Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-14 / 188. szám, szerda

8 Panoráma ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 14. Állítólag pravoszláv szerzetesek találták fel sebtisztító szerként, amelyet aztán „belső használatra" alkalmaztak és alkalmaznak Orosz író szociográfiája a „tüzes vízről” Illusztráció NAPTÁR Augusztus ~Í4 EGY GONDOLAT És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország. Márk evangélista NÉVNAP Marcell Latin eredetű név, a Marcellus- ból származik, s eredetileg a Mars hadistennek szentelt fiú­kat hívták így. A Marcellusból lett különben a Márk is. Ma Atanáz, illetve Mojmír nevű is­merőseinket is köszöntsük! MAI ÉVFORDULÓINK 135 éve született John Gals­worthy Nobel-díjas angol író. Leghíresebb műve a Forsyte Sa­ga című nagyregénye, amely­ből nálunk is többször vetített filmsorozat is készült. Az ő ne­véhez fűződik a Nemzetközi Pen Club megalapítása. A No- bel-díjat 1932-ben kapta. 260 éve született VII. Pius pá­pa. 1800-ban lépett trónra, ő kente fel császárrá Napóleont. Később mégis összekülönbö­zött vele, s amikor kiközösítette az egyházból, a császár fogság­ba vetette. Kiszabadulása után igen üdvösen kormányozta az egyházi államot, 1814-ben ő ál­lította vissza a jezsuita rendet. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT1 55 éves Danielle Steel amerikai írónő. Huszonévesen megírta első regényét, s mivel a Hazafe­lé szép siker lett, végleg az írás­nak szentelte életét. Azóta ont­ja a bestsellereket, közel hetven regényt írt, könyveit 400 millió példányban adták ki világszer­te. Szerelmes történetei har­minc nyelven olvashatóak. Sok történetét filmen is feldolgoz­ták Hollywoodban. Több írása született saját élményeiből, s van is miről mesélnie, négy há­zasságából hét gyermeke és két mostohagyermeke van. 50 éves Debbie Mayer ameri­kai úszónő, az első női sporto­ló, aki egy olimpián három egyéni aranyérmet nyert. NAPI VICC- Szomszéd, használhatnám a fűnyíróját?- Persze, csak ne vigye ki a kertemből. Az 55 éves Viktor Jerofejev idestova negyedszázada az orosz kultúra fenegyereke. Korábban a szovjet irodalom sírásójaként is emlegették, legújabb könyve alapján pe­dig elképzelhető, hogy a vodka sírásójának címét is megszerezheti. E. FEHÉR PÁL Viktor Jerofejev édesapja magas rangú szovjet diplomata volt, egyebek között Sztálin külügymi­niszterének, Vjacseszlav Molotov- nak a francia referense, aki a het­venes évek végén azért vesztette el bécsi nagyköveti állását, mert fia lázadást szervezett a moszkvai írók között a cenzúra ellen és az apa nem volt hajlandó megtagad­ni a fiát. A szovjet szellemi élet utolsó jelentős botránya kapcso­lódott a Metropol című szamiz- dat-antológiához. Aztán már csak az várt szervezőjére, Jerofejevre, aki eredetileg irodalomtörténész (ő írta az első orosz nyelven meg­jelent tanulmányt de Sade márki életművéről), hogy vállalja annak kimondását: a szovjet irodalom - halott. Híres esszéjét, amely „Sír­beszéd a szovjet irodalom felett” címmel látott napvilágot, sokan vitatták, főleg indulata okán, annyi azonban bizonyos, hogy a szovjet irodalomnak - a biroda­lom megszűnése után - nem ma­radt élettere, jövője. „A hetvenes évek közepétől” - állapította meg Jerofejev az orosz irodalomról- „már nemcsak az új emberben kezdtek kételkedni, hanem általá­ban az emberben”. Jerofejev élen­járt e folyamat kiteljesedésében: elegendő megemlíteni világhírű, magyarra is lefordított regényét, Az orosz széplányt. Néhány hete Viktor Jerofejev új művel jelentkezett a moszkvai könyvpiacon. A Vodkapusztítás a címe. A vaskos könyv voltakép­pen szociográfia, tanulmány, Ha Oroszországnak van­nak titkai, akkor a vodka az egyik legnagyobb titok. erős történeti háttérrel. „Ha Oroszországnak vannak titkai, akkor a vodka az egyik legna­gyobb titok” - nyilatkozta a szerző, akinek meggyőződése, hogy ő az első írástudó, aki ko­molyan vizsgálja a vodka hatását az orosz történelemre, az orosz társadalomra. „És ha sokat tu­dunk a vodkáról, akkor másként is isszuk” - mondja a szerző, aki, persze, nem tagadja, hogy ko­rántsem csupán elméleti ismere­tei vannak a nemzetinek tartott italról, amelyről 1505-ben szer­zett tudomást a világ. Ekkor svéd diplomaták jelentettek arról a „tüzes vízről”, amelyet az oro­szok becézve „vizecskének” ne­veznek. Állítólag pravoszláv szer­zetesek találták fel sebtisztító szerként, amelyet aztán hamar „belső használatra” alkalmaztak és alkalmaznak azóta is, sebtisz­tításra pedig nem pazarolják. Alig telt el harminc év a vodka megjelenése után, a cárok máris meghirdették a vodka állami mo­nopóliumát és ettől kezdve a hata­lom gyakorlásának nélkülözhetet­len eszközévé lett. Egyébként a vodkát egészen a XX. század elejé­ig nem illett vodkának nevezni, már-már káromkodásnak számí­tott ez a szó, hivatalosan „gabona­pálinkát”, „gabonabort” emleget­tek a társaságokban. Szégyellték a fogyasztását, de itták, hatalmas mennyiségekben. „Meggyőződé­sem, hogy a vodka megnyitotta Oroszország párhuzamos törté­nelmét és az orosz részegeskedés fantáziálásaiban sokkal több a né­pi elem, mint a hivatalos történé­szek által rögzített események­ben” - szögezi le Jerofejev. Az író a vodka és az állam kapcso­latát ekként jellemzi: „Mi szükség van arra, hogy az állam építsen valamit, vagy, hogy közgazdasági tényekre gondoljon, amikor ren­delkezésére áll a vodka?” Egyik jellemző példája, hogy a cárizmus utolsó évtizedében egyedül a Szmirnov márkájú vodka állami monopóliuma alapján származó bevételből tartották fenn a több milliós orosz hadsereg felét! A vodka lett az orosz költségvetés nem is annyira titkos fegyvere, az állam fenntartásának és egyúttal romlásának folyamatosan alkal­mazott eszköze. Jerofejev határo­zott megfogalmazása szerint az ilyen és az ehhez hasonló té­nyekből egyetlen következtetést lehet levonni: „Ahhoz, hogy a ci­vilizált világ részesei legyünk, meg kell zabolázni a vodkás bac­chanáliát. Ha ezt nem teszik meg, akkor semmiféle gazdasági re­form, semmiféle mutatók, vagy a társadalom demokratizálásáról elhangzó szép szavak - nem segí­tenek. A részeg ár egyszerűen el­mossa Oroszországot...” A vodkafogyasztás korlátozására irányult szándékok is rendre ku­darcot vallottak, mondhatnánk, rendszer-függetlenül. Először III. Sándor cár, az utolsó uralkodó, II. Miklós apja, próbált tenni is vala­mit. A feladattal miniszterelnö­két, Szergej Witte grófot bízta meg, aki a maga balti-német jó­zanságával látott hozzá a te­endőhöz. Nem betiltani akarta a vodkát, hanem csak a nyugatihoz némileg hasonló iváskuítúrát sze­rette volna meghonosítani. Ezért megbízta a világhírű vegyészt, a róla elnevezett kémiai táblázat megalkotóját, Dmitrij Mengyele- jevet, hogy szabványosítsa a vod­kagyártást. így fűződik Mengye- lejev nevéhez a 40 fokos vodka megteremtése, s a tudós meg is gazdagodott e szabadalmából. (Aztán majd veje, az Adyhoz eb­ben a tekintetben is hasonlítható csodálatos költő, Alekszandr Biok issza el a vagyont az utolsó kopej­káig. Módosítva némileg az is­mert mondást: Vodkán szerzett vagyon, a vodkában úszott el...) Szecsenowal, a kiváló orvospro­fesszorral pedig azt mondatta ki Witte, hogy a napi féldeci, azaz „ötven gramm” még egészséges és erre a szervezetnek szüksége van. Az orosz nép azonban ragaszko­dott a megszokott „száz gramm­hoz”, és ennek a folytatásához. Az eredmény pedig az lett, hogy Wit­te grófnak sikerült a japán-orosz háború után többé-kevésbé ked­vező békefeltételeket elérnie, de a vodkaháborúban vesztett és tá­voznia kellett posztjáról. Viktor Jerofejev találkozott Miha­il Gorbacsowal is, amikor köny­véhez anyagot gyűjtött. Nemcsak Jerofejev, hanem utólag Gorba­csov is tudja, amit az egész világ, hogy híres-hírhedt antialkoholis­ta kampány volt bukásának egyik nem elhanyagolható oka. „Mihail Szergejevics” - írja Jerofejev - „elvesztette a nép rokonszenvét, elveszítette a kormányzás eszkö­zeit, s ezzel együtt annak le­hetőségét is, hogy bármilyen re­formot megvalósíthasson. Gorba­csov úgy mért csapást a vodkára, hogy nem értette meg: igazából a vodka sújtotta le reá.” Viktor Jerofejev nem kuriózumo­kat tesz egymás mellé. (Noha olyan állításai, miszerint az októ­beri forradalom győzelme ugyan­csak az orosz nép ivási szokásai­nak következménye lenne - leg­alábbis vitatható. Jerofejev ugyan­is nem kevesebbet tételez fel, mint azt, hogy a vörösök, illetve a Cseka jól őrizték az italraktárakat, míg „a fehér tiszt urak elitták Oroszorszá­got”.) Jerofejev megérteni akarja az „orosz lelket”. Két éve megjelentetett egy művet, Az orosz lélek enciklopédiája cím­így fűződik Mengyelejev nevéhez a 40 fokos vodka megteremtése. mel, s ez a mostani Vodkapusztítás akár a korábbi könyv folytatása és konkretizálása. Hagyjuk tehát a to­vábbi, kétségtelenül érdekes részle­teket, idézem inkább Jerofejev vég­következtetését: „Mi olyan nép va­gyunk, amely nagyon fél megismer­ni önmagát. A dolgokat Oroszor­szágban úgy fogadják el, amilye­nek. Nem próbálkoznak sem elem­zéssel, sem boncolgatással... Az elemzés - nyugati kitaláció, amely­re az orosz embernek nincsen szük­sége. Oroszországot azért nem le­het ésszel megérteni, mert nem akaija, hogy megértsék. Önmaga tiltotta meg, hogy megértsék. És a vodkához kialakult viszony ideáli­san igazolja ezt a tételt.”. Vigasztalás lenne, hogy az újabb ivási szokások kialakulásával egyes elemzők szerint, mintha a vodkát kezdené a sör kiszorítani. Vagy csak az Orosz Söriparosok Szövetsége lenne ilyen optimis­ta? Adataik szerint 1999-ben az orosz alkoholpiacból a vodka 29,3 százalékkal részesedett, míg a sör 59,2 százalékkal. A 2001-es adatok szerint a vodkafogyasztás 0,1 tized százalékkal (!) csök­kent, a sörfogyasztás pedig 10,9 százalékkal nőtt. Hát igen, a be­tegnek ez a 0,1 százalék is vigasz­taló lehet. Persze a sörfogyasztás növekedésébe vetett remény ne tévesszen meg senkit. Ez is vi­szonylagos adat. Oroszországban egy főre számítva 57 liter az át­lagfogyasztás. Csehországban 162 liter. Vodkát különben ko­rántsem csak Oroszországban isz­nak. De biztosan nincsen olyan orosz találmány, amely sikereseb­ben hódított volna a világon, mint a vodka. HOROSZKÓP Aligha véletlen, hogy a jelentést a környezetvédelmi világkonferencia előtt ismertették Kos: Oroszlán: A nap első felét szívesen tölti barátai társaságá­ban. Ebben az időszak­A nap feszülten indul, fő­leg munkájával, munka­helyével kapcsolatban. ban folytathatja ezoterikus tanul­mányait. Új ismeretséget köthet, és sokféle ösztönző élmény érheti. Bika: Úgy tűnik, egy új kap­csolat is elkezdődhet, amely komolyabb lehet egy egyszerű kalandnál. Ha már foglalt, akkor töltsön minél több időt szerelmével. Ikrek: Ebben az időszakban nyugodtan lehet vállal­kozó szellemű, nyitott az újfajta üzleti elképzelésekre, hiszen hosszú távra megalapoz­hatja szerencséjét. Rák: Karrierjét illetően ki­emelten fontos lesz az egész hónap. Most meg­valósíthatja mindazt, amit eddig halogatott. Különösen figyeljen új és régi kapcsolataira! Kerülje a fölösleges vitákat, óvó­dásokat. Ha másképp nem megy, vegyen ki szabadnapot. Szűz: Lassan, de biztosan ha­lad új tervei megvalósí­tásában. Igaz, nyáron egy kicsit nehezebben mennek a dolgok, mint ahogy azt ön elvár­ná, de ne adja fel. Mérleg: Délutánra sikerül a leg­fontosabb ügyeit elintéz­ni, és kis türelemmel a magánéletében is bekövetkeznek a pozitív változások. Ezek után jöhet a várva várt szabadság. Skorpió: A hét második fele ked­vezőnek tűnik munka­helyi ügyeinek rendezé­sére. Épp ezért ne vállaljon túl sok munkát ebben a periódus­ban, nehogy elmaradjon velük. Nyilas: Számoljon azzal, hogy munkahelyi előmene­telét, előléptetését vagy esetleg karrierjét negatívan be­folyásoló dolgok történhetnek, de később mindez megoldódik. Bak: Elsősorban párkapcsola­tára összpontosítson, mert most partnere meg­lepi valami új, eddig nem ismert dologgal, vagy olyat tanulhat tő­le, amit későhb nem tud pótolni. Vízöntő: A nap pozitív meglepeté­seket tartogat partner- kapcsolatában* Minden­képpen egy új időszak kezdődik magánéletében. Később érzékel­hető lesz a mélyreható változás. Halak: Egy új kapcsolat kezde­téhez tökéletes a mosta­ni bolygóállás. Termé­szetesen, ha már van párja, ak­kor ez az időszak a kapcsolat el­mélyítését szolgálja. A Barna Felhő fenyegeti Ázsiát ÖSSZEFOGLALÓ London. Hárommilliárd ember életfeltételeinek megváltozása, a csapadék és a napsugárzás csök­kenése, évente mintegy egymillió haláleset légúti betegségek miatt - egy ENSZ-jelentés szerint ilyen és hasonló veszélyek fenyegetik az ázsiai-csendes-óceáni térséget az Ázsiai Barna Felhőnek neve­zett furcsa jelenség következté­ben. Egész Délkelet-Ázsiát és a konti­nens csendes-óceáni partvidékét veszélyezteti az Ázsiai Barna Fel­hő - áll abban a Londonban nyil­vánosságra hozott ENSZ-jelen- tésben, amely a jelenséget vizs­gáló, kétszáz tudós bevonásával 1995-ben elindított kutatás ered­ményeit tartalmazza. Az adott régióban él a Föld lakos­ságának csaknem fele, mintegy hárommilliárd ember, közülük egyes kutatók véleménye szerint évente máris egymillió áldozatot szednek a hatalmas szmog­felhővel összefüggésbe hozható légúti megbetegedések. A félhő akár tíz-tizenöt százalékkal is csökkentheti a Föld felszínére ju­tó fénymennyiséget, emiatt csök­ken a párolgás és közvetve a csa­padék, ami elsősorban az ázsiai rizstermelőket hozhatja nehéz helyzetbe (becslések szerint In­dia rizstermését máris mintegy tíz százalékkal csökkenti). Körülbelül negyven százalékkal A felhő akár 10-15 százalékkal is csökkent- heti a fénymennyiséget. mérséklődött a csapadék mennyi­sége Pakisztán északnyugati ré­szén. Klaus Töpfer, az UNEP (az ENSZ környezetvédelmi prog­ramja) vezetője szerint egy ekko­ra légköri képződménynek már globális hatásai is lehetnek. A hajdani német környezetvédelmi miniszter úgy véli, hogy elsősor­ban a növényi és állati hulladé­kok, valamint trágyák faszénnel történő égetése felelős a szennye­ző gázok és apró koromszemcsék feldúsulásáért, más szakértők azonban legalább ekkora jelen­tőséget tulajdonítanak az ipari és energetikai eredetű légszennye­zésnek. A kutatók most csupán az indiai szubkontinens fölött vizsgálták a Barna Felhőt, ám megállapítot­ták, hogy a képződmény mozog, gyakorlatilag körbejárja az egész Földet, ami azért meglepő, mert korábban azt hitték, erre csak a könnyű gázokból álló felhők ké­jesek. Szakértők emlékeztetnek rá: aligha véletlen, hogy a jelentést az augusztus végi johannesburgi környezetvédelmi világkonferen­cia előtt ismertették. Persze az is elképzelhető, hogy a fejlett országok ezzel próbálnak nyomást gyakorolni a globális klímavédelem iránt eddig igen­csak csekély érdeklődést mutató ázsiai országokra, rámutatva, hogy a klímaváltozás őket is érin­ti. (mti, n-g)

Next

/
Oldalképek
Tartalom