium támogatási politikája, valamint az egyre bonyolultabb birtokviszonyok tartják vissza a vállalkozókat a szőlőtelepítéstől Erős Gusztáv szerint a szőlőtermesztés azért kockázatos vállalkozás, mert túl sok tényezőnek kell összhangba kerülnie ahhoz, hogy működjön. Első helyen mindenképpen az időjárás-függőséget említhetjük. általában a csődbiztosoktól, a talaj maradt az eredeti tulajdonosoknál, akiknek bérleti díjat fizetnek. A termelési igazgató bölcsen elhallgatja azokat az eseteket, amikor a vagyonkezelőktől egy-egy figyelemre méltó jogi manipulációval bagóért megvásárolták az ültetvények alatti termőföldet is. Ilyen például a madari szőlészet esete is, amelyről a jelenlegi államtitkár közlése szerint a minisztériumnak is tudomása van, érdemleges lépést azonban a jelenlegi politikai helyzetben senki sem kockáztatott meg, így a madari gazdaközösség futhat a földvagyona után. Karol Kríz úgy vélekedik, hogy az európai uniós integráció előtt a szőlőtermelés további visszaesése várható, elsősorban azért, mert a termelők számára bizonytalan és ismeretlen az uniós szőlő- és borpiac működése, másrészt pedig a mezőgazdasági reszort szakterületén késnek azok a reformok, amelyek garanciákat nyújtanának a termelőjének. A Komáromi járásban a dunamocsi mezőgazdasági szövetkezet vállalkozott egy nagyobb területű szőlőtelepítésre, a kérdésről azonban Hollósi Sándor, a szövetkezet elnöke nem kíA szakminisztérium nem fordít kellő figyelmet a szőlőtermesztés ügyére. vánt nyilatkozni, mert, mint mondta, „a már kiharcolt pénzek a mai napig sem kerültek a számlánkra, s félő, hogy egy újságcikk a már biztosnak tűnőt is bizonytalan helyzetbe sodorja. A szőlőről és a szüretről legjobb, ha majd szüret után beszélünk.” A szakemberek véleménye egybehangzóan arra utal, hogy a szakminisztérium nem fordít kellő figyelmet a szőlőtermesztés ügyére, holott pontosan tudja, hogy a jelenlegi szlovákiai szőlőterület kétharmadát a hetvenes-nyolcvanas években telepített ültetvények képezik, amelyek mára elöregedtek, újakat viszont alig-alig telepítenek. Az a kevés kiválasztott, aki a benyújtott tervezete kapcsán támogatást kap, nem a déli vonalon lakik, hanem a messzire nyúló karokkal csak a szakértelmét adja a járatlan magyar termelőknek. Azt természetesen egyetlen szakember sem mondta ki, hogy a déli vonal szőlőtermesztése is a klienta- rizmus áldozatává válik, mert a mezőgazdasági tárcánál a klienta- rizmus már rég a múlté. Ha valakinek mégis más a tapasztalata, az természetesen rossz helyen kopogtatott. A szőlő savanyúsága Szlovákiában az utóbbi tíz évben a bor- és csemegeszőlő ültetvények területe mintegy a felére zsugorodott. A Komáromi járásban teljes likvidáció alá került a virti, a dunaradványi és a karvai szőlőültetvény, de erre a sorsra jutottak a marcelházi és madari teraszos művelésű területek is, összesen mintegy 300 hektárnyi szőlő. SOÓKY LÁSZLÓ Ennél is rosszabb helyzetbe kerültek a hagyományosan szőlő- termelő déli vonal járásai, a lévai, nagykürtösi, rimaszombati régiókban a veszteség eléri a hatvan százalékot. Ami a kialakult helyzetet tovább súlyosbítja az a tény, hogy a jelenleg még termő ültetvények elöregedtek, új telepítésekre pedig csak elvétve kerül sor. Erős Gusztáv szőlész, a kistapol- csányi borüzem marcelházi részlegének vezetője szerint a ben is, akik ezt a kiszolgáltatottságot hosszabb távon nem bírják el. Nem hagyható figyelmen kívül maga a borkereskedelem sem, hiszen, ha figyelembe vesszük, hogy a kereskedők idén tavasszal 8-10 cseh, illetve 10-12 szlovák koronát kínáltak egy liter kész borért, megkövetelve a fajtajelleget és minőséget is, nem csodálkozhatunk azon, ha főleg a kistermelők borkészlete mindmáig nem kelt el, hiszen a termelők önköltsége jóval meghaladja a borért felkínált árat. A borkereskedők viszont monopolhelyzetbe kerültek, hiszen a déli országokból, különösen Romániából, de még Magyarországról is olcsóbban jutnak musthoz, vagy kész borhoz is, mint itthon, még akkor is, ha felszámolják a távolságot és az üzemanyagárakat. A szőlész véleménye szerint a mezőgazdasági minisztérium támogatási politikája tartja vissza a vállalkozókat a szőlőtelepítéstől, valamint az egyre bonyolultabb birtokviszonyok. Egy hektár szőlő telepítése 7-800 ezer koronába kerül a terepviszonyoktól függően, a szaktárca támogatásként ennek mintegy az egynegyedét biztosítja a járási hivatalok mezőgazdasági osztályainak köz- beiktatásával. Ez a-támogatás a legtöbb esetben csak papíron jelenik meg, s ha figyelembe vesz- szük, hogy az új telepítés csak a negyedik esztendőben fordul termőre és kezdi visszatermelni a befektetést, minden gazdálkodónak hosszú böjtre kell berendezkednie. A kistapolcsányi borúzem Dél- Szlovákiában 200 hektáron termeltet szőlőt, zömében közös vállalkozások keretében. Általában a kilencvenes években tönkrement vagy tönkretett szövetkezetek ültetvényeit vásárolták meg, ahol a korábbi szőlészek terepismeretére támaszkodva megvetették a lábukat. Karol Kríz mérnök, a kistapolcsányi borüzem termelési igazgatója szerint az általuk kialakított termelési egységek szőlészeivel nagyon jók a tapasztalataik, s mindkét borüzemúk, a kistapolcsányi és a párkányi is nyereséges, minőségi borokat állít elő. Az együttműködés és a terjeszkedés a már korábban kialakított kapcsolatokra épül, s ők csupán az ültetvényeket vásárolták meg, szőlőtermesztés azért kockázatos vállalkozás, mert túl sok tényezőnek kell összhangba kerülnie ahhoz, hogy működjön. Első helyen mindenképpen az időjárás-függőséget említhetjük, amelyre ékes bizonyíték az idei év, mivel az elhúzódó erős fagyok miatt ebben az ültetvényben a fagykár meghaladja a hatvan százalékot, tehát nyereségben nem is reménykedhetünk. Ugyanakkor a biztosítótársaságok fagy- és jégkárra nem szívesen kötnek biztosítást, vagy ha mégis, akkor olyan magas összegre, amit a termelő képtelen évente kifizetni. Jelentős szerepet játszik a szőlőtermesztés mélyrepülésében az egyre bizonytalanabb piaci helyzet, mivel az egyes borüzemekkel megkötött szerződések a termelők számára nem jelentenek garanciát, mert nem ritka az olyan eset, hogy a borüzem elviszi a szőlőt, a kifizetést viszont több ismert esetben évekig is húzza, halasztja. A nagyobb üzemegységek ezt egy ideig átvészelik, de ugyanez a gyakorlat érvényesül a kistermelőkkel szem(Somogyi Tibor felvételei) Hosszú folyamat a másság elfogadása, megemésztése egy negyvenéves egyenpizsamát levető, mély álomból ébredő ország számára A nehéz sorsok, a küzdelmes életutak tanulságul is szolgálnak JUHÁSZ KATALIN Ha morbid akarnék lenni, azt mondanám, mostanában Dunát lehet rekeszteni nemzeti kisebbségekről szóló filmekkel. Az alkotók igyekeznek minket megismertetni egymással, mint buzgó házmester a húsz éve egy tömbházban élő idegeneket. Kassán, a „tolerancia városában” nagy fába vágta a fejszéjét egy lelkes társaság. Vezetőjük, Éva Kra- tochvílová közszolgálati tévés múlttal rendelkezik, jelenleg az ATARAX produkciós iroda vezetője. Bejárta a „fejlett világot”, és amikor először szétnézett Londonban, azt hitte, a Dél-afrikai Köztársaságba került. Jé, mennyi fekete bőrű, csodálkozott, ám két hét után elszégyellte magát. A londoniak ugyanis teljesen másként kezelik a másságot, mint mi. Ugyanez a helyzet a soknemzetiségű Kanadában is, és persze sorolhatnánk az országokat. A másság elfogadása, megemésztése hosszú folyamat egy negyvenéves egyenpizsamát levető, mély álomból ébredő ország számára.- Kassán nőttem fel, egy olyan városrészben, ahol magyar, ukrán, zsidó és roma családok is éltek. Megismertem a szokásaikat, kultúrájukat, és fel sem fogtam, mennyit gazdagodom általuk, miközben szóba sem került, ki milyen nemzetiségű. Tizenéves fiaim már másként viszonyulnak ehhez, náluk az iskolában állandó téma, hogy te magyar vagy, te roma, te pedig zsidó - meséli Éva Kratoch- vílová, aki meghatározónak tartja az iskolák szerepét a multietnikus társadalom építésében. Ehhez persze segédeszközökre van szükség, például egy etnikumokat bemutató tömör, frappáns és könnyen emészthető dokumentumfilm-so- rozatra. A pedagógusok dolgát is nagyban megkönnyítené ez a segédanyag, Az ötletgazda tudatában van annak, hogy sem egyszeri, sem kétszeri tévés vetítés nem teszi toleránssá a nézőt. Harminc perc viszont elegendő egy-egy történelmi periódus bevezetéséhez. Az ATARAX cég öt éve dolgozik a kivitelezésen, és mivel nálunk semmi sem megy simán, jó adag „Fel sem fogtam, hogy mennyit gazdagodom általuk.” türelemre, kitartásra volt szükségük, és messze még a vég. A levéltári anyag felkutatása és rendszerezése a legigényesebb feladat. A kényes téma elismert szakértők bevonását igényli, akik képesek objektiven megírni a forgatókönyvet, illetve véleményezni a „kész terméket”. Enélkül a nagy igyekezet hiábavaló lenne, csak bizal- madanságot, félreértéseket és felesleges vitát szülne. Miroslav Kusy pröfesszor neve az alkotók számára garanciát jelentett, ám mivel köztudott, hogy az ellentmondásos huszadik század eseményeit tíz történész tízféleképpen értelmezheti, a prágai és a pozsonyi tudományos akadémia szakembereit is bevonták a munkába. Kerekes Péter rendező végül tízszer annyi nyersanyagot kapott kézhez, mint amennyi belefért a filmekbe. Fájó szívvel rövidített, egyszerűsített, rendszerezett.- A Kusy professzortól kapott anyag olvasmányos és érdekes volt, ám harminc perces epizódokba kellett sűríteni. Tele volt olyan kifejezésekkel és utalásokkal, amelyek a történelemmel foglalkozó ember számára természetesen hatottak, a laikusok azonban nem értették, miről van szó. Mivel a mi célcsoportunk elsősorban a fiatal korosztály, egyszerű, érthető nyelvezetre volt szükségünk. A legfontosabb feladat a nemzeti kisebbségek huszadik századi hányattatásainak ábrázolása volt. A felvett tekercsek ugyanolyan értékesek, mint mondjuk a filmintézetben őrzött archív anyagok mondja a rendező, aki a kimaradt részeket sem dobja a kukába. A világ dokumentumfilm-gyártá- sában új szelek fújnak, a bombasztikus sztorik helyett egyre inkább az emberi történetek kerülnek az érdeklődés középpontjába. A nehéz sorsok, küzdelmes életutak tanulságul is szolgálhatnak. - Sok értékes ember él hazánkban, akikre figyelnünk kellene, meg kellene hallgatnunk őket, amíg lehet - állítja Éva Kratochvílová. - Sajnos a hazai tévés gyakorlat mást preferál, a filmkészítők haj- hásszák a szenzációt, mert meg vannak győződve arról, hogy ma már nem mutathatnak két percen át egy beszélő embert. Márpedig én inkább őket hallgatnám, mint a politikusokat. Az első négy rész már elkészült, a zsidókról szóló epizód autusztus 27-én este került adásba a Szlovák Televízió 2. műsorán. Valóban az utolsó pillanatot ragadták meg. A szemtanúk még élnek, és szívesen emlékeznek a kamera előtt, mintegy demonstrálva a történelmi tényeket. - Kassán még vannak, akik emlékeznek a csehszolvák légionáriusok 1918-as bejövetelére. A pozsonyi Löffler Kató néni még tud mesélni a két háború közötti zsidóság életéről. Olyan egyszerű embereket igyekeztem felkeresni, akik megtestesítik a közép-európai létet, átélték a mozgalmas huszadik század történéseit. Olyanok ők, mint amilyen én leszek kilencven évesen, ha megérem. Én is szívesen mesélek majd arról, hogyan éltem meg magyar nemzetiségűként a rendszerváltást, és az azt követő időszakot - mondja Kerekes Péter. Az ATARAX stúdió már a célközönségen is tesztelte a kész epizódokat, a tanév végén kassai gimnazistáknak vetítették le a filmeket, akik pozitívan reagáltak. Náluk jobban talán csak a történelemtanárok örültek a korszerű segédanyagnak. Az alkotók megszállottságát mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy saját pénzből vágtak bele a munkába, támogatókat csak idővel kezdtek hajkurászni, és mostanáig nincs együtt a tíz részhez szükséges összeg. Nemrég érkezett támogatás a kulturális minisztérium kisebbségi kultúrákért felelős osztályáról, valamint Csáky Pál miniszterelnök-helyettestől, bár korántsem annyi, mint amennyit például a Szlovák Televízió Kisebbségek iránti tolerancia nevű, közös uniós és szlovákiai program kapott. A kassaiak kezdeményezése mélyebbre nyúl, a történelemi hátteret boncolgatja, és az alkotók azt állítják, sokkal előbb kezdtek foglalkozni vele, mint a pozsonyi csapat, amely valószínűleg közelebb volt ama bizonyos húsosfazékhoz, és mellesleg szintén Kusy professzort kérte fel szakértőnek. Kassát mostanában a tolerancia városaként szokás emlegetni, hangsúlyozva, hogy tíz nemzetiség él itt egymás mellett békében, megértésben. A dokumentum-sorozat alkotóinak más a véleménye, szerintük ez a városkép kissé ró„A mai tizenévesek kevésbé toleránsak, mint mi voltunk.” zsaszín. - A mai tizenévesek kevésbé toleránsak, mint mi voltunk. Ha nem az iskolában tanulják a negatívhozzáállást, a másság elítélését, akkor otthonról kell hozniuk. Érdekes, hogy azok a fiatalok, akik ellenszenvet éreznek más nemzetiségű kortársaik iránt, nyaranta külföldre járnak nyelvtanfolyamokra, üdülésekre, azaz sokkal több lehetőségük van „interetni- kus” találkozásokra, mint nekünk volt. Meg kell találnunk az ellenséges hangulat genézisét - állítja a sorozat producere, hozzátéve, hogy a magukat „színszlovákoknak” tartó kassaiak többsége nagyon meglepődne, ha alapos családfakutatásba fogna.
