Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-17 / 191. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 17. VENDÉGKOMMENTÁR Alázat és mítoszok LOVÁSZ ATTILA Szinte látni már nagymellényű politikusok és még nagyobb mellényű pénzosztó hivatalnokok értékeléseit, melyek szerint a szlovák vízügyi szférának köszönhetően kerülték el az országot a csehországihoz, németországihoz vagy ausztriaihoz hasonló katasztrófák. Szinte látni már, hogyan harsogják túl egymást a „felelős” politikusok, kérve még több pénzt, még több támogatást még több betonra. És szinte látni, miként alakulnak ki a Duna valóban minden eddig tapasztaltat felülmúló vízállásának újkori mítoszai. A Duna szabályozása alapiskolás tananyag. Széchenyi nevét a lótenyésztés és a tudományos akadémia mellett lehetetlen a folyószabályozás nélkül emlegetni. Bécs, Budapest és Pozsony, eltekintve a történelmi városközpontoktól, a 19. század második felének termékei. Ahogyan ma Budapestet, de főleg Pestet, Pozsonyt és Bécset ismerjük, az egy nagyjából 150 évvel ezelőtti urbanisztikai elképzelés eredménye. E három város eleve úgy épült fel, hogy a Duna, méghozzá a szabályozott Duna a városrendezési tervek kiindulási alapja volt. Ezért léteznek olyan rakpartok, amelyeket ismerünk, ezért léteznek a városok fölött és alatt területek, amelyeket ellephet (és el is lep) a víz. Az, hogy Prágától eltérően a pozsonyi ár csak turisztikai látványosság és esti séta programja lett, nem véletlen, és csak szerencse kérdése, hogy ekkora mennyiségű víz nem hetekig ' marad a nyakunkon, és nem rongálódik meg a gátrendszer. E sorokat írva még nem tudni, mi lesz Budapesten, de a legborúlátóbb katasztrófa-szakértők sem látják ma a Kossuth teret víz alatt. Pozsonyban 8-10 napig képes lenne ellenállni az évszázados viznek és a belvárosban csak ezután kellene csónakba szállni. Bécset hasonló módon kerülte el az ár. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy a víz kiszámíthatóan jött, és az illetékesek végre megmutathatták, hogy valóban felelősök. Kivéve talán a dévényi polgármestert, aki éppen szabadságát töltötte. Feltehetően újabb mítoszok keringenek majd Bős körül. Például a Pozsonyban már szállóigévé vált mondat: „A magyarok örülhetnek, hogy Bős megmentette Budapestet.” Nos, nem mentette meg. Még fogalmunk sincs, mi lesz Budapesten, azt viszont már most tudni, hogy a Bősön szabályozott és felfogott víz a Csallóközt és a Szigetközt, valamint a Duna szlovákiai szemmel nézett „alsó” szakaszát védte, védi. Tehát azt a Csallóközt is, amely az ország élelmiszerraktára, és amelynek elöntéséről és a bekövetkezhető károkról nagyon friss, nem is negyvenéves adatok állnak a rendelkezésünkre. A nagymellényű fontoskodás helyett talán jó lenne megszívelni a Duna mentén élő emberek higgadtságát, évszázadok alatt megszerzett éltető és óvó alázatát. Mert hát Petőfinek máig igaza van: „Azért a víz az úr!” JEGYZET Lopakodó özönvizek KÖVESDI KÁROLY Az ember csak nézi a megdöbbentő képeket Passauról, Prágáról vagy Ceské Budéjovicéről, a madártávlatból filmezett bősi tengert, s a lopakodó félelem közben felteszi a kérdést magában: miért hisszük azt, hogy jövő tavasszal vagy nyáron, esetleg egy-két év múlva nem ismétlődhet meg ugyanez? Miért van az, hogy árgus szemmel, tehetetlenül lessük az időjárás-jelentést, és várjuk, hogy magától jóra fordul minden? Mikor jut végre eszükbe a közép-európai kormányoknak, hogy közös tervet dolgozzanak ki az özönvizek megelőzésére, de legalább enyhítésére? Hiába, nagy úr a megszokás és a hiszékenység. Mióta Szlovákiát elöntötte a Fi- co-reklámok árja, emberek tömege képes ismét bedőlni az újabb hazugságnak, hogy ez az „új arc” majd valami újat hoz az ország politikájába. Pedig a Smer egész kampánya a lega- lantasabb, az évtizedek alatt belénk szorult ösztönökre épül: a büntetésre, a restrikcióra, a „majd mi elvesszük és szétosztjuk”-féle kommunista retorikára. Sehol egy szó épülésről, toleranciáról. Gasparovic kókadt bajusza alatt sem látja a nép a nagy átverésről szóló mosolyt. Pedig volt már itt hasonló modell, csak akkor Luptáknak hívták az orvvadászt, aki Meciar- nak segített besöpörni a szavazatokat. S miközben a nagy manipulátor röhögve számol a kulisszák mögött, és Fico a képzelt miniszterelnöki székben fész- kelődik, előrevetül egy új, talán a mostaninál is tehetetlenebb kormánynak a víziója. Nem véletlen, hogy már most a „konszenzus” kifejezésnél nyílik ki minden szótár, ami köztudottan megalkuvást és elvtelen egyezkedést jelent. Ám míg az árvíz után mindenki tudja a teendőjét, a politikai árvíz károsultjai négy évig lapátolhatják a sarat és a mindent elborító iszapot, nem szólva a szúnyogok milliárdnyi hadáról. Miközben sokan abban bíznak, hogy bekövetkezik a csoda, és a Fico-féle áradat, mondjuk, 4,9- nél tetőzik. Pedig megtanulhattuk, hogy nincsenek csodák. Ahol nem szabályozzák időben a lappangó kis erecskéket, nem figyelnek a tehetetlen étvágyú patakokra, ott mindig lesznek árvizek. Hiába éri utol a végzet az SDL-t, az általa kitermelt figura kísérteiként tér vissza. ASZ-SZAURA Bábkormányok a Közel-Keleten? Az Egyesült Államoknak az iraki kormány megdöntésére irányuló erőfeszítése annak a stratégiának a része, amelynek lényege Izrael megerősítése és Amerika-barát bábkormányok létrehozása a Közel-Keleten - állapítja meg a Szíriái hivatalos sajtó, miközben II. Abdalláh jordániai király állást foglalt az Irakra nehezedő háborús fenyegetéssel szemben, és a térség bajainak legfőbb forrásaként a palesztin területek izraeli megszállását jelölte meg. A Szíriái hivatalos álláspontot képviselő asz-Szaura napilapban megjelent vezércikk szerint az Irak elleni esetleges amerikai katonai fellépés kísérletet jelenthet a térség arculatának teljes átalakítására, ha választás elé állítaná a Közel- Kelet országait: vagy csatlakoznak az Egyesült Államok csatlósaihoz, vagy vállalják, hogy rájuk sütik az amerikai érdekek és a térségbeli biztonság veszélyeztetőjének bélyegét. Mint a lap írja, az amerikai politika célja a térségbeli erőviszonyok átalakítása, és Izrael vezető szerepének helyreállítása, amelyet elvesztett a palesztin felkelés hosszú hónapjai alatt. A vezércikk szerint e stratégiába belefér egy Szíria és Libanon ellen eseüeg indítandó háború is. (m)- Nem lesz könnyű dolga a kővetkező kormánynak, mert az elődei annyi pénzt sem hagytak az államkasszában, amennyi most a mi zsebünkben van... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA Rudolf Schuster államfő helyesen döntött, amikor az árvíz sújtotta Dévénybe személyesen is ellátogatott- írja a lap. Megjegyzi azonban, hogy egy évvel ezelőtt, amikor Közép- és Kelet-Szlovákiában egy halálos áldozatot is követelő áradások voltak, Schuster nem szakította meg brazíliai nyaralását, és nem utazott haza. Akkori döntését azzal indokolta, hogy a hazai árvízhelyzet nem komoly. „Az államfő szerdán gumicsónakban hordoztatta magát, csütörtökön helikopterrel. A kirándulásnak mégis volt haszna. Az elnök megállapíthatta, a helyzet nem annyira komoly, hogy le kelljen mondania látogatását az Agro- komplexre”-jegyzi meg a Pravda. NÁRODNÁ OBRODA A HZDS húsz százalék alatti jósolt választási eredménye már a választások előtt is bomlasztja a pártot, s a választások után még nagyobb felfordulás várható - véli a lap. A képviselőjelöltek ugyanis az újság szerint csak akkor maradnak hűek Vladimír Meciarhoz, ha a párt színeiben sikerül a parlamentbe jutniuk. HÉTVÉG(R)E A pozsonyi árvíz nagy haszna Kincset rejt magában a megáradt Duna. A Pozsony alatt hömpölygő mosogatólé-folyamból igenis aranyat lehetne mosni, némi ügyesség kell csak hozzá. A továbbiakban bátorkodom előterjeszteni Dirty Danubius nevű development and marketing projectemet. SZABÓ GERGELY Bevezetés és motiváció. Minden pusztulás egyben magában hordozza a megújulás lehetőségét is. Képzeljük csak el, hogy mekkora üzletet jelent egy cég számára, ha egy háború sújtotta államban befektethet. Például hidakat épít, erőszakkal kettészakított folyópartokat és emberi sorsokat köt össze, miközben tevékenyen hozzájárul saját országa jelentős GDP-növeléséhez. Részletek. Árvíz volt, lesz jövőre is, meg azután is. Javaslom ezért olcsó jutazsákok behozatalát Szudánból és Etiópiából, ott az árvíz úgyis ritkaságszámba megy, zsá- kuk lehet elég. Kedvezőtlen árajánlat esetén műanyag zsákok is beszerezhetők a nyitranováki vegyi gyárból (ha még nem állt le). Az utóbbi azért is hasznos lehetne, mert össze lehetne kapcsolni a „Szlovák árut veszek, majd megveszek” kampánnyal. A zsákokat feltétlenül el kell látni az „árvízhatatlan” címkével. Homok szintén Afrikából importálható, ott ez a cikk nem drága (már Rejtő Jenő is megmondta). Használat előtt átszitálandó, nehogy a benne maradt kavicsdarabok kiszakítsák a zsák oldalát, netalán felsértsék a munkások tenyerét. A felesleges zsákok később szuvenírként értékesíthetők. A hamisítványok kiszűrése végett az ilyen darabokat feltétlenül el kell látni a „Végignyalt a Duna” feliratú címkével. A Duna-korzón hömpölygő tömeg óriási vásárlóerőt jelent. Most kell megragadni az alkalmat: vízhatlan gumicsónakok, helyzetjelzőkkel ellátva, vízhatlan mentőmellények, vízhatlan karórák, vízhatlan nyomogatós videojátékok (az ember elunja magát a hűvös vízben), vízhatlan, egyirányúsított kiöntőnyílással ellátott pálinkás bütykösök (tartalmuk ízlés és nemzetiség szerint váltogatható, borókapálinka, barackpálinka, kóser szilva, valamint tízkoronás almabor) jöhetnek számításba. Köz- társasági elnökök részére sompálinkás változatot feltétlenül kell készíteni. Közelednek a választások. Államfőpártiaknak pólókat kell gyártani „Ä Dunában gőte úszik, a kormány meg otthon bakit bakira halmoz” felirattal, az összes szlovák nemzeti pártoknak ugyanezzel a szöveggel, az utóbbiakon Mecen- zéf városának a címerét nem kötelező feltüntetni. Valamilyen irányt tartó pártoknak „Menjünk az Unióba, de ne vizes lábbal!” ajánlott, az egyre fogyatkozó népességpártiaknak akár a „Bős 1992-2002. Mi megmondtuk!” felirat is megengedhető. Gondoljunk csak bele, nagy katasztrófák után hány turista özönli A Duna-korzón hömpölygő tömeg óriási vásárlóerőt jelent. el a környéket (lásd World Trade Center). Mindenki szuvenírt akar. Nyugodtan piacra dobhatók a Propeller hajóállomásnál alámosott és leszakadt járdadarabok, a megmaradt homok, a feleslegessé vált műanyag fólia. Gazdagabbaknak akár betondarabokat is kínálni lehet a Dunacsúntól Bősig terpeszkedő betonvályúból „Engem senki nem tud széjjelverni” szöveggel, Július Binder saját keze írásával. Ha már levonult az árhullám és fellélegezhettek az emberek, jöhet a boldog és felhőtlen szórakozás. Idült könyvmolyoknak és megrögzött unatkozóknak Vujity Tvrtko megírhatja „Legeslegújabb pokoli történetek, de tényleg” című könyvét. Ha a konkurens televízió lépne, rögtön címet is ajánlok: „Frei Tamás: Egy riporter elázott dossziéjából. Megdöbbentő emberi sorsok, a Faluból, Ahonnan Nem Akartak Kiköltözni”. Aki utál olvasni, annak a következő cédéket ajánlom: „Bánatos Csallóközi Fűzfák. A Dáridc sztáijai együtt énekelnek a dévényi árvízkárosultakkal”, komolyabb zenét kedvelőknek jöhet „Varnus Xavér: Vízizene. Tizenkét variáció egy dallamra, amelyet nem is orgonára írtak, de mindegy” címmel, gyere keknek bátran elkészíthető a Pap Ri- ta-Bodnár Attila szerzőpárostól a „Vízibizi kalandjai” című lemez, ti zennyolc IQ feletti személyeknek el adni tilos. Összegzés. Látható, hogy egy árrá nemhogy nem rombol (péntek dél utánig Pozsonyban egy bank pin cében tartott számítógépes rend szere sem ment tönkre, például) hanem még tetemes hasznot is hajt. A további ötleteket a szer kesztőségbe várom. HETI GAZDA(G)SÁG Euró - emlegetjük, ám még messze van TUBA LAJOS „Önök elfelejtettek takarékoskodni” - üzente a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Kormányunk az intézménynek tavaly mást ígért, és fel is vette a jól viselkedőknek járó kedvezményes hitelt. Azután valahogy minden másként alakult: a politikai túlélés érdekében idén olyannyira túl- költekezte magát a kabinet, hogy azt sem nagyon tudni, miként sikerül ezt jövőre visszafogni. Valószínű, az IMF sem hiszi, hogy a cók- mókjukat javában csomagoló miniszterek magukba szállnak. A feladat a következő kormányra marad. Az nem lesz könnyű helyzetben, mert a jövő évi költségvetést is úgy kell összehoznia, hogy közben meghazudtolja szinte minden választási ígéretét. De azért nem kell sajnálnunk őket. A mostaniak kezdetben még nehezebb helyzetben voltak, a végére mégis mennyire megnőtt a szarvuk. Az IMF legutolsó üzenetében így egyetlen érdekes pont az a kérés, hogy Szlovákia megjelölhetné, mikor szeretné bevezetni az eu- rót. Ez szakmai körökben már most is hatalmas vita tárgya. Arra ugyanis nem számíthatunk, hogy a közös piacra beengednek egy olyan alibis- ta életformájú országot, mint a jelenlegi Szlovákia. A gatyába rázás persze nem leheteden, csak éppen igyekezni kell. Ám ha a teendők elvégzésével nagyon sietünk, a kritériumok teljesítésébe az ország könnyen beleroppanhat, ha viszont nagyon lassúk leszünk, sokáig kell nyögnünk a körön kívül tartózkodás veszteségeit. Ideális megoldás nincs, csak politikai döntés, az pedig a választások után várható sokszínű koalíció esetében nyilvánvalóan fájdalmas szülés lesz. Meg hát olyan fájdalmas változásokkal is számolni kell, hogy fontos hivatalos emberek kénytelenek lesznek lemondani a javak gyors és könnyű megszerzéséről. Márpedig politikusok gazdasági kalandozásaira a héten is láthattunk példákat. A kormány újra programjára tűzte a deblokációt, így szinte biztosak lehettünk benne, hogy Ján Camogursky újra színre lép. O (és főként a bátyja) ugyanis évek óta különös vonzalmat érez az orosz államadósság iránt. Most sem volt másképp, sőt ezúttal a legnagyobb tromfot, a politikai vétót vetette be. Azt ugyan vele együtt furcsálljuk, hogy a többiek - köztük az MKP - számára hirtelen miért jó, amit éveken keresztül elutasítottak. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy az oroszoktól még mindig jobb kevesebb pénzt kapni, mint sok fegyvert és túldrágított nyersanyagot, ezért csak reméljük, hogy a hirtelen megvilágosodott koalíciós társak gyorsan meggyőzik Carnogurskyt is. A Szlovák Gázművek végtelen tol- vajlásnak nevezhető sztorija is újabb adalékokkal bővült, bár itt a Ducky-féle rablást nehéz felülmúlni. Roppantak viszont azok, akik az új pozsonyi híddal kapcsolatban szerettek volna nagy boltot csinálni. A pályázat megítélésébe ugyanis be kellett vonni az egyik európai pénzintézetet, amely nem bírta felfogni, hogy Szlovákiában nem feltédenül az kapja a megbízást, aki a legkevesebbért végezné el a munkát. De mivel makacsul tartották magukat a szokásukhoz, hogy más zsebbe nagy bolt esetén sem juttatnak pénzt, a pozsonyiaknak kellett meg hátrálniuk. így hamarosan követke zik a második felvonás: a Doprastax is bizonyíthatja, hogy képes belefér ni a maga által ajánlott költségve tésbe, nem úgy, ahogy az az új po zsonyi autópálya esetében történt A héten egyébként nemcsak a Dun< riogatott bennünket, hanem foko zódott a pénzügyi szolgáltatók sol százezer áldozatának dühe is. Ko rainak mutatkozott a Horizont ügyfelek öröme, hogy esetükbei legalább a csődeljárás meg kezdődött - azóta nyilvánvalóv; vált, hogy az ügyet mégiscsak sike rült a jogi csűrés-csavarás ingóvá nyába taszítani. Pedig ez csak előjá téka a 150 ezer betétest érinti BMG-ügynek, ahol a jól fizetet ügyvédek a mai napig még < csődeljárás meghirdetését is meg akadályozták. Azt már számtalan szór tapasztalhattuk, hogy önmag; bürokráciájába fulladt országunk ban ezekkel a manipulációkkal bár mit meg lehet akadályozni, most a; a kérdés, biatetlenül játszható-e e: a játék akkor, amikor százezreké fosztottak meg vagyonkájuktól.
