Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-06 / 181. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 6 KOMMENTÁR Uborkaszezon az ólban PÁKOZDI GERTRÚD Újsághír: kampányba kezdett a szlovákiai élelmiszer-termelők szövet­sége a hazai zöldség, gyümölcs, élelmiszer fogyasztásának fellendíté­sére. A kezdeményezés nem új keletű, a rendszerváltást követően már sokan és sokszor megpróbálkoztak hasonlóval. Kevés sikerrel. A bol­tok polcain nem fogyatkozott meg látványosan a gyakran olcsóbb kül­földi élelmiszer, és a hazai termelőktől származó árukból se lett észre­vehetően több. Különösen megérzi ezt a dél-szlovákiai zöldségter­mesztő. Főleg az, aki családját is bevonva próbál kihozni valamit né­hány ámyi, esetleg hektárnyi földjéből. Uborkájáért, paprikájáért, pa­radicsomáért viszont nagyon keveset ad a felvásárló. Az uborka kiló­jáért például 50-70 fillért. A kistermelő még a kiadásait se tudja belőle fedezni. Kiadásai pedig jócskán vannak, hiszen a vetőmag, a növényvédő szer, az öntözés stb. egyre drágább. így nem csoda, hogy jócskán akad kistermelő, aki ahelyett, hogy fillérekért adjon túl ter­mésén, inkább feleteti a háziállataival. Valamivel jobb helyzetben vannak a nagyobb területeken gazdálkodó zöldségtermesztők. Ők többnyire beszállítói lettek valamely áruházláncnak. Exportra is jut az általuk termelt zöldségből, gyümölcsből és egyéb élelmiszerekből, de korántsem olyan mennyiség, amellyel Szlovákia ellensúlyozni tudná a sok milliárd koronás többletbehozatalt. Mezőgazdaságunknak ta­valy végre sikerült nyereséget produkálnia. Ebben - persze - az állami támogatások is szerepet játszottak. És szerepet játszanak az ágazat fejlesztésében azután is, hogy uniós tagállamként próbálunk verseny­re kelni a nyugati mezőgazdasági termelőkkel. Nyilvánvaló, hogy a li­beralizált, közös mezőgazdasági piac kihívásaival szemben csak az a szlovákiai termelő lesz képes helytállni, aki árban elfogadható, egyút­tal jó minőségű árut kínál a kereskedelemnek. Sokan vannak, akik a bevezetőben említett kampány kezdeményezői által javasolt utat vá­lasztanák a hazai termelés felfuttatása érdekében, mondván, ezzel a vidék munkanélküliségi rátájának kedvezőbbre fordulását is segíthet­nénk. Ez tény, de akkor sem szabad megfeledkezni arról az egyszerű követelményről, hogy a kereskedő mindig a jobb és olcsóbb, és ami nem mellékes, az egészséges árut veszi meg. Persze, az eladásnak is megvannak a működő modelljei - értékesítő szövetkezetek formájá­ban. Néhány dél-szlovákiai cég próbálkozásai már bizonyítják, hogy a módszer nálunk is alkalmazható. Jó lenne, ha az uniós támogatási pénzekre várakozás közben mind többen követnék az ilyen cégek gyakorlatát. Talán kevesebb uborka kerülne a sertés vályújába... JEGYZET Mozgok a lépcsőn TALLÓSI BÉLA Amikor Pozsonyban is egyetlen gombnyomással elindították az aluljárók lépcsőit, csak egy do­log rontotta az illúziómat, hogy egyik sem vezetett metróalagút­ba, mivelhogy metrómániákus vagyok. Hiába győzködtek pesti diáktársaim, hogy a nagykörú­ton a négyes vagy a hatos villa­mossal hamarább elérek a Nyu­gatiba, mint metróval, én akkor is alászálltam mozgólépcsőn az azóta átkeresztelt Felszab téren, mert számomra már sajátos illa­tával is titokzatos a föld alatti közlekedés. A pozsonyi Prior­ban tettem meg az első mozgó­lépcsős lépéseimet, s mit mond­jak, falusi gyerekként jobban iz­gatott, mint a páternoszter vagy a liftfülke. Mostanában is izgat­nak a mozgólépcsők, de már más okból, nem újdonságuk mi­att. Hanem, mert újabban visszaszoktattak egyik gyer­mekkori társas szórakozásom­hoz, amelyhez semmi se kellett, csak nyílt terep, és már játszhat­tuk is, hogy: sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs! A csüccsig szerencsére még nem jutottam el az aluljá­róba le, aluljáróból fel járkálás- sal, de félek, hogy hamarosan az is eljön, és kezem-lábam tö­röm. Mert a lefelé irányba moz­gó lépcső mára kikopott a szo­kásból, napjainkra turisztikai látványosság lett, olyasmi, mint a nosztalgiavillamos. A mozgó­lépcsőt - minden bizonnyal energiatakarékossági okokból - csak felfelé üzemeltetik, lefelé az ember sétálhat, sétálhat, lépcsőfokról lépcsőfokra, s ha megcsúszik, lecsücsülhet. Nézem, manapság, így a nyári szabadságok idején Pozsony bel­városában is elég sok a turista. Főleg csoportok járják az Óváros utcáit, s e csoportokat főként mo­narchiabeli békeidőkön nosztal­giázó ausztriai idősek alkotják, akik eljöttek, hogy saját szemük­kel legyenek tanúi annak, mivé lett az egykori koronázó város. A macskakőutánzatokon buckázva megállapítják, hogy ez a Press- burg nem Közép-Európa Dunára épült Velencéje ugyan, ám őriz még egy s mást a régmúltból, és több valamit a közelmúltból. És elámulnak Pressburg látványos­ságain, mint a Garmischparten- kirchenből hazalátogató Orbán lány, Erzsi, hogy Pesten is lehet taxit rendelni, és Pesten is van villamos. A nyugati világot már megjárt osztrák turisták is rácso­dálkoznak, hogy a vasfüggöny mögött, Pozsonyban is építettek mozgólépcsőt, le se rombolták, megőrizték a mai napig. Sőt, újí­tottak is rajta, egyirányúsították. De mit törődöm azzal, és mit morfondírozom azon, hogy mi­lyen képet visznek magukkal ide­genek a városról - rohanok, mert tegnap lefelé még közlekedett a mozgólépcső, és ki tudja, mikor állítják le azt az irányt is, meddig nosztalgiázhatok a régi időkön, mozogva a lépcsőn. •JJ GAZETA WYBORCZA Internetes fenyegetés II. János Pál pápa megölésére fel­szólító szöveg jelent meg a hét végén a legnagyobb példányszá­mú lengyel újság, a Gazeta Wyborcza honlapjának fórumol­dalán. Az olvasók körében nagy felháborodást kiváltó szöveget az újság illetékesei tegnapra eltávo­líttatták az internetes oldalról, és az esetről értesítették a rendőrsé­get, amely azonnali nyomozást rendelt el az ügyben. A durva ki­rohanásokkal tarkított szöveg szerzője levelében, amelyet egy internetes kávézóból küldtek el a Gazeta Wyborcza rímére, azt ál­lította, hogy rendelkezik a katoli­kus egyházfő meggyilkolásához szükséges fegyverekkel és tölté­nyekkel. Az ismeretlen elkövető levele végére feladóként a chor- zowi Rafal M. nevét és telefon­számát írta. Rafal M. tagadja, hogy ő írta volna a szöveget, és azt személye elleni bosszúnak nevezte. II. János Pál pápa a ter­vek szerint augusztus 16-19-én tesz látogatást Lengyelországba. TALLÓZÓ SME Miközben a vállalkozó Jozef Majs kyt bűncselekmény elkövetéséve gyanúsítják, a vadász Jozef Majsk Tanzániában hajszolja a vadakat Egy emberről van szó egyáltalán? ! leülheti-e egyáltalán a vadász a vál lalkozó büntetését? - teszi fel a kér dést fanyar gúnnyal a napilap. ■ Amerika nagy büszkeséggel zátja b a csalókat, akik sokkal nagyobb vál lalatok élén álltak, mint ami lyeneket Majsky egyáltalán képe volna birtokolni. Az amerikaial számlacsalási botrányokra adott vá lasza nagyszerű volt: bilincsbe ver igazgatók elvezetését közvetítettél a televíziók. Ott megértették, hog ezek az emberek mélyen az ameri kai bizalomba gázoltak, s hogy ; sejtburjánzás egyedül úgy állíthat! meg, ha eltávolítják a daganatot - példálózik a Sme. Szlovákiában ; lap szerint a büntetés helyett ; bűnösök megvásárolhatják a bűn tétlenséget: megveszik a bírákat ügyészeket, a sajtót, a politikusoka és a pártokat. Minél több a megvá sárolt személy, annál több törvén;- Fiacskám, ma este arról mesélek neked, hogy ha megnősz, akkor miért ne dőlj be a politikusok meséinek! szeghető meg, s minél több a tör (Peter Gossányi rajza) vénysértés, annál egyszerűbb to ................................................................................................................................................. n il imiiiiiiiiniiiiii ...........................................iiihii...in... vábbi személyeket megvenni. Fe lváltva gépelték a szonettet meg a jelentést a belügynek, és voltak, akik csak fecsegtek a vezetők előtt Danilo Kis meg az ügynökök Önmagát „szerbhorvát nyel­ven író jugoszláv polgár­ként” határozta meg az apai ágon magyar származású Danilo Kis (1935-1989), aki­nek életműve rendkívül előkelő helyet foglal el a kor­társ világirodalomban. E. FEHÉR PÁL Könyvei magyarul is olvashatók, de népszerűek csehül, szlovákul, né­metül és legkivált franciául. És nem csupán kuriózum, hogy nagy való­színűséggel állítható: olyan magas rangú „ügynököt” állítottak rá, ami­lyenre a lázadó irodalmak és a tit­kosszolgálatok roppant mozgalmas múlt századi históriájában nem akadt példa. 1976-ban Leonyid Brezsnyev veze­tésével szovjet párt- és kormányde­legáció látogatott Belgrádba. Mind­járt az első napon - a tárgyalások hangnemét meghatározandó - Brezsnyev erélyes felszóh'tást inté­zett Joszip Broz Titóhoz, hogy ideje lenne beszüntetni Jugoszláviában a szovjetellenesnek minősített irodal­mi alkotások kiadását. Brezsnyev nem részletezte, hogy mely köny­vekre gondolt, de a távozáskor, mintegy véletlenül, az asztalon „fe­lejtette” Danilo Kis akkoriban meg­jelent, Borisz Davidovics em­lékműve című, hét lazán összefüggő elbeszélésből álló könyvét. Brezs­nyev természetesen Kis könyvét éppúgy nem olvasta, mint Alek- szandr Szolzsenyicinnek A Gulag szigetcsoport című alkotását, de mindkét művet - tanácsadói intel­meit követve - a szovjet ideológia elleni legsúlyosabb támadásnak minősítette. Szolzsenyicint saját ha­táskörében kitoloncoltathatta saját hazájából, Kissel azonban szem­élyesen nem tudott leszámolni. A mintegy véledenül a belgrádi tár­gyalóteremben felejtett könyv ezért igazában Titónak szóló feljelentés volt. És Brezsnyev tudta: Titónak éppen nagyon nagy szüksége van a szovjetek pénzügyi segítségére, te­hát zsarolni akart. Tito válasza olyan volt, mint egész Moszkvával kapcsolatos politikája. Visszautasí­totta Brezsnyevnek az igényét, hogy beavatkozzon a jugoszláviai szelle­mi életbe, ugyanakkor zöld utat jel­zett azoknak a jugoszláv dogmati­kusoknak, akik túlságosan liberális­nak találták a Tito-Kardelj-féle kul­turális politikát. Ezek aztán - az ak­kori jugoszláv pártvezetés statisztá- lása mellett - példátlan hadjáratot folytattak Danilo Kis ellen. Mivel a mű a sztálini terrorról, az áldoza­tokról és a hóhérokról szólt, és Sztá­lint Belgrádban nyíltan mégsem le­hetett megvédeni, tehát a szocialis­ta eszmények elárulásával, aztán plágiummal, cionizmussal vádolták az írót. Bíróságra citálták, korlátoz­ták közlési lehetőségeit, legvégül pedig szinte kényszerítették, hogy költözzön Franciaországba. Érthető tehát, hogy Kist érdekelték a kör­nyezetében feltételezhető besúgók, államvédelmi ügynökök. És azt se feledjük, hogy állandóan üldözött­nek érezte magát. S volt is oka erre. Gyerekkorától keserű sorsban volt osztályrésze. Magyar-zsidó apa, Kiss-Kohn Ede és crnagorác-pra- voszláv anya, Milica Dragicevic gyermekeként született Szabadkán. Ötéves, amikor Horthy hadserege bevonult a Délvidékre, gyerekfővel éli át az újvidéki „hideg napokat” (erről szól Fövenyóra című kisregé­nye), édesapját Auschwitzban ölték meg, ő maga 1947-ben települhetett át Magyarországról Jugoszláviába. Nyugtalan szelleme lázadt a sza­badság bármilyen korlátozása ellen. Ezért sokan és sokszor akarták kor­látozni szabadságát még a viszony­lag liberális szellemű titoista Jugo­szláviában is. Pontosan nem lehet tudni, hogy mikor keletkezett az a hagyatékában talált jegyzet, amely mostanában jelent meg Radics Vik­tória Budapesten kiadott remek Kis­monográfiájában. Kis ebben besú­Mindkét művet a szov­jet ideológia elleni támadásnak minősítette. gók, elegánsabban: az államvédel­mi ügynökök természetrajzát akaija megrajzolni. Szerinte az irodalmi életben tevékenykedő ügynököknek három csoportja létezik. Az első cso­portba azok tartoznak, akiket sza­bályos belügyi kiképzésben részesí­tettek, szolgálataikért pénzt kapnak és „felváltva gépelik a szonettet meg a jelentést a belügynek”. A második csoportba az „önkéntesek” soroltat­tak. Ók nem írnak jelentéseket, vagy estik ritkán, inkább fecsegnek befolyásos vezetőknek. Ők - jegyzi meg Kis - „már az isko­lában is árulkodtak”. A harmadik kategóriába tartozók közül „sokan vannak az úgynevezett dissziden- sek között”, és ők talán nem is tud­ják, hogy amikor beszélnek, valósá­gos besúgóknak adnak információ­kat. „Ugyanolyan veszélyesek” - mondja ki az ítéletet Kis, mint a; önkéntes és a fizetett besúgók. É: ezután következik egy hihetedenü ironikus, Kis egész stílusára jel lemző mondat: „Mindannyiukat se gíteni kell, hiszen valahogy fel kel nevelniük a gyerekeiket.” Danik Kis jó baráti viszonyt tartott fenn ; fél magyar irodalommal, többel között Esterházy Péterrel is. Termé szetesen a Javított kiadás tartalmá ról, Esterházy édesapjának fájdal más históriájáról még halvány sej tése sem lehetett. Pokorni Zoltánró pedig végleg nem hallott soha éle tében. Egyáltalán a rendszerváltá: előtt halt meg, tehát a jövőt nen sejthette. Viszont ismerte azt < rendszert és ismerte az embereket A rendszer teremtményeit. Egyéb ként Danilo Kis ekként összegezti rövidre szabott életének szomon tapasztalatait: „A Moszkvával vak konfliktus idején a jugoszlávnak al kalma volt megtudni, mi a fanatiz mus. A zsidó Magyarországon, í háború idején megtanulta, mi az < fajgyűlölet és a származás ere dendő bűne. A balkáni mindenna pos kapcsolatokban tesz szert a ki: népek bajlódásáról és a nagyok kö zömbösségéről. S végül azt hiszem hogy a nyugati volt bennem az, ak lehetővé tette, hogy rájöjjek, mi lyen mértékben van híján a Nyuga azoknak a személyes tapasztalatok nak, melyek a gonosz természeté nek megismeréséhez szükségesek És mily mértékben van szüksége e Nyugatnak mítoszokra.” A besú gók, az UDB-ügynökök (az UDB e jugoszláv titkosrendőrség volt) ezért eredtek a nyomába. És ezén jelentette fel Leonyid Brezsnyev. Pervez Musarraf kétli, hogy Oszama bin Laden szervezte meg a szeptember 11-i Amerika-ellenes merényleteket Nyolc hónapig kallódott ÖSSZEFOGLALÓ Az amerikai elnökváltás miatt nyolc hónapig kallódott az asztalfiókok­ban az Egyesült Államok által az al- Kaida terrorszervezet felszámolásra kidolgozott terv, amelyet csak egy héttel a szeptember 11-i terrortáma­dások előtt hagytak jóvá - állítja a Time. Az amerikai hírmagazin sze­rint a tervet még Bili Clinton elnök­ségének utolsó napjaiban dolgozták ki, és 2001 első napjaiban bemutat­ták az új elnök, George W. Bush nemzetbiztonsági főtanácsadójá­nak, Condoleezza Rice-nak is. A ter­vet Richard Clarke dolgozta ki, aki már dolgozott az első Bush-kor- mányzatnak, majd Clinton elnöksé­ge idején a Fehér Ház fő terroriz­mus-szakértőjévé lépett elő. A ter­vezet azonban az elnökváltással já­ró átmeneti időszak áldozatává vált: az új Bush-kormányzat ugyan­is a terrorista fenyegetés tekinteté­ben felülvizsgálta elődje politikáját, és a Clarke által körvonalazott ja­vaslatok csak tavaly április végén kerültek a legfelsőbb szintű döntés­hozó személyek elé. A Time kor­mányzati forrásból származó érte­sülése szerint a tervezet nem az al- Kaida visszaszorítását, hanem egye­nesen felszámolását irányozta elő. A tervet végül csak szeptember 4-én hagyták jóvá Bush nemzetbiztonsá­gi ügyekben illetékes munkatársai - egy héttel az előtt, hogy az eltérített repülőgépeket vezető öngyilkos me­rénylők akcióinak következtében csaknem háromezer ember vesztet­te életét New Yorkban és Washing­tonban. A hírmagazin beszámolt ar­ról is, hogy bár Washingtont tavaly az al-Kaida-kiirtás terve nyáron mind jobban aggasztotta egy, az amerikai érdekeltségek elle­ni küszöbön álló, súlyos terrorista támadás veszélye, döntés mégsem született arról, hogy Predator típusú pilóta nélküli felderítő repülőgépet vezényeljenek Afganisztán fölé - pe­dig talán ez lehetett volna a legal­kalmasabb hírszerzési eszköz annak kiderítésére, hogy mi folyik az Osza­ma bin Laden terroristavezér által fenntartott terrorista kiképző tábo­rokban. Pervez Musarraf pakisztáni elnök kétli, hogy Oszama bin Laden arab milliomos tervezte és szervezte a szeptember 11-i Amerika-ellenes terrortámadásokat. „Nem tartom lehetségesnek, hogy Oszama ott, fönn a hegyek között meg tudta vol­na ezt szervezni” - mondta a New Yorker című amerikai hetilap leg­frissebb számában olvasható inter­jújában Musarraf tábornok. Úgy vé li, talán ő volt a szponzor, a pénz ügyi támogató, az ösztönző erő. „De akik végrehajtották, azok sokká modernebbek voltak. Ismerték a2 Egyesült Államokat, értettek a repü­léshez. A tervező más volt - fejteget­te Musarraf. Irán tagadja, hogy az al-Kaida tér rorszervezet bármely tagja az or­szágban tartózkodna, amint egy magas rangú amerikai tisztségvi­selő állította. Teherán szerint az Egyesült Államok „hazudik a térsé get érintő törvénytelen céljainak el érése érdekében”. Hamid-Reza Aszefi, az iráni külügyminisztérium szóvivője kijelentette: Irán semmi lyen kapcsolatot nem tart, nem ke­res sem a - ’ibokkal, sem az al-Kai- dával, és ezt mind szavakkal, mind tettekkel bizonyította.

Next

/
Oldalképek
Tartalom