Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-20 / 193. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 20. KOMMENTÁR A kintlevőség környéke PÁKOZDI GERTRÚD Néhány hónapja kormányunk szinte felháborodással utasította vissza még a lehetőségét is annak, hogy a Szlovákiával szembeni orosz államadósság rendezésében kövessük Csehország példáját, és biztos, ami biztos alapon a még hátralevő adósságért ne árut, hanem készpénzt kérjünk. Igaz, ez a módszer a hitelezőre nézve nem a legelőnyösebb, de a költségvetés-foltozásra kényszerülő Szlovákiának most minden fillérre szüksége van. A pénzügymi­niszterjavaslatát Ján Carnogursky a kormány legutóbbi ülésén megvétózta. A koalíciós tanács tegnapi ülésének kudarcához is hozzájárult a kintlevőség-behajtásból eredő nézetkülönbség. Jólle­het, a kormány holnapi ülésének programjában napirenden szere­pel az orosz államadósság hátralevő részének rendezése, a legfris­sebb fejlemények miatt előfordulhat, hogy érdemi döntés csak a választások után születik. A lényeg azonban nem is a pénzhez jutás módja és időpontja (az adósság fejében kapott pénz vagy áru bármikor jól jön az ország kasszájába), hanem az a kérdés, politikusainknak sikerül-e végre olyan módszert és közvetítő pénzintézetet találni, amelyről nyu­godt lélekkel megállapíthatjuk: egyetlen párt érdekeit sem szolgál­ja, a jutalékból egyetlen párt kasszájában sem landol egy fillér sem. A deblokációs javaslatok előterjesztése körüli titkolódzás, a közve­títő cég nevének elhallgatása viszont még a legelfogulatlanabb szemlélőben is - hát még egy olyan ravasz jogászban, mint Carno­gursky! -joggal ébreszti fel a gyanút: korrupció van a háttérben. Erve akkor is hat, ha időközben bebizonyosodik megalapozatlansá­ga. Főképp azért, mert az orosz államadósság rendezése ügyében már Szlovákiának is van korrupciószagú tapasztalata. Elég a csődbe ment Devin Bank adósságbehajtás körüli botrányára gon­dolnunk. A legszomorúbb azonban, hogy a megvesztegetés árnyé­ka nálunk már akkor is rávetül az adósságbehajtás bármely formá­ját szorgalmázókra, ha közben minden kártyájukat kiterítik. Azzal, hogy a koalíciós partnerek nem hisznek egymásnak, hogy az egy­másra mutogatás most, a választási kampány hivatalos kezdete előtti napokban is nagy erővel folytatódik, sajnos, a lakosság nagy részében megrendíti a ma még koalíciós partnerekként szereplő pártok iránti bizalmat. Lehet, hogy a tegnapi botrány ellenére holnap létrejön valamilyen kompromisszum a kérdés rendezésében. Legyen az bármilyen - a semmittevésnél rosszabb nem lehet -, egy lényeges tanulságot le­vonhatnának a politikusok: amíg az éppen kormányzó pártok egy­más között felparcellázzák a gazdaságot, addig mindig akad vala­ki, aki - okkal vagy anélkül - beleköt a másik párt „szakemberébe”. Erre pedig az egyetlen gyógyír az lehet, ha a pártok gazdálkodása körül is kevesebb a titkolódzás... JEGYZET Forog az idegen JUHÁSZ KATALIN Kevesen tudják, hogy nyaranta családfakutató amerikai nyugdí­jasok özönlik el az országot, hogy megnézzék, hol éltek őse­ik, mielőtt kivándoroltak az ígé­ret földjére. Utazás előtt az in­terneten, valamint nagy könyv­tárak mikrofilmosztályain bön­gésznek, és csodák csodája, a legkisebb, isten háta mögötti porfészkekig is eljutnak. A St. Louis-i néni, akiről történetünk szól, Varannó városát nyomozta ki ily módon, ahol nagyanyja élt 19 éves koráig. Jól tájékozottsá­gát mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy időben gondosko­dott tolmácsról. Ráértem, hát vállaltam a dolgot, úgysem vol­tam még Varannón. Nos, nem sokat vesztettem. Elnézést az ott lakóktól, de valószínűleg ez az ország legrondább városa. Per­sze tudom, itt húzódott a front­vonal, a második világháború legpusztítóbb ütközetei során si­került földig rombolni a törté­nelmi városközpontot. Ám ami helyette épült, nélkülöz minden esztétikai érzéket, a városkép­tervezők pusztán célszerűségi szempontokat tartottak szem előtt. „Interesting” - hümmö- gött a néni, mert ő azt olvasta, hogy a település 730 éves. Sze­rencsére jó állapotban találtuk azt a templomot, ahol néhai Be- lányi Anna, az a bizonyos nagy­mama imádkozott, mielőtt hajó­ra szállt. A temetőben viszont nem leltük a család nyomát. An­na szüleit, akik 1880 körül hal­tak meg, szó szerint elnyelte a föld, ugyanígy járt a família töb­bi tagja is. Sebaj, irány a gond­noki iroda, nyilvántartásnak lennie kell, gondoltam, ám na­gyot tévedtem. A város ugyanis csak nemrég vette vissza a te­metőt egy tönkrement magán­cégtől, és a huzavona során eltűnt a nyilvántartás. Újat csak most kezdtek készítem, „összeír­ják” a sírokat, az egykori varan- nóiaknak tehát vélhetően nyo­muk sem marad. A néni vállat von, és megjegyzi, hogy erre is fel volt készülve, hiszen Kelet- Európa az Kelet-Európa. Én el­vörösödöm, és a városközpont felé terelem vendégemet, ahol képeslapokat akarunk venni. Nos, ez Varannón, a 23 ezres já­rási székhelyen lehetetlen. Csak egy közeli üdülőközpontról, esetleg a Magas-Tátráról tudna adni az újságárus, és sem ő, sem a szállodaportás nem látott még „varannós” képeslapot. Nem is kért még ilyesmit senki, állítják, és én hiszek nekik. A néni már kevésbé. Ebédnél lefordítom ne­ki a teljes étlapot, visszafelé pe­dig kedvesen felajánlja egyete­mista unokája segítségét. A srác reklámgrafikát tanul, néhány prospektussal itt is lendíteni tudna az idegenforgalmon. Nos, ez az, amit kötve hiszek. HONTI LAPOK Ipolyság hitelt vett fel Ipolyság önkormányzata másfél millió koronás hitelt kényszerült felvenni az Általános Hitelbanktól (VÚB), mert a Szlovák Gázmű­vek (SPP) elhúzódó privatizációja miatt az állam egyelőre nem térí­tette a város gázművesítésre for­dított pénzét - olvasható a Honti Lapok augusztusi számában. A Hont-Ipoly menti régió havilapja megjegyzi, hogy a hitelből a város legidőszerűbb kötelezettségeit fe­dezik, egy részét pedig az önkor­mányzati hatáskörbe került isko­lákra fordítják. Ipolyság idei költ­ségvetése bevételként számolt az állami térítéssel. Ha nem vettek volna fel hitelt, a hiányzó pénzt a városi intézményektől kellett vol­na elvonni, (kor)- Azt mondják a politológusok, hogy a személyes kampány a legmeggyőzőbb. Ezért ma éjjel az ön ágyában szeretnék kampányolni, hölgyem... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ BRIT LAPOK Gerhard Schröder német kancel­lár árvízhelyzettel kapcsolatos magatartását bírálja több rangos brit lap is. A Daily Telegraph sze­rint Schröder „a gondoskodó ál­lamférfi és a megváltó szerepé­ben tetszeleg, mivel a katasztró­fát okozó árvizek monopolhely­zetet teremtettek számára a saj­tóban”. A kancellár az árvízhely­zetet mentőövnek tekinti, hogy a közelgő választások előtt ezzel is ellensúlyozni próbálja legfőbb vetélytársa, a kereszténydemok­rata Edmund Stoiber növekvő népszerűségét. Az árvízkárok fel­számolására több száz millió eu- rót ígért, miközben Stoiber az áradás kezdetekor még szabadsá­golt. „Úgy tűnik, Európában Ger­hard Schröder az egyetlen olyan személy, akinek a pusztító árvíz hasznot hozott” - jegyzi meg ma­ró gúnnyal az Independent. A Fi­nancial Times ugyanakkor figyel­meztet, hogy Stoiber is igyekszik „lefaragni a hátrányát”, és meglá­togatja a legnagyobb károkat el­szenvedő keletnémet tartomá­nyokat. LISTAMUSTRA KSS - A múlt kísérlete A közvélemény-kutatások szerint, valószínűleg a cseh választási eredményeken is felbuzdulva, egyre többen választanák a rossznevű Szlovákia Kommunista Pártját (KSS). MOLNÁR NORBERT A felmérésekben időnként az öt- százalékos parlamenti küszöböt is átlépi az 1991-ben ismét létreho­zott párt. A listavezetők közt, kom­munistákra egyáltalán nem jel­lemző módon, rengeteg a magán- vállalkozó. A kommunisták választási listáját Jozef Sevc, Vasi! Bilak egykori kommunista pártvezér veje vezeti. Sevc neve mellett a KSS Központi Bizottságának elnöke kifejezés szerepel foglalkozásként, de való­színűleg nem ebből él, mert társ- tulajdonosa egy kereskedőcégnek, amely Oroszországgal üzletel. Második Ivan Hopta alelnök, a kommunista Úsvit című lap főszerkesztője. Harmadik Vladi­mír Dado turócszentmártoni üz­letember, a 3 millió korona alaptőkével működő illavai sör­gyár egyik ügyvezetője, de van még egy cége. Negyedik Michal Vajda vajányi magánorvos. Ötödik helyen Karol Ondriás tudományos munkatárs, a párt alelnöke áll. A hatodik egy 25 éves trencséni tör­ténészdoktor, Jozef Hrdlicka. He­tedik az első nő, Dagmar Bollová ideológiai alelnök, nyolcadik Her­man Arvay 38 éves pozsonyi me­nedzser, egy 10 milliós alaptőkéjű cég igazgatótanácsának tagja, és egy másik tulajdonosa. Kilencedik egy, a cégjegyzék szerint vállalko­zás nélküli vállalkozó, Mikulás Juscík, míg a tizedik Samuel Zubo rimaszombati pedagógus. Tizenegyedik Karol Fajnor pozso­nyi mérnök, a párt alelnöke, tizen­harmadik Tibor Mátyás bánya­mérnök Kassáról, tizennegyedik egy újabb cégigazgató, Jozef Siska. Tizenötödik pedig Anton Trebul’a alelnök, aki egy 97 millió korona alaptőkéjű cég felügyelőta­nácsában keresi kenyerét. További meglepetéseket okozhat, hogy több fiatal és vállalkozó is he­lyet kapott a listán, a 29. Juraj Óbertre mindkettő vonatkozik. De a párt legifjabb jelöltje is vállalko­zó-cégtulajdonos, Marcel Sidor- nak hívják, 22 éves és 81. a listán. A legidősebb jelölt a maga 70 évé­vel Vojtech Babic nyugdíjas, 76. a névsorban. A www.cibulka.com szerint - nem túl nagy meglepetés - többen is együttműködtek a kommunista titkosszolgálattal. Az első tizen­egyben mindjárt három ilyen ne­vet találunk. Ők Oskár, Vlado és Nora fedőnéven súgtak be. Bolygónkon ötmilliárd nélkülöző áll szemben egymilliárd jóllakottal - hogyan lehetne e különbségeket kiegyenlíteni? Tíz tétel az éghajlatról ZÁGONI MIKLÓS Többen közérthető összefoglalót kértek tőlem. Bár sok mindent meg­írtam már, az átfedések ellenére áll­jon itt egy klimatikus kiskáté; ha időjósaink a médiában naponta százszor elmondhatják, hogy min­den rendben van, én is elmondha­tom havonta kétszer, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. 1. Az éghajlatváltozás nem azt je­lenti, hogy minden megváltozik, ami eddig volt, hogy télen lesz nyár és nyáron lesz tél. Az éghajlat már akkor is megváltozott, ha egyes je­lenségek ritkábban, mások gyakrab­ban fordulnak elő, miközben egy sor dolog akár marad is a régiben. Egy-egy szélsőség előfordult azelőtt is (nagy meleg egyszer, hosszú szá­razság máskor, sok csapadék egy harmadik évben), de változás, ha mindezek egyszerre, egyazon esz­tendőben jelennek meg. 2. Tipikus jel az is, ha minden a he­lyén van, csak „fokozódik”, szélsőségesebbé válik: rekkenőbb a meleg, hirtelenebb az eső, erősebb a vihar. Úgyszintén intő fejlemény, ha „darabra”, mennyi­ségre megvan minden, csak más­kor s máshol jön, mint szokott. 3. Nem kritérium, hogy a változás látható legyen. Ha pontosan tudjuk, hogy a vezérlő erők megváltoztak, biztosak lehetünk benne, hogy vala­milyen formában a jelenség is előbb-utóbb megváltozik. Ha gom­bócot teszünk vízbe, s alágyújtunk, percekig nem látunk új mozgást. Mégis tudjuk: a gombóc meg fog főni. Földtörténeti léptékben az ant- ropogén hatás megindulása óta csu­pán az első percekben járunk. A fel­színen, a jelenségben még nincs bi­zonyosság, és nagyon sokáig nem is lesz. A mögöttesben, a kiváltó okok­ban azonban a kívánt egyér­telműség már most is fennáll. 4. Minden kutató teljes egyetértés­ben állítja, hogy az éghajlatot ve­zérlő legfontosabb tényező a hőház­tartás. A Nap sugárzásának egy ré­sze a földben elnyelődik, más része visszasugárzódik. A légkör egyes gázai a kisugárzott meleget vissza­tartják a földfelszín fölött; így van ez évmilliárdok óta, ezért lakható a Föld. Csakhogy százötven éve az emberiség maga is tölti a légkört ilyen gázokkal, amikor eltüzeli a szenet, az olajat, a benzint. 5. Az ipari forradalom kezdete óta e gázok mennyisége egyharmadával nőtt, némelyiküké megkettőződött; ez drasztikus, hirtelen beavatkozás bolygónk atmoszférájába. A légköri hőcsapdagázok felszaporodása nö­veli a meleget; ez alól sincs kibúvó, ez fizikai szükségszerűség. S való­ban, a Föld felszínének átlaghőmér­séklete 0,6-0,8 Celsius-fokot emel­kedett az elmúlt évszázadban, na­gyobbik része az utóbbi negyven év­re jutott. Nem tűnik soknak, s akár természetes változás is lehetne, ha nem tudnánk, hogy az éghajlat ma­gától csak egy évezred alatt változik ennyit. 6. Kérdés, hogy a melegedés hol, melyik térségben, milyen hatások­ban jelentkezik majd. Ä Föld légkö­rében a szelek járása, a csapadékot hozó felhők vonulása nem előre megírt forgatókönyv szerint, nem kötelezően megszabott útvonala­kon történik. Vannak stabü mintá­zatok, de ezfek kis globális elmozdu­lása nagy regionális változásokkal és még nagyobb lokális katasztró­fákkal járhat együtt. Az elmúlt tíze­zer évben nagyjából állandó rend­szer szerint zajlott a körforgás, de nem volt ez mindig így: előtte más rend, sőt éppenséggel rendedenség volt érvényben. Talán nem véleden, hogy civilizációnk is éppen ennyi idős. Korábban az örökké változó éghajlat akadályozta meg a letele­pedést és a földműves gazdálko­dást. Több nekifutása is lehetett a negyvenezer éves Homo Sapiens­nek, de a folyók rendszertelen járá­sa, a hőmérséklet fel-le ugrálása új­ból és újból visszavetette az agrár­kultúra kialakulását. Az utolsó nagy klímaugrás, úgy tízezer éve, hatal­mas esőzésekkel és áradásokkal járt. Ez lehetett az, amit „özönvíz”- ként őrzött meg a kollektív emléke­zet. A klíma azóta tartó páraüan sta­bilitása teremtette meg a feltétele­ket a máig tartó felívelő fejlődéshez. S ezt veszélyezteti most a globális ipar bolygónk légkörének átalakítá­sával. 7. A magasabb hőmérsékletű légkör több energiát hordoz. Kiszámítha- tadanabbá válik a mozgása, heve­sebbé a belső átalakulása, nyugtala­nabb lehet minden megnyilvánulá­sa. Olyan változások mehetnek vég­be benne, amelyek egy melegebb rendszerben ugyan teljesen termé­szetesek, csak éppenséggel mi nem vagyunk rá felkészülve. Nem asze­rint építkeztünk, nem erre tervez­tünk. Házaink fűtése, csatornáink méretezése, gátjaink építése, ter­mesztett növényeink kiválasztása nem ezen feltételek szerint történt. 8. Durva eset, de elképzelhető, hogy általános melegedés mellett kontinensünk egy-két évtized alatt 8-10 fokot lehűl. Ehhez nem kell más, csak a trópusok melegét Észak-Európába elszállító tenger­áramlásnak, a Golf-áramlatnak másfele térülése. Ennek pedig sem­mi akadálya nincsen, ha a globális melegedéstől elolvadó sarki hósap­kák, délre úszó hatalmas jéghegyek lehűtik, legyengítik, elkanyarítják. Eközben Afrika s talán az USA déli vidéke is lakhatatlanná válna a rek- kenő hőségtől. De ez még csak fel- tételezés. 9. Tény viszont, hogy ha az ipar az eddigi ütemben folytatja a szén-dió- xid termelését, ha így növekszik a metán, a ffeon-fluor gázok kibocsá­tása, akkor ötven éven belül 2-3 fok további melegedés várható. Akkor aztán nem lesz kétség, hogy van-e klímaváltozás: az időjárást teljes ká­osz, kiszámíthatatlanság jellemez­né, aszály és özönvizek egymás­utánja, nehezen követhető eloszlás szerint. Ennek megelőzésére az egyetlen esély a kibocsátás csökken­tése, az önkorlátozás, kevesebb energia felhasználása és tiszta, kör­nyezetkímélő erőforrások alkalma­zása. Ameddig ezekre nem állunk át tömegesen, a klíma megváltozását előidézni képes okokat egyre csak növeljük. S ekkor idő kérdése csu­pán, mikor mondhatjuk végső tudo­mányos bizonyossággal, amit ma nagy valószínűséggel állíthatunk: az éghajlatunkban valami visszafor­díthatatlan változást indítottunk el. 10. Bolygónkon ma ötmilliárd nél­külöző áll szemben egymilliárd jóllakottal, így nem kerülhető meg a kérdés: hogyan lehetne e kü­lönbségeket kiegyenlíteni. A fenti­ekből viszont következik, hogy a Nyugat által bejárt úton az ő igé­nyeik nem lesznek kielégíthetők. Ezért ma nyitott világpolitikai helyzet áll fenn, amelyben a gyors összeomlás esélye éppúgy benne van, mint egy évszázadokig fenn­tartható egyensúlyi pálya kialakí­tásának lehetősége. A ldímaválto- zás tagadása és az ellenintézkedé­sek elhalasztása növeli az előző ki­látásait, és rontja az utóbbiakét. A szerző fizikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom