Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-30 / 201. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 30. Kultúra Idén már hetedik alkalommal rendezték meg a városban a nagy sikerű nyári történelmi-honismereti tábort Akik körében Selmecbánya már fogalom RÁCZ VINCE A nyári szünidő eltöltésének különböző formái lehetnek: vannak, akik a vízparti örömöket, mások a zajos fesztiválokat, egyesek a lustálkodást választják. Kevés olyan diák van, aki még nyara egy részét is arra áldozza, hogy tanuljon. Igaz, hogy nem az iskolai oktatás révén, hanem másként, kikapcsolódás, kirándulás közben. Például a már hagyományos Selmecbányái nyári történelmi-honismereti táborban, amely az idén is nagy sikerrel zajlott le. Erről kérdeztük a tábor egyik szervezőjét és vezetőjét, Simon Attila tanárt. Mit kell tudni a táborról? A nyári történelmi-honismereti tábort már hetedik alkalommal szerveztük meg idén. A két fő szervező a Történelemtanárok Társulása és a Pro Pátria Honismereti Szövetség, de segített a Bibliotheca Hun- garica, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Csema- dok Országos Választmánya is. Az alapötletünk az volt, hogy olyan időtöltést biztosítsunk a szlovákiai magyar középiskolásoknak, amely során bővíthetik történelmi ismevv Délelőttönként elő- // adásokat hallgatnak a diákok, délutánonként pedig városnéző és túraprogramokat szervezünk. Erre Selmecbánya történelmi környezete kiváló- > > an alkalmas. reteiket, s közben megismerkedhetnek a Felvidék történelmi-honismereti értékeivel is. Tükrözi ezt a törekvést a tábor programja? Természetesen, hiszen az évek során egy jól működő tábori napirend és struktúra alakult ki. DélMindent meg fogunk tenni azért, hogy Selmecbánya jövőre is legyen." (Somogyi Tibor felvétele) előttönként előadásokat hallgatnak a diákok - az idei táborban négy történész-tanár adott elő: Jakab György Budapestről, Limpár Péter, Kovács László Somorjárói és jómagam délutánonként pedig városnéző és túraprogramokat szervezünk. Erre Selmecbánya történelmi környezete kiválóan alkalmas. így az idei táborban három túra is szerepelt. Két rövidebb a város körül és a Kálvária-dombra, valamint egy hosszabb a Szitnya csúcsára. Ezen felül egy egész napos kirándulást is szerveztünk, amely során ellátogattunk Körmöcbányára, megnéztük a Szkalkán található Görgey-alagu- tat és Besztercebányát is. Kik vesznek részt a táborban? Idén 41 diák jött el, legtöbben Komáromból, Dunaszerdahelyről, Tornaijáról, de többen voltak például Búcsról vagy Hetényből is. Ez a szám a tábor maximális kihasználását jelenti, sajnos voltak olyan későn jelentkezők is, akiket már vissza kellett utasítanunk. Elsősorban olyan diákok jönnek táborunkba, akiket mélyebben érdekel a történelem, versenyekre járnak, sokan a versenyeken - Múltidéző, Katedra-verseny - elért eredményeikért jutalmul kapták a táborozást, vagy felvételizni szeretnének történelemből. Persze vannak olyan visszatérő fiatalok is, akiket a tábor hangulata ragadott meg, s csupán a szép környezetért, a barátokért, a bulizásért jönnek. Elsősorban szlovákiai fiatalok jelentkeznek, de voltak már magyarországi diákok is, sőt az utóbbi két évben egy CsehországIdén 41 diák jött el, legtöbben Komáromból, Dunaszerdahelyről, Tornaijáról, de többen voltak például Búcsról vagy * * Hetényből is. >N ban élő magyar kislány is részt vett a táborban, s megígérte, hogy jövőre is eljön. Tehát lesz jövőre is tábor? Minden táborkezdéskor megfogadom, hogy az utolsó tábort kezdem el, annyira fárasztóak a szervezési munkálatok. Kovács László kollégám is mindig elmondja, hogy ő már utolsó alkalommal jön előadni a táborba. Amikor azonban a résztvevők visszajelzéseit halljuk, és a táborzáráskor a csapat nagy része azt bizonygatja, hogy ők bizony jövőre is jönnek, mindig meggondoljuk magunkat, hiszen látjuk, hogy van értelme a munkánknak, fiatalok tucatjainak szerzünk vele kellemes élményeket. Ezért én is és Görföl Jenő is, aki a Pro Pátria Honismereti Szövetség vezetőjeként a tábor másik fő szervezője, mindent meg fogunk tenni azért, hogy Selmecbánya jövőre is legyen. Persze ehhez olyan támogatókra is szükség van, akik idén is segítettek bennünket: az Illyés Közalapítványra, a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumára, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatására gondolok elsősorban. Tárgyilagos rögzítés, szorgos számbavétele a nap eseményeinek, pár soros vagy pár szavas lejegyzések formájában Egy költői napló töredékei Bizonyára nem vagyok egyedül, aki némi zavarral olvassa Oravecz Imre könyvhétre megjelent új kötetének verseit. A zavar ez esetben nem a költemények jelentésbeli homályosságával vagy értelmezésbéli nyitottságával függ össze, épp ellenkezőleg: zavarbaejtően „egyszerű”, már-már provokáló- an antipoétikus versekről van szó. BENYOVSZKY KRISZTIÁN Itt a vers pórias öltözetű cingár teste kihívóan dísztelen. Anélkül, hogy belekezdenék egy reménytelennek mondható műfajelméleti eszmefuttatásba „Mi a vers?” témakörben, csupán jelzem, hogy „A megfelelő nap” sokban módosíthatja a lírával kapcsolatos elképzeléseinket, vagy legalábbis műfaji előfeltevéseink, sőt az irodalom határairól kialakított képzeteink újragondolására kényszeríthet. Nemcsak a versek puritán poétikai arculata, hanem helyenkét egy-egy önreflexív, metapoétikai költemény is ilyen irányba hat. Költői naplót - egy költő naplóját olvassuk, egy öregedő, inkább hátra, mintsem előre tekintő költő mindennapjainak melankolikus krónikáját. Tárgyilagos rögzítés, szorgos számbavétele a nap eseményeinek, tömör, pár soros vagy pár szavas - vizualitásukkal versekre emlékeztető, ugynakkor epikai tartalmat hordozó - lejegyzések formájában. Csak azt, ami a legszükségesebb. Még azon az áron is, hogy a banalitás, illetve a magyar lírai kánonokról mit sem tudó költői naivitás benyomását kelti majd. Oravecz mintha Radnóti Miklós felhívását fogadta volna meg („Nézd a világ apró rebbenése- it...”), miközben ez a szemlélődés, meditáció olykor az olvasás sajátos formájaként jelenik meg: „Itt-ott még átsejlik a művelés nyoma. / Olyan rajta járni, / mintha halottak leveleit olvasgatnám.” (Parlag) A nap- és az évszakok váltakozását, a növényekkel, állatokkal (Tan- dorival ellentétben egy névtelenekből álló madármitológia jelenléte, tudatos építése), a tájjal és az ősökkel való találkozás bensőséges pillanatait örökítik meg ezek a minimalista költemények. Mindig magára az eseményre vagy dologra fókuszálnak, ami a poétikai-retorikai és metrikai eszköztár, a hagyományos értelemben vett líraiság nyelvi mutatóinak maximális visz- szaszorítását, aszketikus kiküszöbölését vonja maga után. A versA vers pórias öltözetű cingár teste kihívóan dísztelen. zárlatokban esetlegesen felbukkanó hasonlatok és metaforák sem ki- hívóak, inkább csak diszkréten megbillentik a kifejezés gnó- mikussága jellemezte szövegek „civil” jelentését. A naplóbejegyzések többségét épp ez a leheletnyi figu- ratív balansz csúsztatja el a líraiság tartományai felé: „Egy élénkpiros színű levél a juharfán maradt, / és most kitartóan rázza a szél. / Távolról olyan, mint reszkető, apró lángnyelv.” (November) Előfordul aztán, hogy a lírai szubjektum egy- egy ilyen trópusba vackolja be magát: „Olyan vagyok, mint szélcsendben az ágról leválni készülő levél, / melynek szárában egyszer csak megpattan valami, / és magától elindul lefelé.” (Ryokan öregkorában) A lírai én beszédhelyzetét, a versekben színre vitt élethelyzetek jellegét alapvetően az idill, a természettel, önmagával és élettársával harmóniában élő ember familiáris békéje, illetve az ez utáni vágy jellemzi, mindez azonban az öregedés és a halálra való - lassan-las- san már - rögeszmés várakozás árnyékában. Ennek megfelelően a szövegek modalitását döntő módon az elégikus tűnődés határozza meg: a múlt visszasóvárgása és a jelen villanásai, rebbenései - a természet észrevéúen „hunyorin- tásai” nyújtotta öröm kifejezését ellenpontozó jövő értéktelensége, ki- látástalansága. A dérütötte egyszerűség versei ezek: „Jövő nincs, / a jelen megszűnt, / a múltat mint re- ves fát felaprítottam, / és azzal tüzelek, / melengetem kezem a lángoknál, / és életem magányos barlangjából ki-kitekintek a világra.” (Öregség) Lényegesen kevesebb azoknak a hosszabb verseknek a száma, amelyek a kötet poétikai karakterétől eltérően hangsúlyozott nyelvi megformáltságukkal és költői megszerkesztettségükkel (az irodalmi ismétlés alakzatainak változatossága) tűnnek ki. Ezekben általában az öröm, az önfeledt, egyszerű boldogság litániaszerű kifejezése jelenik meg (Örömóda, Jelentés a boldogság állásáról, Öregedő férfi ifjú hitveséhez). Egy emberi életszakasz, a kezdődő öregkor létélményének letisztult lírai reflexiója, a belső párbeszéd révén medializált naplószerű és epig- rammatikus költői formában - mindezek együttesen adják Oravecz Imre költői megszólalásmódjának egzisztenciális (nem feltétlenül autobiografikus) erejét és olvasói vonzerejét. Azt, hogy költőnk egy „divatosnak” és az elméleti, Oravecz mintha Radnóti felhívását fogadta volna meg. kritikai reflexió számára „hálásnak”, „potensnek” semmiképp nem mondható poétika konok művelése ellenére sem veszítette el öniróniára való hajlamát, jól bizonyíja az Irodalom című versének második szakasza: „Verseimmel mindig szembe úszom az árral, / semmi küldetéstudat, útmutatás, lángolás, / vagy posztmodern mutatvány, viccesség, csavar, / földhözragadt, komor vagyok és érzelmes, / és folyton panaszkodom, / eszközeim pedig költőiedének, / ha vannak egyáltalán eszközeim, kritikusaim nem tudnak velem igazán mit kezdeni, / olvasóimhoz nem jutok el - / Ungvárnémeti Tóth László, Tompa Mihály, Juhász Gyula, vegyetek fel klubotokba!” (Oravecz Imre: A megfelelő nap. Pécs, Jelenkor 2002) DRÁMA 50? A Komáromi Jókai Színház a 2002/2003-as színházi évadban ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. E kiemelkedő évforduló alkalmából a Komáromi Jókai Színház Dráma 50? címen jeligés drámapályázatot hirdet szlovákiai magyar szerzők számára. A pályázatra stilá- ris, tematikai és műfaji megkötés nélkül olyan pályaművel lehet jelentkezni, melynek alap- gondolata a nemzetiségi létben élő egyén és a közösség önazonosság-tudatának megőrzése, az ember szerep«, helyzete, értéke, értékvesztése a XXI. század társadalmában. A jeligével ellátott pályaműveket öt példányban kérjük beküldeni. A művek mellé jeligés zárt borítékban csatolják címüket, elérhetőségüket! A Szlovákiai Magyar írók Társasága 2002-ben is meghirdeti pályázatát középiskolás alkotók részére az alábbi kategóriákban: I. kategória: vers II. kategória: próza III. kategória: tanulmány, kritika Beküldési határidő: 2002. október 30. Beadási idő: 20002. október 15. A beérkezett pályaműveket öttagú szakmai bizottság bírálja el, az eredményhirdetésre 2002. november 30-áig kerül sor a Komáromi Jókai Színházban. A szakmai bizottság döntésétől függően az alábbi pályadíjak kerülnek kiosztásra: I. díj: 50 000 Sk II. díj: 35 000 Sk III. díj: 25 000 Sk A pályamunkákat az alábbi címre kérjük eljuttatni: Komáromi Jókai Színház Petőfi utca 1. Komárno, 945 02, Szlovákia A pályázatról részletes felvilágosítást a 035/7701-891-es telefonszámon, Varga Emesénél lehet kérni. Cím: Spolocnosf mad’arskych spisovatel'ov na Slovensku Laurinská 2 815 08 Bratislava. t Az értékelésről szakmai zsűri gondoskodik. Az értékes díjakat 2003. április 11-én, a költészet napján adjuk át. PEGAZUS-PÁLYÁZAT Feltehetően egy 30-40 éves nő végső nyughelye Szarmata kori sírt tártak fel Csongrádon MTI-JELENTÉS Csongrád. Ötödik századbeli szarmata sírt tártak fel a régészek Csongrádon a csatornaépítést megelőző leletmentő munkálatok során - tájékoztatta Szabó János, a szentesi múzeum igazgatója az MTI-t. A feltárást vezető szakember elmondta: a sír feltehetően egy 30-40 éves nő végső nyughelye. A csontváz mellett néhány használati tárgyat is találtak: egy ezüst tükör darabkája, egy vasból készült kis kés, két üvegpaszta alapanyagú gyöngy, valamint egy edény került elő. A feltárás során kiderült, hogy a sírt már megbolygatták és kifosztották. A szakember szerint nem kizárt, hogy még a szarmata korban nyitották fel a nyughelyét. A leleteket a szentesi múzeumban restaurálják, azután a csongrádi múzeumban helyezik el. Szabó János tájékoztatása szerint Csongrádon az 1960-as évek elején kerültek elő az első őskori régészeti leletek, amikor egy kutat ástak, s azóta is gyakran végeztek eredményes feltárásokat. A Berzsenyi utcában, ahol jelenleg dolgoznak a régészek, korábban is akadtak már szarmata sírokra, s bizonyossá vált, hogy a városnak azon a területén nagy kiterjedésű szarmata temetőt rejt a föld mélye. Ezért a csatornaépítés megkezdése előtt feltárást végeznek. Valós kép a világot fenyegető veszélyekről A rettegés arénáj a FILMAJÁNLÓ 1973-ban Egyiptom és Szíria meglepetésszerű támadást intézett Izrael ellen. Ekkor zuhant le egy izraeli katonai gép, fedélzetén egy tömeg- pusztító fegyverrel. A gép „poggyászára” negyedszázaddal később a sivatagban bukkannak rá, és avatatlan kezekbe kerül. A hidegháború ugyan elavult fogalomnak számít, ám annál gyakoribbak a regionális konfliktusok, a terrorizmus szinte a mindennapokhoz tartozik. Ebben a helyzetben lép a CIA kötelékeibe Jack Ryan, akit látszólagos rutinfeladattal bíznak meg. A fiatal elemző a feladat megoldása közben azonban forró nyomra bukkan: minden jel arra mutat, hogy a bombát az Egyesült Államokba akarják szállítani, és ott felrobbantani. Tom Clancy A rettegés arénája című bestsellere 1991 augusztusában jelent meg, és mai szemmel, a szeptember 11-ei események tükrében bátran nevezhetjük olyan műnek, amely megelőzte a korát, és hátborzongatóan valósághű képet fest arról, milyen veszély fenyegeti a mai világot. Az azonos című amerikai film készítői nem a teljes regényt, hanem csupán azokat az eseményszálakat használták fel belőle, amelyeket Jack Ryan alakja köt össze. Á CIA fiatal elemzőjét Ben Affleck kelti életre, (m) Jelenet a filmből (Képarchívum)
