Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-31 / 202. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 31. TÉMA: BŐS Bős lakóinak megélhetését biztosíthatja a turizmus és a készülő ipari park - a menekülttábort és az erőművet már megszokták a falu lakosai A vízi erőműnek több az előnye, mint a hátránya A legutóbbi népszámlálás szerint Bősön 5100 lakos él, ezzel Szlovákia legnagyobb községei közé tartozik. Az idén 900 éves falut - leg­alább hallomásból - ismeri Szlovákia és Magyarország apraja-nagyja; „népszerűsé­gét” a közelében megépült vízi erőműnek köszönheti. A település polgármesterével, Fenes Ivánnal beszélget- . tünk. LAJOS P. JÁNOS Megbékélt már a falu az erőmű­vel? Az erőmű meghatározó eleme lett a falu életének, bár építésétől egész napjainkig egyaránt megosztja Szlovákia és Magyarország közvéle­ményét. Megépült, itt van, önkor­mányzatunknak az a feladata, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetősége­ket. A termálfürdő turistacsalogató létesítmény, az 53 fokos termálvizet egy nagy- és két gyermekmedencé­be vezetjük, melyek gyönyörű kör­nyezetben, a grófi kastély melletti 40 hektáros parkerdőben állnak a kikapcsolódásra vágyók rendelke­zésére. Ám szeretnénk a vízmű is­mertségét is kihasználni a falusi tu­rizmus kiépítésében. A turizmus mellett a falu másik fenntartója az ipar lehetne. Az erőmű építése so­rán - felvonulási területként - egy 150-200 hektáros közművesített, ipari park kialakítására ideális terü­letet hoztak létre, melyet jelenleg semmire sem használnak. Egy ipar­vágány és egy, a falvakat elkerülő közút vezet oda, mely közvedenül a pozsony-komáromi autóútra csat­lakozik. Rendbehozatalára állami támogatást kértünk, az üggyel már foglalkozott a kormány. A végső döntésre várunk, sajnos kicsit ki­csúsztunk az időből, a választások néhány hónapos késést okoznak, a döntés így az új kormányra marad. A szükséges összeg 30 százalékát már előteremtettük, az államtól az első munkálatok elvégzésére 36 millió koronát kérünk. Alapítottunk egy részvénytársaságot - melynek az önkormányzat 20 százalékos részvényese -, mivel egyedül a 30 százalékot sem voltunk képesek biz­tosítani; vállalkozókkal és egy bank­kal társulva szedtük össze a szüksé­ges önrészt. Jelentkeztek már befektetők is? Természetesen, az állami támoga­tás megszerzéséhez, sőt már a pá­lyázat benyújtásához is szükség volt három előszerződésre majdani vállalkozókkal. A nevüket nem árulhatom el, talán annyit, hogy van közöttük multinacionális válla­lat is, amely Magyarországon több száz embert foglalkoztat. Célunk, hogy a környék lakóinak itt, hely­ben biztosítsunk munkát, hogy ne kelljen Győrbe ingázniuk. A szlová­kiai munkaerő még mindig ol­csóbb, mint a magyarországi. Hány munkahelyre számítanak? Ha az ipari park teljes kapacitás­sal működik majd, akár 5000 új munkahely is létrejöhet, biztosan Az erőmű meghatározó eleme lett a falu életének nem holnaptól, de a jövőben. Az első támogatási csomagból ki­kötőt akarunk kialakítani, hogy az olcsó vízi szállítást is kihasz­nálhassák a befektetők. A gyártá­si csarnokok mellett átrakodóál- lomás is létrehozható a területen. Célunk a mezőgazdasági termé­nyek helybeli feldolgozásának elősegítése, ami a munkahelyte­remtés mellett a környék kister­melőinek is segítségére lesz, hi­szen így jobb áron adhatják majd el árujukat. Az első vállalkozó le­telepedése után várhatóan majd újabb beruházók is érkeznek - ezt mutatják a magyarországi ta­Valószínűleg a falu r kénytelen lesz saját forrásból befejezni, ** a csatornázást. >> pasztalatok. Fontos szempont az is, hogy ezekben az üzemekben betanított munkásokra van szük­ség, nálunk a legtöbb munkanél­külinek nincs végzettsége, szak­mája. Bízunk benne, hogy ezt a tervünket sikerül megvalósítani, hiszen 10 évvel korábbi kezdemé­nyezésünket a kormány sem tá­mogatta és pénzünk sem volt rá. Néhány hónapja megkezdték az iparvágány megszüntetését... Annyira meglepődtünk, hogy szó­hoz sem jutottunk. Egy 20 száza­lékos munkanélküliségű régióban - amely ellen az önkormányzat próbál valamit tenni - az állam, illetve egy állami vállalat felszedi az ipari park létesítését elősegítő iparvágányt, és még az önkor­mányzattal akarja megfizettetni fenntartásának költségeit. Miből? Honnan vegyünk rá pénzt? Csök­kenteni akarják a munkanélküli­séget és közben intézkedéseikkel az ellenkezőjét érik el. Legutóbb Pavel Koncossal tárgyaltam a sín­pár ügyéről, a földművelésügyi miniszter megígérte, marad a va­sút. A legrosszabb az egészben az, hogy a vasút és a bekötőút is tu­lajdonjogilag rendezetlen terüle­ten fekszik. Az erőmű építése után rengeteg elvarratlan szál, rendezetlen ügy maradt. Ám bí­zom abban, hogy nemsokára mégis létrejön az ipari park. Ha lesz ipari park, akkor lesz munka, ha lesz munka, akkor az önkor­mányzat bevétele is nagyobb lesz, a falu is jobban jár. Ha a falusi tu­rizmust is sikerül meghonosítani, akkor már minden a legjobb úton halad majd, hogy biztosítsuk a fa­lu lakosainak megélhetését. Visszatérve az erőműhöz: az el­múlt 7-8 évben, amióta üzembe helyezték, inkább pozitívumot vagy negatívumot hozott a falu életébe? Az összkép mindenképpen pozitív. Ha van is árnyoldala az erőműnek, az eltörpül a sok előny mellett. A múltban is, de jelenleg is több szá­zan dolgoznak az erőműben, vagy a hozzá kapcsolódó vállalatoknál. Az építkezés során is sok minden történt, megváltozott a falu arcu­lata, kiépült a falu. Iskola, óvoda, kultúrház, bevásárlóközpont, sta­dion épült és még sorolhatnám. Sok családi ház is felépült az erőmű építése idején... Sokan építkeztek, az emberek úgy segítettek magukon, ahogy tudtak. Amit lehetett, olcsóbban vettek meg, vagy még ennél is olcsóbban jutottak hozzá. A település neve is­mertté vált, még ha néha botrá­nyok árán is. A negatív oldala az erőműnek, hogy a földterületet, amelyen megépült, bagóért vették meg az emberektől, negyven fillért kaptak négyzetméterenként. Már ezt is régen rendezni kellett volna, utólag kárpótolni kell a volt tulaj­donosokat. A következő szempont a biztonság. Most ugyan jól vizsgá­zott az erőmű, de kiderült az is, hogy az erőmű alatti, Szapot védő töltés gyenge, kimaradtak belőle a betonelemek, csak sóderből épült, teljesen átengedte a vizet. A kör­nyék lakosai éjjel-nappal a tölté­sen voltak, hordták a homokzsá­kot. Most kell követelnünk, hogy hozzák rendbe, mert félő, hogy az árvíz levonulása után feledésbe merül, és egy újabb árvíz már na­gyobb gondokat okozhat. Gondolom az erőmű építésekor sok mindent megígértek. Mi az, ami nem teljesült az ígére­tekből? Leginkább a csatornázást hiányol­juk, melynek csak mintegy 60 szá­zaléka készült el, a Vízügyi Beru­házó Vállalat forráshiányra hivat­kozva nem fejezte be. Emiatt a ta­lajvíz és a Csallóköz alatt található óriási ivóvízkészlet is közvetlen (Somogyi Tibor felvétele) veszélyben van. Valószínűleg a fa­lu kénytelen lesz saját forrásból befejezni, a csatornázást, mert már senki más nem hajlandó rá pénzt áldozni. Szó volt arról is, hogy olcsó áramot kapnak majd a környékbeli lakosok az erőműtől, ez azonban sohasem volt papírra vetve, és jómagam is megoldhatat­lannak tartom. A környező termőföldeket meny­nyire tette tönkre az erőmű? A földeket egyedül a belvíz és a ta­lajvíz sújtja, a kutak az egyes előrejelzések ellenére sem káro­sodtak. A falu másik „különlegessége” a menekülttábor. Megszokták már az emberek az idegenek je­lenlétét? Akárcsak az erőmű építésébe, ebbe sem szólhattak bele a falu lakosai, de megszoktuk, csakúgy mint az erőművet. Kezdetben még furcsa szemmel néztek a tábor lakóira a falusiak, voltak mindenféle mende­mondák, de egy idő után a hangok elcsendesedtek. Nincs velük semmi gondunk, nem zavarják a falu éle­tét. Valahol őket is el kell helyezni. Előfordul az is, hogy besegítenek a falusiaknak a háztáji munkákba; nekik is kell a zsebpénz. A falu fennállásának 900. évfor­dulójáról nagyszabású, három­napos ünnepség keretében em­lékezik meg. Mit kell tudni a programról? Elsősorban azt, hogy a kulturális programot szinte teljes egészében a falu lakói biztosítják, ugyanis rengeteg kulturális csoportunk van. Működik a faluban cserkész- csapat, a Csemadoknak mintegy 500 tagja van - hozzá tartozik a fa­lu énekkara. 110 éve alakult a tűzoltószervezet. A sport terén sem kell szégyenkeznünk, majdnem tízféle sportszakosztálya van a fa­lunak - köztük olyan „egzotikus” szakosztályok, mint a kempo. Van nyugdíjasklubunk is, de internet- kávézó is működik a faluban, híres nótaénekesünk Bősi Szabó László, a tánc- és tornastúdiónak mintegy 150 fiatal a tagja, ők is nagyon si­keresek. A kultúrház teljesen be van táblázva, szabad órát alig lehet találni. Ezek a csoportok lépnek majd fel, szinte kevésnek bizonyult a kulturális programra megszabott 8-10 óra. Természetesen a csopor­tokat az önkormányzat támogatja. Júliustól a falu vált az iskolák fenntartójává. Nem okoz ez tűi nagy anyagi megterhelést? Eddig is folyamatosan fejlesztet­tük a falut, ezután is szeretnénk fejleszteni. Igaz, hogy az iskolák elég rossz állapotban voltak, két alapiskola, egy művészeti alapis­kola és három óvoda, valamint a nyugdíjasotthon került hozzánk. Az egészségügyi központot,is mi üzemeltetjük. Készülünk arra is, hogy hozzánk kerül a környező falvak közös hivatala, feltehetően mintegy 5-6 település csatlakozik majd hozzánk. Előny, hogy a hősi­ek itt, helyben intézhetik majd ügyeiket. Nevetséges volt például, hogy aki egy kis mellékhelyiséget akart építeni, annak is a járási hi­vataltól kellett engedélyt kérnie. Az önkormányzat jóval rugalma­sabban kezeli majd az ügyeket, \\ Előfordul az is, r hogy a menekül­tek besegítenek a falusiaknak a ház- . . táji munkákba. \\ mint az állami hivatal, hiszen négyévenként önkormányzati vá­lasztások vannak, ez kötelez ben­nünket arra, hogy a falu lakossá­gát szolgáljuk. Nagysága ellenére Bős még min­dig falu. 1997-ben népszavazást tartottak a várossá válásról, de az eredménytelen lett. Megpró­bálják újra? A sikertelenség oka az volt, hogy a népszavazáson a falu lakosságá­nak csak a 47 százaléka vett részt, érvényességéhez 50 százalékos részvételi arányt kellett volna elér­ni. Sokan tartottak attól is, hogy a várossá válás plusz adókat jelent majd, pedig ez nem így van. Sokat segített volna a várossá válás a te­lepülés arculatának tervezésében. A várossá válást azonban továbbra is szorgalmazzuk, most ugyan elsősorban azt akarjuk elérni, hogy már faluként városi arculata legyen a településnek. Jobban el kellett volna magyarázni a lakos­ságnak az ebből adódó előnyöket. Az árvízvédelem A Duna mindig meghatározó volt Bősre nézve. Hajdanában a folyam főmedre Pozsony alatt Mosonnak tartott, míg­nem IV. Béla király - Mária ki­rályné uradalmainak vízmen­tesítése végett -1267 körül Gönyűig nagyjából a mai irá­nyába tereitette. Zsigmond király 1426-ban So- morja város védelmében elzá­rásokat és töltéseket építte­tett. 1830 előtt csak egyszerű töltések védték a Csallóközt, ezért Bősön 1845-ben gróf Waldstein János elnökletével megalakult a Csallóközi Víz­szabályozási Társulat. Igaz, hogy az egész Csallóközben ki volt építve az árvízvédelmi há­lózat, de ez sem tudta hatha­tósan védelmezni az árvizek ellen: 1850-ben, 1862-ben, 1876-ban, 1878-ban mérhetet­len károkat okoztak, mert az osztrák mederszűkítések miatt hihetetlenül sok hordalék zú­dult le a Duna Bős körüli sza­kaszára. 1885-ben hoztak egy folyam­szabályozási törvényt, aminek köszönhetően 1886 és 1896 között - 17 millió koronás költséggel - Sólyom Fekete Zsigmond mérnök irányításá­val szabályozták Pozsony és Gönyű között a Dunát. Ma az árvízvédelmet minden szempontból biztosítja a bősi vízerőmű, (lpj) A Duna bal partján elterülő síkságon keletkezett település nevét egy 1102-ből származó dokumentum említi először Bős község rövid történelme ISMERTETÉS A Duna bal partján elterülő síksá­gon keletkezett település nevét egy 1102-ből származó dokumentum említi először; 1262 és 1274 között azonban a Beys községnév már több oklevélben is előfordul. Nevéből kö­vetkeztetve besenyő település lehe­tett. Egy 1270-es keltezésű oklevél így említi: „Beus, terra jurisdictionis Reginalis”, vagyis a királynő földjé­nek nevezi. Ez a hajdani besenyő te­lepülés 1264-től az Amadék birto­kába került, amikor a család a köz­séget adományul kapta IV Béla ki­rálytól. A község jelentősége a 15. században nőtt meg, amikor az Amadé család Várkonyból ide he­lyezte birtokai központját. Mátyás király 1468. szeptember 27- én hetivásárok tartására adott jogot a községnek. Amadé László az 1553. évi összeíráskor 23 porta után adózott. A község 1565-ben Ma­gyar- és Német-Bös néven két részre szakadt, de hamarosan névben is egyesültek. A németek betelepítésé­nek emlékét örökíti meg a még ma is használatos „hóstát” falurész ne­ve, amely eredetileg Hochstadt for­mában íródott, és magyarul Felső­várost jelentett. 1773-ban előbb Böös, majd Bőős formában íródott a helységnév, és az is maradt az 1900-as évek elejéig. Egy 1796-ban kiadott könyv szerint Böős már mezőváros, 1851-és ki­adású iratok is annak említik. Ebben az évben „Böős mezővárost” 2001 katolikus, 16 zsidó, 7 evangélikus és 3 református személy lakta. 1861- ben tűzvész pusztította a falut. 1880-ban 2228, 1900-ban 2715, 1921-ben 2903, 1930-ban 3101, 1941-ben 3410 és 1995-ben 4948 la­kosa volt a községnek. A bősi plébánián őrzött alapítványi oklevelek keltezésekor még 1907- ben is Böős a helységnév, de 1911. augusztus 14-én már Bős a község megnevezése. A trianoni döntést kö­vető elcsatolás idején, 1927 és 1938 között a hivatalos csehszlovák iratok Bes formában tüntetik fel a falu ne­vét. Végül 1938 novemberétől mint­egy tíz éven át hivatalosan is újra Bős a helység neve. 1948-tól hivatalosan Gabcíkovóra keresztelik a falut a lakosság megkér­dezése nélkül. Az új nevet a szlovák Gabcík családnévből rögtönözték, és hatósági erőszakot alkalmazva ve­zették be. (Jozef Gabcík - élt 1912 és 1942 között - volt a Cseh-Morva Protektorátus helytartója, Heydrich elleni, 1942-ben Prágában elkövetett merénylet egyik résztvevője.) Bős címerét és zászlaját 1995. júni­us 25-én avatták és szentelték fel ünnepélyesen. Ekkor lett a község díszpolgára Habsburg Ottó. (lpj)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom