Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-06 / 181. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 6. Riport A 116 éves ipolysági kórház, amely harmincezer lakos betegellátásáról gondoskodik, igazságosabb finanszírozás mellett jobban szolgálhatná pácienseit Kiskórházalc veszélyben Dr. Somló Péter igazgató: „Tovább tart a kiskórházak és a vidéki lakosság diszkriminálása." kozik. És ez is többletkiadás - sorolják a laboránsok. Bár dr. Kovács-Sebestyén Endre az egykori megyei kórház megalapítója korában korszerűnek számított a kórház, ma mások a követelmények. Az intézetet, az egyes osztályok kórtermeit fel kellene újítani. Karbantartásra azonban nincs pénz. A betegek viszont nem tűnnek elégedetlennek.- Az igaz, hogy a lévai kórház újabb, viszont itt kedvesebbek az orvosok, segítőkészebb az ápoló- személyzet. A hozzátartozóknak is jobb, ha helyben vagyunk, ha nem kell utazniuk - mondja a folyosón ülő koros néni. Es mert elég sok idős beteg fekszik az belgyógyászati osztályon, az iránt is érdeklődtünk, hány napot töltenek kórházban. - A kezelési idő átlagban 8,6 nap, olyan nagy az igény, hogy néha gondot okoz az új beteg felvétele. Szociális okok miatt nem tartunk az osztályon senkit, azért sem, mert ebben a régióban nem hagyják magukra a beteget a hozzátartozók, rendszeresen látogatják, vállalják a rokon utógondozását is. Az egyetlen korszerű részleg az 1997 óta üzemelő hatágyas nem állami műveseállomás, ahol három műszakban kezelik a Nagykürtösi, a Korponai és a Lévai járás betegeit. - Bár a dialízist üzemeltető kft. ügyvezetője a feleségem, és a két intézmény szakmailag együttműködik, gazdaságilag két különböző egységről van szó. Kezdetben sokan nem értették, miért magán és nem állami dialízis nyújtja ezt a fontos szolgáltatást. Több fórumon el kellett mondanom, hogy a minisztériumtól nem kaptunk volna pénzt ekkora beruházásra. Az állami művese- állomások sorra magánkézbe kerülnek, hiszen a tárca nem képes az évek alatt elhasználódott műszerek lecserélésére. Természetesen az igazgatót nemcsak a helyi, hanem a többi kiskór- ház jövője is foglalkoztatja. - A célunk az, hogy 2003. januárjától városi kórházként működjünk. Ennek feltétele, hogy az állam rendezi a 70 milliós adósságunkat, módosul a térítési rendszer, mert ilyen finanszírozás mellet minden városi, vagy akár nonprofit kórház rövid időn belül ismét adósságokat „termelne”, miközben a beruházásra jóváhagyott anyagiakat a minisztérium átadja a városoknak, a megyei önkormányzatoknak. Hiszen a központi elosztás nem tudja követni az új tulajdonosi összetételt. Ha ez nem valósul meg, a kórházak zömében nem lesz kezelés, diagnosztizálás. Mert a hitelezők már nagyon futnak a pénzük után. Ha hamarosan nem kezdődik meg a tartozások kiegyenlítése, számolni kell a rendszer, a betegellátás összeomlásával. - Mi lesz azokkal, akik intézeti kezelésre szorulnak? - vetjük fel. - Erre a kérdésre - mondja gondterhelten a kórházigazgató, - másnak kell választ adnia. leményét az egyre több egyetemi kórház rangjára emelt egészség- ügyi intézet számának növekedését illetően. Ugyanis nem hiszi, hogy szükség van mesterséges „gyártásukra”. Mitől jobb az ellátás Nagyszombatban vagy Nyit- rán? - teszi fel a kérdést, amelyre nincs válasz. A „piszkos anyagiak” kapcsán megtudtuk, az egészségbiztosítók csak a megrendelt és a szerződésben rögzített szolgáltatások 80 százalékát fizetik meg a kórházaknak, vagyis havi 3,6 milliót kapnak a szükséges 5,6 millió helyett. - A dolgozók tanácsával megvitattuk, hogy ilyen pénzügyi helyzetben képtelenek vagyunk időben bért fizetni az alkalmazottaknak. A fizetés napján csupán pénzük egy részét kapják kézhez, a maradékot több részletben térítjük. A béralap havi 3,2 millió koronát emészt fel, legalább 800 ezer korona a gyógyszerköltség. Nincs fedezet a többi kiadásra: a rezsiköltségekre, a kórházi kosztra, üzemanyagra és sorolhatnám. Havonta 40 százalékkal növekszik az adósságunk. Azért is, mert az egészségügy nem dolgozik reális árakkal, a megrendelt teljesítmények nem fedik a keresletet. Ilyen alulfinanszírozás mellett a kórházak ki vannak téve annak a veszélynek, hogy csődbejutnak. A tények ismeretében kész csodának tűnik, hogy épül az intenzív osztály. - Sajnos, egyre gyakoribb az agyvérzés, a szívbetegek száma is emelkedik. Kötelességünk olyan körülményeket teremteni, hogy a páciensek itt helyben a kor követelményei szerint gyógyulhassanak. A szívdiagnosztika a kórházunkban magas színvonalú, a katéterizáción kívül alig szorulunk más intézmények közreműködésére. Képesek vagyunk orvosolni a pitvarremegést is, eddig már 230 előre tervezett beavatkozásra került sor. Ügyelünk az utánpótlás kinevelésére, a legnevesebb, legismertebb szakemberek oktatják a kórház fiatal orvosait. Intenzív osztály hiányában a súlyos betegeket az egyes osztályokon kialakított egységeken kezeljük, szűkös körülmények között, a többi beteg szeme láttára. Az említett négy lélegeztető gép nem az egyedüli adomány, amelyet a kórház kapott, ottjártunkkor az Ausztriából érkező ágyak kibontásával voltak elfoglalva a dolgozók. A kórházi szemle során az igazgató elsőnek a laboratóriumot mutatja. Talán azért, mert pénzhiány miatt nem használható ki sem kapacitása, sem műszerezettsége. Jelentős gond a vérhiány. - Egyre nehezebb a szükséges mennyiség beszerzése. A lévai járási kórház állandóan azzal utasít el bennünket, hogy a saját betegei számára kell tartalékolnia a kevés életmentő folyadékot. így aztán mentőautónk a távolabb eső transzfúziós állomásokon próbálAz egészségügyi minisztérium évek óta ígéri, hogy törleszti az egészségügyi szolgáltatók felgyülemlett adósságait. Az idei májusi időpont augusztusira módosult, és a tervezett 3,8 milliárd korona nem egészen 2 milliárdra apadt. Csak a gyógyszeradósság 6 milliár- dot tesz ki, a hazai kórházak tartozása eléri a 13-15 milli- árdot. PÉTERFI SZONYA A kórházak működése a vállalkozók hitelezési hajlandóságától függ. Nincs ez másképp Ipolyságon sem, ahol a kórház 30 ezer lakos betegellátásáról gondoskodik. Elfogadható szinten, aminek bizonyítéka, hogy a kezelt betegek 33 százaléka az ipolysági régión kívüli falvakból, városból érkezik. - Az emberek bizalma sokat jelent, viszont ez kevés a fennmaradáshoz. Megfelelő, igazságos finanszírozás nélkül a kis- és középnagyságú kórházak léte kerül veszélybe, s szóba sem jöhet, hogy január elsejével a városok vagy akár a megyei önkormányzatok fennhatósága alá kerüljenek az eladósodott intézetek - számol be a tarthatatlan állapotokról dr. Somló Péter kórházigazgató, az ország 46 kis- és középnagyságú kórházait tömörítő társulás elnöke. Véleménye szerint tovább tart nemcsak a kiskórházak, hanem, ami még kétségbe ejtőbb, a vidéki lakosság diszkriminálása.- Valaha a kórházakat egyes osztályainak száma szerint sorolták a ma is létező kategóriákba. Az első típusú intézetekben négy alaprészlegen - belgyógyászat, sebészet, gyermekosztály, nőgyógyászat- szülészet - látták el a rászorulókat, a magasabb szám több szakosztályt jelentett, és amióta bevezették az egészségbiztosítási rendszert, persze több pénzt is. Hiszen míg a biztosítók az ipolysági (I. típusú) belgyógyászaton ellátott beteg kezeléséért 6832 koronát fizetnek, a III. típusú kórházban, pl. a megyeiben (Nyitra) már 13 050- et. Holott mindkét intézetben egyforma a gyógyítás. Mi indokolja ezt a különbséget pl. két agyvérzéses beteg ellátásában? Mi a rászorulót a belgyógyászon részesítjük életmentő kezelésben, lélegeztető gépen tartjuk alacsony fizetség mellett is, miközben ott, ahol van intenzív osztály, 45 990 korona a minimális juttatás. A magasabb ár nem foglalja magába a rétegröntgen vizsgálatot, azt külön fizetik a biztosítók. Mivel természetes követelmény a súlyos betegek ellátásra szakosodott korszerű intenzív osztály kialakítása, megkezdtük a munkálatokat. Önerőből, illetve szponzoroktól kért támogatásokból. A legnagyobb segítséget a Nyílt Társadalomért Alapítvány adománya jelenti, amely 7 millió koronát érő négy lélegeztető műszerből áll. Noha ígéretet kaptunk az egészségügyi tárcától, nem is sejtjük, mikor pótolja a hiányzó anyagiakat a befejezéshez. Az igazgató feljegyzéseit lapozgatva további igazságtalan pénzelosztásról beszél. Míg a kiskórházak sebészete betegenként 8 239 koronát kap, a magasabb kategóriájú, pl. fővárosi 14 742, és így tovább. A helyzetet súlyosbítja, hogy ezt az alacsony összeget sem kapja meg a kórház teljes egészében, ugyanis az egészségbiztosítók csak a rendelkezésre álló anyagiakat osszák el, eléggé érthetetlen kulcs - betegösszetétel, a diagnózis súlyossága, más kórházba utalás - szerint. Pedig Ipolyságról csak ritkán küldenek beteget más kórházba, tavaly a járásiba (Léva) egyet sem, a megyeibe (Nyitra) kettőt. De csak olyan osztályra, amely helyben nincs. Az igazgató szerint minden részlegen megfelelő módon, korszerű műszerekkel képesek a betegek gyors diagnosztizálására és gyógyítására. Az ágyak kihasználtsága, 90 százalékos, ez is arra utal, hogy a városiak és a környéken élők a helyi kórházban akarnak gyógyulni. És bár az egészség- biztosítók csak egy bizonyos számú beteg kezelését rendelik meg, nem küldenek el senkit akkor sem, Az ipolyságiak a helyi kórházban akarnak meggyógyulni. amikor a keret kimerül. - Az ágazat anyagi helyzete egyre romlik, míg 1997-ben a kiskórházak eladósodása évente 250 millió koronával mélyült, az utóbbi években ez az összeg eléri az 1 milliárdot. De hangsúlyozni kell, egyáltalán nem a kiskórházak okozzák a nagy eladósodást, hiszen ha az intézeti ellátás 28-30 milliárdba kerül, ebből az említett 35 kisebb összesen csak 2,7-2,8 milliárdot fogyaszt. Nem lehet abban bízni, hogy az első kategóriába sorolt kórházak bezárásával javulna az ágazat anyagi helyzete. Dr. Somló nem rejteti véka alá véSegítőkész az ápolószemélyzet, kedvesek az orvosok (Somogyi Tibor felvételei) Kormány- és uniós pénzekre van szükség; a kisüzem lehetőségei korlátozottak, nem tudja felszámolni a fertőzésgócokat Rákkeltő anyagokkal mérgezett halak a kelet-szlovákiai vizekben D. VARGA LÁSZLÓ Minden évben figyelmeztetik a halászokat és a közvéleményt, hogy a Laboréban és a Zemplénivíztárolóban rákkeltő anyagokkal fertőzött halakat találtak. Az emberek azonban nem tudatosítják a veszélyt. Az őrmezői (Nagymihályi járás) vegyszergyár, a Chemko Strázske Rt. már az ötvenes évek végén - akkor állami vállalatként - szennyezte a környezetet. Az ott gyártott Delor, Hydelor és Delotherm szintetikus termékek hulladék anyaga rákkeltő hatású. Ez a veszélyes hulladék egy elvezető csatornán jutott a Laboréba, s huszonöt éven át folyt a fertőző anyag vizeinkbe. Két évtizedes termelés után a szaksajtóban írtak erről a közegészség- ügyi, az állategészségügyi és a környezetvédő szervek. Ezek nyomására az illetékesek 1984-ben elrendelték az üzemnek, hogy biztonságosabban tárolja a folyékony és szilárd PCB-t (klór alapú szintetikus vegyi anyag), és ne juttassa a folyókba, ivóvizekbe. A vizek minőségének ismételt vizsgálatainak eredményeiből kiderült, a felszólítás eredménytelen volt. MegszabCsupán csökkent a méreg koncentrációja, a vizek nem tisztultak ki. ták a PCB-koncentráció mértékének felső határát, majd a felügyelőszervek nyomására 1984-ben leállították a klór alapú szintetikus vegyi anyagok gyártását. Csakhogy a rákkeltő anyagok lebomlási ideje több évtized, az öt évvel ezelőtti mérésekhez képest csupán csökkent a méreg koncentrációja, a vizek nem tisztultak ki. A növényevő halaknál (ponty és keszegfélék) a PCB-koncentráció megengedett értéke 0,2 mg/kg, az 1997-98-ban mért érték 224 mg/kg volt. A ragadozóknál (süllő, csuka, harcsa) 0,3 mg/kg a határ, a mért érték azonban 375 mg/kg volt; idén tavasszal ennek 500- 600-szorosát mérték a Labore folyóban és a Zempléni-víztárolóban „Az emberek lakta környezet terhelése a PCB fertőző anyagokkal” nevű európai uniós projekt keretében. „Idén tavasszal a Zempléni-víztárolóból vettünk nagyobb mintát, de nem hagytuk ki a Laborcot sem. 1990-től figyeljük ezek halállományának állapotát. Sajnos, idén épp olyan magasak voltak az értékek, mint tavaly, sőt a tizennégy mintából háromnál a norma öt-hatszáz- szorosát mutatták ki” - tudtuk meg Monika Balázovától, a Kerületi Állategészségügyi Felügyelet kutatóorvosától. „Sajnos ezen a ponton túl már nem terjed a hatáskörünk, nem tehetünk érdemi lépéseket” - nyilatkozta Bálázóvá. A nagymihályi Regionális Állategészségügyi Felügyelet igazgatója, Jozef Hajdúk elmondta: „Miután idén több pénzhez jutottunk, a korábbinál mélyebb, kétszakaszos ellenőrzést végezhettünk. Először a víztárolót vizsgáltuk meg, utána a Laborcot, a Latorcát és a Bodrogot. Mind a négy helyen rossz volt az eredmény. Ázt is vizsgáltuk, hogy a halakon kívül kimutathatók-e a vízben a PCB-anyagok nyomai. Ezek a vegyületek vízben nem oldódnak, csak a halak zsírrétegében bomlanak fel évtizedek elteltével. Sürgősen lépnünk kell, amihez kormány- és uniós pénzekre lesz szükség. A kisüzem lehetőségei korlátozottak, nem tudja felszámolni a fertőzésgóA PCB-hulladék eltávolítása durván kétszáz millió koronát igényel. cokat” - mondta Hajdúk igazgató. Miklós László környezetvédelmi miniszter a témával kapcsolatban azt mondta, hogy az 1200 tonnányi PCB-hulladék eltávolítása durván kétszáz millió koronát igényel. Ez az összeg az utódüzemet terheli, hiszen az új részvénytársaság a kinnlevőségekkel és az adóssággal együtt privatizálta a strázskei vállalatot. A szilárd és a cseppfolyós PCB-anyagokat ökológiai, úgynevezett alternatív destrukcióval távolítják el az ENSZ UNIDO szervezetének támogatásával. A likvidálást a jövő év második felében kezdik, a projektre 4,5 millió dollárt különített el a nemzetközi szervezet. A strázskei vegyszergyár képviselője elmondta, hogy a szóban forgó PCB hulladék anyagot három zárt, aránylag biztonságos raktárban tárolják. A fertőző anyagot hidrogénsugárral robbantják szét, ekkor nem keletkeznek dioxinok és egyéb káros anyagok. A Greenpeace aktivistái figyelmeztető táblákkal hívták fel a közvélemény figyelmét a környezetszennyezésre. Sajnos, csupán néhány óráig álltak a veszélyt jelző táblák, utána nyomtalanul eltűntek.
